Online Tanfolyamok – kezdőtől a haladó szintig

Sokan arról számoltak be a tanfolyamon részvevők közül, hogy az életükben nagy változásokat tapasztalnak. Kérdések fogalmazódtak meg, munkahely és önazonosság kereséssel és közeli családtag elvesztével kapcsolatban. Női gyakorlók révén, a módszerünk nem a válaszok megtalálásában volt, hanem annak az érzésnek a felébresztésében amelynek segítségével olyan személyes útvonalat jelölhettünk ki  magunk számára, amely segített túlmutatni önmagunk szilárnak hitt korlátain.

A bölcsesség amely megfogalmazódott a közösen eltöltött alkalmak során, nem az én érdemem, hanem a közösségé. Újra érzem azt a melegséget és összetartó erőt, amit évekkel ezelőtt mikor körbe rendeződtünk egy-egy jógaóra után és megosztottunk egymással a megéléseinket, tapasztalatainkat és nem utolsó sorban a süteményeket amelyeket mindig más hozott. Emlékeztek?

Jelenleg új kör formálódik, amelyben a tagok láthatatlan szálakkal kötődnek egymáshoz a világháló segítségével. Az idő és a tér szorító kötöttsége elhanyagolható részletté vált, hiszen az Online térben akkor és ott gyakorolhatsz, amikor és ahol számodra megfelelő.

A jelenleg elérhető két online tanfolyamomban összefoglaltam mindent amit mint Anya, mint Nő, mint Ember esszenciális gyakorlatnak tartok.

A kapcsolat amelyet a jóga jelent a külvilággal és a belső világommal egyben kapu is számomra, amelyen átlépve minden egyes alkalommal új csodás világra lelek. Egyre több forrásra, amellyel gazdagabban térhetek vissza a mindennapjaimba.

Szeretnél te is betekintést kapni? Mindkét tanfolyamhoz tartozik bemutató anyag, amit megnézhetsz, meghallgathatsz és kipróbálhatsz.

És ha több is érdekel, december 17-ig kedvezményesen elérhetsz.

Tarts velem, legyünk együtt erősebbek és forrásokban gazdagabbak!

Kedvcsináló a Folyékony Jóga Online Tanfolyamhoz – #2 rész

“….amelyben arról mesélek nektek, hogyan lettem joginiből táncosnő! Valamint arról milyen meglepetéssel készülök az Online tanfolyam második alkalmára, amikor is a Szimpatikus Idegrendszer megismerése lesz a fókuszban. Most vasárnap November 26-án, 9.00-11.00-ig az Online Térben.”

Édesapámnak volt egy pár jógakönyve otthon és ereje teljében mutatott nekem pár jógapózt mint például a páva. Kislányként erősnek és legyőzhetetlennek láttam őt, ahogy ezzel sok más gyerek is van. Erre mindig adott is okot nekem, például amikor 11 évesen egy futó versenyre benevezve épp a megsemmisülésre készültem, mert úgy éreztem nem bírom végig csinálni! Apu kint ált a partvonalon, a szurkoló szülők tömegében de észrevette, hogy gondban vagyok. Odafutott hozzám és azt mondta nekem: “Végig futom veled a maradék távot, csak maradj mellettem és hangold össze a légzésed a mozgásoddal!” – akkor még nem tudtam, de ez volt az első vinnyásza leckém!

Mondanom sem kell az erőm megsokszorozódott és nem hogy végigfutottam a távot, de a nap maradék részében is legszívesebben csak futottam és futottam volna, mert szárnyalt a szívem a felfedezéstől, hogy a megfelelő hozzáállással bármi lehetséges!

17 évesen látogattam el az első jógaórámra és az első órám után ugyanazt a lelkesedést éreztem, amit akkor 11 évesen a futóverseny kapcsán. Lelkesen jártam rendszeresen egy éven át. Úgy éreztem megtaláltam azt a mozgásformát, ami számomra varázslattal és a bölcsességgel volt átitatva.

Egy dolog azonban mégis el tudott csábítani a jógaszőnyegről egy kis időre: a tánc! Ugyanis egy év jógázás után a nyáron egy nagy eső kiöntötte a jógastúdiónkat és a tanárom olyan messzire költözött tőlem, hogy nem volt kedvem több órát utazni oda és vissza egy jógaóra miatt, viszont adódott a lehetőség, hogy kipróbáljam a klasszikus balettet amihez kislány korom óta vonzódtam.

Így lettem tehát 17 évesen egy kis időre joginiből belett táncosnő.

Előreugorva az időben közel harminc évet, a hátam mögött tudva sok év jógaszőnyegen eltöltött időt újra érzem, hogy hív a “táncparkett”. Most azonban egészen más formában.

Az elmúlt évek és azok is amelyeket jelenleg élünk minannyiónk számára számtalan kihívást ad. Közben én is idősebb lettem, Anyaként pedig feltétlenül azt tapasztalom, hogy be kell, hogy osszam az erőm és ahogy akkor 11 évesen Apám tanította és később a jóga mesterek is visszhangozták – “nem szabad elfecsérelnem az életenergiám!” –

joga tanc

Ezért tartom fontosnak, hogy a napi mozgásrutin amit végzek ne csak átmozgasson, hanem adjon számomra lelki és szellemi felfrissülést is. Hosszú évek tapasztalatára és megfigyelésére alapozva megállapítottam, hogy a szőnyegen végzett gyakorlást ki kell hogy egészítsem valami mással is. És itt jön be a tánc.

A jóga remekül szolgál a paraszimpatikus idegrendszer megnyugtatására. Legfőképpen akkor, ha a napi gyakorlás fókuszába helyezed a meditáció és a relaxáció elvégzését is. Engem némiképpen tévútra is vezetett, mert az én Idegrendszerem amúgy is, alapból a paraszimpatikus állapot felé van eltolódva.

Újra elkezdtem hát keresgélni, hogy mi az a gyakorlat ami képessé tesz arra, hogy felébresszem magamban a lelkesedést és ami motiváló forrása lehet a bennem lévő életigenlő magatartás fenntartásának. És itt jön be a tánc. Igen, újra és megint a tánc!

A tánc számomra a jóga mellett az a mozgásforma ami képes belevinni a flow állapotába. Abba az állapotba amit Patanjali a jógaszutrákban az Ashtanag Jóga nyolcadik pilléreként nevez meg. Azért is szeretem a táncot, mert míg a jóga ászanák tanult mozgásminták a tánc a testünkben lévő egyéni ritmusunk kifejezésére szolgáló eszköz.

Női gyakorlóként fontosnak találom, hogy a gyakorlás megtámogassa a bennünk mozgó női folyamatokat. A női test igényei, a testünk rugalmassága, teherbíró képessége, a szellemi- és lelki folyamatok mind függenek a ciklusunktól. Melynek az egyensúlyát nagymértékben befolyásolják a női szerveink egészsége és az életutunkon betöltött szerepünk.

A kötött szabályokat megvalósító jógastílusok a női gyakorlónak a felét adja csupán a harmónia megteremtésére végzett gyakorlatoknak. Csak egy szárny, kell mellé egy másik is amivel szárnyalhatunk.

A táncstílus amit becsempésztem a szőnyegre nem igazodik egyetlen táncstílushoz sem de mindet magába foglalja. Szeretem a gyakorlásom egyszerű ritmushangszerekkel vagy intuitív hangszerekkel kísérni, mint a dob, csörgő, esőbot, hangtál vagy a handpan. Amire törekszem, hogy a légzés és a tudatosság összekapcsolásával lépjek kapcsolatba az abban a pillanatban jelen lévő ritmussal ami szerint a testem mozog.

Ezzel kísérletezek gyerekkorom óta, de sosem tanítottam. Illetve két alkalommal: egyszer Új-Zélandon, Waiheke szigetén és egyszer a YogaTree Stúdióban Szabadi Andival!

A tánc csodálatos önkifejezési eszköz és az egyik legjobb stresszoldó. Kiválóan lehet vele a Szimpatikus Idegrendszert hangolni, vagyis kialakítani azt a rezonanciát benne aminek a segítségével a tüzes energiák is szabadon áramolhatnak.

Amikor összehangoljuk a mozgást a légzéssel, mély meditatív állapotot érhetünk el, amelyben lehetőség nyílik elengedni a testben felgyülemlett feszültséget és helyette megnyugvást lelni. Gyakorlás közben lehetőség nyílik felfedezni saját testünk ritmusát, miközben új mozdulatokat tanulhatunk a bennünk lévő érzések megélésére. Ellentétben az Ashtanga Vinnyásza Jóga kötött sorozataival lehetőség van a kísérletezésre és a szabad mozgásélmény megélésére. A rutin amit a napi jógagyakorlás hoz kitisztítja és előkészíti a testet a kreatív forma által hozott felfrissülésre.

Alig várom, hogy újra megoszthassam ezt az Ashtanga Jóga elemeivel vegyített és táncos elemekkel ötvözött gyakorlásformát, amelyben megvalósul a dinamikus gyakorlás, a kreatív szárnyalás valamint az elengedés és az elmélyülés finom egyensúlya.

Ashtanga Kapcsolatok-45. A nyolc pillér: #3. asztéja

Folytatom az Ashtanga Jóga 8 pillérének sorozatát a következő pillérrel ami az asztéja.

Számomra ez a pillér, amit “nem lopás’-nak fordíthatunk egy másik megfogalmazása az ahimsá-nak vagyis a nem ártásnak. Ez esetben úgy, hogy nem vesszük el azt ami nem számunkra lett felajánlva.

Az Internet által rendelkezésünkre áll gyakorlatilag határtalan mennyiségű információ. Megtanulhatunk bármit, utána nézhetünk és azonnal hozzá férhetünk bármihez.

A jóga tradíció szívét az élő szóval átadott tanítások láncolata adja. Az élő kapcsolat ami a tanítvány és a mestere között teremtődik ahogy kialakul a kölcsönös bizalom és elfogadás köztük. A tanítvány ebben az esetben fejet hajt a bölcsesség tradíció előtt és hálás azért amit kap. Olyan ütemben ahogy azt a tanítója jónak látja.

Ez a kapcsolat manapság vagy nem jön létre, vagy valami módon torzul. Mintha sokan szívesebben foglalnának helyet a tanító székében, mint a tanítvány szőnyegén. Türelmetlenség és a nyugtalanság mindannyiunk kézjegye. Sietünk, ha nem kapjuk meg amit keresünk, tovább állunk. Keresünk egy másik tanítót, egy másik jógaiskolát, vagy egy más irányzatot, vagy egyszerűen abba hagyjuk az egészet és belekezdünk valami egészen másba.

Vajon mi történne akkor, ha képesek lennénk tovább maradni? Nem rohanni. Megállni, megállapodni és elfogadni azt, amit kapunk és tanulni abból ami van.

A többi? Jön majd magától!

Gyakorolj minden nap!

Az Ashtanga Jóga Hetedik Sorozata

Sziasztok!

Szeretettel ajánlom nektek az Ashtanga Jóga Hetedik Sorozata Online tanfolyamot!

Ezt az online tanfolyamot 2020 márciusában rögzítettem. Tartalmaz 8 témát, több óra hanganyagot és egy 50 oldalas jegyzetet!

A tanfolyam célja hogy megtámogassa a már létező otthoni gyakorlásod illetve segítse kialakítani azt.

A tanfolyam ingyenes és inspirációul szolgál a velem való további közös munkára!

Váljon hasznotokra, hozzon sok értékes felismerést!

Namaste,

Viki

A kéz amely…-34. Valódi spiritualitás

34. Valódi spiritualitás:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.

Megváltozott a nézetem azzal kapcsolatban hogy mi számít valódi spiritualitásnak, hogy mi a valódi érték.

Valódi spiritualitás számomra anyaként az, amikor képes vagyok jelen lenni és mikor szükséges úgy reagálni, hogy azzal lecsendesülnek a kedélyek és nem pedig felkorbácsolódnak.

Továbbra is élvezem, ha lehetőségem nyílik arra, hogy úgy gyakoroljak a szőnyegen, hogy nem szakít meg senki percenként és nem áll elő egy-egy elhalaszthatatlan, rögtön megoldandó tennivalóval, amit csak én oldhatok meg. De megtanultam úgy ki-és bejárni a napi gyakorlásomra szánt térből és időből, hogy azt már nem szabályozza semmilyen kívülről származó előírás vagy szabályzat csak én magam.

Továbbra is nagy örömöm lelem abban, ha meggyújthatok egy gyertyát és elmondhatok egy szívből jövő fohászt, a magam nyugalmában és elmélyült csendességében. De képes vagyok megújulni a szándék erejéből is.

Amikor a kislányommal együtt rendezzük el a virágokat a vázában és együtt terítünk meg egy egyszerű hétköznapi vacsorára készülve, belopva így az ünnepi érzést, megteremtjük egy valódi szentély érzetét. Amiben gyógyul a szív és töltődik a lélek.

Magamba szívom annak a pillanatnak minden áldott érzését amikor a lányunk asztali áldást mond az elfogyasztandó étel fölött.

És már azt sem bánom, ha esténként kedves népdalokkal kell őt álomba ringatni, és így a szeretett szanszkrit mantráim érintetlenül maradnak. Nem belőlük, hanem magamból merítem a békét amit átadhatok.

Minden együtt töltött, jól megélt pillanat ajándék, ahogy az önismerettel és pozitív változásokat hozó gyakorlatokkal eltöltött idő is az volt, amit a születése előtt magaménak tudhattam.

A kéz amely…-20. A közösség ereje

20. A közösség ereje: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.

A legtöbb érzelmi eredetű fájdalmunk a közösség által kapjuk. A családunktól, barátainktól, azoktól akik számítanak.

Azonban a valódi gyógyulást is csak a közösségben tapasztalhatjuk meg. Abban a közösségben amely tiszta tükörként szolgál. Tükörként, amelyben megláthatjuk sérelmeink de nem csak azokat, hanem kiválóságaink is melyeknek nem mertünk azelőtt hangot, formát adni.

Amikor már nem igyekszünk azon, hogy elrejtsük a hibáink, mikor őszinte kíváncsiság ébred bennünk azzal a reakcióval kapcsolatban amit egy nehéz helyzet kihoz belőlük, jó úton az önelfogadás felé, önismeretünk útján, mérföldkőhöz érünk.

Fontos fordulóponthoz ahova csak így juthattunk el…a közösség ereje által.

A kéz amely…- 8. Térkép az érzelmekhez

8. Térkép az érzelmekhez: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.

És…Kilégzés.

Ebben a pillanatban nem állok ellen annak ami van. Csak jelen vagyok és engedem a dolgokat kibontakozni a maguk ütemében.

Sokszor “csak” annyi lenne a dolgunk, hogy emlékezzünk erre a nagyszerű igazságra: “A legtöbb szenvedésünk abból adódik, hogy úgy gondoljuk, hogy mindazt ami zavar már rég meg kellett volna oldanunk.”

A föld mélyén szunnyadó magocska nem fél sem a fénytől sem a sötéttől, mert mindkettőt felhasználja a növekedéséhez.

Van, hogy lehetetlennek tűnik számomra az, hogy lassítsak és emlékezzek. Loholok.

De van, hogy képes vagyok meglovagolni az érzelmeim és a gondolataim által vetett hullámokat. Szemlélődöm.

Elhatároztam, hogy azokban a pillanatokban amikor magukkal ragadnak az események; ahelyett, hogy bosszankodnék észreveszem a lehetőségeket benne. Tanulom elengedni magam. Tanulom felépíteni az eszköztáram. Hogy mindig legyen vagy egy felemelő, lelkesítő zene vagy egy szívhez szóló, nagyszerű írás a kezem ügyében.

…ami gyengéden felemel és visz, visz könnyed puhasággal a biztonságos partra. Ahol könnyedén tudok lélegezni.

183 nap boldogság, dinamikus harmónia, anyaság

Azt mondja a hagyomány, hogy az Anya az első és a legfőbb guru. Szerintem ez pontosan fordítva igaz. Az első gyermek a legfőbb guru, aztán pedig a soron következőek mindegyik a maga jogán.

Az én kis gurum például engem türelemre és szeretetre tanít. Boldogak lenni tanít. Játszani, kacagni, elengedni tanít. Felfedezni, felismerni, bízni tanít. Másnak lenni tanít. Arra tanít. Hogy merjek másként csinálni, gondolni és érezni mint az elődeim.

Gyermekünk születésével anyává válunk. Azonban míg az ő világra jövetelük egyértelmű, az anyaságba való beavatás pontos időpontja kevésbé az. A várandósság, a szülés, a gyermekágyi időszak és az első ezer nap. Én azt mondanám, hogy a női létezésnek ez a valódi keretje, megformálója, tartó tégelye, alakító kohója.

Sokan kérdezték tőlem milyen anyának lenni nem sokkal a szülés után. Azonban nem tudtam valódi választ adni. “Jó”. – mondtam. “Felemelő”. De valójában még nem volt tartalma ezeknek a szavaknak. Formálódik a szótáram. A szavak, az érzések új tartalommal töltődnek fel. Valójában ennyi félelmet, aggodalmat, örömet és bennük a legintezívebb mélységeket és magasságokat az elmúlt negyven év alatt összesen nem éltem meg mint most ez alatt a több mint másfél év alatt (a várandóssággal együtt).

A boldogság fogalma is változik bennem. Manapság boldognak lenni számomra nem azt jelenti, hogy mindig örülök. Felismertem, hogy a boldogság nem egy statikus állapot. A boldogság egy intenzív áramlás amiben az ember képes megélni az őt érő behatásokat. Ha kell dühöng, csapkod, ordít vagy épp kacag, táncol, dalol – mindent a maga idejében és sosem ragaszkodva egyik állapothoz sem.

Míg az első félévünk egyfajta áldott mozdulatlanságban telt, a második az ebből kibontakozó mozgás jegyében. Mozgásban van körülöttünk minden. A dolgok helye, a napi teendők elvégzésének a sorrendje, a prioritásaink és mindaz amit kőbe vésettnek hittünk.

A napokban jutottam el ahhoz a felszabadító gondolathoz egy hosszú nap után ágyazva, miközben fáradt gyermekem a lábamnál nyafogott, hogy “na és akkor mi van ha ma csak úgy a bevetetlen ágyon alszunk”. Rendszertő ember létemre első gondolatként a rémület fogott el “ mi van akkor, ha ez szokássá válik? Hogy fog kinézni a lakás, az életünk mondjuk öt év múlva?” De aztán legyintettem, lassítottam, megtörve az igézetet ami belém let kódolva. Lehajoltam a gyermekemhez, felemeltem, megöleltem. Leültem vele a káosz közepére, egy dalt dalotam neki, megnevetettem. Meséltem neki, figyelt rám, hozzám bújt, és akkor döbbentem rá. A rend nem körülöttünk kell, hogy legyen, hanem bennünk. Ha így van, akkor a görcsös akarás helyett képesek leszünk könnyedén magunk köré teremteni azt amire vágyunk. Ezt nevezem én most úgy, hogy ez a dinamikus harmónia.

Amióta az eszemet tudom a statikus harmóniára törekszem, vagyis hittem abban, hogy valaha is kész leszek bármivel is. Most formálódom lényem legutolsó sejtjéig abba az igazságba bele amit egy régi képeslapon találtam meg. Édesanyám mindig is szeretett elsőként boldog születésnapot kívánni nekem. Hát ez most is sikerült. Így hat évvel a halála után is. Egy 2001-ben írt régi képeslap hullott a földre elém tegnap, amin azt írja: „…előbb vagy utóbb rá kell döbbennünk, hogy az állomás nem létezik, nincs egy hely ahová egyszer s mindenkorra megérkezünk. Az állomás csak álom, egyre messzebbre tűnik.”

Naivitásom színes kaleidoszkóp aminek lencséjén át, széthullni látom a bennem élő hazugságokat. A legnagyobb ajándék, szembesülni a negatív tudatalatti tartalmaimmal és kiaknázatlan képességeimmel. És ez egyben a legnagyobb lehetőség is számomra itt és most. Változni és változtatni a generációs mintákon, a lehetetlennek vélt berögzült, kővé dermedt rutinokon. Ahogy látom fejlődni ezt a kicsi gyermeket én is valahogy előtűnök ebben a folyamatban. „Én” az az „én” akit eddig nem ismertem, mert fedve volt azzal amit tanítottak nekem, amit magamról hittem.

Ezt az időszakot élem most. Beavatást az anyaságba, a dinamikus harmóniába egy új minőségben megélt boldogságba. Nap mint nap. Meghaladom személyiségem kiaknázatlan forrásait, máskor pedig azok a felszínre törvén mint tajtékos hullámok magukkal ragadnak és én csak ámulok „nahát ez is én vagyok?”.

Csodákkal teli és egyben velejéig felkavaró időszakot élek. Hiszen lehetőségem adódott nekem mint embernek átírni a lehetségest és a belém kódolt tiltásokat. Szülővé érni. Valójában felnőni és vállalni a felelőséget egy (kis)ember életéért.

Kicsi lányom! Hittel és bizalommal állok az elénk néző közös idő elé! A bennem élő ősbizalom egyre szilárdabb. Bízom a gondviselésben, hiszen badarság lenne azt gondolni hogy hatalmamban áll kontrolállni az eseményeket. Vigyázok rád. A legjobb tudásom és szívem őszinte szeretete által diktált ütemben. Megteszek érted mindent amit jónak és helyesek találok, és igyekszem időről-időre felülbírálni a cselekedeteim, hogy az amit én jónak hiszek az valójában neked is jó-e? Odafigyelek rád, és próbálok olyan rugalmas lenni nap-mint nap, hogy felismerjem mikor van szükséged a közelségemre és mikor korlátozlak vele.

Egy csodás tánc az életünk. Boldogság az élet veled! Újra és újra meglelt, naponta formálódó boldogság. Ezt kaptuk tőled. Drágám. Kincsem.

Szeretlek!

Anya

Boldogság, áldás, öröm

Életed első éveiben az önállóságra neveltek. Az életkörülményeid, adottságaid és sokáig egyke gyermek lévén megtapasztalhattad azt, hogy milyen is szeretve lenni és mégis terelgetve afelé, hogy minél előbb önálló légy. Ez kezdetben nagyon nehezen ment egy olyan anya mellett, aki erős és tüzes jelleméből adódóan sokszor kioltotta a benned lévő holdszerű minőségeket. Visszahúzódó, félénk gyerek voltál. Nehezen értettél Édesanyáddal szót, mégis csodáltad, tisztelted és példaképül választottad őt. Tinédzser és fiatal felnőtt éveid úgy teltek, hogy nehezen hoztál meg döntéseket úgy, hogy ő ne hagyta volna azt jóvá. Támogatott, de egyben ő volt a legnagyobb ellenfeled is abban, hogy azt az életed éld amit megálmodtál magadnak. Olyan kihívások elé állított, amelyek előtt sokszor megsemmisülni vélted magad, mégis később ráébredtél ezek nélkül a próbák nélkül nem lehetnél az, aki ma vagy. A kettőtök közt feszülő ellenállás egy nap egyszercsak hátszéllé változott, ami elvitt téged a világ másik felére, azzal a megingathatatlan bizonyossággal a szívedben, hogy a férfi aki utadon veled tart azzal lehet csak az életed teljes és egész.

Közös életetek, bátor lépések és meglepő fordulatok jellemezték. Eljutottatok számtalan olyan helyre amiről addig csak könyvekben olvashattál és megvalósítottatok olyan dolgokat, amiket addig elképzelni sem mertél, hogy te képes lehetsz rá. Együtt voltatok sikerben, kudarcban, örömben és bánatban. Mégis mindig jó kedéllyel, törhetetlenül. Együtt másztátok meg így azt a rögös utat, ami nem kifelé hanem befelé vezet szívtől szívhez.

Ami veszteség ért, azt sokszorosan kaptad vissza az elmúlt évek alatt. De ehhez, az kellett, hogy te magad mondjál le először olyan dolgokról, amikhez addig foggal-körömmel ragaszkodtál és önmagad elhagyhatatlan részeként éltél meg.

A változás, – amitől a legjobban féltél mindig is – gyermekkorod rémei lassan- lassan átalakultak és a sötétségből a fényre, az ismeretlenből az ismertbe tértek, megszelídültek. Eljutottál oda, hogy nem akarod leplezni a hiányosságaid, a félelmeid, vagy a hibáid, hanem kíváncsisággal fordulsz feléjük. Nem zársz, hanem nyitsz, nem menekülsz, hanem szembenézel.

A legnagyobb változáson azonban most ebben a pillanatban mész keresztül – ez is egy olyan folyamat aminek a megtapasztalására valójában kislány korod óta készülsz, mégis ahhoz, hogy valósággá váljon az kellett, hogy engedj a változásnak. Más ember lettél az elmúlt kilenc hónap alatt, kimosódott belőled sok olyan reflex és rutin, amivel valójában csak a saját életed keserítetted meg.

Több benned a tetterő, kevesebb benned a kétség. Több benned az öröm és kevesebb a kételkedés, hogy vajon mindaz amid van megérdemled-e? Több benned az elfogadás és már magában ez olyan megélésekre ad számodra lehetőséget, amiről eddig álmodni sem mertél.

És ha most itt lenne az a személy melletted aki azt ígérte neked, hogy életed minden sarokkövénél jelen lesz, az elsők között lenne aki Boldog Születésnapot kívánna neked!

Mégis szerencsés vagy hidd el, mert bár nem mondhatod ki többet Édesanyám, te magad leszel AZ. Ez a legnagyobb ajándék amit egy nő születésnapjára kívánhat. De neked még ennél is több adatott, hiszen melletted van az a férfi, aki mindezzel megajándékozott és akivel ezt az életre szóló ajándékot megoszthatod!

Eszenciális Szavak

Sziasztok!

Van már saját példányod az új könyvemből? Mert van akinek már kedvence is van!

“Ez az oldal a kedvencem az Eszenciális Szavakban

Köszönöm a képet Gréti!

A könyvet postázni is tudom (míg a készlet tart). Ha szeretnél egy példányt jelezd e-mailen! viktoria.yogatherapy@gmail.com

Viki