A női lét megéléseim

A női lét folyamatos növekedéssel, fejlődéssel jár, ez elkerülhetetlen. A női lélekben lévő kapuk maguktól nyílnak ahogy idősödünk illetve ahogy áthaladunk a női lét beavató folyamatain, ahogy az az első menzesz, vagy első együttlét kapcsán megtörtént, az azonban, hogy ezekkel a megélésekkel mit kezdünk, rajtunk múlik.

A személyes tapasztalatom a női léttel kapcsolatban folyamatosan változik, bővül, mélyül. És ezzel együtt a vele kapcsolatos megéléseim, tapsztalataim eszenciája a láthatóból, a láthattlan felé, az intellektusból a kineztetikus megértés felé halad. Szavakkal nehéz megfogni mit is jelent nőnek lenni. Vagy, hogy milyen egy igazi nő. Mivelhogy véleményem szerint a női lét kiteljesedése nem a számítógép mellett, egy-egy jól megfogalmazott, papirra vetett fogalmazásban keresendő, hanem a személyes együttlétben, a közös tapasztalásban. Értem ez alatt például egy konyhában, főzés közben folytatott beszélgetést, vagy közös kézimunkázást, kötést, szövést, varrást – vagyis képességeink direkt átadását és az e közbeni női bölcsesség szabad áramoltatását. Az olyan együttléteket amikben nem érezzük a szükségét annak, hogy füzetbe jegyzeteket készítsünk mert tudjuk, hogy azt átélve lényünk részévé válik és mindig a rendelkezésünkre áll majd, ha szükségünk lesz rá.

Ennek a gondolatmenetnek a végére érve sejlett fel bennem, hogy milyen sokat is kaptam én a női felmenőimtől az életemben. Azoktól akik közelségükkel, cselekedeteikkel, döntéseikkel példát mutatva terelgettek, tanítottak, alakítottak.

Édesapám, Édesanyám, Anyai Nagymamám
Szüleim és Anyai Nagymamám

Lendületem, hajlékonyságom, szenvedélyem, alakom formáit és hajam színét az Édesanyámtól örököltem. A türelmem, a figyelmességem, a rendszeretetetem, a toleranciám, a kezem erességét és ügyességét, testem görbületetit és puhaságát az Anyai Nagymamámtól kaptam. A nyersségem, a kritikusságom, azt, hogy néha hagyom eluralkodni a káoszt magamban és magam körül is és annak mégis ura tudok lenni, a nyugtalanságom, a szemeim tüzét és hajam fényét az Apai Nagyanyámtól hoztam.

Apai Nagyszülőkkel
Apai Nagyszülőkkel

Aztán ahogy mindezt megfogalmaztam az jutott eszembe, hogy nem lehet teljes a kép a férfiak nélkül, akik ezeknek a nőknek az életét kiegészítették. Édesapám és nagyapáim akik épp olyan hangsúlyosan tettek azzá a nővé aki ma vagyok, mint anyám vagy nagyanyáim. Édesapám akitől a csend és a természet szeretetét örököltem vagy a vonzalmam a jógához. Anyai Nagyapám akitől a meditatív, egyhegyű szemlélődő elmém, a jó stratégiai képességem vagy a kalandra és az új megsimerésére való hajlamom. Vagy a gyermeki kíváncsiságom, az örömre való belső késztetést és az otthonak és a csaladnák a szeretetét amit Apai Nagyapámnak köszönhetek.

És aztán itt vannak a múlt ködébe vesző, azonban annál mélyebb gyökerekből táplálkozó dédanyai örökségek. A gyógyfüvekbe vetett bizalmam, a nőiség gyógyításának igénye, az alaposságom és a maximalizusra való hajlamom Anyai Dédanyámtól. A természet elemeinek tiszteletét, saját testünk gyógyító erőiben való töretlen hitet, a jó fogaim, a rugalmas csontjaim és a zöld szemeim pedig Apai dédanyám hagyott örökül számomra.

Egy nő szerintem akkor teljes, ha a benne lévő mélységeket felfedi és megéli azokat. Aki őszintén engedi magát az élete eseményei által formálni és hajlandó is azokba belehelyezkedni, jelen lenni bennük. Aki tud adni, de mer elfogadni is. Aki már átélt és magába integrált női beavatásokat és azokban képes volt kinyílni. Aki hajlandó volt és mindig is hajlandó lesz arra, hogy újabb és
újabb rétegeket fejtsen le személyisége napos és árnyoldalairól és azokat magába integrálva egyre valódibbá váljon.

Barátnőm babájával és Édesanyámmal - egy újabb öröm pillanat
Barátnőm babájával és Édesanyámmal – egy  öröm pillanat a sok közül

Én magam leginkább akkor érzem magam női erőimnek a legteljében amikor engedek magamnak elég időt és teret arra, hogy ne a napi rutin katonás vagy épp a jógikus aszkétikus menetrendnek megfelelően éljem meg a napom, hanem engedem magam áramolni a nap hozta lehetőségekkel, inspirációkkal, öteltekkel.  Amikor kétség és szorongás nélkül bízom és engedem, hogy az aznapi megélések minőségei tanítsanak, vezessenek, vigyenek. Amikor el tudom engedni görcsös igyekezetem, hogy kontroláljam az életem eseményeinek a kimenetelét. Amikor képes vagyok elengedni a terveim és hagyom spontán alakulni azt, hogy megvalósuljanak az álmaim. Amikor nem teszek azért, hogy az öröm megjelenjen az épp kihívást vagy épp ellenkezőleg gyönyört okozó életfeladatok, napi teendők elvégzésében, hanem egyszerűen csak hagyom.

Na és te hogyan éled meg magad mint nő? Kik voltak azok a női felmenőid akik aktívan befolyásolták azt, hogy azzá legyél aki ma vagy? És ti férfiak? Milyen egy igazi férfi? Ti hogyan definiáljátok magatok?

Szívesen veszek minden hozzászólást és megosztást!
Szép Decembert!

Viki

Jókai? Jöhet!

Továbbra is Jókait olvasok és azon ámulok, hogy minél több könyvét elolvasom, annál jobban szeretem! A következő három könyv amit olvastam tőle:

Enyém, tied, övé: Ez azért tetszett nagyon, mert nagyon fordulatos, még az utolsó 20 oldal is olyan váratlan fordulatokat rejtegetett amire nem voltam felkészülve, a befejezés zseniális. Jókainak ​ez a regénye először 1875-ben jelent meg könyv alakban, s keletkezésének olyan előkelő időbeli szomszédai vannak, mint a Fekete gyémántok vagy Az arany ember. A regény egy papnöveldében kezdődik és Áldorfai Ince életét követi nyomon fiatal férfitól agg koráig. A fiatal szerzetes minden testi-lelki jó tulajdonsággal felruházott, ideális alak, de érdekes nyomon követni azt, hogyan alakítják és formálják az élete tapasztalatai őt olyan emberré akivé a regény végére válik.

Nem szeretnék túl sokat elárulni a könyv tartalmáról, mert én is úgy olvastam, hogy semmit sem tudtam a róla, csak a címe tetszett meg nagyon.

Amiért különleges ez a regény számomra az, hogy főhősünk sorsát végig követhetjük, miközben több földrészt bejár és több jelentős szemléletváltásban van része. Békében és a szabadságharcban is része van, veszteségeken és nyereségeken, csodás fordulatokon esik át, ahogy mindannyiunk életünk eseményeinek megélése folyamán. Egy igazán szerethető karakter Ince a vivódásaival az igazságkeresésével és az őszinte gyermeki ártatlanságával. Most ez a legkedvesebb Jókaim!

És, hogy melyik a legkedvesebb Jókai, hát igen, mindig az amit olvasok… A Szerelem Bolondjai című könyve szintén elsősorban a címe miatt ragadt meg!

“Egy kevésbé ismert klubot akarok bemutatni – írja Jókai a regény előszavában. – A klubnak az a neve, hogy: »a szerelem bolondjai«.
Tagjai csak azok lehetnek, ki be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokból valami hallatlan bolondságot tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány ítél titkos szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó érdemes-e a társulat tagjai közé fölvétetni vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt: vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne száműzethessék…
E klub jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a legérdemesebbeknek a pályabíráló választmány által oda ítéltetnek…
Legyünk kíváncsiak a pályázat eredményére…”

Az Egy hírhedt kalandor a XVII századból című regény fordulatos, hihetetlen és megmosolyogtató kalandregény. Ismered a Münchhausen báró-t, vagy Háry-t esetleg Seherezádé-t? Nagy mesemondónk ebben a pikareszk regényben egyesíti a fenti mesélők minden játékos meseszövését. A kalandorságra mindig kapható, kalandjaiban messze világokig sodródó Hugó „Konstábler”, vagyis tüzértiszt annyi mindenen megy keresztül, hogy a fele is sok lenne egy emberéletre. Jókai mindig ki tud találni valami hihetetlenül elképesztőt, s a mese és a valóság vegyítésével, lebilincselően szórakoztatóan ír. Az események a forgandó szerencse változatai – a hős megjárja a lélek és a test mennyét és poklát.

A soron következő az Erdély Aranykora, ennek épp most kezdek neki! Megyek is olvasni, majd mesélek, hogy milyen volt!

Jó olvasást nektek is!

Zellerkrémleves

Hozzávalók:

1 kis fej vörös hagyma
1 nagy csokor zeller levél
2 kis szem krumpli
1 fehér répa
szárított zöldségfűszer
1 kiskanál lestyán

frissen őrölt fekete bors

Kevés ghi-n vagy a kedvenc zsiradékodon dinszteld üvegesre a hagymát, add hozzá a felkarikázott fehér répát és dinszteld tovább, majd a zeller levelét kicsit dinszteld, ez után add hozzá a felkockázott kruplit, önsd fel vízzel de csak épp csak annyival, hogy ellepje. Jöhet a só, bors, zöld fűszer és a lestyán. Fedő alatt kis lángon főzd puhára. Hagyd kicsit kihülni és pépesítsd botmixerrel. Tálaláskor szórhatsz bele sajtot.

Jó étvágyat!
Viki

Kriston Adriennel beszélgetünk

Milyen hivatásból, szakmából váltottál mire? • Hány éves vagy? • Milyen munkahelyet és státuszt, egzisztenciát hagytál ott? (multi, céges autó, magán orvosi szolgáltatások, stb. mindent ami kényelmes, biztonságos, jó…) • Hogyan jött, hogy váltani szeretnél, miért? Mi kellett a kezdő lépéshez és mi kellett a nagy átlépéshez? • A váltásod mennyire volt megtervezett, mennyi ideig tervezted vagy mennyire volt impulzív? • Volt-e és ha igen külső- belső nehézséggel kellett szembenézned a váltáshoz? • Mi volt a leghangsúlyosabb szemléletváltás, amelyet meg kellett hoznod az „új” életedben? • Mi a döntésed hozadéka, mit sikerült elérni megvalósítani az „álmaidból” és milyen hozadékai vannak, amire nem is számítottál (+ és – is)?

Az eredeti szakmám mélyépítő mérnök. 6 éve dolgoztam a szakmámban, amikor adódott a lehetőség, hogy kimehetek Új-Zélandra nyelvet tanulni, világot látni – ennek a lehetőségnek a megragadásában volt nagy húzó erő az a szerelem, ami kialakult bennem a férfi felé, aki készülőben volt Új-Zélanra. Be kell vallanom, hogy nem is a hely vonzott elsősorban, hanem annak a kapcsolatnak a lehetősége amire mindig is vágytam: egy olyan társsal megosztani az életem, aki inspirál, aki mer velem együtt álmodni és tesz is az álmai megvalósításáért.

Mindez 2006-ban volt. Akkor a huszas éveim végén voltam, biztos és megbecsült szakmával a kezemben. Lakás és autó hitellel a hátamon és jó nagy adag jövőbe vetett bizalommal. Az akkor egy éves autóm adtam el az utazás fedezésére illetve a 3 hónapnyi költőpénzem biztosítására. A munkahelyemen felmondtam, pedig a főnököm felajánlott egy éves fizetés nélküli szabadságot, arra az eshetőségre ha bármi balul ütne ki és úgy kellene hazajöjjek, hogy se munka, se kapcsolat (egy éve voltunk együtt az út tervezésekor). De én akkor azt mondtam a főnökömnek, hogy az a verzió, hogy „nem jön össze” az én szótáramban nem létezik, bárhogy is lesz, csak nyerhetek rajta. Úgy éreztem szükséges, hogy becsukjam ezt az ajtót magam mögött, mert csak így tudok egy olyan jövő felé nyitni, amiről addig csak álmodoztam.

Akkor a főnököm azt mondta: „Rendben Viktória, keresse akkor meg mi is az a boldogság, és ha megtalálta, kérem jöjjön vissza és ossza meg velünk is!”

Hát azóta is a fülembe cseng ez az utolsó feladat, amit rám bízott. Szerencsém volt vele mert sokat tanultam tőle, egyengedte a szakmai fejlődésem és emberileg is támogatott, a fentihez hasoló felhívásokkal ösztönzött a 6 év alatt míg együtt dolgozunk.

Ez tehát azóta is a fő motívum az életemben, a boldogság megtalálása. Ez volt az a kifejezésre nem jutattott, talán addig nem is tudatosított belső igény, ami akkor megfogalmazásra került és bizonyossá tette számomra, hogy jól döntök akkor és ott, mikor a bizonytalant, a kalandot választottam a biztos helyett.

Rengeteg várt és nem várt kihívással szembesültem. Mint mindenki aki útnak indul. Volt köztük olyan, amit könnyen legyőztem (mint például a családom ellenállása a döntéssemmel kapcsolatban, vagy a fizikai dolgok elengedése (autó eladás, lakás kiadás, bútorok, könyvek, személyes tárgyak elcsomagolása vagy hogy felmondtam a munkahelyemen) és volt amelyik legyőzni látszott (azok a kisebb-nagyobb veszteségek (mint betegség és halálesetek a családban amire nem számítottam), illetve amelynek valódi megértéséhez és átformáló erejének megéléséhez évek kellettek. De talán mindez együtt jár az öregedéssel is.

9 évet töltöttem végül Új-Zélandon a tervezett pár hónap helyett. Ez alatt rengeteg olyan területen próbálhattam ki magam, amit azelőtt nem vettem „komoly szakmának” mint például a vendéglátás vagy a gyerekfelügyelet*. De volt arra is lehetőségem, hogy a szakmámhoz közeli pozicióban is eltöltsek egy kis időt, mint pl. mikor építész asszisztens voltam Waiheke Szigetén. A „nagy átlépés” amire kérdezel, nem volt látványos: ehhez is évek kellettek, és sok tapasztalás. Ennek a bizonyos sors formáló átlépésnek a megéléséhez számomra az kellett, hogy éveket dolgozzak a fent említett előzetesen lesajnált területeken* Mert végső soron ez a kettő segített hozzá ahhoz, hogy megtanuljak szolgálni. Hogy megtanuljam elengedni az ego-m, és nem felhozni hogy én bizony tanult ember vagyok és van szakmám, miközben a pult mögött állok és kévét főzök a jól öltözött, savanyú képű vagy épp szélesen vigyorgó és viccelődő kiváltságosoknak. Vagy hogy az, hogy a pult mögé álltam, az én választásom, mert ez szolgálja azt a nagyobb álmot, hogy tanulhassak egy olyan jógatanártól, akitől valóban van mit.

Mert végső soron és érdekes módon a vendéglátás biztosította számomra annak a belső és külső szabadságnak a lehetőségét, amit a biztos jól fizető állásom nem volt képes. Megtanultam azt, hogyan gazdálkodjak kevesebb pénzből és mégis legyen mindig mindenre amire vágyom. Megtanultam odafigyelni az emberekre – munkatársakra, vásárlókra, vagy épp a gyerekekre akikre vigyáztam az évek során – megtanultam azt, hogyan legyek jelen ott és akkor, értékelve azt a pillanatot azt az élményt ami ér. Megtanultam, hogy az, hogy mennyit érek nem a foglalkozásom által rám ragasztott cimke dönti el. Megtanultam nem vágyakozni, hanem tenni a vágyaim megvalósításáért. És mind eközben megtanultam egy olyan jógastílust ami képessé tett arra, hogy napi 10 órát talpon legyek a munkahelyemen és utána még legyen kedvem és erőm főzni, gondoskodni a környezetmről és képezni magam azokon a területeken amik mindig is vonzottak. Megtanultam például szőni, dobolni, elvégeztem egy kreatív írás modult az AUT-n, miután letettem a felsőfokú nyelvvizsgát angolból, tanultam maori masszázst és buddhista tanítókkal meditáltam.

A tanárom 2010-ben találtam meg kint és innentől kezdve a szabadidőm nagy részét a jógával kapcsolatos képzések, tréningek és a mellékállásban való tanítás tette ki. Rengeteg nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg, akik kisebb – nagyobb mértékben befolyásolták, terelgették és segítették az utam. Sok jóbarátot és jelenleg is szeretettel ápolt kapcsolatot hagytam hátra, amikor 2015-ben hazaköltöztünk.

Hangsúlyos szemléletváltás? Lassan évről-évre láthatatlanul de egyre markánsabban alakult ki bennem, akárcsak a jóga gyakorlásom vagy az, hogy szakmát váltottam. A tizen X-évvel ezelőtti önmagamhoz képest, ma valahogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben: mind fizikailag-mind lelkileg, mind szellemileg. De talán az aktív önképzés és az ismerttől való távollét tette lehetővé számomra azt, hogy egy adottságaimtól eltérő, nyitottabb személyiség felé alakuljak. Ellentétben azzal a zárkózottabb személyiséggel amit az olyan iskolapadok és munkahely alakított, amit az határozott elsősorban meg, hogy megfeleljek mások véleményének (tanáraimnak, családtagjaimnak és főnökeimnek) és annak az általuk számomra megálmodott státusznak amit az iskoláim vagy a szakmám által érhetek csak el.

Pozitívum? Hogy ez a megfelelési kényszer átalakut bennem, remélhetőleg minden önzés nélkül, de ma már elsősorban önmagamnak igyekszem megfelelni és csak aztán másoknak. És persze az, hogy megtaláltam a boldogságot! Az mindig is velem volt, csak ritkán lassítottam le annyira, hogy észre vegyem!

Negatívum? Ez nehezebb kérdés, most szív szerint azt mondanám, hogy nincs, de bizosan azt mondanád, hogy na ne már! Szóval lássuk csak: talán az, hogy a külföldön töltött évek alatt veszítettem el az Édesanyám, és ha itthon maradok, több időt tudok vele tölteni az utolsó éveiben.

Ez az amire nem számítottam amikor útnak indultam, és ez az ami minden nap emlékeztet arra, hogy milyen értékes az életünk, és mennyire fontos az, hogy jól töltsük el azt!

Hogy mennyire voltam impulzív, ennek az eldöntését rád bízom!

Köszönöm a kérdéseid, ahogy mindig is!
Viki

Szemlélődés gyakorlatok az ősök tiszteletére

“Ami bennem lélek veletek megy ott fog köztetek lenni,
Mindig megtalálsz virágaid között mikor elhervadnak,
Megtalálsz a falevélben mikor lehull,
Meghallasz az esti harangszóban mikor elenyészik,
S mikor megemlékezel rólam mindig arccal szemközt fogok állani.”*

A tavalyi évben tett látogatásomkor Édesanyám sírjához ebbe az idézetbe futottam Jókaitól. Aztán idén valahogy arra az erős belső késztetésre reagálva hogy ismerjek meg még több írást Jókaitól illetve a véletlen egybeeséseket követve, amelyek afelé terelgettek, hogy ezt meg is tegyem: sikerült elolvasnom kedves írómnak újabb jópár regényét. Így sikerült egy vonatút alkalmával, Balaton felé döcögve újra belefutni ebbe az idézetbe az Eppur si muove (És mégis mozog a föld című) könyvében.

Vajon hányfajta mód és mennyi alkalom kínálkozik arra, hogy kapcsolatunk ápoljuk azokkal, akik fizikailag már nem lehetnek az életünk részei? Egyre inkább az a tapasztalatom, hogy számtalan. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a látható mögött a láthatatlanban rengeteg valódi lehetőség nyílik arra, hogy folytassuk a be nem fejezett eszmecseréink, rendezzük befejezlen ügyeink és megérezzük a szeretet áramlását, amit sem tér, sem idő nem képes korlátozni.

A szemlélődés állapota azt kívánja, hogy analitikus, racionalitásra hagyatkozó, lineáris gondolkodásunk magunk mögött hagyjuk. Épp azt kívánja, amit mestereink lábához érve meg kell, hogy szülessen bennünk: nyitott elmét, ami fel van készülve minden eshetőségre, de nem kapaszkodik már semmi előzetes hielemrendszerbe. Vajon te kifejlesztetted-e már magadban ezt?

Sokszor a megértéséhez, az kell, hogy az ember maga is megjárja az utat és ne csak mások útleírásait olvasgassa, kényelmesen, biztonságosan kedvenc fotelébe süppedve és kakaót kortyolgatva.

Az idei temető látogatás újabb csodákat tartogatott számomra, amelyek finoman, láthatatlanul de markánsan érezhetően gyógyítják és új felismerésekkel telítik lelkem. Vajon miért félünk olyan nagyon az elmúlástól? Vajon ha képesek lennénk életünk pillanataiban valóban jelen lenni, csökkenne-e bennünk ez a viszolygás?

Idén mire a temetőbe értem már besötétedett. Zuhogó eső és erős szél tépázta a testem kívül és belül is. A mécsesek fénye azonban emlékeztetett arra a belső fényre, amihez való visszatérésem igénye világítja be azt a személyes ösvényt amit hol határozottan, hol tapogatózva, évről-évre azonban egyre nagyobb meggyőződéssel járok.

Bár a sötétség nem engedte láttatni Jókai írását*, de nem is volt ez lényeges, mert bennem zeng azóta, hogy először elolvastam. És most egészen más belső tartalommal telítődött számomra mint tavaly vagy mint akkor mikor a Balatonra utazva leltem meg.

Miféle varázslat ez? Miféle szépség és csoda rejlik fájdalmainkban amikről olyan nehéz tudomást venni? Talán attól félünk, hogy ha hagyjuk a gyászunk elmúlni, azzal az elveszített ősünk velünk maradt emléke is szertefoszlik majd?

Pedig nem.

Miután a könnyek elfogynak, miután a gyász kegyetlen vasmarka enged szívünk szorításán, elkezdünk emlékezni és nem sajnálkozni a történtek felett.

Sajnálkozni emberi de
emlékezni szent szakralitás.

Legyen áldott a pillanat amikor mind elérkezünk ide.

Szeretettel: Viki

 

 

 

Minestrone leves

Egy finom levesnél nincs is jobb ilyenkor. Ez a leves nagy kedvencem, mert színes, izgalmas, laktató és remekül variálható és az évszakok szerint változtatható.
Ez alkalommal a következőkből készítettem el:

Hozzávalók:

1 póréhagyma
5 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 csokor zeller szár
6 fej csiperke gomba
5 kisebb krumpli
3 kis gerezd fokhagyma
2 babérlevél
frissen őrölt bors ízlés szerint
nádcukor ízlés szerint
1 üveg paradicsompűré
6-8 levél friss bazsalikom levél
petrezselyem a tálaláskor díszítésnek
(ha szereted/fogyasztod) parmezán sajt a tálaláskor

Elkészítés:
Oliva olajon megdinsztelem a felkarikázott póréhagymát. Ha kész hozzáöntöm a felkarikázott fehér- és sárga répát, felvágott zellerszárat, a gerezd fokhagymákat és a két babérlevelet, majd elkeverem és tovább dinsztelem. Ha kész hozzáadom a felcikkejezett gombát, ekkor sózom és borsozom (Az egész bors szemeket mozsárban töröm meg.) Felöntöm vízzel és fedő alatt közepes lángon elkezdem főzni. kb 15-20 perc múlva hozzáöntöm a paradicsom levet és tovább főzöm fedő alatt. Kóstolom, paradicsom létől/sűrítménytől függően, néha szükség van egy kevés nád/barna cukorra édesíteni kicsit. Amikor a zöldségek megfőttek, de nem szét, ez fontos, akkor elzárom a főzőlapot/gázt és beleteszem a friss bazsalikom leveleket.
Tálaláskor megszórom apróra vágott petrezselyem levéllel és parmezán sajttal.

Idény jeleggel főzhetsz bele még: csíkokra vágott káposztát, felkarikázott cukkinit. Tehetsz bele csicseri borsót, zöldborsót, egyéb száraz babot (pl. fekete-, vörösbab /vörös levet ereszt!/, jégbab (gyöngybab) vagy vajbab /könnyen fő/, fehérbab /nehezebben fő/, stb.). Ha szereted a végén tehetsz bele 2 újjnyi csíkokra vágott mángoldot mikor a zöldségek megfőttek és elzártad a levesed alatt.

Remélem neked is sikerül kikísérletezni a kedvenc ízkavalkádod! Nekem ez a mostani nagyon jól sikerült, szeretettel ajánlom kipróbálásra!

Jó étvágyat!
Viki

Bevezetés az Astanga Jógába Workshop – Decemberben!

A workshop lehetőséget nyújt arra, hogy megtanulj egy személyes jóga rutint, amit aztán a heti rendszerességgel látogatott órák alkalmával csiszolgatuk bővítünk. Ez a tradicionális módszer, vagyis lasan lépésenként haladunk, mindenki az egyéni igényihez igazított gyakorlás által- gyakorlásról-gyakorlásra bővítve tapasztalásait, javítva készségeit és mélyítve megértését ebben a jóga hagyományban.

A Workshop alkalmával szó lesz:

  • Az Astanaga Jóga hagyományról – miben különbözik az Astanga a többi jóga stílustól?
  • Hogyan épül fel egy jógaóra – mi a különbség a vezetett óra és a Mysore stílus között?
  • Mire jó a wokshopon tanított első sorozat (joga csikitsza) – hogyan építs fel egy olyan gyakorlást ami meghozza számodra a hajlékonyságot, az erőt és a belső békét? – praktikus útmutatók a jóga gyakorláshoz
  • a nyitó és a záró mantrák jelentéséről
  • hogyan lélegezzünk jól
  • hogyan alakítsuk ki megfelelően a jóga pózokat
  • mi az a vinyásza módszer
  • mi az a tristána módszer
  • hogyan válik a gyakorlás meditációvá – Astanga jóga filozófiája

A workshophoz való részvételhez, nincs szükséged előzetes jóga tapasztalatra, vagy ismeretekre, illetve ha gyakorlottabb Astangi vagy akkor is eljöhetsz, hiszen a biztos alapok megléte hozza a bizonyos fejődést.

A wokrshop menete: gyakorlással kezdünk, lesz kis szünet majd elmélettel és az azt megtámogató gyakorlással folytatjuk. A hangsúly a tapasztaláson lesz!

A workshop tervezett ideje: 5 óra hossz

Amit jó ha magaddal hozol: kényelmes gyakorló ruhát, pokrócot, ha fázós vagy, folyadékot, egy egyszerűen elfogyasztható ebédet, jegyzetfüzetet és tollat vagy diktafont. Ha szeretsz saját szőnyegen gyakorolni azt is hozhatsz, de szőnyeg van a helyszínen is.

Több helyszínen: 
Yogatree Stúdió – december 2. szombat (10.00-15.00)
Tulasi Stúdió – december 3. vasárnap (13.00-18.00)
Otthoni Stúdió – december 9. szombat (10.00-15.00)

Tisztelet díj: 8000 Ft

Előzetes jelentkezés e-mailben: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várlak!

Viki

 

90 órás Haladó Ashtanga tanfolyam

A tanfolyam fő motivációja az, hogy összejöjjünk egy éven át havonta egyszer és gyakoroljunk ezáltal megtámogathassalak titeket abban, hogy kialakítsátok a saját otthoni gyakorlásotok. Valamint, hogy megosszam veletek azt, amit az Ashtanga Jóga Filozófia, Anatómia és Gyakorlás Technika és egyéb kiegészítő ismeretek terén hasznosnak találtam ahhoz, hogy az Ashtanga Jóga mint terápiás eszköz még használhatóbbá váljon az egyéni gyakorlók számára!

  • ha már legalább egy éve gyakorolsz
  • ha egy lelkes gyakorló vagy, aki nem szeretne tanítani, csak egyszerűen többet tudni a gyakorlás menetéről, felépítéséről, a gyakorlás során használt mudrákról, mantrákról, bandhákról és légzéstechnikáról
  • ha már regisztrált tanár vagy a Yoga Alliance-nél és szeretnél regisztrálni órákat (“continuing education”) biztosítva ezzel a regisztrációd és a folyamatos képzés igényét (A Yoga Alliance regisztráció egy lehetőség az egyesületnél regisztrált tanárok számára, de nem feltétel a tanfolyam részvételéhez!)
  • ha érdekel a filozófiai háttér
  • ha szeretnéd tudni, hogyan módosítsd a gyakorlásod a mindennapos igényeid illetve hosszabb- rövidebb kihagyások után
  • ha szeretnél javítani az állóképességeden és megtámogattatni magad az otthoni gyakorlásod rendszeressé tételében
  • ha kíváncsi vagy egyéb önismereti technikákra, gyakorlatokra amelyek a szőnyegen túl is segítségedre vannak

Gyere el erre a tanfolyamra!

A tanfolyam során nincs semmi követelmény és nyomás aminek meg kell, hogy felelj. Ha sérülés vagy az élet hozta kihívások kicsit eltérítettek az Astanga Jóga rendszeres gyakorlásától, de azelőtt gyakoroltál, itt a helyed! Hiszen ez a sorozat amit a tanfolyam során elsősorban gyakorlunk – jóga csikitsza- jóga terápia! Talán csak annyi elvárásom van feléd, hogy gyere kérlek el a közös alkalmakra, légy őszinte magaddal és haladj megértéssel, türelemmel és szeretettel ezen a jóga ösvényen. A többi majd jön magától!

Témáink

Ashtanga Jóga filozófiája
Tristána módszer eszközei
Ayurvéda a Jógában: (Hogyan gyakorolj az évszakok/személyes dósád szerint?)
Jógikus életvezetés
Önismeret

Tervezett gyakorlási időpontok: 

Mindig péntek: 18.00-20.00, szombat 10.00-12.00 és 13.00-17.00, és vasárnap 10.00-12.00

jan. 19-21, feb. 9-11, márc. 2-4, ápr. 6-8, máj. 11-13, júni 8-10 és szept. 14-16, okt. 12-14, nov. 2-4

A képzés helyszíne az Otthoni stúdió, a képzés kis létszámban folyik, kérlek időben jelentkezz, ha szeretnél jönni!

Tisztelet díj: 158.000 Ft, ha szeretnél a heti egyszeri a szerdai (18.30-20.00) órákon is részt venni 2018-ban, akkor az éves bérlettel együtt a képzés: 198.000 Ft.

Jelentkezésviktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várlak!

Viki

Őszi Szemlélődés Gyakorlatok

“Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik”

Hát újra itt az ősz, és a csodálatos napsütéses napokat kivéve egyre inkább beszorulunk a zárt helyiségekbe. Talán tapasztalod, hogy egyre kevesebb nehézséget okoz eljutni a heti egyszeri jógaórádra is mert már nem vonzanak úgy a szabadtéri programok. Én mégis arra ösztönöznélek, hogy amikor teheted menj ki a természetbe és hangolódj az őszi energiák segítségével a télre!

Az őszi hónapok csodálatos tanításokat rejtenek magukban. Akárcsak a tavasszal, a természet napról-napra változik, de ezúttal a hangsúly az elengedésen van. A kinti tüzes energiákat felváltják a szeles, hűvös és nyirkos energiák, tehát szellemi gyakorlatainkba ilyenkor remekül beilleszthetőek a légzőgyakorlatok.

A légzés figyelés mint meditációs eszköz, kiválóan alkalmazható bármikor és bárhol, bármilyen helyzetben. Légzésünk mindig teljes őszinteséggel mutatja azt, hogy kik vagyunk és mit élünk meg egy adott pillanatban. A légzés és az elme közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha nyugodt a légzés, az elmefolyamatok is azok, a lélek sem aggódik.

Az Ashtanga jóga egy mozgás meditációs technika. A Nyári Szemlélődés Gyakorlatok cikkben említett drishtik alkalmazása mellett a másik eszközünk amit használunk a meditációs állapotba kerüléshez a légzésfigyelés majd pedig a légzésszabályozás elsajátítása. De amellett, hogy ezt tanuljuk és tökéletesítjük gyakorlásról-gyakorlásra, hétről-hétre és évről-évre a szőnyegen, érdemes arról kitekinteni és felhúzni a túrabakancsot is és kirándulni egy nagyot!

Az őszi természetben tett séták során rengeteg alkalom nyílik a szemlélődésre! A légzőgyakorlatok remekül végezhetőek a természetben. Kezd a légzésed tudatosításával! Vedd észre, hogy milyen hatással van rád és a légzésedre, egy ütemes gyaloglás emelkedőre fel. Épp úgy, ahogy megállunk egy-egy napüdvözlet után, állj meg sétád során és figyelj befelé! Mit tapasztalsz? Aztán nézz szét magad körül és lásd a számtalan színt, különböző gyümölcsöt, virágot és növényt! Hallgasd a madarak dalát, csodáld meg életvidám röptük! Észre veszed-e vajon a fények milyenségét, ahogy óráról-órára változik az? Érzed-e a bőrödön a fák levele között beszűrődő napsugár simogatását? Látod-e ahogy a sétaösvényen szétszóródott levélzeten játszanak a fények?

Amikor nincs lehetőséged kirándulni akkor is használd ki tudatosan azt a pár pillanatot, mikor elsétálsz az autódig, vagy kisétálsz a buszmegállóba. Gyűjts színes faleveleket, vadgesztenyét és kavicsokat. Vegyél tököt, almát, diót és szőlőt! Rendezz be otthon egy évszak asztalt, (a hétvégi műhely  egyik témája, hogyan!), és élvezd az ősz kincseit az otthonodban is…

…és mind e közben lélegezz, lélegezz, lélegezz!

… a cikk folytatása következik! Addig is jó szemlélődést!

 

Csemegék a léleknek és a szellemnek

Az elmúlt hónapokban sok könyvet elolvastam és nagyon sok új inspirációt találtam. Szívemhez a legközelebb a magyar írók állnak köztük is Jókai, akit minden egyes könyve elolvasása után egyre jobban csodálok valamint Hamvas Béla akitől sikerült elolvasni egy rég vadászott gyöngyszemet.

Az alább bemutatandó könyvek előtt azonban had osszam még meg veled azt a lelkesedésem, hogy sikerült két könyvtárba is beiratkoznom, ahol csodálatos könyvválasztékot találtam és a nyáron elolvasott könyvek egy részét is ezeknek a könyvtáraknak köszönhetek. Köszönet tehát a Pécselyi és a Füredi Könyvtárnak!

Női témában szeretettel ajánlom, minden Édesanyának (minden leendőnek és már gyakorlónak) a következő két könyvet:

1. Bernád Ilona: Isteni Folyamat: Amely egy igazán vaskos könyv megtömve rengeteg interjúval a gyermekáldás és a bábaság témakörében a magyar néphagyományban. Bernád Ilona ősbábákkal, szülésznőkkel és több száz édesanyával – köztük otthon szültekkel is – beszélgetett miközben bejárta a Kárpát-hazát és Modvát. A gyűjtött beszélgetésekben tisztán megjelenik az a női létbe ágyazott ősi tudás ami minden nőnek öröke. A könyv üzenete az élet tiszteletéről szól, nagyanyáink bölcsességéről, annak a fontosságáról, hogy hallgassunk ösztöneinkre, saját belső tudásunkra és nyugodtan hagyatkozzunk a Gondviselésre.

2. Noll Andrea Nandu: Vajúdás Támogatás Mindenkinek: Nagyszerű könyv, szintén magyar szerzőtől – amelyben egyszerűen megfogalmazva, mégis átfogó alapossággal osztja meg az olvasókkal a hatékony, szüléskönnyítő módszereket, a gyógyszermentes fájdalomcsilapítás eszközeit és technikáit, segítő testhelyzeteket és még számtalan egyéb bábatrükköt, amelyek segítségével bárkiből válhat magabiztos támogató a vajúdó Anya segítségére. A könyv nemcsak technikai dolgokra korlátozódik, hanem bevonja a test- a lélek- és a szellem egybehangoltságának fontosságát. Fontos információkat találunk benne a szülés lelki blokkjainak elhárításáról, a megfelelő pillanatban kimonható és holtponton átemelő, bátorító szavak fontosságáról. Szó esik a támogatás helyes időzítéséről, illetve e vajúdó anya testbeszédének, megnyilvánulásainak értő olvasásáról is, amely sok esetben szükségtelenné tehet egyes beavatkozásokat.

3. Nikosz Kazantzakisz: Zorbász a Görög: ez az a bizonyos könyv amit a legfrissebb írásomban (A föld az ég és én) említek! Hogy miért tetszett olyan nagyon? Ennek rengeteg személyes vonzata van egészen a születésem előttről is. Görögország vonzása gyerekkorom óta erős. Édesanyám kedvenc nyaralóhelyeinek egyike. Számomra meghatározó volt ahogy ő látta a görög kultúrát, szerette az ételeiket, felszabadult örömmel járta a táncukat. Mindig meglepett, hogy milyen jól tudott tájékozódni Görög földön: ahogy  megtalált minden rejtett kis utcát és ahogy képes volt a nyelv ismerete nélkül kommunikálni az emberekkel.

Ebben a könyvben Zorbászban (bár Zorbász férfi) mégis Édesanyám lelkületére ismertem. Leginkább ott amikor így nyilatkozik az író Zorbász jelleméről: “…benne megvolt mindaz ami tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára, a minden reggel megújuló teremtő tisztaság, szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz és a kenyér, a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta vad nevetés – mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legváratlanabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat – erkölcsöt, vallást, hazát – amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.”

Csodálatos könyv telve éles meglátásokkal, finom rávezetésekkel és tanításokkal az élet valódi értelméről és értékéről.

4. Jókai Mór: Görögtűz: Erre a könyvre a Pécselyi könyvtár ingyen elvihető könyvei között találtam. Valójában egy vékony kis kötet, mégis én az egyik legélvezesebb és leggazdagabb fantáziavilággal megírott könyvei közé sorolnám. Mindenképp elolvasandó!

5. Jókai Mór: És mégis mozog a föld: Na ez már egy vaskos könyv, de szintén nagyon szórakoztató. Nagyon élvezem benne a rengeteg latin kifejezést, a nyelvjárást, a karakterek ábrázolását. Azt élvezem leginkább, hogy mikor Jókait olvasok, valahogy a világ is biztonságosabb helynek tűnik. Értem ezalatt azt, hogy valahogy minden lelassul. Eltűnik belőlem a vágy, hogy egy nap képtelen mennyiségű intéznivalót és listán szereplő tennivalót végezzek el és valahogy teljesen nyilvánvalóvá válik számomra a létezés egyszerűségének szépsége.

6. Hamvas Béla: Babérligetkönyv: egy olyan könyv amit még szeretnék sokszor elolvasni! Olvasd pédául el ezt: “Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó bebérligetben állt. Babérfát keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni.”

Ezzel a bekezdéssel indul a könyv! Kell ennél jobb ajánló? Amúgy a könyv rövidebb, hosszabb írások gyűjteménye. Esszék a következő címekkel (néhány a kedvencek közül): Meditáció a hegytetőn, A virágszedés lélektana, Reggeli feljegyzés, Aranynapok, Ízek, Téli terv, Fák, Olbrin Joachin csodálatos utazása, A madarak éneke.


7. Hummel Rozália: Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendája:
Ez a kis mese is egy véletlen lelemény volt (a Fürdei könyvtár gyerek részlegén), ami mérhetetlenül nagy örömet okozott, ahogy azt a véletelen lelemények tenni szokták. Hummel Rozáliával vagy tíz éve ismerkedtem meg, amikor elmentem egy mandala festő tanfolyamára egy kedves barátnőmmel. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen nagy ajándékot kapok ott. Amellett, hogy szó esett a szanszkrit nyelvről és az indiai mitológiáról, azt is megtudtam, hogy Rozália egy nagy utazó: Balin, dél-Franciaországban, Thaiföldön és Indiában élt sok évet és alkotott. Egy különleges nő, aki hosszú évekig tanulmányozta a világvallásokat és az ősi keleti bölcsességet, és engedte, hogy ebből szülessen meg a művészete. Azt a könyvét (Tündér Ilona című története) amit ajándékba kaptam nem sokkal találkozásunk után, meseszép, színes táblaképekkel díszítette a Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendájában pedig rengeteg rajzzal kíséri végig, ezt az egyszerűen, mégis lélekemelően megfogalmazott meseeposzt, ami India irodalmának egyik legrégibb és legismertebb gyöngyszeme.

8. David Michie: A dorombolás művészete: a második része, illetve méltó folytatása a Dalai Láma macskája című könyvnek. Az első könyvet kölcsön kaptam egy kedves barátnőmtől azzal, hogy ezt úgy érezte nekem el kell olvasnom! Egy ideig nem nyúltam a könyvhöz, de mindig megakadt a szemem a borítón, ami egy cuki cicát ábrázól ahogy kiles egy halom pléd mögül. A huszas éveim elején rengeteg könyvét elolvastam a Dalai Lámának köztük A boldogság művészetét, Az ősi bölcsesség, modern világ, vagy a Száműzetésben – Szabadon című könyvét, ami a Dalai Láma önéletrajza. Ezek után teljesen “nem jógás” szemlélettel hanem ítélkezéssel voltam a könyv iránt. Bosszantott a gondolat, hogy egy “macska ír könyvet”. Mégis egy délután valahogy a kezembe került a könyv, belelapoztam és elkeztem olvasni. És épp úgy ahogy egy doromboló, szörgombolyag képes elvarázsolni az embert valahogy ez a könyv is megteszi. Macskabarátok előnyben! Mindkét kötetet ajánlom!

9. Douglas Abrams: Az öröm könyve: beszélgetés őszentsége a Dalai Láma és Desmond Tutu érsek között. A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára fontos: az örömről. A könyv képekkel illusztrált, meditációkkal és belső gyakorlatokkal tarkított inspiráló és lélektápláló gyűjtemény.

Van, hogy úgy választok könyvet, hogy megtetszik nagyon a borító. Hát ezzel is így voltam. 10. Jojo Moyes: Tengernyi szerelem: 1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. Az utazás során négy női főszereplő jelleméről és életéről tudhatunk meg sok mindent. A történet megtörtént eseményeken alapul, mégis csupán egy kedves lektűr, ha valami könnyen olvashatót és szórakoztatót keresnél. Kiváló “utazó könyv”, olvashatod a buszon, a vonaton vagy hosszú, kimerítő munkás napok után az ágyban elalvás előtt.

Ettől az írónőtől érdemés még elolvasni a Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek című könyveket. Az első részből készült film is nagyon jó!

Ennyit mára, jó olvasást!
Ha tehetitek nézzetek be a Fürdei Könyvtárba, érdemes!
Viki