Felfedeztem, hogy a félelemnek több arca van. Az összehúzó és visszatartó erőn kívül támogató erő is rejlik benne.
A félelem közismert arca az amikor megijedünk valamitől és menekülni vágyunk a helyzetből.
Azonban amikor kínosan érezzük magunkat vagy egy közelgő esemény vált ki belőlünk hasonló reakciót érdemes elgondolkozunk azon, hogy ez alakalommal vajon nem-e a félelem napos arcával van dolgunk.
Azok a kihívások az életünkben aminek eredményeképpen kiléphetünk komfortzónánk szűk határai közül, vagy ennek eredményeként személyiségünk olyan jegyei öltenek formát bennünk amelyeknek addig nem voltunk tudatában figyelemre méltóak. Ilyen esetben mozgósítjuk azokat a rejtett tartalékokat amelyek segítségével akár életet is menthetünk.
Eszembe jut erről egy családi anekdota ami szerint az Édesapám megállított egy szekeret amit egy megbokrosodott ló húzott pusztán a határozott fellépésével és a tiszta szándékból eredő erejével.
Vajon mennyiben változna az életünk, ha az ilyen és ehhez hasonló élmények után képesek lennénk magunkba olvasztani ezeket az emberfelettinek tűnő képességeket és a mindennapos életben nap-mint nap használni őket?