The Heart Way: Forty Days That Changed My Life

Exactly 40 days ago, I decided to begin writing a micro-memoir. Following the advice of one of my mentors and inspired by my English literature teacher, I set out on the journey. I had no expectations, only a commitment to sit down and write for 35 minutes each day.

As the writing unfolded, however, I was carried away by my muse and guided by her. I surrendered myself to the process; there were days when I spent five to eight hours working on the manuscript.

I wrote in my journal first and then typed up the day’s pages.

Day by day, the manuscript changed and grew. Along the way, I discovered things within myself and around me that I had never expected. Somehow, everything began to come together, and every serendipitous finding arrived carrying its own blessing.

What is truly exciting to me at this stage is that my creative process did not stop with writing my manuscript. A visual language began to emerge as I started to apply the skills I have developed over many years of studying visual art and storytelling. By developing my technical skills, creating promotional materials, and building a webpage for my book, I had an opportunity to pay close attention to what is truly essential to me.

I discovered that in my diaries I not only write, but draw as well, and the symbols I created through my embodied writing process started to add additional wisdom to my intellectual understanding.

I appreciate the technology available to me now.

And I am fired up to create more beautiful artwork combined with the stories I would love to share with all those who are interested in the healing modality I have been developing and sharing in Hungarian. Today, I find myself far beyond my expectations, and I trust that my work will find the people who need it most.

I am continuing with my 35-minute daily practice, as I planned for 90 days, but I now walk with the lived experience that by being faithful to my intention, something beautiful and fresh would emerge.

The process of writing every day brought clarity and form to what was already alive within me. By creating a clear container into which my creativity could pour—for the ideas, insights, and beauty that were within me—and by writing them down and revising them, many other perspectives appeared, helping me shape my inner landscape and create personal breakthroughs.

My voice became clearer. And a body of work began to gather around a central theme: the healing power of paying attention. Choosing one simple thing and sticking to it.

So this is where I am every day: with my writing and pondering the two questions that are most alive for me: “Who am I?” and “Who can I become?”

I feel that I have found and stepped onto the path that leads me forward—toward a reality in which all the learning and lived experience I have gathered come together as a coherent, healing formula that lives within me.

Over the summer, I would like to continue writing my fairy-tale novel in Hungarian, and I am also creating a companion workbook for my micro-memoir. It will weave together practices from art, pranayama, yoga, craniosacral therapy, as well as other trauma-release and nervous system-regulation exercises.

If this work speaks to you, and you would like to read my micro-memoir while supporting my creative journey, you can find it through the link below. I chose to offer my book through a sliding scale, so you may select the price that feels supportive, fair, and aligned for you.

After reading, I would love to hear from you. If you would write me some feedback that I could use on my website and social media, I would greatly appreciate it.

Thank you for being here.
Thank you for walking alongside me as we alchemize our shadows into our excellences.

Sat Nam,

Viki

Earlier this year, I began sharing my writing on Substack. It has become a home for my essays, poetry, reflections, and creative explorations. If my work resonates with you, I would be delighted to have you join me there.

Mesék amelyek az életem küszöbpillanatain segítettek át

Szeretettel köszöntelek!

A májusi újhold kapcsán szeretnék veled megosztani egy régebbi írásomat, amelyet, amikor elkészült, végül nem publikáltam. Azért találtam most különösen érdekesnek és megosztandónak, mert az elmúlt hónapot egy micro-memoir megírásával töltöttem. Ez a hatodik könyvem, de az első angol nyelven. Nagyon hálás vagyok az inspirációért és a lendületért, amely a megírása közben töltött el.

A célom ezzel az, hogy az angolul beszélő tanítványaim kezébe is adhassak végre egy koherens történetet arról, ki is vagyok, és miben tudok társul szegődni a személyes konzultációk során.

Fogadd szeretettel tehát ezt az írást, amely fontos mozaikdarabként szolgált az említett micro-memoir megszületése közben.

“A Hamupipőkén nőttem fel. Nem a Disney-félén, hanem azon, amit az anyai nagymamám mesélt. Úgy, ahogyan ő tudta—szóról szóra, mindig ugyanúgy.

Manapság a legtöbb gyerek kikéri magának, ha a meséket ismételnénk; szeretnek mindig újat megismerni. Ahogyan ránk, rájuk is hatással van a végtelen információáradat és a rengeteg új inger, amelyből választhat az ember.

Már vagy tíz éve olvastam Hamvas Béla Babérliget című könyvét, amelyben azt írja—szinte látnoki módon—, hogy míg nagyanyáinkat a háború és a nélkülözés rettentette meg, a mi generációnk kihívása a fogyasztás. Nem a nincs, hanem a van—a túl sok van.

Azt írja, hogy egy nemzetet ma már nem a nélkülözéssel lehet sakkban tartani, hanem azzal, ha a fogyasztásra sarkallja a vezető hatalom. Ez az, ami romba dönthet egy jóléti társadalmat.

Egyetértek. Jelenleg még inkább, mint azelőtt, érzem az igényét annak, hogy visszatérjek a megismerthez, és abban mélyüljek el, ne pedig valami új megismerésében. Hiszen sokszor csak a felszínt érinti az ember, és már megy is tovább.

A kislányom óvodájában a délutáni altatáshoz szóló mese egy hónapig ugyanaz. Ahogyan van egy évszakasztal is, amely minden hónapban az adott időszak színeivel és témájával sugallja finoman az energiákat, amelyeket a hónap és az évszak az évkörben hordoz.

Most, hogy egy többhetes itthonlét után vagyunk, az idő mintha kicsit megállt volna nálunk. Mi is elővettük a régi mesekönyveket, és elkezdtük újraolvasni a régi nagy kedvenceket. A kislányom a magáéit, én pedig az enyéimet—és eszembe jutott az én nagy kedvencem is.

Egy időben sokat foglalkoztam szimbólumfejtéssel, az álmok üzeneteivel és az engem körülvevő jelképek lehetséges jelentéseivel. Így jutottam el Boldizsár Ildikó munkásságához, aki mesteri szintre emelte azt, amit én csak megsejtettem: a meseanalízist. Szinte minden könyvét elolvastam, és a tőle tanultakból inspirációt merítve újra ránéztem a Hamupipőkére.

És rádöbbentem, hogy a kedvenc mesém egészen az anyaságom kapujáig kísért el. Minden mozzanata erősítette bennem a megkülönböztető tudás fejlődését—ami sokáig úgy éreztem, sorsfeladatom. Ahogyan a sorsom felvállalása is: belelépni a cipellőbe, amit az élet kínál, és megtalálni a férfi mellett a helyem, akire mindig is vágytam.

A mese végén Hamupipőke maga mögött hagyja az otthonát és a mostoháit, és teljes mellszélességgel az új élete felé fordul—feleségként és anyaként.

Ez jutott eszembe egy este, amikor néztem a kislányomat békésen szuszogni az esti mese után. Arra gondoltam: vajon hol vagyok én most a saját mesémben? És akkor döbbentem rá, hogy a Hamupipőke már nem az én mesém.

De akkor melyik az?

És képzeld—egy olyan mese jutott eszembe, amelyet nem is olvastam olyan sokszor, és nem tartozott a kedvenceim közé. Mégis: Peter Pan.

Azzal a kulcsmomentummal, hogy Péter nem akar felnőni. Péter számomra az intellektus, Wendy pedig a bölcsesség, aki meglátogatja őt, és szeretetteljes gondoskodással fordul felé. Wendy-t két öccse kíséri—ahogyan Hamupipőkének is két mostohatestvére van—, itt azonban a férfi minőségek kettőssége jelenik meg.

Egy álomvilágban rekedt fő férfias minőség kiegészítői, akiknek a segítségével megtanulnak szárnyalni.

Péter és Wendy első találkozásakor Péter elveszíti az árnyékát, amelyet Wendy segít visszavarrni. Ezt én úgy értelmezem, hogy az árnyékminőségeink nélkül nem lehetünk teljesek. Ezek személyiségünk fontos részei—ők őrzik mindazt az őszinte elkeseredést és a meg nem valósult álmainkat, amelyekre nem akarunk vagy nem tudunk ránézni.

És ott van a kalóz is, aki Pétert, majd Wendyt üldözi—egy karakter, aki fenntartja a feszültséget. Bennem mindig félelmet keltett, és legszívesebben kihagytam volna a meséből, még akkor is, ha tudtam, hogy végül pórul jár.

De ott van a krokodil is, akinek a hasában ketyeg az óra. A víz teremtménye—a víz mint érzelem és tudatalatti—és az idő, mint az élet egyik legfontosabb rendezőelve. Az idő Péter ellensége (aki igyekszik nem tudomást venni róla), és a kalózé is (akit a kattogásával rettegésben tart).

Egyben figyelmeztetés is: közeledik a krokodil—közeledik a múltunk egy darabja, egy érzelem, egy trauma, amelyről nem szeretnénk tudomást venni.

Most itt vagyok ebben a mesében. A saját traumáim felismerésében, megértésében, és azoknak a szomatikus gyakorlatoknak a kikísérletezésében, amelyek segítenek nekem rendezni a „vizeimet”—az érzelmi világomat, a bennem mozgó energiákat.”   2025. február 13.

A több mint egy éve készült írásom látnoki módon felvázolta azt az egy évet, amelyet napi árnyékmunkával, idegrendszer-hangoló forrástár építésével, valamint olyan gyógyító technikák finomításával és mindennapjaimba való integrálásával töltöttem, mint a kranioszakrális terápia.

Rengeteget tanultam, és ennek nagy részét meg is osztottam az Érzelmi Alkímia online tanfolyamokon.

Az idei év elején azonban valóban elérkezettnek éreztem az időt, hogy mindazt az anyagot, amit összeállítottam, egy szélesebb közönség számára is elérhetővé tegyem.

Ezen munkálkodom, most: 2026. május 16-án is.

És te—hol vagy most? Mi foglalkoztat? Mi lelkesít? Mi az, aminek a magjait elülteted az újhold támogató sötétjében?

Örömmel olvasom a gondolataidat. Ha megszólított a levelem, írj vissza.

Szeretettel: 

Viki

Ha szeretnél kérdezni, tapasztalatot megosztani és folytatni a velem való 1:1 munkát, nagy szeretettel ajánlom az Önmagadra Hangolva Konzultációs Mentorprogramom!

Ha ismersz valakit akinek szintén tetszene ez a poszt illetve érdeklődik a velem való 1:1 konzultációval kapcsolatban, kérlek küldd tovább!