Őszi Szemlélődés Gyakorlatok

“Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik”

Hát újra itt az ősz, és a csodálatos napsütéses napokat kivéve egyre inkább beszorulunk a zárt helyiségekbe. Talán tapasztalod, hogy egyre kevesebb nehézséget okoz eljutni a heti egyszeri jógaórádra is mert már nem vonzanak úgy a szabadtéri programok. Én mégis arra ösztönöznélek, hogy amikor teheted menj ki a természetbe és hangolódj az őszi energiák segítségével a télre!

Az őszi hónapok csodálatos tanításokat rejtenek magukban. Akárcsak a tavasszal, a természet napról-napra változik, de ezúttal a hangsúly az elengedésen van. A kinti tüzes energiákat felváltják a szeles, hűvös és nyirkos energiák, tehát szellemi gyakorlatainkba ilyenkor remekül beilleszthetőek a légzőgyakorlatok.

A légzés figyelés mint meditációs eszköz, kiválóan alkalmazható bármikor és bárhol, bármilyen helyzetben. Légzésünk mindig teljes őszinteséggel mutatja azt, hogy kik vagyunk és mit élünk meg egy adott pillanatban. A légzés és az elme közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha nyugodt a légzés, az elmefolyamatok is azok, a lélek sem aggódik.

Az Ashtanga jóga egy mozgás meditációs technika. A Nyári Szemlélődés Gyakorlatok cikkben említett drishtik alkalmazása mellett a másik eszközünk amit használunk a meditációs állapotba kerüléshez a légzésfigyelés majd pedig a légzésszabályozás elsajátítása. De amellett, hogy ezt tanuljuk és tökéletesítjük gyakorlásról-gyakorlásra, hétről-hétre és évről-évre a szőnyegen, érdemes arról kitekinteni és felhúzni a túrabakancsot is és kirándulni egy nagyot!

Az őszi természetben tett séták során rengeteg alkalom nyílik a szemlélődésre! A légzőgyakorlatok remekül végezhetőek a természetben. Kezd a légzésed tudatosításával! Vedd észre, hogy milyen hatással van rád és a légzésedre, egy ütemes gyaloglás emelkedőre fel. Épp úgy, ahogy megállunk egy-egy napüdvözlet után, állj meg sétád során és figyelj befelé! Mit tapasztalsz? Aztán nézz szét magad körül és lásd a számtalan színt, különböző gyümölcsöt, virágot és növényt! Hallgasd a madarak dalát, csodáld meg életvidám röptük! Észre veszed-e vajon a fények milyenségét, ahogy óráról-órára változik az? Érzed-e a bőrödön a fák levele között beszűrődő napsugár simogatását? Látod-e ahogy a sétaösvényen szétszóródott levélzeten játszanak a fények?

Amikor nincs lehetőséged kirándulni akkor is használd ki tudatosan azt a pár pillanatot, mikor elsétálsz az autódig, vagy kisétálsz a buszmegállóba. Gyűjts színes faleveleket, vadgesztenyét és kavicsokat. Vegyél tököt, almát, diót és szőlőt! Rendezz be otthon egy évszak asztalt, (a hétvégi műhely  egyik témája, hogyan!), és élvezd az ősz kincseit az otthonodban is…

…és mind e közben lélegezz, lélegezz, lélegezz!

… a cikk folytatása következik! Addig is jó szemlélődést!

 

A föld, az ég és én

irasokez a cikk elérhető audio formátumban az Inspiráció Rádióban: itt

Lassan magunk mögött hagyjuk a nyári időszámítást, és én is visszatértem az elvonulásomból. Minden amit ígértem magamnak teret nyert ez idő alatt. Azonban azzal szembesültem, hogy szándékaink, melyeket kimondott szavainkkal nyugtázunk mennyire más értelmet kapnak, mikor azok tartalommal töltődnek fel. Hogy jobban értsd mire célzok, szeretném elmesélni neked azt a belső utazást amit ezekben a hetekben éltem meg.

Az elvonulásom elején a Kapu egy új világ felé című cikkemben azt a szándékom fejeztem ki, hogy mennyire szeretném megélni a bennem lévő olyan eszenciákat amelyeket idáig féltve vagy tán félve őrizem. És mindez olyan szépen is hangzott így. Azt képzeltem, hogy talán majd ecsetet ragadok és egy napraforgó tábla közepébe bevéve magam, alkotásba kezdek mint tinédzserkori példaképem és inspirációm Van Gogh. Vagy hatalmas sétákat teszek a közeli túraútvonalakon, mint azokban az időkben mikor Új-Zélandon éltem és rengeteget kirándultam.

Ehhez képest a valóság egészen máshogy festett. Amiért persze egy szavam sem lehet, hiszen épp olyan, vagy tán még teljesebb békét is hozott számomra itt a Balaton felvidéken töltött idő, mint az elképzelt fantáziálás.

A nappal kelni itt ajándék volt, és összehasonlítva a belvárosi élettel jóval könnyebben is ment hiszen az ablakunk a Csobáncra és a mögüle felkelő napra tekint. Van egy keleti tájolású terasz is, ahol élvezhettem a nap első sugarait. Hallgattam a hajnali zajokat és az első szárnyra kelő madarak suhogását. Képzeld még arra, is volt példa, hogy egy őz szaladt át a kerten, vagy egy hosszú fülű nyuszi. Ezek a pillanatok mindig magukkal hoztak egy áldást, egy érzést, egy felismerést. Egy ilyen hajnal hozta a megértést, hogy számomra sosem a külső instrukciók és elhangzott bölcs szavak voltak a leghatásosabbak a jóga állapotába kerülésnek, hanem a bennem születő intuitív felismerések.

Ráébredtem, hogy  a legerősebb támogatást az adja ami leginkább hiányzik belőlem a föld eszencia, a föld energiája maga. Képzeld mikor a hegyre költöztem, lihegtem attól, hogy fél hektárt dombtetőre felgyalogoljak kifulladás nélkül! Pedig naponta jógázom, redszeresen úszom és bringázom. Vajon az itteni tiszta levegő okozza ezt? Vagy létezik az, hogy a föld energiái ennyire mások itt és időbe telik, míg a személyes energiáim hozzá hangolódnak? Meséltem már előző írásomban arról is, hogy nyitottam egy füzetet, amibe kérdéseket írok, hát ezeket is feljegyeztem. Ezt és rengeteg más kérdést is amelyek észrevétlenül de annál biztosabban terelgettek egy új látásmód kialakulása felé.

Te mit gondolsz miért nincs merszünk valóban annak mutatkozni akik valójában vagyunk? Vajon ki hitette el velünk, hogy bűntatot kellene érezünk azért, ha jól megy a sorunk, ha boldogok vagyunk? Miért gondoljuk azt, hogy minden öröm pillanat, minden szerelembe esés, minden harmónia – legyen az külső vagy belső – csak rosszul végződhet? Miből gondoljuk, hogy a boldogság csak móka és kacagás? Egy fantasztikus könyvben, (ami számomra fantasztikus csak talán, mert olyan véletlenek sorozata hozta el hozzám és olyan rejtett üzeneteket találtam benne, ami gyógyírt hozott a lelkembe) találkoztam azzal a felvetéssel, hogy az ember a boldogságot legtöbbször az ember feletti vagy az ember alatti tartományokban keresi… (vagyis vagy valami áhitatos megvilágosodásra számít vagy a bódult ellazulásba merül.) …pedig a boldogság emberi tartományokra lett eredetileg kitalálva. Ez volt számomra az az “Aha pillanat” ahová a kérdéseim összefogott ereje, mint egy nyíl elrepített.

Az a sejtés, amit előzőekben megfogalmaztam, hogy “valójában nincsenek szentek és megvilágosodottak abban a formában ahogy eddig hittem” elvitt arra a tisztásra ahol megtapasztalhattam azt a belső teret és elengedést, hogy ezentúl bármi módon görcsösen akarjam irányítani a nekem szánt megélések sorát.

Emlékszem arra a pillanatra, mikor egy reggel a férjem felé fordultam az autóban és halkan akár egy titkot a fülébe súgtam “Boldog vagyok!” (egyszerűen és látszólagos okok nélkül, magától érthetődően). És emlékszem egy valódi érzés megélésének bizsergető valóságára, ami a testem minden sejtjét áthatotta.

Elfogadom, hogy a bennünk lévő árnyak és indulatok annak a jelei, hogy emberek vagyunk. Elfogadom, hogy a krízisek amik nem mások mint kapuk az újjászületésre csak azért tűnnek olyan elkeserítőnek sokszor, mert annyira ragaszkodunk a beszűkült és kényelmes magunkról alkotott képünkhöz.

Elfogadom, hogy egy kis pont vagyok. De látom azt is, hogy minden pont potenciálisan egy kör közepe lehet.

A kör amit magunk köré mi magunk teremtünk meg. Elfogadom, hogy realitásomnak a tudatos teremtője és nem az elszenvedője vagyok. Elfogadom és meglátom a szépséget az alacsonyan lógó felhőkben is, és a lehetséges hideg zuhanyokban amiket tartogatnak számunkra. Élni annyit jelent mint érezni. Érezni annyi, mint megengedni, hogy fájjon, megengedni hogy jól essen. Megengedni annyi mint végtelenül kitágítani megéléseink spektrumát.

Miközben ezeket a sorokat írom, ugyanazon az ablakon nézek ki, amin a szikrázó nyári nap sugarai sütöttek be pár hete még, és most borult az ég és azon madarak hada cikázik. A szőlő feletti szabad röptükben végtelen örömet vélek felfedezni. Azt az örömet ami az élet szeretetéből árad, azt az örömet, ami abból a megértésből fakad, hogy minden pillanat, minden tapasztalat, minden megélés érték. Azt az örömet, amit az Édesanyja karjában érez a gyermek, mert biztonságban van, mert egy nálánál bölcsebb lény tartja őt a karjában, mert megingathatatlan hittel tudja gondoskodnak róla.

Látom a madarak röptében a mozdulatokban kifejezett kacajt, amit a szárnyaik csapkodásával keltenek az égbolt mennyezetén.

Mi az az öröm amit nem éltél még meg? – Éld meg!
Mi az az elmúlás amit nem engedtél még el? – Engedd el!
Mi az a vágy amit nem engedsz felszínre kerülni? – Hagyd felszínre törni!
Mi az a szenvedély amit lefojtasz? – Ne fojtsd le többé!

Hol van az a belső fókusz ami köréd rendezi a világod?

Kívánom neked, hogy találd meg azt az esszenciát amit oly egyszerűen és egyértelműen hirdet minden őszinte elfogadásod és minden tiszta meglátásod!

Legyen áldott benned a fény, hogy másoknak is fénye lehess!
Szeretettel:
Viki

Őszi Elcsendesedés-ÚJ IDŐPONT!


2017 Október 7-8 

“Mi történne akkor ha képesek lennénk minden belső tudásunk összehangolni a külső életünk elvárásaival? Hogyan élhetjük a mindennapjainkat úgy, hogy azok összhangban legyenek az évszakokkal és a hold ciklusaival? Hogyan illeszthetjük be az ősi bölcsességeket a mindennapjainkba?”

Szombat 10.00-17.00 és Vasárnap 10.00-12.00 

A szombati műhely során szó lesz arról, hogyan készíts évszak asztalt, milyen őszi szemlélődés gyakorlatok vannak és hogy hogyan hangolódj a mindennapi teendőiddel az őszi hónapokon keresztül a télre. Megosztok egészség megőrző praktikákat, recepteket, kreatív gyakorlatokat és relaxációs technikákat. Folytatjuk a Kínai Orvoslásba való betekintésünk (arcdiagnosztika, életvezetés, filozófia), valamint az eszmecserénk az évszakoz hangolt helyes életmód és táplálkozás kialakításának fontosságáról (mélyítjük Ayurvédikus ismereteink). 

A műhelyen való részvételhez nem szükséges, hogy jógagyakorló légy, itt megkapod az alapokat egy otthoni gyakorlás felépítéséhez, illetve ha rendszeresen gyakorolsz akkor a már meglévő gyakorlásod finomítjuk.

Kezdő és haladó gyakorlóknak egyaránt hasznos lesz ez a Műhely, hiszen igyekszem megosztani az elmúlt több mint tíz év intenzív igazságkeresését és szőnyegen és azon túl eltöltött és letisztult tapasztalásait.

A Műhelymunka célja hogy minden évszakban adjon neked egy kis iránymutatást arra, hogyan hangold össze az energiáid az évszakban hozottakkal. Az utolsó időpontunk idén:
11.25. és 26. – Téli hangolódás & ciklus, évszak, élet harmonizáció

Ha előző műhelyeken nem vettél részt akkor is be tudsz kapcsolódni!

Hozzájárulás: 15 000 Ft/Műhely, ha csak a gyakorlásra szeretnél jönni 5000 ft/két nap

Jelentkezésviktoria.yogatherapy@gmail.com

Ha szeretnél jönni szándékod, kérlek minél előbb jelezd mert kis csoport indul és a helyek korlátozottak!

Szeretettel várlak!
Viki

Daal Szentély 9 hónapos Női Életmód Műhely

 

9 hónapon át, havonta egyszer Szerdánként 20.00-21.30 az Otthoni stúdióban 

Ennek a Műhelynek az ötlete is itt született Szent György hegyen. Akik rendszeresen olvassák a Bölcsesség nyomában című rovatomat tudják mennyire szeretem a régi klasszikusokat. Jókai Görögtűz című könyvében olvastam Daal Szentélyéről a következőket:

“A Daal a látható isten, akit mindenki rögtön megismer, amint rátekint, és meglát mindenütt, ahova tekint, aki minden élőnek egyformán atyja és anyja, ki csak szeret, megtart, megáld, sohasem gyűlöl, nem büntet, nem átkoz: a Daal isten a föld.”

Hogyan élünk, hogyan teremtjük meg a valóságunkat mi 21. századi nők? Lehet, hogy minden problémánk gyökere abból adódik, hogy gyorsuló életünkben úgy elrugaszkodunk a földtől? A kilenc hónap alatt szeretnék olyan témákat körbejárni ami a női lét megélésének pillérei. A női körben az a szép, hogy mikor leülünk és megalkotjuk a kört, már senki sem lóg ki: nem számít az életkor, nincs senki sem a másik fölé vagy alá rendelve. Egyenlőek vagyunk, mégis mindannyian értékesek, mert csodálatos sokszínűséget hoz minden megélt tapasztalásunk.

Az együtt töltött 9 hónap jelképes idő is egyben. Időkapu ami lehetőséget nyújt arra, hogy félelem nélkül megfogalmazd az igényeid. Vajon mersz-e azzá a Nővé válni akinek mindig is álmodtad magad?

2017-ben a tervezett időpontok: Szeptember 20, Október 18, November 22 és December 20.

Hozzájárulás: 18 000 Ft/9 hónap

Tarts velem!

Közös álmodozásra hívlak, tudatos teremtésre ösztönözlek!

Szeretettel várlak!
Viki

 

 

Aditya Hridayam

Az Aditya Hridayam az a mantra amit a Napüdvözlet gyakorlása alatt szoktam énekelni nektek. Azt tartják erről a mantráról, hogy az aki legalább egyszer hallotta elindul benne egy olyan folyamat amelyben megszabadul minden félelmétől.

Ez a mantra a Napistennek Adityának szól és a leghíresebb éneke a Rámayánának. A történet szerint nagy csata zajlik Ráma és Rávana között. Ráma akinek a nyilai ugyan újra és újra célt találnak és Rávana fejét szegik, mégsem veszik annak életét mert Rávana feje mindannyiszor visszanő. Ami mint kiderül azért történik így mert Rávana felesége Mandodari aki valójában egy pativrata vagyis egy tiszta lelkű nő aki védelmező erőtérrel veszi körül férjét és ez Rávanát halhatatlanná teszi. Ráma tehát gondolkodóba esik, hogy mit is tehetne Rávana legyőzése érdekében, amikor Agastya a nagy bölcs a segítségére siet és megtanítja neki az Aditya Hridayamot. Elmondja Rámának, hogy mielőtt felhúzná az íjját és azt Rávana felé irányítaná előtte énekelje el a nagy erejű mantrát az Aditya Hridayamot, ami megszünteti Mandordari védelmét és sebezhetővé teszi Rávanát. Így is tesz Ráma és a mantra hatására olyan magas szintű szellemi koncentrációra és érzelmi összeszedettségre tesz szert, hogy aztán könnyűszerrel legyőzi nyilaival Rávanát.

A mantra a fent említett áldásos hatása mellett, vagyis amellett, hogy elindít a félelemnélküliség útján, segít abban is, hogy megszabaduljunk minden félreértésünktől, fájdalmunktól, negatív energiáinktól és hosszú és egészséges életre tegyünk szert. A mantra szerint a napisten 7 zöld ló húzta hintón érkezik hajnalban és elpusztít minden sötétséget és hideget és helyette fényt, meleget és boldogságot teremt.

A mantra további elemzéséről hallhatsz majd a Képzésen ami szeptemberben indul.

Ha szertnél a mantrával együtt gyakorolni a reggeli Napüdvözleteid megtalálod azt az Inspiráció Rádióban ehhez kattints ide.

Jó Napüdvözlést!
Om shanti, shanti, shanti.

Viki

Nyári Szemlélődés Gyakorlatok

Megkezdődött a nyár második fele annak minden szépségével és egyre fokozódó tüzes energiáival! Ilyenkor a fizikai gyakorlás mellett jó, ha az ember tudatosan beiktat olyan szellemi gyakorlatokat is amelyek nyugtatólag, hűtőleg hatnak az elmére. Ezeknek a gyakorlatoknak az elvégzéséhez nem kell semmi különösebb beavatás, vagy tréning hiszen meglátod majd, hogy ezek a gyakorlatok valójában a részei a természet közelében élő ember mindennapjainak.

Az Ashtanga jóga rendszere nagy hangsúlyt fektet az összeszedettség megteremtésére, vagyis a koncentráció edzésére. Ennek érdekében használjuk a dhristiket a tekintet irányokat minden egyes ászanában a gyakorlásunk során. A gyakorlásunk eredményeként javuló koncentrációs készségünknek azonban nem elsősorban a jógaszőnyegen vesszük a hasznát, hanem mindennapi életünkben, hiszen a valódi gyakorlás itt -vagyis a szőnyegen túl- kezdődik.

Tapasztalatom szerint jó is, ha az ember nem kötődik annyira a szőnyegen elért eredményeihez és nem téveszti össze az eszközt a céllal. Vagyis nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy milyen hajlékony vagy épp milyen kötött, hogy tud-e fejen állni vagy sem. Sokkal fontosabb az, hogy mennyi figyelmet és kedvességet, türelmet és szeretetet vagyunk képesek mindennapos cselekedeteinkbe belevinni. Gyakorlásunk sikeressége véleményem szerint ebben nyilvánul meg.

Így tehát arra invitállak most, hogy hagyd el kicsit a szőnyeget és próbálj ki néhány gyakorlatot a következőek közül!

A koncentráció az egyhegyűség gyakorlata, vagyis a magunkba szállás és elmerülés gyakorlata a relaxáció és a meditatív állapot megteremtése sok esetben megfelelő hátteret és eszközöket kíván. Legalábbis a legtöbb jógaórán, könyvben vagy ezekkel a témákkal foglalkozó előadásokon és képzéseken ezt halljuk. De mindez csak az elme félrevezetése, hiszen valójában nem kell semmi más hozzá csak a természet!

Feküdj ki a csillagos ég alá és bámuld a csillagokat, vagy a kék égen átúszó bárányfelhőket, vagy egyszerűen csak menj ki a szabadba és figyeld a körülötted lévő környezet változásait, a fényeket, a színeket, a hangokat. Figyeld meg hogyan változik a környezeted az évszakokkal, figyeld meg hogyan változnak a hely energiái a napszakok változásával. Ehhez nem kell feltétlenül leülnöd, gyertyát gyújtanod, meditációs párnát vásárolnod! Tanulj meg figyelni és meglátod hirtelen kitágul a világ benned és körülötted!

… a cikk folytatása következik! Addig is jó szemlélődést!

Guru Purnima

Guru Purnima a neve annak az Indiai fesztiválnapnak ami mindig Július hónap teliholdjának (purnima) idején, (idén Július 9-én) van tartva.  Ezt az ünnepet a spirituális tanítóknak szenteljük és arra szolgál, hogy a hálás tanítványok kifejezhessék tiszteletüket és nagyrabecsülésüket mestereik felé.

A fesztivál főszertartása a Guru Puja azaz a Guru szertartás. A “guru” kifejezés valójában egy elképzelés, amit meg kell, hogy értsünk mi nyugati emberek. A guru szó egy szanszkrit szóösszetétel, gu=sötétség és félreértés, ru=negatív aspektusok kimozdítója, így tehát a guru egy olyan személy aki kimozdít a sötétségből és eltávolítja a zavaró tényezőket a megértésünkből. A guru sokféle lehet, van olyan guru aki az alapokra tanít, ő a siksa guru aki lehet spirituálisan ugyanazon a szinten mint a tanítványai, csupán annyiban különbözik tőlük, hogy több elméleti tudással rendelkezik. A diksa guru az a guru aki képes beavatást adni egy mantra- vagy egy meditációs gyakorlatba. A diksa guru képes egy bizonyos élő energiát és megértést átadni ebből kifolyólag és szükségszerűen ő már magasabb szinten kell, hogy álljon a tanítványainál. Végül a sat guru egy olyan guru aki elérte annak az ösvénynek a célját, amelyen a tanítvány is jár. A sat guru akkor is tudja támogatni és pozitívan befolyásolni a tanítványi életét ha nincs fizikailag jelen.

Mi Ashtangik ezen a napon Guruji-re (Pattabhi Jois-ra) gondolunk: a jószívűségére, az inspiráló erejére és az igyekezetére ami egészen fiatal kora óta arra összönözte, hogy a jóga útját járja, illetve megkeresse és kidolgozza a saját módszerét. Tradíciónálisan nem gyakorlunk teliholdkor, és most vasárnap a pihenőnap ünneppé is válik, amikor is megállhatunk egy pillanatra és elrebeghetjük a saját szavainkkal megfogalmazott köszönetünket azokért a mesterekért akik az életünkben idáig támogattak minket.

Azt is mondják a bölcsesség őrző tradíciók, hogy az első guru maga az Édesanya, és én személy szerint nagyon szeretem Édesanyám és a női vonal generációit is belevonni a gurukért folytatott hála imáimba.

Sőt mi több idén egy kedves ötlet talált meg újra, ami évekkel ezelőtt nagyon sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzak egy személyes veszteséget és ez a Hála Napló írása. Minden nap lejegyzem miért vagyok hálás, és ebbe a naplóba csak hálamondatokat írok.

A Jóga tradícióban Guru Purnima az a nap amikor Shiva Adi Guru-vá vált vagyis az első, a legfelsőbb guruvá. A történet úgy szól, hogy több mint 15000 évvel ezelőtt egy jógi jelent meg a Himalája felsőbb régióiban. Nem tudta senki, hogy honnan jött, de a jelenléte olyan rendkívüli volt, hogy az emberek összegyűltek körülötte. Pedig az élet semmi jelét sem mutatta. Szikla szilárdan ült meditációs pózában és ha ez még nem lenne elég különös, időről-időre egy könnycsepp jelent meg a szemében és folyt végig, rezzenéstelen arcán. Az embereket először vonzotta a különös jelenség, de idővel elvesztették az érdeklődésüket és elszállingóztak, csupán hét maradt jelen. Amikor a meditáló kinyitotta a szemét, ők próbáltak kapcsolatot teremteni vele és megérteni miért van itt és mit csinál. De ő úgy tett, mintha észre sem venné őket, azonban ez a hét nem tágított. Végül megadta magát a meditáló jógi, és elmagyarázott nekik egy egyszerű technikát, majd újra lehunyta szemeit. A hét jelenlévő tehát elkezdett gyakorolni. A napokból hetek, a hetekből hónapok, a hónapokból évek lettek, de a hét tanítvány egy nap sem mulasztotta el a gyakorlatait. A monda szerint 84 év szádana (gyakorlás) után a nyári napforduló napján, a meditáló jógi újra kinyitotta a szemét és tanítványaira nézett. Amitől mind a hét ragyogni kezdett és a tudatuk összekapcsolódott mesterükével. Ettől a pillanattól kezdve a mester nem tudta már nem tudomásul venni őket. A következő telihold napján tehát, dél felé fordult és felvállalta, hogy a Guruja lesz ennek a hétnek, vagyis a sötétségből a fény felé vezeti őket. Így vált Shiva, az Adi jógi (az Első Jógi) Adi Guruvá, vagyis a Legfelsőbb Guruvá. Ebből a hét tanítványból lett aztán a saptarishi vagyis a hét bölcs, aki elvitte a tudást a világ minden pontjára. 
A hét bölcs jelképezi azt a hét különböző princípiumot amelyet ebbe a hét különböző tanítványba plántált Shiva.

Én nagyon szeretem ezt az ünnepet! Tarts velem, te is ünnepeld meg a Guru Purnimát! Kezdj el írni te is hála naplót, állj meg egy pillanatra mostantól minden nap, és adj hálát mindenért amid van: minden tanításért, minden feladatért, minden nehézségért, és minden örömteli pillanatért!

Csodás Guru Purnimát!
Szép Vasárnapot!
Viki

Kapu egy új világ felé

irasokez a cikk elérhető audio formátumban az Inspiráció Rádióban: itt

Kevesebb félelemmel és több őszinte kíváncsisággal munkálkodom azokon a dolgokon az életemben amik igazán számítanak nekem. Teljes tudatossággal megállok egy kicsit belső viharaimban, és engedem azt, hogy tépázzanak. Szembenézek belső démonaimmal és újra és újra belépek a vihar közepén lévő örvénybe. Ebben a regressziós munkában kezdtem el látni a külső megnyilvánulások mögötti mintázatokat. Ígyhát elkezdtem tudatosan együtt áramolni azokkal a finom energiákkal amelyek meghatározzák azt, mit és mennyit végezhetek el a kiszabott feladataimból egy nap. A gyógyulás és az integritás terében időzöm. A megértés és az átalakulás folyamata amit most megélek megrendítően fájdalmas és csodálatosan felemelő. Számtalan felébredéssel, kijózanodással majd újabb lelkes belemerüléssel tarkított.

Egy teljesen új és teljesen más jellegű időszámítás szerint élem a napjaim. Már nem számít az, hogy mikor leszek kész csupán az, hogy türelemmel és szeretettel ott lehessek és abban ahol és amiben lennem kell. Igyekszem odafigyelni a külső és a belső jelekre és jelzésekre: az iránymutatókra és a szükséges irányváltásokra, amelyek sokszor a legváratlanabb időpontban, a legésszerűtlenebb tanácsokkal látnak el és persze amelyek mindig visszaigazolják önmaguk később értelmet adva a sejtésnek. Ezért mondom azt, hogy már nem a lineáris és logikus elveket követem munkám kibontakoztatásában. Nem akkor írok, amikor kell, hanem akkor amikor muszáj – vagyis amikor a bennem élő kreatív szellem megnyilvánulásra vágyik – ezért is hallgattam el a hónap írásaival egy időre.

  Az elmúlt hónapokban több tréningen is részt vettem. Bővítettem a tudásom a jóga terápiás alkalmazásának körében, előadásokat hallgattam arról, hogyan hangoljuk a gyakorlásunk a belső folyamatainkat megtámogatva. Mindez arra késztetett, hogy belefogjak abba, hogy átnézzem és újra rendszerezzem mindazt amit az elmúlt húsz évben tanultam: kezdve a térrendezés művészetével, folytatva a virágterápiával és lélekgyógyászattal. Az asztrológiai és csillagászati valamint karakterológiai ismeretekkel és különböző vallásfilozófiák tanulmányozásával. A fizikai testten való munkálkodás és terápia különböző eszközeivel: mint például a masszázs technika, vagy az Arcdiagnosztika amit Új-Zélandon sajátítottam el, vagy azok az egyéb finom energiákat megmozgató és rendező módszerek amelyek életem szerves részévé és segítőivé váltak ebben a két évtizedben.

A most megélt folyamat nagyon hasonló ahhoz a két évvel ezelőttihez, amikor a naplóimat rendeztem és a bennük lévő bölcsességet desztiláltam le. A különbség azonban az, hogy ezúttal eldöntöttem, hogy ebben is elhagyom a rám jellemző szisztematikusságot és ésszerűséget. Engedem, hogy a körülöttem és bennem munkálkodó segítő energiák irányítsanak.

Most nem válaszokat keresek, hanem igyekszem jól megfogalmazni a kérdéseimet. Egy füzetet is szenteltem ennek a felszabadító belső folyamatnak a megtámogatására, amibe csak kérdéseket írok. Igyekszem szabadjára engedni a kíváncsiságom, a számtalan témába szerte ágazó érdeklődésem, a bennem működő és kinyilatkoztatásra vágyó női energiáim, amiket mindezidáig szabályokkal és belső fegyelemmel próbáltam megzabolázni. Igyekszem megtalálni azt a nyitottságot ami elvezethet belső folyamataim elfogadásához. Míg a férfi útja a megvilágosodás kutatásában az analízis, addig a nőé a hála, a befogadás és a feloldódás. Míg a férfi hajtóereje a válaszok felkutatása addig a nő megelégszik a sejtéssel. A nő kecses és észrevétlen akár a nyári szellő, a férfi pedig igyekszik nyomot hagyni maga után. De miért is ne lehetnénk mások?

Miért ne engedhetnénk magunkat elveszni belső labirintusainkban?

Elveszni annyi, mint az első lépés afelé, hogy újra megtalálhassuk önmagunk egy új minőségben. A káosz a velejárója a bennünk születő új lehetőségek harmóniájának. Ami épp azért értékes olyan nagyon, mert a miénk: a mi megélésünkből, a mi tapasztalatunkból fakadó sajátságos bölcsesség.

Női eszenciám követve megint visszahúzódásra készülök. Pár hónapos visszavonulásra. Arra, hogy ezt az időt azzal tölthessem, hogy engedjem magam megélni olyannak amilyen vagyok. Hogy engedjem kifejezésre jutni a lefolytott szenvedélyem és lendületem: az örömöm, a táncom, a dalom, a művészetem. Helyet kívánok adni az árnyékaimnak a hiányosságaimnak, a félelmeimnek, hogy megismerhessem, megszelídíthessem és elengedhessem őket. Legalább egy részük! Elhallgatok és fülelek, hogy meghalljam a belső ritmusom ami mindig nagyon tisztán és érthetően jelzi azt ki is vagyok én, és merre kell tartanom. Igyekszem a megéléseimen át nyitó formulákat teremteni és újabb állarcokat elhagyni.

Ehhez a belső munkához szolgálnak inspirációként azok a tanáraim, akik maguk is ezt teszik. Akik saját példájukkal mutatják az emberi lét csodálatos drámáját, hogy a mindannyiunk által áhitott tökély egyszerűen nem létezik. Hogy az út végét sejtető abszulútumok egyszerűen mind délibábok.

Valójában nincsenek szentek és megvilágosodottak abban a formában ahogy eddig hittem őket, és ez a felismerés végtelen szabadságérzettel tölti el örökösen tanulni és fejlődni vágyó kutató szellemem. A “fent” épp oly átmeneti, mint a “lent”. Hibáink épp oly átmenetiek, mint erényeink. Az ebben a világban tapasztalható egyensúly a dinamika maga. Nem a fekete és fehér, az igen és nem – vagyis a dualitás világát éljük hanem a szent háromságét magáét. Végre nyílvánvalóvá vált számomra, hogy a kettő közt mindig ott van a harmadik! A harmadik erő ami a mozgás, az áramlás, az élet maga. A szent lélekzet amely mindannyiunkat áthat és összeköt.

A mozgás az egyetlen igazság. A mozgás ami a harmónia megnyílvánulása amelyben egyszerre van jelen a bánat és az öröm, a kiáradás és a visszahúzódás. Ebben a felismerésben azonban benne van az is, hogy minden tökély pillanat egy kis halál is egyben – legyen az akár magasztos, vagy kínokkal teli.

Mindannyiunknak két tökéletes lélekzet adatott: az első belégzés mikor megszületünk és az utolsó kilégzés mikor magunk mögött hagyjuk ezt a tapasztalást, ezt a világot.

Te vajon milyenné teszed a kettő között kitöltendő lélegzetek minőségét?

Örömteli meglepetésekkel fűszerezett felsóhajtásokat, a teljes elfogadás és belemerülés vágyával átitatott tartalmas belégzéseket és a szükségtelent, megértő szeretettel elengedő kilégzéseket kívánok a következő találkozónkig!

Szeretettel:
Viki

Lótusz születés

Sziasztok!

Maradjunk még a női témáknál és a női könyveknél. A szülés és a születés témakörébe szeretnélek téged kalauzolni ezúttal. Én magam még nem szültem, de ahogy mindenki akinek lehetősége van ezt a cikket olvasni legyen az férfi vagy nő, én is megszülettem egyszer. Vagyis a szülés nem csak a nőkre tartozik. Az, hogyan születik meg egy gyermek nagy hatással lesz az elkövetkezendő életére, a kapcsolataira nemcsak a szüleivel, a testvéreivel, hanem a barátaival és későbbi kapcsolataiban.

Nem véletlen, hogy olyan sok nőt érdekel a jóga, a spirituális út, a tudatosodás. Tudatosnak lenni egyet jelent a felelőségvállalással, azzal, hogy ha nehéz is kijárjuk és megjárjuk a járatlan utakat. Felfedezünk, megismerünk, kísérletezünk.

Ez a téma azért is érint meg olyan nagyon, mert úgy érzem mindannyian egy folyamatos születésben vagyunk. Mindannyian, akik tudatosan keresnek, kíváncsian kutatnak az igazság, saját belső igazságuk megismerése után.

Véleményem szerint azért van annyi probléma a női szervek körül, a fogamzás, vagy akár a társkeresés terén, mert mindez arra a fontos szükségletre kíván ráébreszteni minket kollektívát és egyeneket, hogy lássuk meg, fogadjuk el és gyógyítsuk be azokat a vélt és valós sérelmeket amelyeket a saját születésünk és születési traumánk keltett. Hacsak nem voltunk olyan szerencsések, hogy mi magunk is Lótusz születésben részesülhettünk.

Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez című könyvét ajánlom minden nőnek, leendő Édesanyának, vagy már gyakorló Édesanyának. Ina May Gaskin, a világ legismertebb hivatásos bábája a hetvenes évek elején alapította meg férjével és kétszázötven társával a modern bábaság bölcsőjének számító legendás, Tennessee állambeli Farmot. A nagyrészt önellátó gazdálkodást folytató közösséget bábaközpontja tette világhírűvé, ahová külföldről is érkeznek nők, hogy gyermeküket művi beavatkozás nélkül, támogató környezetben hozzák világra.
A könyv első részében az anyák által elmesélt szüléstörténeteket a szerző kommentárjai követik, amelyek laikusok és szakemberek számára is nélkülözhetetlen gyakorlati útmutatóvá és lebilincselő olvasmánnyá teszik a kötetet. Gaskin nézeteinek kiindulópontja az, hogy a nők testi és lelki képességei tökéletesen alkalmassá teszik őket a természetes szülésre, ezért támogatni kell őket abban, hogy e képességükkel tudatos módon éljenek.

A természetes szülés és születés témában elmélyülve jutottam el az On The Spot című sorozathoz a YouTube-on. Ennek a sorozatnak a Balin készült epizódját (On The Spot – 9 hónap alatt a Föld körül – Robin Lim) kifejezetten és nagy szeretettel ajánlom, ha még nem láttad volna.

Ebben szó esik többek között arról is, hogy mi is az a Lótusz születés. És emellett engem mélyen érintett és inspirált az az elhivatottság amit a filmben megszólaló bába tanusít és a történetek, amiket elmesél.

Legyen Ina May Gaskin könyve és ez a téma a nyári könyvajánlóm végén, ízlelgessük a születés az újjászületés témakörét hölgyeim!

Szeptemberben találkozunk!
Szép nyarat!
Viki

Mesevasárnap

Legyen még itt pár mese és cím, ami a mai napig megmosolyogtat, megmelengeti a szívem. Tanít, bölcsességet ad, és drága gyerekkori boldog emlékeket ébreszt:

Szepes Mária: Pönnyös Panni sorozat. Édesanyámat a barátai Panninak, Apu Babának, a bátya Aranyosnak, mi pedig az öcsémmel Anyunak hívtuk. Gyerekként, megzavart ez a sok név, de mikor a kezembe kaptam a Pöttyös Panni ólvodába megy című mesét, nagyon megörültem! Azt gondoltam, ez a mese biztosan Édesanyámról szól és hogy akkor ebből biztosan választ kapok majd anyu valódi nevére, mert sokáig zavarónak találtam, hogy mindenki máshogy hívja őt. Milyen különös módon gondolkoznak a gyerekek!

Marie-Claude Monchaux: A sehányéves Kislány
, csodaszépen illusztrált képeskönyv arról, hogyan fogan meg és nő a gyermeklány az édesannya hasában amíg meg nem születik.

Szabó Magda: Bárány Boldozsár
ez anno megvolt bakeliten és imádtam hallgatni miközben rajzoltam! Írói zsenialitás, pörgő rímek, szívet-lelket melengető gazdag bölcsesség!

Benedek Elek meséi
minden mennyiségben! Jelenleg a legnagyobb kedvenc a Hétszépségű királykisasszony.
Grimm mesék köztük nagy kedvencek: a Holle Anyó, A brémai muzsikusok, A három szerencsefia, és a A széttáncolt cipellők.
Andersen mesék a legkedvesebbek: A rátarti teáskanna, A len, A császár új ruhája és A kis hableány.
Erich Kastner: Két Lotti, ez egy igazi nyári olvasmány két ikerlányról, akik nem tudnak egymás létezéséről, mert a szüleik elváltak és őket is “elfelezték”.
A.A. Milne: Micimackó
: Ki ne ismerné? Kötelező!

 

Wass Albert: Tavak és Erdők könyve ezt a korai huszas éveim elején találtam. A legcsodálatosabb mesék amiket valaha hallottam!

Antoine de Saint-Exupéry: Kis Herceg Én olyan nagyon szeretem ezt a mesét, hogy ez volt az egyik első könyv amit angolul is elolvastam, és aztán mikor olaszul tanultam, természetesen olaszul is el kellett, hogy olvassam! Megvolt bakeliten, aztán kazettán és aztán cd-n is! Jelenleg a könyvtáram és a digitális hangoskönyvtáram része.

Gazdag Erzsi: Mesebolt
Magyar Népmesék
Lázár Ervin meséi
Aaron Judah: Macóka meséi
Lewis Carol: Alice tükörörszágban a legkedvesebb, ez a második része az Alice csodaországban mesének, és hát az Oroszlán, a Boszorkány és a különös ruhásszekrény avagy bevezetés Narniába
V. Szutyejev: Vidám Mesék
Václav Čtvrtek: Rumcájsz kalandjai
Fodor Sándor: Csipike az óriás törpe

Neked mik voltak a legkedvesebb meséid és mesekönyveid gyerekkorodban?
Mosolygós visszaemlékezést!
Jó újraolvasást!
Viki