Aditya Hridayam

Az Aditya Hridayam az a mantra amit a Napüdvözlet gyakorlása alatt szoktam énekelni nektek. Azt tartják erről a mantráról, hogy az aki legalább egyszer hallotta elindul benne egy olyan folyamat amelyben megszabadul minden félelmétől.

Ez a mantra a Napistennek Adityának szól és a leghíresebb éneke a Rámayánának. A történet szerint nagy csata zajlik Ráma és Rávana között. Ráma akinek a nyilai ugyan újra és újra célt találnak és Rávana fejét szegik, mégsem veszik annak életét mert Rávana feje mindannyiszor visszanő. Ami mint kiderül azért történik így mert Rávana felesége Mandodari aki valójában egy pativrata vagyis egy tiszta lelkű nő aki védelmező erőtérrel veszi körül férjét és ez Rávanát halhatatlanná teszi. Ráma tehát gondolkodóba esik, hogy mit is tehetne Rávana legyőzése érdekében, amikor Agastya a nagy bölcs a segítségére siet és megtanítja neki az Aditya Hridayamot. Elmondja Rámának, hogy mielőtt felhúzná az íjját és azt Rávana felé irányítaná előtte énekelje el a nagy erejű mantrát az Aditya Hridayamot, ami megszünteti Mandordari védelmét és sebezhetővé teszi Rávanát. Így is tesz Ráma és a mantra hatására olyan magas szintű szellemi koncentrációra és érzelmi összeszedettségre tesz szert, hogy aztán könnyűszerrel legyőzi nyilaival Rávanát.

A mantra a fent említett áldásos hatása mellett, vagyis amellett, hogy elindít a félelemnélküliség útján, segít abban is, hogy megszabaduljunk minden félreértésünktől, fájdalmunktól, negatív energiáinktól és hosszú és egészséges életre tegyünk szert. A mantra szerint a napisten 7 zöld ló húzta hintón érkezik hajnalban és elpusztít minden sötétséget és hideget és helyette fényt, meleget és boldogságot teremt.

A mantra további elemzéséről hallhatsz majd a Képzésen ami szeptemberben indul.

Ha szertnél a mantrával együtt gyakorolni a reggeli Napüdvözleteid megtalálod azt az Inspiráció Rádióban ehhez kattints ide.

Jó Napüdvözlést!
Om shanti, shanti, shanti.

Viki

Nyári Szemlélődés Gyakorlatok

Megkezdődött a nyár második fele annak minden szépségével és egyre fokozódó tüzes energiáival! Ilyenkor a fizikai gyakorlás mellett jó, ha az ember tudatosan beiktat olyan szellemi gyakorlatokat is amelyek nyugtatólag, hűtőleg hatnak az elmére. Ezeknek a gyakorlatoknak az elvégzéséhez nem kell semmi különösebb beavatás, vagy tréning hiszen meglátod majd, hogy ezek a gyakorlatok valójában a részei a természet közelében élő ember mindennapjainak.

Az Ashtanga jóga rendszere nagy hangsúlyt fektet az összeszedettség megteremtésére, vagyis a koncentráció edzésére. Ennek érdekében használjuk a dhristiket a tekintet irányokat minden egyes ászanában a gyakorlásunk során. A gyakorlásunk eredményeként javuló koncentrációs készségünknek azonban nem elsősorban a jógaszőnyegen vesszük a hasznát, hanem mindennapi életünkben, hiszen a valódi gyakorlás itt -vagyis a szőnyegen túl- kezdődik.

Tapasztalatom szerint jó is, ha az ember nem kötődik annyira a szőnyegen elért eredményeihez és nem téveszti össze az eszközt a céllal. Vagyis nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy milyen hajlékony vagy épp milyen kötött, hogy tud-e fejen állni vagy sem. Sokkal fontosabb az, hogy mennyi figyelmet és kedvességet, türelmet és szeretetet vagyunk képesek mindennapos cselekedeteinkbe belevinni. Gyakorlásunk sikeressége véleményem szerint ebben nyilvánul meg.

Így tehát arra invitállak most, hogy hagyd el kicsit a szőnyeget és próbálj ki néhány gyakorlatot a következőek közül!

A koncentráció az egyhegyűség gyakorlata, vagyis a magunkba szállás és elmerülés gyakorlata a relaxáció és a meditatív állapot megteremtése sok esetben megfelelő hátteret és eszközöket kíván. Legalábbis a legtöbb jógaórán, könyvben vagy ezekkel a témákkal foglalkozó előadásokon és képzéseken ezt halljuk. De mindez csak az elme félrevezetése, hiszen valójában nem kell semmi más hozzá csak a természet!

Feküdj ki a csillagos ég alá és bámuld a csillagokat, vagy a kék égen átúszó bárányfelhőket, vagy egyszerűen csak menj ki a szabadba és figyeld a körülötted lévő környezet változásait, a fényeket, a színeket, a hangokat. Figyeld meg hogyan változik a környezeted az évszakokkal, figyeld meg hogyan változnak a hely energiái a napszakok változásával. Ehhez nem kell feltétlenül leülnöd, gyertyát gyújtanod, meditációs párnát vásárolnod! Tanulj meg figyelni és meglátod hirtelen kitágul a világ benned és körülötted!

… a cikk folytatása következik! Addig is jó szemlélődést!

Guru Purnima

Guru Purnima a neve annak az Indiai fesztiválnapnak ami mindig Július hónap teliholdjának (purnima) idején, (idén Július 9-én) van tartva.  Ezt az ünnepet a spirituális tanítóknak szenteljük és arra szolgál, hogy a hálás tanítványok kifejezhessék tiszteletüket és nagyrabecsülésüket mestereik felé.

A fesztivál főszertartása a Guru Puja azaz a Guru szertartás. A “guru” kifejezés valójában egy elképzelés, amit meg kell, hogy értsünk mi nyugati emberek. A guru szó egy szanszkrit szóösszetétel, gu=sötétség és félreértés, ru=negatív aspektusok kimozdítója, így tehát a guru egy olyan személy aki kimozdít a sötétségből és eltávolítja a zavaró tényezőket a megértésünkből. A guru sokféle lehet, van olyan guru aki az alapokra tanít, ő a siksa guru aki lehet spirituálisan ugyanazon a szinten mint a tanítványai, csupán annyiban különbözik tőlük, hogy több elméleti tudással rendelkezik. A diksa guru az a guru aki képes beavatást adni egy mantra- vagy egy meditációs gyakorlatba. A diksa guru képes egy bizonyos élő energiát és megértést átadni ebből kifolyólag és szükségszerűen ő már magasabb szinten kell, hogy álljon a tanítványainál. Végül a sat guru egy olyan guru aki elérte annak az ösvénynek a célját, amelyen a tanítvány is jár. A sat guru akkor is tudja támogatni és pozitívan befolyásolni a tanítványi életét ha nincs fizikailag jelen.

Mi Ashtangik ezen a napon Guruji-re (Pattabhi Jois-ra) gondolunk: a jószívűségére, az inspiráló erejére és az igyekezetére ami egészen fiatal kora óta arra összönözte, hogy a jóga útját járja, illetve megkeresse és kidolgozza a saját módszerét. Tradíciónálisan nem gyakorlunk teliholdkor, és most vasárnap a pihenőnap ünneppé is válik, amikor is megállhatunk egy pillanatra és elrebeghetjük a saját szavainkkal megfogalmazott köszönetünket azokért a mesterekért akik az életünkben idáig támogattak minket.

Azt is mondják a bölcsesség őrző tradíciók, hogy az első guru maga az Édesanya, és én személy szerint nagyon szeretem Édesanyám és a női vonal generációit is belevonni a gurukért folytatott hála imáimba.

Sőt mi több idén egy kedves ötlet talált meg újra, ami évekkel ezelőtt nagyon sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzak egy személyes veszteséget és ez a Hála Napló írása. Minden nap lejegyzem miért vagyok hálás, és ebbe a naplóba csak hálamondatokat írok.

A Jóga tradícióban Guru Purnima az a nap amikor Shiva Adi Guru-vá vált vagyis az első, a legfelsőbb guruvá. A történet úgy szól, hogy több mint 15000 évvel ezelőtt egy jógi jelent meg a Himalája felsőbb régióiban. Nem tudta senki, hogy honnan jött, de a jelenléte olyan rendkívüli volt, hogy az emberek összegyűltek körülötte. Pedig az élet semmi jelét sem mutatta. Szikla szilárdan ült meditációs pózában és ha ez még nem lenne elég különös, időről-időre egy könnycsepp jelent meg a szemében és folyt végig, rezzenéstelen arcán. Az embereket először vonzotta a különös jelenség, de idővel elvesztették az érdeklődésüket és elszállingóztak, csupán hét maradt jelen. Amikor a meditáló kinyitotta a szemét, ők próbáltak kapcsolatot teremteni vele és megérteni miért van itt és mit csinál. De ő úgy tett, mintha észre sem venné őket, azonban ez a hét nem tágított. Végül megadta magát a meditáló jógi, és elmagyarázott nekik egy egyszerű technikát, majd újra lehunyta szemeit. A hét jelenlévő tehát elkezdett gyakorolni. A napokból hetek, a hetekből hónapok, a hónapokból évek lettek, de a hét tanítvány egy nap sem mulasztotta el a gyakorlatait. A monda szerint 84 év szádana (gyakorlás) után a nyári napforduló napján, a meditáló jógi újra kinyitotta a szemét és tanítványaira nézett. Amitől mind a hét ragyogni kezdett és a tudatuk összekapcsolódott mesterükével. Ettől a pillanattól kezdve a mester nem tudta már nem tudomásul venni őket. A következő telihold napján tehát, dél felé fordult és felvállalta, hogy a Guruja lesz ennek a hétnek, vagyis a sötétségből a fény felé vezeti őket. Így vált Shiva, az Adi jógi (az Első Jógi) Adi Guruvá, vagyis a Legfelsőbb Guruvá. Ebből a hét tanítványból lett aztán a saptarishi vagyis a hét bölcs, aki elvitte a tudást a világ minden pontjára. 
A hét bölcs jelképezi azt a hét különböző princípiumot amelyet ebbe a hét különböző tanítványba plántált Shiva.

Én nagyon szeretem ezt az ünnepet! Tarts velem, te is ünnepeld meg a Guru Purnimát! Kezdj el írni te is hála naplót, állj meg egy pillanatra mostantól minden nap, és adj hálát mindenért amid van: minden tanításért, minden feladatért, minden nehézségért, és minden örömteli pillanatért!

Csodás Guru Purnimát!
Szép Vasárnapot!
Viki

Kapu egy új világ felé

irasokez a cikk elérhető audio formátumban az Inspiráció Rádióban: itt

Kevesebb félelemmel és több őszinte kíváncsisággal munkálkodom azokon a dolgokon az életemben amik igazán számítanak nekem. Teljes tudatossággal megállok egy kicsit belső viharaimban, és engedem azt, hogy tépázzanak. Szembenézek belső démonaimmal és újra és újra belépek a vihar közepén lévő örvénybe. Ebben a regressziós munkában kezdtem el látni a külső megnyilvánulások mögötti mintázatokat. Ígyhát elkezdtem tudatosan együtt áramolni azokkal a finom energiákkal amelyek meghatározzák azt, mit és mennyit végezhetek el a kiszabott feladataimból egy nap. A gyógyulás és az integritás terében időzöm. A megértés és az átalakulás folyamata amit most megélek megrendítően fájdalmas és csodálatosan felemelő. Számtalan felébredéssel, kijózanodással majd újabb lelkes belemerüléssel tarkított.

Egy teljesen új és teljesen más jellegű időszámítás szerint élem a napjaim. Már nem számít az, hogy mikor leszek kész csupán az, hogy türelemmel és szeretettel ott lehessek és abban ahol és amiben lennem kell. Igyekszem odafigyelni a külső és a belső jelekre és jelzésekre: az iránymutatókra és a szükséges irányváltásokra, amelyek sokszor a legváratlanabb időpontban, a legésszerűtlenebb tanácsokkal látnak el és persze amelyek mindig visszaigazolják önmaguk később értelmet adva a sejtésnek. Ezért mondom azt, hogy már nem a lineáris és logikus elveket követem munkám kibontakoztatásában. Nem akkor írok, amikor kell, hanem akkor amikor muszáj – vagyis amikor a bennem élő kreatív szellem megnyilvánulásra vágyik – ezért is hallgattam el a hónap írásaival egy időre.

  Az elmúlt hónapokban több tréningen is részt vettem. Bővítettem a tudásom a jóga terápiás alkalmazásának körében, előadásokat hallgattam arról, hogyan hangoljuk a gyakorlásunk a belső folyamatainkat megtámogatva. Mindez arra késztetett, hogy belefogjak abba, hogy átnézzem és újra rendszerezzem mindazt amit az elmúlt húsz évben tanultam: kezdve a térrendezés művészetével, folytatva a virágterápiával és lélekgyógyászattal. Az asztrológiai és csillagászati valamint karakterológiai ismeretekkel és különböző vallásfilozófiák tanulmányozásával. A fizikai testten való munkálkodás és terápia különböző eszközeivel: mint például a masszázs technika, vagy az Arcdiagnosztika amit Új-Zélandon sajátítottam el, vagy azok az egyéb finom energiákat megmozgató és rendező módszerek amelyek életem szerves részévé és segítőivé váltak ebben a két évtizedben.

A most megélt folyamat nagyon hasonló ahhoz a két évvel ezelőttihez, amikor a naplóimat rendeztem és a bennük lévő bölcsességet desztiláltam le. A különbség azonban az, hogy ezúttal eldöntöttem, hogy ebben is elhagyom a rám jellemző szisztematikusságot és ésszerűséget. Engedem, hogy a körülöttem és bennem munkálkodó segítő energiák irányítsanak.

Most nem válaszokat keresek, hanem igyekszem jól megfogalmazni a kérdéseimet. Egy füzetet is szenteltem ennek a felszabadító belső folyamatnak a megtámogatására, amibe csak kérdéseket írok. Igyekszem szabadjára engedni a kíváncsiságom, a számtalan témába szerte ágazó érdeklődésem, a bennem működő és kinyilatkoztatásra vágyó női energiáim, amiket mindezidáig szabályokkal és belső fegyelemmel próbáltam megzabolázni. Igyekszem megtalálni azt a nyitottságot ami elvezethet belső folyamataim elfogadásához. Míg a férfi útja a megvilágosodás kutatásában az analízis, addig a nőé a hála, a befogadás és a feloldódás. Míg a férfi hajtóereje a válaszok felkutatása addig a nő megelégszik a sejtéssel. A nő kecses és észrevétlen akár a nyári szellő, a férfi pedig igyekszik nyomot hagyni maga után. De miért is ne lehetnénk mások?

Miért ne engedhetnénk magunkat elveszni belső labirintusainkban?

Elveszni annyi, mint az első lépés afelé, hogy újra megtalálhassuk önmagunk egy új minőségben. A káosz a velejárója a bennünk születő új lehetőségek harmóniájának. Ami épp azért értékes olyan nagyon, mert a miénk: a mi megélésünkből, a mi tapasztalatunkból fakadó sajátságos bölcsesség.

Női eszenciám követve megint visszahúzódásra készülök. Pár hónapos visszavonulásra. Arra, hogy ezt az időt azzal tölthessem, hogy engedjem magam megélni olyannak amilyen vagyok. Hogy engedjem kifejezésre jutni a lefolytott szenvedélyem és lendületem: az örömöm, a táncom, a dalom, a művészetem. Helyet kívánok adni az árnyékaimnak a hiányosságaimnak, a félelmeimnek, hogy megismerhessem, megszelídíthessem és elengedhessem őket. Legalább egy részük! Elhallgatok és fülelek, hogy meghalljam a belső ritmusom ami mindig nagyon tisztán és érthetően jelzi azt ki is vagyok én, és merre kell tartanom. Igyekszem a megéléseimen át nyitó formulákat teremteni és újabb állarcokat elhagyni.

Ehhez a belső munkához szolgálnak inspirációként azok a tanáraim, akik maguk is ezt teszik. Akik saját példájukkal mutatják az emberi lét csodálatos drámáját, hogy a mindannyiunk által áhitott tökély egyszerűen nem létezik. Hogy az út végét sejtető abszulútumok egyszerűen mind délibábok.

Valójában nincsenek szentek és megvilágosodottak abban a formában ahogy eddig hittem őket, és ez a felismerés végtelen szabadságérzettel tölti el örökösen tanulni és fejlődni vágyó kutató szellemem. A “fent” épp oly átmeneti, mint a “lent”. Hibáink épp oly átmenetiek, mint erényeink. Az ebben a világban tapasztalható egyensúly a dinamika maga. Nem a fekete és fehér, az igen és nem – vagyis a dualitás világát éljük hanem a szent háromságét magáét. Végre nyílvánvalóvá vált számomra, hogy a kettő közt mindig ott van a harmadik! A harmadik erő ami a mozgás, az áramlás, az élet maga. A szent lélekzet amely mindannyiunkat áthat és összeköt.

A mozgás az egyetlen igazság. A mozgás ami a harmónia megnyílvánulása amelyben egyszerre van jelen a bánat és az öröm, a kiáradás és a visszahúzódás. Ebben a felismerésben azonban benne van az is, hogy minden tökély pillanat egy kis halál is egyben – legyen az akár magasztos, vagy kínokkal teli.

Mindannyiunknak két tökéletes lélekzet adatott: az első belégzés mikor megszületünk és az utolsó kilégzés mikor magunk mögött hagyjuk ezt a tapasztalást, ezt a világot.

Te vajon milyenné teszed a kettő között kitöltendő lélegzetek minőségét?

Örömteli meglepetésekkel fűszerezett felsóhajtásokat, a teljes elfogadás és belemerülés vágyával átitatott tartalmas belégzéseket és a szükségtelent, megértő szeretettel elengedő kilégzéseket kívánok a következő találkozónkig!

Szeretettel:
Viki

Lótusz születés

Sziasztok!

Maradjunk még a női témáknál és a női könyveknél. A szülés és a születés témakörébe szeretnélek téged kalauzolni ezúttal. Én magam még nem szültem, de ahogy mindenki akinek lehetősége van ezt a cikket olvasni legyen az férfi vagy nő, én is megszülettem egyszer. Vagyis a szülés nem csak a nőkre tartozik. Az, hogyan születik meg egy gyermek nagy hatással lesz az elkövetkezendő életére, a kapcsolataira nemcsak a szüleivel, a testvéreivel, hanem a barátaival és későbbi kapcsolataiban.

Nem véletlen, hogy olyan sok nőt érdekel a jóga, a spirituális út, a tudatosodás. Tudatosnak lenni egyet jelent a felelőségvállalással, azzal, hogy ha nehéz is kijárjuk és megjárjuk a járatlan utakat. Felfedezünk, megismerünk, kísérletezünk.

Ez a téma azért is érint meg olyan nagyon, mert úgy érzem mindannyian egy folyamatos születésben vagyunk. Mindannyian, akik tudatosan keresnek, kíváncsian kutatnak az igazság, saját belső igazságuk megismerése után.

Véleményem szerint azért van annyi probléma a női szervek körül, a fogamzás, vagy akár a társkeresés terén, mert mindez arra a fontos szükségletre kíván ráébreszteni minket kollektívát és egyeneket, hogy lássuk meg, fogadjuk el és gyógyítsuk be azokat a vélt és valós sérelmeket amelyeket a saját születésünk és születési traumánk keltett. Hacsak nem voltunk olyan szerencsések, hogy mi magunk is Lótusz születésben részesülhettünk.

Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez című könyvét ajánlom minden nőnek, leendő Édesanyának, vagy már gyakorló Édesanyának. Ina May Gaskin, a világ legismertebb hivatásos bábája a hetvenes évek elején alapította meg férjével és kétszázötven társával a modern bábaság bölcsőjének számító legendás, Tennessee állambeli Farmot. A nagyrészt önellátó gazdálkodást folytató közösséget bábaközpontja tette világhírűvé, ahová külföldről is érkeznek nők, hogy gyermeküket művi beavatkozás nélkül, támogató környezetben hozzák világra.
A könyv első részében az anyák által elmesélt szüléstörténeteket a szerző kommentárjai követik, amelyek laikusok és szakemberek számára is nélkülözhetetlen gyakorlati útmutatóvá és lebilincselő olvasmánnyá teszik a kötetet. Gaskin nézeteinek kiindulópontja az, hogy a nők testi és lelki képességei tökéletesen alkalmassá teszik őket a természetes szülésre, ezért támogatni kell őket abban, hogy e képességükkel tudatos módon éljenek.

A természetes szülés és születés témában elmélyülve jutottam el az On The Spot című sorozathoz a YouTube-on. Ennek a sorozatnak a Balin készült epizódját (On The Spot – 9 hónap alatt a Föld körül – Robin Lim) kifejezetten és nagy szeretettel ajánlom, ha még nem láttad volna.

Ebben szó esik többek között arról is, hogy mi is az a Lótusz születés. És emellett engem mélyen érintett és inspirált az az elhivatottság amit a filmben megszólaló bába tanusít és a történetek, amiket elmesél.

Legyen Ina May Gaskin könyve és ez a téma a nyári könyvajánlóm végén, ízlelgessük a születés az újjászületés témakörét hölgyeim!

Szeptemberben találkozunk!
Szép nyarat!
Viki

Mesevasárnap

Legyen még itt pár mese és cím, ami a mai napig megmosolyogtat, megmelengeti a szívem. Tanít, bölcsességet ad, és drága gyerekkori boldog emlékeket ébreszt:

Szepes Mária: Pönnyös Panni sorozat. Édesanyámat a barátai Panninak, Apu Babának, a bátya Aranyosnak, mi pedig az öcsémmel Anyunak hívtuk. Gyerekként, megzavart ez a sok név, de mikor a kezembe kaptam a Pöttyös Panni ólvodába megy című mesét, nagyon megörültem! Azt gondoltam, ez a mese biztosan Édesanyámról szól és hogy akkor ebből biztosan választ kapok majd anyu valódi nevére, mert sokáig zavarónak találtam, hogy mindenki máshogy hívja őt. Milyen különös módon gondolkoznak a gyerekek!

Marie-Claude Monchaux: A sehányéves Kislány
, csodaszépen illusztrált képeskönyv arról, hogyan fogan meg és nő a gyermeklány az édesannya hasában amíg meg nem születik.

Szabó Magda: Bárány Boldozsár
ez anno megvolt bakeliten és imádtam hallgatni miközben rajzoltam! Írói zsenialitás, pörgő rímek, szívet-lelket melengető gazdag bölcsesség!

Benedek Elek meséi
minden mennyiségben! Jelenleg a legnagyobb kedvenc a Hétszépségű királykisasszony.
Grimm mesék köztük nagy kedvencek: a Holle Anyó, A brémai muzsikusok, A három szerencsefia, és a A széttáncolt cipellők.
Andersen mesék a legkedvesebbek: A rátarti teáskanna, A len, A császár új ruhája és A kis hableány.
Erich Kastner: Két Lotti, ez egy igazi nyári olvasmány két ikerlányról, akik nem tudnak egymás létezéséről, mert a szüleik elváltak és őket is “elfelezték”.
A.A. Milne: Micimackó
: Ki ne ismerné? Kötelező!

 

Wass Albert: Tavak és Erdők könyve ezt a korai huszas éveim elején találtam. A legcsodálatosabb mesék amiket valaha hallottam!

Antoine de Saint-Exupéry: Kis Herceg Én olyan nagyon szeretem ezt a mesét, hogy ez volt az egyik első könyv amit angolul is elolvastam, és aztán mikor olaszul tanultam, természetesen olaszul is el kellett, hogy olvassam! Megvolt bakeliten, aztán kazettán és aztán cd-n is! Jelenleg a könyvtáram és a digitális hangoskönyvtáram része.

Gazdag Erzsi: Mesebolt
Magyar Népmesék
Lázár Ervin meséi
Aaron Judah: Macóka meséi
Lewis Carol: Alice tükörörszágban a legkedvesebb, ez a második része az Alice csodaországban mesének, és hát az Oroszlán, a Boszorkány és a különös ruhásszekrény avagy bevezetés Narniába
V. Szutyejev: Vidám Mesék
Václav Čtvrtek: Rumcájsz kalandjai
Fodor Sándor: Csipike az óriás törpe

Neked mik voltak a legkedvesebb meséid és mesekönyveid gyerekkorodban?
Mosolygós visszaemlékezést!
Jó újraolvasást!
Viki

 

 

Még mindig mesélek

A következő pár mesekönyvet az elmúlt években szereztem be, részben abból a lelkesedésből táplálkozva, hogy magam is az első mesekönyvemen dolgoztam, részben pedig azért mert imádom a meséket!

Máté Angi: Az emlékfoltozók című meséje, nagyon különös és álomszerű számomra. A mesekönyvet Rofusz Kinga rajzai illusztrálják és ezek a rajzok a meséhez méltó különleges fantáziavilágba kalauzolnak. Az emlékfotozók két tündér. Amerre járnak csodák történnek, mégpedig oly módon, hogy megfoltozzák például a feledékeny roller és a tölgyfa emlékeit.

Rofusz Kinga összetéveszthetetlen stílusát aztán A Varázsfuvola című mesekönyv borítóját fedeztem fel újra. Jeli Viktória a könyv írója olyan humoros, kedves és élvezhető stílusban mesél, hogy az annyira elvarázsolt, hogy mikor befejeztem, legszívesebben elkezdtem volna újra elölröl!

Bagossy László: A Sötétben látó Tündér című könyvét gyerekes barátaim ajánlották. Kicsit nyomoznom kellett, mire megtaláltam és meg tudtam venni, de ennek már a címe is olyan nagyon tetszett, hogy nem is feltétlenül akartam többet tudni előtte róla. Ennek a mesekönyvnek is nagyon szép az illusztrációja és a nyelvezete is!

És végül, szeretettel ajánlom, kicsiknek és nagyoknak Janics-Szabó Virág meséjét a Látó mesét. Amely egy kislányról szól, aki nemcsak néz, hanem lát is. Olyan dolgokat lát és hall, amiket a hétköznapokba beleszürkült emberek már legfeljebb csak sejtenek: mint például a manók bolondozása a kertben, a fák beszélgetése és tánca, vagy a fal mögött rejtőző mesevilág lakói. A mesében megjelennek csintalan törpék, beszélő fák és egy vizimanó is!

Mesés szombat délutánt!
Viki

Meséről mesére

Az előző cikkemben említettem Boldizsár Ildikót. Legyen akkor ő és az ő könyvei és meséi a következő az ajánlott könyvek listájában. Gyerek korom óta imádom a meséket. A különbség az, hogy manapság minden mesét imádok és élvezettel olvasok, ellentétben gyerekkori önmagammal, amikor a kedvenc mesém a Hamupipőke volt és mindig csak azt szerettem hallgatni. Természetesen nem máshogy csakis a Nagymamám előadásában. Szeretettel gondolok vissza az időkre, amikor lefekvéshez készülődvén megkérdezte mindig tőlem: “és mit meséljünk ma?” Amire én minden egyes alkalommal rávágtam: “a Hamupipőkét!” Még ma is emlékszem arra, ahogy a Mama mesélte! (nem csoda, hiszen vagy százszor hallottam!) Emlékszem arra, is hogy sokszor próbált velem alkudozni, hogy nem lehetne valami mást? De én kérlelhetetlen voltam! Így visszatekintve értem már jobban, hogy kicsit unalmas lehetett azt az egy mesét ismételni estéről-estére, hétről-hétre.

Még ma is vissza tudom idézni azt a meglepetést, ami akkor ért amikor szegény Mama unalmában belealudt a saját meséjébe, és elkezdte beleszőni az álmát a Hamupipőkébe: hogy “és akkor jött a Pista bácsi és levette a szalonnát…” ekkor persze én hökkenten felülten az ágyban és felelőségre vontam, hogy “milyen Pista bácsi? …eddig róla nem volt szó! Ez miért is maradt ki eddig?”

Szóval, a kivincsiságom nem lankadt, felderíteni és megérteni az ismert és szeretett a történetek és formák mögötti tartalmat. Mindig is sejtetettem valamit ebben a mesében, valami mélyebb üzenetet, ami csak nekem szól. És képzeljétek csak el is kezdett mesélni nekem, máshogy is ez a mese! Elkezdtem felfedezni benne azt a kitartást és fáradthatatlan szenvedélyt ami bennem is megvan. Az egyik kedvenc részem az amikor válogatja a magokat – például a viveka kyatih-ról – vagyis a megkülönbözető tudás megszerzéséről tanít, pontosan arról amiről Patanjali is beszél a Jóga Szutrákban! Vagy az a rész amikor elmegy a bálba először a réz, aztán az ezüst, és végül az arany ruhában (így mesélte a Mamám) – ez nekem azt a hozzáállást jelképezi ahogy mi magunk is fejlődünk, változunk egy-egy élethelyzet, tanulandó életfeladat megértése során. Először a réz színű ruhában kapunk beavatást, amikor is még teljesen éretlenek és tapasztalatlanok vagyunk. Aztán felöltjük az ezüst színű ruhánk, tanítást kapunk a női energiákról és végül az arany színűt amiben, mint Napba öltözött Asszony ragyoghatunk önmagunk megélésének és kifejezésének kiteljesülésében.

Kicsit elkalandoztam, de olyan sokat jelentenek nekem a mesék. Továbbra is és egyre erősebb meggyőződéssel gondolom azt, hogy a mesék a léleknek szólnak, míg a történetek az elmének. A mesék szimbólikus, gazdag képnyelvezete, az álom-tudat, a tudatalatti mély rétegéhez szól bennünk. Ahhoz a mindannyiunkba beleplántált ősi tudáshoz, amire csak emlékeznünk kell megtanulni. Ebben segítenek nekem a mesék.

Legyen hát itt egy kis lista a kedvencekből kezdve Boldizsár Ildikó könyveivel:


Mesék az élet csodáiról
: Ebben a mesekönyvben összegyűjtött mesék vannak, magyar, nyenyec, votják, germán, indiai, indonéz, afrikai, fülöp-szigeteki, burját, breton, tatár, szibériai, arab, román, török, olasz, szicíliai, tuvai, perzsa, norvég, finn, spanyol és görög vidékek meséi. Az a csodálatos benne, hogy olyan szépen tükröződik az egyes mesék az egyes népek lelkületét.

A következő három mese gyerekeknek szól elsősorban; ezek képes mesekönyvek:

Boszorkányos Mesék
: Ezt a mesekönyvet Boldizsár Ildikó írta. Egy kedves kis történet aminek a főszereplője egy boszorkány. Aki nem gonosz és nem vasorrú és nem is vénséges vén, hanem szépséges, ért az állatok nyelvén, csöppet sem gonosz, csak néha szomorú egy kicsit. Ez az ő története, aki maga is szeret mesélni. Mesél az esőről, a napról, a holdról, a csillagokról, a felhőkről, a virágokról, a madarakról, a színekről és az árnyékokról.


Királyfi születik – Királylány születik
: két mese amit szintén Boldizsár Ildikó írt, mindkettő elbűvölő, szeretettel ajánlom, nemcsak gyerekeknek! Az is tetszik bennük, hogy nem sablonos. Nem az ugyanaz történet van “fiúsítva” vagy “lányosítva”, hanem két különálló nagyon szépen megfogalmazott és a férfi és női eszenciát megragadó, elragadó történet.


Ezek újra a felnőtteknek szólnak:

Életválságok meséi ez a Mesekalauz Úton lévőknek című kötetnek a folytatása. Az Életválságok meséiben hűen a Mesekalauzhoz, a mesék egy-egy témakör köré vannak csoportosítva: Öngyógyító történetek, Szorongások és félelmek, Valóságvesztés és téves érzékelés, Zavarok a családi rendszerben, Párkapcsolati válságok, Életsebek, Betegségek, Veszteségek. A Mesekalauz Úton lévőknek című könyv pedig a következő témaköröket járja be: Születés, Gyermekkor, Ifjúkor, Barátság és Közösség, Hivatás és életcél, Szerelem, az Érett Nő, az Érett férfi, Öregkor. Minden témakör egy kis bevezetéssel kezdődik és a mesék után van egy kis magyarázat ami segíti a mese mélyebb tartalmának a megértését.


Mesék Életről és Halálról
– Ebben a mesekönyvben csak mesék vannak nincs magyarázat. De ebben is különböző népek meséi vannak szépen összegyűjtve. Köztük az egyik legszebb mese a halhatatlanságról H. Ch. Andersen: A len című meséje.

Ezeken kívül még olvastam a két kötetes Meseterápiával foglalkozó könyveket is, amelyek kíváló bevezetést és ismertetést nyújtanak a Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápiás rendszerbe.

A mesékkel való gyógyítás nem újkeletű dolog. Ennek az elcsökevényesedett formája a TV! Miért mondom, hogy elcsökevényesedett, mert azt az illúziót kelti, hogy nem vagy egyedül, hogy beszélnek hozzád, hogy szórakozhatsz, ha egyedül vagy akkor is. Mégis megszűnik a legfontosabb részlete a mesemondásnak, a személyes együttlét, és a lehetőség arra, hogy kérdezz, véleményezz és megossz. (Nem a Facebookon!)

Boldizsár Ildikóról a honlapján tudhatsz meg többet, illetve azzal, hogy te is elkezdesz egyre több mesét olvasni, nemcsak a gyerekeid kedvéért! Olvassunk hát mindannyian többet a nyáron! Nézzünk kevesebb TV-t (én több mint tíz éve szoktam le a TV nézésről, és azóta van ennyi időm olvasni 🙂

Szép meséket!
Csodás álmokat!
Viki

Recept helyett inspiráció!


Sziasztok!

A mai recept helyett legyen inkább ma egy kis inspiráció! Tegyetek el ti is télire
meggyet. Én ma legyőztem tíz kilót, kimagozva, zacskózva fagyasztva, röpke négy óra alatt. Én az ilyen monoton munkákat nagyon tudom élvezni, általában hangoskönyv hallgatással és teljes meditatív elmélyülésben.

Siessetek, már csak egy kevés meggy maradt! És most egészen jó áron lehet kapni!
Holnap hajnalban piacra fel!

Szép estét!
Viki

Női Bölcsesség Nyomában

Sziasztok!

Az év első fele intenzív kutató és írói munkával telt számomra, összeállítottam egy újabb kis könyvet, aminek Istennő Itt a címe, és ami a Női Jóga óráim és saját gyakorlati tapsztalataim gyűjteménye. Inspiráció ahhoz, hogyan gyakoroljunk mi joginik, akiknek a ciklusuk nem a naphoz, hanem a holdfázisokhoz igazodik. Vagyis mi nők egy hold hónap alatt: újholdtól – teliholdig megtapasztaljuk azt, amit egy férfi gyakorló sokszor csak egy év alatt tapasztalhat meg. Ezért is van az, hogy sok férfi fogja a fejét, vagy értetlenül ingatja azt, amikor ciklusunk leszálló ágában vagyunk és sokkal érzékenyebben reagálunk a minket körülvevő eseményekre és hatásokra.

A női jóga iránya nem kitűnési vágy, egyszerűen egy szükséglet. Egy fontos láncszem nekünk nőknek, bátorítás ahhoz, hogy úgy tudjuk megélni érzelmeinket, testünk változásait, hogy az támogasson és nem pedig romboljon minket. Segítség emberi kapcsolataink és a magunkhoz való viszonyulásunk helyes értelmezéséhez és megéléséhez.

Szerencsések azok a lányok, nők akik úgy nőhetnek fel, hogy otthon az Édesannyuktól megkapják a megfelelő beavatásokat és magyarázatokat, mi miért történik a testben úgy ahogy, kezdve az első női meglepetéssel az első menstruációval. És aztán jön a többi  női beavatás amiből a férfiak kimaradnak illetve csak mint támogató erő vehetnek részt abban (ami szintén nagyon fontos és súlyozott fontosságot kellene hogy kapjon!). Itt van a gyermek vállalásra való felkészülés, a várandóság ideje, a szülés, a szoptatás, a vetélés, és az érett női korba lépés a menopauza ideje. Mi van ezekkel a megélésekkel? Beszélünk-e eleget erről? Tudunk-e egyáltalán eleget erről?

Én úgy veszem észre, hogy az elmúlt években nagyon felerősödött az igény a nőkben arra, hogy ezek a sokáig az asztalterítő alá söpört témák végre terítékre kerüljenek. Én magam is egyre érdeklődőbbé válok afelé, hogy valóban megértsem a testem, mert közel húsz év jóga gyakorlás után végre kikristályosodott bennem az, hogy sok tanítás, amit a jóga hagyományból kaptam valójában nem a nőknek, hanem a férfi gyakorlóknak szól!

Véleményem szerint fontos, hogy mi nők elkezdjük megosztani a tapsztalatainkat és megéléseinket. Azt amit manapság a huszonegyeddik század embere csak a teraputájának mond el. Nem több terapeutára van szükség, hanem több őszinteségre egymás között. Több támogatásra, több odafigyelésre. Újra meg kell tanulnunk nekünk nőknek azt, ami régen olyan jól ment: megosztani, beszélgetni, megbeszélni anyáinkkal, nagyanyáinkkal, női rokonainkkal és barátnőinkkel azt ami a női testünkben végbemegy. Megérteni azt, hogy a sok női betegség, csupán felhívás arra, hogy felébresszük újra magunkban azt a női bölcsességet, ami nem veszett el, csupán kicsit elfelejtődött.

Ennek kapcsán szeretném megosztani most azoknak a könyveknek a listáját amelyeket ennek a témának a felkutatása során olvastam:

1. Vörös Sátor: Anita Diamant

Ez a bibliai időkben játszódó történet Dína a mesélő illetve főszereplő nő beszámolója arról a titkos tudásról, amit a nők örökítettek nemzedékről-nemzedékre, miközben a férfiak által őrzött térben – a Vörös Sátorban – gyűltek össze és pihentek meg holdhónapról-holdhónapra. Itt mesélték el egymásnak titkaikat, itt osztották meg tapasztalataikat a szültés és a halál, a szerelem és a szexualitás, az öröm és a bánat, a gyönyör és a fájdalom dolgairól.

E mellett a történet szépen elmeséli a Kánaánba vezető veszélyes karavánút történetét. Apák örökségét, a fiúk viszálykodásait, váratlan szerelmeket és gyerekáldásokat, cselszövést és elhazudott esküvőt. De persze az igaz szerelmet is amelynek a megtapsztalásáért gyakran igen nagy árat kell fizetnünk, sokszor az azzal való szembesülést, hogy azt szinte azonnal el kell engednünk.

A könyv személyes hangvétele, az írónő stílusa magával ragadott. Ugyan olvasok angolul mégis ez a könyv a magyar könyvesbolt egy polcán kancsintott rám így alakult, hogy ezt a könyvet magyarul olvastam. Nekem nagyon tetszett. Sokan azt mondják, hogy az angol változat sokkal jobb, ami biztosan így van, hiszen az anyanyelven írott könyvek üzenete és az író lelkülete abban nyilvánul meg a legtisztábban. Biztosan egy töbször olvasandó könyvről van szó, biztos vagyok benne, hogy az angol változat sem fog kimaradni!

2. Galambok Őrizői: Alice Hoffmann

Ez a könyv időben a Vörös Sátor után játszódik és bár két különböző írónőtől származik, mégis mintha összedolgoztak volna. A Galambok Őrizői az időszámításunk szerinti hetvenedik évben játszódik, amikor is kilecszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatni a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. A történetben két nő és öt gyermek éli végül túl a rómaiak mészárlását.

A történetet négy különleges, egymástól teljesen különböző karakterű nő meséli el, akik mind más úton érkeznek Masadába. Yael akinek édesanyja szülés közben az életét veszítette, amit az édesapja soha nem tud megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége, aki végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolták a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, aki rettenthetetlen harcos és mesterlövész, mégis ott szunnyad benne a női lét legelengedhetetlenebb eszenciája a szenvedély. Shirah az ősi mágia és gyógyítás ismerője és gyakorlója, aki képes átlátni a látszaton és a mélyebb összefüggéseket megérezni a sorsfordító pillanatokban.

A regény gyönyörű nyelvezete magával ragadott, pedig a téma a sok kegyetlenség és brutalitás, az ostromállapot, a folyamatos feszültség ami ezzel jár, számomra nem egy kikapcsolódást jelentő olvasmány. Valahogy mégis elvarázsolt a könyv, és nem tudtam letenni. A finom mágikus utalásokkal fűszerezett és szokatlan asszociációkkal tarkított, könnyed, mesélő nyelvezetű történet a régi elfeledett tudás ébredését inspirálja az olvasóban.

Tiszta szívből ajánlom!

3. Farkasokkal Futó Asszonyok: Clarissa Pinkola Estes, Ph.D.

Ez a könyv a Boldizsár Ildikó vonalon olvasott csodálatos Meseelemzések és kutatások méltó kiegészítője, a gyerekkoromból induló és soha meg nem szűnő mesék iránti vonzalmam csodálatos felfedezése. Ez a könyv valójában Új-Zélandon talált meg engem az egyik belőle elhangzott mesével: Baba Yaga történetével. Nagyon furának és rémisztőnek találtam akkor ezt a törétnetet, ugyanakkor mélységeimbe menően megrengető és különös tapasztalat volt az, hogy milyen felkavarónak és beszédesnek találtam a benne lévő szimbólumok álomnyelven szóló felhívását és üzenetét.

Nem voltam még felkészülve rá akkor, és mégis hallottam azt, amit hallanom kellett, a mese nyelvén és az elkezdett bennem dolgozni, mélyről felhozni azt, amivel évekkel később szenvedélyesen elkezdtem dolgozni. (cikkem elején említett női út személyes megélésének tudatosítása és az Istennő Itt című könyv elkészülte.)

A Farkasokkal Futó Asszonyok című könyv tehát újra megtalált, sőt csodálatos módon -véletlen egybeesések és elszólások eredményeként- kaptam azt ajándékba két alkalommal is egyszer digitálisan és egyszer fizikailag! Újra és megintcsak nagy köszönet érte Vanda és Zsuzsi!

A könyvben több mese szólal meg, de ha te is olvastál már meséket és ismersz sokat még akkor is meglepődsz majd, mert ezek a mesék egészen mások! Itt van például La Loba a Farkasszony, vagy a Csontvázasszony, a Fókaasszony vagy Baubó a has-istennő és hát a kedvencem, ami még mindig és azóta is vagy 5 éve tanít A bölcs Vaszilisza (amit Baba Yaga meséjeként említettem fentebb).

Clarissa Pinkola Estes könyve azt a női bölcsességet osztja meg, hogyan lehet helyreállítani a megbomlott egyensúlyt, újra megtalálni a női vitalitást és a kortalan tudást, mely ott rejtőzik minden asszony tudattalanjának ősi rétegeiben. Az írónő, aki maga jungiánus analitikus, és mesekutató harminc év kutatói munkáját és gyógyító gyakorlat eredményeit osztja meg olvasóival. Népmeséken, tündérmeséken, mítoszokon és álmokon át vezet el az állandóan változásban lévő női lélek legbelső életébe, segít beindítani azt a gyógyító folyamatot, amely elvezet a lélek sebeinek begyógyításához.

Szintén egy olyan könyv amit nem lehet letenni és nem lehet csak egyszer olvasni!

A cikk folytatása következik…

Addig is jó olvasását!