Ezer Napüdvözlet

Sziasztok!

A múlt héten fejeztem be a 8 hétre tervezett 1000 Napüdvözletemet. Napi húsz Napüdvözlettel haladtam, heti egy pihenőnappal. Vagyis kis lépésekkel.

A legcsodálatosabb ajándék amit ezzel a kihívással kaptam, hogy újra megtapasztalhattam, hogy milyen sokat számít a reggeli és esti rendszeres gyakorlás. Ugyanis így az örökmozgó és keveset alvó egy hónap híján három évesünk mellett azt tapasztalhattam meg, hogy a hosszú évek alatt felépített gyakorlásom hogyan esik teljesen darabokra. A napi rutinom mióta ő az életem része teljesen más prioritásoknak felel meg, amelyek között van ugyan a napi jóga, mégis az elmúlt években óriási kihívás volt a rendszeresség megtartása elsősorban a fizikai fáradság miatt.

Azonban egy napon megálmodtam magamnak ezt a kihívást, melynek teljesítése után örömmel osztom meg annak a tapasztalatát, hogy milyen sok erőt, lendületet, állóképességet és kitartást adott a napi rendszeres gyakorlás.

A hangsúly valóban a rendszeresség. A titok, hogy akkor is csinálja az ember mikor “nem érzi hozzá a kedvet”. Akkor is teremtsen alkalmat, mikor úgy tűnik nincs semmi lehetősége rá. Egyszerűen nem engedi meg magának az ember, hogy vita vagy bármiféle alkudozás tárgya legyen a napi adag jóga. Fontos, hogy annyi legyen ami elvégezhető de mégis egy kicsit a konfortzónán kívül is. Ez egyfajta izgalommal és versenykedvel tölti meg az embert. Vajon képes vagyok-e megteremteni egy új egyensúlyt amibe belefér valami ami azelőtt nem? Számomra a komfortzónám kiterjesztését az esti gyakorlások megvalósítása jelentette.

És aztán egy nap rátaláltam arra a fajta kreativitásra és lehetőségfelismerésre ami az eddigi kereteket és formális készülődést úgy kedvelő gyakorlási stílusom nem engedett: akkor és ott gyakorolok amikor akad egy kis szabadidő. Ha hajnalban nem sikerül, akkor a reggeli után, ha akkor sem akkor nappal valamikor, pl. a bevásárlásból hazatérve, vagy épp a játszótéren a kíváncsi gyerekszemek láttára. A lényeg a töretelen elhatározás. Ja és nálunk mindenhol van jógaszőnyeg! A konyhától kezdve a nappalin át a hálószobáig. Nem felgurítva kitekerve, hogy ez a gyakorlást meghtározó első mozdulat már ott legyen. Mint amikor egy gondoskodó kéz vezet. Csak rá kell lépni a szőnyegre, csak el kell kezdeni. A többi jön magától!

Jelenleg azon dolgozom, hogy visszaépítsem a gyakorlásom.

Pontosan azzal a lelkesedéssel amivel több mint húsz évvel ezelőtt a szőnyegre álltam. Hálás vagyok minden lehetőségért amit megragadok. Hálás vagyok mindazoknak akik körülvesznek, elsősorban férjemnek és közeli családtagoknak akik biztosítják számomra ezeket a lehetőségeket, amikor foglalkozhatok azzal ami olyan sokat jelent számomra.

És nem utolsósorban hanem legfőképp hálás vagyok kislányunknak aki arra tanít, hogyan tudom a lehetőségemre álló időt a leghatékonyabban felhasználni. Megtöltve mindazzal ami igazán számít.

Szóval újra és még nagyobb meggyőződéssel mint eddig arra bíztatnék mindenkit, hogy ti is gyakoroljatok minden nap!!! Soha nem késő elkezdeni, újrakezdeni!

Ehez szeretnék az alábbi anyagokkal segítséget nyújtani.

első gyakorlás:

a második gyakorlás:

És a légzőgyakorlat valamint Shavászana külön:

harmadik:

negyedik:

Segédletek még:

A hanganyagokban találhattok vezetett gyakorlásokat az Ashtangás A Napüdvözlet elvégzéséhez, könnyített gyakorlást, meditációt és relaxációt, valamint készítettem egy vizuális segédletet is amit szívesen elküldök azoknak akiket érdeket!

Szeretettel várom a megkereséseiteket, beszámolóitok, tapasztalat megosztásaitok!

E-mail címem a régi: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Jó gyakorlást!

Legyetek jók, legyetek jól!

Namaste,

Viki

Ui: A cikk megírása óta az új inspirációm, a következő: Tízezer Napüdvözlet 2 év alatt 🙂 Kincső Ötödik szülinapjára kész is vagyok! Ki tart velem?

Az Anyaság mérföldkövei

Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.

Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.

Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.

Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.

Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.

Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.

Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.

Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.

Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.

Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.

Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.

Mindezt tanulom és ennél többet.

Boldogság, áldás, öröm

Életed első éveiben az önállóságra neveltek. Az életkörülményeid, adottságaid és sokáig egyke gyermek lévén megtapasztalhattad azt, hogy milyen is szeretve lenni és mégis terelgetve afelé, hogy minél előbb önálló légy. Ez kezdetben nagyon nehezen ment egy olyan anya mellett, aki erős és tüzes jelleméből adódóan sokszor kioltotta a benned lévő holdszerű minőségeket. Visszahúzódó, félénk gyerek voltál. Nehezen értettél Édesanyáddal szót, mégis csodáltad, tisztelted és példaképül választottad őt. Tinédzser és fiatal felnőtt éveid úgy teltek, hogy nehezen hoztál meg döntéseket úgy, hogy ő ne hagyta volna azt jóvá. Támogatott, de egyben ő volt a legnagyobb ellenfeled is abban, hogy azt az életed éld amit megálmodtál magadnak. Olyan kihívások elé állított, amelyek előtt sokszor megsemmisülni vélted magad, mégis később ráébredtél ezek nélkül a próbák nélkül nem lehetnél az, aki ma vagy. A kettőtök közt feszülő ellenállás egy nap egyszercsak hátszéllé változott, ami elvitt téged a világ másik felére, azzal a megingathatatlan bizonyossággal a szívedben, hogy a férfi aki utadon veled tart azzal lehet csak az életed teljes és egész.

Közös életetek, bátor lépések és meglepő fordulatok jellemezték. Eljutottatok számtalan olyan helyre amiről addig csak könyvekben olvashattál és megvalósítottatok olyan dolgokat, amiket addig elképzelni sem mertél, hogy te képes lehetsz rá. Együtt voltatok sikerben, kudarcban, örömben és bánatban. Mégis mindig jó kedéllyel, törhetetlenül. Együtt másztátok meg így azt a rögös utat, ami nem kifelé hanem befelé vezet szívtől szívhez.

Ami veszteség ért, azt sokszorosan kaptad vissza az elmúlt évek alatt. De ehhez, az kellett, hogy te magad mondjál le először olyan dolgokról, amikhez addig foggal-körömmel ragaszkodtál és önmagad elhagyhatatlan részeként éltél meg.

A változás, – amitől a legjobban féltél mindig is – gyermekkorod rémei lassan- lassan átalakultak és a sötétségből a fényre, az ismeretlenből az ismertbe tértek, megszelídültek. Eljutottál oda, hogy nem akarod leplezni a hiányosságaid, a félelmeid, vagy a hibáid, hanem kíváncsisággal fordulsz feléjük. Nem zársz, hanem nyitsz, nem menekülsz, hanem szembenézel.

A legnagyobb változáson azonban most ebben a pillanatban mész keresztül – ez is egy olyan folyamat aminek a megtapasztalására valójában kislány korod óta készülsz, mégis ahhoz, hogy valósággá váljon az kellett, hogy engedj a változásnak. Más ember lettél az elmúlt kilenc hónap alatt, kimosódott belőled sok olyan reflex és rutin, amivel valójában csak a saját életed keserítetted meg.

Több benned a tetterő, kevesebb benned a kétség. Több benned az öröm és kevesebb a kételkedés, hogy vajon mindaz amid van megérdemled-e? Több benned az elfogadás és már magában ez olyan megélésekre ad számodra lehetőséget, amiről eddig álmodni sem mertél.

És ha most itt lenne az a személy melletted aki azt ígérte neked, hogy életed minden sarokkövénél jelen lesz, az elsők között lenne aki Boldog Születésnapot kívánna neked!

Mégis szerencsés vagy hidd el, mert bár nem mondhatod ki többet Édesanyám, te magad leszel AZ. Ez a legnagyobb ajándék amit egy nő születésnapjára kívánhat. De neked még ennél is több adatott, hiszen melletted van az a férfi, aki mindezzel megajándékozott és akivel ezt az életre szóló ajándékot megoszthatod!

Vissza a paradicsomba

Olyan rég szerettem volna már megírni ezt a cikket, mégis valahogy eddig még nem sikerült. Pedig készültem rá! A nyár elején például annak kapcsán, hogy visszajöttem a Balaton felvidékre, mert szerettem volna megosztani azt a sok szépséget, nyugalmat és természetes békét ami itt körülvesz.

Egy kedves szomszédunk azt mondta, egy alkalommal mikor megérkeztem – válaszul a lelkendezésemre, hogy nekem itt mindig olyan jó ötleteim támadnak és remekül tudok itt írni – hogy “neki is, (de ami változott az immár 8 év alatt, hogy életvitelszerűen itt él), hogy ő már nem akarja ezeket a bizonyos jó gondolatokat megragadni”! Elgondolkoztatott. Talán kicsit el is szégyeltem magam, hogy tessék itt vagyok én – az igazi városi mentalitásommal – tenni szeretnék, ahelyett, hogy lennék, gyűjtögetni vágyom, kényszert érezek arra, hogy nyomot hagyjak, ahelyett, hogy engedém és élvezném az engem körülvevő természet csodálatos sokszínűségét és örökkön kreatív megújulásait belém ivodni. Bölcselegni próbálok, ahelyett, hogy megadnám magam a bölcsességnek ami tanítani kíván. Belátva mindezt, halasztottam hát a cikk írást, és inkább kipróbáltam azt, milyen érzés is lehet az, mikor az ember nem akarja megragadni, lefotózni és albumba gyűjteni vagyis megtartani az őt érő boldog inspiratív pillanatokat, hanem csak engedi őket megvalósulni majd elhalványulni és tovatünni.

Az elmúlt hónapok alatt azt gyakoroltam, hogyan lehet belemenni a mindennapok által kínált lehetőségekbe úgy, hogy a szükséges elvégezendők és megoldandók ne egy kényszer cselekvés eredményei legyenek, hanem újabb és újabb lehetőség arra, hogy az ember áramoljon azzal ami van. Megfigyeltem aztán, hogy ezzel a hozzáállással, hogy ha feltételezem, hogy az engem körülvevő minden tényező – beleértve az időjárást, a hely adta lehetőségeket és korlátozásokat ahol tartozkodom – engem támogat és finoman terelget a mindenkori lehetséges legjobb megvalósulása felé (és nem pedig korátoz és akadályoz ebben) akkor egészen finoman és minden félelem nélkül tudok eljutni abba az alkotó térbe, ahová sokszor olyan nehéz megérkezni. Nehéz megérkezni és nem az ihlet hiánya miatt, hanem a szükségetelen félelmek jelenléte következtében amelyek mindig arra irányulnak, hogy mi lesz, ha nem lesz elég jó, elég értékes, elég hamar (idő tényező szorítása) elkészíthető az általam megálmodott elékészítendő feladat, alkotás vagy épp halhatatlanságra vágyó mű.

Tavaly rengeteget dolgoztunk a ház felújításán, idén finomodott ez a folyamat, de szembesültünk vele, hogy még mindig számtalan az elvégezendő kint is és bent is. Lelombozottság helyett, mégis sikerült nagyobb kedvvel és kevesebb kétséggel neki indulni az idei nyárnak és sikerült is olyan dolgokat elvégezni, amelyek a megálmodottakat messze felül szárnyalták. Sikerült olyan döntéseket hozni, amelyek a kockán (a “kell”-ek és “számonukra lehetséges”-ek határain) kívülre helyeztek minket. Olyan színeket, formákat és anyagokat beleszőni az itteni térmandalánk szövetébe, amelyek azt a belső változást tükrözik, amely mindkettőnkben végbementek. Sikerült észrevenni azokat a lehetőségeket amelyek nem abban a formában mint gondoltuk, de mégiscsak megjelentek, hogy megvalósíthassuk egy-egy gyerekkori vagy épp felnőttkori önkifejezésre irányuló elképzelésünk.

Igen így volt és mindehhez hozzá tartozik az is, hogy egy rég áhitott vágyunk is megvalósult, csak úgy egyszerűen – ez azonban épp úgy ahogy azt anno elképzeltem – akkor mikor mindketten készen álltunk rá. Ez a megvalósult álom, ez az új élet – ami azóta itt növekszik bennem – az első pillanattól kezdve tanít és támogat abban, hogy nagyobb örömmel és teljesebb bizalommal fogadjak el minden jót és szépet amit számomra az életem kínál. AKKOR és OTT! Hálásan állapíthatom meg, hogy mennyi véletlen egybeesés és találkozás részese lehettem. Hogy mennyi nagyszerű ember vesz körül és támogat. És hogy valójában milyen egyszerű is az, ha az ember csak létezni szeretne, – csak tenni a dolgát, tenni azt amire az őt körülvelvő tér és idő a leginkább alkalmas – mennyivel is egyszerűbb, mint az, ha szélmalom harcot vívva, minden észérvet és lehetségeset megpóbálva túlszárnyalva próbál teljesíteni egy külső elvárás parancsára. Mennyivel több önmagunkba és az életünket irányító erőkbe vetett bizalommal ajándékoz meg a LEVés öröme a TEVés örömével ellentétben.

Az elmúlt hónapokban kezdtem el megtanulni, hogyan találjak vissza ahhoz a személyhez, aki azelőtt voltam amikor még meg akartam felelni másoknak. Tanulok visszatalálni ahhoz a belső erőhöz, amely mércéjét nem az elvégzett iskoláim és elsajátított tanulmányaim képezik, hanem testem sejtjeibe kódolt csalhatatlan belső bölcsesség. A legjobb tanítót találtam hozzá! Hiszen ez a bölcsesség irányítja ezt az apró kis lényt is bennem, aki hónapról-hónapra egyre több jelt ad magáról. Kommunikál a maga módján, nem szavakkal, hanem épp oly csendes, ámde mindent átható bizonyossággal mint az engem itt a hegyen jól megfigyelhető természet teremtményei. Ő még részese ennek a nagyobb rendnek és én általa betekintést nyerhetek most ebbe a nagyobb összhangba. Igen áldott vagyok, mert két világra nyílik a szemem. Figyelek befelé és látok kifelé is.

Már képes vagyok minden pillanatban felfedezni a tökéletlenségben a legnagyobb tökélyt és a zaj és káosz ellenére a megbolygathatatlan csöndet és békét.

Szép szeptemberet!
Namaste,
Viki

Új könyv készülőben…

Valójában már évek óta tudom a címét. És tisztában voltam a feladattal is. Két napló írásába kezdtem. Az egyiket több mint két évvel ezelőtt indítottam, a másikat idén év elején. Az előbbi írásába annak a szándéknak a kinyilatkoztatásával kezdtem bele, hogy mire befejezem magam is anyává válok. A másik egyszerűen magát írja – év eleje óta – nap, mint nap. Az egyik egy csodás öngyógyító folyamat hiteles tauságtétele, a másik pedig annak, hogyan is manifesztálódott mindaz ami egykor álom volt csupán.

Ennek a két naplónak az eszenciáját kezdtem el összegyűjteni egy kötetbe a mai nap. Búcsúzva ezzel lányságomtól és örömmel a szívemben tisztelegve anyaságom előtt. Elindítva tudatos megélését annak a szép folyamatnak amivel egy életszakasz lezárása és egy új megnyitása szükséges.

Áldott átmeneti állapotban vagyok. Születek. Tágulok. Napról-napra formálódom szó szerint és átvitt értelemben is. Mindennapi csodával teli időszak ez.

…folytatása következik!

 

Juliet

Pedro Almodóvar rendező munkásságával való ismerkedésem tavaly novemberben kezdődött a születésnapomra kapott jegyekkel “A Bőr amelyben élek” című filmjének a MüPa-ban megrendezett Réz András filmklubos estéjén.

Későb mikor beszámoltam másoknak a filmről szerzett benyomásaimról és Almodóvárról alkotott véleményemről, többen azon a véleményen voltak, hogy nem jó filmmel kezdtem. Figyelembe véve az én személyiségem, valószínűleg jobb választás lett volna a “Julet” című filmje, amely egy anya és lánya kapcsolatáról szól.

Így még egy esélyt adva ennek a híres filmrendezőnek meg is néztem ezt a filmet és valóban nagyon tetszett. Pár napja pedig belefutottam a könyvtárban a film könyv változatába, ami mint kiderült Alice Munro kanadai származású, kortárs novella író tollából származik.

Kíváncsi voltam a könyv nyelvezetére, így vettem le a polcról és elkezdtem olvasni, – még így is, hogy láttam a filmet (és mint tudjuk a megfilmesített könyvek vagy sokkal jobbak vagy sokkal rosszabbak mint eredetijük, bárhogy is de sok esetben elveszik a frissesség, ha az ember aztán elolvassa a könyvet miután a filmet látta vagy fordítva) – itt mégsem ez történt: nem tudtam letenni a könyvet!

A 3 novella olvasása közben, arra is rádöbbentem, hogy én magam is a novella írás területén érzem magam a legotthonosabban. Ez a könyv pedig kiváló inspirációul szolgált arra, hogyan lehet az emberi szív mélységeit, egy-egy személy és sors kiszámíthatatlanságát mesterien bemutatni.

Akár láttad a filmet akár nem szeretettel ajánlom ezt a könyvet! Azt hiszem én magam is tovább kalandozom még az Alice Munro könyvek világában.

Jó olvasását!

Viki

Szemlélődés gyakorlat kérdésekkel és lehetséges válaszokkal

Hogy mi a különleges és miért különleges a jóga amit én gyakorlok?

Mert megtanított felfedezni és megélni az erőt és a rugalmasságot, amiből sokkal több van bennem mint sejtettem. Mert megtanított arra, hogyan figyeljek befelé és találjam meg a nyugalmat a körülöttem lévő zakatoló világ közepette is. Mert a társamul szegődött annak az önismeretni útnak a megjárásában aminek a végén megértettem, hogyan használhatom a lélegzetem úgy, hogy az elvégzendő feladat nagyságától függetlenül ne elhasználjam hanem mozgósítsam és építsem a rendelkezésemre álló energiákat. Mert segített érzőbb emberré válnom, megértőbbé: önmagammal és másokkal szemben is.

Mi a legnagyobb akadály amivel az ember szembesül mielőtt a szőnyegre lép?

A saját kishitűségünk. Félelmeink és önkorlátozó hiedelmeink. Megrögzöttségünk. Gyermeki kísérletező kedvünk elvesztése. Fásultság. Lustaság.

Mi a legfontosabb amit tudnunk kell mielőtt elkezdünk jógázni?

Ez nem egy vallás, bár képes arra, hogy megtámogasson választott hitedben vagy épp letisztázza benned merre indulj. Ez nem csupán testedzés, több annál. Egy olyan filozófia áll a hátterében aminek a megértésével megtapasztalhatod azt, hogy te magad alakítod a világot ami körülvesz és nem pedig tehetetlen áldozatként sodródsz. E két előző megállapításból adódóan nincs semmi ami kirekeszthetne téged abból, hogy elkezdj gyakorolni! Nem számít a korod, a nemed, a fizikai állapotod. Nem számít a hited, az anyagi helyzeted vagy az épp aktuális félelmed. Egyetlen dolog számít csupán: hogy eldöntötted adsz egy esélyt ennek az élménynek.

Hogyan válasszuk ki a megfelelő stúdiót, vagy tanárt?

Erre nincs egyértelmű recept. A tapasztalás, a lecke, a megértendő és megoldandó feladat mindannyiunk számára más és más. Ami számomra egyenes út, az lehet neked rögös és nehezen járható. Ami számodra egyértelmű, az lehet számomra nehezen felfogható. Azonban tisztázni azt, hogy miért indulunk el és mire számítunk az úton mindannyiunk számára elengedhetetlen. Elengedhetetlen megtanulnunk befelé figyelni és időről-időre levonni a következtetéseket választásaink hozta eredményeink kapcsán. Ami egykor tévedés volt, ma már tapasztalat. Ami egykor rossz döntésnek tűnt, ma már csupán része a folyamatnak ami elvezetett téged: IDE. A fontos az TE MIT GONDOLSZ RÓLA?

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a lényegét mindannak amit a fentiekben fejtetegettem mi lenne az?

Találj te is egy módszert arra, amivel fel tudod ébreszteni magadban az életörömöt, és használd azt jól!

További jó szemlélődést!

Ha gyakorolni szeretnél velünk jövő héten (Augusztus 6-9-ig) megteheted! (Nyáresti Mysore Intenzív)

Namaste,
Viki

Nyári Olvasmányok II.

Elizabeth Gilbert-ről mint egyik kedves írónőmről már szóltam ebben a rovatban az Ízek, Imák, India című könyve kapcsán. Most egy másik könyvét szeretném ajánlani: A lélek botanikája-ját.

Ezt a könyvét én egy évvel ezelőtt kezdtem el olvasni angolul (The signature of all things) de annak ellenére, hogy lenyűgözőnek találtam a nyelvezetét és a történet fordulatosságát, valahogy mégis megakadtam és az első száz oldal után letettem. Most újra szembe jött velem a magyar kiadás a Füredi Könyvtárban és gondoltam adok neki még egy esélyt. (mert része volt annak, hogy abbahagytam anno, hogy digitális könyvtárból kölcsönöztem és ha tehetem előnyben részesítem azokat a könyveket manapság amiket fizikailag is a kezembe foghatok.)

Most, így a nyári olvasmányaim részeként lendületesen, kevesebb mint egy hét alatt kiolvastam ezt a több mint 500 oldalas könyvet, és meg kell mondanom többször is meglepetést szerzett számomra. Ugyanis olyan fordulatokat vesz a történet, persze mindig akkor,- amikor az ember már azt gondolja, hogy felvette a könyv ritmusát és átitatódott a benne kialakuló atmoszfárával – mikror a leginkább számít rá.

A könyv Alma Whittaker életútját követi végig, egészen születése elöttől. Vagyis megismerhetjük a fiatal Henry Whittakert is Édesapjának és Beatrix Devendernek Édesanyjának történetét is. Henry 1760-ban születik egy kis faluban délnyugatra Londoltól, nincstelen szülei legkisebb fiaként. Apja Őfelsége Harmadik György angol király Almamágusa volt, mégis nincstelen maradt. Henry leleményessége és merészsége révén lehetőséget kap arra, hogy Cook kapitánnyal eljusson Peruba, meglátogassa Új-Zélandot, Tahitit és Hawaiit. Négy évnyi tegerészkedés és további váratlan fordulatok után a kininkereskedelem révén komoly vagyont szerez és Angliából Amerikába vándorol, miután kiválasztja feleségét Beatrix-et akire Hollandiában talál rá.

1793-ban érkeznek meg Alma szülei Philadelphiába, ahol egy hatalmas birtok uraivá vállnak. A felvilágosodás korában, az ipari forradalom idején élnek, így az ő szemünkön keresztül követhetjük nyomon a tudományok, a vallások, a kereskedelem fejlődését és a társadalmi osztályokat érintő régi elképzelések megdőlését.

Ezzen a birtokon születik meg aztán Alma aki maga is a tudományok, a botanikai kutatások és az evolúció kutatás lelkes tudósává válik.

A könyv lapjain felejthetetlen karakterek tünnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák.

Elizabeth Gilbert kitett magáért ebben a könyvben, olyan mesterien szövi össze a fikciót a történelmi tényekkel, hogy magunk is azt hisszük nem egy kortárs író, hanem egy abban a korban élet író hiteles tudósítását olvassuk.

Nehéz letenni, legjobb ha a szabadságod alatt olvasod 🙂
Jó olvasást!
Napsugaras napokat!
Viki

Nyári olvasmányok I.

Sziasztok!

A nyárra valami könnyű olvasmányt kerestem. Valami szórakoztatót, kalandosat, izgalmasat: amit könnyű követni és mégis elég összetett ahhoz, hogy kiragadjon a hétköznapokból. Mindezt megfogalmazva magam is meglepve ébredt bennem a vágy, hogy belekezdjek a Harry Potter sorozatba. Az első részt nem sokkal azután olvastam, miután az magyarul először megjelent. Az akkori főnököm ajánlására, akinek a lánya olvasta és sokat mesélt neki arról, hogy mennyire élvezi a könyvben megfogalmazott varázslóvilágot amibe belecsöppen egy tizenegy éves kisfiú aki maga sem sejti, hogy ő maga is varázsló, sőt mi több korának egyik leghíresebbje, hiszen máris legendák és hőstettek fűződnek a nevéhez.

Az első négy részt magyarul olvastam aztán mikor kimentünk külföldre (2006-ban) elővettem ott az eredetit és újra kezdtem az olvasást – megtapsztalva azt, hogy valójában milyen okosan felépítve és kigondolva épül egyik könyv a másikra, nemcsak abból a szempontból, hogy a történet, de maga a nyelv szerkezete is bonyolódik, egyre színesebbé válik. Be kell vallanom, hogy a Harry Potter sorozat nagyban hozzájárult akkor a sikeres IELTS vizsgám megszerzéséhez és utat nyitott az angol irodalom élvezetéhez.

Az első könyv megjelenése óta azóta több mint húsz év telt el. Én magam vagy tizenöt éve kezdtem bele az olvasásba és most kicsit több mint egy hónap alatt olvastam el sorban a 7 részt ami közel 3000 oldal! És most jutottam el oda, hogy őszintén megfogalmazzam, hogy mennyire magával ragadó olvasmány is ez: a fantázia- és a kreatív alkotás terébe segítő kapu – vagy mondhatnám 9 és 3/4-dik vágányról induló kaland.

Szeretettel ajánlom újraolvasásra vagy első olvasásra minden korosztálynak. Az első pár részt mindenképpen! Az utolsó 2 rész, de mindenképp az utolsó rész azonban számomra csak most (így közel 40 évesen) érett be igazán. A halál témája csak egy rémisztő szó mindaddig és talán azon felül is míg az ember maga nem éli meg közeli hozzátartozóinak elvesztését. A gyász folyamata szintén csak egy kifejezés, míg magunk át nem éljük. Ezekkel a személyes megéléssekkel gazdagabban azonban számomra így most az utolsó részek egész más tartalommal töltődtek fel.

A meseanalízis- és kutatás terén eltöltött több év után a Halál ereklyéiben elhangzó Három testvér meséje azóta is időről-időre megállásra késztet és elgondolkoztat. Összefüggéseket fedezek fel lépten-nyomon saját írói tevékenységem, személyiségfejlődésem és élettapasztalatom valamint a könyv sajátságos világában élő fantázialények által megfogalmazott törvényszerűségek és lehetőségek felvetésében.

Jó olvasást!
Viki