Tag: anyaság

A kéz amely…-13. Belső alkímia

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

13. Belső alkímia: https://on.soundcloud.com/N8Y4q

Azt az érző tudatosságot használom amit a szőnyegen ismertem meg. A jógaszőnyeg az én laboratóriumom. Ezen kísérletezem ki a belső alkímiám gyakorlatait amelyeket aztán a mindennapjaiba is igyekszem integrálni.

Jelenleg azzal kísérletezek, hogyan tudok olyan figyelmességet kifejleszteni magamban, ami megtámogat engem a nehéz helyzetekben.

Felismertem, hogy nagyon szigorú vagyok magammal. Felismertem, hogy a belső párbeszéd ami bennem zajlik feszült helyzetekben nem a hasznomat szolgálja. De felismertem az erőt és a bölcsességet is ami segít abban, hogy életem pillanatainak tudatos teremtőjeként átírjam ezeket a hibás programokat magamban.

Nem könnyű! Sokszor hibázok ahogy mindazok akik a járatlan utat választják. Azonban néhányszor már képes voltam arra, hogy a kíméletlen kritikám kedves érdeklődésre cseréljem. És ez felemelő érzés volt!

Ebből építkezem hát, ebből az élményből merítek. Tudom, hogy képes vagyok rá! Teljes bizonyossággal és hittel önmagamban igyekszem békességet teremteni a mindennapjaimban.

A kéz amely…-12.Időzített figyelmesség

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

12. Időzített figyelmesség:
https://on.soundcloud.com/yTB6a

Egy új szokás kialakításán vagyok. Napi négy alkalommal jelez a telefonomon egy időzítő. Arra figyelmeztet, hogy egy pillanatra hagyjam abba azt amit épp csinálok és figyeljek befelé.

Oly kedvesen érdeklődve a saját hogylétem felöl, ahogy egy kedves barátommal tenném.

Hogy érzem magam ebben a pillanatban? Milyen a légzésem? Milyen belső képek vannak bennem? Milyen érzetek/érzelmek? Milyen gondolatok?

Anyaként az ember hamar rááll arra, hogy adjon bármiféle köszönet elvárása nélkül. Hiszen nincs is szebben megfogalmazott üzenet, mint mikor az ember mosolyogni látja a gyermekét. Mikor tudja, hogy mindaz amit tesz, az egészségét szolgálja szeretteinek.

Egyszer azonban eljön a nap mikor az ember felismeri, a szolgálatkészsége közepette; teljesen megfeletkezett magáról. És ennek meg is volt a maga helye. Ahogy annak is jó helyet és teret teremteni,- ahogy gyermekünk lassan növekszik – hogy lassanként újra vitalitással töltsük fel életünk elhanyagolt részleteit.

Én most naponta többször is kíváncsian odafordulok belső megéléseim tárháza felé és hálával telve ismerkedem az emberrel, aki lányból asszonnyá, nőből anyává lett.

A kéz amely…-11. Inspiráció

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

11. Inspiráció:
https://soundcloud.com/user-488522512

Inspirációt merítek a szépségből. Észreveszem és értékelem mindazt amim van. Itt. Most. Ebben a pillanatban.

Manapság az emberek szeretnek mindent számokkal és adatokkal kifejezni, véleményük igazságát ezzel alátámasztani.

A napokban elkezdtem felfedezni magamban egy egészen más jellegű motivációt. Amit minden bizonnyal az anyaság hozott. Örömmel veszem észre magamban az ébredő képességet arra, hogy a tökéletesség elébe a kapcsolódást helyezem.

Kapcsolódást a természettel, a véget nem érő házimunka felett. Egy séta az ébredő tavasz rügyező fái között jelenleg jobban feltölt mint a rend amit az otthonomban teremtek.

Kapcsolódást a belső indíttatásaimmal, azok helyett a kötelezően elvégzendő feladatok helyett amelyek kikötése az elmém szüleménye. Írok. Végre és újra megint. Hallgatózom befelé és reagálok a megérzéseimre.

És mindenek felett előtérbe helyezem a kapcsolódást a gyermekemmel mikor szàmomra érhetetlen módon hisztizik. Nem akarok már menekülni a kínos és kényelmetlen helyzetekből, mert felismertem: “amikor a gyermekem rosszalkodik, nyafog vagy kitörő érzelmek árasztják el akkor van a leginkább szüksége arra, hogy ott legyen mellette valaki aki nem ítélkezik, nem kritizál, nem próbálja elvenni tőle vagy semmissé tenni a személyes megéléseit. Egyszerűen csak, minden feltétel nélkül elfogadja őt és a helyzetet.”

Vajon mennyiben változna meg a minket körülvevő világ, ha mindannyiunk megkaphatná ezt a támogatást kríziseink közepette?

A kéz amely…-10.Hátradőlve

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

10: Hátradőlve:
https://on.soundcloud.com/ayxwQ

Az egyik kedvenc távol keleti történetem egy mesterről szól akinek az érkezését már alig várják egy faluban. Mikor megérkezik a gyerekek körbetáncolják, az emberek mosolyognak és étellel és hellyel kínálják. Majd elé járulnak és mindenki elmondja miben kérik a gyógyító mester segítségét. Híre a falu végében élő asszonyhoz is elér, aki egyedül él és nyomorúságban. Mikor a mester úrjára indul az ő háza előtt is elsétál. Az asszony kint ül a háza előtti padon és már alig várja hogy megszólítsa a mestert: “Hallottam a sok csodálatos gyógyulásról ami a te érdemed! Kérlek gyógyíts meg engem is!”

A mester kedvesen felé fordul és így szól: “Mit tanultál a betegségedtől?”

Erre az asszony felháborodik: “Mégis mit tanulhattam volna? Hiszen szegény vagyok, nyomorék vagyok, itt élek a falu szélén, mert olyan csúnya vagyok a betegségemtől hogy az emberek elkerülnek és a gyerekek félnek tőlem! Mégis mit tanulhattam volna?”

A mester mindezt hallván lehajtja a fejét és csak hallgat. Majd az asszonyra néz és így szól: “Nem tudlak meggyógyítani.”

Az asszony nem hisz a fülének és magából kikelve így kiabál: “Mégis miért nem?”

“Mert-“…-feleli a mester “…nem tanultál semmit a betegségedből. Mindennek oka és célja van, nem vehetem el tőled azt amitől a legtöbbet kaphatod.”

Ez a történet mindig elgondolkoztat mikor beteg vagyok és a gyógyulás csak nem jön. Mi az amit még tanulnom kell? Hol van elrejtve az áldás ebben a helyzetben?

Hátradőlök ahelyett hogy előrefeszülnék. A megértés a csendes befogadó térben születik.

A kéz amely…-9. A szándék ereje

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

9. A szándék ereje: https://on.soundcloud.com/fyvcx

Női gyakorlóként megtanultam, hogyan igazítsam a gyakorlásom a ciklusomhoz. Később az anyaságot megélve megtanultam, hogy kifejezve az őszinte szándékom a mindennapi gyakorlásra olyan tanításokat kaphatok amelyek enélkül elérhetetlenek lennének.

Pattabhi Jois mindig arra ösztönözte a tanítványait, hogy alapítsanak családot, mert a valódi jóga akkor kezdődik. Csak mosolygott mindig az elme szülte problémákon. A kétségeken amelyeket a gyakorlásban még megfelelően el nem mélyült elme szül.

Gyerek mellett minden megváltozik. A külsőségek háttérbe szorulnak és a belső megélések kerülnek előtérbe. A látható, kézzel fogható, mérhető; sokszor csekély mértékű azonban a láthatatlanban rejlő, egyéb érzékelést és képességeket ébresztő megélések bőségesek.

Felfedeztem hogy a gyakorlásom fejben is el tudom végezni. Az egyes mozgássorozatokhoz tartozó mozdulatokat így is lehet csiszolgatni, a légzést így is lehet hangolni. Felfedeztem, hogy a gyakorlásom el tudom végezni akkor és ott amikor lehetőségem van rá, akkor is ha számtalanszor megszakítanak közben. Akkor is ha számtalanszor újra kell kezdenem. Akkor is ha a körülmények nem ideálisak.

Áldás a pillanat mikor a szőnyegen állhatok. Áldás a légzésbe helyezett tudatosság. A mennyiség nem számít csupán a minőség. A külsőségek nem számítanak csupán a szándék ereje.

Ez az ami képes a választott úton tartani.

A kéz amely…- 8. Térkép az érzelmekhez

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

8. Térkép az érzelmekhez:
https://on.soundcloud.com/4ScA3

És…Kilégzés.

Ebben a pillanatban nem állok ellen annak ami van. Csak jelen vagyok és engedem a dolgokat kibontakozni a maguk ütemében.

Sokszor “csak” annyi lenne a dolgunk, hogy emlékezzünk erre a nagyszerű igazságra: “A legtöbb szenvedésünk abból adódik, hogy úgy gondoljuk, hogy mindazt ami zavar már rég meg kellett volna oldanunk.”

A föld mélyén szunnyadó magocska nem fél sem a fénytől sem a sötéttől, mert mindkettőt felhasználja a növekedéséhez.

Van, hogy lehetetlennek tűnik számomra az, hogy lassítsak és emlékezzek. Loholok.

De van, hogy képes vagyok meglovagolni az érzelmeim és a gondolataim által vetett hullámokat. Szemlélődöm.

Elhatároztam, hogy azokban a pillanatokban amikor magukkal ragadnak az események; ahelyett, hogy bosszankodnék észreveszem a lehetőségeket benne. Tanulom elengedni magam. Tanulom felépíteni az eszköztáram. Hogy mindig legyen vagy egy felemelő, lelkesítő zene vagy egy szívhez szóló, nagyszerű írás a kezem ügyében.

…ami gyengéden felemel és visz, visz könnyed puhasággal a biztonságos partra. Ahol könnyedén tudok lélegezni.

A kéz amely a bölcsőt ringatja – 6. Tökéletlen tökéletességben

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

6. Tökéletlen tökéletességben:
https://on.soundcloud.com/8nKUH

Vannak azok a pillanatok amikor minden olyan könnyen és észrevétlenül a helyére kerül. Amikor nem kell küzdeni csak engedni az eseményeket kibontakozni. Amikor az ember szelíd szemlélője az eseményeknek valahogy minden magától érthetődő.

Egyik nap a héten mikor hazaértünk kislányom mutatott az ujján egy teljesen észrevehetetlen aprócska kis sebet. Majd kijelentette, hogy ő már pedig most nem mos kezet, mert az fájni fog. Elsőre próbáltam meggyőzni észérvekkel, hogy hiszen olyan aprócska az a “seb” nem fog az annyira fájni!

De ezt igen rossz néven vette és a vége sírás lett. Ellenállt, befeszült a kis teste és megmakacsolta magát. Abban a pillanatban valami végtelen nyugalom öntött el. Leguggoltam mellé, átöleltem és azt súgtam a fülébe:”Szeretlek!” és csak öleltem. Lassan lassan a sírás alábbhagyott. A karjait a nyakam köré fonta és az ölembe kéreckedett. Így ültünk némán a kád szélén ebben a tökéletlen tékéletességben. Egyszerűen csak jelen abban ami van.

Ez első alkalmak egyike hogy nem próbáltam megváltoztatni, megjavítani, vagy semmissé tenni azt amit érzek, azt amit vélhetőleg a másik érez. És ezzel a láthatatlan belső mozzanattal minden megváltozott.

Eltünt minden rossz érzés. Tér és lehetőség nyílt bennem és benne is.

A kéz amely… – 4. A megismerés ereje

by Viktoria Maczo, posted in Hetedik sorozat

4. A megismerés ereje: https://on.soundcloud.com/xkQEP

Anyaként ismertem fel, hogy a tökéletes megvalósítása nem a hibák kiküszöbölésével érhető el. Épp ellenkezőleg. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy hibák elkövetése nélkül nem lenne lehetőségünk sem az általunk ismert világ szélesítésére sem önmagunk jobb megismerésére. Mindennek belátása igen sok szenvedéssel járó folyamat számomra aki mindig a legjobbra törekszik.

Anyaként ismertem fel, hogy lágyulnom szükséges. Meg kell tanulnom több együttérzéssel fordulni önmagam felé. A pillanatokat mikor nem vagyok olyan tudatos, figyelmes vagy szeretettel teli – megtanulni nem kiszélesíteni azzal, hogy botlásaim miatt szégyent vagy bűntudatot érezzek.

Honnan jön vajon az a téves elképzelés hogy emberfeletti képességekkel kellene rendelkeznem?

Szülőnek lenni a világ legnehezebb beosztása. A magatartás amit tanúsítunk és nem a szavaink nevelik gyermekeink. Egy együttérző ölelés, egy szeretettel teli tekintet amiben minden fájdalom feloldódik többet ér minden szónál.

A megismerés hozza a maga felismeréseit. A felismerés tudatosságot teremt és ahol a tudatosság ott végtelen lehetőségek nyílnak.

Az Anyaság mérföldkövei

by Viktoria Maczo, posted in Hónap írása

Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.

Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.

Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.

Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.

Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.

Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.

Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.

Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.

Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.

Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.

Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.

Mindezt tanulom és ennél többet.