Az Anyaság mérföldkövei

Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.

Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.

Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.

Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.

Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.

Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.

Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.

Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.

Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.

Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.

Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.

Mindezt tanulom és ennél többet.

Három alapkönyv gyakorló édesanyáknak

Sziasztok!

Három nagyszerű, mondhatni alapkönyvvel szeretném folytatni könyvajánlóm sorát.

A szoptatás női művészete (La League Liga) Kicsi lányunk megszületése utáni első pár hónapban volt nagy segítség számomra. Tetszettek nagyon benne a beszámolók és tapasztalatok amiket gyakorló édesanyák osztottak meg. A könyv a szoptatás fontosságára hívja fel a figyelmet és abban nyújt segítséget, hogy kezdő édesanyaként hogyan válhatunk önbizalommal teli, belső megérzéseinkre hallgató ösztönös annyákká. Még egyszer köszönöm a könyvet Terényi Áginak!

Az éjszakai gondoskodás című könyv (Dr. William Sears) hasonló hangvételben folytatódik és azokat a részeket egészíti ki ami A szoptatás művészetéből esetleg kimaradt. Dr. Sears gyerekorvosként és egyben 8 gyermek édesapjaként osztja meg tapasztalatait a kötődést támogató nevelésről és a családi ágy fontosságáról. Ír továbbá benne a csecsemők alvási szokásairól, valamint arról, hogy az éjszakai szoptatás hogyan járul hozzá a csecsemők kiegyensúlyozott lelki világának megteremtéséhez.

A kismama Babakonyhája (W. Ungváry Renáta) a hozzátáplálásban nyújt segítséget. Az tetszik benne nagyon, hogy olyan ételeket tesz közzé, amelyeket az egész család élvezhet, vagyis olyan recepteket oszt meg, melyek segítségével nem kell, hogy külön főzzünk a kisbabánknak. Könnyen elkészíthető, teljes értékű, anya szeretetével átitatott, tápláló ételek, a boltban kapható gyors megoldások helyett.

Jó olvasást, babázást, főzést, de legfőképp szép álmokat mindenkinek!

 

Boldogság, áldás, öröm

Életed első éveiben az önállóságra neveltek. Az életkörülményeid, adottságaid és sokáig egyke gyermek lévén megtapasztalhattad azt, hogy milyen is szeretve lenni és mégis terelgetve afelé, hogy minél előbb önálló légy. Ez kezdetben nagyon nehezen ment egy olyan anya mellett, aki erős és tüzes jelleméből adódóan sokszor kioltotta a benned lévő holdszerű minőségeket. Visszahúzódó, félénk gyerek voltál. Nehezen értettél Édesanyáddal szót, mégis csodáltad, tisztelted és példaképül választottad őt. Tinédzser és fiatal felnőtt éveid úgy teltek, hogy nehezen hoztál meg döntéseket úgy, hogy ő ne hagyta volna azt jóvá. Támogatott, de egyben ő volt a legnagyobb ellenfeled is abban, hogy azt az életed éld amit megálmodtál magadnak. Olyan kihívások elé állított, amelyek előtt sokszor megsemmisülni vélted magad, mégis később ráébredtél ezek nélkül a próbák nélkül nem lehetnél az, aki ma vagy. A kettőtök közt feszülő ellenállás egy nap egyszercsak hátszéllé változott, ami elvitt téged a világ másik felére, azzal a megingathatatlan bizonyossággal a szívedben, hogy a férfi aki utadon veled tart azzal lehet csak az életed teljes és egész.

Közös életetek, bátor lépések és meglepő fordulatok jellemezték. Eljutottatok számtalan olyan helyre amiről addig csak könyvekben olvashattál és megvalósítottatok olyan dolgokat, amiket addig elképzelni sem mertél, hogy te képes lehetsz rá. Együtt voltatok sikerben, kudarcban, örömben és bánatban. Mégis mindig jó kedéllyel, törhetetlenül. Együtt másztátok meg így azt a rögös utat, ami nem kifelé hanem befelé vezet szívtől szívhez.

Ami veszteség ért, azt sokszorosan kaptad vissza az elmúlt évek alatt. De ehhez, az kellett, hogy te magad mondjál le először olyan dolgokról, amikhez addig foggal-körömmel ragaszkodtál és önmagad elhagyhatatlan részeként éltél meg.

A változás, – amitől a legjobban féltél mindig is – gyermekkorod rémei lassan- lassan átalakultak és a sötétségből a fényre, az ismeretlenből az ismertbe tértek, megszelídültek. Eljutottál oda, hogy nem akarod leplezni a hiányosságaid, a félelmeid, vagy a hibáid, hanem kíváncsisággal fordulsz feléjük. Nem zársz, hanem nyitsz, nem menekülsz, hanem szembenézel.

A legnagyobb változáson azonban most ebben a pillanatban mész keresztül – ez is egy olyan folyamat aminek a megtapasztalására valójában kislány korod óta készülsz, mégis ahhoz, hogy valósággá váljon az kellett, hogy engedj a változásnak. Más ember lettél az elmúlt kilenc hónap alatt, kimosódott belőled sok olyan reflex és rutin, amivel valójában csak a saját életed keserítetted meg.

Több benned a tetterő, kevesebb benned a kétség. Több benned az öröm és kevesebb a kételkedés, hogy vajon mindaz amid van megérdemled-e? Több benned az elfogadás és már magában ez olyan megélésekre ad számodra lehetőséget, amiről eddig álmodni sem mertél.

És ha most itt lenne az a személy melletted aki azt ígérte neked, hogy életed minden sarokkövénél jelen lesz, az elsők között lenne aki Boldog Születésnapot kívánna neked!

Mégis szerencsés vagy hidd el, mert bár nem mondhatod ki többet Édesanyám, te magad leszel AZ. Ez a legnagyobb ajándék amit egy nő születésnapjára kívánhat. De neked még ennél is több adatott, hiszen melletted van az a férfi, aki mindezzel megajándékozott és akivel ezt az életre szóló ajándékot megoszthatod!

Évzáró – Október 17

Sziasztok!

Most szerdán lesz az Évzáró ez évben vagyis Október 17-én 18.00-órától, a szokásos helyen (Otthoni Stúdió). Ahogy előző években is, sütizünk, beszélgetünk, jól érezzünk magunkat. Ha szeretnél jönni és még nem jelezted felém, kérlek mielőbb tedd meg (e-mailben)!

Az évzárót követően visszavonulok, várhatóan a jövő év közepétől kezdek el megint tanítani!

Namaste,

Viki

Vissza a paradicsomba

Olyan rég szerettem volna már megírni ezt a cikket, mégis valahogy eddig még nem sikerült. Pedig készültem rá! A nyár elején például annak kapcsán, hogy visszajöttem a Balaton felvidékre, mert szerettem volna megosztani azt a sok szépséget, nyugalmat és természetes békét ami itt körülvesz.

Egy kedves szomszédunk azt mondta, egy alkalommal mikor megérkeztem – válaszul a lelkendezésemre, hogy nekem itt mindig olyan jó ötleteim támadnak és remekül tudok itt írni – hogy “neki is, (de ami változott az immár 8 év alatt, hogy életvitelszerűen itt él), hogy ő már nem akarja ezeket a bizonyos jó gondolatokat megragadni”! Elgondolkoztatott. Talán kicsit el is szégyeltem magam, hogy tessék itt vagyok én – az igazi városi mentalitásommal – tenni szeretnék, ahelyett, hogy lennék, gyűjtögetni vágyom, kényszert érezek arra, hogy nyomot hagyjak, ahelyett, hogy engedém és élvezném az engem körülvevő természet csodálatos sokszínűségét és örökkön kreatív megújulásait belém ivodni. Bölcselegni próbálok, ahelyett, hogy megadnám magam a bölcsességnek ami tanítani kíván. Belátva mindezt, halasztottam hát a cikk írást, és inkább kipróbáltam azt, milyen érzés is lehet az, mikor az ember nem akarja megragadni, lefotózni és albumba gyűjteni vagyis megtartani az őt érő boldog inspiratív pillanatokat, hanem csak engedi őket megvalósulni majd elhalványulni és tovatünni.

Az elmúlt hónapok alatt azt gyakoroltam, hogyan lehet belemenni a mindennapok által kínált lehetőségekbe úgy, hogy a szükséges elvégezendők és megoldandók ne egy kényszer cselekvés eredményei legyenek, hanem újabb és újabb lehetőség arra, hogy az ember áramoljon azzal ami van. Megfigyeltem aztán, hogy ezzel a hozzáállással, hogy ha feltételezem, hogy az engem körülvevő minden tényező – beleértve az időjárást, a hely adta lehetőségeket és korlátozásokat ahol tartozkodom – engem támogat és finoman terelget a mindenkori lehetséges legjobb megvalósulása felé (és nem pedig korátoz és akadályoz ebben) akkor egészen finoman és minden félelem nélkül tudok eljutni abba az alkotó térbe, ahová sokszor olyan nehéz megérkezni. Nehéz megérkezni és nem az ihlet hiánya miatt, hanem a szükségetelen félelmek jelenléte következtében amelyek mindig arra irányulnak, hogy mi lesz, ha nem lesz elég jó, elég értékes, elég hamar (idő tényező szorítása) elkészíthető az általam megálmodott elékészítendő feladat, alkotás vagy épp halhatatlanságra vágyó mű.

Tavaly rengeteget dolgoztunk a ház felújításán, idén finomodott ez a folyamat, de szembesültünk vele, hogy még mindig számtalan az elvégezendő kint is és bent is. Lelombozottság helyett, mégis sikerült nagyobb kedvvel és kevesebb kétséggel neki indulni az idei nyárnak és sikerült is olyan dolgokat elvégezni, amelyek a megálmodottakat messze felül szárnyalták. Sikerült olyan döntéseket hozni, amelyek a kockán (a “kell”-ek és “számonukra lehetséges”-ek határain) kívülre helyeztek minket. Olyan színeket, formákat és anyagokat beleszőni az itteni térmandalánk szövetébe, amelyek azt a belső változást tükrözik, amely mindkettőnkben végbementek. Sikerült észrevenni azokat a lehetőségeket amelyek nem abban a formában mint gondoltuk, de mégiscsak megjelentek, hogy megvalósíthassuk egy-egy gyerekkori vagy épp felnőttkori önkifejezésre irányuló elképzelésünk.

Igen így volt és mindehhez hozzá tartozik az is, hogy egy rég áhitott vágyunk is megvalósult, csak úgy egyszerűen – ez azonban épp úgy ahogy azt anno elképzeltem – akkor mikor mindketten készen álltunk rá. Ez a megvalósult álom, ez az új élet – ami azóta itt növekszik bennem – az első pillanattól kezdve tanít és támogat abban, hogy nagyobb örömmel és teljesebb bizalommal fogadjak el minden jót és szépet amit számomra az életem kínál. AKKOR és OTT! Hálásan állapíthatom meg, hogy mennyi véletlen egybeesés és találkozás részese lehettem. Hogy mennyi nagyszerű ember vesz körül és támogat. És hogy valójában milyen egyszerű is az, ha az ember csak létezni szeretne, – csak tenni a dolgát, tenni azt amire az őt körülvelvő tér és idő a leginkább alkalmas – mennyivel is egyszerűbb, mint az, ha szélmalom harcot vívva, minden észérvet és lehetségeset megpóbálva túlszárnyalva próbál teljesíteni egy külső elvárás parancsára. Mennyivel több önmagunkba és az életünket irányító erőkbe vetett bizalommal ajándékoz meg a LEVés öröme a TEVés örömével ellentétben.

Az elmúlt hónapokban kezdtem el megtanulni, hogyan találjak vissza ahhoz a személyhez, aki azelőtt voltam amikor még meg akartam felelni másoknak. Tanulok visszatalálni ahhoz a belső erőhöz, amely mércéjét nem az elvégzett iskoláim és elsajátított tanulmányaim képezik, hanem testem sejtjeibe kódolt csalhatatlan belső bölcsesség. A legjobb tanítót találtam hozzá! Hiszen ez a bölcsesség irányítja ezt az apró kis lényt is bennem, aki hónapról-hónapra egyre több jelt ad magáról. Kommunikál a maga módján, nem szavakkal, hanem épp oly csendes, ámde mindent átható bizonyossággal mint az engem itt a hegyen jól megfigyelhető természet teremtményei. Ő még részese ennek a nagyobb rendnek és én általa betekintést nyerhetek most ebbe a nagyobb összhangba. Igen áldott vagyok, mert két világra nyílik a szemem. Figyelek befelé és látok kifelé is.

Már képes vagyok minden pillanatban felfedezni a tökéletlenségben a legnagyobb tökélyt és a zaj és káosz ellenére a megbolygathatatlan csöndet és békét.

Szép szeptemberet!
Namaste,
Viki

Őszi Szemlélődés Gyakorlatok

“Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik”

Hát újra itt az ősz, és a csodálatos napsütéses napokat kivéve egyre inkább beszorulunk a zárt helyiségekbe. Talán tapasztalod, hogy egyre kevesebb nehézséget okoz eljutni a heti egyszeri jógaórádra is mert már nem vonzanak úgy a szabadtéri programok. Én mégis arra ösztönöznélek, hogy amikor teheted menj ki a természetbe és hangolódj az őszi energiák segítségével a télre!

Az őszi hónapok csodálatos tanításokat rejtenek magukban. Akárcsak a tavasszal, a természet napról-napra változik, de ezúttal a hangsúly az elengedésen van. A kinti tüzes energiákat felváltják a szeles, hűvös és nyirkos energiák, tehát szellemi gyakorlatainkba ilyenkor remekül beilleszthetőek a légzőgyakorlatok.

A légzés figyelés mint meditációs eszköz, kiválóan alkalmazható bármikor és bárhol, bármilyen helyzetben. Légzésünk mindig teljes őszinteséggel mutatja azt, hogy kik vagyunk és mit élünk meg egy adott pillanatban. A légzés és az elme közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha nyugodt a légzés, az elmefolyamatok is azok, a lélek sem aggódik.

Az Ashtanga jóga egy mozgás meditációs technika. A Nyári Szemlélődés Gyakorlatok cikkben említett drishtik alkalmazása mellett a másik eszközünk amit használunk a meditációs állapotba kerüléshez a légzésfigyelés majd pedig a légzésszabályozás elsajátítása. De amellett, hogy ezt tanuljuk és tökéletesítjük gyakorlásról-gyakorlásra, hétről-hétre és évről-évre a szőnyegen, érdemes arról kitekinteni és felhúzni a túrabakancsot is és kirándulni egy nagyot!

Az őszi természetben tett séták során rengeteg alkalom nyílik a szemlélődésre! A légzőgyakorlatok remekül végezhetőek a természetben. Kezd a légzésed tudatosításával! Vedd észre, hogy milyen hatással van rád és a légzésedre, egy ütemes gyaloglás emelkedőre fel. Épp úgy, ahogy megállunk egy-egy napüdvözlet után, állj meg sétád során és figyelj befelé! Mit tapasztalsz? Aztán nézz szét magad körül és lásd a számtalan színt, különböző gyümölcsöt, virágot és növényt! Hallgasd a madarak dalát, csodáld meg életvidám röptük! Észre veszed-e vajon a fények milyenségét, ahogy óráról-órára változik az? Érzed-e a bőrödön a fák levele között beszűrődő napsugár simogatását? Látod-e ahogy a sétaösvényen szétszóródott levélzeten játszanak a fények?

Amikor nincs lehetőséged kirándulni akkor is használd ki tudatosan azt a pár pillanatot, mikor elsétálsz az autódig, vagy kisétálsz a buszmegállóba. Gyűjts színes faleveleket, vadgesztenyét és kavicsokat. Vegyél tököt, almát, diót és szőlőt! Rendezz be otthon egy évszak asztalt, és élvezd az ősz kincseit az otthonodban is…

…és mind e közben lélegezz, lélegezz, lélegezz!

 

Új könyv készülőben…

Valójában már évek óta tudom a címét. És tisztában voltam a feladattal is. Két napló írásába kezdtem. Az egyiket több mint két évvel ezelőtt indítottam, a másikat idén év elején. Az előbbi írásába annak a szándéknak a kinyilatkoztatásával kezdtem bele, hogy mire befejezem magam is anyává válok. A másik egyszerűen magát írja – év eleje óta – nap, mint nap. Az egyik egy csodás öngyógyító folyamat hiteles tauságtétele, a másik pedig annak, hogyan is manifesztálódott mindaz ami egykor álom volt csupán.

Ennek a két naplónak az eszenciáját kezdtem el összegyűjteni egy kötetbe a mai nap. Búcsúzva ezzel lányságomtól és örömmel a szívemben tisztelegve anyaságom előtt. Elindítva tudatos megélését annak a szép folyamatnak amivel egy életszakasz lezárása és egy új megnyitása szükséges.

Áldott átmeneti állapotban vagyok. Születek. Tágulok. Napról-napra formálódom szó szerint és átvitt értelemben is. Mindennapi csodával teli időszak ez.

…folytatása következik!

 

Juliet

Pedro Almodóvar rendező munkásságával való ismerkedésem tavaly novemberben kezdődött a születésnapomra kapott jegyekkel “A Bőr amelyben élek” című filmjének a MüPa-ban megrendezett Réz András filmklubos estéjén.

Későb mikor beszámoltam másoknak a filmről szerzett benyomásaimról és Almodóvárról alkotott véleményemről, többen azon a véleményen voltak, hogy nem jó filmmel kezdtem. Figyelembe véve az én személyiségem, valószínűleg jobb választás lett volna a “Julet” című filmje, amely egy anya és lánya kapcsolatáról szól.

Így még egy esélyt adva ennek a híres filmrendezőnek meg is néztem ezt a filmet és valóban nagyon tetszett. Pár napja pedig belefutottam a könyvtárban a film könyv változatába, ami mint kiderült Alice Munro kanadai származású, kortárs novella író tollából származik.

Kíváncsi voltam a könyv nyelvezetére, így vettem le a polcról és elkezdtem olvasni, – még így is, hogy láttam a filmet (és mint tudjuk a megfilmesített könyvek vagy sokkal jobbak vagy sokkal rosszabbak mint eredetijük, bárhogy is de sok esetben elveszik a frissesség, ha az ember aztán elolvassa a könyvet miután a filmet látta vagy fordítva) – itt mégsem ez történt: nem tudtam letenni a könyvet!

A 3 novella olvasása közben, arra is rádöbbentem, hogy én magam is a novella írás területén érzem magam a legotthonosabban. Ez a könyv pedig kiváló inspirációul szolgált arra, hogyan lehet az emberi szív mélységeit, egy-egy személy és sors kiszámíthatatlanságát mesterien bemutatni.

Akár láttad a filmet akár nem szeretettel ajánlom ezt a könyvet! Azt hiszem én magam is tovább kalandozom még az Alice Munro könyvek világában.

Jó olvasását!

Viki