Tavaszi kirándulás a Szent György hegyre


A tavaly őszi kirándulás sikerén felbuzdulva idén is szervezek kirándulást a hegyre! A hegy számomra az önmagából táplálkozó belső béke és a nyugalom szigete, ti tudjátok már, akik meglátogattatok itt engem! Különleges volt az első tél! A bazaltorgonák különleges kisugárzása, a csönd amelyet csak a felröppenő madarak vagy a telkünkön átszaladó őzek zavartak meg és nem utolsó sorban a kandallóban ropogó tűz látványa minden egyes alkalommal feltöltött. Egészen máshogy mint nyáron, de most is minden látogatásomkor hatásosan kioldotta belőlem a nagyvárosi élet feszültségeit és segített lassítani…

Az idei egynapos kirándulás tervezett időpontja: 2018 Május 26.

A három napos elvonulásé pedig: 2018 Május 18-20.

A férőhelyek korlátozottak, ha szeretnél jönni idejében jelezd!

Részletek hamarosan, jelentkezés e-mailben: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várlak!
Viki

Energia labdácskák

A töltekezés művészete női körre készülvén elővettem azokat a receptjeimet, amelyek a vitaminokhoz hasonlóan képesek arra, hogy a tél folyamán kiürülő ásványi anyagokat és vitaminokat pótolják. Erre valójában a helyesen elkészített étel sokkal inkább képes mint bármely multivitamin készítmény és emellett nem utolsó sorban jobbat is teszel magadnak vele, mint a gyógyszertári készítményekkel!

Hozzávalók:
2 csésze darált dió
1 evőkanál méz
5-6 szem frissen őrölt kardamon
csipet fahéj
késhegynyi szegfűszeg
csipet szerecsendió
csipet himalájai só
kb 2 evőkanál olvaszott kókuszolaj vagy ghí
2 teáskanál maca por
kókuszreszelék

Keverd először egy tálban össze a száraz hozzávalókat, aztán add hozzá a mézet és a kókuszoljat vagy ghít. Ha összeállt formázd, belehengergetheteted a kész labdácskákat reszelt kókuszba illetve a tésztához is adhatsz kókuszreszeléket, ha szereted.
Diónyi labdácskákat formázz. Ha kész tedd egy műanyag dobozba lezárható fedővel és a hűtőbe.

Figyelem! Nagyon finom lesz, de mégis álld meg és csak napi egy max. kettőt fogyassz, mert kis mennyiségben gyógyító de nagy mennyiségben ártó hatása is lehet! Hogyan és miért? Erről is szó lesz  A töltekezés művészetén! És arró is:

Hogyan készítsünk természetes anyagokból élet-elixíreket és használjuk azokat a boltban kapható készítmények helyett?

Ha többet szeretnél tudni:

Ez az egyszerűen elkészíthető energia bomba például tartalmazza a napi hidegen sajtolt olaj mennyiség egy részét, a benne lévő dióban például A- és E-vitaminban gazdag, valamint többféle B-vitamin is van benne. A  dió gazdag növényi rostokban és ásványi anyagokban, sok benne a magnézium és a kálium, megtalálható benne a csontképző fluor, valamint a mangán és a réz, amely a vérképzésben segít. A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, nem beszélve immunerősítő szerepéről. Mindezek mellet még omega-3-zsírsavakat is tartalmaz bőségesen!

A kardamon – egyik legkedvesebb fűszerem – a szív és a lélek fűszere! Nem véletlenül nevezik a fűszerek királynőjének. Testünk motorjának, lelkünk lakóhelyének védelmezője ez a kellemes illatú és ízű fűszer! Emésztő- és légzőszervi problémákat, női bajokat, illetve húzódásokat és izomgörcsöket is orvosol. Már ősidők óta használják nemcsak gasztronómiai, de gyógyítási céllal is. A növény hosszú és izgalmas története a védikus időkig nyúlik vissza. Már a Csaraka Szamhitá és a Súsruta Szamhitá – az ájurvédikus orvosképzés ősi, klasszikus művei – is említik a növényt. A védikus mellett több más ókori civilizáció esetében is találunk utalást az alkalmazására. Az egyiptomiak, az asszírok és a babilóniaiak mellett az Ezeregyéjszaka meséi világából is jól ismert fűszert az ókori görögök és a rómaiak is használták például parfümkészítéshez.

A szerecsenedió az emésztést javító hatásairól ismert, a fahéj jó hatással van a vércukortszintre, jót tesz az agyműködésnek és bakrérium és gombaölő hatása is van. A Maca port én nagyon kedvelem, kellemes édeskés íze van és nekem nagyon bevált. A maca gyökér rengeteg csodálatos hatással rendelkezik többek között erősíti az immunrendszert, szabályozza a hormonrendszert és például várandósság előtt és alatt kifejezetten javasolt a kismamáknak! (A maca por gyógyhatásairól a Zöld turmix cikkben is írtam.)

Szeretettel várlak tehát A töltekezés művészetén!

Addig is csak módjával az energia labdácskák fogyasztásával! 🙂
Jó étvágyat!

Viki

 

 

A töltekezés művészete

A töltekezés művészete címmel, női körbe hívlak!

Most azonban nem tanítani, hanem emlékeztetni foglak téged arra, amit már eleve tudsz. Annak a belső igénynek a felismerésére hívlak amely miden nőben felébred tél közepén.

Hogyan újuljunk meg?

Az együtt töltött 5 alkalom során 5 szempontból közelítünk:

  1. mozdulatlanság
  2. csend ébresztés
  3. belső fény táplálás
  4. tisztítás
  5. szent tűz éltetése

Időpontok: január 22., február 5. és 19. valamint március 5. és 19.

Hétfő esték 18.00-20.00

A tíz hét során (kéthetente találkoznuk) használjuk az ajurvéda időtálló hasznos tanácsait. Előhívunk több jógastílust, relaxációs és meditációs technikát és mindennapjainkba illesztünk olyan egyszerű életvezetési rítusokat amelyek megtámogatnak majd minket abban hogy a télből a tavaszba újult erővel ébredhessünk majd.

Az öt alkalom alatt öt különböző szervünk lesz a fókuszban: a méhünk, az idegrendszerünk, a vesénk, a májunk és a beleink. Értsd ezt úgy, hogy minden alkalommal olyan gyakorlatokat és megtámogató praktikákat fogunk elvégezni ami segíti és megtámogatja az adott szerv méregtelenítését, egyensúlyba való visszatérését és helyes működését. Azokban a hetekben pedig amikor nem találkozunk, kapsz majd otthon elvégzendő kényeztető rítust, amivel még inkább megtámogathatod ennek a programnak a sikerét 🙂

Megosztok majd roboráló recepteket is mint például az Energia labdácskák amit ha van kedved már most kipróbálhatsz!

Gyertek hölgyek! Tegyünk magunkért!

Helyszín: Otthoni Stúdió, Budapest 16 kerület
Tisztelet díj: 20 000 Ft
Részvételi szándékodról kérlek e-mailben értesíts: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várom a jelentkezéseket!
Viki

Póréhagyma leves frissen sült lenmagos pogácsával

Megfigyelted már, hogy a különböző levesek különböző alapanyagait milyen formákra vágod? A bizonyos forma és méret megadja már a leves jellegét. Ez a leves vastag koncentrikus köröket (póréhagyma), kis narancssárga háromszögeket (répa) és lapos ovális formákat (krumplitól függően) tartalmaz.

Az ebéd előkészületeinek első lépése, hogy bedagasztod a pogácsa tésztát, míg a tészta kel, el tudsz menni bevásárolni a leveshez való hozzávalókat. És miután feltetted a levest, jöhet a pogácsa nyújtása, szaggatása majd sütése! Amíg megfő a leves, a pogácsa is szép pirosra pirul.

Póréhagyma leves:
1 nagy szál pórégagyma
1 sárgarépa
1 krumpli
1 csapott kávéskanál kakukkfű
1 csapott kévéskanál majoranna
1-2 babérlevél
(1 késhegynyi lestyán)
só ízlés szerint

Kevés ghí-n  megdinsztelem az újjnyi vastagságúra felszeletet póréhagymát. A répát miután megpucoltam, kis háromszögletű darabokra aprítom (karikát 4 szeletre vágom). A póréhagyma egy kis dinsztelése után hozzádobom a répát és tovább dinszelem együtt őket. A krumplit miután meghámoztam vékony karikákra vágom. Ha a póréhagyma és répa megdinsztelődött, hozzáteszem a krumplit és felöntöm vízzel, valamint beleszórom a fűszereket: kakukkfüvet, majorannát, babérlevelet és lestyánt valamint kevés sót. Kis lángon fedő alatt főzöm amig minden meg nem puhul benne.

Pogácsa:
Hozzávalók:
3,5 bögre király liszt
4 ek. lenmag
2 ek. himalájai só
kevés méz
25 g élesztő
1,5 dl tej
250 g vaj
1 tojás a tetejét megkenni

Először a tejben késhegynyi só és kevés méz, valamint liszt hozzáadásával, felfuttattam az élesztőt. Majd meggyúrom a tésztát. Nem igényel sok pihentetést, akár rögtön is szaggatható, de van úgy hogy én a pihentetési idő alatt intézem a bevásárlást – ezt is jól tűri a tészta. A tepsibe sütőpapírt használok. Miután kiszaggattam a pogácsát és a tepsibe tettem őket felverek egy tojást és megkenem vele a pogácsák tetejét a sütés előtt.

200 fokon előmelegítem a sütőt majd 180 fokon sütöm 20-25 percig. Puha marad pár napig, de annál előbb elfogy 🙂

Azzal szoktam játszani, hogy változtatom a szaggató méretét. Ezúttal a készlet legkisebb szagatóját használtam és nagyon nagy sikere volt így. De volt már, hogy mézeskalács szaggatóval szaggattam ki és a tetejét napraforgó maggal díszítettem.

Jó sütést és főzést!
Jó étvágyat!
Viki

A női lét megéléseim

A női lét folyamatos növekedéssel, fejlődéssel jár, ez elkerülhetetlen. A női lélekben lévő kapuk maguktól nyílnak ahogy idősödünk illetve ahogy áthaladunk a női lét beavató folyamatain, ahogy az az első menzesz, vagy első együttlét kapcsán megtörtént, az azonban, hogy ezekkel a megélésekkel mit kezdünk, rajtunk múlik.

A személyes tapasztalatom a női léttel kapcsolatban folyamatosan változik, bővül, mélyül. És ezzel együtt a vele kapcsolatos megéléseim, tapsztalataim eszenciája a láthatóból, a láthattlan felé, az intellektusból a kineztetikus megértés felé halad. Szavakkal nehéz megfogni mit is jelent nőnek lenni. Vagy, hogy milyen egy igazi nő. Mivelhogy véleményem szerint a női lét kiteljesedése nem a számítógép mellett, egy-egy jól megfogalmazott, papirra vetett fogalmazásban keresendő, hanem a személyes együttlétben, a közös tapasztalásban. Értem ez alatt például egy konyhában, főzés közben folytatott beszélgetést, vagy közös kézimunkázást, kötést, szövést, varrást – vagyis képességeink direkt átadását és az e közbeni női bölcsesség szabad áramoltatását. Az olyan együttléteket amikben nem érezzük a szükségét annak, hogy füzetbe jegyzeteket készítsünk mert tudjuk, hogy azt átélve lényünk részévé válik és mindig a rendelkezésünkre áll majd, ha szükségünk lesz rá.

Ennek a gondolatmenetnek a végére érve sejlett fel bennem, hogy milyen sokat is kaptam én a női felmenőimtől az életemben. Azoktól akik közelségükkel, cselekedeteikkel, döntéseikkel példát mutatva terelgettek, tanítottak, alakítottak.

Édesapám, Édesanyám, Anyai Nagymamám
Szüleim és Anyai Nagymamám

Lendületem, hajlékonyságom, szenvedélyem, alakom formáit és hajam színét az Édesanyámtól örököltem. A türelmem, a figyelmességem, a rendszeretetetem, a toleranciám, a kezem erességét és ügyességét, testem görbületetit és puhaságát az Anyai Nagymamámtól kaptam. A nyersségem, a kritikusságom, azt, hogy néha hagyom eluralkodni a káoszt magamban és magam körül is és annak mégis ura tudok lenni, a nyugtalanságom, a szemeim tüzét és hajam fényét az Apai Nagyanyámtól hoztam.

Apai Nagyszülőkkel
Apai Nagyszülőkkel

Aztán ahogy mindezt megfogalmaztam az jutott eszembe, hogy nem lehet teljes a kép a férfiak nélkül, akik ezeknek a nőknek az életét kiegészítették. Édesapám és nagyapáim akik épp olyan hangsúlyosan tettek azzá a nővé aki ma vagyok, mint anyám vagy nagyanyáim. Édesapám akitől a csend és a természet szeretetét örököltem vagy a vonzalmam a jógához. Anyai Nagyapám akitől a meditatív, egyhegyű szemlélődő elmém, a jó stratégiai képességem vagy a kalandra és az új megsimerésére való hajlamom. Vagy a gyermeki kíváncsiságom, az örömre való belső késztetést és az otthonak és a csaladnák a szeretetét amit Apai Nagyapámnak köszönhetek.

És aztán itt vannak a múlt ködébe vesző, azonban annál mélyebb gyökerekből táplálkozó dédanyai örökségek. A gyógyfüvekbe vetett bizalmam, a nőiség gyógyításának igénye, az alaposságom és a maximalizusra való hajlamom Anyai Dédanyámtól. A természet elemeinek tiszteletét, saját testünk gyógyító erőiben való töretlen hitet, a jó fogaim, a rugalmas csontjaim és a zöld szemeim pedig Apai dédanyám hagyott örökül számomra.

Egy nő szerintem akkor teljes, ha a benne lévő mélységeket felfedi és megéli azokat. Aki őszintén engedi magát az élete eseményei által formálni és hajlandó is azokba belehelyezkedni, jelen lenni bennük. Aki tud adni, de mer elfogadni is. Aki már átélt és magába integrált női beavatásokat és azokban képes volt kinyílni. Aki hajlandó volt és mindig is hajlandó lesz arra, hogy újabb és
újabb rétegeket fejtsen le személyisége napos és árnyoldalairól és azokat magába integrálva egyre valódibbá váljon.

Barátnőm babájával és Édesanyámmal - egy újabb öröm pillanat
Barátnőm babájával és Édesanyámmal – egy  öröm pillanat a sok közül

Én magam leginkább akkor érzem magam női erőimnek a legteljében amikor engedek magamnak elég időt és teret arra, hogy ne a napi rutin katonás vagy épp a jógikus aszkétikus menetrendnek megfelelően éljem meg a napom, hanem engedem magam áramolni a nap hozta lehetőségekkel, inspirációkkal, öteltekkel.  Amikor kétség és szorongás nélkül bízom és engedem, hogy az aznapi megélések minőségei tanítsanak, vezessenek, vigyenek. Amikor el tudom engedni görcsös igyekezetem, hogy kontroláljam az életem eseményeinek a kimenetelét. Amikor képes vagyok elengedni a terveim és hagyom spontán alakulni azt, hogy megvalósuljanak az álmaim. Amikor nem teszek azért, hogy az öröm megjelenjen az épp kihívást vagy épp ellenkezőleg gyönyört okozó életfeladatok, napi teendők elvégzésében, hanem egyszerűen csak hagyom.

Na és te hogyan éled meg magad mint nő? Kik voltak azok a női felmenőid akik aktívan befolyásolták azt, hogy azzá legyél aki ma vagy? És ti férfiak? Milyen egy igazi férfi? Ti hogyan definiáljátok magatok?

Szívesen veszek minden hozzászólást és megosztást!
Szép Decembert!

Viki

Jókai? Jöhet!

Továbbra is Jókait olvasok és azon ámulok, hogy minél több könyvét elolvasom, annál jobban szeretem! A következő három könyv amit olvastam tőle:

Enyém, tied, övé: Ez azért tetszett nagyon, mert nagyon fordulatos, még az utolsó 20 oldal is olyan váratlan fordulatokat rejtegetett amire nem voltam felkészülve, a befejezés zseniális. Jókainak ​ez a regénye először 1875-ben jelent meg könyv alakban, s keletkezésének olyan előkelő időbeli szomszédai vannak, mint a Fekete gyémántok vagy Az arany ember. A regény egy papnöveldében kezdődik és Áldorfai Ince életét követi nyomon fiatal férfitól agg koráig. A fiatal szerzetes minden testi-lelki jó tulajdonsággal felruházott, ideális alak, de érdekes nyomon követni azt, hogyan alakítják és formálják az élete tapasztalatai őt olyan emberré akivé a regény végére válik.

Nem szeretnék túl sokat elárulni a könyv tartalmáról, mert én is úgy olvastam, hogy semmit sem tudtam a róla, csak a címe tetszett meg nagyon.

Amiért különleges ez a regény számomra az, hogy főhősünk sorsát végig követhetjük, miközben több földrészt bejár és több jelentős szemléletváltásban van része. Békében és a szabadságharcban is része van, veszteségeken és nyereségeken, csodás fordulatokon esik át, ahogy mindannyiunk életünk eseményeinek megélése folyamán. Egy igazán szerethető karakter Ince a vivódásaival az igazságkeresésével és az őszinte gyermeki ártatlanságával. Most ez a legkedvesebb Jókaim!

És, hogy melyik a legkedvesebb Jókai, hát igen, mindig az amit olvasok… A Szerelem Bolondjai című könyve szintén elsősorban a címe miatt ragadt meg!

“Egy kevésbé ismert klubot akarok bemutatni – írja Jókai a regény előszavában. – A klubnak az a neve, hogy: »a szerelem bolondjai«.
Tagjai csak azok lehetnek, ki be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokból valami hallatlan bolondságot tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány ítél titkos szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó érdemes-e a társulat tagjai közé fölvétetni vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt: vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne száműzethessék…
E klub jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a legérdemesebbeknek a pályabíráló választmány által oda ítéltetnek…
Legyünk kíváncsiak a pályázat eredményére…”

Az Egy hírhedt kalandor a XVII századból című regény fordulatos, hihetetlen és megmosolyogtató kalandregény. Ismered a Münchhausen báró-t, vagy Háry-t esetleg Seherezádé-t? Nagy mesemondónk ebben a pikareszk regényben egyesíti a fenti mesélők minden játékos meseszövését. A kalandorságra mindig kapható, kalandjaiban messze világokig sodródó Hugó „Konstábler”, vagyis tüzértiszt annyi mindenen megy keresztül, hogy a fele is sok lenne egy emberéletre. Jókai mindig ki tud találni valami hihetetlenül elképesztőt, s a mese és a valóság vegyítésével, lebilincselően szórakoztatóan ír. Az események a forgandó szerencse változatai – a hős megjárja a lélek és a test mennyét és poklát.

A soron következő az Erdély Aranykora, ennek épp most kezdek neki! Megyek is olvasni, majd mesélek, hogy milyen volt!

Jó olvasást nektek is!

Zellerkrémleves

Hozzávalók:

1 kis fej vörös hagyma
1 nagy csokor zeller levél
2 kis szem krumpli
1 fehér répa
szárított zöldségfűszer
1 kiskanál lestyán

frissen őrölt fekete bors

Kevés ghi-n vagy a kedvenc zsiradékodon dinszteld üvegesre a hagymát, add hozzá a felkarikázott fehér répát és dinszteld tovább, majd a zeller levelét kicsit dinszteld, ez után add hozzá a felkockázott kruplit, önsd fel vízzel de csak épp csak annyival, hogy ellepje. Jöhet a só, bors, zöld fűszer és a lestyán. Fedő alatt kis lángon főzd puhára. Hagyd kicsit kihülni és pépesítsd botmixerrel. Tálaláskor szórhatsz bele sajtot.

Jó étvágyat!
Viki

Kriston Adriennel beszélgetünk

Milyen hivatásból, szakmából váltottál mire? • Hány éves vagy? • Milyen munkahelyet és státuszt, egzisztenciát hagytál ott? (multi, céges autó, magán orvosi szolgáltatások, stb. mindent ami kényelmes, biztonságos, jó…) • Hogyan jött, hogy váltani szeretnél, miért? Mi kellett a kezdő lépéshez és mi kellett a nagy átlépéshez? • A váltásod mennyire volt megtervezett, mennyi ideig tervezted vagy mennyire volt impulzív? • Volt-e és ha igen külső- belső nehézséggel kellett szembenézned a váltáshoz? • Mi volt a leghangsúlyosabb szemléletváltás, amelyet meg kellett hoznod az „új” életedben? • Mi a döntésed hozadéka, mit sikerült elérni megvalósítani az „álmaidból” és milyen hozadékai vannak, amire nem is számítottál (+ és – is)?

Az eredeti szakmám mélyépítő mérnök. 6 éve dolgoztam a szakmámban, amikor adódott a lehetőség, hogy kimehetek Új-Zélandra nyelvet tanulni, világot látni – ennek a lehetőségnek a megragadásában volt nagy húzó erő az a szerelem, ami kialakult bennem a férfi felé, aki készülőben volt Új-Zélanra. Be kell vallanom, hogy nem is a hely vonzott elsősorban, hanem annak a kapcsolatnak a lehetősége amire mindig is vágytam: egy olyan társsal megosztani az életem, aki inspirál, aki mer velem együtt álmodni és tesz is az álmai megvalósításáért.

Mindez 2006-ban volt. Akkor a huszas éveim végén voltam, biztos és megbecsült szakmával a kezemben. Lakás és autó hitellel a hátamon és jó nagy adag jövőbe vetett bizalommal. Az akkor egy éves autóm adtam el az utazás fedezésére illetve a 3 hónapnyi költőpénzem biztosítására. A munkahelyemen felmondtam, pedig a főnököm felajánlott egy éves fizetés nélküli szabadságot, arra az eshetőségre ha bármi balul ütne ki és úgy kellene hazajöjjek, hogy se munka, se kapcsolat (egy éve voltunk együtt az út tervezésekor). De én akkor azt mondtam a főnökömnek, hogy az a verzió, hogy „nem jön össze” az én szótáramban nem létezik, bárhogy is lesz, csak nyerhetek rajta. Úgy éreztem szükséges, hogy becsukjam ezt az ajtót magam mögött, mert csak így tudok egy olyan jövő felé nyitni, amiről addig csak álmodoztam.

Akkor a főnököm azt mondta: „Rendben Viktória, keresse akkor meg mi is az a boldogság, és ha megtalálta, kérem jöjjön vissza és ossza meg velünk is!”

Hát azóta is a fülembe cseng ez az utolsó feladat, amit rám bízott. Szerencsém volt vele mert sokat tanultam tőle, egyengedte a szakmai fejlődésem és emberileg is támogatott, a fentihez hasoló felhívásokkal ösztönzött a 6 év alatt míg együtt dolgozunk.

Ez tehát azóta is a fő motívum az életemben, a boldogság megtalálása. Ez volt az a kifejezésre nem jutattott, talán addig nem is tudatosított belső igény, ami akkor megfogalmazásra került és bizonyossá tette számomra, hogy jól döntök akkor és ott, mikor a bizonytalant, a kalandot választottam a biztos helyett.

Rengeteg várt és nem várt kihívással szembesültem. Mint mindenki aki útnak indul. Volt köztük olyan, amit könnyen legyőztem (mint például a családom ellenállása a döntéssemmel kapcsolatban, vagy a fizikai dolgok elengedése (autó eladás, lakás kiadás, bútorok, könyvek, személyes tárgyak elcsomagolása vagy hogy felmondtam a munkahelyemen) és volt amelyik legyőzni látszott (azok a kisebb-nagyobb veszteségek (mint betegség és halálesetek a családban amire nem számítottam), illetve amelynek valódi megértéséhez és átformáló erejének megéléséhez évek kellettek. De talán mindez együtt jár az öregedéssel is.

9 évet töltöttem végül Új-Zélandon a tervezett pár hónap helyett. Ez alatt rengeteg olyan területen próbálhattam ki magam, amit azelőtt nem vettem „komoly szakmának” mint például a vendéglátás vagy a gyerekfelügyelet*. De volt arra is lehetőségem, hogy a szakmámhoz közeli pozicióban is eltöltsek egy kis időt, mint pl. mikor építész asszisztens voltam Waiheke Szigetén. A „nagy átlépés” amire kérdezel, nem volt látványos: ehhez is évek kellettek, és sok tapasztalás. Ennek a bizonyos sors formáló átlépésnek a megéléséhez számomra az kellett, hogy éveket dolgozzak a fent említett előzetesen lesajnált területeken* Mert végső soron ez a kettő segített hozzá ahhoz, hogy megtanuljak szolgálni. Hogy megtanuljam elengedni az ego-m, és nem felhozni hogy én bizony tanult ember vagyok és van szakmám, miközben a pult mögött állok és kévét főzök a jól öltözött, savanyú képű vagy épp szélesen vigyorgó és viccelődő kiváltságosoknak. Vagy hogy az, hogy a pult mögé álltam, az én választásom, mert ez szolgálja azt a nagyobb álmot, hogy tanulhassak egy olyan jógatanártól, akitől valóban van mit.

Mert végső soron és érdekes módon a vendéglátás biztosította számomra annak a belső és külső szabadságnak a lehetőségét, amit a biztos jól fizető állásom nem volt képes. Megtanultam azt, hogyan gazdálkodjak kevesebb pénzből és mégis legyen mindig mindenre amire vágyom. Megtanultam odafigyelni az emberekre – munkatársakra, vásárlókra, vagy épp a gyerekekre akikre vigyáztam az évek során – megtanultam azt, hogyan legyek jelen ott és akkor, értékelve azt a pillanatot azt az élményt ami ér. Megtanultam, hogy az, hogy mennyit érek nem a foglalkozásom által rám ragasztott cimke dönti el. Megtanultam nem vágyakozni, hanem tenni a vágyaim megvalósításáért. És mind eközben megtanultam egy olyan jógastílust ami képessé tett arra, hogy napi 10 órát talpon legyek a munkahelyemen és utána még legyen kedvem és erőm főzni, gondoskodni a környezetmről és képezni magam azokon a területeken amik mindig is vonzottak. Megtanultam például szőni, dobolni, elvégeztem egy kreatív írás modult az AUT-n, miután letettem a felsőfokú nyelvvizsgát angolból, tanultam maori masszázst és buddhista tanítókkal meditáltam.

A tanárom 2010-ben találtam meg kint és innentől kezdve a szabadidőm nagy részét a jógával kapcsolatos képzések, tréningek és a mellékállásban való tanítás tette ki. Rengeteg nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg, akik kisebb – nagyobb mértékben befolyásolták, terelgették és segítették az utam. Sok jóbarátot és jelenleg is szeretettel ápolt kapcsolatot hagytam hátra, amikor 2015-ben hazaköltöztünk.

Hangsúlyos szemléletváltás? Lassan évről-évre láthatatlanul de egyre markánsabban alakult ki bennem, akárcsak a jóga gyakorlásom vagy az, hogy szakmát váltottam. A tizen X-évvel ezelőtti önmagamhoz képest, ma valahogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben: mind fizikailag-mind lelkileg, mind szellemileg. De talán az aktív önképzés és az ismerttől való távollét tette lehetővé számomra azt, hogy egy adottságaimtól eltérő, nyitottabb személyiség felé alakuljak. Ellentétben azzal a zárkózottabb személyiséggel amit az olyan iskolapadok és munkahely alakított, amit az határozott elsősorban meg, hogy megfeleljek mások véleményének (tanáraimnak, családtagjaimnak és főnökeimnek) és annak az általuk számomra megálmodott státusznak amit az iskoláim vagy a szakmám által érhetek csak el.

Pozitívum? Hogy ez a megfelelési kényszer átalakut bennem, remélhetőleg minden önzés nélkül, de ma már elsősorban önmagamnak igyekszem megfelelni és csak aztán másoknak. És persze az, hogy megtaláltam a boldogságot! Az mindig is velem volt, csak ritkán lassítottam le annyira, hogy észre vegyem!

Negatívum? Ez nehezebb kérdés, most szív szerint azt mondanám, hogy nincs, de bizosan azt mondanád, hogy na ne már! Szóval lássuk csak: talán az, hogy a külföldön töltött évek alatt veszítettem el az Édesanyám, és ha itthon maradok, több időt tudok vele tölteni az utolsó éveiben.

Ez az amire nem számítottam amikor útnak indultam, és ez az ami minden nap emlékeztet arra, hogy milyen értékes az életünk, és mennyire fontos az, hogy jól töltsük el azt!

Hogy mennyire voltam impulzív, ennek az eldöntését rád bízom!

Köszönöm a kérdéseid, ahogy mindig is!
Viki

Szemlélődés gyakorlatok az ősök tiszteletére

“Ami bennem lélek veletek megy ott fog köztetek lenni,
Mindig megtalálsz virágaid között mikor elhervadnak,
Megtalálsz a falevélben mikor lehull,
Meghallasz az esti harangszóban mikor elenyészik,
S mikor megemlékezel rólam mindig arccal szemközt fogok állani.”*

A tavalyi évben tett látogatásomkor Édesanyám sírjához ebbe az idézetbe futottam Jókaitól. Aztán idén valahogy arra az erős belső késztetésre reagálva hogy ismerjek meg még több írást Jókaitól illetve a véletlen egybeeséseket követve, amelyek afelé terelgettek, hogy ezt meg is tegyem: sikerült elolvasnom kedves írómnak újabb jópár regényét. Így sikerült egy vonatút alkalmával, Balaton felé döcögve újra belefutni ebbe az idézetbe az Eppur si muove (És mégis mozog a föld című) könyvében.

Vajon hányfajta mód és mennyi alkalom kínálkozik arra, hogy kapcsolatunk ápoljuk azokkal, akik fizikailag már nem lehetnek az életünk részei? Egyre inkább az a tapasztalatom, hogy számtalan. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a látható mögött a láthatatlanban rengeteg valódi lehetőség nyílik arra, hogy folytassuk a be nem fejezett eszmecseréink, rendezzük befejezlen ügyeink és megérezzük a szeretet áramlását, amit sem tér, sem idő nem képes korlátozni.

A szemlélődés állapota azt kívánja, hogy analitikus, racionalitásra hagyatkozó, lineáris gondolkodásunk magunk mögött hagyjuk. Épp azt kívánja, amit mestereink lábához érve meg kell, hogy szülessen bennünk: nyitott elmét, ami fel van készülve minden eshetőségre, de nem kapaszkodik már semmi előzetes hielemrendszerbe. Vajon te kifejlesztetted-e már magadban ezt?

Sokszor a megértéséhez, az kell, hogy az ember maga is megjárja az utat és ne csak mások útleírásait olvasgassa, kényelmesen, biztonságosan kedvenc fotelébe süppedve és kakaót kortyolgatva.

Az idei temető látogatás újabb csodákat tartogatott számomra, amelyek finoman, láthatatlanul de markánsan érezhetően gyógyítják és új felismerésekkel telítik lelkem. Vajon miért félünk olyan nagyon az elmúlástól? Vajon ha képesek lennénk életünk pillanataiban valóban jelen lenni, csökkenne-e bennünk ez a viszolygás?

Idén mire a temetőbe értem már besötétedett. Zuhogó eső és erős szél tépázta a testem kívül és belül is. A mécsesek fénye azonban emlékeztetett arra a belső fényre, amihez való visszatérésem igénye világítja be azt a személyes ösvényt amit hol határozottan, hol tapogatózva, évről-évre azonban egyre nagyobb meggyőződéssel járok.

Bár a sötétség nem engedte láttatni Jókai írását*, de nem is volt ez lényeges, mert bennem zeng azóta, hogy először elolvastam. És most egészen más belső tartalommal telítődött számomra mint tavaly vagy mint akkor mikor a Balatonra utazva leltem meg.

Miféle varázslat ez? Miféle szépség és csoda rejlik fájdalmainkban amikről olyan nehéz tudomást venni? Talán attól félünk, hogy ha hagyjuk a gyászunk elmúlni, azzal az elveszített ősünk velünk maradt emléke is szertefoszlik majd?

Pedig nem.

Miután a könnyek elfogynak, miután a gyász kegyetlen vasmarka enged szívünk szorításán, elkezdünk emlékezni és nem sajnálkozni a történtek felett.

Sajnálkozni emberi de
emlékezni szent szakralitás.

Legyen áldott a pillanat amikor mind elérkezünk ide.

Szeretettel: Viki

 

 

 

Minestrone leves

Egy finom levesnél nincs is jobb ilyenkor. Ez a leves nagy kedvencem, mert színes, izgalmas, laktató és remekül variálható és az évszakok szerint változtatható.
Ez alkalommal a következőkből készítettem el:

Hozzávalók:

1 póréhagyma
5 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 csokor zeller szár
6 fej csiperke gomba
5 kisebb krumpli
3 kis gerezd fokhagyma
2 babérlevél
frissen őrölt bors ízlés szerint
nádcukor ízlés szerint
1 üveg paradicsompűré
6-8 levél friss bazsalikom levél
petrezselyem a tálaláskor díszítésnek
(ha szereted/fogyasztod) parmezán sajt a tálaláskor

Elkészítés:
Oliva olajon megdinsztelem a felkarikázott póréhagymát. Ha kész hozzáöntöm a felkarikázott fehér- és sárga répát, felvágott zellerszárat, a gerezd fokhagymákat és a két babérlevelet, majd elkeverem és tovább dinsztelem. Ha kész hozzáadom a felcikkejezett gombát, ekkor sózom és borsozom (Az egész bors szemeket mozsárban töröm meg.) Felöntöm vízzel és fedő alatt közepes lángon elkezdem főzni. kb 15-20 perc múlva hozzáöntöm a paradicsom levet és tovább főzöm fedő alatt. Kóstolom, paradicsom létől/sűrítménytől függően, néha szükség van egy kevés nád/barna cukorra édesíteni kicsit. Amikor a zöldségek megfőttek, de nem szét, ez fontos, akkor elzárom a főzőlapot/gázt és beleteszem a friss bazsalikom leveleket.
Tálaláskor megszórom apróra vágott petrezselyem levéllel és parmezán sajttal.

Idény jeleggel főzhetsz bele még: csíkokra vágott káposztát, felkarikázott cukkinit. Tehetsz bele csicseri borsót, zöldborsót, egyéb száraz babot (pl. fekete-, vörösbab /vörös levet ereszt!/, jégbab (gyöngybab) vagy vajbab /könnyen fő/, fehérbab /nehezebben fő/, stb.). Ha szereted a végén tehetsz bele 2 újjnyi csíkokra vágott mángoldot mikor a zöldségek megfőttek és elzártad a levesed alatt.

Remélem neked is sikerül kikísérletezni a kedvenc ízkavalkádod! Nekem ez a mostani nagyon jól sikerült, szeretettel ajánlom kipróbálásra!

Jó étvágyat!
Viki