Kriston Adriennel beszélgetünk

Milyen hivatásból, szakmából váltottál mire? • Hány éves vagy? • Milyen munkahelyet és státuszt, egzisztenciát hagytál ott? (multi, céges autó, magán orvosi szolgáltatások, stb. mindent ami kényelmes, biztonságos, jó…) • Hogyan jött, hogy váltani szeretnél, miért? Mi kellett a kezdő lépéshez és mi kellett a nagy átlépéshez? • A váltásod mennyire volt megtervezett, mennyi ideig tervezted vagy mennyire volt impulzív? • Volt-e és ha igen külső- belső nehézséggel kellett szembenézned a váltáshoz? • Mi volt a leghangsúlyosabb szemléletváltás, amelyet meg kellett hoznod az „új” életedben? • Mi a döntésed hozadéka, mit sikerült elérni megvalósítani az „álmaidból” és milyen hozadékai vannak, amire nem is számítottál (+ és – is)?

Az eredeti szakmám mélyépítő mérnök. 6 éve dolgoztam a szakmámban, amikor adódott a lehetőség, hogy kimehetek Új-Zélandra nyelvet tanulni, világot látni – ennek a lehetőségnek a megragadásában volt nagy húzó erő az a szerelem, ami kialakult bennem a férfi felé, aki készülőben volt Új-Zélanra. Be kell vallanom, hogy nem is a hely vonzott elsősorban, hanem annak a kapcsolatnak a lehetősége amire mindig is vágytam: egy olyan társsal megosztani az életem, aki inspirál, aki mer velem együtt álmodni és tesz is az álmai megvalósításáért.

Mindez 2006-ban volt. Akkor a huszas éveim végén voltam, biztos és megbecsült szakmával a kezemben. Lakás és autó hitellel a hátamon és jó nagy adag jövőbe vetett bizalommal. Az akkor egy éves autóm adtam el az utazás fedezésére illetve a 3 hónapnyi költőpénzem biztosítására. A munkahelyemen felmondtam, pedig a főnököm felajánlott egy éves fizetés nélküli szabadságot, arra az eshetőségre ha bármi balul ütne ki és úgy kellene hazajöjjek, hogy se munka, se kapcsolat (egy éve voltunk együtt az út tervezésekor). De én akkor azt mondtam a főnökömnek, hogy az a verzió, hogy „nem jön össze” az én szótáramban nem létezik, bárhogy is lesz, csak nyerhetek rajta. Úgy éreztem szükséges, hogy becsukjam ezt az ajtót magam mögött, mert csak így tudok egy olyan jövő felé nyitni, amiről addig csak álmodoztam.

Akkor a főnököm azt mondta: „Rendben Viktória, keresse akkor meg mi is az a boldogság, és ha megtalálta, kérem jöjjön vissza és ossza meg velünk is!”

Hát azóta is a fülembe cseng ez az utolsó feladat, amit rám bízott. Szerencsém volt vele mert sokat tanultam tőle, egyengedte a szakmai fejlődésem és emberileg is támogatott, a fentihez hasoló felhívásokkal ösztönzött a 6 év alatt míg együtt dolgozunk.

Ez tehát azóta is a fő motívum az életemben, a boldogság megtalálása. Ez volt az a kifejezésre nem jutattott, talán addig nem is tudatosított belső igény, ami akkor megfogalmazásra került és bizonyossá tette számomra, hogy jól döntök akkor és ott, mikor a bizonytalant, a kalandot választottam a biztos helyett.

Rengeteg várt és nem várt kihívással szembesültem. Mint mindenki aki útnak indul. Volt köztük olyan, amit könnyen legyőztem (mint például a családom ellenállása a döntéssemmel kapcsolatban, vagy a fizikai dolgok elengedése (autó eladás, lakás kiadás, bútorok, könyvek, személyes tárgyak elcsomagolása vagy hogy felmondtam a munkahelyemen) és volt amelyik legyőzni látszott (azok a kisebb-nagyobb veszteségek (mint betegség és halálesetek a családban amire nem számítottam), illetve amelynek valódi megértéséhez és átformáló erejének megéléséhez évek kellettek. De talán mindez együtt jár az öregedéssel is.

9 évet töltöttem végül Új-Zélandon a tervezett pár hónap helyett. Ez alatt rengeteg olyan területen próbálhattam ki magam, amit azelőtt nem vettem „komoly szakmának” mint például a vendéglátás vagy a gyerekfelügyelet*. De volt arra is lehetőségem, hogy a szakmámhoz közeli pozicióban is eltöltsek egy kis időt, mint pl. mikor építész asszisztens voltam Waiheke Szigetén. A „nagy átlépés” amire kérdezel, nem volt látványos: ehhez is évek kellettek, és sok tapasztalás. Ennek a bizonyos sors formáló átlépésnek a megéléséhez számomra az kellett, hogy éveket dolgozzak a fent említett előzetesen lesajnált területeken* Mert végső soron ez a kettő segített hozzá ahhoz, hogy megtanuljak szolgálni. Hogy megtanuljam elengedni az ego-m, és nem felhozni hogy én bizony tanult ember vagyok és van szakmám, miközben a pult mögött állok és kévét főzök a jól öltözött, savanyú képű vagy épp szélesen vigyorgó és viccelődő kiváltságosoknak. Vagy hogy az, hogy a pult mögé álltam, az én választásom, mert ez szolgálja azt a nagyobb álmot, hogy tanulhassak egy olyan jógatanártól, akitől valóban van mit.

Mert végső soron és érdekes módon a vendéglátás biztosította számomra annak a belső és külső szabadságnak a lehetőségét, amit a biztos jól fizető állásom nem volt képes. Megtanultam azt, hogyan gazdálkodjak kevesebb pénzből és mégis legyen mindig mindenre amire vágyom. Megtanultam odafigyelni az emberekre – munkatársakra, vásárlókra, vagy épp a gyerekekre akikre vigyáztam az évek során – megtanultam azt, hogyan legyek jelen ott és akkor, értékelve azt a pillanatot azt az élményt ami ér. Megtanultam, hogy az, hogy mennyit érek nem a foglalkozásom által rám ragasztott cimke dönti el. Megtanultam nem vágyakozni, hanem tenni a vágyaim megvalósításáért. És mind eközben megtanultam egy olyan jógastílust ami képessé tett arra, hogy napi 10 órát talpon legyek a munkahelyemen és utána még legyen kedvem és erőm főzni, gondoskodni a környezetmről és képezni magam azokon a területeken amik mindig is vonzottak. Megtanultam például szőni, dobolni, elvégeztem egy kreatív írás modult az AUT-n, miután letettem a felsőfokú nyelvvizsgát angolból, tanultam maori masszázst és buddhista tanítókkal meditáltam.

A tanárom 2010-ben találtam meg kint és innentől kezdve a szabadidőm nagy részét a jógával kapcsolatos képzések, tréningek és a mellékállásban való tanítás tette ki. Rengeteg nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg, akik kisebb – nagyobb mértékben befolyásolták, terelgették és segítették az utam. Sok jóbarátot és jelenleg is szeretettel ápolt kapcsolatot hagytam hátra, amikor 2015-ben hazaköltöztünk.

Hangsúlyos szemléletváltás? Lassan évről-évre láthatatlanul de egyre markánsabban alakult ki bennem, akárcsak a jóga gyakorlásom vagy az, hogy szakmát váltottam. A tizen X-évvel ezelőtti önmagamhoz képest, ma valahogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben: mind fizikailag-mind lelkileg, mind szellemileg. De talán az aktív önképzés és az ismerttől való távollét tette lehetővé számomra azt, hogy egy adottságaimtól eltérő, nyitottabb személyiség felé alakuljak. Ellentétben azzal a zárkózottabb személyiséggel amit az olyan iskolapadok és munkahely alakított, amit az határozott elsősorban meg, hogy megfeleljek mások véleményének (tanáraimnak, családtagjaimnak és főnökeimnek) és annak az általuk számomra megálmodott státusznak amit az iskoláim vagy a szakmám által érhetek csak el.

Pozitívum? Hogy ez a megfelelési kényszer átalakut bennem, remélhetőleg minden önzés nélkül, de ma már elsősorban önmagamnak igyekszem megfelelni és csak aztán másoknak. És persze az, hogy megtaláltam a boldogságot! Az mindig is velem volt, csak ritkán lassítottam le annyira, hogy észre vegyem!

Negatívum? Ez nehezebb kérdés, most szív szerint azt mondanám, hogy nincs, de bizosan azt mondanád, hogy na ne már! Szóval lássuk csak: talán az, hogy a külföldön töltött évek alatt veszítettem el az Édesanyám, és ha itthon maradok, több időt tudok vele tölteni az utolsó éveiben.

Ez az amire nem számítottam amikor útnak indultam, és ez az ami minden nap emlékeztet arra, hogy milyen értékes az életünk, és mennyire fontos az, hogy jól töltsük el azt!

Hogy mennyire voltam impulzív, ennek az eldöntését rád bízom!

Köszönöm a kérdéseid, ahogy mindig is!
Viki

Szemlélődés gyakorlatok az ősök tiszteletére

“Ami bennem lélek veletek megy ott fog köztetek lenni,
Mindig megtalálsz virágaid között mikor elhervadnak,
Megtalálsz a falevélben mikor lehull,
Meghallasz az esti harangszóban mikor elenyészik,
S mikor megemlékezel rólam mindig arccal szemközt fogok állani.”*

A tavalyi évben tett látogatásomkor Édesanyám sírjához ebbe az idézetbe futottam Jókaitól. Aztán idén valahogy arra az erős belső késztetésre reagálva hogy ismerjek meg még több írást Jókaitól illetve a véletlen egybeeséseket követve, amelyek afelé terelgettek, hogy ezt meg is tegyem: sikerült elolvasnom kedves írómnak újabb jópár regényét. Így sikerült egy vonatút alkalmával, Balaton felé döcögve újra belefutni ebbe az idézetbe az Eppur si muove (És mégis mozog a föld című) könyvében.

Vajon hányfajta mód és mennyi alkalom kínálkozik arra, hogy kapcsolatunk ápoljuk azokkal, akik fizikailag már nem lehetnek az életünk részei? Egyre inkább az a tapasztalatom, hogy számtalan. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a látható mögött a láthatatlanban rengeteg valódi lehetőség nyílik arra, hogy folytassuk a be nem fejezett eszmecseréink, rendezzük befejezlen ügyeink és megérezzük a szeretet áramlását, amit sem tér, sem idő nem képes korlátozni.

A szemlélődés állapota azt kívánja, hogy analitikus, racionalitásra hagyatkozó, lineáris gondolkodásunk magunk mögött hagyjuk. Épp azt kívánja, amit mestereink lábához érve meg kell, hogy szülessen bennünk: nyitott elmét, ami fel van készülve minden eshetőségre, de nem kapaszkodik már semmi előzetes hielemrendszerbe. Vajon te kifejlesztetted-e már magadban ezt?

Sokszor a megértéséhez, az kell, hogy az ember maga is megjárja az utat és ne csak mások útleírásait olvasgassa, kényelmesen, biztonságosan kedvenc fotelébe süppedve és kakaót kortyolgatva.

Az idei temető látogatás újabb csodákat tartogatott számomra, amelyek finoman, láthatatlanul de markánsan érezhetően gyógyítják és új felismerésekkel telítik lelkem. Vajon miért félünk olyan nagyon az elmúlástól? Vajon ha képesek lennénk életünk pillanataiban valóban jelen lenni, csökkenne-e bennünk ez a viszolygás?

Idén mire a temetőbe értem már besötétedett. Zuhogó eső és erős szél tépázta a testem kívül és belül is. A mécsesek fénye azonban emlékeztetett arra a belső fényre, amihez való visszatérésem igénye világítja be azt a személyes ösvényt amit hol határozottan, hol tapogatózva, évről-évre azonban egyre nagyobb meggyőződéssel járok.

Bár a sötétség nem engedte láttatni Jókai írását*, de nem is volt ez lényeges, mert bennem zeng azóta, hogy először elolvastam. És most egészen más belső tartalommal telítődött számomra mint tavaly vagy mint akkor mikor a Balatonra utazva leltem meg.

Miféle varázslat ez? Miféle szépség és csoda rejlik fájdalmainkban amikről olyan nehéz tudomást venni? Talán attól félünk, hogy ha hagyjuk a gyászunk elmúlni, azzal az elveszített ősünk velünk maradt emléke is szertefoszlik majd?

Pedig nem.

Miután a könnyek elfogynak, miután a gyász kegyetlen vasmarka enged szívünk szorításán, elkezdünk emlékezni és nem sajnálkozni a történtek felett.

Sajnálkozni emberi de
emlékezni szent szakralitás.

Legyen áldott a pillanat amikor mind elérkezünk ide.

Szeretettel: Viki

 

 

 

Minestrone leves

Egy finom levesnél nincs is jobb ilyenkor. Ez a leves nagy kedvencem, mert színes, izgalmas, laktató és remekül variálható és az évszakok szerint változtatható.
Ez alkalommal a következőkből készítettem el:

Hozzávalók:

1 póréhagyma
5 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 csokor zeller szár
6 fej csiperke gomba
5 kisebb krumpli
3 kis gerezd fokhagyma
2 babérlevél
frissen őrölt bors ízlés szerint
nádcukor ízlés szerint
1 üveg paradicsompűré
6-8 levél friss bazsalikom levél
petrezselyem a tálaláskor díszítésnek
(ha szereted/fogyasztod) parmezán sajt a tálaláskor

Elkészítés:
Oliva olajon megdinsztelem a felkarikázott póréhagymát. Ha kész hozzáöntöm a felkarikázott fehér- és sárga répát, felvágott zellerszárat, a gerezd fokhagymákat és a két babérlevelet, majd elkeverem és tovább dinsztelem. Ha kész hozzáadom a felcikkejezett gombát, ekkor sózom és borsozom (Az egész bors szemeket mozsárban töröm meg.) Felöntöm vízzel és fedő alatt közepes lángon elkezdem főzni. kb 15-20 perc múlva hozzáöntöm a paradicsom levet és tovább főzöm fedő alatt. Kóstolom, paradicsom létől/sűrítménytől függően, néha szükség van egy kevés nád/barna cukorra édesíteni kicsit. Amikor a zöldségek megfőttek, de nem szét, ez fontos, akkor elzárom a főzőlapot/gázt és beleteszem a friss bazsalikom leveleket.
Tálaláskor megszórom apróra vágott petrezselyem levéllel és parmezán sajttal.

Idény jeleggel főzhetsz bele még: csíkokra vágott káposztát, felkarikázott cukkinit. Tehetsz bele csicseri borsót, zöldborsót, egyéb száraz babot (pl. fekete-, vörösbab /vörös levet ereszt!/, jégbab (gyöngybab) vagy vajbab /könnyen fő/, fehérbab /nehezebben fő/, stb.). Ha szereted a végén tehetsz bele 2 újjnyi csíkokra vágott mángoldot mikor a zöldségek megfőttek és elzártad a levesed alatt.

Remélem neked is sikerül kikísérletezni a kedvenc ízkavalkádod! Nekem ez a mostani nagyon jól sikerült, szeretettel ajánlom kipróbálásra!

Jó étvágyat!
Viki

Bevezetés az Astanga Jógába Workshop – Decemberben!

A workshop lehetőséget nyújt arra, hogy megtanulj egy személyes jóga rutint, amit aztán a heti rendszerességgel látogatott órák alkalmával csiszolgatuk bővítünk. Ez a tradicionális módszer, vagyis lasan lépésenként haladunk, mindenki az egyéni igényihez igazított gyakorlás által- gyakorlásról-gyakorlásra bővítve tapasztalásait, javítva készségeit és mélyítve megértését ebben a jóga hagyományban.

A Workshop alkalmával szó lesz:

  • Az Astanaga Jóga hagyományról – miben különbözik az Astanga a többi jóga stílustól?
  • Hogyan épül fel egy jógaóra – mi a különbség a vezetett óra és a Mysore stílus között?
  • Mire jó a wokshopon tanított első sorozat (joga csikitsza) – hogyan építs fel egy olyan gyakorlást ami meghozza számodra a hajlékonyságot, az erőt és a belső békét? – praktikus útmutatók a jóga gyakorláshoz
  • a nyitó és a záró mantrák jelentéséről
  • hogyan lélegezzünk jól
  • hogyan alakítsuk ki megfelelően a jóga pózokat
  • mi az a vinyásza módszer
  • mi az a tristána módszer
  • hogyan válik a gyakorlás meditációvá – Astanga jóga filozófiája

A workshophoz való részvételhez, nincs szükséged előzetes jóga tapasztalatra, vagy ismeretekre, illetve ha gyakorlottabb Astangi vagy akkor is eljöhetsz, hiszen a biztos alapok megléte hozza a bizonyos fejődést.

A wokrshop menete: gyakorlással kezdünk, lesz kis szünet majd elmélettel és az azt megtámogató gyakorlással folytatjuk. A hangsúly a tapasztaláson lesz!

A workshop tervezett ideje: 5 óra hossz

Amit jó ha magaddal hozol: kényelmes gyakorló ruhát, pokrócot, ha fázós vagy, folyadékot, egy egyszerűen elfogyasztható ebédet, jegyzetfüzetet és tollat vagy diktafont. Ha szeretsz saját szőnyegen gyakorolni azt is hozhatsz, de szőnyeg van a helyszínen is.

Több helyszínen: 
Yogatree Stúdió – december 2. szombat (10.00-15.00)
Tulasi Stúdió – december 3. vasárnap (13.00-18.00)
Otthoni Stúdió – december 9. szombat (10.00-15.00)

Tisztelet díj: 8000 Ft

Előzetes jelentkezés e-mailben: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várlak!

Viki

 

90 órás Haladó Ashtanga tanfolyam

A tanfolyam fő motivációja az, hogy összejöjjünk egy éven át havonta egyszer és gyakoroljunk ezáltal megtámogathassalak titeket abban, hogy kialakítsátok a saját otthoni gyakorlásotok. Valamint, hogy megosszam veletek azt, amit az Ashtanga Jóga Filozófia, Anatómia és Gyakorlás Technika és egyéb kiegészítő ismeretek terén hasznosnak találtam ahhoz, hogy az Ashtanga Jóga mint terápiás eszköz még használhatóbbá váljon az egyéni gyakorlók számára!

  • ha már legalább egy éve gyakorolsz
  • ha egy lelkes gyakorló vagy, aki nem szeretne tanítani, csak egyszerűen többet tudni a gyakorlás menetéről, felépítéséről, a gyakorlás során használt mudrákról, mantrákról, bandhákról és légzéstechnikáról
  • ha már regisztrált tanár vagy a Yoga Alliance-nél és szeretnél regisztrálni órákat (“continuing education”) biztosítva ezzel a regisztrációd és a folyamatos képzés igényét (A Yoga Alliance regisztráció egy lehetőség az egyesületnél regisztrált tanárok számára, de nem feltétel a tanfolyam részvételéhez!)
  • ha érdekel a filozófiai háttér
  • ha szeretnéd tudni, hogyan módosítsd a gyakorlásod a mindennapos igényeid illetve hosszabb- rövidebb kihagyások után
  • ha szeretnél javítani az állóképességeden és megtámogattatni magad az otthoni gyakorlásod rendszeressé tételében
  • ha kíváncsi vagy egyéb önismereti technikákra, gyakorlatokra amelyek a szőnyegen túl is segítségedre vannak

Gyere el erre a tanfolyamra!

A tanfolyam során nincs semmi követelmény és nyomás aminek meg kell, hogy felelj. Ha sérülés vagy az élet hozta kihívások kicsit eltérítettek az Astanga Jóga rendszeres gyakorlásától, de azelőtt gyakoroltál, itt a helyed! Hiszen ez a sorozat amit a tanfolyam során elsősorban gyakorlunk – jóga csikitsza- jóga terápia! Talán csak annyi elvárásom van feléd, hogy gyere kérlek el a közös alkalmakra, légy őszinte magaddal és haladj megértéssel, türelemmel és szeretettel ezen a jóga ösvényen. A többi majd jön magától!

Témáink

Ashtanga Jóga filozófiája
Tristána módszer eszközei
Ayurvéda a Jógában: (Hogyan gyakorolj az évszakok/személyes dósád szerint?)
Jógikus életvezetés
Önismeret

Tervezett gyakorlási időpontok: 

Mindig péntek: 18.00-20.00, szombat 10.00-12.00 és 13.00-17.00, és vasárnap 10.00-12.00

jan. 19-21, feb. 9-11, márc. 2-4, ápr. 6-8, máj. 11-13, júni 8-10 és szept. 14-16, okt. 12-14, nov. 2-4

A képzés helyszíne az Otthoni stúdió, a képzés kis létszámban folyik, kérlek időben jelentkezz, ha szeretnél jönni!

Tisztelet díj: 158.000 Ft, ha szeretnél a heti egyszeri a szerdai (18.30-20.00) órákon is részt venni 2018-ban, akkor az éves bérlettel együtt a képzés: 198.000 Ft.

Jelentkezésviktoria.yogatherapy@gmail.com

Szeretettel várlak!

Viki

Őszi Szemlélődés Gyakorlatok

“Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik”

Hát újra itt az ősz, és a csodálatos napsütéses napokat kivéve egyre inkább beszorulunk a zárt helyiségekbe. Talán tapasztalod, hogy egyre kevesebb nehézséget okoz eljutni a heti egyszeri jógaórádra is mert már nem vonzanak úgy a szabadtéri programok. Én mégis arra ösztönöznélek, hogy amikor teheted menj ki a természetbe és hangolódj az őszi energiák segítségével a télre!

Az őszi hónapok csodálatos tanításokat rejtenek magukban. Akárcsak a tavasszal, a természet napról-napra változik, de ezúttal a hangsúly az elengedésen van. A kinti tüzes energiákat felváltják a szeles, hűvös és nyirkos energiák, tehát szellemi gyakorlatainkba ilyenkor remekül beilleszthetőek a légzőgyakorlatok.

A légzés figyelés mint meditációs eszköz, kiválóan alkalmazható bármikor és bárhol, bármilyen helyzetben. Légzésünk mindig teljes őszinteséggel mutatja azt, hogy kik vagyunk és mit élünk meg egy adott pillanatban. A légzés és az elme közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha nyugodt a légzés, az elmefolyamatok is azok, a lélek sem aggódik.

Az Ashtanga jóga egy mozgás meditációs technika. A Nyári Szemlélődés Gyakorlatok cikkben említett drishtik alkalmazása mellett a másik eszközünk amit használunk a meditációs állapotba kerüléshez a légzésfigyelés majd pedig a légzésszabályozás elsajátítása. De amellett, hogy ezt tanuljuk és tökéletesítjük gyakorlásról-gyakorlásra, hétről-hétre és évről-évre a szőnyegen, érdemes arról kitekinteni és felhúzni a túrabakancsot is és kirándulni egy nagyot!

Az őszi természetben tett séták során rengeteg alkalom nyílik a szemlélődésre! A légzőgyakorlatok remekül végezhetőek a természetben. Kezd a légzésed tudatosításával! Vedd észre, hogy milyen hatással van rád és a légzésedre, egy ütemes gyaloglás emelkedőre fel. Épp úgy, ahogy megállunk egy-egy napüdvözlet után, állj meg sétád során és figyelj befelé! Mit tapasztalsz? Aztán nézz szét magad körül és lásd a számtalan színt, különböző gyümölcsöt, virágot és növényt! Hallgasd a madarak dalát, csodáld meg életvidám röptük! Észre veszed-e vajon a fények milyenségét, ahogy óráról-órára változik az? Érzed-e a bőrödön a fák levele között beszűrődő napsugár simogatását? Látod-e ahogy a sétaösvényen szétszóródott levélzeten játszanak a fények?

Amikor nincs lehetőséged kirándulni akkor is használd ki tudatosan azt a pár pillanatot, mikor elsétálsz az autódig, vagy kisétálsz a buszmegállóba. Gyűjts színes faleveleket, vadgesztenyét és kavicsokat. Vegyél tököt, almát, diót és szőlőt! Rendezz be otthon egy évszak asztalt, (a hétvégi műhely  egyik témája, hogyan!), és élvezd az ősz kincseit az otthonodban is…

…és mind e közben lélegezz, lélegezz, lélegezz!

… a cikk folytatása következik! Addig is jó szemlélődést!

 

Csemegék a léleknek és a szellemnek

Az elmúlt hónapokban sok könyvet elolvastam és nagyon sok új inspirációt találtam. Szívemhez a legközelebb a magyar írók állnak köztük is Jókai, akit minden egyes könyve elolvasása után egyre jobban csodálok valamint Hamvas Béla akitől sikerült elolvasni egy rég vadászott gyöngyszemet.

Az alább bemutatandó könyvek előtt azonban had osszam még meg veled azt a lelkesedésem, hogy sikerült két könyvtárba is beiratkoznom, ahol csodálatos könyvválasztékot találtam és a nyáron elolvasott könyvek egy részét is ezeknek a könyvtáraknak köszönhetek. Köszönet tehát a Pécselyi és a Füredi Könyvtárnak!

Női témában szeretettel ajánlom, minden Édesanyának (minden leendőnek és már gyakorlónak) a következő két könyvet:

1. Bernád Ilona: Isteni Folyamat: Amely egy igazán vaskos könyv megtömve rengeteg interjúval a gyermekáldás és a bábaság témakörében a magyar néphagyományban. Bernád Ilona ősbábákkal, szülésznőkkel és több száz édesanyával – köztük otthon szültekkel is – beszélgetett miközben bejárta a Kárpát-hazát és Modvát. A gyűjtött beszélgetésekben tisztán megjelenik az a női létbe ágyazott ősi tudás ami minden nőnek öröke. A könyv üzenete az élet tiszteletéről szól, nagyanyáink bölcsességéről, annak a fontosságáról, hogy hallgassunk ösztöneinkre, saját belső tudásunkra és nyugodtan hagyatkozzunk a Gondviselésre.

2. Noll Andrea Nandu: Vajúdás Támogatás Mindenkinek: Nagyszerű könyv, szintén magyar szerzőtől – amelyben egyszerűen megfogalmazva, mégis átfogó alapossággal osztja meg az olvasókkal a hatékony, szüléskönnyítő módszereket, a gyógyszermentes fájdalomcsilapítás eszközeit és technikáit, segítő testhelyzeteket és még számtalan egyéb bábatrükköt, amelyek segítségével bárkiből válhat magabiztos támogató a vajúdó Anya segítségére. A könyv nemcsak technikai dolgokra korlátozódik, hanem bevonja a test- a lélek- és a szellem egybehangoltságának fontosságát. Fontos információkat találunk benne a szülés lelki blokkjainak elhárításáról, a megfelelő pillanatban kimonható és holtponton átemelő, bátorító szavak fontosságáról. Szó esik a támogatás helyes időzítéséről, illetve e vajúdó anya testbeszédének, megnyilvánulásainak értő olvasásáról is, amely sok esetben szükségtelenné tehet egyes beavatkozásokat.

3. Nikosz Kazantzakisz: Zorbász a Görög: ez az a bizonyos könyv amit a legfrissebb írásomban (A föld az ég és én) említek! Hogy miért tetszett olyan nagyon? Ennek rengeteg személyes vonzata van egészen a születésem előttről is. Görögország vonzása gyerekkorom óta erős. Édesanyám kedvenc nyaralóhelyeinek egyike. Számomra meghatározó volt ahogy ő látta a görög kultúrát, szerette az ételeiket, felszabadult örömmel járta a táncukat. Mindig meglepett, hogy milyen jól tudott tájékozódni Görög földön: ahogy  megtalált minden rejtett kis utcát és ahogy képes volt a nyelv ismerete nélkül kommunikálni az emberekkel.

Ebben a könyvben Zorbászban (bár Zorbász férfi) mégis Édesanyám lelkületére ismertem. Leginkább ott amikor így nyilatkozik az író Zorbász jelleméről: “…benne megvolt mindaz ami tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára, a minden reggel megújuló teremtő tisztaság, szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz és a kenyér, a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta vad nevetés – mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legváratlanabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat – erkölcsöt, vallást, hazát – amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.”

Csodálatos könyv telve éles meglátásokkal, finom rávezetésekkel és tanításokkal az élet valódi értelméről és értékéről.

4. Jókai Mór: Görögtűz: Erre a könyvre a Pécselyi könyvtár ingyen elvihető könyvei között találtam. Valójában egy vékony kis kötet, mégis én az egyik legélvezesebb és leggazdagabb fantáziavilággal megírott könyvei közé sorolnám. Mindenképp elolvasandó!

5. Jókai Mór: És mégis mozog a föld: Na ez már egy vaskos könyv, de szintén nagyon szórakoztató. Nagyon élvezem benne a rengeteg latin kifejezést, a nyelvjárást, a karakterek ábrázolását. Azt élvezem leginkább, hogy mikor Jókait olvasok, valahogy a világ is biztonságosabb helynek tűnik. Értem ezalatt azt, hogy valahogy minden lelassul. Eltűnik belőlem a vágy, hogy egy nap képtelen mennyiségű intéznivalót és listán szereplő tennivalót végezzek el és valahogy teljesen nyilvánvalóvá válik számomra a létezés egyszerűségének szépsége.

6. Hamvas Béla: Babérligetkönyv: egy olyan könyv amit még szeretnék sokszor elolvasni! Olvasd pédául el ezt: “Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó bebérligetben állt. Babérfát keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni.”

Ezzel a bekezdéssel indul a könyv! Kell ennél jobb ajánló? Amúgy a könyv rövidebb, hosszabb írások gyűjteménye. Esszék a következő címekkel (néhány a kedvencek közül): Meditáció a hegytetőn, A virágszedés lélektana, Reggeli feljegyzés, Aranynapok, Ízek, Téli terv, Fák, Olbrin Joachin csodálatos utazása, A madarak éneke.


7. Hummel Rozália: Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendája:
Ez a kis mese is egy véletlen lelemény volt (a Fürdei könyvtár gyerek részlegén), ami mérhetetlenül nagy örömet okozott, ahogy azt a véletelen lelemények tenni szokták. Hummel Rozáliával vagy tíz éve ismerkedtem meg, amikor elmentem egy mandala festő tanfolyamára egy kedves barátnőmmel. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen nagy ajándékot kapok ott. Amellett, hogy szó esett a szanszkrit nyelvről és az indiai mitológiáról, azt is megtudtam, hogy Rozália egy nagy utazó: Balin, dél-Franciaországban, Thaiföldön és Indiában élt sok évet és alkotott. Egy különleges nő, aki hosszú évekig tanulmányozta a világvallásokat és az ősi keleti bölcsességet, és engedte, hogy ebből szülessen meg a művészete. Azt a könyvét (Tündér Ilona című története) amit ajándékba kaptam nem sokkal találkozásunk után, meseszép, színes táblaképekkel díszítette a Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendájában pedig rengeteg rajzzal kíséri végig, ezt az egyszerűen, mégis lélekemelően megfogalmazott meseeposzt, ami India irodalmának egyik legrégibb és legismertebb gyöngyszeme.

8. David Michie: A dorombolás művészete: a második része, illetve méltó folytatása a Dalai Láma macskája című könyvnek. Az első könyvet kölcsön kaptam egy kedves barátnőmtől azzal, hogy ezt úgy érezte nekem el kell olvasnom! Egy ideig nem nyúltam a könyvhöz, de mindig megakadt a szemem a borítón, ami egy cuki cicát ábrázól ahogy kiles egy halom pléd mögül. A huszas éveim elején rengeteg könyvét elolvastam a Dalai Lámának köztük A boldogság művészetét, Az ősi bölcsesség, modern világ, vagy a Száműzetésben – Szabadon című könyvét, ami a Dalai Láma önéletrajza. Ezek után teljesen “nem jógás” szemlélettel hanem ítélkezéssel voltam a könyv iránt. Bosszantott a gondolat, hogy egy “macska ír könyvet”. Mégis egy délután valahogy a kezembe került a könyv, belelapoztam és elkeztem olvasni. És épp úgy ahogy egy doromboló, szörgombolyag képes elvarázsolni az embert valahogy ez a könyv is megteszi. Macskabarátok előnyben! Mindkét kötetet ajánlom!

9. Douglas Abrams: Az öröm könyve: beszélgetés őszentsége a Dalai Láma és Desmond Tutu érsek között. A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára fontos: az örömről. A könyv képekkel illusztrált, meditációkkal és belső gyakorlatokkal tarkított inspiráló és lélektápláló gyűjtemény.

Van, hogy úgy választok könyvet, hogy megtetszik nagyon a borító. Hát ezzel is így voltam. 10. Jojo Moyes: Tengernyi szerelem: 1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. Az utazás során négy női főszereplő jelleméről és életéről tudhatunk meg sok mindent. A történet megtörtént eseményeken alapul, mégis csupán egy kedves lektűr, ha valami könnyen olvashatót és szórakoztatót keresnél. Kiváló “utazó könyv”, olvashatod a buszon, a vonaton vagy hosszú, kimerítő munkás napok után az ágyban elalvás előtt.

Ettől az írónőtől érdemés még elolvasni a Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek című könyveket. Az első részből készült film is nagyon jó!

Ennyit mára, jó olvasást!
Ha tehetitek nézzetek be a Fürdei Könyvtárba, érdemes!
Viki

Répaleves

Nagy kedvenceim a krémes zöldséglevesek, mert gyorsan elkészíthetőek, kiadósak és mindemellett jól variálhatóak és finomak.

A répaleves is egy ilyen kedvenc, mert az egyes hozzávalók megváltoztatásával nagyon könnyen lehet új ízharmóniát találni.

Hozzávalók:
3 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa

bors
1 csokor petrezselyem
1 marék (személyenként) tökmag
napraforgó mag olaj

A répákat megpucolom és felkockázom. Egy kis ghí-n (ghí recept itt) dinsztelem majd épp annyi vizzel fölöntöm, hogy a víz ellepje. Kis só esetleg vegeta hozzáadásával megfőzöm. Ha megfőtt hagyom kicsit kihülni és botmixerrel pépesítem. Reszelek bele egy kis szerecsen diót. Tálaláskor szórok bele pirított tökmagot, apróra vágott petrezselymet, csurgatok rá napraforgó mag olajat és mozsárban frissen őrölt borsot.

Variációk:
Főzheted csak sárgarépából és mikor megfőtt kókuszkrémmal dúsíthatod, ízesítheted rozmaringgal (másik nagy kedvenc) és tökmagolajjal. Főzéskor fűszerként használhatsz még egy csipet kurkumát is és esetleg egy kis cayenne borsot, ha szereted a csípőset. A rozmaring és a petrezselyem mellett, kipróbálhatod még a mentát és a bazsalikomot is!

Jó kísérletezést! Ha sikerül egy újabb finom ízkombinációt találnod, szívesen veszem a megosztást!

Jó étvágyat!
Viki

Lehet még csatlakozni a YA200-as képzéshez!

Lehet még csatlakozni a Yoga Alliance 200 órás Képzéshez! Szeretettel ajánlom ezt a tanfolyamot nem csak tanárnak készülőknek, de az ASHTANGA szerelmeseinek is. Ha már legalább egy éve gyakorolsz és szeretnéd új szintre emelni a gyakorlásod, ne hezitálj jelentkezz! Én magam is izgatottan várom a közös együttműködést Bálint Jánossal, aki több mint 10 éve a tanárom!

Ide kattintva riportfilmet láthatsz kedvcsinálóképp a tanfolyamhoz!

Kivételes tanfolyam készül, ne hagyjátok ki!!

Viki

A föld, az ég és én

irasokez a cikk elérhető audio formátumban az Inspiráció Rádióban: itt

Lassan magunk mögött hagyjuk a nyári időszámítást, és én is visszatértem az elvonulásomból. Minden amit ígértem magamnak teret nyert ez idő alatt. Azonban azzal szembesültem, hogy szándékaink, melyeket kimondott szavainkkal nyugtázunk mennyire más értelmet kapnak, mikor azok tartalommal töltődnek fel. Hogy jobban értsd mire célzok, szeretném elmesélni neked azt a belső utazást amit ezekben a hetekben éltem meg.

Az elvonulásom elején a Kapu egy új világ felé című cikkemben azt a szándékom fejeztem ki, hogy mennyire szeretném megélni a bennem lévő olyan eszenciákat amelyeket idáig féltve vagy tán félve őrizem. És mindez olyan szépen is hangzott így. Azt képzeltem, hogy talán majd ecsetet ragadok és egy napraforgó tábla közepébe bevéve magam, alkotásba kezdek mint tinédzserkori példaképem és inspirációm Van Gogh. Vagy hatalmas sétákat teszek a közeli túraútvonalakon, mint azokban az időkben mikor Új-Zélandon éltem és rengeteget kirándultam.

Ehhez képest a valóság egészen máshogy festett. Amiért persze egy szavam sem lehet, hiszen épp olyan, vagy tán még teljesebb békét is hozott számomra itt a Balaton felvidéken töltött idő, mint az elképzelt fantáziálás.

A nappal kelni itt ajándék volt, és összehasonlítva a belvárosi élettel jóval könnyebben is ment hiszen az ablakunk a Csobáncra és a mögüle felkelő napra tekint. Van egy keleti tájolású terasz is, ahol élvezhettem a nap első sugarait. Hallgattam a hajnali zajokat és az első szárnyra kelő madarak suhogását. Képzeld még arra, is volt példa, hogy egy őz szaladt át a kerten, vagy egy hosszú fülű nyuszi. Ezek a pillanatok mindig magukkal hoztak egy áldást, egy érzést, egy felismerést. Egy ilyen hajnal hozta a megértést, hogy számomra sosem a külső instrukciók és elhangzott bölcs szavak voltak a leghatásosabbak a jóga állapotába kerülésnek, hanem a bennem születő intuitív felismerések.

Ráébredtem, hogy  a legerősebb támogatást az adja ami leginkább hiányzik belőlem a föld eszencia, a föld energiája maga. Képzeld mikor a hegyre költöztem, lihegtem attól, hogy fél hektárt dombtetőre felgyalogoljak kifulladás nélkül! Pedig naponta jógázom, redszeresen úszom és bringázom. Vajon az itteni tiszta levegő okozza ezt? Vagy létezik az, hogy a föld energiái ennyire mások itt és időbe telik, míg a személyes energiáim hozzá hangolódnak? Meséltem már előző írásomban arról is, hogy nyitottam egy füzetet, amibe kérdéseket írok, hát ezeket is feljegyeztem. Ezt és rengeteg más kérdést is amelyek észrevétlenül de annál biztosabban terelgettek egy új látásmód kialakulása felé.

Te mit gondolsz miért nincs merszünk valóban annak mutatkozni akik valójában vagyunk? Vajon ki hitette el velünk, hogy bűntatot kellene érezünk azért, ha jól megy a sorunk, ha boldogok vagyunk? Miért gondoljuk azt, hogy minden öröm pillanat, minden szerelembe esés, minden harmónia – legyen az külső vagy belső – csak rosszul végződhet? Miből gondoljuk, hogy a boldogság csak móka és kacagás? Egy fantasztikus könyvben, (ami számomra fantasztikus csak talán, mert olyan véletlenek sorozata hozta el hozzám és olyan rejtett üzeneteket találtam benne, ami gyógyírt hozott a lelkembe) találkoztam azzal a felvetéssel, hogy az ember a boldogságot legtöbbször az ember feletti vagy az ember alatti tartományokban keresi… (vagyis vagy valami áhitatos megvilágosodásra számít vagy a bódult ellazulásba merül.) …pedig a boldogság emberi tartományokra lett eredetileg kitalálva. Ez volt számomra az az “Aha pillanat” ahová a kérdéseim összefogott ereje, mint egy nyíl elrepített.

Az a sejtés, amit előzőekben megfogalmaztam, hogy “valójában nincsenek szentek és megvilágosodottak abban a formában ahogy eddig hittem” elvitt arra a tisztásra ahol megtapasztalhattam azt a belső teret és elengedést, hogy ezentúl bármi módon görcsösen akarjam irányítani a nekem szánt megélések sorát.

Emlékszem arra a pillanatra, mikor egy reggel a férjem felé fordultam az autóban és halkan akár egy titkot a fülébe súgtam “Boldog vagyok!” (egyszerűen és látszólagos okok nélkül, magától érthetődően). És emlékszem egy valódi érzés megélésének bizsergető valóságára, ami a testem minden sejtjét áthatotta.

Elfogadom, hogy a bennünk lévő árnyak és indulatok annak a jelei, hogy emberek vagyunk. Elfogadom, hogy a krízisek amik nem mások mint kapuk az újjászületésre csak azért tűnnek olyan elkeserítőnek sokszor, mert annyira ragaszkodunk a beszűkült és kényelmes magunkról alkotott képünkhöz.

Elfogadom, hogy egy kis pont vagyok. De látom azt is, hogy minden pont potenciálisan egy kör közepe lehet.

A kör amit magunk köré mi magunk teremtünk meg. Elfogadom, hogy realitásomnak a tudatos teremtője és nem az elszenvedője vagyok. Elfogadom és meglátom a szépséget az alacsonyan lógó felhőkben is, és a lehetséges hideg zuhanyokban amiket tartogatnak számunkra. Élni annyit jelent mint érezni. Érezni annyi, mint megengedni, hogy fájjon, megengedni hogy jól essen. Megengedni annyi mint végtelenül kitágítani megéléseink spektrumát.

Miközben ezeket a sorokat írom, ugyanazon az ablakon nézek ki, amin a szikrázó nyári nap sugarai sütöttek be pár hete még, és most borult az ég és azon madarak hada cikázik. A szőlő feletti szabad röptükben végtelen örömet vélek felfedezni. Azt az örömet ami az élet szeretetéből árad, azt az örömet, ami abból a megértésből fakad, hogy minden pillanat, minden tapasztalat, minden megélés érték. Azt az örömet, amit az Édesanyja karjában érez a gyermek, mert biztonságban van, mert egy nálánál bölcsebb lény tartja őt a karjában, mert megingathatatlan hittel tudja gondoskodnak róla.

Látom a madarak röptében a mozdulatokban kifejezett kacajt, amit a szárnyaik csapkodásával keltenek az égbolt mennyezetén.

Mi az az öröm amit nem éltél még meg? – Éld meg!
Mi az az elmúlás amit nem engedtél még el? – Engedd el!
Mi az a vágy amit nem engedsz felszínre kerülni? – Hagyd felszínre törni!
Mi az a szenvedély amit lefojtasz? – Ne fojtsd le többé!

Hol van az a belső fókusz ami köréd rendezi a világod?

Kívánom neked, hogy találd meg azt az esszenciát amit oly egyszerűen és egyértelműen hirdet minden őszinte elfogadásod és minden tiszta meglátásod!

Legyen áldott benned a fény, hogy másoknak is fénye lehess!
Szeretettel:
Viki