A bölcsesség nyomában

img_1982Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy nekem mik a kedvenc könyveim, illetve, hogy én miből tanultam, miből merítettem, mely könyvek indítottak el ezen az ösvényen? Itt szeretném tehát megosztani veletek a folyamatosan bővülő könyvtáram listáját és a hozzájuk fűzött rövid könyvajánlóimat. Fogadjátok szeretettel 🙂 /A legfrissebb a legvégén!/

  1. IMG_3643Kezdem azzal a könyvel amit listám készítésének elkezdésekor épp olvasok és ez Kino MacGregor Astanga Jóga könyve. Kino-val még Új-Zélandon találkoztam, amikor Waiheke szigetén éltük és én voltam olyan szerencsés, hogy Kino – kedves tanárom Stephanie Nelson közbenjárásával – ellátogatott hozzánk.

Akkor sikerült hozzájutnom a Sacred Fire című önéletrajzi kis könyvéhez és a pamut jógaszőnyeghez ami a könyvek alatt látsz 🙂 Gondoltam így stílusos lesz a könyvajánló illetve azért is fotóztam a szőnyegen, mert ha nincs még szőnyeged ami vékony és könnyű akkor ezt tudom ajánlani, mert nagyon meg vagyok elégedve vele!
IMG_4125Na de vissza a könyvekhez. A személyes találkozás Kinoval és férjével Tim Feldmann-nal kellemes emlékként maradt meg. Kino napos személyisége, közvetlensége és mosolya valamint Tim kifinomolut magyarázatai az anatómiai és elvont témákban olyan gyakorlatias, könnyen megérthető és használható volt, hogy nem bántam meg hogy elmentem a tréningre. A kettőjük közt működő dinamika megtapasztalása is egy új élmény volt számomra.

Emlékszem tanárnőm Stephani izgatottam újságolta, mikor Kino-ék elfogadták a meghívást és én valójában akkor még nem is hallottam Kino-ról és nem értettem miért olyan nagy dolog az, hogy eljön.

Azt kell mondanom mindig is egyfajta burokban éltem és szerencsém volt a tanáraimmal. Mindig jó és volt hogy azt is felülmúló tanárokkal hozott össze a sors. Általában ezt rá is hagytam a jószerencsémre, és ha jól belegondolok valójában tudatosan sosem keresgéltem tanár után. Valahogy mindig boldog voltam azzal, amelett akit nekem szánt az út akkor abban a pillanatban. Ahogy Weöres Sándor is fogalmaz a Teljesség felé című könyvében, igyekeztem mindenkitől tanulni.

Ez az életszemléletem azóta sem változott. És valójában hasonló módon futottam bele Kino magyarul megjelent könyvébe is amivel már találkoztam angol nyelven, de akkor épp úton voltam és akkor megfogadtam nem vásárolok még több könyvet.

Most azonban, hogy újra horgonyokat vetettem itthon, újra megengedtem magamnak könyvtáram bővítését. A könyv számomra igazi kincs. Mivel magam is próbáltam az írást és a könyvkiadást, tisztában vagyok vele mennyi munkával jár egy könyv megírása és megszerkesztése, nem is beszélve az utómunkálatokról!

Így őszinte örömet éreztem mikor Tim büszke beszámolójából értesültem arról, hogy Kino írt egy újabb könyvet. Némi fenntartással vagyok a forításokkal, de úgy gondoltam tegnap délelőtt a Libri könyvespolcán Kino könyvét megpillantva, hogy ha ezt hozta most a sors, ha így adja magát, hát megveszem 🙂

Tetszik a stílus, ahogy ír, és úgy érzem elég jól sikerült áthozni az üzenetét, a közvetlenségét, őszinte igazságkeresését és azt a kedves, elmélkedő Kino bölcsességet amit a Sacred Fire-ban már megszokhattam tőle. Köszönet a fordítónak, köszönet Kino-nak a sok energiáért amit a Jóga terjesztésének szentel.

A csodálatos valóban az, hogy a jóga addig nem lehet teljes, amíg te is hozzá nem tetted a részed! Vagyis ahogy kedves tanáromtól tanultam, a jóga egy kísérleti, tapasztalati tudomány. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, így az üzenet, a megértés is mind más- annyi árnyalat, amennyi elme, amennyi szív.

Szeretettel ajánlom mindkét könyvet figyelmedbe. Tudnod kell azonban, hogy az instrukciók és meglátások, illetve fényképek egy olyan valakitől származnak, aki közel 15 éve gyakorol heti 6 nap az év nagy részében. Tehát kezdő jógázóként fogadd inkább mint inspiráció, és olvass csak annyi póz leírását el, ahol éppen tartasz. Haladj lépésről lépésre, épp úgy ahogy a Mysore órákon haladunk. Fogadd el a jógapózok tradícionális átadásának a módját, vagyis bízd azt a tanárodra, hogy megítélje mikor vagy felkészülve arra, hogy megkapd a következő ászanát a sorozatban amit gyakorolhatsz. Ne légy türelmetlen! Ne szaladj előre úgy, hogy a tested nincs felkészülve rá, mert így nem Jóga Chikitsa – Jóga Terápia lesz amit kapsz hanem tiszta Ahimsa, vagyis önmagadon elkövetett erőszak.

Ha azonban haladó gyakorló vagy, vagyis a teljes első sorozat megy gond nélkül, heti 6 nap, még a borús, esős napokon is akkor ez a könyv hasonlatos lesz egy kellemes párbeszédhez az íróval. Én már most – a könyv első harmadán való átjutás után – találtam benne igaz gyöngyszemeket, amiket csak a saját tapasztalat hozhat meg és ami mind a megtalálójának mind az azt felfedezőjének egyforma áldás.

Egy szó mint száz, ez a könyv (Astanga Jóga) inspiráló, gondolatébresztő, kiváló gyakorlást kiegészítő segédlet lehet, ha azt okosan használod!

***

  1. IMG_3651A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.

Most hogy belelapozok ebbe a példányba amit kis könyvtáram becses darabjának tartok látom, hogy a 80-as években adták ki ami már tizenegyedik kiadása volt a könyvnek mindösszesen 94 Ft-ért! Mennyit változtak azóta a könyvárak!

Ez a könyv Germanus Gyula és első felesége Hajnóczi Rózsa Indiában eltöltött éveiről szól az 1930-as években. Gyula iszlám művelődéstörténetet adott elő az ottani egyetemen mialatt felesége naplót vezetett és ebből a naplóból írodott ez a könyv. (Csak kitekintésként és megjegyzésként fűzném itt hozzá, hogy ahogy így visszatekintek, úgy érzem ez is fontos része volt nekem abban, hogy én magam is eljussak oda, hogy mindennapos írói mukát végezzek!)

A könyv stílusa, történetei kedélyes hangulatot ébresztenek az emberben és a Jókai könyvekhez hasonlóan kiragadnak a mindennapjaidból és elrepítenek valahová messzire a képzelet birodalmán át egy messzi (de nem is olyan régi) korba.

A könyv olvasása közben az volt a legizgalmasabb számomra, hogy némely részeknél bólogattam, hogy igen, tényleg így volt, mintha én is emlékeznék az elmondott történetre, mintha én is átéltem volna, mintha én is ott sétáltam volna azokon az utcákon.

Csodálatos könyv, ha nem ismered melegen ajánlom! Hamarosan én is újra elolvasom!

  1. IMG_3647Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.

Ebben a könyvben olvastam egy indiai jógamesterről aki jógagyakorlataival embereket gyógyított meg, többek közt az írónőt is, aki később aztán maga is napi szintű jógagyakorlóvá vált és később kiváló tanárrá.

Felettébb inspirálónak találtam a történetet és aztán igyekeztem megszerezni minden más Haich Erzsébet könyvet és aztán azt is sikerült kideríteni, hogy ki is volt az a “titokzatos” jóga mester akiről Erzsébet ír a könyvében.

  1. IMG_3649S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!

Szóval Yesudian könyvei ösztönöztek arra, hogy elkezdjem az otthoni jógagyakorlásomat. Az első könyv amit megvettem a Sport és Jóga volt, aztán a Jóga Áldásos ereje, majd a Jóga hétről hétre és a Mi a Jóga című könyvek. Aztán antikváriumban találtam tőlük egy igazi kis gyöngyszemet a Sorsunk és a Jóga című vékony kis könyvet.

***

IMG_36455. Érdekes megfigyelni számomra azt, hogy sokszor elmegyünk azok mellett a dolgok mellett amelyek később fontossá válnak a számunkra. Így vagyok én legalábbis sok könyvvel és íróval. Helyekkel és találkozásokkal.

Szepes Mária az a személy, író, tanító, befolyás és inspiráció aki már akkor nagy hatást tett rám, amikor még csak a mesekönyveket bújtam 🙂

A Pöttyös Panni sorozata nagy kedvencem volt először is azért, mert édeanyám is Panni és igazán vonzónak tartottam gyerek fejjel, hogy lám itt egy könyv ami anyukámról szól, amikor még ő is kislány volt!

Később a központi antikváriumban futottam bele a Vörös Oroszlánba, de akkor és ott úgy éreztem nem szól hozzám, kicsit különösnek és talán félelmetesnek és érthetetlennek is találtam, azt hogy írhat valaki az örök élet elixírjéről. Letettem, és ott hagytam a könyvet… akkor… de aztán csak nem hagyott nyugodni, és később visszamentem, hogy megvegyem, de nem volt már meg! Viszont ott várt rám, valami más: a Raguel 7 tanítványa, amit Szepes Mária néni dedikált is Julikának szeretettel. Amit szintén csodás egybeesésnek találtam, hiszen a második nevem Julianna. Akkor hallgattam a megérzésemre és mosolyogva vettem meg a könyveket és már a szívemben ébredő varázslat lángja mellett kezdtem el olvasni. Nagyon tetszett. Hosszas vadászás után tudtam megvenni a második kötetet az Édesvíz kiadó Antikvár tárából és miután befejeztem elkezdtem vadászni az összes fellelhető Szepes Mária könyvet.

IMG_3746IMG_3747Így találtam meg a Napszél, a Surayana Élő Szobrai és a Tibeti Orgona című könyveit amelyeket a sci-fi és a Fantasy élő klasszikusaiként tartják számon a rajongói.  A Mesés Godwana annyira tetszett, hogy az elolvasása után én is próbáltam írni egy Fantasiy-t.

IMG_3748A Smaragdtáblának és a Pszicho-grafológiának többször nekifutottam, sokszor évek kihagyásával. Mindkettőben sok új információt találtam és azok valódi megértése időbe tellett. IMG_3749

Ellentétben ezekkel a könyvekkel a Szibillát ami Mária néni
naplóiból készült válogatás és az Emberek és Jelmezek-et ami szintén életrajzi könyve, úgy olvastam el, hogy alig tudtam letenni!

Aztán évek teltek el számomra a következő Szepes Mária könyv megtalálása közt, jöttek más könyvek, az élet megélése maga. Hosszabb időt külföldön töltöttem és ott megint eszembe jutott a Vörös Oroszlán és az, hogy aki olvasta, mindenki azt nyilatkozza róla, hogy ez egy olyan könyv amit többször kell elolvasni, hogy igazán megértse az ember, illetve hogy minden olvasatakor, valahogy felfedez benne az ember egy újabb réteget. Ezt én is így tapasztaltam, ezért éledt talán bennem a vágy, hogy újra olvassam. Abban a pillanatban azonban a könyv messze volt tőlem, nem csak pár lépésnyire a könyvespolcomon. Azonban karnyújtásnyira volt a gépem, amit bekapcsolva az Amazonon megtaláltam a könyvet angolul. Lelkesedve meséltem el kedvesemnek aki nagy örömömre meg is ajándékozott vele a közelgő szülinapomra.

Amúgy most hogy mindezt leírom, jut eszembe a története ennek a könyvnek amit Mária néni mesél róla, hogy megírását követően és az első kiadása után a könyvkiadókat államosították és sok könyvet, többek közt ezt is rendszerellenesnek tartották és bezúzták. A csodálatos azonban az, hogy mégis túlélte ezt Hamvas Bélának köszönhetően aki könyvtárosként dolgozott abban az időben és elrejette a könyv egy példányát. A Vörös Oroszlán az örök életről szól. A főnix madár analógiájáról, arról, hogyan éled újjá az élet –  az ami ÖRÖK – porjaiból.

És erre személyes tapasztalatom a könyvvel is ráerősít. Arra, hogy az üzenet, ami el kell, hogy jusson hozzánk – még ha a legmegátalkodottabb akadályokat is kell legyőznie – eljut. Sokszor új formát öltve, lényegét azonban sosem elveszítve – sőt – abban egyre csiszolódva, tisztulva fényesedve.

IMG_3750Így jutottam el hát ahhoz a könyvéhez amit azóta keresek, hogy elolvastam a Vörös Oroszlánt és megismertem életművének nagy részét. A Vörös Oroszlán ugyanis a Raguel 7 tanítványával és a Varázstükör című könyvel egy olyan trilógiát alkot, amiben jól nyomon követhető az írónő spirituális – belső útjain megtett fejlődése – mint író, mint független gondolkodó, mint virtuóz meseszövő lángelme.

Meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a könyveket, amelyeket nemcsak azért kedvelek, mert remekbe szabott, eredeti történetek, hanem azért is, mert ott van az a bizonyos eszencia: – a varázslat bennük amely megtalálása és életben tartása az élet lendülete maga!

***

6. A következő író, előadóművész, színész, énekesnő aki nagy hatást gyakorolt rám és lendületet adott az ezoterikus irodalom felfedezéséhez Shirley Maclaine volt.

Igazából nem is könyvet olvastam tőle először, hanem az életrajzi ihletésű filmjét láttam, aminek a címe: Találd meg önmagad volt (Out on the Limb). Emlékszem, mikor láttam a műsorújságban a címet, nagyot dobbant a szívem. A film nagyon hosszú, és két részben vetítették le a tv-ben. Minden eshetőségre felkészülve beprogramoztam a videóm, hogy felvegyem, de nem számítva a film hosszúságára, a  film vége a felvételről lemaradt. Ez akkoriban volt még, mikor a filmeket VHS-re rögzítettük és az Internet nem volt még tele letölthető filmekkel, ami azt illeti Internetünk sem volt…

IMG_3788Szóval, mikor megnéztem a felvételem csalódottan vettem tudomásul, hogy nem tudhatom meg a történet végét. Mindaz amit láttam, azonban elindított a keresés útján. Pont egy olyan pontnál szakadt meg ugyanis a film, – egy izgalmas fejtegetést félbeszakítva – ami a leginkább érdekelt. Elindultam hát, hogy megnézzem, megvan-e könyvben és nemsokkal később meg is találtam az Elixir könyvesboltban. Később a Tánc a fényben, a Játék az Élet, és a Benső Útjaimon című könyveket Anikváriumi vadászatok során találtam meg. Az utolsó könyv aztán a Camino volt amit magyarul olvastam tőle, és aztán én is útra keltem.

Megjártam a magam Caminoját. Új-Zélandra vitt a sorsom ahol az egy-két évre tervezett útból 9 év lett. Izgalmas időszak volt ez a saját belső útjaim felfedezésében. Intenzív nyelvtanulás, kutatás, ismeretszerzés, új-készségek elsajátítása, meglévők elmélyítése. Aztán újra megtaláltak a Shirley könyvek is: Sage-ing while Age-ing, I’m over all that, What if…. A filmei közül ami nagyon tetszett, az elmített Találd meg önmagadon kívül, azokban ő mellékszerepet játszott. Ilyen film pl. a Földre szált boszorkány (Bewitched), Egy cipőben (In Her Shoes), Azt beszélik (Rumor Has it).

Én azonban nem elsősorban a színészi játéka miatt szeretem Shirley-t hanem azért, mert megtanított arra, hogy ha utazom mindig legyen nálam egy jegyzetfüzet, amibe lejegyzem az értékes gondolataim, amik olyan könnyen jönnek mikor az ember úton van. És használjam ezt a füzetet aztán gyakran, később is, mikor már nem utazok, de mégis úton vagyok. Megtanított arra, hogy minden nap különleges, és hogy minden napnak megvan a maga izgalmas üzenete és tanítása, amit sokszor csak később látunk amikor kellő távolságból visszanézünk arra. Megtanított arra, hogy a kapott választól való félelem nélkül tegyek fel kérdéseket, és tegyem azt gyermeki kíváncsisággal. Megtanított arra, hogy ne tartsak attól, hogy esetlegesen nevetségessé válok azzal, hogy kipróbálom magam olyan területeken is amelyek mindig is vonzottak, képesítésem azonban nem volt hozzájuk.

Tisztelem és úgy szeretem őt, mintha ismerném személyesen. Imponál a lendülete, az energiája, a kreativitása, az őszintesége és az őszintén bevallott hamisságai.

Sokat kaptam tőle, a könyvein és a filmjein keresztül. Egy olyan valaki, aki mind a mai napig inspirál. Akinek egy egy könyvét vagy filmjét nosztalgiával veszem le a polcról és mindig találok benne egy üzenetet egy éppen jelenlévő gyötrő gondolatra.

Ezért szeretem olyan nagyon a könyveket. Ha rájuk hangolódik az ember, az olyan, mintha az íróval magával folytatna párbeszédet. A könyvek engem arra emlékeztetnek, ami a jóga üzenete is: – “A szívünk mélyén egyek vagyunk”.

***

7. Az év ahová visszamegyünk most a 2000-es évek eleje, amikor is elátogattam az Első Magyar Feng Shui Centrumba ami a Podmaniczkz utca 91. alatt volt. Itt kaptam kezembe Szilvásy Judit: Váltsuk valóra álmaink Feng Shuival! című könyvét és ismerkedtem meg a Feng Shui alapjaival. Nem sokkal később találtam is egy iskolát, ahol végeztem egy egy éves képzést a Forma Iskola irányzata alatt a térrendezés művészetéből. Évekig kitartóan tanulmányoztam a Tao Te King-et is és megpróbálkoztam a Makrobiotikus táplálkozással is.

IMG_3830Sokat tanultam. Sok minden tetszett, sok minden azonban teljesen idegen volt tőlem és miután hosszasan próbálkoztam átalakítani az étrendem és a konyhám a Makrobiotika elveinek hűen, környeztem pedig a Feng Shui elveit követve, rádöbbentem, hogy számos működőképes alapelven kívül, nem tudom ezt a fajta kultúrát élővé tenni magam körül.

Azonban élvezettel gondolok vissza a legjobb Kínai Éttermek felkutatására tett kísérleteimre,  és a rengeteg édes-savanyú szószra amit megettem és megfőztem. Évekkel később amikor az Ayurvédával találkoztam rádöbbentem, ezt kerestem midezidáig. Ezt az ismerős érzést, ezt az “AHA” pillanatot! Megfigyeltem ugyanis, hogy míg a Makrobiotika avagy a kínai öt elem szerinti táplálkozás egy folytonos küzdelem volt számomra addig az Ayurvéda szabályai szerint megtanulni “gondolkodni”, élni és főzni nem okozott semmi féle nehézséget. Na de erről, majd egy következő írásban számolok be. Vissza a Feng Shui-hoz!

A legfontosabb alapelv amit magamévá tettem az, hogy igyekezzünk az energiákat mozgásban tartani magunk körül. Használjuk azt amink van, amit meg nem használunk ajándékozzuk el. A Feng Shui nem szereti a szárított virágokat a lakásban, azt mondja halott energia, és nem mást mint porfogó, ami igaz is. Szereti viszont a kristályokat, a gyertyákt és a jól megválasztott színeket, a kerek levelű növényeket és a szélcsengőket. Támogatja a tudatosan használt szimbólumokat.

IMG_3828Mivel mindig is érdekelet az Asztrológia és imádom az illatokat, érdekes és hasznos kitérő volt ennek a képen látható két könyvnek az elolvasása is. Terah Kathryn Collins: Feng Shui és Jami Lin: Feng Shui Illatok (A Jon Sandifer: Feng Shui Asztrológiáját azonban jobbnak találtam a Terah Kathryn Collinsénál.)

Az elmúlt évek alatt rengeteg más könyv is a kezembe és elolvasásra került, és mindez arra volt jó, hogy nyilvánvalóvá váljon számomra, hogy India és a Jóga világa hozzám közelebb áll mint a harcművészet vagy a Kínai Bölcselet.

Mégis az élet úgy hozta, hogy Új-Zélandon való tartózkodásom alatt megismerkedtem egy kiváló Tai Chi tanárral és volt szerencsém vele tanulni és elsajátítani tőle a Sun Stílusú Tai Chi-t. Amit mind a mai napig (közel 6 éve gyakorlok). Ez a stílus kiváló az ízületi panaszok enyhítésére amit én magam is megtapasztaltam, mert akkoriban a csuklómban volt kialakulóban egy ízületi gyulladás, amitől az elmúlt évek alatt teljesen tünetmentessé váltam. Mindezt napi 15 perc Tai Chi-val!

face reading bookA Tai Chi tréningem követően (és ez már 2014!), ismerkedtem meg Lillian Bridges-el akitől Arcdiagnosztikát tanultam Hawkes Bay-ben. (Új-Zélandon). Nagyon élveztem és most ha megkérdeznéd melyik könyvet tartanám meg az összes fent említett közül ez lenne az!

Lillian nemcsak személyesen elbűvölő és bölcs, hanem a könyvében is! Szeretettel ajánlom neked, ha szeretnél többet tudni magadról (és másokról). Kiváló önismereti és terápiás eszköz! Lilliannel való találkozásom óta majd minden nap belenézek a könyvbe, lassan emésztgetem a tréningen hallottakat és használom az ott tanultakat.

És ahogy így a végére érkezek ennek a rövid kis írásnak, az is nyilvánvalóvá válik számomra, hogyan egészíti ki egymást bennem a Kínai és Indiai mozgás-, művészet- és bölcsesség. Minden egyes új ismeret kapcsán, újabb megfigyelésekre, tapasztalatokra teszek szert, kapcsolódási pontokat figyelek meg. Mai ismereteim alapján bár a szívem India felé húz, semmi pénzért sem hagytam volna ki a Tai Chi óráimat, az Arcdiagnosztikát, vagy épp a Feng Shui-t. Hálás vagyok a lehetőségekért amelyek az elmúlt évek tartogattak és izgatottan várom, hogy mi jön még!

Megértettem, hogy a kíváncsiság a lelkesedésem belső motorja.

***

8. Paulo Coelho a brazil származású újság és zeneszerző majd nagy sikerű író hamar a kedvencemmé vált. Ez azért is volt, mert jó könyvel kezdtem. Erre a könyvre egy újságcikkben találtam rá, aminek már a címét is lebilincselőnek és varázslatosnak találtam: Az Alkimista. Később, mikor végre a kezembe került a könyv, úgy éreztem végre egy olyan hiány pótlására került most sor az általam olvasott irodalomban, amire úgy vágytam.

Aki ismer, tudja rólam, hogy imádom a gyerekkönyveket, a fordulatos történeteket és a jól és egyszerűen megfogalmazott mondanivalót, amelynek valódi mélysége és tartalma van. És ha mindezt egy könyvben meglelheti az ember, Az Alkimista egy ilyen könyv. Csodálatos mese felnőtteknek. Egy történet, amiben keveredik a hihető a hihetetlennel. Amelyet az intellektus könnyen követ és a lélek csak mosolyog miközben olvasol.

IMG_3860Paulo Coelho könyvei rövid kis nyári olvasványok. Felüdítő, kiváló utitársak amelyek jó társként kísérhetik nyaralásunk. Azért szerettem bele a könyveibe, mert ugyan könnyű őket olvasni és hamar kiolvassa az ember, de valahogy a hatása alá kerül. Mélyebb igazságokat feszeget olyan könnyed írói stílusban, hogy rajtunk áll csak, hogy mennyire engedjük át magunkat a történet sodrásának ezzel engedve azt, hogy esetleg az életünk menetét is befolyásolja az.

Számomra ugyanis fordulópontok voltak ezek a könyvek, kezdve Az Alkimistával, majd A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni, Az ördög és Prym kisasszony, Egy Mágus Naplója és A Zahír. Ez után még olvastam pár könyvét angol fordításban, de számomra a fent felsoroltak maradnak azok amelyek megérintettek.

Volt szerencsém Paulo Coelhoval személyesen is találkozni a 2000-es évek közepén egy a Kongresszusi Központban szervezett sajtótájékoztatón, amire emlékszem vegyes érzelmekkel mentem el. Hiszen olyan nagyon szerettem a könyveit és azt hiszem, tartottam kicsit attól, hogy a könyvein át megismert író, valahogy nem lesz olyan amilyennek elképzeltem. De kellemesen csalódtam. Épp olyan könnyed bölcsesség, és gyermeki csintalan csillogás áradt a szemeiből ahogy jó humorral és kedvességgel megválaszolta a feltett kérdéseket mint ahogy a könyveiből. Főleg franciául beszélt, angolul csak keveset – azt mondta az angolja nem olyan jó, mint a franciája, amit sajnáltam, mert olyan jó volt rögtön megérteni amit mond és hogy nem kell várnom a tolmácsra.

Ahogy ezen tűnődtem aztán, rádöbbentem, hogy valójában minden könyvét tolmácsokon át értettem meg. Ez volt az a momentum, ami megakasztott a további könyvei elolvasásában. Helyette azonban megfogant bennem a vágy és a növekvő belső elhatározás arra, hogy eredeti nyelven olvassak ezentúl attól akitől tehetem. A portugál, spanyol, vagy a francia nyelv elsajátítása távol állt tőlem, de az olasz nyelv mindig is vonzott. Elkezdtem hát olaszul tanulni a nyelv szeretete miatt, elvárások nélkül, csak a játék kedvéért. És remekül haladtam. Arról álmodoztam, a rövid olaszországi utam után hogyan is tölthetnék több időt az olasz nyelvterületen – de ehelyett az élet mást hozott. IMG_3862A belső indítattásból és azon egyszerű szándékból: hogy a nyelv szépsége miatt tanulok és nem azért mert “kell” – kinyitott bennem egy ajtót egy olyan lehetőség felé, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Akárcsak az Alkimista én is máshol kötöttem ki, mint ahová indultam, közel tíz évet töltöttem külföldön. De aztán, akárcsak Santiago a végén a kincset én sem az áhított messzeségben leltem meg, hanem itthon ahonnan elindultam.
Paulo Coleho nekem egy jóbarát. Értem és érzem a mondanivalóját. Járom és felfedezem a belső utakat amelyeket ő is megjárt. Osztom a csodás véletlenekbe vetett hitét. Belső erőink megismerésének és feltárásának szükségességét. És annak ismeretét, hogy a külső történések csak a felszín, az életünk valódi mondanivalója a megélt tapasztalat bölcsességében van.

Csodás barangolást és ismerkedést a benned élő mágussal!

***

9. A következő Richard Bach könyvek – A Sirály, az Illúziók és a Minden és Mindenki EGY – nagy hatást gyakorolt rám. Azért szerettem bele ezekbe a könyvekbe, mert nagyon megtetszett az író fantáziaviága. Az ahogy képes vegyíteni  a könnyed humort a mély bölcsességgel és életismerettel.

waiheke airplainBach pilóta volt, akárcsak Exupéry a Kis herceg írója. Egy időben magam is vágyakoztam megtanulni repülőgépet vezetni, talán ezért is vonzódtam a könyveikhez. Ennek a tudománynak a megszerzése egyenlőre még elmaradt, de a csodálatom és lelkesedésem nem múlt el a repülés élményének megtapasztalása felé (még több harmic-sokórás repülőutak után sem). A szívem mindig nagyot dobban amikor a hatalmas gép-madár a magasba emelkedik. Valahogy nem szűnik meg bennem az újongás a technika eme csodálatos vívmánya kapcsán. És legszebb élményeim közé tartozik az, amikor Waiheke szigete  felett repülhetem egy négy személyes kisgépen. (akkor /2007/ és ott /Új-Zéland/ készült a fenti fotó)

A Sirály című könyv ahogy a címben is szerepel egy sirályról szól, akinek a szemén keresztül vezeti be az író a laikus olvasót a repüléstudomány titkaiba. Jonathan Livingston a sirály minden vágya, hogy tökéletesen repüljön, és ennek érdekében hajlandó arra is hogy meghozza a szükséges áldozatokat is. Vállalja a kiközösítést, a magányt, a kemény munkát. Vállalja azt, hogy rendhagyóan gondolkozzon. Hajlandó arra, hogy tegyen olyan dolgokért amire mások csak legyintenek, mondván “lehetetlen”! Egy kedves kis mese felnőtteknek, hasonlóan Paulo Coelho Alkimistájához.

Az Illúziók fő üzenete, hogy minden ember, minden apró mozzanat életünkbe úgy kerül, hogy azt magunk vonjuk oda. És az, hogy aztán mit teszünk vele, csak rajtunk áll. A könyv főhőse egy kis kötetet talál aminek az a címe: A Messiás Kézikönyve – avagy Emlékeztető a Fejlett Lélek számára. Ebből idéz sokszor aztán a történet folyamán. Nagyon hasonló a Kis Herceghez, azzal a különbséggel, hogy a nyelvezete nem olyan egyszerű szimbólumokkal van tele mint a Kis Hercegének.

IMG_1788A Minden és Mindenki EGY című könyvének már a címe is beszédes, ahogy igazából a minden egyes könyvéé. Mesterséges-e a mesterséges intelligencia? Létezik-e a szabad akarat? Vannak-e párhuzamos univerzumok?

A Híd az Örökkévalóságon át egy önéletrajzi ihletésű szerelmi regény, amit ezekkel a szavakkal ajánl Richard Bach: “Ez a történet a haldokló hercegről és az életét megmentő hercegnőről szól. Szépségről és fenevadakról, rontó szellemekről és várkastély-menedékekről: a halál erőiről, amelyek mindig látszólagosak, meg az élet erőiről, amelyek valódiak. Ez a mese arról az egyetlen kalandról szól, amely mindig is a legfontosabb volt.” (Nekem ennyi ajánló elég is volt, hogy felkeltse az érdeklődésem!)

És végül A Földön Idegenben mindent megtudhatunk a vadászrepülőgépekről, a vezetésükről, a műszereikről, a pilótáik kiképzéséről, és a légiharcról. De nem csupán erről! Ahogy Bach minden könyvét belengi egyfajta varázslat ezt is. Kérdésfeltevései, fogalmazásmódja és kiváncsisága lebilincselő. Különös, rendhagyó stílusa magával ragadó.

Elmúlt már tizenöt éve, hogy olvastam ezeket a könyveket, mégis még most is emlékszem, egy egy bölcseletére az Illúzióknak.

“Azért,
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.

Nem mindig könnyű
ez az áldozat.”

Ha nem ismernéd a könyveit szeretettel ajánlom őket. Mély gondolatokban, humorban és szárnyaló fantáziában lehet részed általuk.

***

10. Akik követik a “Bölcsesség nyomában” sorozatom, tudják, hogy a múlt hét csütörtöki cikk elmaradt. Ez azért volt, mert nálunk vihar tombolt, aminek következményében a wi-fi dobozunk megadta magát. Ebből kifolyólag 4 napig nem volt Internetünk. Nem először fordul azonban velem elő, hogy egy elsőre bosszantó esemény egy láncolatot indít el, aminek a vége valódi áldás lesz. Így volt most is.

Miközben kint tombolt az eső, vad dörgéssek és villámok kíséretében, úgy döntöttem nem erőltetem a számítógépen való munkám, inkább kikapcsolom azt. (Amit persze időben tettem meg, mert nem sokkal utána csapott be hozzánk a villám, a fent már említett “drámai” következményekkel.)

Amikor becsapott a villám, megszólalt a csengőnk. Kezem-lábam remegett úgy megilyedtem. Nem sokkal utána azonban mintha valami különös erő kerített volna hatalmába és a könyvespolcomhoz vezetett. Mintha előre elterveztem volna, úgy vettem le róla egy könyvet amit az Édesanyámtól kaptam tinédzser koromban. – Még mindig emlékszem a csillogó szemére, ahogy elragadtatva beszél a könyvről, arról hogy neki milyen nagyon tetszett. Sok könyvet kaptam így tőle, sokat el is olvastam, de ez valahogy elmaradt. Talán nekifutottam egyszer, de pár oldalon túl nem jutottam vele sokra. – Épp ezért, tudatos elmémmel nem is értettem mint keresek én most itt és miért épp pont ez a könyv, amikor annyi más van amit szeretnék olvasni. De ezen a futó gondolaton kívül nem volt más, csak a pillanat elragadtatása. A háztetőn ütemesen doboló eső zaja és mégis végtelen csend.

IMG_1790Ezzel a belső kiüresedéssel indultam neki az első soroknak. Amik aztán úgy magukkal ragadtak, hogy az elkövetkező három napban le sem tudtam tenni a könyvet. Ez egy két kötetes könyv és mikor már vagy a feléhez értem kezdtem el gyanakodni, hogy talán én most a második kötetet olvasom. De nem bántam, úgy gondoltam, oka van ennek és olvastam tovább. Mikor befejeztem már éreztem, hogy valami különleges ajándékot kaptam én akkor vagy két évtizede a kezembe Édesanyámtól, amin mégis volt egy időzár.

Általában úgy olvasok, hogy a kedvenc részeket kijegyzetelem a könyvből és ennél a könyvnél sem volt ez másként. Azzal a különbséggel, hogy rendszeresen éreztem azt, hogy a jelenleg bennem élő kérdéseim, amelyek még csak épp fogalmazódnak – kerülnek sok esetben megfogalmazásra és megválaszolásra ebben a könyvben. Azt a csodálatos párbeszédet tapasztaltam meg, amit az író érezhet, mikor a könyvén dolgozik. Mintha az én szemem előtt került volna a történet sorról-sorra a papírra.

Így bomlott ki és még bomlik is ez a különös időzár, ami a könyv üzenetét őrizte nekem mostanáig. Jelenleg az első kötet felénél tartok. És akkor most el is árulom mi is ennek a könyvnek a címe: A Nap Szerelmese: Dallos Sándortól. (Második kötet, amit én elsőre olvastam: Az Aranyecset).

A könyv Munkácsy Mihály életéről szól, mégpedig olyan stílusban megírva, hogy az ember azt gondolja, hogy az író személyesen ismerte és végigkövette nagy festőnk életét.

A könyvet olvasva rengeteg felismerés ért annak kapcsán, hogy mi is ez a kreatív alkotó folyamat, hogy a géniusz ott él mindannyiónkban de csak kevésben van annyi kitartás és bátorság, hogy ki is fejezze azt. Hogy az elsőre lehetetlennek látszó, sőt mondhatni kivitelezhetetlen munkába belefogjon és nem hogy csak végigcsinálja azt, hanem olyat alkosson ami egyedülálló és zsenialitása minden időn átragyog.

Arra a sürgető hívásra is kaptam válaszokat, ami egészen kisgyerekkorom óta bennem lobog. A miértekre és a hogyanokra, amiket oly rendszeresen felteszünk magunknak és a környezetünknek és amelyekből olyan sikeresen kinevelnek minket.

Azt is megértettem, hogy mi a különbség a gyermeki lelkesedés és a gyerekesség közt. Míg az első elvezet és megtart a kreativitás lágjában, addig a második elherdálja azt. Míg az első tudja, hogy önnön fényének megtalálása és annak kifejezésre juttatása mindenek fölött álló elsődlegességet kell hogy élvezzen, a második követel, hisztizik és reklamál, ha valami balul sül el. Míg az első hajlandó kísérletezni és képes elhagyni az elhasznált idő vagy energia inkább önös érdekekre való felhasználását, a másik azon bánkódik, hogy nincs elég ideje, ereje, vagy tehetsége az álmaiért tenni.

És azt is megértettem ezzel, miért mondta olyan sokszor rám Édesanyám, hogy idealista vagyok. Ez így van. Keresem a jót, az örökölt jót mindenkiben, mert tudom, hogy ott van.

Jó keresgélést nektek is, és ha újabb eső vagy esetleges áramszünet lepne meg titeket, gondoljatok erre a könyvre! Érdemes.

***

IMG_387611. Ahogy így leltárba veszem a könyveket amiket olvastam, sokszor kedvem támad egy-egy könyvet újra elolvasni. A minap az jutott eszembe, hogy talán a sok gyűjtögetés mellett amit az ember folytat az élete során, nem árt néha visszanézni és időről-időre számba venni azt amije van. Ha minden könyvnek a tulajdonában lennék amit olvastam, nem férnék be a szobámba. Illetve ha meg akarnék venni minden könyvet amit elolvasnék, nem tudnék elég gyorsan olvasni hozzá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy imádok olvasni, de amikor nem szabok határt magamnak, hogy mennyi az elég, akkor az olvasás, egy-egy újabb könyv felfedezése is egyfajta szolgai monoton menetté válik és nem izgalmas kalanddá.

IMG_3873Szeretem követni az információ áramlást azokon a területeken ami érdekel, vagyis elsősorban az ember önnön határaink tágításáról és azok meghaladásáról szóló irodalmat. Vagyis olvasok kalandregényeket, szépirodalmat, önéletrajzi történeteket, felfedezőkről, művészekről, matematikusokról, fizikusokról szóló írásokat. Érdekel a csillagászat, az űrkutatás és a pszichológia. Élvezettel olvasom a meséket, a science fictiont és a meditatív elmélkedéseket. Szeretem a letünt kultúrákról szóló könyveket…és még sorolhatnám, hogy mit még. De azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy értsd, mennyire szerteágazó az érdeklődési köröm és mégis mennyire egyhegyű.

Azonban időről-időre abba a hibába esek, hogy csak megyek-megyek előre, újabb és újabb információ után és nem is veszem észre, hogy mindaz ami már a birtokomban van éppen elég. Hiszen mondják is “nincsen új a nap alatt”, amely mondás igazsága számomra abban mutatkozott meg, hogy felfedeztem, az ami igaz, legyen bárki által megfogalmazva, bármely nyelven, az az igazság mind egy felé mutat. Nehéz erre helyes szavakat találni, de ha mégis kéne azt mondanám harmónia, egyensúly, alázat.

IMG_3877Hát így jutottam el újra ehhez a könyvhöz is és íróhoz, akinek a könyveit középiskolás koromban forgattam sokat. Időutazás ez most, és a fantasztikus mégis az, hogy a mai tapasztalataimmal olvasva, a legcsodálatosabb jógafilózófiai tanítást találom meg benne a szemlélődésről.
Ez az író Gerald Durrell és én tegnap a Vadak a Vadonban című könyvét keztem el újra-olvasni. Természetesen anno én is a legismertebbel kezdtem: A családom és egyéb álatfajtákkal. Ami Durell Korfun eltöltött gyerekkori éveiről szól. Ennek a második része a Madarak, vadak, rokonok a harmadik pedig az Istenek Kertje. Aztán amit ki kell, hogy emeljek még, mert nagyon tetszett a Hahagáj című könyve volt. Ez a könyve is, mint a legtöbb arról szól, hogy védjük és szeressük ne pedig írtsuk és féljük az élővilágot ami körülvesz minket.
IMG_3872Különösen élvezem a könyveiben azt a kedves, humoros stílust amivel az állatokat és a környezetet leírja. Olyan mintha az ember ott kuporogna mellette egy-egy leshelyén és együtt figyelné vele az állatokat. Csodálom a türelmét, és az odaadását és a végtelen megértő szeretetet ahogy az állatok felé fordul és bánik velük. Azt hogy a legkülönlegesebb teremtmények felé sem félelemmel, hanem egyfajta kíváncsi felfedezőkedvvel fordul, ahogy csak egy gyerek képes. Ezt a apró részletekbe menő, kíváló megfigyelőképességet értettem az alatt, hogy a legcsodálatosabb példája annak, hogyan érdemes az életet jól: szemlélődve élni.

Szeretettel ajánlom a könyveit, ha olvastad ezért: olvasd újra! Ha pedig nem, pótold! Nem fogsz csalódni ígérem!

***

12. Gerald Durrell lelkületéhez, humorához és élvezetes írásmódjához hasonlót több évtizeddel később találtam, amikor Új-Zélandon éltem. Ez persze csak épp annyit jelent, hogy itt ajánlotta nekem Alexander McCall Smith könyveit a figyelmembe az akkori főnököm. Ez az író amúgy skót származású. A leghíresebb könyvsorozata, amivel én is kezdtem a No.1 Ladies’ Detective Agency, vagyis az Első számú Női Nyomozó iroda.

A könyv címeket ezúttal először angolul írom, le, mert ezeket a könyveket angol nyelven olvastam. Megjegyzem itt, hogy ha nyelvet tanulsz ezek kíválló könyvek. A szövegértéshez legalább középfokú nyelvtudás kell, de annyira lendületesek és fordulatosak, hogy ha csak a felét érted, akkor is jól fogsz szórakozni! Szeretném még azt is elmesélni neked, hogy milyen sokat segített nekem a nyelvtanulásban és a szókincsem bővítésében az, hogy sok Alexander McCall Smith könyvet volt szerencsém  hangos könyvben kikölcsönözni az Auckland City Könyvtárból és a könyvvel együtt olvasva hallgatni őket. Ha nyelvet tanulsz, találj te is egy kedves könyvet és hozzá az audiót: játszva fogsz fejlődni!

44 Scotland Street sorozat

A 44 Scotland Street (Skócia utca 44 szám) sorozata számomra a legtüneményesebb. Ez ahogy a címe is mutatja Skóciában mégpedig Edinborogh-ban játszódik. A fenti utca 44-számú házának, – ami egy többszintes társasház – lakóinak az életéről szól. A történetben szerepel egy Pat nevezetű lány, aki egyetemi diák, de épp évet halaszt, persze erről a szülei nem tudnak. Bruce a nárcisszisztikus szomszéd aki persze amellett igen jóképű is, annyira, hogy Pat sem tud ellenállni. Aztán itt van Domenica MacDolnald és a barátja Angus aki egy festőművész kutyával aki az egyik kedvenc figurám. Matthew egy gazdag fiú aki képgalériát nyit és ahol Pat később elhelyezkedik. És természetesen kihagyhatatlanul az 5 éves Bertie akinek az Édesannya megrögzött szuperanya kíván lenni és ebből kifolyólag mindenféle dologra “kényszeríti” gyermekét, például arra, hogy megtanuljon a szaxszofonon játszani és olaszul beszélni, mert hogy az milyen jól fog majd neki jönni ha felnő. Szívet melengetően kedves és ugyanakkor szatírikus olvasmány.
McCall Smith több sorozatot írt. Van tehát a nyomozó irodás, a 44 Skócia utca aztán a The Sunday Philosopy Club sorozat (ebből én nem olvastam, csak az első két könyvet és nekem ez tetszett a legkevésbé.) Azonban nagyon tetszett a Corduroy Mansions sorozat ami hasolít a 44 Scotland Streethez, de ez Londonban játszódik. Ezen kívül még írt egyéb más könyveket és sorozatokat, illetve gyerekkönyveket.

img_1873Könyveinek már a címei is szívderítőek: például a No. 1 Ladies Detectice Agency sorozatból a Tears of the Giraffe vagy a Morality for the Beautiful Girls vagy a The Kalahari Typing School for Men. Ezekből a címekből már sejtheted is hogy itt nem véres tettek kinyomozásáról van szó, hanem kedves mindennapos misztikus történetek megfejtéséről.

Fizikai formátumban csak ez az egy könyve van meg nekem, a többit könyvtárból kölcsönözve illetve digitális formátumban olvastam. Ez is a címe miatt fogott meg: “Right attitude to rain” 

Kedvenc sorozatomból a 44 Scotland Street sorozatból néhány cím kedvcsinálóként: Espresso Tales, Love over Scotland, The World According to Bertie, The Unbearable Lightness of Scones, The Importance of being Seven, Bertie Plays the Blues. Én ebben a sorozatban a Bertie’s Guide to Life and Mothers-nál tartok. (ezt a könyvet vittem idén nyaralni magammal, illetve ezt is!) vagyis két könnyvvel le vagyok maradva, ami igen jó hír, mert imádom őket 🙂

Visszatérve McCall Smith-re a személyes életútja is végtelenül inspiráló volt számomra. 1948-ban született a jelenlegi Zimbabwe-ban. Később Skóciába költözött ahol jogot tanult majd meg is szerezte a PhD.-t Belfast Queen’s Egyetemén tanított, majd 1981-ben dél-Afikába költözött, hogy segítsen megalapítani a Botswana-i Jogi Egyetemet.  (Itt Botwsana-ban játszódik A No1. Ladies’ Detective Agency.) E mellett rengeteg más érdem és kitüntetés érte, de ami számomra a leginspirálóbb, hogy játszik a fagotton és megalapítója a “The Really Terrible Orchestra” (Nagyon szűrnyű zenekarnak). Igazán híressé és népszerűvé nyugdíjas korában vált amikor elkezdte megírni a sorozatait először csupán mint rövid történeteket. Jelenleg is ír, alkot, évente több könyve kerül kiadásra.

Kis nyomozással megtudtam, hogy a No1. Női Nyomozó iroda könyvek már magyarul is kaphatóak!

Szeretettel ajánlom őket!

***

img_188113. Az első könyv amit Hermann Hesse-től olvastam a Demian volt ami egy különös szerelmi regény. Az ajánló a kötet hátoldalán ezzel az idézettel kezdődik:

” Minden ember élete egy kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”

Az író ebben a könyvében azt fejtegeti hogy van-e egyáltalán bűn? És ha igen akkor mi az. Hogyan lehet definiálni a jót, és létezik-e az a maga tiszta valójában? Mi az igazi szeretet? Létezik-e szabad akarat?

img_1878Ez a könyv egy meghatározó könyv volt huszas éveim elején. Többször is elolvastam. Oly annyira tetszett, hogy lendületet kaptam, hogy megvegyem és elolvassam Hesse többi magyarul megjelent könyvét is. De nem jutottam túl messzire. A Gertrud és a Knulp című könyvek után zátonyra futott a Hesse által írott irodalom mámorával fűtött hajóm. Azonban még a Hesse könyveket gyűjtő lendület megvetette velem a Sziddhárta címűt könyvet. Ami sokáig ott porosodott a polcomon. Volt hogy levettem, beleolvastam, aztán visszatettem.

img_1882Nem először fordult ez elő velem. Hogy valami a birtokomba került azelőtt, hogy azt valóban értékelni tudtam volna. Így volt ez a Sziddhártával is, amit végül először könyvtárból kikölcsönözve angol nyelven olvastam el Új-Zélandon, sok évvel azután, hogy magyarul megvettem.  Akkor az első sor elolvasása után, megtelt a szívem lelkesedéssel. Ez az! – Visongott a lelkesedés bennem! Ezt kerestem! Egy olyan könyvet, ami ilyen irodalmi szépséggel és egyszerűséggel tud nyilatkozni a spirituális útkeresésről, és teszi ezt úgy hogy közben nem elriaszt, hanem arra inspirál, hogy te is elindulj!

Hermann Hesse Sziddhártája a legcsodálatosabban megfogalmazott irodalom a szellemi- és lelki megújjulásról. Stílusa élvezetes, mert könnyen érthető mégis elmélyült gondolatébresztő fevetéseket fogalmaz meg benne az író. Sziddhárta a történelmi Buddha eredeti neve, ami azt jelenti “az aki elérte a célját” a “megvilágosodott”. Ebben a fejlődéstörténetben benne van minden ami egy klasszikus mesében, az útra kelés, az út maga és a beérkezés, de ellentétben sok mesével ebben arról is szó esik, hogy mi van azután, ha az ember megérkezett.

Mióta újra megtalált ez a könyv, azóta sikerült többször is elolvasnom mind angol- mind magyar nyelven. Így vált először az angolul olvasott könyveim kedvencévé és csak később a magyarul olvasott könyvek közötti gyöngyszemmé! Ha szereted a szépen megírott remekműveket, ez is tetszeni fog! Nagyon!

***

14. Önismeretem útján – a napi fizikai ászana gyakorlás*on kívül (vagyis amit manapság “jóga”* gyűjtőnévvel illetünk) – az érzékszerveim csiszolgatása és művelése hatalmas segítséget nyújtott. Mindig is vonzottak a képzőművészet- és az irodalom remekei. Magam is sokszor nekifutottam, hogy megpróbáljam magam ezeken a területeken. Gyerekkorom óta élvezettel rajzolok és verselek, naplózom vagyis írok. Általános első osztályában emlékszem a tanáraim csodájára jártak az írásomnak, annak hogy olyan szépen formálom a betűket. Számomra ez nem volt csoda, inkább természetes, hiszen óvodás kiscsoportos korom óta vágytam az iskolába, már az oviba is iskolatáskával jártam és bújtam a könyveket. És mivel számolni előbb megtanultam mint olvasni, hát számoltam a könyvekben a betűket, szóról-szóra szavanként és igyekeztem megfejteni azok értelmét. Komolyan belemerülve tettem ezt, hogy a körülöttem lévő felnőttek azt higgyék olvasok. Hát ilyen nagyon szerettem volna én már 4 évesen is elsajátítani eme titkos és magasztos ismereteket mint az írás és olvasás tudománya.
Meglepetésként ért, hogy Új-Zélandon a munkatársaim újra megdícsérték írásomat, azt, hogy folyó betűkkel tudok írni, mert sokuk csak nyomtatott betűkkel írt, a folyó betűvel való írás náluk egy külön tudománynak számít, és ebből kifolyólag megbecsült művészeti tevékenységnek. Ennek hallatán meg én ámultam el, hiszen huszas éveim elején, a pályaválasztásom előtt állva hagytam magam lebeszélni a művészeti iskoláról és a képzőművészet helyett inkább mérnöknek tanultam. Anyám kijelentette megkérdőjelezhetetlen meggyőződéssel többször is nézete mellett voksolva, hogy “a művészetből nem lehet megélni!” Én pedig sokáig hittem neki. Hiszen az én tapasztalatom is ezt mutatta. Egészen addig amíg bele nem futottam az ellenkezőjébe, a Föld átellenes pólusán, Új-Zélandon. Ahol az volt a tapsztalatom, hogy a művészetet támogatják, megbecsülik és teret engednek neki.

img_1918Nem véletlen hogy itt talált meg Betty Edwards könyve a Drawing on the right side of the brain. Egy kanadai barátnőmtől kaptam, elutazásakor. Ez a könyv is egyike let azoknak amelyek segítettek életem eseményeit egy új mederbe terelni. Betty Edwards könyve segítségével felszámoltam pár olyan hiedelmet, ami egészen addig megszabta és gátolta kreatív kibontakozásomat.

Ez a könyv kapható magyar nyelven, többek között a Libriben is Jobb agyféltekés rajzolás – A kreativitás és a művészi magabiztosság fejlesztésének új útja címmel.

A könyv tizenkét fejezeten át lépésről-lépésre elvezet ahhoz a készséghez, hogy megrajzold magad portréját úgy mint egy művész. És hogy legyen viszonyítási alapod arra kér, hogy rajzold le magad a könyv elolvasása előtt ahogy tudod, és aztán a könyv elolvasása után. Mondanom sem kell, drámai volt a különbség. És mindez csupán annak az eredménye, hogy valaki megoszt veled pár olyan trükköt, amit nekem speciel kimaradt az általános iskolai vagy később a középiskolai rajzoktatásomból.

A számítógépem archívumában megtaláltam két régi írásom ebből az időből (2008) amit ha szeretnél elolvashatsz itt: Művészet élvezete és Kreativ Írás.

Csodás napokat neked kreativitásod felfedezésének jegyében!

***

img_388815. Szerb Antallal nevével úgy ismerkedtem meg, hogy Gimnáziumi éveim a hasonló nevű intézményben töltöttem. Ebből kifolyólag olvastam el először tőle az akkoriban sokat emlegetett és számomra ajánlott A Pendragon legendát. Amiben egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat. Egy nagyszerű, szatirikus detektívregény, amely a legendákkal teli varázsos walesi tájra viszi el az olvasót.

A másik könyv ami birtokomban van A Királyné nyaklánca, amit most nyáron sikerült elolvasnom. A történet Marie Antoinette hírhedt gyémántjai körül bonyolódik. A meghökkentő kalandok sorozatában bíborosoktól szélhámosokig ágaznak szét az udvari cselszövések szálai és az emberi sorsok váratlan fordulatai. Érdekes könyv volt, mégis írásmódja miatt, számomra kicsit nehézkes volt olvasni.

img_3889Ellentétben a harmadik könnyvel, amit a hétvégén olvastam el két nap alatt. Az Utas és Holdvilág stílusa magával ragadó. Valahogy folyamatosan olyan ismerős volt a könyv. Számomra Szepes Mária Raguel 7 tanítványának és Hermann Hesse Demianjanak légkörét idézte. Nehéz volt letenni. A könyvekből amik nagyon tetszenek általában jegyzetelek. Tessék hát ebből néhány gyöngyszem:

“Íme egy ember, akinek sikerült megrögződnie a neki megfelelő életkorban. Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba.”

A könyv Olaszországban játszódik ezért is volt számomra nagyon kedves. Eszembe juttatta saját olasz utazásaimat, a nyelv, a táj az étel és az élet szeretetét, amolyan ‘dolce far niente’* módra. (*édes semmittevés)

” Sosem az kerül pénzbe amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz, és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek ami sokba kerül. “

Az író csodálatosan vegyíti , a belső és a külső világ vivódásait: az álom és a valóság, a higgadtság és az őrület, a lehetséges és a lehetetlen közti világokat.

“Utunk irányát magunkban hordjuk és magunkban égnek az örök sorsjelző csillagok.”

A legkedvesebb gondolat, ami nosztalgikus emlékeket és Juhász Gyula: Annak Örök című versét idézi bennem az ez:

“A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szémében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillnaatban.”

Milyen igaz ez! De ez nemcsak a szerelemre, hanem a szeretetre is igaz. A hű-tiszta barátságokra, vagy az elfogult gyermeki szeretetre ahogy a szüleinket látjuk. Rettenthetetlen, bátor hősöknek, akik védtelen gyermekként olyan kiválóan meg tudtak védelmezni és példaképül szolgáltak nekünk. Szerencsés az, aki képes felnőttként is bátor hősnőnek és rettenthetetlen hősnek látni a szüleit. De ennek kifejtése már egy másik bejegyezés tartalma kell hogy legyen.

Ha szeretnél egy jó könyvet találni a lukas, őszi estéidre, Szerb Antal kiváló választás lehet. Szeretettel ajánlom neked a könyveit, legfőképp az Utas és Holdvilágot!

***

img_192016. Említettem Betty Edwards könyvét a jobb agyféltekés rajzolásról egy előbbi bejegyzésben. Most egy másik könyvről számolnék be ami szintén sokat segített: Julia Cameron: A Művész Útja. Ez a könyv is – Hermann Hesse Sziddhártájához** hasonlóan – többször is megtalált engem. (Talán még az év is stimmel.) A huszas éveim elején vettem meg ezt a könyvet is magyarul és el is kezdtem a napi 3 oldal szabad aszociációs (free flow writing) írást minden reggel ébredés után. Ugyanis ez a könyv egy 12 hetes írói kurzus. Aminek a célja nem feltétlenül az, hogy íróvá válj. Csupán az, hogy felszabadítsd magadban a megkötött, elásott, elfeledett kreatív erőket. Több módja van ennek, de az írás az egyik legegyszerűbb ami a ma emberének a rendelkezésére áll. Nem is kell visszaolvasnod az írásaid. Nem kell, hogy értelmes mondatokat írj, vagy hogy szépen írj vagy fogalmazz. Csak annyi a feladat, hogy rászánd az időt és írj. És hát ahogy a napi jógázás megvalósításában ebben is pontosan itt van a nehézség. A rendszeresség megtartása, a lendület megőrzése. Amivel nekem is meggyűlt a gondom. Talán egy hónapig ment az írás, aztán legyintettem és abbahagytam. Kishitűen iróasztalom mélyére sülyesztettem a füzetet és hasznosabb és ha nem is hasznosabb de lagalább is élvezetesebb reggeli rutin után néztem.

Aztán akárcsak a „megvilágosodott könyve” ** ez a könyv is megtalált újra Új-Zélandon. (The Artist’s Way) Akkor újra nekiláttam és elkezdtem elolvasni a könyvet. Inspirálónak találtam és új lendülettel nekifogtam az írásnak. Ennek eredményeként született meg a könyvem a Maradandó Érték.

Aztán megint közbejött az élet – új elvégzendő és megvalósítandó kihívásokban helyt állni. Így az írás megint kicsit mellékvágányra került. A naplózáson kívül nagyobb írói munkába nem fogtam.

És aztán 9 év külföldön töltött idő után amikor 2015 év elején hazaköltöztünk újra megtalált a könyv. (Ahogy persze sok más is, ezért is kezdtem el ezt a rovatot: Bölcsesség nyomában) Élvezettel veszem le újra a könyveimet a polcról és olvasom őket újra, így vettem le a Művész Útját is és fogtam gyanútlanul bele az olvasásba. A mindennapos jógázásnak köszönhetően azonban, olyan mentális és fizikai teherbírásnak és kitartásnak a birtokába kerültem, ami képessé tett arra, hogy ez alkalommal ne csak nekifussak, hanem végis is csináljam a 3 hónapos napi írói gyakorlatot. Sőt magam előtt erőm fitpgtatásaképp ezúttal nem A5-ös, hanem A4-es füzetbe kezdtem róni a sorokat. Ezúttal lelkesen, töretlenül, a felmerülő belső akadályokat átszelve. Ennek az írói tevékenységnek lett aztán az eredménye, hogy összeállítottam a Szembe fordított tükrök című könyvem, ami több mint húsz év naplójegyzeteiből való szemezgetés. Amolyan jóga lelkű füveskönyv.

Szeretettel ajánlom, hát neked ezt a könyvet is, ha szeretnél nagyobb önismeretre szert tenni, kíváló utitársadul szolgálhat.

***

Az elmúlt évek során sok jógakönyvet végig bogarásztam. Habár manapság azt hangoztatom, hogy nincs szükség könyvekre, a személyes tapasztalás mindennél többet ér, azért bevallom hogy én sem tudok a könyvekről leszakadni. Nagyon szeretek olvasni, elmerülni egy-egy könyvben. Kutatni, felfedezni, megismerni. És ebben a folyamatban nagy segítségemre vannak bizony a könyvek is. Tehát úgy módosítanám kijelentésem a könyvekről, hogy szükséges megtalálnunk az egyensúlyt a könyvekből nyerhető információ és azok tudatos megélése, gyakorlatba helyezése vagyis integrálása közt.

Mindez fokozottan igaz a jóga ászana gyakorlásra és kiemelten azok közöl is az Astanga Jógára. Azért, mert az Astanga rendszere sorozatokból áll és az ego könnyen fennakad ezen a hálón. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer védi saját magát, vagyis ha engeded erősödni magadban a vágyat a birtokrásra, arra hogy minél rövidebb idő alatt próbálj elsajátítani minél többet könnyen tévútra vezet (sokszor úgy, hogy észre sem veszed!). Az első látásra nagyon is dinamikus mozgásforma valójában egy mozgás meditáció. (Akár a tai chi!) Vagyis akkor kezded el megtapasztalni annak mélyebb terápiás és az energia rendszerre is áldásos hatásait ha képes vagy azt lassan és tudatosan végezni. Lényegtelen, hogy hol tartasz benne, hogy mennyire vagy hajlékony, vagy erős a hangsúly inkább azon van, hogy érted-e a gyakorlásod?!

A jóga leginkább, de minden féle fajtájú és jellegű bölcsesség a megélésből ered. Az élő hagyományból, abból, hogy egy olyan személytől-, tanítótól- vagy bölcstől akit a te szíved igaznak és valódinak ítél kapod meg az elsajátítandókat. Én azt tekintem számomra hiteles forrásnak, aki saját példájával mutatja az utat. Aki nem papol, magyaráz, vagy kényszerít, hanem gyengéden terelget, késztet és ha szükséges felhívja a figyelmem. Aki képes mozgósítani bennem a saját belső tanítóm, aki nem más mint az inspiráció, a szent tűz, ami képessé tesz arra, hogy tanítóim által kezembe adott fáklya fényénél magam is nekimerészkedjek az ismeretlen felfedezésének.

Ilyen fáklyákat és fényhordozókat szeretnék most megosztani veled. Könyveket, írókat, szerzőket, tanárokat és mentorokat akik számomra sokat segítettek.


 img_195817. Gregor Maehle: Ashtanga Yoga 
volt az első Astanga jóga könyvem és sokat merítettem belőle. A könyv két kötetes a fekete az első kötet ez az első sorozatot tárgyalja és a könyv végén a Jóga Szútrákat elemzi.
A második kötet a fehér és ez a második sorozat gyakorlataiba vezet be és a mitológiába a szimbólumvilágba ami a jógapózokban van elrejtve. Nagyon élveztes olvasmány mindkettő. gregor-maehleiiAzért is nagyon jók, mert anatómia is van bennük épp annyi ami az egyes pózok kivitelezéséhez segítséget nyújt. Astanga vonalon én ezeket a könyveket ajánlom leginkább, természetesen Pattabi Jois Jóga Malá-ja mellett. Ugyan ebben a Bölcsesség nyomában sorozatban első ajánlóként Kino könyvét ajánlottam, ennek az az oka, hogy vele személyesen is találkoztam, és örömmel találtam meg itthon a Libri-be magyarul a könyvét. (Hiszen majd minden jógakönyvem az elmúlt tíz évben angol olvastam.) Szeretek egy témát több nyelven is megközelíteni. És hiszek abban, hogy akivel van szerencsénk az életben személyesen is találkozni, az azért van, mert tanulhatunk tőle.

img_172118. A jóga fűzére nevet kapta Sri K. Pattabhi Jois fentebb említett Yoga Mala című könyve, amiben az első sorozat ászanáit veszi sorba és írja le.
Vékony kis könyv, ellentétben a vaskos jógakönyvekkel. Épp ezért hozza visszahozza Jois szellemét akinek egy közismert mondása volt az hogy 99% gyakorlás 1% elmélet. Vagyis gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj a többi jön majd magától!

guruji19. A könyv bevezetését Eddie Stern írja, aki Guy Donahaye-val összeállított egy másik nagyon jó könyvet aminek Guruji a címe. Ebben a könyvben Pattabhi Jois tanítványaival készített interjúkat olvashatod el, és ami kifejezetten kincs volt számomra benne, hogy Peter Sanson új-zélandi tanárom is nyilatkozik benne. Egy vaskos könyv ami egy regényhez hasonlóan mesél. Én nagyon élveztem, mert nagyon szeretek olvasni vagy hallani arról, hogy más hogyan tapasztalja és éli meg a maga spirituális útját.

20. És ha már az igaz történeteknél tartunk még egy Astangás könyv, ami nagy segítségére lehet a gyermeket várló vagy gyermekáldásra felkészülő vagy már gyakorló anyáknak. yoga-sadhana-for-mothersEz pedig a Yoga Sadhana for Mothers (Sharmila Desa & Anna Wise) című könyv. Lebilincselt, mert több nő beszéli el benne a történetét. Azt hogy milyen problémái voltak a fogantatással, vagy hogy hogyan változott a teste a terhesség előrehaladtával és ebből kifolyólag hogyan változtatott a gyakorlásán. Illetve hogy hogyan gyakorolt a szülés után. Azért volt számomra különösen inspiráló, mert több különböző korú és származású nő szólal meg a könyvben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy milyen más egy olyan nő megélése aki a nagyvárosban él és felelőségteljes munkát lát el és hogy mennyire más ha a természethez közel, meleg éghajlaton kevesebb stresszel, közelebb a tradíciókhoz tudja egy nő kihordani gyermekét és életet adni neki. A könyvben szó esik praktikákról is, hogyan lehet a testet ösztönözni a gyorsabb regenerálódásra a folyamat külöböző szakaszaiban. Minden nőnek ajánlom, mert megérezhetjük belőle, hogy egy nő gyakorlása mennyire más mint egy férfié. Nemcsak a szülés, de a havi ciklus miatt is sokat változik a testünk egy hónapon belül is és érdemes erre odafigyelnünk. Gyakorlásunk ennek tiszteletbe vételével kialakítanuk.

Tudatos, inspirált és feltöltő gyakorlást neked!
Szeretettel várlak az óráimon.
Namaste,
Viki

***

dscn001021. Előző alkalommal jógakönyveket ajánlottam. Most még mindig jóga kapcsán azokat a szakácskönyveket szeretném megmutatni neked, amelyekből sokat tanultam. Dr. Vasant Lad könyveit szeretettel ajánlom, minden mennyiségben. Az Ayurvedic Cooking for Self-Healing könyvéből rengeteget tanultam és merítettem.

Szó esik benne arról, hogyan határozd meg saját dosád. Hogyan alakíts ki egy Ayurvédikus konyhát. Milyen fűszereket, eszközket szerezz be? Ételtársításról és hogy a különbözö típusoknak (Vata, Pitta, Kapha) milyen étel felel meg a legjobban. Tea receptek, ajánlott menük dosák szerint évszakokra bontva, Khir, Chapati, Puri, img_7170Chutney, Pakora, Samosa, Curry és leves  receptek valamint édességek és más finomságok. Le van benne írva a Ghee (tisztított vaj készítésének a menete). És egy fejezet van szentele annak, hogy a különböző zöldéségek, gyümölcsök és fűszerek milyen gyógyhatással rendelkeznek. Tényleg nagyon jó, főzés és Ayurvéda kapcsán én őt ajánlom!

dscn001122. The Yoga Cookbook (recepies from the Shivanana Yoga Vedanta Centers) a Sivanana Jóga Védanta Központ receptjeit tartalmazza. Ezt a könyvet azért szeretem olyan nagyon mert színes és szép. Ez volt amúgy az első Jógás Szakácskönyvem. Úgy vezet be a jógikus életmódba hogy ahhoz valóban kedvet kapsz. Leírja hogyan kezdjük a napjaink, mire figyeljünk, hogyan alakítsuk ki étrendünk.

A receptek megosztása mellett részletesen elmondja, hogy mi az a sattvikus étel és étkezés, vagyis szó esik a három gunáról. Arról, hogy mit mivel tudsz helyettesíteni. (Erről tapasztalatot szerezve sokmindennel nem értek egyet, de kiindulásnak jó!) Érdekesnek és inspirálónak találtam benne a táblázatot arról hogyan érjünk el pozitív változásokat az életünkben az első héttől kezve a jövőbeli 3 évre vetítve és azon túl. Mozgás, légzés, negatív szokásaink csökkentése, diéta, relaxáció, meditáció, önképzés. És aztán jönnek a csodálatosabbnál, csodálatosabb receptek és a képek róluk. Néha csak úgy belelapozok és nézegetem a fotókat. Már ez is feltöltő de a legjobb mikor el is készíti egyiket másikat az ember!

Kedvenc receptek belőle: a mandula tej, a sült banán, granola, földimogyorós paszternék leves, a miso, padlizsános quinoás “fasírt”, chapati, banán kenyér…és még sok más nem sorolom tovább mert már így is azon tűnődöm melyiket kellene megcsinálni, illetve talán inkább mind csak milyen sorrenben? 🙂

img_0135Ami még nagyban hozzájárult a főzőtudományom tökéletesítgetéséhez és tapasztalatok gyűjtéséhez hogy részt vettem több különböző főzőtanfolyamokon Új-Zélandon illetve dolgoztam mint szakács magam is. Egyik kedvenc helyem Napierben a Chantal nevű biobolt, aminek kis konyhájában finomabbnál finomabb reform ételek készülnek.
img_7168Itt magyarországon is érdeklődve figyeltem kitől érdemes tanulni és ihletet meríteni. Így jutottam el Hemangi Szakács tanfolyamára, jó volt közösen megfőzni és elfogyasztani az ételeket. Megtudni, hogy itthon mit hol lehet beszerezni.

dscn0013Részemről én nagyon szeretek főzni és enni. Az ételt életként tisztelem, és a jó szakácsnő szerintem a család gyógyítója.
23. A tanfolyamon fellelkesülve meg is vettem akkor az Ízek, imák, India című dvd-t mert a könyveknél is jobban szeretem hallani és látni azt hogy kell az ételt elkészíteni. Természetesen személyesen a legjobb. Az az igazi bölcsesség átadás!

***

Hadd mutassak be neked most egy pár magyar írót, akit minden bizonnyal ismersz, hiszen a kötelező oktatás része. De ha hozzám hasonlóan jártad ki az iskoláidat, igyekezted megúszni az előírt irodalom elolvasását. Én legalábbis teljes odaadással tagadtam a „muszáj”-t a „kell”-et és a „kötelező”-t. Meggyőződéssel olvastam én Mikszáthot és Karinthyt vagy Gárdonyit de nem azokat a könyveket amit tanáraim javasoltak. Így maradt ki számomra az Arany ember, vagy a Kőszívű ember fiai, amit szégyen vagy sem, de most sikerült pótolni.

A szépirodalmat manapság szeretem Antikváriumba beszerezni, és kifejezetten vadászom azokat a könyveket, amik a 60-as és 70-es években adtak ki, mert azok olyan szép talpas betűkkel lettek nyomva és a könyv kivitele, formája, súlya, lapjai is egyfajta olyan különleges harmóniában vannak, hogy márcsak a könyv birtoklása, kézbe vétele is egy élmény.

Ime hát három író akiket az olvashatóság sorrendjében soroltam föl. A könyebben olvashatótól a nehezebbig és most csak azokat a könyvet említem tőlük amiket az elmúlt másfél év alatt olvastam el. Ahogy kicsit pótoltam a magyar szépirodalomban való hiányaimat, arra a soha nem várt élményre is szert tettem, hogy az olvasott könyvek minden sorát élveztem. Sőt sokszor hosszú szakaszokat másoltam át naplóimba. Hát ez is eljött, talán már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam mégis milyen csodálatosak azok az írók és költök arról a bizonyos sokáig rettegett és megvetett kötelező olvasmányok listáról.

img_202224. Mikszáth Kálmán:

Mikszáthot különösen szeretem. Valahogy olyan élő nekem ő, a könyveit olvasva valahogy látom a bajsza alatti kis mosolyt és a szemében szikrázó kíváncsi lelkesedést ahogy csendesen az arcom kémleli és annak a jelei után kutat rajta, hogy tetszik a kezemben tartott könyve. A kedves humor ott van minden könyvében, de emellett a lényeglátás is és a kiváló karakterek által hozott tanítás is.

Különös Házasság (Elképesztett az ötlet, hogyan húzzák csőbe a vőlegényt. Húszas éveim elején próbálta elolvasni, de megragadtam az elején, és nem is sikerült továbbjutnom. Azt hittem a történet poénja már a legelején le van lőve minek tovább olvasni. De most, hogy sikerült új lendülettel elolvasni a regényt olyan írói bravúrnak lehettem tanúja, amit kár lett volna kihagyni.

Szent Péter Esernyője (A legkedvesebb regényem tőle. Ezt még sokszor elolvasom! Az esernyő benne mint tárgy, ereklye de mint szimbólum is sokat mondó számomra. Kedves történet, minden szereplője tünemény. )

25. Gárdonyi Géza:

Az Én Falum (Rövid elbeszélések. Új-Zélandi tartózkodásunk ideje alatt hangos-könyvben hallgattuk meg, de olyan nagyon tetszett, hogy könyv formátumban is szerettem volna újra megízlelni.)

Láthatatlan Ember (Kaland regény. Nagyon tetszik a cím és a mögöttes tartalom, ami olyan nagyon igaz. Vagyis hogy az ember maga láthatatlan minden amit a szemünkkel felfogunk csak a látszat!)

Egri Csillagok (Amit újra olvastam és most, 11 éves kori önmagammal ellentétben minden sorát élveztem!)

Isten Rabjai (A Margit szigeten játszódik, a kolostori életet mutatja be és azt a kérdést boncolgatja hogy vajon van-e szabad akarat vagy elrendelt sorsunkat kell járnunk.)

Ida Regénye (Szerelmes regény ezt középiskolában olvastam először! Nagyon tetszett. Évődő, romantikus, könnyed.)

Hosszúhajú veszedelem (Kettő szóval úgy tudnám jellemezni, hogy: a “legkellemesebb meglepetés”. Ez volt az a könyv ami elindított ezeknek a fentebb és alább felsorolt könyveknek és íróknak újra felfedezésében. Szüleim könyvespolcán találtam és miután beleolvastam, nem tudtam letenni! Agglegények elbeszélései arról, hogy miért is maradtak nőtlenek. Nagyon szellemes és elgondolkoztató. Ajánlott olvasmány hölgyek!

26. Jókai Mór:

Szegény Gazdagok (Tetszettek benne a szatirikus, kritikus, humoros és szívfájdítóan igaz vallomások.)

Sárga Rózsa (A hangulata fogott meg nagyon. Elvarázsolt!)

Arany Ember (Az összes Jókai közül ez tetszett a legjobban. Tetszett benne az, hogy olyan lendületesen indul a történet. Tetszettek a karakterek és a sorsok. Tetszett a történetük lassú kibontása és az utópisztikus happy end. Különösen élveztem a részt a szigetről, ahol akár az édenkertben élnek.)

Egy Magyar Nábob (Az Arany ember után a második kedvenc. Most épp a második részét a Kárpáthy Zoltán-t olvasom),

img_2024Kőszívű Ember Fiai (A legnehezebb az összes közül. Az vitt mégis tovább a történet elolvasásában, hogy elkezdtem beleérezni abba a tragédiába, hogy milyen érzés lehet az, hogy egy álom elérése érdekében, azt hajhászva életedben egész más emberré válsz, mint aki lelked mélyén valójában vagy. Megkeményedsz. Már magad sem látod önmagad igazán, ahogy a szeretteid sem látják, hogy ki vagy, hogy ki voltál. Pedig értük dolgoztál egész életeden át! Érdekes volt végigkövetni a sorsokat, amiket egy ilyen apa hagy hátra a fiaiban. Szembesülni azzal a felesége általi visszaemlékezéssel, hogy milyen más volt fiatalon és hogy mivé vált a döntései által. Elgondolkoztató a kérdés, hogy vajon mennyire determinál mindannyiunkat a családunk. Az a környezet amiben felnövünk. Az elvárások, amikkel szembesülünk. Vajon ki az akinek olyan nagyon meg akarunk felelni? Magunknak vagy a magunkban önmagunkról kialakított képnek? Vajon érezzük-e, meg tudjuk-e valaha ragadni a kettő közt tátongó különbséget? )

Az elmúlt napokban élvezettel jártam Pest és Buda kis utcáit. És lépten nyomon egy-egy nagy írónk házába, szobrába, idézett mondatába futottam. Most először éreztem azonban, hogy milyen nagy ajándék is a tapasztalat, a zsenialitás és a bölcsesség, amit fáradságot nem kímélve könyveikben és az azokból ledesztillálódó üzenetben hátrahagytak. Milyen szerencsés vagyok, hogy ide születtem, hogy az anyanyelvem egy velük és így ezen a tiszta csatornán szívhatom magamba az eszenciát, ami belőlük árad.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen írói nagyságok lábnyomába léphetek. Koptathatom az utcákat, ahol a szobraik és emléktábláik hirdetik: érdemes írni, dolgozni, hinni abban, hogy a mi üzenetünk is lehet értékes.

Szerencsés vagyok, hogy szavaikat megízlelhetem. Könyveikből tanulhatok az lelkismeretről, emberségről, igazségkeresésről és szemtanúja lehetek s számtalan írói bravúrnak. Szavuk fűszer a lelkemnek.

***

27. Agnes Golenya Purisaca 3 kötetes könyve

Most olyan könyvekkel folytatom a könyvajánlói listám, amelyek női olvasóként nagyon megragadták a képzeletem és nagyban megtámogatták bennem a női bölcsesség áramlását.

Mint minden nagyszerű dolgora az életben erre is véletlenül és nem szokványos módon leltem. Épp könyvvadászaton voltam a Múzeum körúton, vagyis a Líra könyvesboltba tartottam egy frissen rendelt könyvet átvenni. Megfogadtam, magamnak, hogy ennyi könyv mára és nem több. Mégis mikor a központi antikvárium előtt elhaladtam, valami bevonzott. Egy másik könyv címe ötlött a fejembe – amit régóta vadásztam (és amiről majd szintén ejtek szót később!) -, a hirtelen ötlettől vezérelve mentem be az üzletbe, és kérdeztem meg a könyvárust, hogy megvan-e az általam keresett könyv, persze még mielőtt megszólalt, tudtam, hogy a válasz nemleges lesz. Ami így is volt. Válaszát nyugtázva sarkon is fordultam és kifelé vettem az irányt, amikor egy női hang utánam szólt: “Nekem megvan az a könyv!” – mondta, majd hozzáfűzte: “Szívesen kölcsönadom neked!”

Milyen gyakran esik meg az emberrel ilyesmi? A hölgyet aki rámszólt egy tanfolyamról ismertem. Pár hónapja találkoztunk, de csak látásból ismertük egymást. E-mail címet cseréltünk és ő később kedvesen meg is osztotta velem digitális könyvtárát. Ott találtam a címben szereplő könyvet.  Rögtön megfogott a címe, de csak hónapokkal később, pár hete jutottam el oda, hogy nekikezdjek az elolvasásának. Azóta lebilincselten olvasom egyik könyvet a másik után, most tartok a harmadik könyv első negyedénél…


/A könyv további részeit a körülöttem lévő női háló támogatásának köszönhetően sikerült megszerezem, ezért is külön köszönet az illetékes Istennőnek!/

Akkor most végre a könyvekről! Az írónő: Agnes Golenya Purisaca, a könyv pedig egy háromrészes trilógia aminek az első része,  Az Aranyasszony Útja bevezet minket egy aranykalitkában fuldokló, budai szépasszony útkeresésébe. Éva az önmagát kereső nő története már magában is igen érdekes, hiszen mi nők, asszonyok és lányok mindannyian könnyen megérthetjük azokat a vívódásokat amiken keresztül megy. Ahogy Éva a történet során megjárja a testi-lelki és szellemi felébredés számtalan magasba emelő és mélybe taszító árnyalatát, komoly történelmi, teológiai, erkölcsi és spirituális üzenetek kerülnek kifejtésre. Mielőtt azonban a történet nagyon belegabajodna a belső útkeresésbe kinyílik egy másik kapu is, mely az ősi bölcsességek, rejtélyes legendák és misztikus tanítások világába is bevezeti az Olvasót! Éva eljut Magyarországról Peruba, ahol barlangkutatásba, ősmagyar történet feltárásba, és számtalan kalandba keveredik.

A második részben aztán tovább bolyolódik a történet. Az Aranykapuban folytatódik az Aranyasszony útja Peruban. A magyar származású Móricz János a hatvanas években egy barlangrendszerre bukkan Dél-Amerikában. Az őslakosok szerint egy kataklizma túlélői itt rejtették el ősi civilizációjuk üzenetét a mai ember számára egy kristálykorongba kódolva. Ám ezt nem akárki nyithatja fel: csak akinek energiarezgése képes a dekódoló rendszert aktiválni.

Ezt a kristálykorongot keresik a főhősök, Éva, Theo és Nantu, hogy megismerhesse az emberiség az életmentő üzenetet. Eközben az olvasó velük együtt ősi szimbólumokat fejthet meg; kiderül, hogy az egyiptomi, mezopotámiai és dél-amerikai kultúrák között feltűnő hasonlóság van; megtudja, hogy mit kerestek a magyar pálos szerzetesek Dél-Amerikában; hogy kik a mágusok és mi közük a magyaroknak hozzájuk és hogy hová tűnt Isten női fele.

harmadik részben a Perui Papnő-ben aztán  Éváék kis csapata át akarja adni az embereknek mindenáron a Kristálykönyvtár Üzenetét. Azonban a külső erők mást sugalnak. A 3. évezred tálcán kínálja az emberiségnek az „örök élet titkát”: egy szívbe ültethető implantátumot, mely hosszú, boldog életet kínál. Főhőseink igyekeznek rádöbbenteni az embereket a manipuláció veszélyeire. A könyv komoly mondanivalója azt fejtegeti, hogy “szívbéli átalakulás nélkül a tudás egyre nagyobb salakká válik.”

Nekem nagyon tetszett amit idáig olvastam! Szeretettel ajánlom nektek is! Jó olvasást!

***

Az év első fele intenzív kutató és írói munkával telt számomra, összeállítottam egy újabb kis könyvet, aminek Istennő Itt a címe, és ami a Női Jóga óráim és saját gyakorlati tapsztalataim gyűjteménye. Inspiráció ahhoz, hogyan gyakoroljunk mi joginik, akiknek a ciklusuk nem a naphoz, hanem a holdfázisokhoz igazodik. Vagyis mi nők egy hold hónap alatt: újholdtól – teliholdig megtapasztaljuk azt, amit egy férfi gyakorló sokszor csak egy év alatt tapasztalhat meg. Ezért is van az, hogy sok férfi fogja a fejét, vagy értetlenül ingatja azt, amikor ciklusunk leszálló ágában vagyunk és sokkal érzékenyebben reagálunk a minket körülvevő eseményekre és hatásokra.

A női jóga iránya nem kitűnési vágy, egyszerűen egy szükséglet. Egy fontos láncszem nekünk nőknek, bátorítás ahhoz, hogy úgy tudjuk megélni érzelmeinket, testünk változásait, hogy az támogasson és nem pedig romboljon minket. Segítség emberi kapcsolataink és a magunkhoz való viszonyulásunk helyes értelmezéséhez és megéléséhez.

Szerencsések azok a lányok, nők akik úgy nőhetnek fel, hogy otthon az Édesannyuktól megkapják a megfelelő beavatásokat és magyarázatokat, mi miért történik a testben úgy ahogy, kezdve az első női meglepetéssel az első menstruációval. És aztán jön a többi  női beavatás amiből a férfiak kimaradnak illetve csak mint támogató erő vehetnek részt abban (ami szintén nagyon fontos és súlyozott fontosságot kellene hogy kapjon!). Itt van a gyermek vállalásra való felkészülés, a várandóság ideje, a szülés, a szoptatás, a vetélés, és az érett női korba lépés a menopauza ideje. Mi van ezekkel a megélésekkel? Beszélünk-e eleget erről? Tudunk-e egyáltalán eleget erről?

Én úgy veszem észre, hogy az elmúlt években nagyon felerősödött az igény a nőkben arra, hogy ezek a sokáig az asztalterítő alá söpört témák végre terítékre kerüljenek. Én magam is egyre érdeklődőbbé válok afelé, hogy valóban megértsem a testem, mert közel húsz év jóga gyakorlás után végre kikristályosodott bennem az, hogy sok tanítás, amit a jóga hagyományból kaptam valójában nem a nőknek, hanem a férfi gyakorlóknak szól!

Véleményem szerint fontos, hogy mi nők elkezdjük megosztani a tapsztalatainkat és megéléseinket. Azt amit manapság a huszonegyeddik század embere csak a teraputájának mond el. Nem több terapeutára van szükség, hanem több őszinteségre egymás között. Több támogatásra, több odafigyelésre. Újra meg kell tanulnunk nekünk nőknek azt, ami régen olyan jól ment: megosztani, beszélgetni, megbeszélni anyáinkkal, nagyanyáinkkal, női rokonainkkal és barátnőinkkel azt ami a női testünkben végbemegy. Megérteni azt, hogy a sok női betegség, csupán felhívás arra, hogy felébresszük újra magunkban azt a női bölcsességet, ami nem veszett el, csupán kicsit elfelejtődött.

Ennek kapcsán szeretném megosztani most azoknak a könyveknek a listáját amelyeket ennek a témának a felkutatása során olvastam:

28. Vörös Sátor: Anita Diamant

Ez a bibliai időkben játszódó történet Dína a mesélő illetve főszereplő nő beszámolója arról a titkos tudásról, amit a nők örökítettek nemzedékről-nemzedékre, miközben a férfiak által őrzött térben – a Vörös Sátorban – gyűltek össze és pihentek meg holdhónapról-holdhónapra. Itt mesélték el egymásnak titkaikat, itt osztották meg tapasztalataikat a szültés és a halál, a szerelem és a szexualitás, az öröm és a bánat, a gyönyör és a fájdalom dolgairól.

E mellett a történet szépen elmeséli a Kánaánba vezető veszélyes karavánút történetét. Apák örökségét, a fiúk viszálykodásait, váratlan szerelmeket és gyerekáldásokat, cselszövést és elhazudott esküvőt. De persze az igaz szerelmet is amelynek a megtapsztalásáért gyakran igen nagy árat kell fizetnünk, sokszor az azzal való szembesülést, hogy azt szinte azonnal el kell engednünk.

A könyv személyes hangvétele, az írónő stílusa magával ragadott. Ugyan olvasok angolul mégis ez a könyv a magyar könyvesbolt egy polcán kancsintott rám így alakult, hogy ezt a könyvet magyarul olvastam. Nekem nagyon tetszett. Sokan azt mondják, hogy az angol változat sokkal jobb, ami biztosan így van, hiszen az anyanyelven írott könyvek üzenete és az író lelkülete abban nyilvánul meg a legtisztábban. Biztosan egy töbször olvasandó könyvről van szó, biztos vagyok benne, hogy az angol változat sem fog kimaradni!

29. Galambok Őrizői: Alice Hoffmann

Ez a könyv időben a Vörös Sátor után játszódik és bár két különböző írónőtől származik, mégis mintha összedolgoztak volna. A Galambok Őrizői az időszámításunk szerinti hetvenedik évben játszódik, amikor is kilecszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatni a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. A történetben két nő és öt gyermek éli végül túl a rómaiak mészárlását.

A történetet négy különleges, egymástól teljesen különböző karakterű nő meséli el, akik mind más úton érkeznek Masadába. Yael akinek édesanyja szülés közben az életét veszítette, amit az édesapja soha nem tud megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége, aki végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolták a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, aki rettenthetetlen harcos és mesterlövész, mégis ott szunnyad benne a női lét legelengedhetetlenebb eszenciája a szenvedély. Shirah az ősi mágia és gyógyítás ismerője és gyakorlója, aki képes átlátni a látszaton és a mélyebb összefüggéseket megérezni a sorsfordító pillanatokban.

A regény gyönyörű nyelvezete magával ragadott, pedig a téma a sok kegyetlenség és brutalitás, az ostromállapot, a folyamatos feszültség ami ezzel jár, számomra nem egy kikapcsolódást jelentő olvasmány. Valahogy mégis elvarázsolt a könyv, és nem tudtam letenni. A finom mágikus utalásokkal fűszerezett és szokatlan asszociációkkal tarkított, könnyed, mesélő nyelvezetű történet a régi elfeledett tudás ébredését inspirálja az olvasóban.

Tiszta szívből ajánlom!

30. Farkasokkal Futó Asszonyok: Clarissa Pinkola Estes, Ph.D.

Ez a könyv a Boldizsár Ildikó vonalon olvasott csodálatos Meseelemzések és kutatások méltó kiegészítője, a gyerekkoromból induló és soha meg nem szűnő mesék iránti vonzalmam csodálatos felfedezése. Ez a könyv valójában Új-Zélandon talált meg engem az egyik belőle elhangzott mesével: Baba Yaga történetével. Nagyon furának és rémisztőnek találtam akkor ezt a törétnetet, ugyanakkor mélységeimbe menően megrengető és különös tapasztalat volt az, hogy milyen felkavarónak és beszédesnek találtam a benne lévő szimbólumok álomnyelven szóló felhívását és üzenetét.

Nem voltam még felkészülve rá akkor, és mégis hallottam azt, amit hallanom kellett, a mese nyelvén és az elkezdett bennem dolgozni, mélyről felhozni azt, amivel évekkel később szenvedélyesen elkezdtem dolgozni. (cikkem elején említett női út személyes megélésének tudatosítása és az Istennő Itt című könyv elkészülte.)

A Farkasokkal Futó Asszonyok című könyv tehát újra megtalált, sőt csodálatos módon -véletlen egybeesések és elszólások eredményeként- kaptam azt ajándékba két alkalommal is egyszer digitálisan és egyszer fizikailag! Újra és megintcsak nagy köszönet érte Vanda és Zsuzsi!

A könyvben több mese szólal meg, de ha te is olvastál már meséket és ismersz sokat még akkor is meglepődsz majd, mert ezek a mesék egészen mások! Itt van például La Loba a Farkasszony, vagy a Csontvázasszony, a Fókaasszony vagy Baubó a has-istennő és hát a kedvencem, ami még mindig és azóta is vagy 5 éve tanít A bölcs Vaszilisza (amit Baba Yaga meséjeként említettem fentebb).

Clarissa Pinkola Estes könyve azt a női bölcsességet osztja meg, hogyan lehet helyreállítani a megbomlott egyensúlyt, újra megtalálni a női vitalitást és a kortalan tudást, mely ott rejtőzik minden asszony tudattalanjának ősi rétegeiben. Az írónő, aki maga jungiánus analitikus, és mesekutató harminc év kutatói munkáját és gyógyító gyakorlat eredményeit osztja meg olvasóival. Népmeséken, tündérmeséken, mítoszokon és álmokon át vezet el az állandóan változásban lévő női lélek legbelső életébe, segít beindítani azt a gyógyító folyamatot, amely elvezet a lélek sebeinek begyógyításához.

Szintén egy olyan könyv amit nem lehet letenni és nem lehet csak egyszer olvasni!

A cikk folytatása következik…

Addig is jó olvasását!

 

 

***