A bölcsesség nyomában

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy nekem mik a kedvenc könyveim, illetve, hogy én miből tanultam, miből merítettem, mely könyvek indítottak el ezen az ösvényen? Itt szeretném tehát megosztani veletek a folyamatosan bővülő könyvtáram listáját és a hozzájuk fűzött rövid könyvajánlóimat. Fogadjátok szeretettel 🙂 /A legfrissebb a legvégén!/

1. Kezdem azzal a könyvel amit listám készítésének elkezdésekor épp olvasok és ez Kino MacGregor Astanga Jóga könyve. Kino-val még Új-Zélandon találkoztam, amikor Waiheke szigetén éltük és én voltam olyan szerencsés, hogy Kino – kedves tanárom Stephanie Nelson közbenjárásával – ellátogatott hozzánk.

Akkor sikerült hozzájutnom a Sacred Fire című önéletrajzi kis könyvéhez és a pamut jógaszőnyeghez ami a könyvek alatt látsz 🙂 Gondoltam így stílusos lesz a könyvajánló illetve azért is fotóztam a szőnyegen, mert ha nincs még szőnyeged ami vékony és könnyű akkor ezt tudom ajánlani, mert nagyon meg vagyok elégedve vele!
Na de vissza a könyvekhez. A személyes találkozás Kinoval és férjével Tim Feldmann-nal kellemes emlékként maradt meg. Kino napos személyisége, közvetlensége és mosolya valamint Tim kifinomolut magyarázatai az anatómiai és elvont témákban olyan gyakorlatias, könnyen megérthető és használható volt, hogy nem bántam meg hogy elmentem a tréningre. A kettőjük közt működő dinamika megtapasztalása is egy új élmény volt számomra.

Emlékszem tanárnőm Stephani izgatottam újságolta, mikor Kino-ék elfogadták a meghívást és én valójában akkor még nem is hallottam Kino-ról és nem értettem miért olyan nagy dolog az, hogy eljön.

Azt kell mondanom mindig is egyfajta burokban éltem és szerencsém volt a tanáraimmal. Mindig jó és volt hogy azt is felülmúló tanárokkal hozott össze a sors. Általában ezt rá is hagytam a jószerencsémre, és ha jól belegondolok valójában tudatosan sosem keresgéltem tanár után. Valahogy mindig boldog voltam azzal, amelett akit nekem szánt az út akkor abban a pillanatban. Ahogy Weöres Sándor is fogalmaz a Teljesség felé című könyvében, igyekeztem mindenkitől tanulni.

Ez az életszemléletem azóta sem változott. És valójában hasonló módon futottam bele Kino magyarul megjelent könyvébe is amivel már találkoztam angol nyelven, de akkor épp úton voltam és akkor megfogadtam nem vásárolok még több könyvet.

Most azonban, hogy újra horgonyokat vetettem itthon, újra megengedtem magamnak könyvtáram bővítését. A könyv számomra igazi kincs. Mivel magam is próbáltam az írást és a könyvkiadást, tisztában vagyok vele mennyi munkával jár egy könyv megírása és megszerkesztése, nem is beszélve az utómunkálatokról!

Így őszinte örömet éreztem mikor Tim büszke beszámolójából értesültem arról, hogy Kino írt egy újabb könyvet. Némi fenntartással vagyok a forításokkal, de úgy gondoltam tegnap délelőtt a Libri könyvespolcán Kino könyvét megpillantva, hogy ha ezt hozta most a sors, ha így adja magát, hát megveszem 🙂

Tetszik a stílus, ahogy ír, és úgy érzem elég jól sikerült áthozni az üzenetét, a közvetlenségét, őszinte igazságkeresését és azt a kedves, elmélkedő Kino bölcsességet amit a Sacred Fire-ban már megszokhattam tőle. Köszönet a fordítónak, köszönet Kino-nak a sok energiáért amit a Jóga terjesztésének szentel.

A csodálatos valóban az, hogy a jóga addig nem lehet teljes, amíg te is hozzá nem tetted a részed! Vagyis ahogy kedves tanáromtól tanultam, a jóga egy kísérleti, tapasztalati tudomány. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, így az üzenet, a megértés is mind más- annyi árnyalat, amennyi elme, amennyi szív.

Szeretettel ajánlom mindkét könyvet figyelmedbe. Tudnod kell azonban, hogy az instrukciók és meglátások, illetve fényképek egy olyan valakitől származnak, aki közel 15 éve gyakorol heti 6 nap az év nagy részében. Tehát kezdő jógázóként fogadd inkább mint inspiráció, és olvass csak annyi póz leírását el, ahol éppen tartasz. Haladj lépésről lépésre, épp úgy ahogy a Mysore órákon haladunk. Fogadd el a jógapózok tradícionális átadásának a módját, vagyis bízd azt a tanárodra, hogy megítélje mikor vagy felkészülve arra, hogy megkapd a következő ászanát a sorozatban amit gyakorolhatsz. Ne légy türelmetlen! Ne szaladj előre úgy, hogy a tested nincs felkészülve rá, mert így nem Jóga Chikitsa – Jóga Terápia lesz amit kapsz hanem tiszta Ahimsa, vagyis önmagadon elkövetett erőszak.

Ha azonban haladó gyakorló vagy, vagyis a teljes első sorozat megy gond nélkül, heti 6 nap, még a borús, esős napokon is akkor ez a könyv hasonlatos lesz egy kellemes párbeszédhez az íróval. Én már most – a könyv első harmadán való átjutás után – találtam benne igaz gyöngyszemeket, amiket csak a saját tapasztalat hozhat meg és ami mind a megtalálójának mind az azt felfedezőjének egyforma áldás.

Egy szó mint száz, ez a könyv (Astanga Jóga) inspiráló, gondolatébresztő, kiváló gyakorlást kiegészítő segédlet lehet, ha azt okosan használod!

***

2. A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.

Most hogy belelapozok ebbe a példányba amit kis könyvtáram becses darabjának tartok látom, hogy a 80-as években adták ki ami már tizenegyedik kiadása volt a könyvnek mindösszesen 94 Ft-ért! Mennyit változtak azóta a könyvárak!

Ez a könyv Germanus Gyula és első felesége Hajnóczi Rózsa Indiában eltöltött éveiről szól az 1930-as években. Gyula iszlám művelődéstörténetet adott elő az ottani egyetemen mialatt felesége naplót vezetett és ebből a naplóból írodott ez a könyv. (Csak kitekintésként és megjegyzésként fűzném itt hozzá, hogy ahogy így visszatekintek, úgy érzem ez is fontos része volt nekem abban, hogy én magam is eljussak oda, hogy mindennapos írói mukát végezzek!)

A könyv stílusa, történetei kedélyes hangulatot ébresztenek az emberben és a Jókai könyvekhez hasonlóan kiragadnak a mindennapjaidból és elrepítenek valahová messzire a képzelet birodalmán át egy messzi (de nem is olyan régi) korba.

A könyv olvasása közben az volt a legizgalmasabb számomra, hogy némely részeknél bólogattam, hogy igen, tényleg így volt, mintha én is emlékeznék az elmondott történetre, mintha én is átéltem volna, mintha én is ott sétáltam volna azokon az utcákon.

Csodálatos könyv, ha nem ismered melegen ajánlom! Hamarosan én is újra elolvasom!

3. Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.

Ebben a könyvben olvastam egy indiai jógamesterről aki jógagyakorlataival embereket gyógyított meg, többek közt az írónőt is, aki később aztán maga is napi szintű jógagyakorlóvá vált és később kiváló tanárrá.

Felettébb inspirálónak találtam a történetet és aztán igyekeztem megszerezni minden más Haich Erzsébet könyvet és aztán azt is sikerült kideríteni, hogy ki is volt az a “titokzatos” jóga mester akiről Erzsébet ír a könyvében.

4. S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!

Szóval Yesudian könyvei ösztönöztek arra, hogy elkezdjem az otthoni jógagyakorlásomat. Az első könyv amit megvettem a Sport és Jóga volt, aztán a Jóga Áldásos ereje, majd a Jóga hétről hétre és a Mi a Jóga című könyvek. Aztán antikváriumban találtam tőlük egy igazi kis gyöngyszemet a Sorsunk és a Jóga című vékony kis könyvet.

***

5. Érdekes megfigyelni számomra azt, hogy sokszor elmegyünk azok mellett a dolgok mellett amelyek később fontossá válnak a számunkra. Így vagyok én legalábbis sok könyvvel és íróval. Helyekkel és találkozásokkal.

Szepes Mária az a személy, író, tanító, befolyás és inspiráció aki már akkor nagy hatást tett rám, amikor még csak a mesekönyveket bújtam 🙂

A Pöttyös Panni sorozata nagy kedvencem volt először is azért, mert édeanyám is Panni és igazán vonzónak tartottam gyerek fejjel, hogy lám itt egy könyv ami anyukámról szól, amikor még ő is kislány volt!

Később a központi antikváriumban futottam bele a Vörös Oroszlánba, de akkor és ott úgy éreztem nem szól hozzám, kicsit különösnek és talán félelmetesnek és érthetetlennek is találtam, azt hogy írhat valaki az örök élet elixírjéről. Letettem, és ott hagytam a könyvet… akkor… de aztán csak nem hagyott nyugodni, és később visszamentem, hogy megvegyem, de nem volt már meg! Viszont ott várt rám, valami más: a Raguel 7 tanítványa, amit Szepes Mária néni dedikált is Julikának szeretettel. Amit szintén csodás egybeesésnek találtam, hiszen a második nevem Julianna. Akkor hallgattam a megérzésemre és mosolyogva vettem meg a könyveket és már a szívemben ébredő varázslat lángja mellett kezdtem el olvasni. Nagyon tetszett. Hosszas vadászás után tudtam megvenni a második kötetet az Édesvíz kiadó Antikvár tárából és miután befejeztem elkezdtem vadászni az összes fellelhető Szepes Mária könyvet.

Így találtam meg a Napszél, a Surayana Élő Szobrai és a Tibeti Orgona című könyveit amelyeket a sci-fi és a Fantasy élő klasszikusaiként tartják számon a rajongói.  A Mesés Godwana annyira tetszett, hogy az elolvasása után én is próbáltam írni egy Fantasiy-t.

A Smaragdtáblának és a Pszicho-grafológiának többször nekifutottam, sokszor évek kihagyásával. Mindkettőben sok új információt találtam és azok valódi megértése időbe tellett.

Ellentétben ezekkel a könyvekkel a Szibillát ami Mária néni
naplóiból készült válogatás és az Emberek és Jelmezek-et ami szintén életrajzi könyve, úgy olvastam el, hogy alig tudtam letenni!

Aztán évek teltek el számomra a következő Szepes Mária könyv megtalálása közt, jöttek más könyvek, az élet megélése maga. Hosszabb időt külföldön töltöttem és ott megint eszembe jutott a Vörös Oroszlán és az, hogy aki olvasta, mindenki azt nyilatkozza róla, hogy ez egy olyan könyv amit többször kell elolvasni, hogy igazán megértse az ember, illetve hogy minden olvasatakor, valahogy felfedez benne az ember egy újabb réteget. Ezt én is így tapasztaltam, ezért éledt talán bennem a vágy, hogy újra olvassam. Abban a pillanatban azonban a könyv messze volt tőlem, nem csak pár lépésnyire a könyvespolcomon. Azonban karnyújtásnyira volt a gépem, amit bekapcsolva az Amazonon megtaláltam a könyvet angolul. Lelkesedve meséltem el kedvesemnek aki nagy örömömre meg is ajándékozott vele a közelgő szülinapomra.

Amúgy most hogy mindezt leírom, jut eszembe a története ennek a könyvnek amit Mária néni mesél róla, hogy megírását követően és az első kiadása után a könyvkiadókat államosították és sok könyvet, többek közt ezt is rendszerellenesnek tartották és bezúzták. A csodálatos azonban az, hogy mégis túlélte ezt Hamvas Bélának köszönhetően aki könyvtárosként dolgozott abban az időben és elrejette a könyv egy példányát. A Vörös Oroszlán az örök életről szól. A főnix madár analógiájáról, arról, hogyan éled újjá az élet –  az ami ÖRÖK – porjaiból.

És erre személyes tapasztalatom a könyvvel is ráerősít. Arra, hogy az üzenet, ami el kell, hogy jusson hozzánk – még ha a legmegátalkodottabb akadályokat is kell legyőznie – eljut. Sokszor új formát öltve, lényegét azonban sosem elveszítve – sőt – abban egyre csiszolódva, tisztulva fényesedve.

Így jutottam el hát ahhoz a könyvéhez amit azóta keresek, hogy elolvastam a Vörös Oroszlánt és megismertem életművének nagy részét. A Vörös Oroszlán ugyanis a Raguel 7 tanítványával és a Varázstükör című könyvel egy olyan trilógiát alkot, amiben jól nyomon követhető az írónő spirituális – belső útjain megtett fejlődése – mint író, mint független gondolkodó, mint virtuóz meseszövő lángelme.

Meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a könyveket, amelyeket nemcsak azért kedvelek, mert remekbe szabott, eredeti történetek, hanem azért is, mert ott van az a bizonyos eszencia: – a varázslat bennük amely megtalálása és életben tartása az élet lendülete maga!

***

6. A következő író, előadóművész, színész, énekesnő aki nagy hatást gyakorolt rám és lendületet adott az ezoterikus irodalom felfedezéséhez Shirley Maclaine volt.

Igazából nem is könyvet olvastam tőle először, hanem az életrajzi ihletésű filmjét láttam, aminek a címe: Találd meg önmagad volt (Out on the Limb). Emlékszem, mikor láttam a műsorújságban a címet, nagyot dobbant a szívem. A film nagyon hosszú, és két részben vetítették le a tv-ben. Minden eshetőségre felkészülve beprogramoztam a videóm, hogy felvegyem, de nem számítva a film hosszúságára, a  film vége a felvételről lemaradt. Ez akkoriban volt még, mikor a filmeket VHS-re rögzítettük és az Internet nem volt még tele letölthető filmekkel, ami azt illeti Internetünk sem volt…

Szóval, mikor megnéztem a felvételem csalódottan vettem tudomásul, hogy nem tudhatom meg a történet végét. Mindaz amit láttam, azonban elindított a keresés útján. Pont egy olyan pontnál szakadt meg ugyanis a film, – egy izgalmas fejtegetést félbeszakítva – ami a leginkább érdekelt. Elindultam hát, hogy megnézzem, megvan-e könyvben és nemsokkal később meg is találtam az Elixir könyvesboltban. Később a Tánc a fényben, a Játék az Élet, és a Benső Útjaimon című könyveket Anikváriumi vadászatok során találtam meg. Az utolsó könyv aztán a Camino volt amit magyarul olvastam tőle, és aztán én is útra keltem.

Megjártam a magam Caminoját. Új-Zélandra vitt a sorsom ahol az egy-két évre tervezett útból 9 év lett. Izgalmas időszak volt ez a saját belső útjaim felfedezésében. Intenzív nyelvtanulás, kutatás, ismeretszerzés, új-készségek elsajátítása, meglévők elmélyítése. Aztán újra megtaláltak a Shirley könyvek is: Sage-ing while Age-ing, I’m over all that, What if…. A filmei közül ami nagyon tetszett, az elmített Találd meg önmagadon kívül, azokban ő mellékszerepet játszott. Ilyen film pl. a Földre szált boszorkány (Bewitched), Egy cipőben (In Her Shoes), Azt beszélik (Rumor Has it).

Én azonban nem elsősorban a színészi játéka miatt szeretem Shirley-t hanem azért, mert megtanított arra, hogy ha utazom mindig legyen nálam egy jegyzetfüzet, amibe lejegyzem az értékes gondolataim, amik olyan könnyen jönnek mikor az ember úton van. És használjam ezt a füzetet aztán gyakran, később is, mikor már nem utazok, de mégis úton vagyok. Megtanított arra, hogy minden nap különleges, és hogy minden napnak megvan a maga izgalmas üzenete és tanítása, amit sokszor csak később látunk amikor kellő távolságból visszanézünk arra. Megtanított arra, hogy a kapott választól való félelem nélkül tegyek fel kérdéseket, és tegyem azt gyermeki kíváncsisággal. Megtanított arra, hogy ne tartsak attól, hogy esetlegesen nevetségessé válok azzal, hogy kipróbálom magam olyan területeken is amelyek mindig is vonzottak, képesítésem azonban nem volt hozzájuk.

Tisztelem és úgy szeretem őt, mintha ismerném személyesen. Imponál a lendülete, az energiája, a kreativitása, az őszintesége és az őszintén bevallott hamisságai.

Sokat kaptam tőle, a könyvein és a filmjein keresztül. Egy olyan valaki, aki mind a mai napig inspirál. Akinek egy egy könyvét vagy filmjét nosztalgiával veszem le a polcról és mindig találok benne egy üzenetet egy éppen jelenlévő gyötrő gondolatra.

Ezért szeretem olyan nagyon a könyveket. Ha rájuk hangolódik az ember, az olyan, mintha az íróval magával folytatna párbeszédet. A könyvek engem arra emlékeztetnek, ami a jóga üzenete is: – “A szívünk mélyén egyek vagyunk”.

***

7. Az év ahová visszamegyünk most a 2000-es évek eleje, amikor is elátogattam az Első Magyar Feng Shui Centrumba ami a Podmaniczkz utca 91. alatt volt. Itt kaptam kezembe Szilvásy Judit: Váltsuk valóra álmaink Feng Shuival! című könyvét és ismerkedtem meg a Feng Shui alapjaival. Nem sokkal később találtam is egy iskolát, ahol végeztem egy egy éves képzést a Forma Iskola irányzata alatt a térrendezés művészetéből. Évekig kitartóan tanulmányoztam a Tao Te King-et is és megpróbálkoztam a Makrobiotikus táplálkozással is.

Sokat tanultam. Sok minden tetszett, sok minden azonban teljesen idegen volt tőlem és miután hosszasan próbálkoztam átalakítani az étrendem és a konyhám a Makrobiotika elveinek hűen, környeztem pedig a Feng Shui elveit követve, rádöbbentem, hogy számos működőképes alapelven kívül, nem tudom ezt a fajta kultúrát élővé tenni magam körül.

Azonban élvezettel gondolok vissza a legjobb Kínai Éttermek felkutatására tett kísérleteimre,  és a rengeteg édes-savanyú szószra amit megettem és megfőztem. Évekkel később amikor az Ayurvédával találkoztam rádöbbentem, ezt kerestem midezidáig. Ezt az ismerős érzést, ezt az “AHA” pillanatot! Megfigyeltem ugyanis, hogy míg a Makrobiotika avagy a kínai öt elem szerinti táplálkozás egy folytonos küzdelem volt számomra addig az Ayurvéda szabályai szerint megtanulni “gondolkodni”, élni és főzni nem okozott semmi féle nehézséget. Na de erről, majd egy következő írásban számolok be. Vissza a Feng Shui-hoz!

A legfontosabb alapelv amit magamévá tettem az, hogy igyekezzünk az energiákat mozgásban tartani magunk körül. Használjuk azt amink van, amit meg nem használunk ajándékozzuk el. A Feng Shui nem szereti a szárított virágokat a lakásban, azt mondja halott energia, és nem mást mint porfogó, ami igaz is. Szereti viszont a kristályokat, a gyertyákt és a jól megválasztott színeket, a kerek levelű növényeket és a szélcsengőket. Támogatja a tudatosan használt szimbólumokat.

Mivel mindig is érdekelet az Asztrológia és imádom az illatokat, érdekes és hasznos kitérő volt ennek a képen látható két könyvnek az elolvasása is. Terah Kathryn Collins: Feng Shui és Jami Lin: Feng Shui Illatok (A Jon Sandifer: Feng Shui Asztrológiáját azonban jobbnak találtam a Terah Kathryn Collinsénál.)

Az elmúlt évek alatt rengeteg más könyv is a kezembe és elolvasásra került, és mindez arra volt jó, hogy nyilvánvalóvá váljon számomra, hogy India és a Jóga világa hozzám közelebb áll mint a harcművészet vagy a Kínai Bölcselet.

Mégis az élet úgy hozta, hogy Új-Zélandon való tartózkodásom alatt megismerkedtem egy kiváló Tai Chi tanárral és volt szerencsém vele tanulni és elsajátítani tőle a Sun Stílusú Tai Chi-t. Amit mind a mai napig (közel 6 éve gyakorlok). Ez a stílus kiváló az ízületi panaszok enyhítésére amit én magam is megtapasztaltam, mert akkoriban a csuklómban volt kialakulóban egy ízületi gyulladás, amitől az elmúlt évek alatt teljesen tünetmentessé váltam. Mindezt napi 15 perc Tai Chi-val!

A Tai Chi tréningem követően (és ez már 2014!), ismerkedtem meg Lillian Bridges-el akitől Arcdiagnosztikát tanultam Hawkes Bay-ben. (Új-Zélandon). Nagyon élveztem és most ha megkérdeznéd melyik könyvet tartanám meg az összes fent említett közül ez lenne az!

Lillian nemcsak személyesen elbűvölő és bölcs, hanem a könyvében is! Szeretettel ajánlom neked, ha szeretnél többet tudni magadról (és másokról). Kiváló önismereti és terápiás eszköz! Lilliannel való találkozásom óta majd minden nap belenézek a könyvbe, lassan emésztgetem a tréningen hallottakat és használom az ott tanultakat.

És ahogy így a végére érkezek ennek a rövid kis írásnak, az is nyilvánvalóvá válik számomra, hogyan egészíti ki egymást bennem a Kínai és Indiai mozgás-, művészet- és bölcsesség. Minden egyes új ismeret kapcsán, újabb megfigyelésekre, tapasztalatokra teszek szert, kapcsolódási pontokat figyelek meg. Mai ismereteim alapján bár a szívem India felé húz, semmi pénzért sem hagytam volna ki a Tai Chi óráimat, az Arcdiagnosztikát, vagy épp a Feng Shui-t. Hálás vagyok a lehetőségekért amelyek az elmúlt évek tartogattak és izgatottan várom, hogy mi jön még!

Megértettem, hogy a kíváncsiság a lelkesedésem belső motorja.

***

8. Paulo Coelho a brazil származású újság és zeneszerző majd nagy sikerű író hamar a kedvencemmé vált. Ez azért is volt, mert jó könyvel kezdtem. Erre a könyvre egy újságcikkben találtam rá, aminek már a címét is lebilincselőnek és varázslatosnak találtam: Az Alkimista. Később, mikor végre a kezembe került a könyv, úgy éreztem végre egy olyan hiány pótlására került most sor az általam olvasott irodalomban, amire úgy vágytam.

Aki ismer, tudja rólam, hogy imádom a gyerekkönyveket, a fordulatos történeteket és a jól és egyszerűen megfogalmazott mondanivalót, amelynek valódi mélysége és tartalma van. És ha mindezt egy könyvben meglelheti az ember, Az Alkimista egy ilyen könyv. Csodálatos mese felnőtteknek. Egy történet, amiben keveredik a hihető a hihetetlennel. Amelyet az intellektus könnyen követ és a lélek csak mosolyog miközben olvasol.

Paulo Coelho könyvei rövid kis nyári olvasványok. Felüdítő, kiváló utitársak amelyek jó társként kísérhetik nyaralásunk. Azért szerettem bele a könyveibe, mert ugyan könnyű őket olvasni és hamar kiolvassa az ember, de valahogy a hatása alá kerül. Mélyebb igazságokat feszeget olyan könnyed írói stílusban, hogy rajtunk áll csak, hogy mennyire engedjük át magunkat a történet sodrásának ezzel engedve azt, hogy esetleg az életünk menetét is befolyásolja az.

Számomra ugyanis fordulópontok voltak ezek a könyvek, kezdve Az Alkimistával, majd A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni, Az ördög és Prym kisasszony, Egy Mágus Naplója és A Zahír. Ez után még olvastam pár könyvét angol fordításban, de számomra a fent felsoroltak maradnak azok amelyek megérintettek.

Volt szerencsém Paulo Coelhoval személyesen is találkozni a 2000-es évek közepén egy a Kongresszusi Központban szervezett sajtótájékoztatón, amire emlékszem vegyes érzelmekkel mentem el. Hiszen olyan nagyon szerettem a könyveit és azt hiszem, tartottam kicsit attól, hogy a könyvein át megismert író, valahogy nem lesz olyan amilyennek elképzeltem. De kellemesen csalódtam. Épp olyan könnyed bölcsesség, és gyermeki csintalan csillogás áradt a szemeiből ahogy jó humorral és kedvességgel megválaszolta a feltett kérdéseket mint ahogy a könyveiből. Főleg franciául beszélt, angolul csak keveset – azt mondta az angolja nem olyan jó, mint a franciája, amit sajnáltam, mert olyan jó volt rögtön megérteni amit mond és hogy nem kell várnom a tolmácsra.

Ahogy ezen tűnődtem aztán, rádöbbentem, hogy valójában minden könyvét tolmácsokon át értettem meg. Ez volt az a momentum, ami megakasztott a további könyvei elolvasásában. Helyette azonban megfogant bennem a vágy és a növekvő belső elhatározás arra, hogy eredeti nyelven olvassak ezentúl attól akitől tehetem. A portugál, spanyol, vagy a francia nyelv elsajátítása távol állt tőlem, de az olasz nyelv mindig is vonzott. Elkezdtem hát olaszul tanulni a nyelv szeretete miatt, elvárások nélkül, csak a játék kedvéért. És remekül haladtam. Arról álmodoztam, a rövid olaszországi utam után hogyan is tölthetnék több időt az olasz nyelvterületen – de ehelyett az élet mást hozott. A belső indítattásból és azon egyszerű szándékból: hogy a nyelv szépsége miatt tanulok és nem azért mert “kell” – kinyitott bennem egy ajtót egy olyan lehetőség felé, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Akárcsak az Alkimista én is máshol kötöttem ki, mint ahová indultam, közel tíz évet töltöttem külföldön. De aztán, akárcsak Santiago a végén a kincset én sem az áhított messzeségben leltem meg, hanem itthon ahonnan elindultam.
Paulo Coleho nekem egy jóbarát. Értem és érzem a mondanivalóját. Járom és felfedezem a belső utakat amelyeket ő is megjárt. Osztom a csodás véletlenekbe vetett hitét. Belső erőink megismerésének és feltárásának szükségességét. És annak ismeretét, hogy a külső történések csak a felszín, az életünk valódi mondanivalója a megélt tapasztalat bölcsességében van.

Csodás barangolást és ismerkedést a benned élő mágussal!

***

9. A következő Richard Bach könyvek – A Sirály, az Illúziók és a Minden és Mindenki EGY – nagy hatást gyakorolt rám. Azért szerettem bele ezekbe a könyvekbe, mert nagyon megtetszett az író fantáziaviága. Az ahogy képes vegyíteni  a könnyed humort a mély bölcsességgel és életismerettel.

Bach pilóta volt, akárcsak Exupéry a Kis herceg írója. Egy időben magam is vágyakoztam megtanulni repülőgépet vezetni, talán ezért is vonzódtam a könyveikhez. Ennek a tudománynak a megszerzése egyenlőre még elmaradt, de a csodálatom és lelkesedésem nem múlt el a repülés élményének megtapasztalása felé (még több harmic-sokórás repülőutak után sem). A szívem mindig nagyot dobban amikor a hatalmas gép-madár a magasba emelkedik. Valahogy nem szűnik meg bennem az újongás a technika eme csodálatos vívmánya kapcsán. És legszebb élményeim közé tartozik az, amikor Waiheke szigete  felett repülhetem egy négy személyes kisgépen. (akkor /2007/ és ott /Új-Zéland/ készült a fenti fotó)

A Sirály című könyv ahogy a címben is szerepel egy sirályról szól, akinek a szemén keresztül vezeti be az író a laikus olvasót a repüléstudomány titkaiba. Jonathan Livingston a sirály minden vágya, hogy tökéletesen repüljön, és ennek érdekében hajlandó arra is hogy meghozza a szükséges áldozatokat is. Vállalja a kiközösítést, a magányt, a kemény munkát. Vállalja azt, hogy rendhagyóan gondolkozzon. Hajlandó arra, hogy tegyen olyan dolgokért amire mások csak legyintenek, mondván “lehetetlen”! Egy kedves kis mese felnőtteknek, hasonlóan Paulo Coelho Alkimistájához.

Az Illúziók fő üzenete, hogy minden ember, minden apró mozzanat életünkbe úgy kerül, hogy azt magunk vonjuk oda. És az, hogy aztán mit teszünk vele, csak rajtunk áll. A könyv főhőse egy kis kötetet talál aminek az a címe: A Messiás Kézikönyve – avagy Emlékeztető a Fejlett Lélek számára. Ebből idéz sokszor aztán a történet folyamán. Nagyon hasonló a Kis Herceghez, azzal a különbséggel, hogy a nyelvezete nem olyan egyszerű szimbólumokkal van tele mint a Kis Hercegének.

A Minden és Mindenki EGY című könyvének már a címe is beszédes, ahogy igazából a minden egyes könyvéé. Mesterséges-e a mesterséges intelligencia? Létezik-e a szabad akarat? Vannak-e párhuzamos univerzumok?

A Híd az Örökkévalóságon át egy önéletrajzi ihletésű szerelmi regény, amit ezekkel a szavakkal ajánl Richard Bach: “Ez a történet a haldokló hercegről és az életét megmentő hercegnőről szól. Szépségről és fenevadakról, rontó szellemekről és várkastély-menedékekről: a halál erőiről, amelyek mindig látszólagosak, meg az élet erőiről, amelyek valódiak. Ez a mese arról az egyetlen kalandról szól, amely mindig is a legfontosabb volt.” (Nekem ennyi ajánló elég is volt, hogy felkeltse az érdeklődésem!)

És végül A Földön Idegenben mindent megtudhatunk a vadászrepülőgépekről, a vezetésükről, a műszereikről, a pilótáik kiképzéséről, és a légiharcról. De nem csupán erről! Ahogy Bach minden könyvét belengi egyfajta varázslat ezt is. Kérdésfeltevései, fogalmazásmódja és kiváncsisága lebilincselő. Különös, rendhagyó stílusa magával ragadó.

Elmúlt már tizenöt éve, hogy olvastam ezeket a könyveket, mégis még most is emlékszem, egy egy bölcseletére az Illúzióknak.

“Azért,
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.

Nem mindig könnyű
ez az áldozat.”

Ha nem ismernéd a könyveit szeretettel ajánlom őket. Mély gondolatokban, humorban és szárnyaló fantáziában lehet részed általuk.

***

10. Akik követik a “Bölcsesség nyomában” sorozatom, tudják, hogy a múlt hét csütörtöki cikk elmaradt. Ez azért volt, mert nálunk vihar tombolt, aminek következményében a wi-fi dobozunk megadta magát. Ebből kifolyólag 4 napig nem volt Internetünk. Nem először fordul azonban velem elő, hogy egy elsőre bosszantó esemény egy láncolatot indít el, aminek a vége valódi áldás lesz. Így volt most is.

Miközben kint tombolt az eső, vad dörgéssek és villámok kíséretében, úgy döntöttem nem erőltetem a számítógépen való munkám, inkább kikapcsolom azt. (Amit persze időben tettem meg, mert nem sokkal utána csapott be hozzánk a villám, a fent már említett “drámai” következményekkel.)

Amikor becsapott a villám, megszólalt a csengőnk. Kezem-lábam remegett úgy megilyedtem. Nem sokkal utána azonban mintha valami különös erő kerített volna hatalmába és a könyvespolcomhoz vezetett. Mintha előre elterveztem volna, úgy vettem le róla egy könyvet amit az Édesanyámtól kaptam tinédzser koromban. – Még mindig emlékszem a csillogó szemére, ahogy elragadtatva beszél a könyvről, arról hogy neki milyen nagyon tetszett. Sok könyvet kaptam így tőle, sokat el is olvastam, de ez valahogy elmaradt. Talán nekifutottam egyszer, de pár oldalon túl nem jutottam vele sokra. – Épp ezért, tudatos elmémmel nem is értettem mint keresek én most itt és miért épp pont ez a könyv, amikor annyi más van amit szeretnék olvasni. De ezen a futó gondolaton kívül nem volt más, csak a pillanat elragadtatása. A háztetőn ütemesen doboló eső zaja és mégis végtelen csend.

Ezzel a belső kiüresedéssel indultam neki az első soroknak. Amik aztán úgy magukkal ragadtak, hogy az elkövetkező három napban le sem tudtam tenni a könyvet. Ez egy két kötetes könyv és mikor már vagy a feléhez értem kezdtem el gyanakodni, hogy talán én most a második kötetet olvasom. De nem bántam, úgy gondoltam, oka van ennek és olvastam tovább. Mikor befejeztem már éreztem, hogy valami különleges ajándékot kaptam én akkor vagy két évtizede a kezembe Édesanyámtól, amin mégis volt egy időzár.

Általában úgy olvasok, hogy a kedvenc részeket kijegyzetelem a könyvből és ennél a könyvnél sem volt ez másként. Azzal a különbséggel, hogy rendszeresen éreztem azt, hogy a jelenleg bennem élő kérdéseim, amelyek még csak épp fogalmazódnak – kerülnek sok esetben megfogalmazásra és megválaszolásra ebben a könyvben. Azt a csodálatos párbeszédet tapasztaltam meg, amit az író érezhet, mikor a könyvén dolgozik. Mintha az én szemem előtt került volna a történet sorról-sorra a papírra.

Így bomlott ki és még bomlik is ez a különös időzár, ami a könyv üzenetét őrizte nekem mostanáig. Jelenleg az első kötet felénél tartok. És akkor most el is árulom mi is ennek a könyvnek a címe: A Nap Szerelmese: Dallos Sándortól. (Második kötet, amit én elsőre olvastam: Az Aranyecset).

A könyv Munkácsy Mihály életéről szól, mégpedig olyan stílusban megírva, hogy az ember azt gondolja, hogy az író személyesen ismerte és végigkövette nagy festőnk életét.

A könyvet olvasva rengeteg felismerés ért annak kapcsán, hogy mi is ez a kreatív alkotó folyamat, hogy a géniusz ott él mindannyiónkban de csak kevésben van annyi kitartás és bátorság, hogy ki is fejezze azt. Hogy az elsőre lehetetlennek látszó, sőt mondhatni kivitelezhetetlen munkába belefogjon és nem hogy csak végigcsinálja azt, hanem olyat alkosson ami egyedülálló és zsenialitása minden időn átragyog.

Arra a sürgető hívásra is kaptam válaszokat, ami egészen kisgyerekkorom óta bennem lobog. A miértekre és a hogyanokra, amiket oly rendszeresen felteszünk magunknak és a környezetünknek és amelyekből olyan sikeresen kinevelnek minket.

Azt is megértettem, hogy mi a különbség a gyermeki lelkesedés és a gyerekesség közt. Míg az első elvezet és megtart a kreativitás lágjában, addig a második elherdálja azt. Míg az első tudja, hogy önnön fényének megtalálása és annak kifejezésre juttatása mindenek fölött álló elsődlegességet kell hogy élvezzen, a második követel, hisztizik és reklamál, ha valami balul sül el. Míg az első hajlandó kísérletezni és képes elhagyni az elhasznált idő vagy energia inkább önös érdekekre való felhasználását, a másik azon bánkódik, hogy nincs elég ideje, ereje, vagy tehetsége az álmaiért tenni.

És azt is megértettem ezzel, miért mondta olyan sokszor rám Édesanyám, hogy idealista vagyok. Ez így van. Keresem a jót, az örökölt jót mindenkiben, mert tudom, hogy ott van.

Jó keresgélést nektek is, és ha újabb eső vagy esetleges áramszünet lepne meg titeket, gondoljatok erre a könyvre! Érdemes.

***

11. Ahogy így leltárba veszem a könyveket amiket olvastam, sokszor kedvem támad egy-egy könyvet újra elolvasni. A minap az jutott eszembe, hogy talán a sok gyűjtögetés mellett amit az ember folytat az élete során, nem árt néha visszanézni és időről-időre számba venni azt amije van. Ha minden könyvnek a tulajdonában lennék amit olvastam, nem férnék be a szobámba. Illetve ha meg akarnék venni minden könyvet amit elolvasnék, nem tudnék elég gyorsan olvasni hozzá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy imádok olvasni, de amikor nem szabok határt magamnak, hogy mennyi az elég, akkor az olvasás, egy-egy újabb könyv felfedezése is egyfajta szolgai monoton menetté válik és nem izgalmas kalanddá.

Szeretem követni az információ áramlást azokon a területeken ami érdekel, vagyis elsősorban az ember önnön határaink tágításáról és azok meghaladásáról szóló irodalmat. Vagyis olvasok kalandregényeket, szépirodalmat, önéletrajzi történeteket, felfedezőkről, művészekről, matematikusokról, fizikusokról szóló írásokat. Érdekel a csillagászat, az űrkutatás és a pszichológia. Élvezettel olvasom a meséket, a science fictiont és a meditatív elmélkedéseket. Szeretem a letünt kultúrákról szóló könyveket…és még sorolhatnám, hogy mit még. De azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy értsd, mennyire szerteágazó az érdeklődési köröm és mégis mennyire egyhegyű.

Azonban időről-időre abba a hibába esek, hogy csak megyek-megyek előre, újabb és újabb információ után és nem is veszem észre, hogy mindaz ami már a birtokomban van éppen elég. Hiszen mondják is “nincsen új a nap alatt”, amely mondás igazsága számomra abban mutatkozott meg, hogy felfedeztem, az ami igaz, legyen bárki által megfogalmazva, bármely nyelven, az az igazság mind egy felé mutat. Nehéz erre helyes szavakat találni, de ha mégis kéne azt mondanám harmónia, egyensúly, alázat.

Hát így jutottam el újra ehhez a könyvhöz is és íróhoz, akinek a könyveit középiskolás koromban forgattam sokat. Időutazás ez most, és a fantasztikus mégis az, hogy a mai tapasztalataimmal olvasva, a legcsodálatosabb jógafilózófiai tanítást találom meg benne a szemlélődésről.
Ez az író Gerald Durrell és én tegnap a Vadak a Vadonban című könyvét keztem el újra-olvasni. Természetesen anno én is a legismertebbel kezdtem: A családom és egyéb álatfajtákkal. Ami Durell Korfun eltöltött gyerekkori éveiről szól. Ennek a második része a Madarak, vadak, rokonok a harmadik pedig az Istenek Kertje. Aztán amit ki kell, hogy emeljek még, mert nagyon tetszett a Hahagáj című könyve volt. Ez a könyve is, mint a legtöbb arról szól, hogy védjük és szeressük ne pedig írtsuk és féljük az élővilágot ami körülvesz minket.
Különösen élvezem a könyveiben azt a kedves, humoros stílust amivel az állatokat és a környezetet leírja. Olyan mintha az ember ott kuporogna mellette egy-egy leshelyén és együtt figyelné vele az állatokat. Csodálom a türelmét, és az odaadását és a végtelen megértő szeretetet ahogy az állatok felé fordul és bánik velük. Azt hogy a legkülönlegesebb teremtmények felé sem félelemmel, hanem egyfajta kíváncsi felfedezőkedvvel fordul, ahogy csak egy gyerek képes. Ezt a apró részletekbe menő, kíváló megfigyelőképességet értettem az alatt, hogy a legcsodálatosabb példája annak, hogyan érdemes az életet jól: szemlélődve élni.

Szeretettel ajánlom a könyveit, ha olvastad ezért: olvasd újra! Ha pedig nem, pótold! Nem fogsz csalódni ígérem!

***

12. Gerald Durrell lelkületéhez, humorához és élvezetes írásmódjához hasonlót több évtizeddel később találtam, amikor Új-Zélandon éltem. Ez persze csak épp annyit jelent, hogy itt ajánlotta nekem Alexander McCall Smith könyveit a figyelmembe az akkori főnököm. Ez az író amúgy skót származású. A leghíresebb könyvsorozata, amivel én is kezdtem a No.1 Ladies’ Detective Agency, vagyis az Első számú Női Nyomozó iroda.

A könyv címeket ezúttal először angolul írom, le, mert ezeket a könyveket angol nyelven olvastam. Megjegyzem itt, hogy ha nyelvet tanulsz ezek kíválló könyvek. A szövegértéshez legalább középfokú nyelvtudás kell, de annyira lendületesek és fordulatosak, hogy ha csak a felét érted, akkor is jól fogsz szórakozni! Szeretném még azt is elmesélni neked, hogy milyen sokat segített nekem a nyelvtanulásban és a szókincsem bővítésében az, hogy sok Alexander McCall Smith könyvet volt szerencsém  hangos könyvben kikölcsönözni az Auckland City Könyvtárból és a könyvvel együtt olvasva hallgatni őket. Ha nyelvet tanulsz, találj te is egy kedves könyvet és hozzá az audiót: játszva fogsz fejlődni!

44 Scotland Street sorozat

A 44 Scotland Street (Skócia utca 44 szám) sorozata számomra a legtüneményesebb. Ez ahogy a címe is mutatja Skóciában mégpedig Edinborogh-ban játszódik. A fenti utca 44-számú házának, – ami egy többszintes társasház – lakóinak az életéről szól. A történetben szerepel egy Pat nevezetű lány, aki egyetemi diák, de épp évet halaszt, persze erről a szülei nem tudnak. Bruce a nárcisszisztikus szomszéd aki persze amellett igen jóképű is, annyira, hogy Pat sem tud ellenállni. Aztán itt van Domenica MacDolnald és a barátja Angus aki egy festőművész kutyával aki az egyik kedvenc figurám. Matthew egy gazdag fiú aki képgalériát nyit és ahol Pat később elhelyezkedik. És természetesen kihagyhatatlanul az 5 éves Bertie akinek az Édesannya megrögzött szuperanya kíván lenni és ebből kifolyólag mindenféle dologra “kényszeríti” gyermekét, például arra, hogy megtanuljon a szaxszofonon játszani és olaszul beszélni, mert hogy az milyen jól fog majd neki jönni ha felnő. Szívet melengetően kedves és ugyanakkor szatírikus olvasmány.
McCall Smith több sorozatot írt. Van tehát a nyomozó irodás, a 44 Skócia utca aztán a The Sunday Philosopy Club sorozat (ebből én nem olvastam, csak az első két könyvet és nekem ez tetszett a legkevésbé.) Azonban nagyon tetszett a Corduroy Mansions sorozat ami hasolít a 44 Scotland Streethez, de ez Londonban játszódik. Ezen kívül még írt egyéb más könyveket és sorozatokat, illetve gyerekkönyveket.

Könyveinek már a címei is szívderítőek: például a No. 1 Ladies Detectice Agency sorozatból a Tears of the Giraffe vagy a Morality for the Beautiful Girls vagy a The Kalahari Typing School for Men. Ezekből a címekből már sejtheted is hogy itt nem véres tettek kinyomozásáról van szó, hanem kedves mindennapos misztikus történetek megfejtéséről.

Fizikai formátumban csak ez az egy könyve van meg nekem, a többit könyvtárból kölcsönözve illetve digitális formátumban olvastam. Ez is a címe miatt fogott meg: “Right attitude to rain” 

Kedvenc sorozatomból a 44 Scotland Street sorozatból néhány cím kedvcsinálóként: Espresso Tales, Love over Scotland, The World According to Bertie, The Unbearable Lightness of Scones, The Importance of being Seven, Bertie Plays the Blues. Én ebben a sorozatban a Bertie’s Guide to Life and Mothers-nál tartok. (ezt a könyvet vittem idén nyaralni magammal, illetve ezt is!) vagyis két könnyvvel le vagyok maradva, ami igen jó hír, mert imádom őket 🙂

Visszatérve McCall Smith-re a személyes életútja is végtelenül inspiráló volt számomra. 1948-ban született a jelenlegi Zimbabwe-ban. Később Skóciába költözött ahol jogot tanult majd meg is szerezte a PhD.-t Belfast Queen’s Egyetemén tanított, majd 1981-ben dél-Afikába költözött, hogy segítsen megalapítani a Botswana-i Jogi Egyetemet.  (Itt Botwsana-ban játszódik A No1. Ladies’ Detective Agency.) E mellett rengeteg más érdem és kitüntetés érte, de ami számomra a leginspirálóbb, hogy játszik a fagotton és megalapítója a “The Really Terrible Orchestra” (Nagyon szűrnyű zenekarnak). Igazán híressé és népszerűvé nyugdíjas korában vált amikor elkezdte megírni a sorozatait először csupán mint rövid történeteket. Jelenleg is ír, alkot, évente több könyve kerül kiadásra.

Kis nyomozással megtudtam, hogy a No1. Női Nyomozó iroda könyvek már magyarul is kaphatóak!

Szeretettel ajánlom őket!

***

13. Az első könyv amit Hermann Hesse-től olvastam a Demian volt ami egy különös szerelmi regény. Az ajánló a kötet hátoldalán ezzel az idézettel kezdődik:

” Minden ember élete egy kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”

Az író ebben a könyvében azt fejtegeti hogy van-e egyáltalán bűn? És ha igen akkor mi az. Hogyan lehet definiálni a jót, és létezik-e az a maga tiszta valójában? Mi az igazi szeretet? Létezik-e szabad akarat?

Ez a könyv egy meghatározó könyv volt huszas éveim elején. Többször is elolvastam. Oly annyira tetszett, hogy lendületet kaptam, hogy megvegyem és elolvassam Hesse többi magyarul megjelent könyvét is. De nem jutottam túl messzire. A Gertrud és a Knulp című könyvek után zátonyra futott a Hesse által írott irodalom mámorával fűtött hajóm. Azonban még a Hesse könyveket gyűjtő lendület megvetette velem a Sziddhárta címűt könyvet. Ami sokáig ott porosodott a polcomon. Volt hogy levettem, beleolvastam, aztán visszatettem.

Nem először fordult ez elő velem. Hogy valami a birtokomba került azelőtt, hogy azt valóban értékelni tudtam volna. Így volt ez a Sziddhártával is, amit végül először könyvtárból kikölcsönözve angol nyelven olvastam el Új-Zélandon, sok évvel azután, hogy magyarul megvettem.  Akkor az első sor elolvasása után, megtelt a szívem lelkesedéssel. Ez az! – Visongott a lelkesedés bennem! Ezt kerestem! Egy olyan könyvet, ami ilyen irodalmi szépséggel és egyszerűséggel tud nyilatkozni a spirituális útkeresésről, és teszi ezt úgy hogy közben nem elriaszt, hanem arra inspirál, hogy te is elindulj!

Hermann Hesse Sziddhártája a legcsodálatosabban megfogalmazott irodalom a szellemi- és lelki megújjulásról. Stílusa élvezetes, mert könnyen érthető mégis elmélyült gondolatébresztő fevetéseket fogalmaz meg benne az író. Sziddhárta a történelmi Buddha eredeti neve, ami azt jelenti “az aki elérte a célját” a “megvilágosodott”. Ebben a fejlődéstörténetben benne van minden ami egy klasszikus mesében, az útra kelés, az út maga és a beérkezés, de ellentétben sok mesével ebben arról is szó esik, hogy mi van azután, ha az ember megérkezett.

Mióta újra megtalált ez a könyv, azóta sikerült többször is elolvasnom mind angol- mind magyar nyelven. Így vált először az angolul olvasott könyveim kedvencévé és csak később a magyarul olvasott könyvek közötti gyöngyszemmé! Ha szereted a szépen megírott remekműveket, ez is tetszeni fog! Nagyon!

***

14. Önismeretem útján – a napi fizikai ászana gyakorlás*on kívül (vagyis amit manapság “jóga”* gyűjtőnévvel illetünk) – az érzékszerveim csiszolgatása és művelése hatalmas segítséget nyújtott. Mindig is vonzottak a képzőművészet- és az irodalom remekei. Magam is sokszor nekifutottam, hogy megpróbáljam magam ezeken a területeken. Gyerekkorom óta élvezettel rajzolok és verselek, naplózom vagyis írok. Általános első osztályában emlékszem a tanáraim csodájára jártak az írásomnak, annak hogy olyan szépen formálom a betűket. Számomra ez nem volt csoda, inkább természetes, hiszen óvodás kiscsoportos korom óta vágytam az iskolába, már az oviba is iskolatáskával jártam és bújtam a könyveket. És mivel számolni előbb megtanultam mint olvasni, hát számoltam a könyvekben a betűket, szóról-szóra szavanként és igyekeztem megfejteni azok értelmét. Komolyan belemerülve tettem ezt, hogy a körülöttem lévő felnőttek azt higgyék olvasok. Hát ilyen nagyon szerettem volna én már 4 évesen is elsajátítani eme titkos és magasztos ismereteket mint az írás és olvasás tudománya.
Meglepetésként ért, hogy Új-Zélandon a munkatársaim újra megdícsérték írásomat, azt, hogy folyó betűkkel tudok írni, mert sokuk csak nyomtatott betűkkel írt, a folyó betűvel való írás náluk egy külön tudománynak számít, és ebből kifolyólag megbecsült művészeti tevékenységnek. Ennek hallatán meg én ámultam el, hiszen huszas éveim elején, a pályaválasztásom előtt állva hagytam magam lebeszélni a művészeti iskoláról és a képzőművészet helyett inkább mérnöknek tanultam. Anyám kijelentette megkérdőjelezhetetlen meggyőződéssel többször is nézete mellett voksolva, hogy “a művészetből nem lehet megélni!” Én pedig sokáig hittem neki. Hiszen az én tapasztalatom is ezt mutatta. Egészen addig amíg bele nem futottam az ellenkezőjébe, a Föld átellenes pólusán, Új-Zélandon. Ahol az volt a tapsztalatom, hogy a művészetet támogatják, megbecsülik és teret engednek neki.

Nem véletlen hogy itt talált meg Betty Edwards könyve a Drawing on the right side of the brain. Egy kanadai barátnőmtől kaptam, elutazásakor. Ez a könyv is egyike let azoknak amelyek segítettek életem eseményeit egy új mederbe terelni. Betty Edwards könyve segítségével felszámoltam pár olyan hiedelmet, ami egészen addig megszabta és gátolta kreatív kibontakozásomat.

Ez a könyv kapható magyar nyelven, többek között a Libriben is Jobb agyféltekés rajzolás – A kreativitás és a művészi magabiztosság fejlesztésének új útja címmel.

A könyv tizenkét fejezeten át lépésről-lépésre elvezet ahhoz a készséghez, hogy megrajzold magad portréját úgy mint egy művész. És hogy legyen viszonyítási alapod arra kér, hogy rajzold le magad a könyv elolvasása előtt ahogy tudod, és aztán a könyv elolvasása után. Mondanom sem kell, drámai volt a különbség. És mindez csupán annak az eredménye, hogy valaki megoszt veled pár olyan trükköt, amit nekem speciel kimaradt az általános iskolai vagy később a középiskolai rajzoktatásomból.

A számítógépem archívumában megtaláltam két régi írásom ebből az időből (2008) amit ha szeretnél elolvashatsz itt: Művészet élvezete és Kreativ Írás.

Csodás napokat neked kreativitásod felfedezésének jegyében!

***

15. Szerb Antallal nevével úgy ismerkedtem meg, hogy Gimnáziumi éveim a hasonló nevű intézményben töltöttem. Ebből kifolyólag olvastam el először tőle az akkoriban sokat emlegetett és számomra ajánlott A Pendragon legendát. Amiben egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat. Egy nagyszerű, szatirikus detektívregény, amely a legendákkal teli varázsos walesi tájra viszi el az olvasót.

A másik könyv ami birtokomban van A Királyné nyaklánca, amit most nyáron sikerült elolvasnom. A történet Marie Antoinette hírhedt gyémántjai körül bonyolódik. A meghökkentő kalandok sorozatában bíborosoktól szélhámosokig ágaznak szét az udvari cselszövések szálai és az emberi sorsok váratlan fordulatai. Érdekes könyv volt, mégis írásmódja miatt, számomra kicsit nehézkes volt olvasni.

Ellentétben a harmadik könnyvel, amit a hétvégén olvastam el két nap alatt. Az Utas és Holdvilág stílusa magával ragadó. Valahogy folyamatosan olyan ismerős volt a könyv. Számomra Szepes Mária Raguel 7 tanítványának és Hermann Hesse Demianjanak légkörét idézte. Nehéz volt letenni. A könyvekből amik nagyon tetszenek általában jegyzetelek. Tessék hát ebből néhány gyöngyszem:

“Íme egy ember, akinek sikerült megrögződnie a neki megfelelő életkorban. Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba.”

A könyv Olaszországban játszódik ezért is volt számomra nagyon kedves. Eszembe juttatta saját olasz utazásaimat, a nyelv, a táj az étel és az élet szeretetét, amolyan ‘dolce far niente’* módra. (*édes semmittevés)

” Sosem az kerül pénzbe amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz, és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek ami sokba kerül. “

Az író csodálatosan vegyíti , a belső és a külső világ vivódásait: az álom és a valóság, a higgadtság és az őrület, a lehetséges és a lehetetlen közti világokat.

“Utunk irányát magunkban hordjuk és magunkban égnek az örök sorsjelző csillagok.”

A legkedvesebb gondolat, ami nosztalgikus emlékeket és Juhász Gyula: Annak Örök című versét idézi bennem az ez:

“A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szémében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillnaatban.”

Milyen igaz ez! De ez nemcsak a szerelemre, hanem a szeretetre is igaz. A hű-tiszta barátságokra, vagy az elfogult gyermeki szeretetre ahogy a szüleinket látjuk. Rettenthetetlen, bátor hősöknek, akik védtelen gyermekként olyan kiválóan meg tudtak védelmezni és példaképül szolgáltak nekünk. Szerencsés az, aki képes felnőttként is bátor hősnőnek és rettenthetetlen hősnek látni a szüleit. De ennek kifejtése már egy másik bejegyezés tartalma kell hogy legyen.

Ha szeretnél egy jó könyvet találni a lukas, őszi estéidre, Szerb Antal kiváló választás lehet. Szeretettel ajánlom neked a könyveit, legfőképp az Utas és Holdvilágot!

***

16. Említettem Betty Edwards könyvét a jobb agyféltekés rajzolásról egy előbbi bejegyzésben. Most egy másik könyvről számolnék be ami szintén sokat segített: Julia Cameron: A Művész Útja. Ez a könyv is – Hermann Hesse Sziddhártájához** hasonlóan – többször is megtalált engem. (Talán még az év is stimmel.) A huszas éveim elején vettem meg ezt a könyvet is magyarul és el is kezdtem a napi 3 oldal szabad aszociációs (free flow writing) írást minden reggel ébredés után. Ugyanis ez a könyv egy 12 hetes írói kurzus. Aminek a célja nem feltétlenül az, hogy íróvá válj. Csupán az, hogy felszabadítsd magadban a megkötött, elásott, elfeledett kreatív erőket. Több módja van ennek, de az írás az egyik legegyszerűbb ami a ma emberének a rendelkezésére áll. Nem is kell visszaolvasnod az írásaid. Nem kell, hogy értelmes mondatokat írj, vagy hogy szépen írj vagy fogalmazz. Csak annyi a feladat, hogy rászánd az időt és írj. És hát ahogy a napi jógázás megvalósításában ebben is pontosan itt van a nehézség. A rendszeresség megtartása, a lendület megőrzése. Amivel nekem is meggyűlt a gondom. Talán egy hónapig ment az írás, aztán legyintettem és abbahagytam. Kishitűen iróasztalom mélyére sülyesztettem a füzetet és hasznosabb és ha nem is hasznosabb de lagalább is élvezetesebb reggeli rutin után néztem.

Aztán akárcsak a „megvilágosodott könyve” ** ez a könyv is megtalált újra Új-Zélandon. (The Artist’s Way) Akkor újra nekiláttam és elkezdtem elolvasni a könyvet. Inspirálónak találtam és új lendülettel nekifogtam az írásnak. Ennek eredményeként született meg a könyvem a Maradandó Érték.

Aztán megint közbejött az élet – új elvégzendő és megvalósítandó kihívásokban helyt állni. Így az írás megint kicsit mellékvágányra került. A naplózáson kívül nagyobb írói munkába nem fogtam.

És aztán 9 év külföldön töltött idő után amikor 2015 év elején hazaköltöztünk újra megtalált a könyv. (Ahogy persze sok más is, ezért is kezdtem el ezt a rovatot: Bölcsesség nyomában) Élvezettel veszem le újra a könyveimet a polcról és olvasom őket újra, így vettem le a Művész Útját is és fogtam gyanútlanul bele az olvasásba. A mindennapos jógázásnak köszönhetően azonban, olyan mentális és fizikai teherbírásnak és kitartásnak a birtokába kerültem, ami képessé tett arra, hogy ez alkalommal ne csak nekifussak, hanem végis is csináljam a 3 hónapos napi írói gyakorlatot. Sőt magam előtt erőm fitpgtatásaképp ezúttal nem A5-ös, hanem A4-es füzetbe kezdtem róni a sorokat. Ezúttal lelkesen, töretlenül, a felmerülő belső akadályokat átszelve. Ennek az írói tevékenységnek lett aztán az eredménye, hogy összeállítottam a Szembe fordított tükrök című könyvem, ami több mint húsz év naplójegyzeteiből való szemezgetés. Amolyan jóga lelkű füveskönyv.

Szeretettel ajánlom, hát neked ezt a könyvet is, ha szeretnél nagyobb önismeretre szert tenni, kíváló utitársadul szolgálhat.

***

Az elmúlt évek során sok jógakönyvet végig bogarásztam. Habár manapság azt hangoztatom, hogy nincs szükség könyvekre, a személyes tapasztalás mindennél többet ér, azért bevallom hogy én sem tudok a könyvekről leszakadni. Nagyon szeretek olvasni, elmerülni egy-egy könyvben. Kutatni, felfedezni, megismerni. És ebben a folyamatban nagy segítségemre vannak bizony a könyvek is. Tehát úgy módosítanám kijelentésem a könyvekről, hogy szükséges megtalálnunk az egyensúlyt a könyvekből nyerhető információ és azok tudatos megélése, gyakorlatba helyezése vagyis integrálása közt.

Mindez fokozottan igaz a jóga ászana gyakorlásra és kiemelten azok közöl is az Astanga Jógára. Azért, mert az Astanga rendszere sorozatokból áll és az ego könnyen fennakad ezen a hálón. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer védi saját magát, vagyis ha engeded erősödni magadban a vágyat a birtokrásra, arra hogy minél rövidebb idő alatt próbálj elsajátítani minél többet könnyen tévútra vezet (sokszor úgy, hogy észre sem veszed!). Az első látásra nagyon is dinamikus mozgásforma valójában egy mozgás meditáció. (Akár a tai chi!) Vagyis akkor kezded el megtapasztalni annak mélyebb terápiás és az energia rendszerre is áldásos hatásait ha képes vagy azt lassan és tudatosan végezni. Lényegtelen, hogy hol tartasz benne, hogy mennyire vagy hajlékony, vagy erős a hangsúly inkább azon van, hogy érted-e a gyakorlásod?!

A jóga leginkább, de minden féle fajtájú és jellegű bölcsesség a megélésből ered. Az élő hagyományból, abból, hogy egy olyan személytől-, tanítótól- vagy bölcstől akit a te szíved igaznak és valódinak ítél kapod meg az elsajátítandókat. Én azt tekintem számomra hiteles forrásnak, aki saját példájával mutatja az utat. Aki nem papol, magyaráz, vagy kényszerít, hanem gyengéden terelget, késztet és ha szükséges felhívja a figyelmem. Aki képes mozgósítani bennem a saját belső tanítóm, aki nem más mint az inspiráció, a szent tűz, ami képessé tesz arra, hogy tanítóim által kezembe adott fáklya fényénél magam is nekimerészkedjek az ismeretlen felfedezésének.

Ilyen fáklyákat és fényhordozókat szeretnék most megosztani veled. Könyveket, írókat, szerzőket, tanárokat és mentorokat akik számomra sokat segítettek.

 17. Gregor Maehle: Ashtanga Yoga volt az első Astanga jóga könyvem és sokat merítettem belőle. A könyv két kötetes a fekete az első kötet ez az első sorozatot tárgyalja és a könyv végén a Jóga Szútrákat elemzi.
A második kötet a fehér és ez a második sorozat gyakorlataiba vezet be és a mitológiába a szimbólumvilágba ami a jógapózokban van elrejtve. Nagyon élveztes olvasmány mindkettő. Azért is nagyon jók, mert anatómia is van bennük épp annyi ami az egyes pózok kivitelezéséhez segítséget nyújt. Astanga vonalon én ezeket a könyveket ajánlom leginkább, természetesen Pattabi Jois Jóga Malá-ja mellett. Ugyan ebben a Bölcsesség nyomában sorozatban első ajánlóként Kino könyvét ajánlottam, ennek az az oka, hogy vele személyesen is találkoztam, és örömmel találtam meg itthon a Libri-be magyarul a könyvét. (Hiszen majd minden jógakönyvem az elmúlt tíz évben angol olvastam.) Szeretek egy témát több nyelven is megközelíteni. És hiszek abban, hogy akivel van szerencsénk az életben személyesen is találkozni, az azért van, mert tanulhatunk tőle.

18. A jóga fűzére nevet kapta Sri K. Pattabhi Jois fentebb említett Yoga Mala című könyve, amiben az első sorozat ászanáit veszi sorba és írja le.
Vékony kis könyv, ellentétben a vaskos jógakönyvekkel. Épp ezért hozza visszahozza Jois szellemét akinek egy közismert mondása volt az hogy 99% gyakorlás 1% elmélet. Vagyis gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj a többi jön majd magától!

19. A könyv bevezetését Eddie Stern írja, aki Guy Donahaye-val összeállított egy másik nagyon jó könyvet aminek Guruji a címe. Ebben a könyvben Pattabhi Jois tanítványaival készített interjúkat olvashatod el, és ami kifejezetten kincs volt számomra benne, hogy Peter Sanson új-zélandi tanárom is nyilatkozik benne. Egy vaskos könyv ami egy regényhez hasonlóan mesél. Én nagyon élveztem, mert nagyon szeretek olvasni vagy hallani arról, hogy más hogyan tapasztalja és éli meg a maga spirituális útját.

20. És ha már az igaz történeteknél tartunk még egy Astangás könyv, ami nagy segítségére lehet a gyermeket várló vagy gyermekáldásra felkészülő vagy már gyakorló anyáknak. Ez pedig a Yoga Sadhana for Mothers (Sharmila Desa & Anna Wise) című könyv. Lebilincselt, mert több nő beszéli el benne a történetét. Azt hogy milyen problémái voltak a fogantatással, vagy hogy hogyan változott a teste a terhesség előrehaladtával és ebből kifolyólag hogyan változtatott a gyakorlásán. Illetve hogy hogyan gyakorolt a szülés után. Azért volt számomra különösen inspiráló, mert több különböző korú és származású nő szólal meg a könyvben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy milyen más egy olyan nő megélése aki a nagyvárosban él és felelőségteljes munkát lát el és hogy mennyire más ha a természethez közel, meleg éghajlaton kevesebb stresszel, közelebb a tradíciókhoz tudja egy nő kihordani gyermekét és életet adni neki. A könyvben szó esik praktikákról is, hogyan lehet a testet ösztönözni a gyorsabb regenerálódásra a folyamat külöböző szakaszaiban. Minden nőnek ajánlom, mert megérezhetjük belőle, hogy egy nő gyakorlása mennyire más mint egy férfié. Nemcsak a szülés, de a havi ciklus miatt is sokat változik a testünk egy hónapon belül is és érdemes erre odafigyelnünk. Gyakorlásunk ennek tiszteletbe vételével kialakítanuk.

Tudatos, inspirált és feltöltő gyakorlást neked!
Szeretettel várlak az óráimon.
Namaste,
Viki

***

21. Előző alkalommal jógakönyveket ajánlottam. Most még mindig jóga kapcsán azokat a szakácskönyveket szeretném megmutatni neked, amelyekből sokat tanultam. Dr. Vasant Lad könyveit szeretettel ajánlom, minden mennyiségben. Az Ayurvedic Cooking for Self-Healing könyvéből rengeteget tanultam és merítettem.

Szó esik benne arról, hogyan határozd meg saját dosád. Hogyan alakíts ki egy Ayurvédikus konyhát. Milyen fűszereket, eszközket szerezz be? Ételtársításról és hogy a különbözö típusoknak (Vata, Pitta, Kapha) milyen étel felel meg a legjobban. Tea receptek, ajánlott menük dosák szerint évszakokra bontva, Khir, Chapati, Puri, Chutney, Pakora, Samosa, Curry és leves  receptek valamint édességek és más finomságok. Le van benne írva a Ghee (tisztított vaj készítésének a menete). És egy fejezet van szentele annak, hogy a különböző zöldéségek, gyümölcsök és fűszerek milyen gyógyhatással rendelkeznek. Tényleg nagyon jó, főzés és Ayurvéda kapcsán én őt ajánlom!

22. The Yoga Cookbook (recepies from the Shivanana Yoga Vedanta Centers) a Sivanana Jóga Védanta Központ receptjeit tartalmazza. Ezt a könyvet azért szeretem olyan nagyon mert színes és szép. Ez volt amúgy az első Jógás Szakácskönyvem. Úgy vezet be a jógikus életmódba hogy ahhoz valóban kedvet kapsz. Leírja hogyan kezdjük a napjaink, mire figyeljünk, hogyan alakítsuk ki étrendünk.

A receptek megosztása mellett részletesen elmondja, hogy mi az a sattvikus étel és étkezés, vagyis szó esik a három gunáról. Arról, hogy mit mivel tudsz helyettesíteni. (Erről tapasztalatot szerezve sokmindennel nem értek egyet, de kiindulásnak jó!) Érdekesnek és inspirálónak találtam benne a táblázatot arról hogyan érjünk el pozitív változásokat az életünkben az első héttől kezve a jövőbeli 3 évre vetítve és azon túl. Mozgás, légzés, negatív szokásaink csökkentése, diéta, relaxáció, meditáció, önképzés. És aztán jönnek a csodálatosabbnál, csodálatosabb receptek és a képek róluk. Néha csak úgy belelapozok és nézegetem a fotókat. Már ez is feltöltő de a legjobb mikor el is készíti egyiket másikat az ember!

Kedvenc receptek belőle: a mandula tej, a sült banán, granola, földimogyorós paszternék leves, a miso, padlizsános quinoás “fasírt”, chapati, banán kenyér…és még sok más nem sorolom tovább mert már így is azon tűnődöm melyiket kellene megcsinálni, illetve talán inkább mind csak milyen sorrenben? 🙂

Ami még nagyban hozzájárult a főzőtudományom tökéletesítgetéséhez és tapasztalatok gyűjtéséhez hogy részt vettem több különböző főzőtanfolyamokon Új-Zélandon illetve dolgoztam mint szakács magam is. Egyik kedvenc helyem Napierben a Chantal nevű biobolt, aminek kis konyhájában finomabbnál finomabb reform ételek készülnek.
Itt magyarországon is érdeklődve figyeltem kitől érdemes tanulni és ihletet meríteni. Így jutottam el Hemangi Szakács tanfolyamára, jó volt közösen megfőzni és elfogyasztani az ételeket. Megtudni, hogy itthon mit hol lehet beszerezni.

Részemről én nagyon szeretek főzni és enni. Az ételt életként tisztelem, és a jó szakácsnő szerintem a család gyógyítója.
23. A tanfolyamon fellelkesülve meg is vettem akkor az Ízek, imák, India című dvd-t mert a könyveknél is jobban szeretem hallani és látni azt hogy kell az ételt elkészíteni. Természetesen személyesen a legjobb. Az az igazi bölcsesség átadás!

***

Hadd mutassak be neked most egy pár magyar írót, akit minden bizonnyal ismersz, hiszen a kötelező oktatás része. De ha hozzám hasonlóan jártad ki az iskoláidat, igyekezted megúszni az előírt irodalom elolvasását. Én legalábbis teljes odaadással tagadtam a „muszáj”-t a „kell”-et és a „kötelező”-t. Meggyőződéssel olvastam én Mikszáthot és Karinthyt vagy Gárdonyit de nem azokat a könyveket amit tanáraim javasoltak. Így maradt ki számomra az Arany ember, vagy a Kőszívű ember fiai, amit szégyen vagy sem, de most sikerült pótolni.

A szépirodalmat manapság szeretem Antikváriumba beszerezni, és kifejezetten vadászom azokat a könyveket, amik a 60-as és 70-es években adtak ki, mert azok olyan szép talpas betűkkel lettek nyomva és a könyv kivitele, formája, súlya, lapjai is egyfajta olyan különleges harmóniában vannak, hogy márcsak a könyv birtoklása, kézbe vétele is egy élmény.

Ime hát három író akiket az olvashatóság sorrendjében soroltam föl. A könyebben olvashatótól a nehezebbig és most csak azokat a könyvet említem tőlük amiket az elmúlt másfél év alatt olvastam el. Ahogy kicsit pótoltam a magyar szépirodalomban való hiányaimat, arra a soha nem várt élményre is szert tettem, hogy az olvasott könyvek minden sorát élveztem. Sőt sokszor hosszú szakaszokat másoltam át naplóimba. Hát ez is eljött, talán már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam mégis milyen csodálatosak azok az írók és költök arról a bizonyos sokáig rettegett és megvetett kötelező olvasmányok listáról.

24. Mikszáth Kálmán:

Mikszáthot különösen szeretem. Valahogy olyan élő nekem ő, a könyveit olvasva valahogy látom a bajsza alatti kis mosolyt és a szemében szikrázó kíváncsi lelkesedést ahogy csendesen az arcom kémleli és annak a jelei után kutat rajta, hogy tetszik a kezemben tartott könyve. A kedves humor ott van minden könyvében, de emellett a lényeglátás is és a kiváló karakterek által hozott tanítás is.

Különös Házasság (Elképesztett az ötlet, hogyan húzzák csőbe a vőlegényt. Húszas éveim elején próbálta elolvasni, de megragadtam az elején, és nem is sikerült továbbjutnom. Azt hittem a történet poénja már a legelején le van lőve minek tovább olvasni. De most, hogy sikerült új lendülettel elolvasni a regényt olyan írói bravúrnak lehettem tanúja, amit kár lett volna kihagyni.

Szent Péter Esernyője (A legkedvesebb regényem tőle. Ezt még sokszor elolvasom! Az esernyő benne mint tárgy, ereklye de mint szimbólum is sokat mondó számomra. Kedves történet, minden szereplője tünemény. )

A fekete város (Nehezen idult számomra, de a körübelül a felén átjutva lebilincselő volt, alig tudtam letenni!)

25. Gárdonyi Géza:

Az Én Falum (Rövid elbeszélések. Új-Zélandi tartózkodásunk ideje alatt hangos-könyvben hallgattuk meg, de olyan nagyon tetszett, hogy könyv formátumban is szerettem volna újra megízlelni.)

Láthatatlan Ember (Kaland regény. Nagyon tetszik a cím és a mögöttes tartalom, ami olyan nagyon igaz. Vagyis hogy az ember maga láthatatlan minden amit a szemünkkel felfogunk csak a látszat!)

Egri Csillagok (Amit újra olvastam és most, 11 éves kori önmagammal ellentétben minden sorát élveztem!)

Isten Rabjai (A Margit szigeten játszódik, a kolostori életet mutatja be és azt a kérdést boncolgatja hogy vajon van-e szabad akarat vagy elrendelt sorsunkat kell járnunk.)

Ida Regénye (Szerelmes regény ezt középiskolában olvastam először! Nagyon tetszett. Évődő, romantikus, könnyed.)

Hosszúhajú veszedelem (Kettő szóval úgy tudnám jellemezni, hogy: a “legkellemesebb meglepetés”. Ez volt az a könyv ami elindított ezeknek a fentebb és alább felsorolt könyveknek és íróknak újra felfedezésében. Szüleim könyvespolcán találtam és miután beleolvastam, nem tudtam letenni! Agglegények elbeszélései arról, hogy miért is maradtak nőtlenek. Nagyon szellemes és elgondolkoztató. Ajánlott olvasmány hölgyek!

26. Jókai Mór:

Szegény Gazdagok (Tetszettek benne a szatirikus, kritikus, humoros és szívfájdítóan igaz vallomások.)

Sárga Rózsa (A hangulata fogott meg nagyon. Elvarázsolt!)

Arany Ember (Az összes Jókai közül ez tetszett a legjobban. Tetszett benne az, hogy olyan lendületesen indul a történet. Tetszettek a karakterek és a sorsok. Tetszett a történetük lassú kibontása és az utópisztikus happy end. Különösen élveztem a részt a szigetről, ahol akár az édenkertben élnek.)

Egy Magyar Nábob (Az Arany ember után a második kedvenc. Most épp a második részét a Kárpáthy Zoltán-t olvasom),

Kőszívű Ember Fiai (A legnehezebb az összes közül. Az vitt mégis tovább a történet elolvasásában, hogy elkezdtem beleérezni abba a tragédiába, hogy milyen érzés lehet az, hogy egy álom elérése érdekében, azt hajhászva életedben egész más emberré válsz, mint aki lelked mélyén valójában vagy. Megkeményedsz. Már magad sem látod önmagad igazán, ahogy a szeretteid sem látják, hogy ki vagy, hogy ki voltál. Pedig értük dolgoztál egész életeden át! Érdekes volt végigkövetni a sorsokat, amiket egy ilyen apa hagy hátra a fiaiban. Szembesülni azzal a felesége általi visszaemlékezéssel, hogy milyen más volt fiatalon és hogy mivé vált a döntései által. Elgondolkoztató a kérdés, hogy vajon mennyire determinál mindannyiunkat a családunk. Az a környezet amiben felnövünk. Az elvárások, amikkel szembesülünk. Vajon ki az akinek olyan nagyon meg akarunk felelni? Magunknak vagy a magunkban önmagunkról kialakított képnek? Vajon érezzük-e, meg tudjuk-e valaha ragadni a kettő közt tátongó különbséget? )

Az elmúlt napokban élvezettel jártam Pest és Buda kis utcáit. És lépten nyomon egy-egy nagy írónk házába, szobrába, idézett mondatába futottam. Most először éreztem azonban, hogy milyen nagy ajándék is a tapasztalat, a zsenialitás és a bölcsesség, amit fáradságot nem kímélve könyveikben és az azokból ledesztillálódó üzenetben hátrahagytak. Milyen szerencsés vagyok, hogy ide születtem, hogy az anyanyelvem egy velük és így ezen a tiszta csatornán szívhatom magamba az eszenciát, ami belőlük árad.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen írói nagyságok lábnyomába léphetek. Koptathatom az utcákat, ahol a szobraik és emléktábláik hirdetik: érdemes írni, dolgozni, hinni abban, hogy a mi üzenetünk is lehet értékes.

Szerencsés vagyok, hogy szavaikat megízlelhetem. Könyveikből tanulhatok az lelkismeretről, emberségről, igazségkeresésről és szemtanúja lehetek s számtalan írói bravúrnak. Szavuk fűszer a lelkemnek.

***

27. Agnes Golenya Purisaca 3 kötetes könyve

Most olyan könyvekkel folytatom a könyvajánlói listám, amelyek női olvasóként nagyon megragadták a képzeletem és nagyban megtámogatták bennem a női bölcsesség áramlását.

Mint minden nagyszerű dolgora az életben erre is véletlenül és nem szokványos módon leltem. Épp könyvvadászaton voltam a Múzeum körúton, vagyis a Líra könyvesboltba tartottam egy frissen rendelt könyvet átvenni. Megfogadtam, magamnak, hogy ennyi könyv mára és nem több. Mégis mikor a központi antikvárium előtt elhaladtam, valami bevonzott. Egy másik könyv címe ötlött a fejembe – amit régóta vadásztam (és amiről majd szintén ejtek szót később!) -, a hirtelen ötlettől vezérelve mentem be az üzletbe, és kérdeztem meg a könyvárust, hogy megvan-e az általam keresett könyv, persze még mielőtt megszólalt, tudtam, hogy a válasz nemleges lesz. Ami így is volt. Válaszát nyugtázva sarkon is fordultam és kifelé vettem az irányt, amikor egy női hang utánam szólt: “Nekem megvan az a könyv!” – mondta, majd hozzáfűzte: “Szívesen kölcsönadom neked!”

Milyen gyakran esik meg az emberrel ilyesmi? A hölgyet aki rámszólt egy tanfolyamról ismertem. Pár hónapja találkoztunk, de csak látásból ismertük egymást. E-mail címet cseréltünk és ő később kedvesen meg is osztotta velem digitális könyvtárát. Ott találtam a címben szereplő könyvet.  Rögtön megfogott a címe, de csak hónapokkal később, pár hete jutottam el oda, hogy nekikezdjek az elolvasásának. Azóta lebilincselten olvasom egyik könyvet a másik után, most tartok a harmadik könyv első negyedénél…

/A könyv további részeit a körülöttem lévő női háló támogatásának köszönhetően sikerült megszerezem, ezért is külön köszönet az illetékes Istennőnek!/

Akkor most végre a könyvekről! Az írónő: Agnes Golenya Purisaca, a könyv pedig egy háromrészes trilógia aminek az első része,  Az Aranyasszony Útja bevezet minket egy aranykalitkában fuldokló, budai szépasszony útkeresésébe. Éva az önmagát kereső nő története már magában is igen érdekes, hiszen mi nők, asszonyok és lányok mindannyian könnyen megérthetjük azokat a vívódásokat amiken keresztül megy. Ahogy Éva a történet során megjárja a testi-lelki és szellemi felébredés számtalan magasba emelő és mélybe taszító árnyalatát, komoly történelmi, teológiai, erkölcsi és spirituális üzenetek kerülnek kifejtésre. Mielőtt azonban a történet nagyon belegabajodna a belső útkeresésbe kinyílik egy másik kapu is, mely az ősi bölcsességek, rejtélyes legendák és misztikus tanítások világába is bevezeti az Olvasót! Éva eljut Magyarországról Peruba, ahol barlangkutatásba, ősmagyar történet feltárásba, és számtalan kalandba keveredik.

A második részben aztán tovább bolyolódik a történet. Az Aranykapuban folytatódik az Aranyasszony útja Peruban. A magyar származású Móricz János a hatvanas években egy barlangrendszerre bukkan Dél-Amerikában. Az őslakosok szerint egy kataklizma túlélői itt rejtették el ősi civilizációjuk üzenetét a mai ember számára egy kristálykorongba kódolva. Ám ezt nem akárki nyithatja fel: csak akinek energiarezgése képes a dekódoló rendszert aktiválni.

Ezt a kristálykorongot keresik a főhősök, Éva, Theo és Nantu, hogy megismerhesse az emberiség az életmentő üzenetet. Eközben az olvasó velük együtt ősi szimbólumokat fejthet meg; kiderül, hogy az egyiptomi, mezopotámiai és dél-amerikai kultúrák között feltűnő hasonlóság van; megtudja, hogy mit kerestek a magyar pálos szerzetesek Dél-Amerikában; hogy kik a mágusok és mi közük a magyaroknak hozzájuk és hogy hová tűnt Isten női fele.

A harmadik részben a Perui Papnő-ben aztán  Éváék kis csapata át akarja adni az embereknek mindenáron a Kristálykönyvtár Üzenetét. Azonban a külső erők mást sugalnak. A 3. évezred tálcán kínálja az emberiségnek az „örök élet titkát”: egy szívbe ültethető implantátumot, mely hosszú, boldog életet kínál. Főhőseink igyekeznek rádöbbenteni az embereket a manipuláció veszélyeire. A könyv komoly mondanivalója azt fejtegeti, hogy “szívbéli átalakulás nélkül a tudás egyre nagyobb salakká válik.”

Nekem nagyon tetszett amit idáig olvastam! Szeretettel ajánlom nektek is! Jó olvasást!

***

Az év első fele intenzív kutató és írói munkával telt számomra, összeállítottam egy újabb kis könyvet, aminek Istennő Itt a címe, és ami a Női Jóga óráim és saját gyakorlati tapsztalataim gyűjteménye. Inspiráció ahhoz, hogyan gyakoroljunk mi joginik, akiknek a ciklusuk nem a naphoz, hanem a holdfázisokhoz igazodik. Vagyis mi nők egy hold hónap alatt: újholdtól – teliholdig megtapasztaljuk azt, amit egy férfi gyakorló sokszor csak egy év alatt tapasztalhat meg. Ezért is van az, hogy sok férfi fogja a fejét, vagy értetlenül ingatja azt, amikor ciklusunk leszálló ágában vagyunk és sokkal érzékenyebben reagálunk a minket körülvevő eseményekre és hatásokra.

A női jóga iránya nem kitűnési vágy, egyszerűen egy szükséglet. Egy fontos láncszem nekünk nőknek, bátorítás ahhoz, hogy úgy tudjuk megélni érzelmeinket, testünk változásait, hogy az támogasson és nem pedig romboljon minket. Segítség emberi kapcsolataink és a magunkhoz való viszonyulásunk helyes értelmezéséhez és megéléséhez.

Szerencsések azok a lányok, nők akik úgy nőhetnek fel, hogy otthon az Édesannyuktól megkapják a megfelelő beavatásokat és magyarázatokat, mi miért történik a testben úgy ahogy, kezdve az első női meglepetéssel az első menstruációval. És aztán jön a többi  női beavatás amiből a férfiak kimaradnak illetve csak mint támogató erő vehetnek részt abban (ami szintén nagyon fontos és súlyozott fontosságot kellene hogy kapjon!). Itt van a gyermek vállalásra való felkészülés, a várandóság ideje, a szülés, a szoptatás, a vetélés, és az érett női korba lépés a menopauza ideje. Mi van ezekkel a megélésekkel? Beszélünk-e eleget erről? Tudunk-e egyáltalán eleget erről?

Én úgy veszem észre, hogy az elmúlt években nagyon felerősödött az igény a nőkben arra, hogy ezek a sokáig az asztalterítő alá söpört témák végre terítékre kerüljenek. Én magam is egyre érdeklődőbbé válok afelé, hogy valóban megértsem a testem, mert közel húsz év jóga gyakorlás után végre kikristályosodott bennem az, hogy sok tanítás, amit a jóga hagyományból kaptam valójában nem a nőknek, hanem a férfi gyakorlóknak szól!

Véleményem szerint fontos, hogy mi nők elkezdjük megosztani a tapsztalatainkat és megéléseinket. Azt amit manapság a huszonegyeddik század embere csak a teraputájának mond el. Nem több terapeutára van szükség, hanem több őszinteségre egymás között. Több támogatásra, több odafigyelésre. Újra meg kell tanulnunk nekünk nőknek azt, ami régen olyan jól ment: megosztani, beszélgetni, megbeszélni anyáinkkal, nagyanyáinkkal, női rokonainkkal és barátnőinkkel azt ami a női testünkben végbemegy. Megérteni azt, hogy a sok női betegség, csupán felhívás arra, hogy felébresszük újra magunkban azt a női bölcsességet, ami nem veszett el, csupán kicsit elfelejtődött.

Ennek kapcsán szeretném megosztani most azoknak a könyveknek a listáját amelyeket ennek a témának a felkutatása során olvastam:

28. Vörös Sátor: Anita Diamant

Ez a bibliai időkben játszódó történet Dína a mesélő illetve főszereplő nő beszámolója arról a titkos tudásról, amit a nők örökítettek nemzedékről-nemzedékre, miközben a férfiak által őrzött térben – a Vörös Sátorban – gyűltek össze és pihentek meg holdhónapról-holdhónapra. Itt mesélték el egymásnak titkaikat, itt osztották meg tapasztalataikat a szültés és a halál, a szerelem és a szexualitás, az öröm és a bánat, a gyönyör és a fájdalom dolgairól.

E mellett a történet szépen elmeséli a Kánaánba vezető veszélyes karavánút történetét. Apák örökségét, a fiúk viszálykodásait, váratlan szerelmeket és gyerekáldásokat, cselszövést és elhazudott esküvőt. De persze az igaz szerelmet is amelynek a megtapsztalásáért gyakran igen nagy árat kell fizetnünk, sokszor az azzal való szembesülést, hogy azt szinte azonnal el kell engednünk.

A könyv személyes hangvétele, az írónő stílusa magával ragadott. Ugyan olvasok angolul mégis ez a könyv a magyar könyvesbolt egy polcán kancsintott rám így alakult, hogy ezt a könyvet magyarul olvastam. Nekem nagyon tetszett. Sokan azt mondják, hogy az angol változat sokkal jobb, ami biztosan így van, hiszen az anyanyelven írott könyvek üzenete és az író lelkülete abban nyilvánul meg a legtisztábban. Biztosan egy töbször olvasandó könyvről van szó, biztos vagyok benne, hogy az angol változat sem fog kimaradni!

29. Galambok Őrizői: Alice Hoffmann

Ez a könyv időben a Vörös Sátor után játszódik és bár két különböző írónőtől származik, mégis mintha összedolgoztak volna. A Galambok Őrizői az időszámításunk szerinti hetvenedik évben játszódik, amikor is kilecszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatni a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. A történetben két nő és öt gyermek éli végül túl a rómaiak mészárlását.

A történetet négy különleges, egymástól teljesen különböző karakterű nő meséli el, akik mind más úton érkeznek Masadába. Yael akinek édesanyja szülés közben az életét veszítette, amit az édesapja soha nem tud megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége, aki végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolták a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, aki rettenthetetlen harcos és mesterlövész, mégis ott szunnyad benne a női lét legelengedhetetlenebb eszenciája a szenvedély. Shirah az ősi mágia és gyógyítás ismerője és gyakorlója, aki képes átlátni a látszaton és a mélyebb összefüggéseket megérezni a sorsfordító pillanatokban.

A regény gyönyörű nyelvezete magával ragadott, pedig a téma a sok kegyetlenség és brutalitás, az ostromállapot, a folyamatos feszültség ami ezzel jár, számomra nem egy kikapcsolódást jelentő olvasmány. Valahogy mégis elvarázsolt a könyv, és nem tudtam letenni. A finom mágikus utalásokkal fűszerezett és szokatlan asszociációkkal tarkított, könnyed, mesélő nyelvezetű történet a régi elfeledett tudás ébredését inspirálja az olvasóban.

Tiszta szívből ajánlom!

30. Farkasokkal Futó Asszonyok: Clarissa Pinkola Estes, Ph.D.

Ez a könyv a Boldizsár Ildikó vonalon olvasott csodálatos Meseelemzések és kutatások méltó kiegészítője, a gyerekkoromból induló és soha meg nem szűnő mesék iránti vonzalmam csodálatos felfedezése. Ez a könyv valójában Új-Zélandon talált meg engem az egyik belőle elhangzott mesével: Baba Yaga történetével. Nagyon furának és rémisztőnek találtam akkor ezt a törétnetet, ugyanakkor mélységeimbe menően megrengető és különös tapasztalat volt az, hogy milyen felkavarónak és beszédesnek találtam a benne lévő szimbólumok álomnyelven szóló felhívását és üzenetét.

Nem voltam még felkészülve rá akkor, és mégis hallottam azt, amit hallanom kellett, a mese nyelvén és az elkezdett bennem dolgozni, mélyről felhozni azt, amivel évekkel később szenvedélyesen elkezdtem dolgozni. (cikkem elején említett női út személyes megélésének tudatosítása és az Istennő Itt című könyv elkészülte.)

A Farkasokkal Futó Asszonyok című könyv tehát újra megtalált, sőt csodálatos módon -véletlen egybeesések és elszólások eredményeként- kaptam azt ajándékba két alkalommal is egyszer digitálisan és egyszer fizikailag! Újra és megintcsak nagy köszönet érte Vanda és Zsuzsi!

A könyvben több mese szólal meg, de ha te is olvastál már meséket és ismersz sokat még akkor is meglepődsz majd, mert ezek a mesék egészen mások! Itt van például La Loba a Farkasszony, vagy a Csontvázasszony, a Fókaasszony vagy Baubó a has-istennő és hát a kedvencem, ami még mindig és azóta is vagy 5 éve tanít A bölcs Vaszilisza (amit Baba Yaga meséjeként említettem fentebb).

Clarissa Pinkola Estes könyve azt a női bölcsességet osztja meg, hogyan lehet helyreállítani a megbomlott egyensúlyt, újra megtalálni a női vitalitást és a kortalan tudást, mely ott rejtőzik minden asszony tudattalanjának ősi rétegeiben. Az írónő, aki maga jungiánus analitikus, és mesekutató harminc év kutatói munkáját és gyógyító gyakorlat eredményeit osztja meg olvasóival. Népmeséken, tündérmeséken, mítoszokon és álmokon át vezet el az állandóan változásban lévő női lélek legbelső életébe, segít beindítani azt a gyógyító folyamatot, amely elvezet a lélek sebeinek begyógyításához.

Szintén egy olyan könyv amit nem lehet letenni és nem lehet csak egyszer olvasni!

 

***

31. Az előző cikkemben említettem Boldizsár Ildikót. Legyen akkor ő és az ő könyvei és meséi a következő az ajánlott könyvek listájában. Gyerek korom óta imádom a meséket. A különbség az, hogy manapság minden mesét imádok és élvezettel olvasok, ellentétben gyerekkori önmagammal, amikor a kedvenc mesém a Hamupipőke volt és mindig csak azt szerettem hallgatni. Természetesen nem máshogy csakis a Nagymamám előadásában. Szeretettel gondolok vissza az időkre, amikor lefekvéshez készülődvén megkérdezte mindig tőlem: “és mit meséljünk ma?” Amire én minden egyes alkalommal rávágtam: “a Hamupipőkét!” Még ma is emlékszem arra, ahogy a Mama mesélte! (nem csoda, hiszen vagy százszor hallottam!) Emlékszem arra, is hogy sokszor próbált velem alkudozni, hogy nem lehetne valami mást? De én kérlelhetetlen voltam! Így visszatekintve értem már jobban, hogy kicsit unalmas lehetett azt az egy mesét ismételni estéről-estére, hétről-hétre.

Még ma is vissza tudom idézni azt a meglepetést, ami akkor ért amikor szegény Mama unalmában belealudt a saját meséjébe, és elkezdte beleszőni az álmát a Hamupipőkébe: hogy “és akkor jött a Pista bácsi és levette a szalonnát…” ekkor persze én hökkenten felülten az ágyban és felelőségre vontam, hogy “milyen Pista bácsi? …eddig róla nem volt szó! Ez miért is maradt ki eddig?”

Szóval, a kivincsiságom nem lankadt, felderíteni és megérteni az ismert és szeretett a történetek és formák mögötti tartalmat. Mindig is sejtetettem valamit ebben a mesében, valami mélyebb üzenetet, ami csak nekem szól. És képzeljétek csak el is kezdett mesélni nekem, máshogy is ez a mese! Elkezdtem felfedezni benne azt a kitartást és fáradthatatlan szenvedélyt ami bennem is megvan. Az egyik kedvenc részem az amikor válogatja a magokat – például a viveka kyatih-ról – vagyis a megkülönbözető tudás megszerzéséről tanít, pontosan arról amiről Patanjali is beszél a Jóga Szutrákban! Vagy az a rész amikor elmegy a bálba először a réz, aztán az ezüst, és végül az arany ruhában (így mesélte a Mamám) – ez nekem azt a hozzáállást jelképezi ahogy mi magunk is fejlődünk, változunk egy-egy élethelyzet, tanulandó életfeladat megértése során. Először a réz színű ruhában kapunk beavatást, amikor is még teljesen éretlenek és tapasztalatlanok vagyunk. Aztán felöltjük az ezüst színű ruhánk, tanítást kapunk a női energiákról és végül az arany színűt amiben, mint Napba öltözött Asszony ragyoghatunk önmagunk megélésének és kifejezésének kiteljesülésében.

Kicsit elkalandoztam, de olyan sokat jelentenek nekem a mesék. Továbbra is és egyre erősebb meggyőződéssel gondolom azt, hogy a mesék a léleknek szólnak, míg a történetek az elmének. A mesék szimbólikus, gazdag képnyelvezete, az álom-tudat, a tudatalatti mély rétegéhez szól bennünk. Ahhoz a mindannyiunkba beleplántált ősi tudáshoz, amire csak emlékeznünk kell megtanulni. Ebben segítenek nekem a mesék.

Legyen hát itt egy kis lista a kedvencekből kezdve Boldizsár Ildikó könyveivel:

Mesék az élet csodáiról: Ebben a mesekönyvben összegyűjtött mesék vannak, magyar, nyenyec, votják, germán, indiai, indonéz, afrikai, fülöp-szigeteki, burját, breton, tatár, szibériai, arab, román, török, olasz, szicíliai, tuvai, perzsa, norvég, finn, spanyol és görög vidékek meséi. Az a csodálatos benne, hogy olyan szépen tükröződik az egyes mesék az egyes népek lelkületét.

A következő három mese gyerekeknek szól elsősorban; ezek képes mesekönyvek:

Boszorkányos Mesék: Ezt a mesekönyvet Boldizsár Ildikó írta. Egy kedves kis történet aminek a főszereplője egy boszorkány. Aki nem gonosz és nem vasorrú és nem is vénséges vén, hanem szépséges, ért az állatok nyelvén, csöppet sem gonosz, csak néha szomorú egy kicsit. Ez az ő története, aki maga is szeret mesélni. Mesél az esőről, a napról, a holdról, a csillagokról, a felhőkről, a virágokról, a madarakról, a színekről és az árnyékokról.

Királyfi születik – Királylány születik: két mese amit szintén Boldizsár Ildikó írt, mindkettő elbűvölő, szeretettel ajánlom, nemcsak gyerekeknek! Az is tetszik bennük, hogy nem sablonos. Nem az ugyanaz történet van “fiúsítva” vagy “lányosítva”, hanem két különálló nagyon szépen megfogalmazott és a férfi és női eszenciát megragadó, elragadó történet.

Ezek újra a felnőtteknek szólnak:
Életválságok meséi ez a Mesekalauz Úton lévőknek című kötetnek a folytatása. Az Életválságok meséiben hűen a Mesekalauzhoz, a mesék egy-egy témakör köré vannak csoportosítva: Öngyógyító történetek, Szorongások és félelmek, Valóságvesztés és téves érzékelés, Zavarok a családi rendszerben, Párkapcsolati válságok, Életsebek, Betegségek, Veszteségek. A Mesekalauz Úton lévőknek című könyv pedig a következő témaköröket járja be: Születés, Gyermekkor, Ifjúkor, Barátság és Közösség, Hivatás és életcél, Szerelem, az Érett Nő, az Érett férfi, Öregkor. Minden témakör egy kis bevezetéssel kezdődik és a mesék után van egy kis magyarázat ami segíti a mese mélyebb tartalmának a megértését.

Mesék Életről és Halálról – Ebben a mesekönyvben csak mesék vannak nincs magyarázat. De ebben is különböző népek meséi vannak szépen összegyűjtve. Köztük az egyik legszebb mese a halhatatlanságról H. Ch. Andersen: A len című meséje.

Ezeken kívül még olvastam a két kötetes Meseterápiával foglalkozó könyveket is, amelyek kíváló bevezetést és ismertetést nyújtanak a Boldizsár Ildikó által kidolgozott meseterápiás rendszerbe.

A mesékkel való gyógyítás nem újkeletű dolog. Ennek az elcsökevényesedett formája a TV! Miért mondom, hogy elcsökevényesedett, mert azt az illúziót kelti, hogy nem vagy egyedül, hogy beszélnek hozzád, hogy szórakozhatsz, ha egyedül vagy akkor is. Mégis megszűnik a legfontosabb részlete a mesemondásnak, a személyes együttlét, és a lehetőség arra, hogy kérdezz, véleményezz és megossz. (Nem a Facebookon!)

Boldizsár Ildikóról a honlapján tudhatsz meg többet, illetve azzal, hogy te is elkezdesz egyre több mesét olvasni, nemcsak a gyerekeid kedvéért! Olvassunk hát mindannyian többet a nyáron! Nézzünk kevesebb TV-t (én több mint tíz éve szoktam le a TV nézésről, és azóta van ennyi időm olvasni 🙂

Szép meséket!
Csodás álmokat!

***

32. Még mesék minden mennyiségben

A következő pár mesekönyvet az elmúlt években szereztem be, részben abból a lelkesedésből táplálkozva, hogy magam is az első mesekönyvemen dolgoztam, részben pedig azért mert imádom a meséket!

Máté Angi: Az emlékfoltozók című meséje, nagyon különös és álomszerű számomra. A mesekönyvet Rofusz Kinga rajzai illusztrálják és ezek a rajzok a meséhez méltó különleges fantáziavilágba kalauzolnak. Az emlékfotozók két tündér. Amerre járnak csodák történnek, mégpedig oly módon, hogy megfoltozzák például a feledékeny roller és a tölgyfa emlékeit.

Rofusz Kinga összetéveszthetetlen stílusát aztán A Varázsfuvola című mesekönyv borítóját fedeztem fel újra. Jeli Viktória a könyv írója olyan humoros, kedves és élvezhető stílusban mesél, hogy az annyira elvarázsolt, hogy mikor befejeztem, legszívesebben elkezdtem volna újra elölröl!

Bagossy László: A Sötétben látó Tündér című könyvét gyerekes barátaim ajánlották. Kicsit nyomoznom kellett, mire megtaláltam és meg tudtam venni, de ennek már a címe is olyan nagyon tetszett, hogy nem is feltétlenül akartam többet tudni előtte róla. Ennek a mesekönyvnek is nagyon szép az illusztrációja és a nyelvezete is!

És végül, szeretettel ajánlom, kicsiknek és nagyoknak Janics-Szabó Virág meséjét a Látó mesét. Amely egy kislányról szól, aki nemcsak néz, hanem lát is. Olyan dolgokat lát és hall, amiket a hétköznapokba beleszürkült emberek már legfeljebb csak sejtenek: mint például a manók bolondozása a kertben, a fák beszélgetése és tánca, vagy a fal mögött rejtőző mesevilág lakói. A mesében megjelennek csintalan törpék, beszélő fák és egy vizimanó is!

***

Ha már egyszer belekezdtem, nehéz nem folytatni, így legyen még itt pár mese és cím, ami a mai napig megmosolyogtat, megmelengeti a szívem. Tanít, bölcsességet ad, és drága gyerekkori boldog emlékeket ébreszt:

Szepes Mária: Pönnyös Panni sorozat. Édesanyámat a barátai Panninak, Apu Babának, a bátya Aranyosnak, mi pedig az öcsémmel Anyunak hívtuk. Gyerekként, megzavart ez a sok név, de mikor a kezembe kaptam a Pöttyös Panni ólvodába megy című mesét, nagyon megörültem! Azt gondoltam, ez a mese biztosan Édesanyámról szól és hogy akkor ebből biztosan választ kapok majd anyu valódi nevére, mert sokáig zavarónak találtam, hogy mindenki máshogy hívja őt. Milyen különös módon gondolkoznak a gyerekek!

Marie-Claude Monchaux: A sehányéves Kislány, csodaszépen illusztrált képeskönyv arról, hogyan fogan meg és nő a gyermeklány az édesannya hasában amíg meg nem születik.

Szabó Magda: Bárány Boldozsár ez anno megvolt bakeliten és imádtam hallgatni miközben rajzoltam! Írói zsenialitás, pörgő rímek, szívet-lelket melengető gazdag bölcsesség!

Benedek Elek meséi minden mennyiségben! Jelenleg a legnagyobb kedvenc a Hétszépségű királykisasszony.
Grimm mesék köztük nagy kedvencek: a Holle Anyó, A brémai muzsikusok, A három szerencsefia, és a A széttáncolt cipellők.
Andersen mesék a legkedvesebbek: A rátarti teáskanna, A len, A császár új ruhája és A kis hableány.
Erich Kastner: Két Lotti, ez egy igazi nyári olvasmány két ikerlányról, akik nem tudnak egymás létezéséről, mert a szüleik elváltak és őket is “elfelezték”.
A.A. Milne: Micimackó: Ki ne ismerné? Kötelező!

 

Wass Albert: Tavak és Erdők könyve ezt a korai huszas éveim elején találtam. A legcsodálatosabb mesék amiket valaha hallottam!

Antoine de Saint-Exupéry: Kis Herceg Én olyan nagyon szeretem ezt a mesét, hogy ez volt az egyik első könyv amit angolul is elolvastam, és aztán mikor olaszul tanultam, természetesen olaszul is el kellett, hogy olvassam! Megvolt bakeliten, aztán kazettán és aztán cd-n is! Jelenleg a könyvtáram és a digitális hangoskönyvtáram része.

Gazdag Erzsi: Mesebolt
Magyar Népmesék
Lázár Ervin meséi
Aaron Judah: Macóka meséi
Lewis Carol: Alice tükörörszágban a legkedvesebb, ez a második része az Alice csodaországban mesének, és hát az Oroszlán, a Boszorkány és a különös ruhásszekrény avagy bevezetés Narniába
V. Szutyejev: Vidám Mesék
Václav Čtvrtek: Rumcájsz kalandjai
Fodor Sándor: Csipike az óriás törpe

Neked mik voltak a legkedvesebb meséid és mesekönyveid gyerekkorodban?
Mosolygós visszaemlékezést!
Jó újraolvasást!

***

Folytatom a női könyvek ajánlásaim három olyan regénnyel, amely mind a maga nemében egyedülálló és különleges.

33. Marion Yimmer Bradley: Avalon ködbe vész című könyve redkívül szokatlan, meghökkentő és magával ragadó módon értelmezi az Arthur-mondakört, amely számtalan feldolgozásban látott már napvilágot. Ez a könyv abban különbözik az eddigiektől, hogy a női szemszögböl meséli el a történetet. Főszereplői az ősi, druida természetvallás “felvilágosult” gondolkodású papnői és Arthur félénk, korlátolt felesége, aki a katolicizmus fogságában vergődik. A sodró lendületű, sok szálból szőtt mese kibontakozása közben tanúi lehetünk, amint a pogány természetistennő kultusza átadja helyét a keresztény szertartásoknak. Bradley történetében ennek a folyamatnak a jelképe Avalon, a druida papnők szent szigete, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre létezik, szinte egymásba olvad.

Nagyon vastag könyv! Nekem is volt vagy egy hónap míg kiolvastam, pedig gyorsan olvasok. Ez azért is volt jó, mert minden nap olvastam kicsit, és a történet így teljesen magával ragadott és belém ivódott. A könyvből film is készült, amit én a könyv olvasása előtt vagy 5 évvel láttam. Azt is ajánlom!

34. Taisha Abelar: Absztrakt repülés ha vastagságba nézzük az előbbi könyvhöz képest ez csak egy rövid kis vékony könyv, azonban annál tartalmasabb. Ezt a könyvet angolul olvastam (The Sorcerers Crossing: A Woman’s Journey), még Új-Zélandon, aztán mikor haza felé tartottam elajándékoztam, mert ez egy ilyen könyv! Szerintem minden nőnek olvasnia kell. Aztán kis nyomozással sikerült megvenni magyarul is. (A Püski Kiadó gondozásában jelent meg) Kíváncsi voltam, hogy milyen a fordítás, és szerettem volna újra elolvasni.

Taisha Abelar egyik tagja a három nőből álló csoportnak, amelyet Don Juan Matus irányításával néhány mexikói varázsló alaposan kiképzett. Carlos Casteneda Don Juan tanításait még huszas éveim elején olvastam és mikor belefutottam Taisha Abelar könyvébe izgatottan kezdtem neki az olvasásnak, mert emlkészem, hogy tetszett Carlos Casteneda könyve, de mégsem ragadott annyira magával, hogy több könyvet is elolvassak azon kívül.

Az Absztrakt repülésben Taisha Abelar elmeséli a mexikói utazása sororán szerzett élményeit. Mesél arról a varázslócsoportról akik szigorú fizikai és szellemi tréningnek vetik őt alá, abból a célból, hogy megtörjék a mindennapi észelés korlátait. Ennek a beavatásnak a részletes leírása ez a könyv. A felelőségtudat ébredésének és a félelmekkel való szembenézés olyan praktikus értelmét tárja fel, amivel egy női varázslónak szembe kell néznie. Egy felbecsülhetetlen kézikönyv és antropológiai mű, ugyanakkor a női szellemiség ébredésének és fejlődésének egy rendkívüli beszámolója.

Amúgy ha már ennél a könyvnél tartunk, nemsokkal azután, hogy ezt sikerült megvennem egy másik könyvbe is belefutottam, amit egyszerűen nem tudtam letenni a könyvesboltban, így kénytelen voltam megvenni. A címe: A Nagual nyomában: A Castaneda-klán megidézése. Ezt a könyvet Püski Irén és István szerkesztette. Bevallásuk szerint már vagy húsz éve dolgoznak a könyvön abból a célból, hogy megosszák a Castaneda könyvekből kijegyzetelt fontos mondanivalókat. Így alkották meg ezt a könyvet ami valójában egy Carlos Castaneda fogalomtár, amelyben abc sorrendbe szedve a következő témakörökről is szó esik benne: Álmodó test, Belső csend, Csendes tudás, Déli irány, Az erő első és második köre, Az észlelés buborékja, Férfiasság, nőiség, A harcosok bolygói, Ismert, ismeretlen, megismerhetetlen és még sok izgalmas téma… Ezek mellett a témakörök mellett az Absztrakt repülésből is vannak kiragadott részletek és megszólal a könyvben Taisha Abelar mellett a másik két női beavatott is: Florinda Donner és Carol Tiggs is!

35. Ki ne ismerné Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love című könyvét illetve ki ne látta volna a filmet?! A magyarul is megjelent Ízek, Imák, Szerelmek egy olyan könyv, amivel szerintem a nők többsége tud azonosulni. Van benne utazás: Olaszország, India és Indonézia; fájdalmas szakítás, és elszakadás az ismerttől; van benne útkeresés és a várva várt valódi szerelem megtalálálsa. Elizabeth Gilbert őszinte, szívet melengető, lendületes stílusú írása magával ragadó. Egy bátor és kompromisszumokat nem tűrő nő inspiráló belső és külső utazása. A család női könyvtárában természetesen az angol és a magyar kiadás is megvan. Hölgyeim! Kötelező nyári olvasmány!

Jó inspirálódást!

***

Maradjunk még a női témáknál és a női könyveknél. A szülés és a születés témakörébe szeretnélek téged kalauzolni ezúttal. Én magam még nem szültem, de ahogy mindenki akinek lehetősége van ezt a cikket olvasni legyen az férfi vagy nő, én is megszülettem egyszer. Vagyis a szülés nem csak a nőkre tartozik. Az, hogyan születik meg egy gyermek nagy hatással lesz az elkövetkezendő életére, a kapcsolataira nemcsak a szüleivel, a testvéreivel, hanem a barátaival és későbbi kapcsolataiban.

Nem véletlen, hogy olyan sok nőt érdekel a jóga, a spirituális út, a tudatosodás. Tudatosnak lenni egyet jelent a felelőségvállalással, azzal, hogy ha nehéz is kijárjuk és megjárjuk a járatlan utakat. Felfedezünk, megismerünk, kísérletezünk.

Ez a téma azért is érint meg olyan nagyon, mert úgy érzem mindannyian egy folyamatos születésben vagyunk. Mindannyian, akik tudatosan keresnek, kíváncsian kutatnak az igazság, saját belső igazságuk megismerése után.

Véleményem szerint azért van annyi probléma a női szervek körül, a fogamzás, vagy akár a társkeresés terén, mert mindez arra a fontos szükségletre kíván ráébreszteni minket kollektívát és egyéneket, hogy lássuk meg, fogadjuk el és gyógyítsuk be azokat a vélt és valós sérelmeket amelyeket a saját születésünk és születési traumánk keltett. Hacsak nem voltunk olyan szerencsések, hogy mi magunk is Lótusz születésben részesülhettünk.

36. Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez című könyvét ajánlom minden nőnek, leendő Édesanyának, vagy már gyakorló Édesanyának. Ina May Gaskin, a világ legismertebb hivatásos bábája a hetvenes évek elején alapította meg férjével és kétszázötven társával a modern bábaság bölcsőjének számító legendás, Tennessee állambeli Farmot. A nagyrészt önellátó gazdálkodást folytató közösséget bábaközpontja tette világhírűvé, ahová külföldről is érkeznek nők, hogy gyermeküket művi beavatkozás nélkül, támogató környezetben hozzák világra.
A könyv első részében az anyák által elmesélt szüléstörténeteket a szerző kommentárjai követik, amelyek laikusok és szakemberek számára is nélkülözhetetlen gyakorlati útmutatóvá és lebilincselő olvasmánnyá teszik a kötetet. Gaskin nézeteinek kiindulópontja az, hogy a nők testi és lelki képességei tökéletesen alkalmassá teszik őket a természetes szülésre, ezért támogatni kell őket abban, hogy e képességükkel tudatos módon éljenek.

A természetes szülés és születés témában elmélyülve jutottam el az On The Spot című sorozathoz a YouTube-on. Ennek a sorozatnak a Balin készült epizódját (On The Spot – 9 hónap alatt a Föld körül – Robin Lim) kifejezetten és nagy szeretettel ajánlom, ha még nem láttad volna.

Ebben szó esik többek között arról is, hogy mi is az a Lótusz születés. És emellett engem mélyen érintett és inspirált az az elhivatottság amit a filmben megszólaló bába tanusít és a történetek, amiket elmesél.

***

 

Az elmúlt nyári hónapokban sok könyvet elolvastam és nagyon sok új inspirációt találtam. Szívemhez a legközelebb a magyar írók állnak köztük is Jókai, akit minden egyes könyve elolvasása után egyre jobban csodálok valamint Hamvas Béla akitől sikerült elolvasni egy rég vadászott gyöngyszemet.

Az alább bemutatandó könyvek előtt azonban had osszam még meg veled azt a lelkesedésem, hogy sikerült két könyvtárba is beiratkoznom, ahol csodálatos könyvválasztékot találtam és a nyáron elolvasott könyvek egy részét is ezeknek a könyvtáraknak köszönhetek. Köszönet tehát a Pécselyi és a Füredi Könyvtárnak!

Női témában szeretettel ajánlom, minden Édesanyának (minden leendőnek és már gyakorlónak) a következő két könyvet:

37. Bernád Ilona: Isteni Folyamat: Amely egy igazán vaskos könyv megtömve rengeteg interjúval a gyermekáldás és a bábaság témakörében a magyar néphagyományban. Bernád Ilona ősbábákkal, szülésznőkkel és több száz édesanyával – köztük otthon szültekkel is – beszélgetett miközben bejárta a Kárpát-hazát és Modvát. A gyűjtött beszélgetésekben tisztán megjelenik az a női létbe ágyazott ősi tudás ami minden nőnek öröke. A könyv üzenete az élet tiszteletéről szól, nagyanyáink bölcsességéről, annak a fontosságáról, hogy hallgassunk ösztöneinkre, saját belső tudásunkra és nyugodtan hagyatkozzunk a Gondviselésre.

38. Noll Andrea Nandu: Vajúdás Támogatás Mindenkinek: Nagyszerű könyv, szintén magyar szerzőtől – amelyben egyszerűen megfogalmazva, mégis átfogó alapossággal osztja meg az olvasókkal a hatékony, szüléskönnyítő módszereket, a gyógyszermentes fájdalomcsilapítás eszközeit és technikáit, segítő testhelyzeteket és még számtalan egyéb bábatrükköt, amelyek segítségével bárkiből válhat magabiztos támogató a vajúdó Anya segítségére. A könyv nemcsak technikai dolgokra korlátozódik, hanem bevonja a test- a lélek- és a szellem egybehangoltságának fontosságát. Fontos információkat találunk benne a szülés lelki blokkjainak elhárításáról, a megfelelő pillanatban kimonható és holtponton átemelő, bátorító szavak fontosságáról. Szó esik a támogatás helyes időzítéséről, illetve e vajúdó anya testbeszédének, megnyilvánulásainak értő olvasásáról is, amely sok esetben szükségtelenné tehet egyes beavatkozásokat.

39. Nikosz Kazantzakisz: Zorbász a Görög: ez az a bizonyos könyv amit a legfrissebb írásomban (A föld az ég és én) említek! Hogy miért tetszett olyan nagyon? Ennek rengeteg személyes vonzata van egészen a születésem előttről is. Görögország vonzása gyerekkorom óta erős. Édesanyám kedvenc nyaralóhelyeinek egyike. Számomra meghatározó volt ahogy ő látta a görög kultúrát, szerette az ételeiket, felszabadult örömmel járta a táncukat. Mindig meglepett, hogy milyen jól tudott tájékozódni Görög földön: ahogy  megtalált minden rejtett kis utcát és ahogy képes volt a nyelv ismerete nélkül kommunikálni az emberekkel.

Ebben a könyvben Zorbászban (bár Zorbász férfi) mégis Édesanyám lelkületére ismertem. Leginkább ott amikor így nyilatkozik az író Zorbász jelleméről: “…benne megvolt mindaz ami tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára, a minden reggel megújuló teremtő tisztaság, szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz és a kenyér, a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta vad nevetés – mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legváratlanabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni, s el is söpört minden gátat – erkölcsöt, vallást, hazát – amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.”

Csodálatos könyv telve éles meglátásokkal, finom rávezetésekkel és tanításokkal az élet valódi értelméről és értékéről.

40. Jókai Mór: Görögtűz: Erre a könyvre a Pécselyi könyvtár ingyen elvihető könyvei között találtam. Valójában egy vékony kis kötet, mégis én az egyik legélvezesebb és leggazdagabb fantáziavilággal megírott könyvei közé sorolnám. Mindenképp elolvasandó!

41. Jókai Mór: És mégis mozog a föld: Na ez már egy vaskos könyv, de szintén nagyon szórakoztató. Nagyon élvezem benne a rengeteg latin kifejezést, a nyelvjárást, a karakterek ábrázolását. Azt élvezem leginkább, hogy mikor Jókait olvasok, valahogy a világ is biztonságosabb helynek tűnik. Értem ezalatt azt, hogy valahogy minden lelassul. Eltűnik belőlem a vágy, hogy egy nap képtelen mennyiségű intéznivalót és listán szereplő tennivalót végezzek el és valahogy teljesen nyilvánvalóvá válik számomra a létezés egyszerűségének szépsége.

42. Hamvas Béla: Babérligetkönyv: egy olyan könyv amit még szeretnék sokszor elolvasni! Olvasd pédául el ezt: “Déli szigetek között hajóztam, s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó bebérligetben állt. Babérfát keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni.”

Ezzel a bekezdéssel indul a könyv! Kell ennél jobb ajánló? Amúgy a könyv rövidebb, hosszabb írások gyűjteménye. Esszék a következő címekkel (néhány a kedvencek közül): Meditáció a hegytetőn, A virágszedés lélektana, Reggeli feljegyzés, Aranynapok, Ízek, Téli terv, Fák, Olbrin Joachin csodálatos utazása, A madarak éneke.

43. Hummel Rozália: Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendája: Ez a kis mese is egy véletlen lelemény volt (a Fürdei könyvtár gyerek részlegén), ami mérhetetlenül nagy örömet okozott, ahogy azt a véletelen lelemények tenni szokták. Hummel Rozáliával vagy tíz éve ismerkedtem meg, amikor elmentem egy mandala festő tanfolyamára egy kedves barátnőmmel. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen nagy ajándékot kapok ott. Amellett, hogy szó esett a szanszkrit nyelvről és az indiai mitológiáról, azt is megtudtam, hogy Rozália egy nagy utazó: Balin, dél-Franciaországban, Thaiföldön és Indiában élt sok évet és alkotott. Egy különleges nő, aki hosszú évekig tanulmányozta a világvallásokat és az ősi keleti bölcsességet, és engedte, hogy ebből szülessen meg a művészete. Azt a könyvét (Tündér Ilona című története) amit ajándékba kaptam nem sokkal találkozásunk után, meseszép, színes táblaképekkel díszítette a Ráma herceg és Szítá hercegnő széplegendájában pedig rengeteg rajzzal kíséri végig, ezt az egyszerűen, mégis lélekemelően megfogalmazott meseeposzt, ami India irodalmának egyik legrégibb és legismertebb gyöngyszeme.

44. David Michie: A dorombolás művészete: a második része, illetve méltó folytatása a Dalai Láma macskája című könyvnek. Az első könyvet kölcsön kaptam egy kedves barátnőmtől azzal, hogy ezt úgy érezte nekem el kell olvasnom! Egy ideig nem nyúltam a könyvhöz, de mindig megakadt a szemem a borítón, ami egy cuki cicát ábrázól ahogy kiles egy halom pléd mögül. A huszas éveim elején rengeteg könyvét elolvastam a Dalai Lámának köztük A boldogság művészetét, Az ősi bölcsesség, modern világ, vagy a Száműzetésben – Szabadon című könyvét, ami a Dalai Láma önéletrajza. Ezek után teljesen “nem jógás” szemlélettel hanem ítélkezéssel voltam a könyv iránt. Bosszantott a gondolat, hogy egy “macska ír könyvet”. Mégis egy délután valahogy a kezembe került a könyv, belelapoztam és elkeztem olvasni. És épp úgy ahogy egy doromboló, szörgombolyag képes elvarázsolni az embert valahogy ez a könyv is megteszi. Macskabarátok előnyben! Mindkét kötetet ajánlom!

45. Douglas Abrams: Az öröm könyve: beszélgetés őszentsége a Dalai Láma és Desmond Tutu érsek között. A két Nobel-békedíjas vezető egy hetet töltött együtt Dharamszalában a dalai láma 80. születésnapja alkalmából, hogy beszélgessenek egy olyan témáról, amely mindkettőjük számára fontos: az örömről. A könyv képekkel illusztrált, meditációkkal és belső gyakorlatokkal tarkított inspiráló és lélektápláló gyűjtemény.

Van, hogy úgy választok könyvet, hogy megtetszik nagyon a borító. Hát ezzel is így voltam. 46. Jojo Moyes: Tengernyi szerelem: 1946-ban járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. Az utazás során négy női főszereplő jelleméről és életéről tudhatunk meg sok mindent. A történet megtörtént eseményeken alapul, mégis csupán egy kedves lektűr, ha valami könnyen olvashatót és szórakoztatót keresnél. Kiváló “utazó könyv”, olvashatod a buszon, a vonaton vagy hosszú, kimerítő munkás napok után az ágyban elalvás előtt.

Ettől az írónőtől érdemés még elolvasni a Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek című könyveket. Az első részből készült film is nagyon jó!

Ennyit mára, jó olvasást!
Ha tehetitek nézzetek be a Fürdei Könyvtárba, érdemes!

***

Továbbra is Jókait olvasok és azon ámulok, hogy minél több könyvét elolvasom, annál jobban szeretem! A következő három könyv amit olvastam tőle:

47. Enyém, tied, övé: Ez azért tetszett nagyon, mert nagyon fordulatos, még az utolsó 20 oldal is olyan váratlan fordulatokat rejtegetett amire nem voltam felkészülve, a befejezés zseniális. Jókainak ​ez a regénye először 1875-ben jelent meg könyv alakban, s keletkezésének olyan előkelő időbeli szomszédai vannak, mint a Fekete gyémántok vagy Az arany ember. A regény egy papnöveldében kezdődik és Áldorfai Ince életét követi nyomon fiatal férfitól agg koráig. A fiatal szerzetes minden testi-lelki jó tulajdonsággal felruházott, ideális alak, de érdekes nyomon követni azt, hogyan alakítják és formálják az élete tapasztalatai őt olyan emberré akivé a regény végére válik.

Nem szeretnék túl sokat elárulni a könyv tartalmáról, mert én is úgy olvastam, hogy semmit sem tudtam a róla, csak a címe tetszett meg nagyon.

Amiért különleges ez a regény számomra az, hogy főhősünk sorsát végig követhetjük, miközben több földrészt bejár és több jelentős szemléletváltásban van része. Békében és a szabadságharcban is része van, veszteségeken és nyereségeken, csodás fordulatokon esik át, ahogy mindannyiunk életünk eseményeinek megélése folyamán. Egy igazán szerethető karakter Ince a vivódásaival az igazságkeresésével és az őszinte gyermeki ártatlanságával. Most ez a legkedvesebb Jókaim!

És, hogy melyik a legkedvesebb Jókai, hát igen, mindig az amit olvasok… 48. A Szerelem Bolondjai című könyve szintén elsősorban a címe miatt ragadt meg!

“Egy kevésbé ismert klubot akarok bemutatni – írja Jókai a regény előszavában. – A klubnak az a neve, hogy: »a szerelem bolondjai«.
Tagjai csak azok lehetnek, ki be tudják bizonyítani, hogy szerelmi indokokból valami hallatlan bolondságot tudtak elkövetni. Egy szigorú bizottmány ítél titkos szavazás útján afölött, hogy a belépni kívánó érdemes-e a társulat tagjai közé fölvétetni vagy pedig udvariasan elutasítandó, mint aki meglehet, hogy külön szerelmes is, bolond is, de nem együtt: vagy nem oly mértékben, hogy még az okos emberek társaságába ne száműzethessék…
E klub jutalmakat is tűz ki, mik öt évről öt évre a legérdemesebbeknek a pályabíráló választmány által oda ítéltetnek…
Legyünk kíváncsiak a pályázat eredményére…”

Az 49. Egy hírhedt kalandor a XVII századból című regény fordulatos, hihetetlen és megmosolyogtató kalandregény. Ismered a Münchhausen báró-t, vagy Háry-t esetleg Seherezádé-t? Nagy mesemondónk ebben a pikareszk regényben egyesíti a fenti mesélők minden játékos meseszövését. A kalandorságra mindig kapható, kalandjaiban messze világokig sodródó Hugó „Konstábler”, vagyis tüzértiszt annyi mindenen megy keresztül, hogy a fele is sok lenne egy emberéletre. Jókai mindig ki tud találni valami hihetetlenül elképesztőt, s a mese és a valóság vegyítésével, lebilincselően szórakoztatóan ír. Az események a forgandó szerencse változatai – a hős megjárja a lélek és a test mennyét és poklát.

A soron következő az 50. Erdély Aranykora, ennek épp most kezdek neki! Megyek is olvasni, majd mesélek, hogy milyen volt!

Jó olvasást nektek is!

***

Pár könyvet szeretnék megint ajánlani a Női Bölcsesség nyomában rovatban. Az elmúlt két évben Jógaterápiás munkám és ismereteim mélyítettem. Jelenleg épp a Női Jógaterápia vizsgámra készülök és ennek kapcsán folytattam a kutatómunkám a nőiség területén. Az elmúlt időszak könyvtermésének a legjavát szeretném megosztani most veletek.

51 Alisa Vitti: Női Kód

A könyv szerzője policisztás petefészek-szindrómából gyógyította ki magát, gyógyszerek és műtét nélkül. Ezt követően sok ezer nőnek segített természetes úton kigyógyulni ilyen-olyan nőgyógyászati betegségből. Könyvében segít megfejteni a “Női kódokat” más néven endokrin rendszereket -, hogy természetes módon tudd irányítani a hormonjaidat, ahelyett, hogy azok irányítanának téged. A hormonrendszer kiegyensúlyozásának művészete étrendi és életmódbeli változások és a saját ciklusod ismeretében rejlik. Kihagyhatatlan olvasmány! Ott a helye minden hölgy könyvespolcán!

52.  A női lélek útjának ismerete nem lehet teljes kiegészítő felének a férfi léleknek ismerete nélkül! Felvetődött bennem a kérdés, hogy: “Ha létezik Női sátor (Vörös sátor) miért ne létezhetne Férfi sátor is?” Ez a kérdés vezetett el a könyvtárban Richard Rohr: A férfi útja című könyvéhez.

“Ez a könyv a férfiakról szól, elsősorban férfiaknak. Méghozzá őszintén, ami nem véletlen. Mert az igazság kimondása hagyományosan inkább a férfiak dolga lenne. De sokszor nem tesszük. Ostobaságból, gyengeségből, kényelmességből, haszonlesésből. És aztán ott állunk egy beszennyezett világban, átitatva hazugsággal, és már nem is vesszük észre, hogy hazudunk. Sőt a “köz-hazugságot” tovább görgetjük, és megpróbáljuk átadni a fiainknak. Nem csoda, hogy nem bíznak bennünk. Igazságokra és rendre vágynak. És ha apáiktól nem kapják meg, akkor máshol fogják keresni.
Persze nem könnyű manapság őszinte férfinak, apának lenni. Közösség nélkül nem megy. Magányosan majdnem lehetetlen vállalkozás felszámolni az önszeretet hazugságait.” (Lisztes Gábor, Férfisátor)

A Férfi útja című könyvben a szerző elemzi a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepének napjainkra kibontakozott válságát, és egyben útmutatást is ad a hiteles férfi magatartáshoz való visszataláláshoz.

A női minőség csak akkor lehet teljes, ha kiegészítő fele is teljessé válik! A női egészség a férfi EGÉSZségben teljesedhet ki. Uraim, olvassatok, tájékozódjatok, terjesszétek ki az ismereteiteket ti is!

Ennek a könyvnek van egy második része is amit még nem olvastam, de nagyon érdekel! Ennek a címe: Maszkok, hegek, archetípusok

53. Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő Istennők könyvének elolvasása után helyet kért magának a szerzőnő férfi archetípusokról írt könyve is a Bennünk élő Istenek. Ezt is szeretettel ajánlom!

A folyamatosan bővülő listám Nőiség témában ha valaki még szemezgetni szeretne:

Nőiség
Magyarul:
Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal Futó Asszonyok-Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő Istennők
Erich Neumann: A Nagy Anya
Hoppál Bori: Kebelbarátnők
Ina May Gaskin: Útmutató Szüléshez
Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek
Bernád Ilona: Isteni Folyamat
Dr. Csiszár Miklós – Nora Igloi Syversen: Női Igazságok
Boldizsár Ildikó:
• Meseterápia I-II.
• Királylány születik
• Életfordulók meséi
• Mesék az Élet csodáiról
• Mesék Életről, Halálról és Újjászületésről
Regina Engelke: Kertészkedés a Holddal
Louise L. Hay: Éld az Életed!

Jó olvasást!
Namaste,
Viki

***

Nyári Olvasmányok I.

A nyárra valami könnyű olvasmányt kerestem. Valami szórakoztatót, kalandosat, izgalmasat: amit könnyű követni és mégis elég összetett ahhoz, hogy kiragadjon a hétköznapokból. Mindezt megfogalmazva magam is meglepve ébredt bennem a vágy, hogy belekezdjek a Harry Potter sorozatba. Az első részt nem sokkal azután olvastam, miután az magyarul először megjelent. Az akkori főnököm ajánlására, akinek a lánya olvasta és sokat mesélt neki arról, hogy mennyire élvezi a könyvben megfogalmazott varázslóvilágot amibe belecsöppen egy tizenegy éves kisfiú aki maga sem sejti, hogy ő maga is varázsló, sőt mi több korának egyik leghíresebbje, hiszen máris legendák és hőstettek fűződnek a nevéhez.

Az első négy részt magyarul olvastam aztán mikor kimentünk külföldre (2006-ban) elővettem ott az eredetit és újra kezdtem az olvasást – megtapsztalva azt, hogy valójában milyen okosan felépítve és kigondolva épül egyik könyv a másikra, nemcsak abból a szempontból, hogy a történet, de maga a nyelv szerkezete is bonyolódik, egyre színesebbé válik. Be kell vallanom, hogy a Harry Potter sorozat nagyban hozzájárult akkor a sikeres IELTS vizsgám megszerzéséhez és utat nyitott az angol irodalom élvezetéhez.

Az első könyv megjelenése óta azóta több mint húsz év telt el. Én magam vagy tizenöt éve kezdtem bele az olvasásba és most kicsit több mint egy hónap alatt olvastam el sorban a 7 részt ami közel 3000 oldal! És most jutottam el oda, hogy őszintén megfogalmazzam, hogy mennyire magával ragadó olvasmány is ez: a fantázia- és a kreatív alkotás terébe segítő kapu – vagy mondhatnám 9 és 3/4-dik vágányról induló kaland.

Szeretettel ajánlom újraolvasásra vagy első olvasásra minden korosztálynak. Az első pár részt mindenképpen! Az utolsó 2 rész, de mindenképp az utolsó rész azonban számomra csak most (így közel 40 évesen) érett be igazán. A halál témája csak egy rémisztő szó mindaddig és talán azon felül is míg az ember maga nem éli meg közeli hozzátartozóinak elvesztését. A gyász folyamata szintén csak egy kifejezés, míg magunk át nem éljük. Ezekkel a személyes megéléssekkel gazdagabban azonban számomra így most az utolsó részek egész más tartalommal töltődtek fel.

A meseanalízis- és kutatás terén eltöltött több év után a Halál ereklyéiben elhangzó Három testvér meséje azóta is időről-időre megállásra késztet és elgondolkoztat. Összefüggéseket fedezek fel lépten-nyomon saját írói tevékenységem, személyiségfejlődésem és élettapasztalatom valamint a könyv sajátságos világában élő fantázialények által megfogalmazott törvényszerűségek és lehetőségek felvetésében.

Jó olvasást!
Viki

***

Nyári Olvasmányok II.

Elizabeth Gilbert-ről mint egyik kedves írónőmről már szóltam ebben a rovatban az Ízek, Imák, India című könyve kapcsán. Most egy másik könyvét szeretném ajánlani: A lélek botanikája-ját.

Ezt a könyvét én egy évvel ezelőtt kezdtem el olvasni angolul (The signature of all things) de annak ellenére, hogy lenyűgözőnek találtam a nyelvezetét és a történet fordulatosságát, valahogy mégis megakadtam és az első száz oldal után letettem. Most újra szembe jött velem a magyar kiadás a Füredi Könyvtárban és gondoltam adok neki még egy esélyt. (mert része volt annak, hogy abbahagytam anno, hogy digitális könyvtárból kölcsönöztem és ha tehetem előnyben részesítem azokat a könyveket manapság amiket fizikailag is a kezembe foghatok.)

Most, így a nyári olvasmányaim részeként lendületesen, kevesebb mint egy hét alatt kiolvastam ezt a több mint 500 oldalas könyvet, és meg kell mondanom többször is meglepetést szerzett számomra. Ugyanis olyan fordulatokat vesz a történet, persze mindig akkor,- amikor az ember már azt gondolja, hogy felvette a könyv ritmusát és átitatódott a benne kialakuló atmoszfárával – mikror a leginkább számít rá.

A könyv Alma Whittaker életútját követi végig, egészen születése elöttől. Vagyis megismerhetjük a fiatal Henry Whittakert is Édesapjának és Beatrix Devendernek Édesanyjának történetét is. Henry 1760-ban születik egy kis faluban délnyugatra Londoltól, nincstelen szülei legkisebb fiaként. Apja Őfelsége Harmadik György angol király Almamágusa volt, mégis nincstelen maradt. Henry leleményessége és merészsége révén lehetőséget kap arra, hogy Cook kapitánnyal eljusson Peruba, meglátogassa Új-Zélandot, Tahitit és Hawaiit. Négy évnyi tegerészkedés és további váratlan fordulatok után a kininkereskedelem révén komoly vagyont szerez és Angliából Amerikába vándorol, miután kiválasztja feleségét Beatrix-et akire Hollandiában talál rá.

1793-ban érkeznek meg Alma szülei Philadelphiába, ahol egy hatalmas birtok uraivá vállnak. A felvilágosodás korában, az ipari forradalom idején élnek, így az ő szemünkön keresztül követhetjük nyomon a tudományok, a vallások, a kereskedelem fejlődését és a társadalmi osztályokat érintő régi elképzelések megdőlését.

Ezzen a birtokon születik meg aztán Alma aki maga is a tudományok, a botanikai kutatások és az evolúció kutatás lelkes tudósává válik.

A könyv lapjain felejthetetlen karakterek tünnek fel: misszionáriusok, kalandorok, asztronómusok, hajóskapitányok, zsenik és kissé őrült figurák.

Elizabeth Gilbert kitett magáért ebben a könyvben, olyan mesterien szövi össze a fikciót a történelmi tényekkel, hogy magunk is azt hisszük nem egy kortárs író, hanem egy abban a korban élet író hiteles tudósítását olvassuk.

Nehéz letenni, legjobb ha a szabadságod alatt olvasod 🙂
Jó olvasást!
Napsugaras napokat!
Viki

Nyári Olvasmányok III.

Itt a nyár, és a nyár nem igazi egy jó könyv nélkül! Meg persze szalma kalap és levendula csokrok nélkül. Ezt a könyvet három egymástól teljesen különböző baráti körből kaptam ajánlásként, hogy ez a könyv nekem nagyon fog tetszeni! Figyelem felkeltőként ez általában beválik, kíváncsivá tesz miért gondolja valaki valamiről, hogy az nekem tetszeni fog!

Lelkesen fogtam bele az olvasásba. Így baba mellett, lassabban haladok az olvasással, és épp ezért ajándék egy jó könyv, egy olyan könyv, ami jól van megírva, aminek minden oldala élvezetes és olyan élénken élnek benne a karakterek, hogy napok vagy épp egy hét kihagyásával folytatva is emlkészik az ember a részletekre. Hát ez egy ilyen könyv. Tényleg tetszik! A négy kötetből a másodiknál tartok. Élvezettel haladok, ízlelgetem a könyv történetét és a benne lelhető mögöttes üzeneteket.

A négy kötet egy barátság történetét meséli el az egyik barátnő szemszögéből iskolás kortól öreg korukig. Engem mindig is lebilincsletek az ilyen jellegű mesék, akár kitalált akár valós eseményeken alapulók. Érdekes látni, hogy az élet mit hoz, egy-egy döntés hova vezet, egy-egy félreértés vagy épp helyesnek vélt meggyőződés milyen eredménnyel jár.

Egy szó mint száz: köszönöm az ajánlásokat Zsuzsinak, Katának és Editnek. Én magam is szeretettel ajánlom Elena Ferrante Nápolyi regénysorozatát, a Briliáns Barátnőmmel kezdve!

Jó olvasást!

 

 

Anyaság

Három nagyszerű, mondhatni alapkönyvvel szeretném folytatni könyvajánlóm sorát.

A szoptatás női művészete (La League Liga) Kicsi lányunk megszületése utáni első pár hónapban volt nagy segítség számomra. Tetszettek nagyon benne a beszámolók és tapasztalatok amiket gyakorló édesanyák osztottak meg. A könyv a szoptatás fontosságára hívja fel a figyelmet és abban nyújt segítséget, hogy kezdő édesanyaként hogyan válhatunk önbizalommal teli, belső megérzéseinkre hallgató ösztönös annyákká. Még egyszer köszönöm a könyvet Terényi Áginak!

Az éjszakai gondoskodás című könyv (Dr. William Sears) hasonló hangvételben folytatódik és azokat a részeket egészíti ki ami A szoptatás művészetéből esetleg kimaradt. Dr. Sears gyerekorvosként és egyben 8 gyermek édesapjaként osztja meg tapasztalatait a kötődést támogató nevelésről és a családi ágy fontosságáról. Ír továbbá benne a csecsemők alvási szokásairól, valamint arról, hogy az éjszakai szoptatás hogyan járul hozzá a csecsemők kiegyensúlyozott lelki világának megteremtéséhez.

A kismama Babakonyhája (W. Ungváry Renáta) a hozzátáplálásban nyújt segítséget. Az tetszik benne nagyon, hogy olyan ételeket tesz közzé, amelyeket az egész család élvezhet, vagyis olyan recepteket oszt meg, melyek segítségével nem kell, hogy külön főzzünk a kisbabánknak. Könnyen elkészíthető, teljes értékű, anya szeretetével átitatott, tápláló ételek, a boltban kapható gyors megoldások helyett.

Jó olvasást, babázást, főzést, de legfőképp szép álmokat mindenkinek!