Azt az érző tudatosságot használom amit a szőnyegen ismertem meg. A jógaszőnyeg az én laboratóriumom. Ezen kísérletezem ki a belső alkímiám gyakorlatait amelyeket aztán a mindennapjaiba is igyekszem integrálni.
Jelenleg azzal kísérletezek, hogyan tudok olyan figyelmességet kifejleszteni magamban, ami megtámogat engem a nehéz helyzetekben.
Felismertem, hogy nagyon szigorú vagyok magammal. Felismertem, hogy a belső párbeszéd ami bennem zajlik feszült helyzetekben nem a hasznomat szolgálja. De felismertem az erőt és a bölcsességet is ami segít abban, hogy életem pillanatainak tudatos teremtőjeként átírjam ezeket a hibás programokat magamban.
Nem könnyű! Sokszor hibázok ahogy mindazok akik a járatlan utat választják. Azonban néhányszor már képes voltam arra, hogy a kíméletlen kritikám kedves érdeklődésre cseréljem. És ez felemelő érzés volt!
Ebből építkezem hát, ebből az élményből merítek. Tudom, hogy képes vagyok rá! Teljes bizonyossággal és hittel önmagamban igyekszem békességet teremteni a mindennapjaimban.
Ismertem egy anyát aki ígéretes zenei karriert hagyott ott mikor az első gyermeke megszületett. Mikor kérdeztem azt mondta a zeneszeretetét az énekésben tudta megélni. A hegedűjét a hangjára cserélte. Mert babát ringatni és ölelni csak két kézzel lehet. És az a kis idő ami itt ott anyaként akad azt könnyebb volt énekhanggal megtölteni mint a hangszerből szóló melódiákkal.
Története velem maradt.
Kislányom az elmúlt reggelek egyikén; feszült, rohanós hangulatom közepette felhívta a figyelmem, hogy “aki szeret az nem siet”. Mintha a Dalai Lámát hallottam volna, amikor arról beszélt, hogy: “nyugodt szívvel is lehet rohanni!”
Elgondolkodtatott.
De jó lenne mindig képesnek lenni a legjobbat adni a legrosszabb pillanatainkban is! Hinni abban, hogy anyaként végső soron a világ sorsát igazgatjuk. És bízni abban, hogy ebben a felelőségteljes helyzetben a legjobb esélyekkel rendelkezünk, hogy egy olyan holnapot álmodjunk gyermekeinknek amiben boldogan ébredhetnek fel.
A frissességet én általában a tanulásban találom meg. Véleményem szerint az egyszer megfogalmazott és meg nem valósított álmok sosem járnak le.
Elővettem tehát a 20 éve megkezdett olasz nyelvtudásom és felelevenítettem azt a továbbra is élő szenvedélyt és vonzalmat ami ehhez a nyelvhez húz.
Tapasztalatból tudom, hogy egy új nyelv elsajátítása milyen fantasztikus módon képes kinyitni az emberben kapukat amiknek a létezéséről sem tudott. Új képességek kibontakozása, új barátságok kötése, új helyek megismerése, egy új utazás kezdete ez.
Ma a nyelvórám alatt újra megtapasztalhattam azt a kényelmetlen érzést milyen is az mikor benned van egy történet, egy benyomás, egy élmény, egy gondolat mégsem tudod kifejezni azt szavakkal. Pont mint gyerekként ismerkedve a világgal.
Igyekszem ennek az élménynek a hatását magamban tartani elég sokáig ahhoz, hogy akkor is emlékezzek rá amikor szülőként ott állok feszült helyzetekben a zsigeri reakcióimmal.
Amikor képes vagyok kíváncsi szemlélődéssel fogadni a lehetetlennek tűnő kéréseket, amikor képes vagyok lassítani bár szeretnék gyorsan végezni, amikor képes vagyok hallgatni ahelyett hogy rögtön reagálnék bizonyosságot kapok arra, hogy a napi jógagyakorlásom nem hiábavaló.
Hiszen a hirtelen reakciók megszelídíthetőek. A válasz melyet az erős késztetéseink hatása váltott ki és csak rontott a helyzeten formálható. Számtalan újabb lehetőséget kap az ember.
Anyaként ismertem fel, hogy a tökéletes megvalósítása nem a hibák kiküszöbölésével érhető el. Épp ellenkezőleg. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy hibák elkövetése nélkül nem lenne lehetőségünk sem az általunk ismert világ szélesítésére sem önmagunk jobb megismerésére. Mindennek belátása igen sok szenvedéssel járó folyamat számomra aki mindig a legjobbra törekszik.
Anyaként ismertem fel, hogy lágyulnom szükséges. Meg kell tanulnom több együttérzéssel fordulni önmagam felé. A pillanatokat mikor nem vagyok olyan tudatos, figyelmes vagy szeretettel teli – megtanulni nem kiszélesíteni azzal, hogy botlásaim miatt szégyent vagy bűntudatot érezzek.
Honnan jön vajon az a téves elképzelés hogy emberfeletti képességekkel kellene rendelkeznem?
Szülőnek lenni a világ legnehezebb beosztása. A magatartás amit tanúsítunk és nem a szavaink nevelik gyermekeink. Egy együttérző ölelés, egy szeretettel teli tekintet amiben minden fájdalom feloldódik többet ér minden szónál.
A megismerés hozza a maga felismeréseit. A felismerés tudatosságot teremt és ahol a tudatosság ott végtelen lehetőségek nyílnak.
Sosem gondoltam volna, hogy a biztonságérzetem az egészséges határok megszabásában találom meg. Anyaként való létezésem egyik legnagyobb felismerése az volt, hogy konfliktuskerülő vagyok. A nézeteltérések azonban a mindennapjaink részei. Így nem maradt más választásom mint hogy szembenézzek ezzel a félelmemmel és feloldjam magamban ezt.
Felismertem, hogy minden nézeteltérés egy remek lehetőség arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Hiszen gyermekeink nem azért érkeztek az életünkbe, hogy magunk képére formáljuk őket.
Tanulom tehát azt a szülői magatartást amely támogató de nem hatalmaskodó. Igyekszem segíteni a lányomnak megfogalmazni a saját igényeit és nem ráerőltetni a magamét. Igyekszem kihasználni a feszült helyzeteket arra, hogy gyakoroljam a tudatos légzést. Igyekszem félelem helyett szeretettel megtölteni a teret magamban és magam körül.
Egyénként, vagyis anyává válásom előtt azt gondoltam magamról, meglehetősen rugalmas vagyok. Képes voltam ugyanis egyik napról a másikra átformálni a világnézetem, az étrendem, a környeztem. Új célokat kitűzni magam elé és valóra váltani azokat az álmokat amik elérhetetlennek tűntek elsőre.
Anyaként szembesültem vele, hogy a rugalmasság amit magaménak hittem, látszat csupán.
A gyerekeknek megvan az az adottságuk hogy képesek kihozni belőlünk, és szembesíteni minket mindazzal a belső tartalommal amit tagadni vágyunk. Egyszercsak ott állunk az árnyékainkkal szembesítve. Az árnyékokkal amelyek személyiségünkben rejlő végtelen potenciál. Lehetőség amely legmerészebb álmainkban dereng fel csupán.
Ez a belső tűz el is égethet, füstté válva elveszhet vagy fényes lánggá válva vezethet minket. Rajtunk múlik.
Igyekszem nyitott maradni a változás lehetőségére. Igyekszem együtt áramolni és megragadni a lehetőségeket amelyeket igazán magaménak érzek. Igyekszem mozgásban maradni mégis teljes nyugalomban. Engedem hogy a mozdulatok amelyek folyamatos áramlásban követik egymást megváltoztassanak és ezzel közelebb vigyenek az összhanghoz ami a bennem ébredő harmóniából születik.
2023-ban két rovatot indítok útjára heti rendszerességű megjelenéssel.
A tervezett program teljesen ingyenes, hálám kifejeződése képpen a közösen eltöltött évekért és mindazokért amelyek egy új látásmódba való beavatásommal teltek.
Az egyik rovat az elméleten alapul: “Ashtanga-kapcsolatok”, másik a gyakorlaton: “Kéz amely a bölcsőt ringatja” címmel.
Célom inspirációt nyújtani mindazoknak akik a jóga elméleti és gyakorlati elsajátításának útján elindulni kívánnak vagy épp már járnak. (Mindehhez máris találtok rengeteg anyagot a weboldalamon: http://www.viktoriamaczo.com – olvasni való, receptek, videók és egyéb inspirációk a tradíció és hagyományőrzés nevében.)
A jóga valójában egy aktív állapot amelyben felismerjük egy nagyobb egész részeként magunk. Egységben a légzéssel, összhangban a mozdulatainkkal, harmóniában a tetteinkkel.
Gyertek!
Gyakoroljunk együtt! Fedezzünk fel új távlatokat és szélesítsük a komfort zónánk.
Namaste,
Viki
Ui.: Szeretettel veszem a hozzászólásokat, építő jellegű kritikát és felkéréseket!
Még tart a beavatás. Nem vagyok nagy titkok tudója, de megtanulam pár egyszerűnek tűnő dolgot. Olyan dolgokat, ami a szülővé válás útján lehetséges csak. Kiváltságos vagyok. Mert szülő lehettem, mert szülő lehetek, mert szülő vagyok.
És ahogy minden mással is az életben most is csak a tapasztalás az ami a felismeréseket hozza és nem a “szakirodalom” olvasása.
Ez is jóga? Igen! A legmagassabb fokú, ahogy Guruji is utalt rá!
A napi gyakorlásom? Tíz Napüdvözlet reggel és tíz este (és az esti nem mindig valósul meg). Mégis büszke vagyok arra ahol tartok. Guruji azt is mondta, hogy mindenki annyit kell hogy gyakoroljon amennyi neki szükséges. Azt a sorozatot, azt az intenzitást, azt a rendszerességet, azt az időtartamot ami neki személy szerint megfelelő.
Ahogy visszatekintek a több mint húsz éves jogagyakorlásomra, jelenleg külsőségekben tekintve, intenzitás és időtartam tekintetében most gyakorlok a legkevesebbet. Mégis azt kell mondjam még soha nem gyakorlotam ennyit!
A 2008-tól való napi szintű gyakorlásom eredményeként, a szépen lassan felépített, élvezettel és kitartással végzett gyakorlásom eredményeként lehetek itt ahol most vagyok.
Szülővé válásom útján, sokáig úgy éreztem merülök. Kicsúszik a kezemből az irányítás és csak sodródom. Ez az anyaságba való beavatás útja.
Amikor az ember már nem csak magáért felelős, hanem másért is. Amikor érezhetően minden tudatosan vagy kevésbé tudatosan meghozott döntésünk, minden cselekedetünk hatása gyermekünkben azonnal visszatükröződik rák. Már nincs lehetőség nem szembenézni azzal ami van. Nem hazudhatunk többé. Legfőképp magunknak nem, hogy hol is tartunk szellemmi és lelki fejlődésünk területén.
Vége a jól hangzó filozófiálgatásoknak. Vége az önámításnak. Csak a tények maradnak.
Képesek vagyunk meglépni a szükséges lépéseket? Vajon szembe merünk-e nézni a kihívásainkkal? Vajon képesek vagyunk-e használni mindazt amit a szőnyyegen tanultunk?
Szülőként már nincs választásunk. Egyénként még van. Visszafordulhatunk. Sajnálhatjuk magunkat. Begubózhatunk.
Szülőként már nem.
Meg kell tanulnuk megkeményedni és egyben lágyulni a szükséges helyeken. Kitölteni, kiegyenlíteni a hiányosságainkat.
Ez a folyamat az amit én a legmagasabb jógának nevezek.
Erős karokkal és gyengéd szívvel tartani gyermekünk zokogó testét miközben a mi szívünk is majd megszakad mikor elválunk egymástól. Mégis megtanulni mosolyogni és erőt meríteni önmagunkból, hogy erőt adhassunk és ne az elkeseredését növeljük. Megtanulni ragyogni ott ahol azelőtt árnyékok voltak bennünk.
Emlékeztetni gyermekeink az élet örömére és szépségeire akkor mikor a legnehezebb.
Felálni akkor mikor úgy érezzük összeesnénk. Szívósabbá válni.
Tegnap a szülői értekezleten egy anya azt mondta: számtalan alkalom van amiben felismerhetjük, hogy mennyi kincset is kapunk a gyermekeinktől.
A legnagyobb kincs amit én most kaptam ennek a közel négy évnek a távlatában, hogy felismertem olyan tartalékokat magamban amikről nem is tudtam.
Kincsek egy Kincsőnek köszönhetően. Kincsek amelyek csiszolódnak minden nap. Igyekszem és közben engedek. Határt szabok és közben lehetőséget biztosítok. Mutatom az irányt és közben igyekszem biztosítani azt, hogy megmaradjanak a lehetőségek is.
A teljes testemmel tanulok lélegezni.
Fellélegezni.
Magamhoz ölelni és elengedni azt AMI VAN.
Gyakoroljatok ti is minden nap! Szeretettel ölellek benneteket.
Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.
Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.
Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.
Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.
Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.
Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.
Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.
Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.
Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.
Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.
Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.
Ennek a tanfolyamnak a keretében arra szeretnék alkalmat teremteni, hogy átadjam női gyakorló társaimnak az elmúlt tíz évben szerzett Ashtanga Jóga tapasztalataim. Szeretném megosztani a megértésem azzal kapcsolatban, hogyan gyakoroljuk és építsük be mindennapjainkba úgy ezt a jógát, hogy az valóban öngyógyító terápia legyen. Nekünk nőknek szükségünk van más szempontokat is figyelembe venni, mint a kötelező (és elvárt) napi rutin. Ha sokáig figyelmen kívül hagyjuk saját természetes igényeink és ciklusunk üzeneteit, abból előbb – utóbb Női betegségek származhatnak. Így nemhogy segítünk de épp, hogy árthatunk magunknak a napi dinamikus gyakorlással és az Ashtanga Vinyásza Jógáról a köztudatba került egyéb elvárások félreértésével.
A tanfolyamon való részvételhez NEM ELVÁRÁS az Ashtanga Jóga gyakorlatsor előzetes ismerete!
Jóga Vikivel 