Kedvesem!
Szeretettel köszöntelek a májusi telihold fényében! A mai nap nemcsak egy egyszerű teliholdnap, hanem Beltane ünnepe is, ami a kelta naptár szerinti tavaszünnep. A virágba borulást, a termékenységet, valamint a napos évszak eljövetelét jelzi. Beltane a tűz ünnepe, melynek hagyománya a megtisztuláshoz, a szerelemhez és a természet újjászületéséhez kötődik, és szorosan párhuzamba állítható a magyar májusfaállítás szokásával.
A mai nap kiváló arra, hogy megfogalmazzuk, mi az, amiért hálásak vagyunk. Mi az, amit szeretnénk megünnepelni. Mi az a véletlen lelemény, csoda, amelyben részünk lehetett.
Számomra az életemben tapasztalt csodák egy részét eddig mindig könyvekben találtam meg. Könyvekben, amelyek úgy hangoztak, mintha én magam írtam volna; könyvekben, amelyekben olyan gondolatokat, ötleteket vagy leírásokat találtam, mintha személy szerint nekem lettek volna címezve.
Így sokszor találok a könyvekben üzeneteket. Üzeneteket a szeretteimtől, azoktól, akik már fizikai formában nem lehetnek velem, mellettem, mégis megtalálják az utat, hogy üzenjenek.
Amikor gimnáziumba jártam, elkezdtem olvasni azokat a könyveket, amelyeket édesanyám ajánlott nekem. A könyveket, amelyek neki sokat jelentettek. Éjszakába menően olvastam, sokszor egészen hajnalig. Aztán reggelente mindig nagy szenvedéllyel meséltem el neki, mit olvastam, hol tartok éppen a könyvemben — és ő, bár tudta, mi következik, és ismerte a könyvek tartalmát, amelyeket fejtegettem, mégsem szakított félbe: mindig lelkesedéssel hallgatta végig a mondandómat.
A közös életünk aranykorszakában — mert igen, biztosan érzem, hogy minden kapcsolatban van egy „aranykorszak”. Lehet, hogy csak pár perc hosszú, de ha szerencsések vagyunk, éveket is kitesz. A mi aranykorszakunk édesanyámmal egészen a tinédzserkorom végétől a haláláig tartott. Bár hamar elveszítettem őt, mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy hosszú éveken át folytathattuk a párbeszédet arról, hogy a könyvek, amelyeket elolvastunk, milyen pozitív hatással voltak az életünkre.
Szerettem, hogy anyu úgy tudott mesélni, hogy az ember szinte úgy érezte, ott van ő is a történetben. Bár szóról szóra idézett párbeszédeket, és az íróhoz hűen festette le a helyszíneket és a cselekményt, mégis, mondandója végén olyan lelkesedés ébredt az emberben, hogy újra hallani akarta a történetet. Legalábbis én. Szerettem a jól elmesélt történeteket, és azokat, amelyek a kedvenceimmé váltak, újra és újra meghallgattam.
Bauer Barbara könyveivel kapcsolatban gyakran az a benyomásom, hogy anyu üzen nekem a sorokon keresztül. Mintha ott lenne velem, amikor olvasok, és felhívná a figyelmem egy-egy mondat, egy-egy mozzanat jelentőségére.
„Mert megtanulta az évek során, hogyan fogadja el az élettől, amit kap, és hogyan békéljen meg azzal, amit oda kell adnia.”
Szeretettel ajánlom Bauer Barbara könyvét: A Hídépítőt, ha szeretnéd megérteni a török kiűzése utáni betelepítések történetét az írónő által elképzelt főhősök alakjain keresztül, és azt, hogyan élte meg a kor embere ezeket a folyamatokat.
Bauer Barbara új sorozatában a mai Békéscsaba történetét meséli el: a pozsareváci béke évében kezdi meg az elbeszélést, és az első kötet mintegy 60 év eseményeit fogja össze, de a kitekintéssel együtt egy évszázad is eltelik.
1718 nyarán Csabára megérkeznek a Felvidékről áttelepülő tótok, akik közül kiemelkedik Márton, az ács és családja.
„De más a történetet valós időben megélni, és más utóbb hallani. Amikor az ember benne él, még nem látja a miérteket. A következő lépés lendülete viszi előbbre, anélkül, hogy ismerné a jövőt, felmérné a következményeket. Minden lépés az ismeretlen felé vezet, sodródik, hallgat a megérzéseire, figyeli a szíve dobbanását. De visszamenőleg, amikor már az eljövendő is bekövetkezett múlttá lesz, a történetek is másképp hangzanak.”
Az új lakókat nem kímélik a természeti katasztrófák: a nagy mennyiségű eső és az ennek következtében érkező árvíz összekovácsolja az itt élőket, és a regény vége felé megkezdődik a Körös megszelídítése. A tűzesetek hatására rájönnek, hogy új módszerrel kell építkezniük. A természet csapásai mellett meg kell küzdeniük a pestissel és a Szegedinác Péró vezette parasztfelkelés okozta káosszal is; ez utóbbinál szóba kerül a Rákóczi-szabadságharc emlékezete is.
Az alábbi hanganyagban egy kedvenc részem osztom meg:
Légy jól, és találd meg a saját történeteidben rejlő csodát!
Olvass, inspirálódj, és add tovább azt, ami megérintett.
Sat nam,
Viki
Ha szeretnél kérdezni, tapasztalatot megosztani és folytatni a velem való 1:1 munkát, nagy szeretettel ajánlom az Önmagadra Hangolva Konzultációs Mentorprogramom!
Ha ismersz valakit akinek szintén tetszene A Hídépítő című könyvből való felolvasás és a könyvajánló illetve érdeklődik a velem való 1:1 konzultációval kapcsolatban, kérlek küldd tovább neki ezt a posztot!
Tarts velem!
Iratkozz fel e-mailben!
Érzelmi Alkímia Alapozó Online Tanfolyam
Győzedelmes Légzés Online Tanfolyam



5. Érdekes megfigyelni számomra azt, hogy sokszor elmegyünk azok mellett a dolgok mellett amelyek később fontossá válnak a számunkra. Így vagyok én legalábbis sok könyvvel és íróval. Helyekkel és találkozásokkal.
Így találtam meg a Napszél, a Surayana Élő Szobrai és a Tibeti Orgona című könyveit amelyeket a sci-fi és a Fantasy élő klasszikusaiként tartják számon a rajongói. A Mesés Godwana annyira tetszett, hogy az elolvasása után én is próbáltam írni egy Fantasiy-t.
A Smaragdtáblának és a Pszicho-grafológiának többször nekifutottam, sokszor évek kihagyásával. Mindkettőben sok új információt találtam és azok valódi megértése időbe tellett.
Így jutottam el hát ahhoz a könyvéhez amit azóta keresek, hogy elolvastam a Vörös Oroszlánt és megismertem életművének nagy részét. A Vörös Oroszlán ugyanis a Raguel 7 tanítványával és a Varázstükör című könyvel egy olyan trilógiát alkot, amiben jól nyomon követhető az írónő spirituális – belső útjain megtett fejlődése – mint író, mint ember, mint független gondolkodó, mint virtuóz meseszövő lángelme.
A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.
Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.
S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!

