Kedveseim!

Ahogy újra elkezdődött az óvoda, az 5 és fél éves kislányom megint nagyon nehezen indul el reggelenként! Nehezen ébred és sokszor miután felébred és tudatosítja magában, hogy “ja ma óvoda van” elkezd sírni. Lassan megy a reggeli készülődés és van hogy engem is magával ragad a rosszkedv, hiszen több mint egy hónapja már, hogy minden hétköznapunk így kezdődik.

Nagyon érzékeny gyerek voltam én magam is, sok minden megviselt, amit más észre sem vett. Zavart a zaj, a rendetlenség, a tömeg de ami leginkább megrémisztett az az a vasárnap esti érzés. Tudjátok az az érzés amit az a felismerés hozott, hogy: ” jaj holnap iskola”! Oh, mennyire rettegtem beleesni abba a mély szakadékba ami a biztonságos szív nyugalmából a kétségeket tápláló nyugtalan mélységekbe vitt! Összeszorult a gyomrom, ha a másnapra gondoltam és félelem lett úrrá rajtam. “Mitől félsz?” – kérdezte Édesanyám egy alkalommal, de én nem tudtam szavakba önteni azt amit érzek. És ő fáradt és kimerült szülőként azzal küldött vissza a szobámba: “Hogy ha nem tudod mitől félsz, nem is félsz igazán!”

Ez a kijelentés aztán arra vezetett, hogy elkezdtem megkérdőjelezni a zsigeri érzéseim és megtanulni azt, hogyan tudok a belső meggyőződéseim ellenébe menni. Tenni, lenni, élni.

Az idő különös dolog. Ezeket a megéléseket ma is épp olyan tisztán vissza tudom idézni, mintha ott lennénk azon a sötét, hideg, magányos estén. Éppen ezért értem meg és érzem át, amit a lányom érez. Ami kihívás számomra az annak a szabadságnak a gyakorlatba ültetése, miszerint HATALMAMBAN ÁLL MEGVÁLTOZTATNI azt amivel nem értek egyet!

Kihívás számomra beleállni és felvállalni annak a felelőségét, hogy MEGTÖRÖK egy GENERÁCIÓKON ÁTÍVELŐ NEGATÍV MINTÁT. De megvan a gyakorlatom arra, hogy újra és újra TUDATOSÍTSAM AZT, hogy nem kell elhinnem ezeket berögzült hiedelmeket, amelyek láthatatlan programokként futtatják az életem!

Elfogadtam, és nyugtáztam a létjogosultságukat. Hiszen ezek a felkavaró érzések indítottak útnak a magam hősnői útján és láttak el kifogyhatatlan üzemanyaggal amit inspirációm forrásaként használhattam a magam lélekelixírjének felkutatásban.

Egy olyan kislány Édesannya vagyok, aki maga is épp olyan érzékeny mint én voltam egykor. Sőt talán még annál is inkább. Így vagy 40 évvel azután, hogy olyan végtelenül elesettnek és meg nem értettnek tapasztaltam magam a körülöttem lévő világban, rádöbbentem, lehetőségem van átírni a magam személyes történelmét és mindazokért akiknek a története az enyémhez van kötve.

Nem sokkal azután, hogy megszületett, különös véltlenek folytán, engedve magam vezetni a zsigeri érzéseim bölcsessége által, elkezdtem kutatni az Idegtudományt (Neuroscience) és számtalan kérdésemre végre-valahára megnyugtató választ kaptam.

Hosszú évek tanulása és kitartó kutatómunkája eredményeképpen jelenleg képes vagyok olvasni a sajátom és mások Idegrendszerének állapotát és rendelkezésemre áll egy forrástár aminek a segítségével a túlélésért küzdő, megkövült elmét a rugalmasabb nézőpont felé tudom hangolni. Nem dacos ellenállással és agresszív elnyomással, hanem megértéssel és szeretetteli figyelemmel.

Megtanultam, hogyan tudom a belső narratívám átírni és egy olyan történetet mesélni magamnak, amelyben nem a körülmények áldozata vagyok, hanem a teremtője az eseményeknek amelyek végső soron arra vezettek, hogy én magam is meggyógyítsam a sérült lélekrészeim. Elkezdtem tudni élni annak az igazságát, hogy a legtöbbet azzal tehetek a szeretteiért, ha magam teszem rendbe. Megtisztítva azt a szűrőt amin keresztül a világot látom magam körül és magamban.

A múlt héten áttörés történt a napi rutinunkban! A reggeli ideges kapkodást felváltotta a nyugodt készülődés. A hosszú évek óta hiányzó reggeli jóga rutinom újra a helyére került. Vissza oda, ahol volt. Ébredés utánra. De most már nem egyedül hanem a kislányommal gyakorlok. Nem is olyan hosszan mint azelőtt, de mégis valahogy egy olyan minőségben ami olyan csodálatosan lehorgonyozza a napot azokba az értékekbe, amelyeket szeretek magamban és magam körül felfedezni.

Megalakult tehát a “bátorságkör” és a “reggeli gyertyagyújtás” kis rituáléja. Így mostanság mindketten örömmel és lendülettel ugrunk ki reggel az ágyból a hétköznapokon is nem csak a hétvégén.

Felvetülhet benned a kérdés, hogy vajon mi hozta ezt a változást?

Képzeljétek csak! A “bátorságkör” megalakulását megelőző estén – elmeséltem a kislányomnak Inanna történetét!

Legjobban az általam kitalált meséket szeretni. Szeret a “régmúltról” hallani, vagyis arról az időről amikor még én gyerek voltam és élvezettel hallgatja azokat a történeteket amiket én is a Nagymamámtól hallottam a családi krónikából.

Azon az estén említettem neki, hogy egy nagyon érdekes mesét készülök el mondani a tanítványaimnak az Érzelmi Alkímia Tanfolyamon. Látva lelkesedésem megkért mondjam el neki is!

Így kezdtem el a mesét, kicsit tétován, hiszen ezt nem terveztem mert ha ismeritek a történetet ez nem kifejezetten egy tündérmese! Mégis mivel olyan nagyon érdekelte, úgy döntöttem miért is ne alkotnék egy gyerekeknek való verziót, kicsit cenzúrázva itt és ott, kihagyva ezt és azt?!

Teljes nyugalomban, egy pisszenés nélkül hallgatta a történetet, ilyet még sosem tapasztaltam!

A történet csúcspontján egészen tágra nyitott szemmel és visszafolytott lélegzettel várta a csattanót. Varázslat szállt közénk és éreztem, ahogy a benne születő megértés, felemel valami nehéz léleksúlyt róla és elszáll. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, csak élveztem a köztünk beálló pillanatnyi csendet, amiben olyan végtelen biztonságérzet és nyugalom volt amit már rég tapasztaltam.

Kíváncsi vagyok, hogy te vajon tapasztaltál-e ehhez hasonlót? Nemcsak a gyerekeknek írott történetek kapcsán, hanem a saját életedben? Kíváncsi vagyok, hogy vajon észrevetted-e, hogy egy jól elmondott történet életeket tud megváltoztatni vagy épp romba dönteni? Nem csak a mesékre célzok, de a kéretlen tanácsokra vagy a szükségtelen rémhírekre is! A fő kérdésem azonban ez:

Hogyan lehet szavakkal gyógyítani? És vajon hogyan alakíthatunk ki képességet magunkban arra, hogy a nehéz pillanatokban is éber figyelemmel és nyitott szívvel legyünk jelen?

Számomra a nyitó formula a “kevesebb szó, több jelenlét”! Kíváncsi vagy a sajátodéra?

Hálás szívvel, új ötletekkel és történetekkel várlak az Októberi 4 alkalmas Élő Fórumban, ahol az Érzelmi Alkímia vezérmotívumai (szomatikus- és idegrendszer harmonizációs gyakorlatok) segítségével és a mesék erejével alkotjuk meg a női gyógyítói kört.

A Tanfolyam tisztelet díját az Online Boltban tudod fizetni, október 11-ig Early Bird kedvezménnyel!

Tarts velem, légy te is forrásokban gazdag!

Szeretettel:

Viki