“….amelyben arról mesélek nektek, hogyan lettem joginiből táncosnő! Valamint arról milyen meglepetéssel készülök az Online tanfolyam második alkalmára, amikor is a Szimpatikus Idegrendszer megismerése lesz a fókuszban. Most vasárnap November 26-án, 9.00-11.00-ig az Online Térben.”
Édesapámnak volt egy pár jógakönyve otthon és ereje teljében mutatott nekem pár jógapózt mint például a páva. Kislányként erősnek és legyőzhetetlennek láttam őt, ahogy ezzel sok más gyerek is van. Erre mindig adott is okot nekem, például amikor 11 évesen egy futó versenyre benevezve épp a megsemmisülésre készültem, mert úgy éreztem nem bírom végig csinálni! Apu kint ált a partvonalon, a szurkoló szülők tömegében de észrevette, hogy gondban vagyok. Odafutott hozzám és azt mondta nekem: “Végig futom veled a maradék távot, csak maradj mellettem és hangold össze a légzésed a mozgásoddal!” – akkor még nem tudtam, de ez volt az első vinnyásza leckém!
Mondanom sem kell az erőm megsokszorozódott és nem hogy végigfutottam a távot, de a nap maradék részében is legszívesebben csak futottam és futottam volna, mert szárnyalt a szívem a felfedezéstől, hogy a megfelelő hozzáállással bármi lehetséges!
17 évesen látogattam el az első jógaórámra és az első órám után ugyanazt a lelkesedést éreztem, amit akkor 11 évesen a futóverseny kapcsán. Lelkesen jártam rendszeresen egy éven át. Úgy éreztem megtaláltam azt a mozgásformát, ami számomra varázslattal és a bölcsességgel volt átitatva.
Egy dolog azonban mégis el tudott csábítani a jógaszőnyegről egy kis időre: a tánc! Ugyanis egy év jógázás után a nyáron egy nagy eső kiöntötte a jógastúdiónkat és a tanárom olyan messzire költözött tőlem, hogy nem volt kedvem több órát utazni oda és vissza egy jógaóra miatt, viszont adódott a lehetőség, hogy kipróbáljam a klasszikus balettet amihez kislány korom óta vonzódtam.
Így lettem tehát 17 évesen egy kis időre joginiből belett táncosnő.
Előreugorva az időben közel harminc évet, a hátam mögött tudva sok év jógaszőnyegen eltöltött időt újra érzem, hogy hív a “táncparkett”. Most azonban egészen más formában.
Az elmúlt évek és azok is amelyeket jelenleg élünk minannyiónk számára számtalan kihívást ad. Közben én is idősebb lettem, Anyaként pedig feltétlenül azt tapasztalom, hogy be kell, hogy osszam az erőm és ahogy akkor 11 évesen Apám tanította és később a jóga mesterek is visszhangozták – “nem szabad elfecsérelnem az életenergiám!” –
Ezért tartom fontosnak, hogy a napi mozgásrutin amit végzek ne csak átmozgasson, hanem adjon számomra lelki és szellemi felfrissülést is. Hosszú évek tapasztalatára és megfigyelésére alapozva megállapítottam, hogy a szőnyegen végzett gyakorlást ki kell hogy egészítsem valami mással is. És itt jön be a tánc.
A jóga remekül szolgál a paraszimpatikus idegrendszer megnyugtatására. Legfőképpen akkor, ha a napi gyakorlás fókuszába helyezed a meditáció és a relaxáció elvégzését is. Engem némiképpen tévútra is vezetett, mert az én Idegrendszerem amúgy is, alapból a paraszimpatikus állapot felé van eltolódva.
Újra elkezdtem hát keresgélni, hogy mi az a gyakorlat ami képessé tesz arra, hogy felébresszem magamban a lelkesedést és ami motiváló forrása lehet a bennem lévő életigenlő magatartás fenntartásának. És itt jön be a tánc. Igen, újra és megint a tánc!
A tánc számomra a jóga mellett az a mozgásforma ami képes belevinni a flow állapotába. Abba az állapotba amit Patanjali a jógaszutrákban az Ashtanag Jóga nyolcadik pilléreként nevez meg. Azért is szeretem a táncot, mert míg a jóga ászanák tanult mozgásminták a tánc a testünkben lévő egyéni ritmusunk kifejezésére szolgáló eszköz.
Női gyakorlóként fontosnak találom, hogy a gyakorlás megtámogassa a bennünk mozgó női folyamatokat. A női test igényei, a testünk rugalmassága, teherbíró képessége, a szellemi- és lelki folyamatok mind függenek a ciklusunktól. Melynek az egyensúlyát nagymértékben befolyásolják a női szerveink egészsége és az életutunkon betöltött szerepünk.
A kötött szabályokat megvalósító jógastílusok a női gyakorlónak a felét adja csupán a harmónia megteremtésére végzett gyakorlatoknak. Csak egy szárny, kell mellé egy másik is amivel szárnyalhatunk.
A táncstílus amit becsempésztem a szőnyegre nem igazodik egyetlen táncstílushoz sem de mindet magába foglalja. Szeretem a gyakorlásom egyszerű ritmushangszerekkel vagy intuitív hangszerekkel kísérni, mint a dob, csörgő, esőbot, hangtál vagy a handpan. Amire törekszem, hogy a légzés és a tudatosság összekapcsolásával lépjek kapcsolatba az abban a pillanatban jelen lévő ritmussal ami szerint a testem mozog.
Ezzel kísérletezek gyerekkorom óta, de sosem tanítottam. Illetve két alkalommal: egyszer Új-Zélandon, Waiheke szigetén és egyszer a YogaTree Stúdióban Szabadi Andival!
A tánc csodálatos önkifejezési eszköz és az egyik legjobb stresszoldó. Kiválóan lehet vele a Szimpatikus Idegrendszert hangolni, vagyis kialakítani azt a rezonanciát benne aminek a segítségével a tüzes energiák is szabadon áramolhatnak.
Amikor összehangoljuk a mozgást a légzéssel, mély meditatív állapotot érhetünk el, amelyben lehetőség nyílik elengedni a testben felgyülemlett feszültséget és helyette megnyugvást lelni. Gyakorlás közben lehetőség nyílik felfedezni saját testünk ritmusát, miközben új mozdulatokat tanulhatunk a bennünk lévő érzések megélésére. Ellentétben az Ashtanga Vinnyásza Jóga kötött sorozataival lehetőség van a kísérletezésre és a szabad mozgásélmény megélésére. A rutin amit a napi jógagyakorlás hoz kitisztítja és előkészíti a testet a kreatív forma által hozott felfrissülésre.
Alig várom, hogy újra megoszthassam ezt az Ashtanga Jóga elemeivel vegyített és táncos elemekkel ötvözött gyakorlásformát, amelyben megvalósul a dinamikus gyakorlás, a kreatív szárnyalás valamint az elengedés és az elmélyülés finom egyensúlya.
viktoria maczo 
