Az ősz beköszöntével, jó újra odafigyelni arra, hogy mit fogyaszt az ember. Ahogy csökken a Nap ereje, úgy csökken gyomrunk azon képessége is, hogy a hideg ételt megeméssze. Nyáron a nagy forróságban természetesen kívánjuk a salátát, a hideg turmixokat és frissítőket. Nálunk is rendszeresítve lett a fagyasztóban két tálca jégkocka.
Amikor az évszakok átváltanak egyikből a másikba, hajlamosak vagyunk megbetegedni, vagy legalábbis sokunk fáradsággal küszködik. Nehezebb is korán kelni, hiszen később világosodik és hamarabb sötétedik. Manapság igen nehéz az embernek az életét a természethez igazítani, amikor annyi a tennivaló és az intéznivaló, ami a munka mellett sokszor estére tolódik. Érdemes azonban figyelni a természetet és hallgatni gyengéd jeleire.
Kezdj el lassítani a tempón és indulj el újra befelé- vagyis figyeld meg azt, hogy mi esik jól. Mik azok az ételek, italok és nem utolsó sorban szabadidős tevékenységek amik leginkább támogatnak téged? Ha kimaradt a jóga nyáron, kezd el újra a napi gyakorlást! (3 Napüdvözlet és egy kis relaxáció utána.) Vagy ha egyedül nem megy, gyere el az órákra, gyakorolj együtt másokkal. A Napüdvözlet – ahogy sokszor hangsúlyozni szoktam nem elsősorban testedzés, bár annak is megállja a helyét – hanem egy mentálhigéniás technika. Segít abban, hogy felébreszd magadban a Naperőket. Vagyis a kitartást, az önbizalmat és a lelkesedést. Fejleszti az állóképességet, javítja a tested öngyógyító képességeit, vagyis növeli a vitalitásod.
A napi mozgás rutin mellett, jó finom belső tisztításokat is végezni, amire a legalkalmasabb a folyadék. Igyál sok tiszta vizet! Igyál gyógyteákat. Nekem a kedvencem most a kamilla tea. Gyerekkoromban ki nem állhattam ezt a teát, és csodálattal figyeltem Anyai Nagyanyám, aki rendszeresen itta. És most lám én is szeretem. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy változnuk, sokszor évek- évtizedek kellenek hozzá, de van hogy elég egy nyár.
Kísérletezz új ételekkel, lehet, hogy a tested kívánja a főzeléket – és te meglepődve legyintesz, hogy hiszen te utálod a főzeléket! Légy nyitott, figyelj, hallgass tested bölcsességére.
Ami még nagyon jó tisztító kúra az az Olaj Húzás. Ami nemcsak a szájhigéniád javítja, de a teljes test egészségét is. Ezt is ajánlom.
Az esti órákban ha teheted inkább egy jó könyvvel zárd az estét, mint tv-zéssel. Ehhez a Bölcsesség nyomában rovatomban találsz folyamatosan bővülő könyvajánlót.
Ha pedig vágysz egy kis szellemi táplálékra, szeretettel ajánlom neked az új tanfolyamot ami Szeptember 22-én indul. Erről itt találsz bővebb ismeretetőt.
Csodás őszi ráhangolódást!
Namaste,
Viki
*A természet gyógyító ereje
Ha ismersz tudod, hogy szenvedélyesen szeretek írni. Nem volt ez mindig így, legfőképpen akkor nem, amikor 1988 nyarán Édesanyám megajándékozott első naplómmal (a képen a nagyobbik!) és azt mondta, a nyáron minden nap írjam le bele mi történik velem, hogy amikor nyaralok is és nem vagyok vele aztán ő elolvashassa azt, hogy mi történt velem. Emlékszem nagyon zokon vettem ezt az ajándékot, nagy kiszúrásnak véltem. De jellemzően rám, igyekeztem szót fogadni és nekiálltam.
Életem első naplói a képen
Igen az intuícióra célzok, arra a testérzetre amit úgy fejezünk ki, hogy “a zsigereimben érzem”. Ez az az érzék, az a bizonyos hatodik, amire sokan legyintenek és életkoruk számának növekedésével bizonyosan el is veszítik sokan azt. “Hiszen hogyan boldogulhatna az ember az életben, ha mindig azt csinálja amihez kedve van?” – Nevelik belénk ezt a valósnak tűnő képzetet, és mi hiszünk benne. Én legalábbis sokáig hittem benne. Egészen addig míg az életem eseményei meg nem cáfolták azt. Ez a bizonyos cáfolat nem egyik napról a másikra ért utol, – bár akkor úgy tünt – hanem hosszú évek kitartó belső munkájának eredményeképp. Aminek nagy része az írásnak volt köszönhető.
A tapasztalás mesés lehetőségei kecsektetnek. S ahogy az élet ajándék, annak minden napja az! Éld hát meg mindegyiket jól, kezdve a mával! Ismerd fel a lehetőségeid, alakítsd őket a kedvedre, élvezd, formáld és aztán szeretettel ajánld fel bölcsességed a közösbe. Épp úgy, ahogyan azt az előttünk járó bölcsek is tették.
Ahogy így leltárba veszem a könyveket amiket olvastam, sokszor kedvem támad egy-egy könyvet újra elolvasni. A minap az jutott eszembe, hogy talán a sok gyűjtögetés mellett amit az ember folytat az élete során, nem árt néha visszanézni és időről-időre számba venni azt amije van. Ha minden könyvnek a tulajdonában lennék amit olvastam, nem férnék be a szobámba. Illetve ha meg akarnék venni minden könyvet amit elolvasnék, nem tudnék elég gyorsan olvasni hozzá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy imádok olvasni, de amikor nem szabok határt magamnak, hogy mennyi az elég, akkor az olvasás, egy-egy újabb könyv felfedezése is egyfajta szolgai monoton menetté válik és nem izgalmas kalanddá.
Különösen élvezem a könyveiben azt a kedves, humoros stílust amivel az állatokat és a környezetet leírja. Olyan mintha az ember ott kuporogna mellette egy-egy leshelyén és együtt figyelné vele az állatokat. Csodálom a türelmét, és az odaadását és a végtelen megértő szeretetet ahogy az állatok felé fordul és bánik velük. Azt hogy a legkülönlegesebb teremtmények felé sem félelemmel, hanem egyfajta kíváncsi felfedezőkedvvel fordul, ahogy csak egy gyerek képes. Ezt a apró részletekbe menő, kíváló megfigyelőképességet értettem az alatt, hogy a legcsodálatosabb példája annak, hogyan érdemes az életet jól: szemlélődve élni.
Emlékszem milyen természetes volt az számomra, hogy a Nagymamám ennyit biciklizik, hogy ő ilyen fitt. Később esett csak le a tantusz amikor Anyai nagymamámnál nyaraltam és meglepődve vettem tudomásul, hogy ő a biciklit csak tolja és csupán csomagszállításra használja. Felnőtt fejjel értettem meg, hogy a jelentős korkülönbség ami köztük volt az mivel járt.
Csodálatos élmény megtapasztalni azt, hogy egy egyszerűnek és jelentéktelennek tűnő döntés, hogyan indítja el események láncolatát. És abba a sorsfordító mozzanatba torkollik, hogy felismerjük, hogy az egyetlennek hitt működőképes megoldás mellett-amelyhez kényelmetlenségeink ellenére úgy ragaszkodtunk-van más is!
Hajlandó vagy-e hát próbálkozni? Ha nem a zongora, akkor talán a gitár a te hangszered! Ha nem zenetanulás akkor talán az éneklés? Ha nem az ének akkor talán a tánc? Vagy épp a vizuális művészetek valamelyike? Hogy már az óvodában is megmondták, hogy nem vagy tehetséges? Na és? Mikor volt az már! Mennyi élettapasztalat van azóta már a hátad mögött! Ne a kifogásokat keresd, hanem az érzést ami olyan lelkesedéssel tölt el, hogy nem számít az sem, hogy sikeres leszel-e vagy csak a magad kedvtelésére teszed!
Ezzel a belső kiüresedéssel indultam neki az első soroknak. Amik aztán úgy magukkal ragadtak, hogy az elkövetkező három napban le sem tudtam tenni a könyvet. Ez egy két kötetes könyv és mikor már vagy a feléhez értem kezdtem el gyanakodni, hogy talán én most a második kötetet olvasom. De nem bántam, úgy gondoltam, oka van ennek és olvastam tovább. Mikor befejeztem már éreztem, hogy valami különleges ajándékot kaptam én akkor vagy két évtizede a kezembe Édesanyámtól, amin mégis volt egy időzár.
Bach pilóta volt, akárcsak Exupéry a Kis herceg írója. Egy időben magam is vágyakoztam megtanulni repülőgépet vezetni, talán ezért is vonzódtam a könyveikhez. Ennek a tudománynak a megszerzése egyenlőre még elmaradt, de a csodálatom és lelkesedésem nem múlt el a repülés élményének megtapasztalása felé (még több harmic-sokórás repülőutak után sem). A szívem mindig nagyot dobban amikor a hatalmas gép-madár a magasba emelkedik. Valahogy nem szűnik meg bennem az újongás a technika eme csodálatos vívmánya kapcsán. És legszebb élményeim közé tartozik az, amikor Waiheke szigete felett repülhetem egy négy személyes kisgépen. (akkor /2007/ és ott /Új-Zéland/ készült a fenti fotó)
A Minden és Mindenki EGY című könyvének már a címe is beszédes, ahogy igazából a minden egyes könyvéé. Mesterséges-e a mesterséges intelligencia? Létezik-e a szabad akarat? Vannak-e párhuzamos univerzumok?
viktoria maczo 