Minden mozdulat után megállunk. Samastitih. Ide térünk vissza és innen indulunk el. Általában a kilégzésekkel térünk vissza és a belégzésekkel indulunk el.
Megfigyelted már, hogy minden kilégzés után és minden belégzés előtt van egy pillanatnyi szünet?
Ebben a pillanatnyi szünetben fordul át a lélegzet. Ez az a pillanat, amiben a teremtés születik és amiben az elmúlás megjelenik.
Minden lehetőség a jelen pillanatban van.
Légy jelen. Gyakorolj minden nap! A többi jön majd magától.
Ebben a pillanatban nem állok ellen annak ami van. Csak jelen vagyok és engedem a dolgokat kibontakozni a maguk ütemében.
Sokszor “csak” annyi lenne a dolgunk, hogy emlékezzünk erre a nagyszerű igazságra: “A legtöbb szenvedésünk abból adódik, hogy úgy gondoljuk, hogy mindazt ami zavar már rég meg kellett volna oldanunk.”
A föld mélyén szunnyadó magocska nem fél sem a fénytől sem a sötéttől, mert mindkettőt felhasználja a növekedéséhez.
Van, hogy lehetetlennek tűnik számomra az, hogy lassítsak és emlékezzek. Loholok.
De van, hogy képes vagyok meglovagolni az érzelmeim és a gondolataim által vetett hullámokat. Szemlélődöm.
Elhatároztam, hogy azokban a pillanatokban amikor magukkal ragadnak az események; ahelyett, hogy bosszankodnék észreveszem a lehetőségeket benne. Tanulom elengedni magam. Tanulom felépíteni az eszköztáram. Hogy mindig legyen vagy egy felemelő, lelkesítő zene vagy egy szívhez szóló, nagyszerű írás a kezem ügyében.
…ami gyengéden felemel és visz, visz könnyed puhasággal a biztonságos partra. Ahol könnyedén tudok lélegezni.
Anyaként ismertem fel, hogy a tökéletes megvalósítása nem a hibák kiküszöbölésével érhető el. Épp ellenkezőleg. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy hibák elkövetése nélkül nem lenne lehetőségünk sem az általunk ismert világ szélesítésére sem önmagunk jobb megismerésére. Mindennek belátása igen sok szenvedéssel járó folyamat számomra aki mindig a legjobbra törekszik.
Anyaként ismertem fel, hogy lágyulnom szükséges. Meg kell tanulnom több együttérzéssel fordulni önmagam felé. A pillanatokat mikor nem vagyok olyan tudatos, figyelmes vagy szeretettel teli – megtanulni nem kiszélesíteni azzal, hogy botlásaim miatt szégyent vagy bűntudatot érezzek.
Honnan jön vajon az a téves elképzelés hogy emberfeletti képességekkel kellene rendelkeznem?
Szülőnek lenni a világ legnehezebb beosztása. A magatartás amit tanúsítunk és nem a szavaink nevelik gyermekeink. Egy együttérző ölelés, egy szeretettel teli tekintet amiben minden fájdalom feloldódik többet ér minden szónál.
A megismerés hozza a maga felismeréseit. A felismerés tudatosságot teremt és ahol a tudatosság ott végtelen lehetőségek nyílnak.
Mi történik a tudatos mozdulatokkal létrehozott mozgástérben?
Lélegezni tanulunk. Megtanuljuk lehorgonyozni a tudatosságunkat a drishtik (tekintetirányok) segítségével. Tanulunk szembenézni a félelmeinkkel, mert a légzés kitárja a mellkast és a bent rekedt, fel nem dolgozott emlékek felszínre törhetnek. Kísérletet teszünk arra, hogy elengedjük a végleteket, az önkritikát és helyette egy nyitottabb, befogadóbb és elfogadóbb szemléletmódra tegyünk szert.
Kezd el tehát a napi gyakorlásod! A többi jön magától.
2023-ban két rovatot indítok útjára heti rendszerességű megjelenéssel.
A tervezett program teljesen ingyenes, hálám kifejeződése képpen a közösen eltöltött évekért és mindazokért amelyek egy új látásmódba való beavatásommal teltek.
Az egyik rovat az elméleten alapul: “Ashtanga-kapcsolatok”, másik a gyakorlaton: “Kéz amely a bölcsőt ringatja” címmel.
Célom inspirációt nyújtani mindazoknak akik a jóga elméleti és gyakorlati elsajátításának útján elindulni kívánnak vagy épp már járnak. (Mindehhez máris találtok rengeteg anyagot a weboldalamon: http://www.viktoriamaczo.com – olvasni való, receptek, videók és egyéb inspirációk a tradíció és hagyományőrzés nevében.)
A jóga valójában egy aktív állapot amelyben felismerjük egy nagyobb egész részeként magunk. Egységben a légzéssel, összhangban a mozdulatainkkal, harmóniában a tetteinkkel.
Gyertek!
Gyakoroljunk együtt! Fedezzünk fel új távlatokat és szélesítsük a komfort zónánk.
Namaste,
Viki
Ui.: Szeretettel veszem a hozzászólásokat, építő jellegű kritikát és felkéréseket!
Még tart a beavatás. Nem vagyok nagy titkok tudója, de megtanulam pár egyszerűnek tűnő dolgot. Olyan dolgokat, ami a szülővé válás útján lehetséges csak. Kiváltságos vagyok. Mert szülő lehettem, mert szülő lehetek, mert szülő vagyok.
És ahogy minden mással is az életben most is csak a tapasztalás az ami a felismeréseket hozza és nem a “szakirodalom” olvasása.
Ez is jóga? Igen! A legmagassabb fokú, ahogy Guruji is utalt rá!
A napi gyakorlásom? Tíz Napüdvözlet reggel és tíz este (és az esti nem mindig valósul meg). Mégis büszke vagyok arra ahol tartok. Guruji azt is mondta, hogy mindenki annyit kell hogy gyakoroljon amennyi neki szükséges. Azt a sorozatot, azt az intenzitást, azt a rendszerességet, azt az időtartamot ami neki személy szerint megfelelő.
Ahogy visszatekintek a több mint húsz éves jogagyakorlásomra, jelenleg külsőségekben tekintve, intenzitás és időtartam tekintetében most gyakorlok a legkevesebbet. Mégis azt kell mondjam még soha nem gyakorlotam ennyit!
A 2008-tól való napi szintű gyakorlásom eredményeként, a szépen lassan felépített, élvezettel és kitartással végzett gyakorlásom eredményeként lehetek itt ahol most vagyok.
Szülővé válásom útján, sokáig úgy éreztem merülök. Kicsúszik a kezemből az irányítás és csak sodródom. Ez az anyaságba való beavatás útja.
Amikor az ember már nem csak magáért felelős, hanem másért is. Amikor érezhetően minden tudatosan vagy kevésbé tudatosan meghozott döntésünk, minden cselekedetünk hatása gyermekünkben azonnal visszatükröződik rák. Már nincs lehetőség nem szembenézni azzal ami van. Nem hazudhatunk többé. Legfőképp magunknak nem, hogy hol is tartunk szellemmi és lelki fejlődésünk területén.
Vége a jól hangzó filozófiálgatásoknak. Vége az önámításnak. Csak a tények maradnak.
Képesek vagyunk meglépni a szükséges lépéseket? Vajon szembe merünk-e nézni a kihívásainkkal? Vajon képesek vagyunk-e használni mindazt amit a szőnyyegen tanultunk?
Szülőként már nincs választásunk. Egyénként még van. Visszafordulhatunk. Sajnálhatjuk magunkat. Begubózhatunk.
Szülőként már nem.
Meg kell tanulnuk megkeményedni és egyben lágyulni a szükséges helyeken. Kitölteni, kiegyenlíteni a hiányosságainkat.
Ez a folyamat az amit én a legmagasabb jógának nevezek.
Erős karokkal és gyengéd szívvel tartani gyermekünk zokogó testét miközben a mi szívünk is majd megszakad mikor elválunk egymástól. Mégis megtanulni mosolyogni és erőt meríteni önmagunkból, hogy erőt adhassunk és ne az elkeseredését növeljük. Megtanulni ragyogni ott ahol azelőtt árnyékok voltak bennünk.
Emlékeztetni gyermekeink az élet örömére és szépségeire akkor mikor a legnehezebb.
Felálni akkor mikor úgy érezzük összeesnénk. Szívósabbá válni.
Tegnap a szülői értekezleten egy anya azt mondta: számtalan alkalom van amiben felismerhetjük, hogy mennyi kincset is kapunk a gyermekeinktől.
A legnagyobb kincs amit én most kaptam ennek a közel négy évnek a távlatában, hogy felismertem olyan tartalékokat magamban amikről nem is tudtam.
Kincsek egy Kincsőnek köszönhetően. Kincsek amelyek csiszolódnak minden nap. Igyekszem és közben engedek. Határt szabok és közben lehetőséget biztosítok. Mutatom az irányt és közben igyekszem biztosítani azt, hogy megmaradjanak a lehetőségek is.
A teljes testemmel tanulok lélegezni.
Fellélegezni.
Magamhoz ölelni és elengedni azt AMI VAN.
Gyakoroljatok ti is minden nap! Szeretettel ölellek benneteket.
A múlt héten fejeztem be a 8 hétre tervezett 1000 Napüdvözletemet. Napi húsz Napüdvözlettel haladtam, heti egy pihenőnappal. Vagyis kis lépésekkel.
A legcsodálatosabb ajándék amit ezzel a kihívással kaptam, hogy újra megtapasztalhattam, hogy milyen sokat számít a reggeli és esti rendszeres gyakorlás. Ugyanis így az örökmozgó és keveset alvó egy hónap híján három évesünk mellett azt tapasztalhattam meg, hogy a hosszú évek alatt felépített gyakorlásom hogyan esik teljesen darabokra. A napi rutinom mióta ő az életem része teljesen más prioritásoknak felel meg, amelyek között van ugyan a napi jóga, mégis az elmúlt években óriási kihívás volt a rendszeresség megtartása elsősorban a fizikai fáradság miatt.
Azonban egy napon megálmodtam magamnak ezt a kihívást, melynek teljesítése után örömmel osztom meg annak a tapasztalatát, hogy milyen sok erőt, lendületet, állóképességet és kitartást adott a napi rendszeres gyakorlás.
A hangsúly valóban a rendszeresség. A titok, hogy akkor is csinálja az ember mikor “nem érzi hozzá a kedvet”. Akkor is teremtsen alkalmat, mikor úgy tűnik nincs semmi lehetősége rá. Egyszerűen nem engedi meg magának az ember, hogy vita vagy bármiféle alkudozás tárgya legyen a napi adag jóga. Fontos, hogy annyi legyen ami elvégezhető de mégis egy kicsit a konfortzónán kívül is. Ez egyfajta izgalommal és versenykedvel tölti meg az embert. Vajon képes vagyok-e megteremteni egy új egyensúlyt amibe belefér valami ami azelőtt nem? Számomra a komfortzónám kiterjesztését az esti gyakorlások megvalósítása jelentette.
És aztán egy nap rátaláltam arra a fajta kreativitásra és lehetőségfelismerésre ami az eddigi kereteket és formális készülődést úgy kedvelő gyakorlási stílusom nem engedett: akkor és ott gyakorolok amikor akad egy kis szabadidő. Ha hajnalban nem sikerül, akkor a reggeli után, ha akkor sem akkor nappal valamikor, pl. a bevásárlásból hazatérve, vagy épp a játszótéren a kíváncsi gyerekszemek láttára. A lényeg a töretelen elhatározás. Ja és nálunk mindenhol van jógaszőnyeg! A konyhától kezdve a nappalin át a hálószobáig. Nem felgurítva kitekerve, hogy ez a gyakorlást meghtározó első mozdulat már ott legyen. Mint amikor egy gondoskodó kéz vezet. Csak rá kell lépni a szőnyegre, csak el kell kezdeni. A többi jön magától!
Jelenleg azon dolgozom, hogy visszaépítsem a gyakorlásom.
Pontosan azzal a lelkesedéssel amivel több mint húsz évvel ezelőtt a szőnyegre álltam. Hálás vagyok minden lehetőségért amit megragadok. Hálás vagyok mindazoknak akik körülvesznek, elsősorban férjemnek és közeli családtagoknak akik biztosítják számomra ezeket a lehetőségeket, amikor foglalkozhatok azzal ami olyan sokat jelent számomra.
És nem utolsósorban hanem legfőképp hálás vagyok kislányunknak aki arra tanít, hogyan tudom a lehetőségemre álló időt a leghatékonyabban felhasználni. Megtöltve mindazzal ami igazán számít.
Szóval újra és még nagyobb meggyőződéssel mint eddig arra bíztatnék mindenkit, hogy ti is gyakoroljatok minden nap!!! Soha nem késő elkezdeni, újrakezdeni!
Ehez szeretnék az alábbi anyagokkal segítséget nyújtani.
A hanganyagokban találhattok vezetett gyakorlásokat az Ashtangás A Napüdvözlet elvégzéséhez, könnyített gyakorlást, meditációt és relaxációt, valamint készítettem egy vizuális segédletet is amit szívesen elküldök azoknak akiket érdeket!
Szeretettel várom a megkereséseiteket, beszámolóitok, tapasztalat megosztásaitok!
E-mail címem a régi: viktoria.yogatherapy@gmail.com
Jó gyakorlást!
Legyetek jók, legyetek jól!
Namaste,
Viki
Ui: A cikk megírása óta az új inspirációm, a következő: Tízezer Napüdvözlet 2 év alatt 🙂 Kincső Ötödik szülinapjára kész is vagyok! Ki tart velem?
Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.
Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.
Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.
Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.
Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.
Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.
Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.
Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.
Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.
Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.
Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.
Életed első éveiben az önállóságra neveltek. Az életkörülményeid, adottságaid és sokáig egyke gyermek lévén megtapasztalhattad azt, hogy milyen is szeretve lenni és mégis terelgetve afelé, hogy minél előbb önálló légy. Ez kezdetben nagyon nehezen ment egy olyan anya mellett, aki erős és tüzes jelleméből adódóan sokszor kioltotta a benned lévő holdszerű minőségeket. Visszahúzódó, félénk gyerek voltál. Nehezen értettél Édesanyáddal szót, mégis csodáltad, tisztelted és példaképül választottad őt. Tinédzser és fiatal felnőtt éveid úgy teltek, hogy nehezen hoztál meg döntéseket úgy, hogy ő ne hagyta volna azt jóvá. Támogatott, de egyben ő volt a legnagyobb ellenfeled is abban, hogy azt az életed éld amit megálmodtál magadnak. Olyan kihívások elé állított, amelyek előtt sokszor megsemmisülni vélted magad, mégis később ráébredtél ezek nélkül a próbák nélkül nem lehetnél az, aki ma vagy. A kettőtök közt feszülő ellenállás egy nap egyszercsak hátszéllé változott, ami elvitt téged a világ másik felére, azzal a megingathatatlan bizonyossággal a szívedben, hogy a férfi aki utadon veled tart azzal lehet csak az életed teljes és egész.
Közös életetek, bátor lépések és meglepő fordulatok jellemezték. Eljutottatok számtalan olyan helyre amiről addig csak könyvekben olvashattál és megvalósítottatok olyan dolgokat, amiket addig elképzelni sem mertél, hogy te képes lehetsz rá. Együtt voltatok sikerben, kudarcban, örömben és bánatban. Mégis mindig jó kedéllyel, törhetetlenül. Együtt másztátok meg így azt a rögös utat, ami nem kifelé hanem befelé vezet szívtől szívhez.
Ami veszteség ért, azt sokszorosan kaptad vissza az elmúlt évek alatt. De ehhez, az kellett, hogy te magad mondjál le először olyan dolgokról, amikhez addig foggal-körömmel ragaszkodtál és önmagad elhagyhatatlan részeként éltél meg.
A változás, – amitől a legjobban féltél mindig is – gyermekkorod rémei lassan- lassan átalakultak és a sötétségből a fényre, az ismeretlenből az ismertbe tértek, megszelídültek. Eljutottál oda, hogy nem akarod leplezni a hiányosságaid, a félelmeid, vagy a hibáid, hanem kíváncsisággal fordulsz feléjük. Nem zársz, hanem nyitsz, nem menekülsz, hanem szembenézel.
A legnagyobb változáson azonban most ebben a pillanatban mész keresztül – ez is egy olyan folyamat aminek a megtapasztalására valójában kislány korod óta készülsz, mégis ahhoz, hogy valósággá váljon az kellett, hogy engedj a változásnak. Más ember lettél az elmúlt kilenc hónap alatt, kimosódott belőled sok olyan reflex és rutin, amivel valójában csak a saját életed keserítetted meg.
Több benned a tetterő, kevesebb benned a kétség. Több benned az öröm és kevesebb a kételkedés, hogy vajon mindaz amid van megérdemled-e? Több benned az elfogadás és már magában ez olyan megélésekre ad számodra lehetőséget, amiről eddig álmodni sem mertél.
És ha most itt lenne az a személy melletted aki azt ígérte neked, hogy életed minden sarokkövénél jelen lesz, az elsők között lenne aki Boldog Születésnapot kívánna neked!
Mégis szerencsés vagy hidd el, mert bár nem mondhatod ki többet Édesanyám, te magad leszel AZ. Ez a legnagyobb ajándék amit egy nő születésnapjára kívánhat. De neked még ennél is több adatott, hiszen melletted van az a férfi, aki mindezzel megajándékozott és akivel ezt az életre szóló ajándékot megoszthatod!
viktoria maczo 