Hadd mutassak be neked most egy pár magyar írót, akit minden bizonnyal ismersz, hiszen a kötelező oktatás része. De ha hozzám hasonlóan jártad ki az iskoláidat, igyekezted megúszni az előírt irodalom elolvasását. Én legalábbis teljes odaadással tagadtam a „muszáj”-t a „kell”-et és a „kötelező”-t. Meggyőződéssel olvastam én Mikszáthot és Karinthyt vagy Gárdonyit de nem azokat a könyveket amit tanáraim javasoltak. Így maradt ki számomra az Arany ember, vagy a Kőszívű ember fiai, amit szégyen vagy sem, de most sikerült pótolni.
A szépirodalmat manapság szeretem Antikváriumba beszerezni, és kifejezetten vadászom azokat a könyveket, amik a 60-as és 70-es években adtak ki, mert azok olyan szép talpas betűkkel lettek nyomva és a könyv kivitele, formája, súlya, lapjai is egyfajta olyan különleges harmóniában vannak, hogy márcsak a könyv birtoklása, kézbe vétele is egy élmény.
Ime hát három író akiket az olvashatóság sorrendjében soroltam föl. A könyebben olvashatótól a nehezebbig és most csak azokat a könyvet említem tőlük amiket az elmúlt másfél év alatt olvastam el. Ahogy kicsit pótoltam a magyar szépirodalomban való hiányaimat, arra a soha nem várt élményre is szert tettem, hogy az olvasott könyvek minden sorát élveztem. Sőt sokszor hosszú szakaszokat másoltam át naplóimba. Hát ez is eljött, talán már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam mégis milyen csodálatosak azok az írók és költök arról a bizonyos sokáig rettegett és megvetett kötelező olvasmányok listáról.
Mikszáth Kálmán:
Mikszáthot különösen szeretem. Valahogy olyan élő nekem ő, a könyveit olvasva valahogy látom a bajsza alatti kis mosolyt és a szemében szikrázó kíváncsi lelkesedést ahogy csendesen az arcom kémleli és annak a jelei után kutat rajta, hogy tetszik a kezemben tartott könyve. A kedves humor ott van minden könyvében, de emellett a lényeglátás is és a kiváló karakterek által hozott tanítás is.
Különös Házasság (Elképesztett az ötlet, hogyan húzzák csőbe a vőlegényt. Húszas éveim elején próbálta elolvasni, de megragadtam az elején, és nem is sikerült továbbjutnom. Azt hittem a történet poénja már a legelején le van lőve minek tovább olvasni. De most, hogy sikerült új lendülettel elolvasni a regényt olyan írói bravúrnak lehettem tanúja, amit kár lett volna kihagyni.
Szent Péter Esernyője (A legkedvesebb regényem tőle. Ezt még sokszor elolvasom! Az esernyő benne mint tárgy, ereklye de mint szimbólum is sokat mondó számomra. Kedves történet, minden szereplője tünemény. )
Gárdonyi Géza:
Az Én Falum (Rövid elbeszélések. Új-Zélandi tartózkodásunk ideje alatt hangos-könyvben hallgattuk meg, de olyan nagyon tetszett, hogy könyv formátumban is szerettem volna újra megízlelni.)
Láthatatlan Ember (Kaland regény. Nagyon tetszik a cím és a mögöttes tartalom, ami olyan nagyon igaz. Vagyis hogy az ember maga láthatatlan minden amit a szemünkkel felfogunk csak a látszat!)
Egri Csillagok (Amit újra olvastam és most, 11 éves kori önmagammal ellentétben minden sorát élveztem!)
Isten Rabjai (A Margit szigeten játszódik, a kolostori életet mutatja be és azt a kérdést boncolgatja hogy vajon van-e szabad akarat vagy elrendelt sorsunkat kell járnunk.)
Ida Regénye (Szerelmes regény ezt középiskolában olvastam először! Nagyon tetszett. Évődő, romantikus, könnyed.)
Hosszúhajú veszedelem (Kettő szóval úgy tudnám jellemezni, hogy: a “legkellemesebb meglepetés”. Ez volt az a könyv ami elindított ezeknek a fentebb és alább felsorolt könyveknek és íróknak újra felfedezésében. Szüleim könyvespolcán találtam és miután beleolvastam, nem tudtam letenni! Agglegények elbeszélései arról, hogy miért is maradtak nőtlenek. Nagyon szellemes és elgondolkoztató. Ajánlott olvasmány hölgyek!
Jókai Mór:
Szegény Gazdagok (Tetszettek benne a szatirikus, kritikus, humoros és szívfájdítóan igaz vallomások.)
Sárga Rózsa (A hangulata fogott meg nagyon. Elvarázsolt!)
Arany Ember (Az összes Jókai közül ez tetszett a legjobban. Tetszett benne az, hogy olyan lendületesen indul a történet. Tetszettek a karakterek és a sorsok. Tetszett a történetük lassú kibontása és az utópisztikus happy end. Különösen élveztem a részt a szigetről, ahol akár az édenkertben élnek.)
Egy Magyar Nábob (Az Arany ember után a második kedvenc. Most épp a második részét a Kárpáthy Zoltán-t olvasom),
Kőszívű Ember Fiai (A legnehezebb az összes közül. Az vitt mégis tovább a történet elolvasásában, hogy elkezdtem beleérezni abba a tragédiába, hogy milyen érzés lehet az, hogy egy álom elérése érdekében, azt hajhászva életedben egész más emberré válsz, mint aki lelked mélyén valójában vagy. Megkeményedsz. Már magad sem látod önmagad igazán, ahogy a szeretteid sem látják, hogy ki vagy, hogy ki voltál. Pedig értük dolgoztál egész életeden át! Érdekes volt végigkövetni a sorsokat, amiket egy ilyen apa hagy hátra a fiaiban. Szembesülni azzal a felesége általi visszaemlékezéssel, hogy milyen más volt fiatalon és hogy mivé vált a döntései által. Elgondolkoztató a kérdés, hogy vajon mennyire determinál mindannyiunkat a családunk. Az a környezet amiben felnövünk. Az elvárások, amikkel szembesülünk. Vajon ki az akinek olyan nagyon meg akarunk felelni? Magunknak vagy a magunkban önmagunkról kialakított képnek? Vajon érezzük-e, meg tudjuk-e valaha ragadni a kettő közt tátongó különbséget? )
Az elmúlt napokban élvezettel jártam Pest és Buda kis utcáit. És lépten nyomon egy-egy nagy írónk házába, szobrába, idézett mondatába futottam. Most először éreztem azonban, hogy milyen nagy ajándék is a tapasztalat, a zsenialitás és a bölcsesség, amit fáradságot nem kímélve könyveikben és az azokból ledesztillálódó üzenetben hátrahagytak. Milyen szerencsés vagyok, hogy ide születtem, hogy az anyanyelvem egy velük és így ezen a tiszta csatornán szívhatom magamba az eszenciát, ami belőlük árad.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen írói nagyságok lábnyomába léphetek. Koptathatom az utcákat, ahol a szobraik és emléktábláik hirdetik: érdemes írni, dolgozni, hinni abban, hogy a mi üzenetünk is lehet értékes.
Szerencsés vagyok, hogy szavaikat megízlelhetem. Könyveikből tanulhatok az lelkismeretről, emberségről, igazségkeresésről és szemtanúja lehetek s számtalan írói bravúrnak. Szavuk fűszer a lelkemnek.
Szeretettel:
Viki
Jógikus Életmód
3/4 kávéspohár Király liszt (
Medvéket gyártok!
Előző alkalommal jógakönyveket ajánlottam. Most még mindig jóga kapcsán azokat a szakácskönyveket szeretném megmutatni neked, amelyekből sokat tanultam. Dr. Vasant Lad könyveit szeretettel ajánlom, minden mennyiségben. Az Ayurvedic Cooking for Self-Healing könyvéből rengeteget tanultam és merítettem.
Chutney, Pakora, Samosa, Curry és leves receptek valamint édességek és más finomságok. Le van benne írva a Ghee (tisztított vaj készítésének a menete). És egy fejezet van szentele annak, hogy a különböző zöldéségek, gyümölcsök és fűszerek milyen gyógyhatással rendelkeznek. Tényleg nagyon jó, főzés és Ayurvéda kapcsán én őt ajánlom!
A tanfolyamon fellelkesülve meg is vettem akkor az Ízek, imák, India című dvd-t mert a könyveknél is jobban szeretem hallani és látni azt hogy kell az ételt elkészíteni. Természetesen személyesen a legjobb. Az az igazi bölcsesség átadás!
Azért is nagyon jók, mert anatómia is van bennük épp annyi ami az egyes pózok kivitelezéséhez segítséget nyújt. Astanga vonalon én ezeket a könyveket ajánlom leginkább, természetesen Pattabi Jois Jóga Malá-ja mellett. Ugyan ebben a Bölcsesség nyomában sorozatban első ajánlóként Kino könyvét ajánlottam, ennek az az oka, hogy vele személyesen is találkoztam, és örömmel találtam meg itthon a Libri-be magyarul a könyvét. (Hiszen majd minden jógakönyvem az elmúlt tíz évben angol olvastam.) Szeretek egy témát több nyelven is megközelíteni. És hiszek abban, hogy akivel van szerencsénk az életben személyesen is találkozni, az azért van, mert tanulhatunk tőle.
A könyv bevezetését Eddie Stern írja, aki Guy Donahaye-val összeállított egy másik nagyon jó könyvet aminek Guruji a címe. Ebben a könyvben Pattabhi Jois tanítványaival készített interjúkat olvashatod el, és ami kifejezetten kincs volt számomra benne, hogy Peter Sanson új-zélandi tanárom is nyilatkozik benne. Egy vaskos könyv ami egy regényhez hasonlóan mesél. Én nagyon élveztem, mert nagyon szeretek olvasni vagy hallani arról, hogy más hogyan tapasztalja és éli meg a maga spirituális útját.
Ez pedig a Yoga Sadhana for Mothers (Sharmila Desa & Anna Wise) című könyv. Lebilincselt, mert több nő beszéli el benne a történetét. Azt hogy milyen problémái voltak a fogantatással, vagy hogy hogyan változott a teste a terhesség előrehaladtával és ebből kifolyólag hogyan változtatott a gyakorlásán. Illetve hogy hogyan gyakorolt a szülés után. Azért volt számomra különösen inspiráló, mert több különböző korú és származású nő szólal meg a könyvben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy milyen más egy olyan nő megélése aki a nagyvárosban él és felelőségteljes munkát lát el és hogy mennyire más ha a természethez közel, meleg éghajlaton kevesebb stresszel, közelebb a tradíciókhoz tudja egy nő kihordani gyermekét és életet adni neki. A könyvben szó esik praktikákról is, hogyan lehet a testet ösztönözni a gyorsabb regenerálódásra a folyamat külöböző szakaszaiban. Minden nőnek ajánlom, mert megérezhetjük belőle, hogy egy nő gyakorlása mennyire más mint egy férfié. Nemcsak a szülés, de a havi ciklus miatt is sokat változik a testünk egy hónapon belül is és érdemes erre odafigyelnünk. Gyakorlásunk ennek tiszteletbe vételével kialakítanuk.
A mandala amiben jelenleg élek és teremtek magam köré annak erőközpontjában belső kreativitásom megélése foglal helyet. Női erőim kibontakoztatásának egyre sürgetőbb hívása ez bennem. Annak felismerése, hogy minden azzá lesz, aminek én látni vágyom. És minden olyan mértékben van segítségemre ebben a folyamatban amennyit én engedek.
A hídon való átkelés – legyen az a híd valós vagy épp elképzelt – csodálatos gyakorlat. Annak felismerése, hogy minden pillanat elszalaszthatatlan lehetőségek sokaságát tartogatja számunkra. A mandalánk belső és külső tere harmóniában és pontosan megszerkesztett összhangban áll. Lehetőségünk van benne és általa alakulni, töltődni, gyógyulni. Egy frissítő mély kilégzést elengedni és egy-egy szent pillanatot, értékes emléket a szívünkbe zárni.
Említettem Betty Edwards könyvét a jobb agyféltekés rajzolásról egy előbbi bejegyzésben. Most egy másik könyvről számolnék be ami szintén sokat segített: Julia Cameron: A Művész Útja. Ez a könyv is – Hermann Hesse Sziddhártájához** hasonlóan – többször is megtalált engem. (Talán még az év is stimmel.) A huszas éveim elején vettem meg ezt a könyvet is magyarul és el is kezdtem a napi 3 oldal szabad aszociációs (free flow writing) írást minden reggel ébredés után. Ugyanis ez a könyv egy 12 hetes írói kurzus. Aminek a célja nem feltétlenül az, hogy íróvá válj. Csupán az, hogy felszabadítsd magadban a megkötött, elásott, elfeledett kreatív erőket. Több módja van ennek, de az írás az egyik legegyszerűbb ami a ma emberének a rendelkezésére áll. Nem is kell visszaolvasnod az írásaid. Nem kell, hogy értelmes mondatokat írj, vagy hogy szépen írj vagy fogalmazz. Csak annyi a feladat, hogy rászánd az időt és írj. És hát ahogy a napi jógázás megvalósításában ebben is pontosan itt van a nehézség. A rendszeresség megtartása, a lendület megőrzése. Amivel nekem is meggyűlt a gondom. Talán egy hónapig ment az írás, aztán legyintettem és abbahagytam. Kishitűen iróasztalom mélyére sülyesztettem a füzetet és hasznosabb és ha nem is hasznosabb de lagalább is élvezetesebb reggeli rutin után néztem.
viktoria maczo 
