Az elmúlt évek során sok jógakönyvet végig bogarásztam. Habár manapság azt hangoztatom, hogy nincs szükség könyvekre, a személyes tapasztalás mindennél többet ér, azért bevallom hogy én sem tudok a könyvekről leszakadni. Nagyon szeretek olvasni, elmerülni egy-egy könyvben. Kutatni, felfedezni, megismerni. És ebben a folyamatban nagy segítségemre vannak bizony a könyvek is. Tehát úgy módosítanám kijelentésem a könyvekről, hogy szükséges megtalálnunk az egyensúlyt a könyvekből nyerhető információ és azok tudatos megélése, gyakorlatba helyezése vagyis integrálása közt.
Mindez fokozottan igaz a jóga ászana gyakorlásra és kiemelten azok közöl is az Astanga Jógára. Azért, mert az Astanga rendszere sorozatokból áll és az ego könnyen fennakad ezen a hálón. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer védi saját magát, vagyis ha engeded erősödni magadban a vágyat a birtokrásra, arra hogy minél rövidebb idő alatt próbálj elsajátítani minél többet könnyen tévútra vezet (sokszor úgy, hogy észre sem veszed!). Az első látásra nagyon is dinamikus mozgásforma valójában egy mozgás meditáció. (Akár a tai chi!) Vagyis akkor kezded el megtapasztalni annak mélyebb terápiás és az energia rendszerre is áldásos hatásait ha képes vagy azt lassan és tudatosan végezni. Lényegtelen, hogy hol tartasz benne, hogy mennyire vagy hajlékony, vagy erős a hangsúly inkább azon van, hogy érted-e a gyakorlásod?!
A jóga leginkább, de minden féle fajtájú és jellegű bölcsesség a megélésből ered. Az élő hagyományból, abból, hogy egy olyan személytől-, tanítótól- vagy bölcstől akit a te szíved igaznak és valódinak ítél kapod meg az elsajátítandókat. Én azt tekintem számomra hiteles forrásnak, aki saját példájával mutatja az utat. Aki nem papol, magyaráz, vagy kényszerít, hanem gyengéden terelget, késztet és ha szükséges felhívja a figyelmem. Aki képes mozgósítani bennem a saját belső tanítóm, aki nem más mint az inspiráció, a szent tűz, ami képessé tesz arra, hogy tanítóim által kezembe adott fáklya fényénél magam is nekimerészkedjek az ismeretlen felfedezésének.
Ilyen fáklyákat és fényhordozókat szeretnék most megosztani veled. Könyveket, írókat, szerzőket, tanárokat és mentorokat akik számomra sokat segítettek.
Gregor Maehle: Ashtanga Yoga volt az első Astanga jóga könyvem és sokat merítettem belőle. A könyv két kötetes a fekete az első kötet ez az első sorozatot tárgyalja és a könyv végén a Jóga Szútrákat elemzi.
A második kötet a fehér és ez a második sorozat gyakorlataiba vezet be és a mitológiába a szimbólumvilágba ami a jógapózokban van elrejtve. Nagyon élveztes olvasmány mindkettő. 
Azért is nagyon jók, mert anatómia is van bennük épp annyi ami az egyes pózok kivitelezéséhez segítséget nyújt. Astanga vonalon én ezeket a könyveket ajánlom leginkább, természetesen Pattabi Jois Jóga Malá-ja mellett. Ugyan ebben a Bölcsesség nyomában sorozatban első ajánlóként Kino könyvét ajánlottam, ennek az az oka, hogy vele személyesen is találkoztam, és örömmel találtam meg itthon a Libri-be magyarul a könyvét. (Hiszen majd minden jógakönyvem az elmúlt tíz évben angol olvastam.) Szeretek egy témát több nyelven is megközelíteni. És hiszek abban, hogy akivel van szerencsénk az életben személyesen is találkozni, az azért van, mert tanulhatunk tőle.
A jóga fűzére nevet kapta Sri K. Pattabhi Jois fentebb említett Yoga Mala című könyve, amiben az első sorozat ászanáit veszi sorba és írja le.
Vékony kis könyv, ellentétben a vaskos jógakönyvekkel. Épp ezért hozza visszahozza Jois szellemét akinek egy közismert mondása volt az hogy 99% gyakorlás 1% elmélet. Vagyis gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj a többi jön majd magától!
A könyv bevezetését Eddie Stern írja, aki Guy Donahaye-val összeállított egy másik nagyon jó könyvet aminek Guruji a címe. Ebben a könyvben Pattabhi Jois tanítványaival készített interjúkat olvashatod el, és ami kifejezetten kincs volt számomra benne, hogy Peter Sanson új-zélandi tanárom is nyilatkozik benne. Egy vaskos könyv ami egy regényhez hasonlóan mesél. Én nagyon élveztem, mert nagyon szeretek olvasni vagy hallani arról, hogy más hogyan tapasztalja és éli meg a maga spirituális útját.
És ha már az igaz történeteknél tartunk még egy Astangás könyv, ami nagy segítségére lehet a gyermeket várló vagy gyermekáldásra felkészülő vagy már gyakorló anyáknak. 
Ez pedig a Yoga Sadhana for Mothers (Sharmila Desa & Anna Wise) című könyv. Lebilincselt, mert több nő beszéli el benne a történetét. Azt hogy milyen problémái voltak a fogantatással, vagy hogy hogyan változott a teste a terhesség előrehaladtával és ebből kifolyólag hogyan változtatott a gyakorlásán. Illetve hogy hogyan gyakorolt a szülés után. Azért volt számomra különösen inspiráló, mert több különböző korú és származású nő szólal meg a könyvben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy milyen más egy olyan nő megélése aki a nagyvárosban él és felelőségteljes munkát lát el és hogy mennyire más ha a természethez közel, meleg éghajlaton kevesebb stresszel, közelebb a tradíciókhoz tudja egy nő kihordani gyermekét és életet adni neki. A könyvben szó esik praktikákról is, hogyan lehet a testet ösztönözni a gyorsabb regenerálódásra a folyamat külöböző szakaszaiban. Minden nőnek ajánlom, mert megérezhetjük belőle, hogy egy nő gyakorlása mennyire más mint egy férfié. Nemcsak a szülés, de a havi ciklus miatt is sokat változik a testünk egy hónapon belül is és érdemes erre odafigyelnünk. Gyakorlásunk ennek tiszteletbe vételével kialakítanuk.
Tudatos, inspirált és feltöltő gyakorlást neked!
Szeretettel várlak az óráimon.
Namaste,
Viki
A mandala amiben jelenleg élek és teremtek magam köré annak erőközpontjában belső kreativitásom megélése foglal helyet. Női erőim kibontakoztatásának egyre sürgetőbb hívása ez bennem. Annak felismerése, hogy minden azzá lesz, aminek én látni vágyom. És minden olyan mértékben van segítségemre ebben a folyamatban amennyit én engedek.
A hídon való átkelés – legyen az a híd valós vagy épp elképzelt – csodálatos gyakorlat. Annak felismerése, hogy minden pillanat elszalaszthatatlan lehetőségek sokaságát tartogatja számunkra. A mandalánk belső és külső tere harmóniában és pontosan megszerkesztett összhangban áll. Lehetőségünk van benne és általa alakulni, töltődni, gyógyulni. Egy frissítő mély kilégzést elengedni és egy-egy szent pillanatot, értékes emléket a szívünkbe zárni.
Említettem Betty Edwards könyvét a jobb agyféltekés rajzolásról egy előbbi bejegyzésben. Most egy másik könyvről számolnék be ami szintén sokat segített: Julia Cameron: A Művész Útja. Ez a könyv is – Hermann Hesse Sziddhártájához** hasonlóan – többször is megtalált engem. (Talán még az év is stimmel.) A huszas éveim elején vettem meg ezt a könyvet is magyarul és el is kezdtem a napi 3 oldal szabad aszociációs (free flow writing) írást minden reggel ébredés után. Ugyanis ez a könyv egy 12 hetes írói kurzus. Aminek a célja nem feltétlenül az, hogy íróvá válj. Csupán az, hogy felszabadítsd magadban a megkötött, elásott, elfeledett kreatív erőket. Több módja van ennek, de az írás az egyik legegyszerűbb ami a ma emberének a rendelkezésére áll. Nem is kell visszaolvasnod az írásaid. Nem kell, hogy értelmes mondatokat írj, vagy hogy szépen írj vagy fogalmazz. Csak annyi a feladat, hogy rászánd az időt és írj. És hát ahogy a napi jógázás megvalósításában ebben is pontosan itt van a nehézség. A rendszeresség megtartása, a lendület megőrzése. Amivel nekem is meggyűlt a gondom. Talán egy hónapig ment az írás, aztán legyintettem és abbahagytam. Kishitűen iróasztalom mélyére sülyesztettem a füzetet és hasznosabb és ha nem is hasznosabb de lagalább is élvezetesebb reggeli rutin után néztem.
A párna testből – táska, párna belsőből – maci testet duzzasztó büszke öntudat lett, mi más ez hát ha nem jeles példája a reinkarnációnak!
Újabb szempárnák készültek! Ha szeretnél belőle jóga óra után megnézheted őket a Yogatree vagy a Purnam Stúdióban.
Kiváló relaxációhoz vagy az esti az elalváshoz. Használhatod a jóga órák végén a Shavászanában. Vagy ha sokat ülsz a számítógép előtt, tíz perc a szempárnával felfrissíti és megnyugtatja a szemeket. Nekem már több is van! 🙂
Nem véletlen hogy itt talált meg Betty Edwards könyve a Drawing on the right side of the brain. Egy kanadai barátnőmtől kaptam, elutazásakor. Ez a könyv is egyike let azoknak amelyek segítettek életem eseményeit egy új mederbe terelni. Betty Edwards könyve segítségével felszámoltam pár olyan hiedelmet, ami egészen addig megszabta és gátolta kreatív kibontakozásomat.
Könyveinek már a címei is szívderítőek: például a No. 1 Ladies Detectice Agency sorozatból a Tears of the Giraffe vagy a Morality for the Beautiful Girls vagy a The Kalahari Typing School for Men. Ezekből a címekből már sejtheted is hogy itt nem véres tettek kinyomozásáról van szó, hanem kedves mindennapos misztikus történetek megfejtéséről.
Ha ismersz tudod, hogy szenvedélyesen szeretek írni. Nem volt ez mindig így, legfőképpen akkor nem, amikor 1988 nyarán Édesanyám megajándékozott első naplómmal (a képen a nagyobbik!) és azt mondta, a nyáron minden nap írjam le bele mi történik velem, hogy amikor nyaralok is és nem vagyok vele aztán ő elolvashassa azt, hogy mi történt velem. Emlékszem nagyon zokon vettem ezt az ajándékot, nagy kiszúrásnak véltem. De jellemzően rám, igyekeztem szót fogadni és nekiálltam.
Életem első naplói a képen
Igen az intuícióra célzok, arra a testérzetre amit úgy fejezünk ki, hogy “a zsigereimben érzem”. Ez az az érzék, az a bizonyos hatodik, amire sokan legyintenek és életkoruk számának növekedésével bizonyosan el is veszítik sokan azt. “Hiszen hogyan boldogulhatna az ember az életben, ha mindig azt csinálja amihez kedve van?” – Nevelik belénk ezt a valósnak tűnő képzetet, és mi hiszünk benne. Én legalábbis sokáig hittem benne. Egészen addig míg az életem eseményei meg nem cáfolták azt. Ez a bizonyos cáfolat nem egyik napról a másikra ért utol, – bár akkor úgy tünt – hanem hosszú évek kitartó belső munkájának eredményeképp. Aminek nagy része az írásnak volt köszönhető.
A tapasztalás mesés lehetőségei kecsektetnek. S ahogy az élet ajándék, annak minden napja az! Éld hát meg mindegyiket jól, kezdve a mával! Ismerd fel a lehetőségeid, alakítsd őket a kedvedre, élvezd, formáld és aztán szeretettel ajánld fel bölcsességed a közösbe. Épp úgy, ahogyan azt az előttünk járó bölcsek is tették.
viktoria maczo 
