Hadd mutassak be neked most egy pár magyar írót, akit minden bizonnyal ismersz, hiszen a kötelező oktatás része. De ha hozzám hasonlóan jártad ki az iskoláidat, igyekezted megúszni az előírt irodalom elolvasását. Én legalábbis teljes odaadással tagadtam a „muszáj”-t a „kell”-et és a „kötelező”-t. Meggyőződéssel olvastam én Mikszáthot és Karinthyt vagy Gárdonyit de nem azokat a könyveket amit tanáraim javasoltak. Így maradt ki számomra az Arany ember, vagy a Kőszívű ember fiai, amit szégyen vagy sem, de most sikerült pótolni.
A szépirodalmat manapság szeretem Antikváriumba beszerezni, és kifejezetten vadászom azokat a könyveket, amik a 60-as és 70-es években adtak ki, mert azok olyan szép talpas betűkkel lettek nyomva és a könyv kivitele, formája, súlya, lapjai is egyfajta olyan különleges harmóniában vannak, hogy márcsak a könyv birtoklása, kézbe vétele is egy élmény.
Ime hát három író akiket az olvashatóság sorrendjében soroltam föl. A könyebben olvashatótól a nehezebbig és most csak azokat a könyvet említem tőlük amiket az elmúlt másfél év alatt olvastam el. Ahogy kicsit pótoltam a magyar szépirodalomban való hiányaimat, arra a soha nem várt élményre is szert tettem, hogy az olvasott könyvek minden sorát élveztem. Sőt sokszor hosszú szakaszokat másoltam át naplóimba. Hát ez is eljött, talán már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam mégis milyen csodálatosak azok az írók és költök arról a bizonyos sokáig rettegett és megvetett kötelező olvasmányok listáról.
Mikszáthot különösen szeretem. Valahogy olyan élő nekem ő, a könyveit olvasva valahogy látom a bajsza alatti kis mosolyt és a szemében szikrázó kíváncsi lelkesedést ahogy csendesen az arcom kémleli és annak a jelei után kutat rajta, hogy tetszik a kezemben tartott könyve. A kedves humor ott van minden könyvében, de emellett a lényeglátás is és a kiváló karakterek által hozott tanítás is.
Különös Házasság (Elképesztett az ötlet, hogyan húzzák csőbe a vőlegényt. Húszas éveim elején próbálta elolvasni, de megragadtam az elején, és nem is sikerült továbbjutnom. Azt hittem a történet poénja már a legelején le van lőve minek tovább olvasni. De most, hogy sikerült új lendülettel elolvasni a regényt olyan írói bravúrnak lehettem tanúja, amit kár lett volna kihagyni.
Szent Péter Esernyője (A legkedvesebb regényem tőle. Ezt még sokszor elolvasom! Az esernyő benne mint tárgy, ereklye de mint szimbólum is sokat mondó számomra. Kedves történet, minden szereplője tünemény. )
Gárdonyi Géza:
Az Én Falum (Rövid elbeszélések. Új-Zélandi tartózkodásunk ideje alatt hangos-könyvben hallgattuk meg, de olyan nagyon tetszett, hogy könyv formátumban is szerettem volna újra megízlelni.)
Láthatatlan Ember (Kaland regény. Nagyon tetszik a cím és a mögöttes tartalom, ami olyan nagyon igaz. Vagyis hogy az ember maga láthatatlan minden amit a szemünkkel felfogunk csak a látszat!)
Egri Csillagok (Amit újra olvastam és most, 11 éves kori önmagammal ellentétben minden sorát élveztem!)
Isten Rabjai (A Margit szigeten játszódik, a kolostori életet mutatja be és azt a kérdést boncolgatja hogy vajon van-e szabad akarat vagy elrendelt sorsunkat kell járnunk.)
Ida Regénye (Szerelmes regény ezt középiskolában olvastam először! Nagyon tetszett. Évődő, romantikus, könnyed.)
Hosszúhajú veszedelem (Kettő szóval úgy tudnám jellemezni, hogy: a “legkellemesebb meglepetés”. Ez volt az a könyv ami elindított ezeknek a fentebb és alább felsorolt könyveknek és íróknak újra felfedezésében. Szüleim könyvespolcán találtam és miután beleolvastam, nem tudtam letenni! Agglegények elbeszélései arról, hogy miért is maradtak nőtlenek. Nagyon szellemes és elgondolkoztató. Ajánlott olvasmány hölgyek!
Jókai Mór:
Szegény Gazdagok (Tetszettek benne a szatirikus, kritikus, humoros és szívfájdítóan igaz vallomások.)
Sárga Rózsa (A hangulata fogott meg nagyon. Elvarázsolt!)
Arany Ember (Az összes Jókai közül ez tetszett a legjobban. Tetszett benne az, hogy olyan lendületesen indul a történet. Tetszettek a karakterek és a sorsok. Tetszett a történetük lassú kibontása és az utópisztikus happy end. Különösen élveztem a részt a szigetről, ahol akár az édenkertben élnek.)
Egy Magyar Nábob (Az Arany ember után a második kedvenc. Most épp a második részét a Kárpáthy Zoltán-t olvasom),
Kőszívű Ember Fiai (A legnehezebb az összes közül. Az vitt mégis tovább a történet elolvasásában, hogy elkezdtem beleérezni abba a tragédiába, hogy milyen érzés lehet az, hogy egy álom elérése érdekében, azt hajhászva életedben egész más emberré válsz, mint aki lelked mélyén valójában vagy. Megkeményedsz. Már magad sem látod önmagad igazán, ahogy a szeretteid sem látják, hogy ki vagy, hogy ki voltál. Pedig értük dolgoztál egész életeden át! Érdekes volt végigkövetni a sorsokat, amiket egy ilyen apa hagy hátra a fiaiban. Szembesülni azzal a felesége általi visszaemlékezéssel, hogy milyen más volt fiatalon és hogy mivé vált a döntései által. Elgondolkoztató a kérdés, hogy vajon mennyire determinál mindannyiunkat a családunk. Az a környezet amiben felnövünk. Az elvárások, amikkel szembesülünk. Vajon ki az akinek olyan nagyon meg akarunk felelni? Magunknak vagy a magunkban önmagunkról kialakított képnek? Vajon érezzük-e, meg tudjuk-e valaha ragadni a kettő közt tátongó különbséget? )
Az elmúlt napokban élvezettel jártam Pest és Buda kis utcáit. És lépten nyomon egy-egy nagy írónk házába, szobrába, idézett mondatába futottam. Most először éreztem azonban, hogy milyen nagy ajándék is a tapasztalat, a zsenialitás és a bölcsesség, amit fáradságot nem kímélve könyveikben és az azokból ledesztillálódó üzenetben hátrahagytak. Milyen szerencsés vagyok, hogy ide születtem, hogy az anyanyelvem egy velük és így ezen a tiszta csatornán szívhatom magamba az eszenciát, ami belőlük árad.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen írói nagyságok lábnyomába léphetek. Koptathatom az utcákat, ahol a szobraik és emléktábláik hirdetik: érdemes írni, dolgozni, hinni abban, hogy a mi üzenetünk is lehet értékes.
Szerencsés vagyok, hogy szavaikat megízlelhetem. Könyveikből tanulhatok az lelkismeretről, emberségről, igazségkeresésről és szemtanúja lehetek s számtalan írói bravúrnak. Szavuk fűszer a lelkemnek.
Szeretettel:
Viki