Mindig szerettem írni. És mikor szerettem volna jobban írni, megfogadtam egy tanácsot: “Olvass sokat, írj sokat!”.
Ezt a vágyam élem ki azokban a könyvekben, amelyekben megtalálom azt az eszenciát amire vágyok. Az Ezüstrókát ki lehet olvasni egy ültő helyedben, egy délután alatt. De én elsőre is és most, harmadszori olvasásra is lassan haladok vele. Engedem, hogy az eszenciálisra sűrített történet, a karakterek tisztára fényesített jellemvonásaikkal megérintsenek és engem is alkotásra vegyenek.
Az írónő műveivel való találkozásom egy véletlen műve volt, ahogy sok minden számomra jelentőségteljes dolog az életemben. Évekkel ezelőtt találtam tőle egy könyvet a Balatonfüredi könyvtár asztalán, amibe idő teljében belelapoztam, majd nem tudtam letenni. Nagyon szeretem az írásait, mert kiragadnak a valóságból de ugyanakkor nagyon is megalapoznak benne azzal a képességgel felruházva aminek a kifejlesztésén vagyok, amióta a jógaszőnyegre léptem.
Kedvcsinálóképp, szeretném megosztani veletek azokat a könyvrészleteket, amelyek számomra a leginkább emlékezetessé tették ezt a könyvet!
“Ezüstrókám!
Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életed is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed…Amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy. Szeretlek. Lora!”
Nagyon tetszett ez a levél, mert olyan volt számomra mintha nekem lett volna címezve, hiszen ezt a remek könyvet is a férjemtől kaptam, aki mindig megtalálja nekem a legjobbat!
“Ahogy a nap rásütött, ezüstös fényben fürdött a hómező. Messziről, távcsővel egy sarki rókát pillantottunk meg. Vadászott. Óvatosan lépdelt, egyszer csak megállt. Fejét lehajtotta, majd egyik, aztán másik oldalára billentette. A hó fölött hallgatózott. Megfeszült a teste. Hirtelen, mintha rugó lökte volna ki, felugrott magasra. És fejjel előre, be a hóba. Csavaros mozgással egyre beljebb ásott, már csak a hátsó lába vége és a farka látszott ki. Majd ugyanolyan hirtelen kirúgta magát. Megrázta a bundáját. A szájában ott ficánkolt hosszú farokkal egy egér. Vagy cickány. Valami apró sarki rágcsáló. Cris rám nézett és nevetett. “Ezüstróka, így hívom. Már sok vadászatát láttam, nem tudok betelni vele. Te vagy ilyen, Lora. Kecses, okos, erős, aki nem adja fel. Kíváncsi, figyel, befúrja magát az ismeretlenbe…hogy élve maradjon.”
Ebben az idézetben benne van számomra mindaz, ami jelenleg az egyik eszenciális napi rutinom része: a képesség kifejlesztése amellyel az idő lassítható és az érzékszerveinket felvett információáradat szűrhető. Megfogalmazódott bennem ugyanis a vágy arra, hogy szeretném jobban érezni a pillanatokat amelyek örömet adnak. Szeretném növelni magamban annak a képességét, amellyel értékelem azokat a színeket, hangokat, ízeket, illatokat és megtapintható dolgokat amelyek hozzáadnak a mindennapjaim sokrétű valóságának megtapasztalásának élményéhez.
“-A jeges zuhany alatt szabad kiabálni, hangosan énekelni, hiszen akkora sokk ér, amikor magadra ereszted a vizet, hogy jaj! Én nem is bírom másképp, kieresztem a hangomat. De a hirtelen hideggel a szervezted is sokkot kap, felocsúdik, huh! A vérkeringésed meggyorsul, a pulzusod emelkedik, a gyors véráram miatt minden szervedhez – szívedhez, vesédhez, májadhoz – sokkal gyorsabban eljut az oxigén, mint egyébként. Ezért érzed, hogy felfrissülsz. Utánanéztem, a hidegtől nő a fehérvérsejtek száma, meg tudnak harcolni a vírusokkal, nyavajákkal. Összehúzódnak a pórusaid, a bőröd sima lesz, nincs sok esélye pattanásnak, mitesszernek. A hajnak is jót tesz, gondold el, a hideg víz a fejbőrt is frissíti, a haj ettől erőre kap. Arról nem is beszélve, hogy a reggeli rossz hangulatot, fáradságot, kedvetlenséget messzire űzi, az agyat élénkíti, frissebben tart, mint egy kávé. Próbáld csak ki, soha nem hagyod el!”
És végül ez az utolsó idézet, számomra egy IGEN! IGEN! IGEN?! Először is, igen megint egy véletlen egybeesés, hogy egy nem az egészség megőrzésről szóló könyvben találok egy olyan idézetet, ami első olvasatra inspirációként, sokadik olvasatra pedig újabb és újabb megerősítésként szolgál számomra arra a kérdésre “miért is szerettem bele én magam is a hideg zuhanyozás élményébe“! Másodszor, igen pontosan így érzem magam én is a hideg zuhany alatt! És harmadszor: egy felkérés hozzátok! “mire vártok még, hogy ti is tegyetek egy próbát?! Mikor hallom tőletek is: IGEN?!”
Ragyogó tavaszvárást!
Jó olvasást és újjászületést a hideg zuhany alatt!
Viki
viktoria maczo 
