Képességünk, hogy elménket a jelenben tartsuk a kitartó gyakorlással fejlődik. Az elme edzését gyakorlásunkban a légzés követésével és a tekintetirányok használatával érhetjük el.
Minden egyes ászanához, testtartáshoz tartozik egy tekintetirány. Általánosságban: mikor a mozdulat felfelé irányul a tekintet is és mikor lefelé vagy oldalra a tekintet akkor is követi a mozdulat irányát.
Amerre irányul a tekintet arra áramlik az energia.
A mentális energia élességének csiszolgatásával a fizikai és érzelmi test is tisztul, gyógyul. Önismereted egyre szélesebb skálán mozog majd aminek következtében az élettapasztalataid is színesednek.
Kezd el tehát a napi gyakorlásod. Leld örömöd benne. Légy türelmes. Haladj mozdulatról-mozdulatra. A többi jön majd magától.
Képzeld csak milyen csodára leltem, itt a közelünkben, egy elhagyatott kis ház, elvarázsolt kertjében!
A jóisten tenyeréből kiszórt magokból ébredő remény
Az egyik kedvenc virágom a hóvirág. A tavasz első hírnöke. A jóisten tenyeréből kiszórt magokból ébredő remény. Képzeljétek csak ez a kislányom jele az óvodában. Ő választotta magának. Nem is választhatott volna jobban. Szívet melengető érzés számomra felfedezni a párhuzamokat azok között a tartalmak között amiket ez kis virág képvisel és ez a számomra világot jelentő kisember napról-napra növekedve kibontakoztat.
Ahogy a Földnek a virágok az ékességei, egy Anya számára a gyermekei. A szépség a támogató erejétől szebb a világ. Minden nap teszek hát azért én magam is, hogy nagyobb harmóniát teremtsek magamban és magam körül. Odafigyelek arra a természetes ciklusra amit a természet diktál. Mert rádöbbentem, minden beszűkülés amit az életemben tapasztalok abból ered, hogy nem engedem felülírni azokat a belső meggyőződéseim amiknél megállapodtam az anyaságom előtt.
Elszakadtam, mert éjszaka sokszor nem aludtam, hanem a gyerekemről gondoskodtam. Elszakadtam, mert mikor pihennem kellett volna mentem és csináltam, megoldottam és elláttam. És mikor mennem kellett volna, fáradt voltam elindulni.
Tudom ezzel nem vagyok egyedül, mert sokkal könnyebb elszakadni ettől a ciklikusságtól, mint vissza találni hozzá. Hiszen ha este van, felkapcsoljuk a villanyt. Ha hideg van befűtünk az otthonunkban és igyekszünk minél kevesebbet kint lenni. Azán váratlanul, egy nap elkezdünk vágyakozni azok után a helyek után, ahol nagyobb a kényelem és több a napsütés.
De vajon mennyivel több örömöt lennénk képesek érezni akkor, ha jelen tudnánk maradni és kíváncsi csodálattal érzékelni a minket körülvevő körülményeket?
Vajon hogyan tudom magamban újra éleszteni a vágyakozást, amit a természet érez az újjászületése hajnalán?
A tavasz első hírnöke
Február. Egy rövid hónap, mégis valahogy ez a hónap tűnik sokszor számomra a leghosszabbnak.
Tudatosan teszek hát azért, hogy ebben a hónapban is megtaláljam azokat a csodákat amiket a természet kínál. Manapság amikor csak tehetem a jógaszőnyeg helyett a természetet választom, mert felfedeztem, hogy számos jógagyakorlatot el tudok végezni séta közben is, kint a friss levegőn.
És bár tényleg rajta vagyok a friss virággal az asztalon, a renddel és a meleg étellel amit készítek a családomnak, mégis nincs az az itthon teremtett harmónia ami felülírná azt amit a természet közelében érezni tudok.
A négy fal között nem érzem lüktetni a talajt a talpam alatt, nem érzem a szél érintését az arcomon. Nem hallom a madarak hangját. Nem tudom megcsodálni a felhők alakzatát az égen.
Ez az átalakulás a napi jógarutinomban már évek óta folyik. Először harcoltam az ellen az érzés ellen, hogy mi lesz ha széthullik az a gondosan megteremtett napi rutin, ami olyan sok stabilitást hozott számomra!? Hogyan fogom megteremteni és fenntartani azt a lelki és fizikai erőnlétet amit a mindennapos jógagyakorlatok hoztak számomra a legnagyobb ajándékkal egyetemben: a szívbéli vágyakozással, hogy egy nap én magam is anya leszek. A jógára teremtett idő tartalékokkal ajándékozott meg aminek a segítségével képes voltam egy gyermeket minden komplikáció nélkül a világra hozni.
A hátam mögött van számos olyan nap, amiben a tanúja lehettem annak, hogy ez a gyermek hogyan alakítja át, nemcsak a napi teendőim listáját hanem azt is, ahogy a tudatosságom terébe hívja azokat a személyiségrészeim is, amelyeknek nem voltam egyáltalán a tisztában.
Találtam számos új gyakorlatot, ami épp olyan hatásos számomra mint a formális, szőnyegen végzett jóga, mégis sokkal egyszerűbben elvégezhető és beilleszthető.
Ezek közé a gyakorlatok közé tartozik a hideg zuhany, amit a nyáron szerettem meg és tettem a mindennapjaim részévé. Ahogy közeledett a hideg idő, azonban visszatértem a langyos, majd a meleg zuhanyhoz, de megtartottam a télen azt, hogy a reggeljeim egy jégkocka elolvasztásával az arcomon kezdjem. Nem zavarnak már össze ezek a megtorpanások egy-egy életadó rutinban mert tudom azt, hogy ezek szükséges szünetjelek akár a zenében, hogy az összkép ne káosz, hanem rend lehessen.
Így engedtem a vágyakozásnak pár napja, hogy újra hideg zuhanyt vegyek! Számomra jelenleg nincs az a légzőgyakorlat vagy jóga gyakorlatsor, ami úgy a helyére tenne mint egy hideg zuhany!
Egy másik gyakorlat ami visszakívánkozott az életembe a tudatos térrendezés, vagy például a napi gyertyagyújtás. Egy szívből megfogalmazott fohász. Egy hálaüzenet. A kézműveskedés bármily formája. A tánc és a zene élvezete.
Már tisztán látom, hogy a hosszú évekig kitartóan gyakorolt meditáció és jóga hozta meg azt a képességet, hogy napközben is képes vagyok elvégezni olyan figyelem összpontosító gyakorlatokat amivel újra tudom hangolni az érzékeim csatornáján keresztül tapasztalt világ intenzitását.
Források birtokában vagyok, amelyekkel gazdagabban élek, mert nem csak a szőnyegen használom azokat, hanem azon túl is!
Vannak azok a pillanatok amikor minden olyan könnyen és észrevétlenül a helyére kerül. Amikor nem kell küzdeni csak engedni az eseményeket kibontakozni. Amikor az ember szelíd szemlélője az eseményeknek valahogy minden magától érthetődő.
Egyik nap a héten mikor hazaértünk kislányom mutatott az ujján egy teljesen észrevehetetlen aprócska kis sebet. Majd kijelentette, hogy ő már pedig most nem mos kezet, mert az fájni fog. Elsőre próbáltam meggyőzni ész érvekkel, hogy hiszen olyan aprócska az a “seb” nem fog az annyira fájni!
De ezt igen rossz néven vette és a vége sírás lett. Ellenállt, befeszült a kis teste és megmakacsolta magát. Abban a pillanatban valami végtelen nyugalom öntött el. Leguggoltam mellé, átöleltem és azt súgtam a fülébe: “Szeretlek!” és csak öleltem. Lassan lassan a sírás alábbhagyott. A karjait a nyakam köré fonta és az ölembe kérezkedett. Így ültünk némán a kád szélén ebben a tökéletlen tökéletességben. Egyszerűen csak jelen abban ami van.
Ez első alkalmak egyike hogy nem próbáltam megváltoztatni, megjavítani, vagy semmissé tenni azt amit érzek, azt amit vélhetőleg a másik érez. És ezzel a láthatatlan belső mozzanattal minden megváltozott.
Eltünt minden rossz érzés. Tér és lehetőség nyílt bennem és benne is.
Amit rendszeresen és hosszú időn át végzünk a saját módszerünkké válik. A saját eszköztárunk részévé melyben minden a mi igényeink szerint formálódik.
Az Ashtanga Vinyásza Jóga is egy ilyen alakítható eszköz. Csak kívülállóként tűnik úgy, hogy a napi jóga rutinunk merev szabályszerűséget követ.
Ez egy félreértés!
Lépj a szőnyegedre, zárd össze a tenyered a szíved előtt és irányítsd a figyelmed a légzésedre. Vedd észre, hogy milyen a légzés most, ebben a pillanatban. Mennyire mély, mennyire szabadon áramló, mennyire nyitja ki a belégzés a mellkast?
Maradj a tudatosságoddal a légzés figyelésében így indítsd az első mozdulatod és ehhez kapcsold a többit. Figyelj befelé a tested tudja a következő mozdulatot. Kövesd ezt a bölcsességet.
A méh-terét támogató gyakorlás és ötletmegosztás után február újhold napjától az Idegrendszer egészségét támogató gyakorlást osztok meg veletek.
Ebben a hónapban jó még pihenni amikor csak teheti az ember és lassítani amikor csak lehet.
Ha a jógagyakorlás a mindennapos rutinod része, igyekezz pihentető gyakorlatsorokat gyakorolni, (hasonlót ahhoz amit ebben a hónapban megosztok). Ha Ashtanga Jógát gyakorolsz, akkor is igyekezz az áramlásélményt úgy megtapasztalni, hogy finom, puha, kilégzésfókuszú Ujjáji légzést gyakorolsz.
Ha még nem része a jóga a mindennapos rutinodnak szeretettel ajánlom azt a gyakorlatsort, amit erre a hónapra állítottam össze. Ez a gyakorlatsor azért nagyszerű, mert akár szét is szedhető és darabjaiban is gyakorolható. Vagyis ha csak kis időd van, végezz egy kis relaxációt, vagy pránáyámát (légzőgyakorlatot). Ha szeretnéd megtámogatni az estéid gyengéd stesszoldó gyakorlatokkal, akkor kiemelten a figyelmedbe ajánlom a gerincmenti izmokat lazító és erősítő gyakorlatokat.
Használd azt, amire szükséged van, használd úgy, hogy gazdagítsa a forrásaidat. Engedd el a kötelező formákat és akár a jó szakácsnő főzz abból ami van! Igazítsd az rendelkezésedre álló időhöz és energiáidhoz a gyakorlásod és ne fordítva. A lényeg, hogy élvezd amit csinálsz!
A többi? Jön, majd magától!
Ha nem ismernéd, a figyelmedbe ajánlom a Folyékony Test Jógája és Jóga Energetika tanfolyamaim, amelyeken megismerhetsz még több mindennapokba beilleszthető jógarutint és egyéb hasznos ötleteket. Ha szeretnéd egy új szintre emelni az Ashtanga Jóga gyakorlásod vagy egyszerűen csak megismerni a legfontosabb belső eszközöket amiket érdemes a jógaszőnyegre lépve alkalmazni, jó helyen jársz!
A frissességet én általában a tanulásban találom meg. Véleményem szerint az egyszer megfogalmazott és meg nem valósított álmok sosem járnak le.
Elővettem tehát a 20 éve megkezdett olasz nyelvtudásom és felelevenítettem azt a továbbra is élő szenvedélyt és vonzalmat ami ehhez a nyelvhez húz.
Tapasztalatból tudom, hogy egy új nyelv elsajátítása milyen fantasztikus módon képes kinyitni az emberben kapukat amiknek a létezéséről sem tudott. Új képességek kibontakozása, új barátságok kötése, új helyek megismerése, egy új utazás kezdete ez.
Ma a nyelvórám alatt újra megtapasztalhattam azt a kényelmetlen érzést milyen is az mikor benned van egy történet, egy benyomás, egy élmény, egy gondolat mégsem tudod kifejezni azt szavakkal. Pont mint gyerekként ismerkedve a világgal.
Igyekszem ennek az élménynek a hatását magamban tartani elég sokáig ahhoz, hogy akkor is emlékezzek rá amikor szülőként ott állok feszült helyzetekben a zsigeri reakcióimmal.
Amikor képes vagyok kíváncsi szemlélődéssel fogadni a lehetetlennek tűnő kéréseket, amikor képes vagyok lassítani bár szeretnék gyorsan végezni, amikor képes vagyok hallgatni ahelyett hogy rögtön reagálnék bizonyosságot kapok arra, hogy a napi jógagyakorlásom nem hiábavaló.
Hiszen a hirtelen reakciók megszelídíthetőek. A válasz melyet az erős késztetéseink hatása váltott ki és csak rontott a helyzeten formálható. Számtalan újabb lehetőséget kap az ember.
Emlékszel az első alkalomra amikor a szőnyegre léptél? Emlékszel rá, milyen volt kíváncsisággal telten, nyitottan és befogadóan ott állni és elkezdeni a gyakorlást?
Az Ashtanga Jógában bármily haladó szintre is lépett az ember a gyakorlás mindig a Napüdvözletekkel kezdődik el. Azzal a mozgássorral amivel kezdőként megismerkedtünk és napi gyakorlásunk során ismerkedve a mozdulatokkal és a légzéssel csiszolgatunk. Bennem minden alkalommal alázatot szül a mozdulatsor és felébreszti bennem a kezdő elme bölcsességét. A mozgássor tükrözi számomra a mindennapi élet valóságát.
Valójában minden napunk hasonló cselekvések ismétlésével telik. Bennük az örömöt és a frissességet csak akkor találhatjuk meg, ha képesek vagyunk felfedezni az ismétlődésben az újat.
Téged mi az ami ösztönöz arra, hogy újra és újra a szőnyegre állj és a magasba emeld a kezed?
Kezd el a napi gyakorlásod! A válaszok jönnek maguktól, majd meglátod!
Vallásosan nevelkedtem, elsősorban Anyai Nagymamámnak köszönhetően, aki maga minden alkalmat megragadott a templomba járásra. Valóban magával ragadó volt a vonzódása a templomhoz, mert nem az egyházat ment keresni benne, hanem a lélek tiszta csendjét.
Már tisztán látom, hogy tőle örököltem a megingathatatlan hitem a csoda bizonyosságának létében. Azonban kíváncsi ember lévén és mert a húszas éveimbe lépve nem éreztem, hogy megkapnám azt a támogatást a katolikus szertatásokból amelyekben megleltem volna a bennem születő kérdésekre és aggályokra a választ elkezdtem kutatni és keresni, hogy vajon ezen a valláson kívül van-e még valami? Így találtam meg először a taoizmust, majd a buddhizmust melyeket behatóan tanulmányoztam és melyekben mind a mai napig találok olyan vezérmotívumokat amelyeket segítségül hívva számtalanszor sikerült újra irányt szabni az életemnek. A keresésem elvezetett a kelta kultúra felé is, valamint nagy lelkesedéssel tanulmányoztam a letűnt civilizációk és bennszülött törzsek hagyományait is.
A legtöbbet a buddhizmus mellett India mitológia világának tanulmányozásával töltöttem. Érdekes módon azonban, annak ellenére, hogy Édesanyám halálakor a személyiségemet formáló legmeghatározóbb napi rutinom a jóga volt, valahogy mégis azt éreztem, hogy a gyásznak, ami csak nem akart szűnni és csak nőttön nőtt a szívembe, az hozhat gyógyírt, ha elkezdek újra, rendszeresen templomi szertartásokat látogatni.
Azt hiszem az ilyen jellegű döntések nem az intellektus szülemélyei hanem a szív bölcsességéé, mert még a mai nap is érzem több mint tíz év távlatából, azt a hívást ami generációkon átívelve húzott vissza a gyökereimhez. Valahogy éreztem Nagyanyám jelenlétét és jóváhagyását is ahogy számtalan véletlen folytán egy olyan misére sikerült eljutnom, ahol a Szűz Anyához énekelt liturgiával zárta a pap a rövid misét. Még soha életemben nem hallottam ezt a gyönyörű dalt, – és mint általában szokás nálam, mikor valami lélekemelő dalt hallok – csendes bizonyossággal elkezdtek folyni a könnyeim – jelezve valamiféle csoda jelenlétét. Csak ültem ott abban a hideg templomban, egyedül, a hátsó sorok egyikében és végre sikerült utat engednem annak a fájdalomnak, amelyet a jógaszőnyegen ülve soha nem engedtem meg magamnak. Annak a téves elképzelésnek próbálva megfelelni, miszerint a jógába beavatott az arany középutat járja, öröm és fájdalom felé egyként tekint, nem ragaszkodik.
Ebben az évben (2017) a belső hívásra adott válaszaim egy nagy változás előkészítését szolgálták, amelyeknek a jelentőségét csak így később visszatekintve érzem csak. Engedve a belső késztetésnek egy éven át eljártam arra a bizonyos szombat esti Szűz Anya liturgiára. Ebben ez évben kezdtem el holdnaplót vezetni, tudatosan összehangolni a ciklusom a hold mozgásával és tágabb értelemben a Szűzanyának tiszteletet adó ünnepekkel. Felfedeztem milyen sok ünnepe is van neki az évben (amelyeket idén szeretnék veletek is megosztani), kezdve a mai nappal. Ezen a napon (február 2-án) ünnepli ugyanis a Katolikus Egyház a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünnepét ami egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek.
De mert így hírtelen, nem biztos, hogy sikerül ezzel az ünneppel kapcsolódnotok, arra gondoltam segítségül hívom a kelta mitológiát és felhívom a figyelmeteket arra, hogy számtalan, a Föld erőivel összhangban élő népnél, köztük a keltáknál is megtalálható volt ez az ünnep. Ők ezt a napot Imbolc-nak hívták. Imbolc jelöli a tél végét és a tavasz jövetelét, az első ásítást a mélyalvásban töltött időszak után és az első jóleső nyújtózkodást mikor az ember felül az ágyban egy ilyen pihentető alvás után.
Ez a nap a növekvő fény, a rituális megtisztulás és a szűz istennő ünnepe.
Ha úgy érzed a te szívedben is megpendít húrokat ez az ünnep, tarts velem egy kis naplózásra. Ezúttal egy levelet írunk. Magunknak. Egy év távlatából.
Legyen ez a levél olyan hangnemben írva, (magadtól-magadnak, vagy egy ősödtől-neked) amint a legjobb-legkedvesebb barátod vagy családtagod felé címeznél. Hogy könnyebb legyen megtalálni a hangnemet, megosztom veled az én levelem!
“2025. február 2.
Drága Vikim!
Mindig is hajlamos voltál álmodozni, szeretem benned azt, hogy látod a rejtett tartalékokat, nemcsak másokban, de magadban is. Tisztelem benned a hitet, amely erőt ad neked arra, hogy kifogyhatatlan lelkesedéssel keresed a jó, a nemes és a szép jelenlétét mindenben.
Örömmel látom, hogy a kezdeti nehézségek nem veszik el a kedved attól, hogy megvalósítsd azt amire belső indíttatást érzel. A kezdet mindig bizonytalannak tűnik, de csak azért, mert még számtalan lehetőség és esély áll a rendelkezésedre a kiinduló pontban. A bizonytalan lépéseket, egyre bizonyosabbak követik, ahogy az ember kialakítja az új szokásainak rutinjait. Nem könnyű elhagyni a megbízható és oly nagy biztonságot adó régi beidegződéseket. Hálás vagyok azért, hogy te mégis megtetted ezt. Nem először, de ezúttal minden pillanatban tökéletesen tiszta szándékkal és határozott elképzelésekkel.
Minden ami ebben a pillanatban körülvesz, ez a szabadság és szépség ennek az eredménye.
Soha se kételkedj hát a megérzéseidben. Ez a belső iránytű vezet téged a legmegbízhatóbban. Felemelő érzés látni, hogy már nem szórod szét a drága energiád, sem jelentéktelen dolgokra sem lényegtelen apróságokra. Szeretem látni, hogy LÁTSZ a lényegen túl is, az időn átívelve is.
A szíved bölcsessége vigyázza lépeidet.
Szeretlek. De hiszen tudod!”
Most te jössz! Szeretettel veszem a megosztásokat és hozzászólásokat: viktoria.yogatherapy@gmail.com
Ha szeretnél egész évben hallani arról, hogyan tudsz a Hold mozgásával és a Föld erőivel nagyobb összhangban megélni a mindennapjaid, tarts velem az Éves Programomban, ahol Február újholdjától egy hónapig az idegrendszert hangoló jógagyakorlatokkal és egyéb terápiás ötletekkel, receptekkel és életmód tanácsokkal támogatlak meg. a Programról bővebben: itt olvashatsz.
Sok kultúrában a Napot tisztelték. Az Ashtanga jógában a Napüdvözlettel kezdjük a gyakorlásunk. Az ősi Inkák úgy gondolták, hogy a fény az égen abból a mindent magába foglaló eredendő fényből árad ami minden létezőt áthat és körülvesz. Az égbolt azonban eltakarja ezt és csak a rajta keletkező résen át kaphatunk ebből az éltető forrásból.
Számomra a Naperő jelképezi mindazokat akik pozitívan befolyásolják az életem. Mindazok akiktől tanulhatok, mindazok akik a saját példájukon keresztül mutatják az utat. Mindazok akik szeretettel, bölcsességgel és biztos kezekkel vezetnek.
Azok akik olyan eszközökkel segítik és gazdagítják életem amelyek támogatnak életutam és személyiségem teljesebb kibontakoztatásában.
Leültem, hogy írjak egy cikket a Kriston Adrival való beszélgetésünkhöz. Aztán eszembe jutott, hogy réges-régen, még abban az időben mikor együtt tanítottunk a Purnamban és a YogaTree-ben készítettem már egy cikket Adrival!
Gondoltam jó ötlet ránézni erre a cikkre. Így történt, hogy elkalandoztam Adri FB oldalára, ahol magával ragadtak a postok – az írások, videók és megosztások – az elmúlt évekből amelyekben én magam visszavonultan, a szociális hálótól és egyéb külső számomra zavarónak ítélt hírforrástól éltem.
Miért? Szerettem volna megélni az anyaságot…
Talán annak a kérdésnek a megválaszolási vágyával, amit Adri tett fel nekem mikor meglátogatott minket kislányom születése után: “Milyen érzés Anyának lenni?” Akkor emlékszem nem tudtam igazán mélyen szántó választ adni erre a kérdésre mint annyit, hogy “Nagyon jó!” Fél éves volt akkor a kislányom. A találkozásunk és az a kellemes tavaszi napsütésben tett frissítő és inspiráló séta még a pandémia ideje előtt történt. Amikor az Anyaság megélésnek a boldogsággal teli arcát ismertem csak.
Adri emlékszem felajánlott nekem egy lehetséges választ a kérdésre amit feltett: “Az anyaság olyan, mint egy hullámvasút…legalább is a nővérem szerint!” – mondta és ebben is maradtunk, gyorsan más témákra terelődött a szó közöttünk.
Adival való személyes megismerkedésem előtt emlékszem elolvastam az akkori Purnam oldalán közzétett önéletrajzát. Elcsodálkoztam azon, hogy csupán pár sor, amiben egy gyerekkori megéléséről vall. Míg én emlékszem hosszú mondatokban ecseteltem az utam a jóga gyakorlásomról és az Új-Zélandon szerzett tapasztalataimról…
Mindig is tiszteletet és vonzódást váltott ki belőlem a tiszta egyszerűség, a minden kétséget kizáró természetes igazság. Magával ragadó inspiráció volt számomra az a pár sor, mert megéreztem benne a személyiségének az eszenciáját. Azt a rácsodálkozó, gyermeki kíváncsiságot, azt a különleges szemléletmódot, amit a Zen mesterek úgy hívnak “beginner’s mind”, vagyis a kezdő szellem ami sokkal többre képes mint a kiművelt elme, ami hajlamos mohó sóvárgással a végső tudás megszerzésére törekedni.
Több összejövetelen és képzésen is találkoztunk aztán a 2015-18-ig tartó években, sőt Adri megtisztelt a jelenlétével egy általam tartott tanfolyamon is. Olyan nagyon szerettem, ha ott ül a körben ő is! Mert az a lélekerő ami belőle sugárzott, olyan sokat adott. Szerettem a kérdéseit, mert nem mindennapi tartalmak érzékelésének a lehetőségét kutatták. Szerettem a hozzászólásait, mert nem elsősorban a tapasztalatára, hanem a szomatizált belső bölcsességére támaszkodrafogalmazta meg őket.
Adri jelenlétében számomra is érzékelhetőbb volt az a látható mögötti világ, amit jól csak a szívével lát az ember.
Mára, így 5 év távlatából, anyaként sok mélységet és magasságot megélve azon a bizonyos hullámvasúton – az én szenzoraim is változtak. Az embereket nem elsősorban a külsőjük alapján érzékelem, hanem a környezetükkel együtt amiben otthonosan mozognak. Az egészség mércéje jelenleg számomra nem a diéta, amit az ember fogyaszt, hanem a társaság aki körbeveszi és a mindennapos események amelyeknek a részét képezi. Számomra az életben való sikert nem a bankszámlára beáramló – illetve onnan kiáramló számok nagysága mutatja, hanem a képesség aminek a birtokában valaki képes az álmait a valóságba ültetni.
Kriston Adri egy olyan valaki, akinek nemcsak a személyiségét tartom elbűvölőnek, hanem az álmait is amelyeket fáradhatatlan lélekerővel és életigenlő belső ösztönösséggel valósít meg. Szeretem megérezni az a belső tartalmat ami az írásaiból, a közzétett képeiből és elért eredményeiről mesél.
Fogadjátok ti is őt szeretettel és a vele készülő interjú megjelenéséig látogassatok el Kriston Adrienn Vinyasa FLOWer oldalára Adri blogját Audrybody címen találjátok.
Csak hogy, közelebb legyetek a Naphoz, így a téli hónapokban is!
I used to be yoga fundamentalist. I thought yoga is an answer to every question, that if I was not able to provide an aswer with the help of yoga in mind I was thinking that this is only because I might not know well enough what yoga really is.
I had the great urge to stand on my mat each morning for more then ten years and practice hours of yoga including asanas, chanting, pranayama and meditation. My eagerness of seeking the truth led me to study with great masters and learn many modalities of yoga and mindfullness practices.
Over twenty years of study and practice now I feel my search has been taken me to find discipline as an enrty to real devotion.
I become a mother in my 40th birthday because I’d been enjoying being a jogini so much. I was postponing this great initiation in a false belief that this is a setback on my spiritual journey. Now as I am mothering a 5 year old know that this five years gave me more inner resouce then the previous twenty on the mat.
One day, not long ago I have realized how confused I have become about what my next best step would be as a yoga teacher and practitioner. Since my child getting older and giving me the opportunity to approach my inner territory in my quiet solitude – the way I enjoy to exist so much – more often I had a chance to look more deeply into myself. This is where I have found callings and desires which I wasn’t even aware of! It become very clear that I am not the same person anymore as I was before becoming a parent myself.
Time has become very precious. I have been learning not to scatter it. Also I’ve become so aware of how do I tend to sprinkle my life’s energy all over my surrondings and loose much of my life’s force in tasks which don’t even make a difference.
These days most of my mindfullness practices are in the go because as a mother much days I don’t have the opportunity to sit down…-….this is not true…I will correct:… because my real nature lies in a constant motion. SEE?! This is how my healing jouney continues outside of my yogamat! By unlearning the need that I have to be in in a denial of who I am and instead work with what is!
As I realized this I have started to put presence into the daily tasks I do to improve the quality of life of my family and myself. Like making food, washing dishes, do the loundry and as I keep the flat tidy we live in. For years I was struggling with how do I balance this tasks out with my previous practices, where do I fit my 2 hour long yoga practices? For so long I felt so depleted because of not being able to be an excellent housewife-mother-and joga practicioner at the same time. And don’t even make a note of that this was not anyone’s requirement around me!
Now I understand, what my pracice is. My parcice lies in THESE UNSEEN favours of making a houshold really become a HOME.
My focus is on creating beauty instead of on the prefection of the placement of my body parts. I give more value to my own wisdom, as I choose what and how to practice in my limited time I have for my formal practice. The rest lies outside of the comfort of a well structured yoga class. This is really the 7th series what Pattabhi Jois was reffering to. Many days I stumble. Many days I feel it is so much and therefore I collapse. But never break because I always stand up. Now I believe that to be a witness of our healing journey is more of a gift to our children then stand firmly in our perfection.
viktoria maczo 