Ciklusharmonizáció a Holddal Haladva – Imbolc

Vallásosan nevelkedtem, elsősorban Anyai Nagymamámnak köszönhetően, aki maga minden alkalmat megragadott a templomba járásra. Valóban magával ragadó volt a vonzódása a templomhoz, mert nem az egyházat ment keresni benne, hanem a lélek tiszta csendjét.

Már tisztán látom, hogy tőle örököltem a megingathatatlan hitem a csoda bizonyosságának létében. Azonban kíváncsi ember lévén és mert a húszas éveimbe lépve nem éreztem, hogy megkapnám azt a támogatást a katolikus szertatásokból amelyekben megleltem volna a bennem születő kérdésekre és aggályokra a választ elkezdtem kutatni és keresni, hogy vajon ezen a valláson kívül van-e még valami? Így találtam meg először a taoizmust, majd a buddhizmust melyeket behatóan tanulmányoztam és melyekben mind a mai napig találok olyan vezérmotívumokat amelyeket segítségül hívva számtalanszor sikerült újra irányt szabni az életemnek. A keresésem elvezetett a kelta kultúra felé is, valamint nagy lelkesedéssel tanulmányoztam a letűnt civilizációk és bennszülött törzsek hagyományait is.

A legtöbbet a buddhizmus mellett India mitológia világának tanulmányozásával töltöttem. Érdekes módon azonban, annak ellenére, hogy Édesanyám halálakor a személyiségemet formáló legmeghatározóbb napi rutinom a jóga volt, valahogy mégis azt éreztem, hogy a gyásznak, ami csak nem akart szűnni és csak nőttön nőtt a szívembe, az hozhat gyógyírt, ha elkezdek újra, rendszeresen templomi szertartásokat látogatni.

Azt hiszem az ilyen jellegű döntések nem az intellektus szülemélyei hanem a szív bölcsességéé, mert még a mai nap is érzem több mint tíz év távlatából, azt a hívást ami generációkon átívelve húzott vissza a gyökereimhez. Valahogy éreztem Nagyanyám jelenlétét és jóváhagyását is ahogy számtalan véletlen folytán egy olyan misére sikerült eljutnom, ahol a Szűz Anyához énekelt liturgiával zárta a pap a rövid misét. Még soha életemben nem hallottam ezt a gyönyörű dalt, – és mint általában szokás nálam, mikor valami lélekemelő dalt hallok – csendes bizonyossággal elkezdtek folyni a könnyeim – jelezve valamiféle csoda jelenlétét. Csak ültem ott abban a hideg templomban, egyedül, a hátsó sorok egyikében és végre sikerült utat engednem annak a fájdalomnak, amelyet a jógaszőnyegen ülve soha nem engedtem meg magamnak. Annak a téves elképzelésnek próbálva megfelelni, miszerint a jógába beavatott az arany középutat járja, öröm és fájdalom felé egyként tekint, nem ragaszkodik.

Ebben az évben (2017) a belső hívásra adott válaszaim egy nagy változás előkészítését szolgálták, amelyeknek a jelentőségét csak így később visszatekintve érzem csak. Engedve a belső késztetésnek egy éven át eljártam arra a bizonyos szombat esti Szűz Anya liturgiára. Ebben ez évben kezdtem el holdnaplót vezetni, tudatosan összehangolni a ciklusom a hold mozgásával és tágabb értelemben a Szűzanyának tiszteletet adó ünnepekkel. Felfedeztem milyen sok ünnepe is van neki az évben (amelyeket idén szeretnék veletek is megosztani), kezdve a mai nappal. Ezen a napon (február 2-án) ünnepli ugyanis a Katolikus Egyház a Gyertyaszentelő Boldogasszonyt ünnepét ami egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek.

De mert így hírtelen, nem biztos, hogy sikerül ezzel az ünneppel kapcsolódnotok, arra gondoltam segítségül hívom a kelta mitológiát és felhívom a figyelmeteket arra, hogy számtalan, a Föld erőivel összhangban élő népnél, köztük a keltáknál is megtalálható volt ez az ünnep. Ők ezt a napot Imbolc-nak hívták. Imbolc jelöli a tél végét és a tavasz jövetelét, az első ásítást a mélyalvásban töltött időszak után és az első jóleső nyújtózkodást mikor az ember felül az ágyban egy ilyen pihentető alvás után.

Ez a nap a növekvő fény, a rituális megtisztulás és a szűz istennő ünnepe.

Ha úgy érzed a te szívedben is megpendít húrokat ez az ünnep, tarts velem egy kis naplózásra. Ezúttal egy levelet írunk. Magunknak. Egy év távlatából.

Legyen ez a levél olyan hangnemben írva, (magadtól-magadnak, vagy egy ősödtől-neked) amint a legjobb-legkedvesebb barátod vagy családtagod felé címeznél. Hogy könnyebb legyen megtalálni a hangnemet, megosztom veled az én levelem!

“2025. február 2.

Drága Vikim!

Mindig is hajlamos voltál álmodozni, szeretem benned azt, hogy látod a rejtett tartalékokat, nemcsak másokban, de magadban is. Tisztelem benned a hitet, amely erőt ad neked arra, hogy kifogyhatatlan lelkesedéssel keresed a jó, a nemes és a szép jelenlétét mindenben.

Örömmel látom, hogy a kezdeti nehézségek nem veszik el a kedved attól, hogy megvalósítsd azt amire belső indíttatást érzel. A kezdet mindig bizonytalannak tűnik, de csak azért, mert még számtalan lehetőség és esély áll a rendelkezésedre a kiinduló pontban. A bizonytalan lépéseket, egyre bizonyosabbak követik, ahogy az ember kialakítja az új szokásainak rutinjait. Nem könnyű elhagyni a megbízható és oly nagy biztonságot adó régi beidegződéseket. Hálás vagyok azért, hogy te mégis megtetted ezt. Nem először, de ezúttal minden pillanatban tökéletesen tiszta szándékkal és határozott elképzelésekkel.

Minden ami ebben a pillanatban körülvesz, ez a szabadság és szépség ennek az eredménye.

Soha se kételkedj hát a megérzéseidben. Ez a belső iránytű vezet téged a legmegbízhatóbban. Felemelő érzés látni, hogy már nem szórod szét a drága energiád, sem jelentéktelen dolgokra sem lényegtelen apróságokra. Szeretem látni, hogy LÁTSZ a lényegen túl is, az időn átívelve is.

A szíved bölcsessége vigyázza lépeidet.

Szeretlek. De hiszen tudod!”

Most te jössz! Szeretettel veszem a megosztásokat és hozzászólásokat: viktoria.yogatherapy@gmail.com

Ha szeretnél egész évben hallani arról, hogyan tudsz a Hold mozgásával és a Föld erőivel nagyobb összhangban megélni a mindennapjaid, tarts velem az Éves Programomban, ahol Február újholdjától egy hónapig az idegrendszert hangoló jógagyakorlatokkal és egyéb terápiás ötletekkel, receptekkel és életmód tanácsokkal támogatlak meg. a Programról bővebben: itt olvashatsz.