Olavsott könyveim idő-ösvényein barangolva

Itt a nyár egy jó könyv sosem árt! Föleg hogy ilyen szeszélyes az idő 🙂 Én amúgy nem bánom, mert amikor rossz idő van akkor még inkább felhatalmazva érzem magam az olvasásra a kinti programok helyett.

  1. IMG_3651A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.

Most hogy belelapozok ebbe a példányba amit kis könyvtáram becses darabjának tartok látom, hogy a 80-as években adták ki ami már tizenegyedik kiadása volt a könyvnek mindösszesen 94 Ft-ért! Mennyit változtak azóta a könyvárak!

Ez a könyv Germanus Gyula és első felesége Hajnóczi Rózsa Indiában eltöltött éveiről szól az 1930-as években. Gyula iszlám művelődéstörténetet adott elő az ottani egyetemen mialatt felesége naplót vezetett és ebből a naplóból írodott ez a könyv. (Csak kitekintésként és megjegyzésként fűzném itt hozzá, hogy ahogy így visszatekintek, úgy érzem ez is fontos része volt nekem abban, hogy én magam is eljussak oda, hogy mindennapos írói mukát végezzek!)

A könyv stílusa, történetei kedélyes hangulatot ébresztenek az emberben és a Jókai könyvekhez hasonlóan kiragadnak a mindennapjaidból és elrepítenek valahová messzire a képzelet birodalmán át egy messzi (de nem is olyan régi) korba.

A könyv olvasása közben az volt a legizgalmasabb számomra, hogy némely részeknél bólogattam, hogy igen, tényleg így volt, mintha én is emlékeznék az elmondott történetre, mintha én is átéltem volna, mintha én is ott sétáltam volna azokon az utcákon.

Csodálatos könyv, ha nem ismered melegen ajánlom! Hamarosan én is újra elolvasom!

  1. IMG_3647Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.

Ebben a könyvben olvastam egy indiai jógamesterről aki jógagyakorlataival embereket gyógyított meg, többek közt az írónőt is, aki később aztán maga is napi szintű jógagyakorlóvá vált és később kiváló tanárrá.

Felettébb inspirálónak találtam a történetet és aztán igyekeztem megszerezni minden más Haich Erzsébet könyvet és aztán azt is sikerült kideríteni, hogy ki is volt az a “titokzatos” jóga mester akiről Erzsébet ír a könyvében.

  1. IMG_3649S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!

Szóval Yesudian könyvei ösztönöztek arra, hogy elkezdjem az otthoni jógagyakorlásomat. Az első könyv amit megvettem a Sport és Jóga volt, aztán a Jóga Áldásos ereje, majd a Jóga hétről hétre és a Mi a Jóga című könyvek. Aztán antikváriumban találtam tőlük egy igazi kis gyöngyszemet a Sorsunk és a Jóga című vékony kis könyvet.

Ez most egy jópár könyv, jövő héten nem is jelentkezem könyvajánlóval, majd csak azután!

Addig is élvezd az időt, és a könyveket!
Namaste,
Viki

Kriston Adri riport

Kriston Adri riportSziasztok!

Ez alkalommal Kriston Adrival beszélgetünk jógáról, áramlás élményekről, kreativitásunk kibontakoztatásáról és arról, hogy vajon mi az életünk célja? Adrival A facebookon Kriston Adrienn Vinyasa FLOWer oldalán találkozhatsz, illetve követheted nyomon az órarendjét és egyéb programokat amiket szervez. Adri blogját Audrybody címen találod meg. Fogadd szeretettel az interjút amit Itt tudsz meghallgatni!

Inspiráló napokat!
Namaste,
Viki

Vasárnapi Inspiráció

Bogos Anett interju

Sziasztok!

Ez alkalommal Bögös Anettal beszélgetek az Inspiráció Rádióban, aki Lélekhangfürdőket és Gongmeditációkat tart Budapest különböző jógastúdióiban és Szigetszentmiklóson. Anett emellett készít személyre szabott csodálatos kristálykarkötőket is. Anettel a Facebook oldalán  tudsz kapcsolatot teremtetni: amit “dakshina gyogyito kristaly ekszerek gyogynovenyek tibeti hangterapia”néven találsz meg. Fogadd szeretettel a riportot amiben meghallgathatod az intuitív hangszerek hangját és egy rögtönzött, rövid kis hangfürdőt is az interjú végén.

Az interjút itt hallgathatod meg!

Csodás Vasárnapot természetesen az inspiráció jegyében 🙂
Namaste,
Viki

Játszd a STOP játékot!

irasok

ez a cikk elérhető audio formátumban: itt

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én az utóbbi időben rendszeresen azt érzem, hogy meg kell állnom és pihennem kell egy kicsit. Meg kell tanulom pihenni valami más módon mint eddig tettem.

IMG_3606 - Version 2Ahogy rohanunk a mindennapos elintézendőink után, észre sem vesszük, hogy azzal, hogy képesek vagyunk egy adott idő alatt több dolgot elintézni vagy éppen több dologra koncentrálni nem hogy megnöveli hatásmechanizmusunkat, épp ellenkezőleg! Én azt tapasztalom, minél több feladat elvégzésére szakítom szét a napom, annál nyugtalanabb vagyok a nap végén.

Az persze, hogy mindig keresem hogyan is használhatnám ki hatékonyan az időm és hogy sosem szerettem az úgynevezett üresjáratokat az életemben az én személyiségem adottsága. Talán pontosan az a vonás ami nem hagyja hogy túl sokáig elidőzzek abban a bizonyos áldott semmittevésben amiben olyan kényelmesen léteztem gyermekként.

Ez lenne az a bizonyos jóléti társadalom amibe mi szerencsések beleszületünk? Ahol a munka és a mindennapos betevő falt megkeresése megtörténhet anélkül, hogy akár egy tapodtat is mozdulnánk otthonról? Amit megtehetünk akár szépen kényelmesen, hálóköntösben is az íróasztalunk mellől az internet segítségével? De vajon nyertünk-e épp annyit mint amennyit veszítettük ezzel a kényelmesnek látszó megoldással?

Mi történik a baráti kapcsolatainkkal, ha nem kell az ujjunkat sem mozdítanunk értük, elég csak leülni a gép mellé és csetelni? Mi történik az értékes párbeszédekkel, ha a mobil ott van a kezünk ügyében és azon folyamatosan keresnek – mondhatnám zavarnak – minket személyes találkozóink közben?

Sokat figyelem az embereket ahogy utazom vagy amikor az utcákat járom és azt látom, hogy nagyobb százalákban beszélnek telefonon mint egymással. Mi lehet vajon az a fontos megbeszélnivaló amit mindenképp meg kell ejtenünk utazásunk közben? Vajon képesek vagyunk-e még egymás szemébe nézni és beszélgetni anélkül, hogy ne babrálnánk valamit az okos-telfonunkon?

Rádöbbentem, hogy nem elég az elhatározás, ahhoz keményen tartanom is kell magam, hogy kevesebbet kapcsoljam be a gépem a szabadidőmben és inkább egy könyvet vegyek le a polcról a Facebook új eseményeinek böngészése helyett. Nem más-e ez mint virtuális pletykálkodás és olyan dolgokba az orrunk beleütése ami nem a mi dolgunk? És az érdekes az egészben az, hogy olyan függőség ez, ami úgy terjed akár a nátha télvíz idején. Már rég beleestünk, már rég életünk része mikor rádöbbenünk, lám mi is megfertőződtünk!

És tessék mégis rovom a sorokat, mégis szeretném megosztani ezeket a gondolatokat! Figyelmeztettelek az imént! Én sem vagyok más!

A radikális lépés azonban amire elszántam magam, és amivel már egy ideje kísérletezem az amit elneveztem digitális naplementének. Vagyis este 8 után már nem kapcsolom be a gépem, illetve ha be van kapcsolva kikapcsolom. A Facebook-nak csak a messenger funkcióját használom és azt is csak úgy, hogy az applikációt nem töltöttem le a telefonomra, hanem ha látni akarom az üzeneteim, minden egyes alkalommal be kell jelentkeznem. Ebből kifolyólag sokkal ritkábban nézem meg. Az e-mailjeimet napi egyszer reggel és egyszer este nézem meg. A telefonom pedig mikor utazom, tanítok, vagy barátokkal találkozom airplain módba állítom.

És igen tudja ezt mindenki jól aki ismer, hogy engem nehéz elérni.

12795114_10208860427055007_6645322422212407678_oDe ha valakinek mégis sikerül az azt is tudja, hogy én nem mondok le megbeszéléseket vagy találkozókat az utolsó pillanatban. Amit megbeszéltünk én ahhoz tartom magam. Általában időben érkezem a találkozóimra és amit megígérek az be is tartom.

Ez az én kísérletem. Ez az én játékom. Játszd te is a STOP játékot! Installáld te is az életedbe a digitális naplementét! A szavahihetőséget, a fókuszáltságot, az odatekintést és a valódi figyelmet. De legfőképp a vanília* illatú antikvár könyvek vagy szüleid régi könyvtárának újra felfedezését az ujjaid alatt vibráló digitális egéren elkövetett jobb klikk és bal klikk helyett.

Namaste,
Viki

 

* Miért vanília?

A könyvpapír sok kémiai anyagot tartalmaz, az egyik ilyen anyag a lignin. A pépesített faforgácsból készített könyveknél a sejtfalak szilárdságát nyújtó lignin bomlásnak indul. A lignin molekuláris szerkezete igen hasonló a vanília illatát is adó vegyület szerkezetéhez, ezért bomláskor is hasonló az illatuk.

 

 

Kino új könyve

Photo on 31-05-16 at 9.16 AM #5Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy nekem mik a kedvenc könyveim, illetve, hogy én miből tanultam, miből merítettem, mely könyvek indítottak el ezen az ösvényen? Itt szeretném tehát megosztani veletek a folyamatosan bővülő könyvtáram listáját és a hozzájuk fűzött rövid könyvajánlóimat. Fogadjátok szeretettel 🙂

IMG_3643Kezdem akkor a listát azzal a könyvel amit épp most olvasok és ez Kino MacGregor Astanga Jóga könyve. Kino-val még Új-Zélandon találkoztam, amikor Waiheke szigetén éltük és én voltam olyan szerencsés, hogy Kino – kedves tanárom Stephanie Nelson közbenjárásával – ellátogatott hozzánk.
Akkor sikerült hozzájutnom a Sacred Fire című önéletrajzi kis könyvéhez és a pamut jógaszőnyeghez ami a könyvek alatt látsz 🙂 Gondoltam így stílusos lesz a könyvajánló illetve azért is fotóztam a szőnyegen, mert ha nincs még szőnyeged ami vékony és könnyű akkor ezt tudom ajánlani, mert nagyon meg vagyok elégedve vele!

IMG_4125A személyes találkozás Kinoval és férjével Tim Feldmann-nal kellemes emlékként maradt meg. Kino napos személyisége, közvetlensége és mosolya valamint Tim kifinomolut magyarázatai az anatómiai és elvont témákban olyan gyakorlatias, könnyen megérthető és használható volt, hogy nem bántam meg hogy elmentem a tréningre. A kettőjük közt működő dinamika megtapasztalása is egy új élmény volt számomra.

Emlékszem tanárnőm Stephani izgatottam újságolta, mikor Kino-ék elfogadták a meghívást és én valójában akkor még nem is hallottam Kino-ról és nem értettem miért olyan nagy dolog az, hogy eljön.

Azt kell mondanom mindig is egyfajta burokban éltem és szerencsém volt a tanáraimmal. Mindig jó és volt hogy azt is felülmúló tanárokkal hozott össze a sors. Általában ezt rá is hagytam a jószerencsémre, és ha jól belegondolok valójában tudatosan sosem keresgéltem tanár után. Valahogy mindig boldog voltam azzal, amelett akit nekem szánt az út akkor abban a pillanatban. Ahogy Weöres Sándor is fogalmaz a Teljesség felé című könyvében, igyekeztem mindenkitől tanulni.

Ez az életszemléletem azóta sem változott. És valójában hasonló módon futottam bele Kino magyarul megjelent könyvébe is amivel már találkoztam angol nyelven, de akkor épp úton voltam és akkor megfogadtam nem vásárolok még több könyvet.

Most azonban, hogy újra horgonyokat vetettem itthon, újra megengedtem magamnak könyvtáram bővítését. A könyv számomra igazi kincs. Mivel magam is próbáltam az írást és a könyvkiadást, tisztában vagyok vele mennyi munkával jár egy könyv megírása és megszerkesztése, nem is beszélve az utómunkálatokról!

Így őszinte örömet éreztem mikor Tim büszke beszámolójából értesültem arról, hogy Kino írt egy újabb könyvet. Némi fenntartással vagyok a forításokkal, de úgy gondoltam tegnap délelőtt a Libri könyvespolcán Kino könyvét megpillantva, hogy ha ezt hozta most a sors, ha így adja magát, hát megveszem 🙂

Tetszik a stílus, ahogy ír, és úgy érzem elég jól sikerült áthozni az üzenetét, a közvetlenségét, őszinte igazságkeresését és azt a kedves, elmélkedő Kino bölcsességet amit a Sacred Fire-ban már megszokhattam tőle. Köszönet a fordítónak, köszönet Kino-nak a sok energiáért amit a Jóga terjesztésének szentel.

A csodálatos valóban az, hogy a jóga addig nem lehet teljes, amíg te is hozzá nem tetted a részed! Vagyis ahogy kedves tanáromtól tanultam, a jóga egy kísérleti, tapasztalati tudomány. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, így az üzenet, a megértés is mind más- annyi árnyalat, amennyi elme, amennyi szív.

Szeretettel ajánlom mindkét könyvet figyelmedbe. Tudnod kell azonban, hogy az instrukciók és meglátások, illetve fényképek egy olyan valakitől származnak, aki közel 15 éve gyakorol heti 6 nap az év nagy részében. Tehát kezdő jógázóként fogadd inkább mint inspiráció, és olvass csak annyi póz leírását el, ahol éppen tartasz. Haladj lépésről lépésre, épp úgy ahogy a Mysore órákon haladunk. Fogadd el a jógapózok tradícionális átadásának a módját, vagyis bízd azt a tanárodra, hogy megítélje mikor vagy felkészülve arra, hogy megkapd a következő ászanát a sorozatban amit gyakorolhatsz. Ne légy türelmetlen! Ne szaladj előre úgy, hogy a tested nincs felkészülve rá, mert így nem Jóga Chikitsa – Jóga Terápia lesz amit kapsz hanem tiszta Ahimsa, vagyis önmagadon elkövetett erőszak.

Ha azonban haladó gyakorló vagy, vagyis a teljes első sorozat megy gond nélkül, heti 6 nap, még a borús, esős napokon is akkor ez a könyv hasonlatos lesz egy kellemes párbeszédhez az íróval. Én már most – a könyv első harmadán való átjutás után – találtam benne igaz gyöngyszemeket, amiket csak a saját tapasztalat hozhat meg és ami mind a megtalálójának mind az azt felfedezőjének egyforma áldás.

Egy szó mint száz, ez a könyv (Astanga Jóga) inspiráló, gondolatébresztő, kiváló gyakorlást kiegészítő segédlet lehet, ha azt okosan használod!

Namaste,
Viki

Légy eredeti!

“Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud.”

Hermann Hesse: Demian

Photo on 12-04-16 at 4.18 PM #3Ahhoz, hogy önmagad légy meg kell találnod az eredetiséged. Azt a bizonyos eszenciát ami megkülönböztet mindenki mástól. De miért is lényeges mindez? Mire jó egyáltalán az, ha megismered önmagad?

Te nem akarsz jobban boldogulni a világban? Hogyan éled meg a mindennapjaid? Valahogy csak átvészeled a munkás napjaid és a várva várt szabadságokra összpontosítod minden energiád, és megváltásod az éves szabadságaidban leled? Nem gondolod, hogy ez óriási nagyvonalúság a drága idővel, ami adatott számodra?

Én mindig is csodáltam azokat, akik minden kétséget nélkülözve, határozottan és kitartóan haladnak önmegvalósításuk ösvényén. Akik képesek felfedezni magunkban és hallgatni arra a belső hívásra, ami kristály tisztán hirdeti és mutatja az irányt ami felé törekedniük kell. Akik fütyülnek mások véleményére. S teszik ezt abból a meggyőződésből, hogy annak a kifejezése ami bennük van lényegesebb mit annak az esélye, hogy esetleg nevetségessé válnak.

Mindig is inspiráltak azok akik nyomot hagytak az idő vásznán. Itt van például Mozat, Michelangelo, Van Gogh, Leonardo Da Vinci vagy Seneca, Rumi és Ralph Waldo Emerson hogy csak egy pár múzsámat említsem. Azt hiszem ez az egyik kulcs önmagunk, önön fényünk, eredetiségünk megtalálása felé. Azok a példaképek amelyeket választunk magunknak. Azok a bölcsek akiknek a lábához szívesen letelepedünk.

A választott példaképeink előtt azonban mások választanak nekünk, mégpedig a szüleink. Feltűnt-e valaha neked, hogy észrevétlenül valósítjuk meg azokat a meséket amelyeken felnövünk? Nem mások ugyanis ezek, mint programok amelyek a fogékony gyermeki elménkben oly könnyen megfogannak mint az eső után elvetett magok. Neked mi volt a kedvenc meséd gyermekkorodban? Gondolkozz el rajta, hogy találsz-e hasonlóságot az életed és a mese között. Ki volt az a főhős akivel azonosulni tudtál? Vajon nem ennek a hősnek az életét éled újvilági ruhában?

Minden példakép vagy hős, csupán azt a célt szolgálja az életünkben, hogy tükröt állítson elénk, amelyben magunkra ismerhetünk. De vajon miféle meggyőződés vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy a falra akasztott tükörben valóban önmagad látod? Miért vagy ebben olyan biztos?

Megfigyeltél-e már valaha egy állatot, amint felfedezi saját tükörképét és természetéből adódóan reagál arra? Ha egy oroszlánról van szó, talán rá is támad tükörképére, de ha egy kis majomról az inkább pajtását véli felfedezni abban. Pontosan így vagyunk ezzel mi is. Valójában a körülöttünk lévő világban önmagunk tükröződését látjuk. Azok akik szimpatikusak, csak azért azok, mert önön fényünket látjuk megcsillanni bennük. Ahogy azokban akikben bármi kivetnivalót találunk, az tulajdonképpen nem más, mint saját letagadott részünk visszavetülése. Mindaz amit nem tudsz elfogadni másban, az benned is ott szunnyad, de épp mert tagadod, nem ismered el magadénak. Mit szólsz ahhoz az állításhoz, hogy nem a világ a barátságtalan körülötted, hanem te magad?

IMG_2936Ismerd meg önmagad, mert amint képes vagy integrálni magadban egyéniséged számtalan vetületét, egyre tisztábban látod majd merre és hogyan szórod szét energiáid. S ez képessé tesz majd arra, hogy időd gazdaságosabban kihasználd. Az a rengeteg figyelem amit arra szánsz, hogy másokban keresed a hibát; az, hogy napod és életed alakulásának buktatóira róható felelősséget másra hárítod; addig esélyed sincs arra, hogy kezedbe vedd a sorsod irányítását. S vajon nem ezen vagy-e, mióta az eszed tudod? Vajon nem akarsz-e boldogabb, egészségesebb, teljesebb életet élni? Valamiképp kiszabadulni abból a monoton rendből, amiben élsz?

Ha igen, itt a megoldás! Törekedj arra, hogy ne legyen szükséged tükörre ahhoz, hogy tisztán lásd önmagad. Amint ez megvalósul, az lesz a jele annak, hogy érintetted magadban a forrást, ahonnan eredetiséged fényét kisugárzásra juttathatod. Ez a cél. Ez az az örökkön alakuló, megfoghatatlan és határtalan, minden belső békét biztosító nyugalom, amit oly bőszen kutatsz.

Csodálatos felismerésekben gazdag utazást belső útjaidon!

Namaste,
Viki

A megbecsülés szótára

eszencialis szavakIsmered-e a megbecsülés szótárát? Kezd ennek a memórizálásával a napot. Így ahelyett, hogy a negatívat vennéd észre a másikban keresd a jót, hiszen már szótárad is van hozzá 🙂 Légy inspiráló, tündöklő és csodálatos!

Tat tvam asi

Namaste,
Viki

Eszenciális Szavak

eszencialis szavak

Szeretettel ajánlom neked az Eszenciális Szavak playlist számait!

Hallgasd őket reggel és este. Mikor jó kedved van vagy mikor szeretnéd magad felemelni.

Használd inspirációképp ahhoz, hogy elkezdj írni és megalkosd a saját eszenciális szavaid.

Fény és Áldás,
Namaste,
Viki

 

Az igazi művész ott van benned is

Mindig is voltak művészeti hajlamaim. Gyermekkorom óra imádok rajzolni, festeni és “létrehozni” új dolgokat. Hol gyöngy fűzésbe, hol bútor felújításba fogtam. Megtanultam hímezni, horgolni és kötni később pedig fonni és szőni. Kisiskolás korom óta rendszeresen főzök. Tinédzserkori első komolyabb gyűjtésemből egy biciklit a másodikból egy varrógépet vettem magamnak. Ahogy a kezem ügyébe került pénzel igyekeztem gazdálkodni, azt okosan beosztani, úgy tettem az időmmel is. Sosem szerettem az üresjáratokat. A napjaimat mindig is igyekeztem aktívan eltölteni. Minden nap tenni valamit amitől az aznap értelmet nyer.

Az évek során azonban változtam. Ma már kevésbé sürgetem magam. Nem kapkodok már, elült belőlem a vágy, hogy “oda” érjek. Inkább igyekszem megtalálni az “itt”-ben a napnak az áramlását és abba bekapcsolódni. Megfigyeltem ugyanis, hogy vannak napok, mikor az ember mindenféle nehézség nélkül képes elérni és megvalósítani dolgokat. Máskor meg bárhogy igyekszik is, csak kudarcba fullad minden próbálkozása. Számomra tehát a valódi kérdés nem az “vajon időben vagyok-e?” sokkal inkább az “vajon benne vagyok-e a nap áramában vagy sem?”

Sosem neveztem magam művésznek, de mikor az ember kap egy-egy elismerő kritikát az mégiscsak jól esik neki, kicsit művésznek érzi magát tőle. Bátorítás ez számára és egy áhított jövőképet csillant meg előtte. A várva várt érzést hozza: mégiscsak érdemes alkotni.

IMG_1357Persze ott vannak azok a bizonyos napok, amik sokszor nem is napok hanem hosszú időszakok az ember életében, amikor nem alkot. És nem azért mert nem akar, hanem mert nem tud. Valamiféle gát alakul ki benne. Gát amit vagy a környezet amelyben él alakít ki benne, vagy önmagából generálja azt. Félelmeiből, kétségeiből abból a számtalan jelmezben felbukkanó bizonytalanságból, ami megkérdőjelezi az alkotásra váró mű szükségességét.

Van aki mégis átkel ezen az ingoványos terepen. Belőlük lesznek a művészek, akiket felismerünk, akiknek kreditet, odafigyelést és elismerést adunk. Sok esetben azonban nem vesszük észre, hogy nem is a keze közül kikerülő alkotás nagyszerűsége miatt, hanem elsősorban azért a belső hozzáállásért hogy Ő nem adta fel.

A félelmeink leküzdése, az elvárások teljes hiánya és a kritika megfelelő módon való kezelésének elsajátítása tehát az első lépés, mely biztosítja azt, hogy ne adjuk fel bármibe is kezdtünk. Aztán jöhet az önátadás és a folyamatban való elmerülés, maga a transzformáció. Annak a kitartó makacsságnak a megélése, amellyel nap mint nap megjelenünk művészeti műhelyünkben – legyen ez a munkahelyünk, vagy éppen a konyha, vagy a gyerekszoba. Annak az elhivatott szenvedélynek a megélése, amellyel felvértezzük magunkat azokra az időkre mikor az ihlet csak nem jön – mikor a munka monoton, mikor ott állunk a konyha közepén tétován és azon merengünk, “talán inkább mégis rendelni kéne”, vagy mikor a gyereked sír és nem tudod mitévő légy.

Meg kell élnünk tehát azt a végtelen türelmet, amellyel a keblünkben képessé válunk várni, s alázattal elfogadni azt a megnyilvánulását művészetünknek amely egyedül csak rajtunk képes megvalósulni. Ugyanis az életet jól élni: művészet.

Művész az, aki képes a munkáját örömmel végezni bármi legyen is az, aki képes kiváló szakáccsá válni még akkor is ha csak önmagának főz és dicséretet nem várhat senkitől. Művész az aki képes egy síró gyermeket a karjába venni és elringatni nem pedig megbüntetni vagy rákiabálni.

Mindannyiunkban ott van hát a művész aki kifejezésre vár. Ártatlanná kell tehát válnunk, megszabadulnunk minden konvenciótól és elhagyni minden berögzött szokásunk. Egyik felünkben örökké gyermek maradni, a másikban pedig felnőtté válni. Határozottá abban, hogy választott médiánkhoz hűségesek maradunk. Csak így teremthetünk maradandó értékeket. Hiszen a teremtés szárnyaló szabadságát csak az érezheti akinek van biztos talaj a lába alatt amiről elrugaszkodhat, s ahová időről-időre visszatérhet.

Namaste,
Viki

Jóga Tánc

joga tancCsodálatos áramlás élmény volt! Ezúttal csak hölgyek révén a csapatban igyekeztünk megélni a bennünk élő Istennő 3 arcát –  a játékosságot, a rugalmasságot és a tartást.

***

Jóga tánc Márciusban is! Ha még nem voltál, ha voltál és imádtad, GYERE, áramoljunk újra együtt!

Napsugaras napokat addig is!
Namaste,
Viki