Category: A bölcsesség nyomában

Sziasztok!

Folytatom a könyvajánló kirándulást, ha van kedved tarts velem!

5. Érdekes megfigyelni számomra azt, hogy sokszor elmegyünk azok mellett a dolgok mellett amelyek később fontossá válnak a számunkra. Így vagyok én legalábbis sok könyvvel és íróval. Helyekkel és találkozásokkal.

Szepes Mária az a személy, író, tanító, befolyás és inspiráció aki már akkor nagy hatást tett rám, amikor még csak a mesekönyveket bújtam 🙂

A Pöttyös Panni sorozata nagy kedvencem volt először is azért, mert édeanyám is Panni és igazán vonzónak tartottam gyerek fejjel, hogy lám itt egy könyv ami anyukámról szól, amikor még ő is kislány volt!

Később a központi antikváriumban futottam bele a Vörös Oroszlánba, de akkor és ott úgy éreztem nem szól hozzám, kicsit különösnek és talán félelmetesnek és érthetetlennek is találtam, azt hogy írhat valaki az örök élet elixírjéről. Letettem, és ott hagytam a könyvet… akkor… de aztán csak nem hagyott nyugodni, és később visszamentem, hogy megvegyem, de nem volt már meg! Viszont ott várt rám, valami más: a Raguel 7 tanítványa, amit Szepes Mária néni dedikált is Julikának szeretettel. Amit szintén csodás egybeesésnek találtam, hiszen a második nevem Julianna. Akkor hallgattam a megérzésemre és mosolyogva vettem meg a könyveket és már a szívemben ébredő varázslat lángja mellett kezdtem el olvasni. Nagyon tetszett. Hosszas vadászás után tudtam megvenni a második kötetet az Édesvíz kiadó Antikvár tárából és miután befejeztem elkezdtem vadászni az összes fellelhető Szepes Mária könyvet.

Így találtam meg a Napszél, a Surayana Élő Szobrai és a Tibeti Orgona című könyveit amelyeket a sci-fi és a Fantasy élő klasszikusaiként tartják számon a rajongói.  A Mesés Godwana annyira tetszett, hogy az elolvasása után én is próbáltam írni egy Fantasiy-t.

A Smaragdtáblának és a Pszicho-grafológiának többször nekifutottam, sokszor évek kihagyásával. Mindkettőben sok új információt találtam és azok valódi megértése időbe tellett.

Ellentétben ezekkel a könyvekkel a Szibillát ami Mária néni
naplóiból készült válogatás és az Emberek és Jelmezek-et ami szintén életrajzi könyve, úgy olvastam el, hogy alig tudtam letenni!

Aztán évek teltek el számomra a következő Szepes Mária könyv megtalálása közt, jöttek más könyvek, az élet megélése maga. Hosszabb időt külföldön töltöttem és ott megint eszembe jutott a Vörös Oroszlán és az, hogy aki olvasta, mindenki azt nyilatkozza róla, hogy ez egy olyan könyv amit többször kell elolvasni, hogy igazán megértse az ember, illetve hogy minden olvasatakor, valahogy felfedez benne az ember egy újabb réteget. Ezt én is így tapasztaltam, ezért éledt talán bennem a vágy, hogy újra olvassam. Abban a pillanatban azonban a könyv messze volt tőlem, nem csak pár lépésnyire a könyvespolcomon. Azonban karnyújtásnyira volt a gépem, amit bekapcsolva az Amazonon megtaláltam a könyvet angolul. Lelkesedve meséltem el kedvesemnek aki nagy örömömre meg is ajándékozott vele a közelgő szülinapomra.

Amúgy most hogy mindezt leírom, jut eszembe a története ennek a könyvnek amit Mária néni mesél róla, hogy megírását követően és az első kiadása után a könyvkiadókat államosították és sok könyvet, többek közt ezt is rendszerellenesnek tartották és bezúzták. A csodálatos azonban az, hogy mégis túlélte ezt Hamvas Bélának köszönhetően aki könyvtárosként dolgozott abban az időben és elrejette a könyv egy példányát. A Vörös Oroszlán az örök életről szól. A főnix madár analógiájáról, arról, hogyan éled újjá az élet –  az ami ÖRÖK – porjaiból.

És erre személyes tapasztalatom a könyvvel is ráerősít. Arra, hogy az üzenet, ami el kell, hogy jusson hozzánk – még ha a legmegátalkodottabb akadályokat is kell legyőznie – eljut. Sokszor új formát öltve, lényegét azonban sosem elveszítve – sőt – abban egyre csiszolódva, tisztulva fényesedve.

Így jutottam el hát ahhoz a könyvéhez amit azóta keresek, hogy elolvastam a Vörös Oroszlánt és megismertem életművének nagy részét. A Vörös Oroszlán ugyanis a Raguel 7 tanítványával és a Varázstükör című könyvel egy olyan trilógiát alkot, amiben jól nyomon követhető az írónő spirituális – belső útjain megtett fejlődése – mint író, mint ember, mint független gondolkodó, mint virtuóz meseszövő lángelme.

Meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe ezeket a könyveket, amelyeket nemcsak azért kedvelek, mert remekbe szabott, eredeti történetek, hanem azért is, mert ott van az a bizonyos eszencia: – a varázslat bennük amely megtalálása és életben tartása az élet lendülete maga!

Kreatív gondolatokat és napsugaras pillanatokat mindenkinek!
Mesés hetet!
Namaste,
Viki

Itt a nyár egy jó könyv sosem árt! Föleg hogy ilyen szeszélyes az idő 🙂 Én amúgy nem bánom, mert amikor rossz idő van akkor még inkább felhatalmazva érzem magam az olvasásra a kinti programok helyett.

2. A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.

Most hogy belelapozok ebbe a példányba amit kis könyvtáram becses darabjának tartok látom, hogy a 80-as években adták ki ami már tizenegyedik kiadása volt a könyvnek mindösszesen 94 Ft-ért! Mennyit változtak azóta a könyvárak!

Ez a könyv Germanus Gyula és első felesége Hajnóczi Rózsa Indiában eltöltött éveiről szól az 1930-as években. Gyula iszlám művelődéstörténetet adott elő az ottani egyetemen mialatt felesége naplót vezetett és ebből a naplóból írodott ez a könyv. (Csak kitekintésként és megjegyzésként fűzném itt hozzá, hogy ahogy így visszatekintek, úgy érzem ez is fontos része volt nekem abban, hogy én magam is eljussak oda, hogy mindennapos írói mukát végezzek!)

A könyv stílusa, történetei kedélyes hangulatot ébresztenek az emberben és a Jókai könyvekhez hasonlóan kiragadnak a mindennapjaidból és elrepítenek valahová messzire a képzelet birodalmán át egy messzi (de nem is olyan régi) korba.

A könyv olvasása közben az volt a legizgalmasabb számomra, hogy némely részeknél bólogattam, hogy igen, tényleg így volt, mintha én is emlékeznék az elmondott történetre, mintha én is átéltem volna, mintha én is ott sétáltam volna azokon az utcákon.

Csodálatos könyv, ha nem ismered melegen ajánlom! Hamarosan én is újra elolvasom!

3. Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.

Ebben a könyvben olvastam egy indiai jógamesterről aki jógagyakorlataival embereket gyógyított meg, többek közt az írónőt is, aki később aztán maga is napi szintű jógagyakorlóvá vált és később kiváló tanárrá.

Felettébb inspirálónak találtam a történetet és aztán igyekeztem megszerezni minden más Haich Erzsébet könyvet és aztán azt is sikerült kideríteni, hogy ki is volt az a “titokzatos” jóga mester akiről Erzsébet ír a könyvében.

4. S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!

Szóval Yesudian könyvei ösztönöztek arra, hogy elkezdjem az otthoni jógagyakorlásomat. Az első könyv amit megvettem a Sport és Jóga volt, aztán a Jóga Áldásos ereje, majd a Jóga hétről hétre és a Mi a Jóga című könyvek. Aztán antikváriumban találtam tőlük egy igazi kis gyöngyszemet a Sorsunk és a Jóga című vékony kis könyvet.

Ez most egy jópár könyv, jövő héten nem is jelentkezem könyvajánlóval, majd csak azután!

Addig is élvezd az időt, és a könyveket!
Namaste,
Viki

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy nekem mik a kedvenc könyveim, illetve, hogy én miből tanultam, miből merítettem, mely könyvek indítottak el ezen az ösvényen? Itt szeretném tehát megosztani veletek a folyamatosan bővülő könyvtáram listáját és a hozzájuk fűzött rövid könyvajánlóimat. Fogadjátok szeretettel 🙂

Kezdem akkor a listát azzal a könyvel amit épp most olvasok és ez Kino MacGregor Astanga Jóga könyve. Kino-val még Új-Zélandon találkoztam, amikor Waiheke szigetén éltük és én voltam olyan szerencsés, hogy Kino – kedves tanárom Stephanie Nelson közbenjárásával – ellátogatott hozzánk.
Akkor sikerült hozzájutnom a Sacred Fire című önéletrajzi kis könyvéhez és a pamut jógaszőnyeghez ami a könyvek alatt látsz 🙂 Gondoltam így stílusos lesz a könyvajánló illetve azért is fotóztam a szőnyegen, mert ha nincs még szőnyeged ami vékony és könnyű akkor ezt tudom ajánlani, mert nagyon meg vagyok elégedve vele!

A személyes találkozás Kinoval és férjével Tim Feldmann-nal kellemes emlékként maradt meg. Kino napos személyisége, közvetlensége és mosolya valamint Tim kifinomolut magyarázatai az anatómiai és elvont témákban olyan gyakorlatias, könnyen megérthető és használható volt, hogy nem bántam meg hogy elmentem a tréningre. A kettőjük közt működő dinamika megtapasztalása is egy új élmény volt számomra.

Emlékszem tanárnőm Stephani izgatottam újságolta, mikor Kino-ék elfogadták a meghívást és én valójában akkor még nem is hallottam Kino-ról és nem értettem miért olyan nagy dolog az, hogy eljön.

Azt kell mondanom mindig is egyfajta burokban éltem és szerencsém volt a tanáraimmal. Mindig jó és volt hogy azt is felülmúló tanárokkal hozott össze a sors. Általában ezt rá is hagytam a jószerencsémre, és ha jól belegondolok valójában tudatosan sosem keresgéltem tanár után. Valahogy mindig boldog voltam azzal, amelett akit nekem szánt az út akkor abban a pillanatban. Ahogy Weöres Sándor is fogalmaz a Teljesség felé című könyvében, igyekeztem mindenkitől tanulni.

Ez az életszemléletem azóta sem változott. És valójában hasonló módon futottam bele Kino magyarul megjelent könyvébe is amivel már találkoztam angol nyelven, de akkor épp úton voltam és akkor megfogadtam nem vásárolok még több könyvet.

Most azonban, hogy újra horgonyokat vetettem itthon, újra megengedtem magamnak könyvtáram bővítését. A könyv számomra igazi kincs. Mivel magam is próbáltam az írást és a könyvkiadást, tisztában vagyok vele mennyi munkával jár egy könyv megírása és megszerkesztése, nem is beszélve az utómunkálatokról!

Így őszinte örömet éreztem mikor Tim büszke beszámolójából értesültem arról, hogy Kino írt egy újabb könyvet. Némi fenntartással vagyok a forításokkal, de úgy gondoltam tegnap délelőtt a Libri könyvespolcán Kino könyvét megpillantva, hogy ha ezt hozta most a sors, ha így adja magát, hát megveszem 🙂

Tetszik a stílus, ahogy ír, és úgy érzem elég jól sikerült áthozni az üzenetét, a közvetlenségét, őszinte igazságkeresését és azt a kedves, elmélkedő Kino bölcsességet amit a Sacred Fire-ban már megszokhattam tőle. Köszönet a fordítónak, köszönet Kino-nak a sok energiáért amit a Jóga terjesztésének szentel.

A csodálatos valóban az, hogy a jóga addig nem lehet teljes, amíg te is hozzá nem tetted a részed! Vagyis ahogy kedves tanáromtól tanultam, a jóga egy kísérleti, tapasztalati tudomány. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, így az üzenet, a megértés is mind más- annyi árnyalat, amennyi elme, amennyi szív.

Szeretettel ajánlom mindkét könyvet figyelmedbe. Tudnod kell azonban, hogy az instrukciók és meglátások, illetve fényképek egy olyan valakitől származnak, aki közel 15 éve gyakorol heti 6 nap az év nagy részében. Tehát kezdő jógázóként fogadd inkább mint inspiráció, és olvass csak annyi póz leírását el, ahol éppen tartasz. Haladj lépésről lépésre, épp úgy ahogy a Mysore órákon haladunk. Fogadd el a jógapózok tradícionális átadásának a módját, vagyis bízd azt a tanárodra, hogy megítélje mikor vagy felkészülve arra, hogy megkapd a következő ászanát a sorozatban amit gyakorolhatsz. Ne légy türelmetlen! Ne szaladj előre úgy, hogy a tested nincs felkészülve rá, mert így nem Jóga Chikitsa – Jóga Terápia lesz amit kapsz hanem tiszta Ahimsa, vagyis önmagadon elkövetett erőszak.

Ha azonban haladó gyakorló vagy, vagyis a teljes első sorozat megy gond nélkül, heti 6 nap, még a borús, esős napokon is akkor ez a könyv hasonlatos lesz egy kellemes párbeszédhez az íróval. Én már most – a könyv első harmadán való átjutás után – találtam benne igaz gyöngyszemeket, amiket csak a saját tapasztalat hozhat meg és ami mind a megtalálójának mind az azt felfedezőjének egyforma áldás.

Egy szó mint száz, ez a könyv (Astanga Jóga) inspiráló, gondolatébresztő, kiváló gyakorlást kiegészítő segédlet lehet, ha azt okosan használod!

Namaste,
Viki