Paulo Coelho a brazil származású újság és zeneszerző majd nagy sikerű író hamar a kedvencemmé vált. Ez azért is volt, mert jó könyvel kezdtem. Erre a könyvre egy újságcikkben találtam rá, aminek már a címét is lebilincselőnek és varázslatosnak találtam: Az Alkimista. Később, mikor végre a kezembe került a könyv, úgy éreztem végre egy olyan hiány pótlására került most sor az általam olvasott irodalomban, amire úgy vágytam.
Aki ismer, tudja rólam, hogy imádom a gyerekkönyveket, a fordulatos történeteket és a jól és egyszerűen megfogalmazott mondanivalót, amelynek valódi mélysége és tartalma van. És ha mindezt egy könyvben meglelheti az ember, Az Alkimista egy ilyen könyv. Csodálatos mese felnőtteknek. Egy történet, amiben keveredik a hihető a hihetetlennel. Amelyet az intellektus könnyen követ és a lélek csak mosolyog miközben olvasol.
Paulo Coelho könyvei rövid kis nyári olvasványok. Felüdítő, kiváló utitársak amelyek jó társként kísérhetik nyaralásunk. Azért szerettem bele a könyveibe, mert ugyan könnyű őket olvasni és hamar kiolvassa az ember, de valahogy a hatása alá kerül. Mélyebb igazságokat feszeget olyan könnyed írói stílusban, hogy rajtunk áll csak, hogy mennyire engedjük át magunkat a történet sodrásának ezzel engedve azt, hogy esetleg az életünk menetét is befolyásolja az.
Számomra ugyanis fordulópontok voltak ezek a könyvek, kezdve Az Alkimistával, majd A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni, Az ördög és Prym kisasszony, Egy Mágus Naplója és A Zahír. Ez után még olvastam pár könyvét angol fordításban, de számomra a fent felsoroltak maradnak azok amelyek megérintettek.
Volt szerencsém Paulo Coelhoval személyesen is találkozni a 2000-es évek közepén egy a Kongresszusi Központban szervezett sajtótájékoztatón, amire emlékszem vegyes érzelmekkel mentem el. Hiszen olyan nagyon szerettem a könyveit és azt hiszem, tartottam kicsit attól, hogy a könyvein át megismert író, valahogy nem lesz olyan amilyennek elképzeltem. De kellemesen csalódtam. Épp olyan könnyed bölcsesség, és gyermeki csintalan csillogás áradt a szemeiből ahogy jó humorral és kedvességgel megválaszolta a feltett kérdéseket mint ahogy a könyveiből. Főleg franciául beszélt, angolul csak keveset – azt mondta az angolja nem olyan jó, mint a franciája, amit sajnáltam, mert olyan jó volt rögtön megérteni amit mond és hogy nem kell várnom a tolmácsra.
Ahogy ezen tűnődtem aztán, rádöbbentem, hogy valójában minden könyvét tolmácsokon át értettem meg. Ez volt az a momentum, ami megakasztott a további könyvei elolvasásában. Helyette azonban megfogant bennem a vágy és a növekvő belső elhatározás arra, hogy eredeti nyelven olvassak ezentúl attól akitől tehetem. A portugál, spanyol, vagy a francia nyelv elsajátítása távol állt tőlem, de az olasz nyelv mindig is vonzott. Elkezdtem hát olaszul tanulni a nyelv szeretete miatt, elvárások nélkül, csak a játék kedvéért. És remekül haladtam. Arról álmodoztam, a rövid olaszországi utam után hogyan is tölthetnék több időt az olasz nyelvterületen – de ehelyett az élet mást hozott. 
A belső indítattásból és azon egyszerű szándékból: hogy a nyelv szépsége miatt tanulok és nem azért mert “kell” – kinyitott bennem egy ajtót egy olyan lehetőség felé, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Akárcsak az Alkimista én is máshol kötöttem ki, mint ahová indultam, közel tíz évet töltöttem külföldön. De aztán, akárcsak Santiago a végén a kincset én sem az áhított messzeségben leltem meg, hanem itthon ahonnan elindultam.
Paulo Coleho nekem egy jóbarát. Értem és érzem a mondanivalóját. Járom és felfedezem a belső utakat amelyeket ő is megjárt. Osztom a csodás véletlenekbe vetett hitét. Belső erőink megismerésének és feltárásának szükségességét. És annak ismeretét, hogy a külső történések csak a felszín, az életünk valódi mondanivalója a megélt tapasztalat bölcsességében van.
Csodás barangolást és ismerkedést a benned élő mágussal!
További szép hetet!
Namaste,
Viki
5. Érdekes megfigyelni számomra azt, hogy sokszor elmegyünk azok mellett a dolgok mellett amelyek később fontossá válnak a számunkra. Így vagyok én legalábbis sok könyvvel és íróval. Helyekkel és találkozásokkal.
Így találtam meg a Napszél, a Surayana Élő Szobrai és a Tibeti Orgona című könyveit amelyeket a sci-fi és a Fantasy élő klasszikusaiként tartják számon a rajongói. A Mesés Godwana annyira tetszett, hogy az elolvasása után én is próbáltam írni egy Fantasiy-t.
A Smaragdtáblának és a Pszicho-grafológiának többször nekifutottam, sokszor évek kihagyásával. Mindkettőben sok új információt találtam és azok valódi megértése időbe tellett.
Így jutottam el hát ahhoz a könyvéhez amit azóta keresek, hogy elolvastam a Vörös Oroszlánt és megismertem életművének nagy részét. A Vörös Oroszlán ugyanis a Raguel 7 tanítványával és a Varázstükör című könyvel egy olyan trilógiát alkot, amiben jól nyomon követhető az írónő spirituális – belső útjain megtett fejlődése – mint író, mint ember, mint független gondolkodó, mint virtuóz meseszövő lángelme.
A második könyv amit megemlítenék a listámon amit Édesanyám adott a kezembe tizenhét éves korom körül és ez G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli Tűz című könyve volt. Óriási hatást gyakorolt rám a könyv! Minden sorát faltam. India poros utcái megelevenetek előttem.
Folytatom a listám most azzal a könyvel ami aztán segített nekem nem csak belső, de külső lépéseket is tenni a jóga felé. Ez a könyv indított el az ezoterikus irodalmak világa felé és azon túl pedig a rendelkezésre álló jóga irodalom mélyebb megismerése felé. Ez Haich Erzsébet: Beavatás című kétkötetes könyve, amit egy Horvátországi nyaralás kapcsán találtam magamnak. Akkoriban olvastam pont el Christian Jacq Ramszesz fáraóról szóló sorozatát, amit szintén tudok ajánlani ha érdekelnek az Egyiptomról szóló könyvek. Engem mindig is vonzott ez a téma ezért is fogott meg a Beavatás című könyv is.
S. R. Yesudian akivel számos jógakönyvet adott ki és akivel Zürichben Hatha jóga iskolát is alapított. Aztán az 1950-es évektől Svájcba, Ponte Tresába helyeztek át iskolájukat ahol egészen 1989-ig tanítottak. Hogy miért ide és nem Magyarországon valahol? Kiderül ez is a könyvből (Beavatás) de röviden annyi, hogy tanítottak ők itthon, csak egy idő után olyan komoly tömegeket mozgattak meg, hogy az akkori vezetés félni kezdett tőlük és „kedvesen” azt ajánlotta nekik, hogy hagyják el az országot!
viktoria maczo 