Kedvesem!
A legcsodálatosabb gyakorlat az életemben a hála kifejezése. Rendszeresen írok hálanaplót. Az írás számomra egy eszköz, aminek a segítségével a gondolataim és a kifejezés módom tisztázhatom. A jelenben kifejezett hála sokszor megteremti azt a jövőbeli élményt ami megsokszorozza az érzés erejét. Még több hála, még több életöröm!
Naplózzunk együtt!
Legyünk együtt forrásokban gazdagok!
Szeretettl:
Viki
Iratkozz fel e-mailben!
A mai napon: Páris Beáta és Noémi
Számomra a Naperő jelképezi mindazokat akik pozitívan befolyásolják az életem. Mindazok akiktől tanulhatok, mindazok akik a saját példájukon keresztül mutatják az utat. Mindazok akik szeretettel, bölcsességgel és biztos kezekkel vezetnek.
Azok akik olyan eszközökkel segítik és gazdagítják életem amelyek támogatnak életutam és személyiségem teljesebb kibontakoztatásában.
A kapcsolatom a Páris lányokkal a sógornőmnek köszönhetem. Ha jól emlékeszem 2006-ben találkoztam velük először amikor is én magam is meghoztam életem egyik legnagyobb döntését, miszerint felmondok a mérnöki állásomból és elmegyek Új-Zélandra a férfival, akinek így közel 20 év távlatából a legcsodálatosabb emlékeket és megtapasztalásokat köszönhetek.
A velük való találkozásom annak a varázslatos kibontakozásnak volt a része, ami jellemzően egy irányító erő mindazok életében, akik a szívük szavát követve hajlandóak az ismeretlenbe ugrani és bízni, hogy a szakadék fölött tátongó mélység fölött meg fog jelenni a híd pontosan akkor amikor szükség lesz rá.
A kétségeket kizáró sejtések felbukkanásának valamint a támogató véletlen találkozások és a jelentőségteljes egybeesések megfigyelésének kezdete volt ez számomra.
Így volt az számomra egy jelentőségteljes részlet, ahogy Beus és Noi megalkotta a LemuriArt elnevezést. Mert a húszas éveimben én magam is nagy szenvedéllyel kutattam a letűnt kultúrákról szóló legendákat és vágyódtam a féldrágakövekben lévő gyógyító erő jelenlétének a személyes megtapasztalására. Akkor még nem tudtam, hogy évekkel később a világ másik felén, egy Japán férfitól fogok majd arról tanulni, hogyan lehet a kövekkel beszélgetni.
Az első találkozásunk kapcsán emlékszem arra, hogy a lányok meg csillogó szemekkel mesélték, hogy ahova én készülök az bizony egyik lehetséges helye lehetett ennek a letűnt kultúrának.
Az első ékszer amit tőlük választottam magamnak ahhoz a kőhöz kapcsolódik amivel azelőtt rendszeresen álmodtam, egy lapis lazuli fülbevaló amit mind a mai napig a legkedvesebb ékszereim között őrzök. Egy másik nagy kedvencem a larimar kőből készült házassági évfordulónkra készített medál és fülbevaló amivel a férjem lepett meg a kislányunk születése előtti évben.
Amikor Új-Zélandon éltünk többször is kértem a lányokat, hogy készítsenek nekem egy nyakláncot vagy karkötőt. Ajándékoztam a lányok csodálatos ékszereiből a barátnőmnek mikor megszületett a kisfia és az Édesanyámnak a születésnapjára.
Egyik évben, mikor még kint voltunk Új-Zélandon a sógornőm küldött nekünk egy csodaszép halványkék színű marokkövet, a lányok kedves üzenetével a kőhöz való leírással. Először nagyon meglepett ez az ajándék, de mindig is szerettem a sógörnőmtől kapott ajándékokban, hogy minden egyes alkalommal elkalauzolnak egy számomra ismeretlen világ felé. Új színeket, új formákat, új ízeket és felismeréseket hozva számomra.
Nagy becsben őriztem hát ezt a követ. Velünk aludt az ágyunkban és az Új-Zélandon töltött 9 év alatt mindenhová velünk utazott ez a kő. Ahogy most ezt mesélem nektek, most látom csak teljességében hogy milyen különösen alakult ennek a kőnek a személyes története. Mert képzeljétek csak pontosan 11 évvel később, a kétéves kislányom megtalálta ezt a követ az ékszerdobozomban és nagyon megtetszett neki, olyannyira, hogy magával vitte mindenhová. Persze ez nem tartott olyan sokáig, mert egy ilyen kőutaztatása kapcsán leejtette a követ, amiből lehasadt egy nagy darab. Akkor elcsomagoljuk a sérült követ. De évekkel később aztán úgy döntöttem, hogy elásom a földbe amellé a rozmaring bokor mellé, amit a kislányunk születése idejében ültettem és ami olyan csodálatos bokorrá fejlődött az elmúlt években, hogy mindig megcsodálom és amikor csak tehetem szedek belőle pár szálat a házi oltáramra.
A legújabb szerzeményünk a lányoktól egy-egy Pi-kő, amit egy gyógyító tradíció felfedezése és az abba való beavatása kapcsán tartottam fontosnak magaménak tudni. Kicsi lányomnak nagyon megtetszett a kövekhez való vonzódásom és a “titkos” kis fél-drágaköves dobozkám, amiből ő is szeret minden alkalommal újakat választani amikor én magam is felfrissítem a házi szentélyemre helyezett köveim.
A kövek ugyanis számomra az ásványvilág emlékeztetői a szépség és a belső erő felfedezésére. Számomra a kövek annak a különleges személyes energetikai lenyomatnak az őrzői amelynek a felfedezését én magam úgy közelítek meg, hogy minden hónapban választok pár fél-drága követ, amely számomra jelképezni a következő hónap tanulási folyamatait a benne rejlő lehetőségek milyenségével együtt. Mondhatnánk úgy is személyes jövőbe látó kis teleszkópok ezek a kövecskék nekem.
Anyaként lehetőségem van nekem is újra és újfent megkérdőjelezni a körülöttünk lévő valóság mibenlétét. Igyekszem én magam is olyan fantáziadús kérdéseket feltenni ezzel kapcsolatban amilyeneket a kislányom szokott.
Megnyugtató számomra, az hogy bár a világ sokat változott a lányokkal való első találkozásom óta, de a kövek azóta is ott vannak ahol voltak. Lehorgonyozva a szívünk álmait.
Fogadjátok őket szeretettel és a velük készülő interjú megjelenéséig látogassatok el a LemuriArt oldalra ahol találtok egy csodálatosan kialakított, lélekemelő kő-üzenetekkel ékesített online-kertet. Itt találhatok magatoknak ékszereket és elolvashatjátok a LemuriArt teremtéstörténetét is.
Legyetek közelebb a Naphoz ti is!
Ragyogó, napsugaras tavaszvárást!
Regisztrálj e-mailben!
Vélemények
Kapcsolat
Online Tanfolyamok – JE & FTJ
“A gyermek szeme átlátszó. A nőé nem. A gyermek szeme olyan, mint a kristályvizű patak: minden kavicsot, fűszálat meglátok benne. A nő szeme olyan, mint a hegyekben a tengerszem: tükrözi az eget s a belenéző embert, de mi van a mélyén? Mindig titok.”
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Aki azt mondja ismeri a nőt: hazudik. A nőt nem lehet megismerni, kiismerni, hiszen az a nő aki, valóban nő, az mindig NŐ. Vagyis mindig növekszik és változik. Azt mondják ránk a férfiak szeszélyesek vagyunk és gondolva, hogy ezzel minden el is van intézve, legyintenek: “a nőt megérteni nem lehet” – mondják, majd vállat vonnak és továbbállnak.
Azonban a képlet a férfi és a nő között mégsem ilyen egyszerű. A férfi és a nő közötti ellentét, a kiismerhetetlen és megfejthetetlen titok a kettőjük közti dinamika alapja. Nem más mint az erő ami mozgásban tartja a világegyetemet. De vajon nem egy fatális tévedés az, hogy háború nélkül nem lehet béke? Vajon nem nőttük még fel ahhoz, hogy megtanujuk támogatni és kiegészíteni egymást? Vajon nem lennénk-e képesek arra, hogy a különbségeket nem mint hiányosság hanem mint különleges eszencia éljük meg? Miért tűnik sokaknak olyan izgalmasnak és vonzónak a civódás?
Pedig a célunk egy és ugyanaz. Mindketten csak egy kis megértésre vágyunk. Mindketten csupán megoldást szeretnénk találni. Megfejteni egymást. Habár ami megismerhető és felfedezhető abban a pillanatban veszíti el legyőzhetetlen vonzását míg magunkévá nem tesszük azt. Legyen ez egy magával ragadó filozófia, vagy egy új divat irányzat vagy éppen a hőn áhított szerelmünk. A különleges attól az, hogy az nem könnyen felelhető. Az egyedülálló attól az, hogy az máshol meg nem található.
És legyünk őszinték: mindannyian ezt a bizonyos egyedülálló és különleges élményt kutatjuk akár bevalljuk akár nem. Legyen ennek a neve karrier, párkapcsolat és szerelem, vagy éppen valamiféle megvilágosodás. Azt a tévhitet hajtjuk, hogy útunk szerencsés esetben a boldog beérkezésbe torkollik majd, ahol az ölünkbe hullik minden amire addig vágytunk. Minden amiért addig dolgoztunuk. Elismerés, gazdagság és mindenekfelett egy tökéletes társ által nyújtott biztonság vagy épp midezek felé emelkedés.
A valóság azonban -ellentétben a tündérmesékkel amikkel áltatjuk magunk- az, hogy ha valóban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akkor csupán oázisokat fogunk érinteni utunk során. Ahol hosszabb vagy rövidebb ideig megpihenhetünk. Ahol hosszabb vagy rövidebb ideig békében és megnyugvásban lehet részünk. És ez nem valamiféle igazságtalan, kegyetlen játékszabály, hanem az ÉLET törvénye maga.
Ahogy az is, hogy mindannyian egy bizonyos nő-nek, mégpedig az édesanyánknak köszönhetjük életünk. S legyünk bármily gazdagok, sikeresek és beérkezettek azt senki meg nem kérdőjelezheti, hogy ez legnagyobb vagyonuk: – az életük maga. Amely akár a nő: határtalan, kiismerhetetlen és örökké megújuló.
A nőbe az Anyaföld természete van kódolva ezért mondják hogy az Anya a legfőbb tanító, a legnagyobb bölcs. Ott él benne az egyetemes szeretet és megértés amivel csak egy anya képes a gyermekére nézni. Képes magába fogadni, kényeztetni, szépségével elkápráztatni akár egy jó szerető. Gondoskodó melegségével elandalít. Ragyogó bájával mosolyt fakaszt. Pajkos gyermeki bájával magával ragad. Örökké változó arcával elszórakoztat.
Mert minden nő, az Istennő földi megtestesülése, ezért oly megfoghatatlan. Minden nőben ott van a lány, az asszony és az ősanya. És mert oly sok arcunk van, számtalan titkot is rejtünk. De mitől is olyan vonzó az ismeretlen, ha nem a benne rejlő titkoktól?
Áldás és fény minden Istennőnek és az őket társul választó férfiaknak!
Namaste,
Viki
Sziasztok!
Ebben az évben úgy döntöttem, belső iránytűmet az ÁRAMLÁS felé fordítom.
Igyekszem kipróbálni magam új területeken.
Igyekszem a művészetemben új lehetőségeket találni az önkifejezésre.
Igyekszem megtanulni ÁRAMOLNI ott ahol azelőtt blokk volt.
És neked? Miről fog szólni vajon ez az év? Ha nem tudod még, ha keresgélsz íme itt egy új és izgalmas lehetőség! Van kedved velem tartani?
Szeretettel látlak.
Csodás évet!
Namaste, Viki
Áldott vagyok. Minden ami történik tökéletes úgy ahogy van.
Áldott vagyok. Semmi sem sért, bánt vagy zavar.
Áldott vagyok. Béke és szeretet sugárzik belőlem.
Áldott vagyok. Fényem megosztom.
Áldott vagyok bőségesen, s minél többet megosztok, annál több marad.
Áldott vagyok, áldást osztok azzal, ahogy életem élem.
Sziasztok!
Örömmel osztom meg veletek, hogy hamarosan megjelenik a könyvem. Egyenlőre magánkiadásban. Ez egy álom megvalósulása számomra. Megteszek hát érte mindent! 🙂
Ez a címlap és a hátlap! Hogy tetszik?
Csodás hetet!
Namaste,
Viki
viktoria maczo 