Fűszer a léleknek

img_1982Hadd mutassak be neked most egy pár magyar írót, akit minden bizonnyal ismersz, hiszen a kötelező oktatás része. De ha hozzám hasonlóan jártad ki az iskoláidat, igyekezted megúszni az előírt irodalom elolvasását. Én legalábbis teljes odaadással tagadtam a „muszáj”-t a „kell”-et és a „kötelező”-t. Meggyőződéssel olvastam én Mikszáthot és Karinthyt vagy Gárdonyit de nem azokat a könyveket amit tanáraim javasoltak. Így maradt ki számomra az Arany ember, vagy a Kőszívű ember fiai, amit szégyen vagy sem, de most sikerült pótolni.

A szépirodalmat manapság szeretem Antikváriumba beszerezni, és kifejezetten vadászom azokat a könyveket, amik a 60-as és 70-es években adtak ki, mert azok olyan szép talpas betűkkel lettek nyomva és a könyv kivitele, formája, súlya, lapjai is egyfajta olyan különleges harmóniában vannak, hogy márcsak a könyv birtoklása, kézbe vétele is egy élmény.

Ime hát három író akiket az olvashatóság sorrendjében soroltam föl. A könyebben olvashatótól a nehezebbig és most csak azokat a könyvet említem tőlük amiket az elmúlt másfél év alatt olvastam el. Ahogy kicsit pótoltam a magyar szépirodalomban való hiányaimat, arra a soha nem várt élményre is szert tettem, hogy az olvasott könyvek minden sorát élveztem. Sőt sokszor hosszú szakaszokat másoltam át naplóimba. Hát ez is eljött, talán már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy belássam mégis milyen csodálatosak azok az írók és költök arról a bizonyos sokáig rettegett és megvetett kötelező olvasmányok listáról.

img_2022Mikszáth Kálmán:

Mikszáthot különösen szeretem. Valahogy olyan élő nekem ő, a könyveit olvasva valahogy látom a bajsza alatti kis mosolyt és a szemében szikrázó kíváncsi lelkesedést ahogy csendesen az arcom kémleli és annak a jelei után kutat rajta, hogy tetszik a kezemben tartott könyve. A kedves humor ott van minden könyvében, de emellett a lényeglátás is és a kiváló karakterek által hozott tanítás is.

Különös Házasság (Elképesztett az ötlet, hogyan húzzák csőbe a vőlegényt. Húszas éveim elején próbálta elolvasni, de megragadtam az elején, és nem is sikerült továbbjutnom. Azt hittem a történet poénja már a legelején le van lőve minek tovább olvasni. De most, hogy sikerült új lendülettel elolvasni a regényt olyan írói bravúrnak lehettem tanúja, amit kár lett volna kihagyni.

Szent Péter Esernyője (A legkedvesebb regényem tőle. Ezt még sokszor elolvasom! Az esernyő benne mint tárgy, ereklye de mint szimbólum is sokat mondó számomra. Kedves történet, minden szereplője tünemény. )

Gárdonyi Géza:

Az Én Falum (Rövid elbeszélések. Új-Zélandi tartózkodásunk ideje alatt hangos-könyvben hallgattuk meg, de olyan nagyon tetszett, hogy könyv formátumban is szerettem volna újra megízlelni.)

Láthatatlan Ember (Kaland regény. Nagyon tetszik a cím és a mögöttes tartalom, ami olyan nagyon igaz. Vagyis hogy az ember maga láthatatlan minden amit a szemünkkel felfogunk csak a látszat!)

Egri Csillagok (Amit újra olvastam és most, 11 éves kori önmagammal ellentétben minden sorát élveztem!)

Isten Rabjai (A Margit szigeten játszódik, a kolostori életet mutatja be és azt a kérdést boncolgatja hogy vajon van-e szabad akarat vagy elrendelt sorsunkat kell járnunk.)

Ida Regénye (Szerelmes regény ezt középiskolában olvastam először! Nagyon tetszett. Évődő, romantikus, könnyed.)

Hosszúhajú veszedelem (Kettő szóval úgy tudnám jellemezni, hogy: a “legkellemesebb meglepetés”. Ez volt az a könyv ami elindított ezeknek a fentebb és alább felsorolt könyveknek és íróknak újra felfedezésében. Szüleim könyvespolcán találtam és miután beleolvastam, nem tudtam letenni! Agglegények elbeszélései arról, hogy miért is maradtak nőtlenek. Nagyon szellemes és elgondolkoztató. Ajánlott olvasmány hölgyek!

Jókai Mór:

Szegény Gazdagok (Tetszettek benne a szatirikus, kritikus, humoros és szívfájdítóan igaz vallomások.)

Sárga Rózsa (A hangulata fogott meg nagyon. Elvarázsolt!)

Arany Ember (Az összes Jókai közül ez tetszett a legjobban. Tetszett benne az, hogy olyan lendületesen indul a történet. Tetszettek a karakterek és a sorsok. Tetszett a történetük lassú kibontása és az utópisztikus happy end. Különösen élveztem a részt a szigetről, ahol akár az édenkertben élnek.)

Egy Magyar Nábob (Az Arany ember után a második kedvenc. Most épp a második részét a Kárpáthy Zoltán-t olvasom),

img_2024Kőszívű Ember Fiai (A legnehezebb az összes közül. Az vitt mégis tovább a történet elolvasásában, hogy elkezdtem beleérezni abba a tragédiába, hogy milyen érzés lehet az, hogy egy álom elérése érdekében, azt hajhászva életedben egész más emberré válsz, mint aki lelked mélyén valójában vagy. Megkeményedsz. Már magad sem látod önmagad igazán, ahogy a szeretteid sem látják, hogy ki vagy, hogy ki voltál. Pedig értük dolgoztál egész életeden át! Érdekes volt végigkövetni a sorsokat, amiket egy ilyen apa hagy hátra a fiaiban. Szembesülni azzal a felesége általi visszaemlékezéssel, hogy milyen más volt fiatalon és hogy mivé vált a döntései által. Elgondolkoztató a kérdés, hogy vajon mennyire determinál mindannyiunkat a családunk. Az a környezet amiben felnövünk. Az elvárások, amikkel szembesülünk. Vajon ki az akinek olyan nagyon meg akarunk felelni? Magunknak vagy a magunkban önmagunkról kialakított képnek? Vajon érezzük-e, meg tudjuk-e valaha ragadni a kettő közt tátongó különbséget? )

Az elmúlt napokban élvezettel jártam Pest és Buda kis utcáit. És lépten nyomon egy-egy nagy írónk házába, szobrába, idézett mondatába futottam. Most először éreztem azonban, hogy milyen nagy ajándék is a tapasztalat, a zsenialitás és a bölcsesség, amit fáradságot nem kímélve könyveikben és az azokból ledesztillálódó üzenetben hátrahagytak. Milyen szerencsés vagyok, hogy ide születtem, hogy az anyanyelvem egy velük és így ezen a tiszta csatornán szívhatom magamba az eszenciát, ami belőlük árad.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen írói nagyságok lábnyomába léphetek. Koptathatom az utcákat, ahol a szobraik és emléktábláik hirdetik: érdemes írni, dolgozni, hinni abban, hogy a mi üzenetünk is lehet értékes.

Szerencsés vagyok, hogy szavaikat megízlelhetem. Könyveikből tanulhatok az lelkismeretről, emberségről, igazségkeresésről és szemtanúja lehetek s számtalan írói bravúrnak. Szavuk fűszer a lelkemnek.

Szeretettel:
Viki

Szakácskönyvek

dscn0010Előző alkalommal jógakönyveket ajánlottam. Most még mindig jóga kapcsán azokat a szakácskönyveket szeretném megmutatni neked, amelyekből sokat tanultam. Dr. Vasant Lad könyveit szeretettel ajánlom, minden mennyiségben. Az Ayurvedic Cooking for Self-Healing könyvéből rengeteget tanultam és merítettem.

Szó esik benne arról, hogyan határozd meg saját dosád. Hogyan alakíts ki egy Ayurvédikus konyhát. Milyen fűszereket, eszközket szerezz be? Ételtársításról és hogy a különbözö típusoknak (Vata, Pitta, Kapha) milyen étel felel meg a legjobban. Tea receptek, ajánlott menük dosák szerint évszakokra bontva, Khir, Chapati, Puri, img_7170Chutney, Pakora, Samosa, Curry és leves  receptek valamint édességek és más finomságok. Le van benne írva a Ghee (tisztított vaj készítésének a menete). És egy fejezet van szentele annak, hogy a különböző zöldéségek, gyümölcsök és fűszerek milyen gyógyhatással rendelkeznek. Tényleg nagyon jó, főzés és Ayurvéda kapcsán én őt ajánlom!

dscn0011The Yoga Cookbook (recepies from the Shivanana Yoga Vedanta Centers) a Sivanana Jóga Védanta Központ receptjeit tartalmazza. Ezt a könyvet azért szeretem olyan nagyon mert színes és szép. Ez volt amúgy az első Jógás Szakácskönyvem. Úgy vezet be a jógikus életmódba hogy ahhoz valóban kedvet kapsz. Leírja hogyan kezdjük a napjaink, mire figyeljünk, hogyan alakítsuk ki étrendünk.

A receptek megosztása mellett részletesen elmondja, hogy mi az a sattvikus étel és étkezés, vagyis szó esik a három gunáról. Arról, hogy mit mivel tudsz helyettesíteni. (Erről tapasztalatot szerezve sokmindennel nem értek egyet, de kiindulásnak jó!) Érdekesnek és inspirálónak találtam benne a táblázatot arról hogyan érjünk el pozitív változásokat az életünkben az első héttől kezve a jövőbeli 3 évre vetítve és azon túl. Mozgás, légzés, negatív szokásaink csökkentése, diéta, relaxáció, meditáció, önképzés. És aztán jönnek a csodálatosabbnál, csodálatosabb receptek és a képek róluk. Néha csak úgy belelapozok és nézegetem a fotókat. Már ez is feltöltő de a legjobb mikor el is készíti egyiket másikat az ember!

Kedvenc receptek belőle: a mandula tej, a sült banán, granola, földimogyorós paszternék leves, a miso, padlizsános quinoás “fasírt”, chapati, banán kenyér…és még sok más nem sorolom tovább mert már így is azon tűnődöm melyiket kellene megcsinálni, illetve talán inkább mind csak milyen sorrenben? 🙂

img_0135Ami még nagyban hozzájárult a főzőtudományom tökéletesítgetéséhez és tapasztalatok gyűjtéséhez hogy részt vettem több különböző főzőtanfolyamokon Új-Zélandon illetve dolgoztam mint szakács magam is. Egyik kedvenc helyem Napierben a Chantal nevű biobolt, aminek kis konyhájában finomabbnál finomabb reform ételek készülnek.
img_7168Itt magyarországon is érdeklődve figyeltem kitől érdemes tanulni és ihletet meríteni. Így jutottam el Hemangi Szakács tanfolyamára, jó volt közösen megfőzni és elfogyasztani az ételeket. Megtudni, hogy itthon mit hol lehet beszerezni.

Részemről én nagyon szeretek főzni és enni. Az ételt életként tisztelem, és a jó szakácsnő szerintem a család gyógyítója.

dscn0013A tanfolyamon fellelkesülve meg is vettem akkor az Ízek, imák, India című dvd-t mert a könyveknél is jobban szeretem hallani és látni azt hogy kell az ételt elkészíteni. Természetesen személyesen a legjobb. Az az igazi bölcsesség átadás!

Jó főzést nektek is!

Namaste,
Viki

Ezen a nyolcfokú létrán érdemes felmászni

Az elmúlt évek során sok jógakönyvet végig bogarásztam. Habár manapság azt hangoztatom, hogy nincs szükség könyvekre, a személyes tapasztalás mindennél többet ér, azért bevallom hogy én sem tudok a könyvekről leszakadni. Nagyon szeretek olvasni, elmerülni egy-egy könyvben. Kutatni, felfedezni, megismerni. És ebben a folyamatban nagy segítségemre vannak bizony a könyvek is. Tehát úgy módosítanám kijelentésem a könyvekről, hogy szükséges megtalálnunk az egyensúlyt a könyvekből nyerhető információ és azok tudatos megélése, gyakorlatba helyezése vagyis integrálása közt.

Mindez fokozottan igaz a jóga ászana gyakorlásra és kiemelten azok közöl is az Astanga Jógára. Azért, mert az Astanga rendszere sorozatokból áll és az ego könnyen fennakad ezen a hálón. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer védi saját magát, vagyis ha engeded erősödni magadban a vágyat a birtokrásra, arra hogy minél rövidebb idő alatt próbálj elsajátítani minél többet könnyen tévútra vezet (sokszor úgy, hogy észre sem veszed!). Az első látásra nagyon is dinamikus mozgásforma valójában egy mozgás meditáció. (Akár a tai chi!) Vagyis akkor kezded el megtapasztalni annak mélyebb terápiás és az energia rendszerre is áldásos hatásait ha képes vagy azt lassan és tudatosan végezni. Lényegtelen, hogy hol tartasz benne, hogy mennyire vagy hajlékony, vagy erős a hangsúly inkább azon van, hogy érted-e a gyakorlásod?!

A jóga leginkább, de minden féle fajtájú és jellegű bölcsesség a megélésből ered. Az élő hagyományból, abból, hogy egy olyan személytől-, tanítótól- vagy bölcstől akit a te szíved igaznak és valódinak ítél kapod meg az elsajátítandókat. Én azt tekintem számomra hiteles forrásnak, aki saját példájával mutatja az utat. Aki nem papol, magyaráz, vagy kényszerít, hanem gyengéden terelget, késztet és ha szükséges felhívja a figyelmem. Aki képes mozgósítani bennem a saját belső tanítóm, aki nem más mint az inspiráció, a szent tűz, ami képessé tesz arra, hogy tanítóim által kezembe adott fáklya fényénél magam is nekimerészkedjek az ismeretlen felfedezésének.

Ilyen fáklyákat és fényhordozókat szeretnék most megosztani veled. Könyveket, írókat, szerzőket, tanárokat és mentorokat akik számomra sokat segítettek.


 img_1958Gregor Maehle: Ashtanga Yoga 
volt az első Astanga jóga könyvem és sokat merítettem belőle. A könyv két kötetes a fekete az első kötet ez az első sorozatot tárgyalja és a könyv végén a Jóga Szútrákat elemzi.
A második kötet a fehér és ez a második sorozat gyakorlataiba vezet be és a mitológiába a szimbólumvilágba ami a jógapózokban van elrejtve. Nagyon élveztes olvasmány mindkettő. gregor-maehleiiAzért is nagyon jók, mert anatómia is van bennük épp annyi ami az egyes pózok kivitelezéséhez segítséget nyújt. Astanga vonalon én ezeket a könyveket ajánlom leginkább, természetesen Pattabi Jois Jóga Malá-ja mellett. Ugyan ebben a Bölcsesség nyomában sorozatban első ajánlóként Kino könyvét ajánlottam, ennek az az oka, hogy vele személyesen is találkoztam, és örömmel találtam meg itthon a Libri-be magyarul a könyvét. (Hiszen majd minden jógakönyvem az elmúlt tíz évben angol olvastam.) Szeretek egy témát több nyelven is megközelíteni. És hiszek abban, hogy akivel van szerencsénk az életben személyesen is találkozni, az azért van, mert tanulhatunk tőle.

img_1721A jóga fűzére nevet kapta Sri K. Pattabhi Jois fentebb említett Yoga Mala című könyve, amiben az első sorozat ászanáit veszi sorba és írja le.
Vékony kis könyv, ellentétben a vaskos jógakönyvekkel. Épp ezért hozza visszahozza Jois szellemét akinek egy közismert mondása volt az hogy 99% gyakorlás 1% elmélet. Vagyis gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj a többi jön majd magától!

gurujiA könyv bevezetését Eddie Stern írja, aki Guy Donahaye-val összeállított egy másik nagyon jó könyvet aminek Guruji a címe. Ebben a könyvben Pattabhi Jois tanítványaival készített interjúkat olvashatod el, és ami kifejezetten kincs volt számomra benne, hogy Peter Sanson új-zélandi tanárom is nyilatkozik benne. Egy vaskos könyv ami egy regényhez hasonlóan mesél. Én nagyon élveztem, mert nagyon szeretek olvasni vagy hallani arról, hogy más hogyan tapasztalja és éli meg a maga spirituális útját.

És ha már az igaz történeteknél tartunk még egy Astangás könyv, ami nagy segítségére lehet a gyermeket várló vagy gyermekáldásra felkészülő vagy már gyakorló anyáknak. yoga-sadhana-for-mothersEz pedig a Yoga Sadhana for Mothers (Sharmila Desa & Anna Wise) című könyv. Lebilincselt, mert több nő beszéli el benne a történetét. Azt hogy milyen problémái voltak a fogantatással, vagy hogy hogyan változott a teste a terhesség előrehaladtával és ebből kifolyólag hogyan változtatott a gyakorlásán. Illetve hogy hogyan gyakorolt a szülés után. Azért volt számomra különösen inspiráló, mert több különböző korú és származású nő szólal meg a könyvben. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy milyen más egy olyan nő megélése aki a nagyvárosban él és felelőségteljes munkát lát el és hogy mennyire más ha a természethez közel, meleg éghajlaton kevesebb stresszel, közelebb a tradíciókhoz tudja egy nő kihordani gyermekét és életet adni neki. A könyvben szó esik praktikákról is, hogyan lehet a testet ösztönözni a gyorsabb regenerálódásra a folyamat külöböző szakaszaiban. Minden nőnek ajánlom, mert megérezhetjük belőle, hogy egy nő gyakorlása mennyire más mint egy férfié. Nemcsak a szülés, de a havi ciklus miatt is sokat változik a testünk egy hónapon belül is és érdemes erre odafigyelnünk. Gyakorlásunk ennek tiszteletbe vételével kialakítanuk.

Tudatos, inspirált és feltöltő gyakorlást neked!
Szeretettel várlak az óráimon.
Namaste,
Viki

A Művész Útja

img_1920Említettem Betty Edwards könyvét a jobb agyféltekés rajzolásról egy előbbi bejegyzésben. Most egy másik könyvről számolnék be ami szintén sokat segített: Julia Cameron: A Művész Útja. Ez a könyv is – Hermann Hesse Sziddhártájához** hasonlóan – többször is megtalált engem. (Talán még az év is stimmel.) A huszas éveim elején vettem meg ezt a könyvet is magyarul és el is kezdtem a napi 3 oldal szabad aszociációs (free flow writing) írást minden reggel ébredés után. Ugyanis ez a könyv egy 12 hetes írói kurzus. Aminek a célja nem feltétlenül az, hogy íróvá válj. Csupán az, hogy felszabadítsd magadban a megkötött, elásott, elfeledett kreatív erőket. Több módja van ennek, de az írás az egyik legegyszerűbb ami a ma emberének a rendelkezésére áll. Nem is kell visszaolvasnod az írásaid. Nem kell, hogy értelmes mondatokat írj, vagy hogy szépen írj vagy fogalmazz. Csak annyi a feladat, hogy rászánd az időt és írj. És hát ahogy a napi jógázás megvalósításában ebben is pontosan itt van a nehézség. A rendszeresség megtartása, a lendület megőrzése. Amivel nekem is meggyűlt a gondom. Talán egy hónapig ment az írás, aztán legyintettem és abbahagytam. Kishitűen iróasztalom mélyére sülyesztettem a füzetet és hasznosabb és ha nem is hasznosabb de lagalább is élvezetesebb reggeli rutin után néztem.

Aztán akárcsak a „megvilágosodott könyve” ** ez a könyv is megtalált újra Új-Zélandon. (The Artist’s Way) Akkor újra nekiláttam és elkezdtem elolvasni a könyvet. Inspirálónak találtam és új lendülettel nekifogtam az írásnak. Ennek eredményeként született meg a könyvem a Maradandó Érték.

Aztán megint közbejött az élet – új elvégzendő és megvalósítandó kihívásokban helyt állni. Így az írás megint kicsit mellékvágányra került. A naplózáson kívül nagyobb írói munkába nem fogtam.

És aztán 9 év külföldön töltött idő után amikor 2015 év elején hazaköltöztünk újra megtalált a könyv. (Ahogy persze sok más is, ezért is kezdtem el ezt a rovatot: Bölcsesség nyomában) Élvezettel veszem le újra a könyveimet a polcról és olvasom őket újra, így vettem le a Művész Útját is és fogtam gyanútlanul bele az olvasásba. A mindennapos jógázásnak köszönhetően azonban, olyan mentális és fizikai teherbírásnak és kitartásnak a birtokába kerültem, ami képessé tett arra, hogy ez alkalommal ne csak nekifussak, hanem végis is csináljam a 3 hónapos napi írói gyakorlatot. Sőt magam előtt erőm fitpgtatásaképp ezúttal nem A5-ös, hanem A4-es füzetbe kezdtem róni a sorokat. Ezúttal lelkesen, töretlenül, a felmerülő belső akadályokat átszelve. Ennek az írói tevékenységnek lett aztán az eredménye, hogy összeállítottam a Szembe fordított tükrök című könyvem, ami több mint húsz év naplójegyzeteiből való szemezgetés. Amolyan jóga lelkű füveskönyv.

Szeretettel ajánlom, hát neked ezt a könyvet is, ha szeretnél nagyobb önismeretre szert tenni, kíváló utitársadul szolgálhat.

Namaste,
Viki

Utas és Holdvilág

img_3888Szerb Antallal nevével úgy ismerkedtem meg, hogy Gimnáziumi éveim a hasonló nevű intézményben töltöttem. Ebből kifolyólag olvastam el először tőle az akkoriban sokat emlegetett és számomra ajánlott A Pendragon legendát. Amiben egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat. Egy nagyszerű, szatirikus detektívregény, amely a legendákkal teli varázsos walesi tájra viszi el az olvasót.

A másik könyv ami birtokomban van A Királyné nyaklánca, amit most nyáron sikerült elolvasnom. A történet Marie Antoinette hírhedt gyémántjai körül bonyolódik. A meghökkentő kalandok sorozatában bíborosoktól szélhámosokig ágaznak szét az udvari cselszövések szálai és az emberi sorsok váratlan fordulatai. Érdekes könyv volt, mégis írásmódja miatt, számomra kicsit nehézkes volt olvasni.

img_3889Ellentétben a harmadik könnyvel, amit a hétvégén olvastam el két nap alatt. Az Utas és Holdvilág stílusa magával ragadó. Valahogy folyamatosan olyan ismerős volt a könyv. Számomra Szepes Mária Raguel 7 tanítványának és Hermann Hesse Demianjanak légkörét idézte. Nehéz volt letenni. A könyvekből amik nagyon tetszenek általában jegyzetelek. Tessék hát ebből néhány gyöngyszem:

“Íme egy ember, akinek sikerült megrögződnie a neki megfelelő életkorban. Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba.”

A könyv Olaszországban játszódik ezért is volt számomra nagyon kedves. Eszembe juttatta saját olasz utazásaimat, a nyelv, a táj az étel és az élet szeretetét, amolyan ‘dolce far niente’* módra. (*édes semmittevés)

” Sosem az kerül pénzbe amiért igazán érdemes élni. Egy krajcárodba sem kerül, hogy szellemed be tudja fogadni a dolgok ezerféle nagyszerűségét, a tudományt. Egy krajcárodba sem kerül az, hogy Olaszországban vagy, hogy olasz ég van fölötted, hogy olasz utcákon járhatsz, és olasz fák árnyékában ülhetsz le, és mikor este lesz, olaszul megy le fölötted a nap. Egy krajcárodba sem kerül, ha tetszel egy nőnek, és neked adja magát. Egy krajcárodba sem kerül, hogy néha boldog vagy. Pénzbe csak az kerül, ami körülötte van, a boldogság körül, az ostoba unalmas kellékek. Az nem kerül pénzbe, hogy Olaszországban vagy, de pénzbe kerül, hogy odautazhass, hogy ott fedél alatt alhass. Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék. De a nyárspolgárok már oly régóta abból élnek, hogy ellátják egymást a lényegtelen és pénzbe kerülő dolgokkal, hogy már el is felejtették azokat a dolgokat, amik nem kerülnek pénzbe, és azt tartják lényegesnek ami sokba kerül. “

Az író csodálatosan vegyíti , a belső és a külső világ vivódásait: az álom és a valóság, a higgadtság és az őrület, a lehetséges és a lehetetlen közti világokat.

“Utunk irányát magunkban hordjuk és magunkban égnek az örök sorsjelző csillagok.”

A legkedvesebb gondolat, ami nosztalgikus emlékeket és Juhász Gyula: Annak Örök című versét idézi bennem az ez:

“A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született; és akit szeretnek, sosem öregszik meg, szerelmese szémében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja egy életen át, ami akkor fújt, abban a végzetes pillnaatban.”

Milyen igaz ez! De ez nemcsak a szerelemre, hanem a szeretetre is igaz. A hű-tiszta barátságokra, vagy az elfogult gyermeki szeretetre ahogy a szüleinket látjuk. Rettenthetetlen, bátor hősöknek, akik védtelen gyermekként olyan kiválóan meg tudtak védelmezni és példaképül szolgáltak nekünk. Szerencsés az, aki képes felnőttként is bátor hősnőnek és rettenthetetlen hősnek látni a szüleit. De ennek kifejtése már egy másik bejegyezés tartalma kell hogy legyen.

Ha szeretnél egy jó könyvet találni a lukas, őszi estéidre, Szerb Antal kiváló választás lehet. Szeretettel ajánlom neked a könyveit, legfőképp az Utas és Holdvilágot!
Viki

Rajzolj a jobb agyféltekéd segítségével

Önismeretem útján – a napi fizikai ászana gyakorlás*on kívül (vagyis amit manapság “jóga”* gyűjtőnévvel illetünk) – az érzékszerveim csiszolgatása és művelése hatalmas segítséget nyújtott. Mindig is vonzottak a képzőművészet- és az irodalom remekei. Magam is sokszor nekifutottam, hogy megpróbáljam magam ezeken a területeken. Gyerekkorom óta élvezettel rajzolok és verselek, naplózom vagyis írok. Általános első osztályában emlékszem a tanáraim csodájára jártak az írásomnak, annak hogy olyan szépen formálom a betűket. Számomra ez nem volt csoda, inkább természetes, hiszen óvodás kiscsoportos korom óta vágytam az iskolába, már az oviba is iskolatáskával jártam és bújtam a könyveket. És mivel számolni előbb megtanultam mint olvasni, hát számoltam a könyvekben a betűket, szóról-szóra szavanként és igyekeztem megfejteni azok értelmét. Komolyan belemerülve tettem ezt, hogy a körülöttem lévő felnőttek azt higgyék olvasok. Hát ilyen nagyon szerettem volna én már 4 évesen is elsajátítani eme titkos és magasztos ismereteket mint az írás és olvasás tudománya.
Meglepetésként ért, hogy Új-Zélandon a munkatársaim újra megdícsérték írásomat, azt, hogy folyó betűkkel tudok írni, mert sokuk csak nyomtatott betűkkel írt, a folyó betűvel való írás náluk egy külön tudománynak számít, és ebből kifolyólag megbecsült művészeti tevékenységnek. Ennek hallatán meg én ámultam el, hiszen huszas éveim elején, a pályaválasztásom előtt állva hagytam magam lebeszélni a művészeti iskoláról és a képzőművészet helyett inkább mérnöknek tanultam. Anyám kijelentette megkérdőjelezhetetlen meggyőződéssel többször is nézete mellett voksolva, hogy “a művészetből nem lehet megélni!” Én pedig sokáig hittem neki. Hiszen az én tapasztalatom is ezt mutatta. Egészen addig amíg bele nem futottam az ellenkezőjébe, a Föld átellenes pólusán, Új-Zélandon. Ahol az volt a tapsztalatom, hogy a művészetet támogatják, megbecsülik és teret engednek neki.

img_1918Nem véletlen hogy itt talált meg Betty Edwards könyve a Drawing on the right side of the brain. Egy kanadai barátnőmtől kaptam, elutazásakor. Ez a könyv is egyike let azoknak amelyek segítettek életem eseményeit egy új mederbe terelni. Betty Edwards könyve segítségével felszámoltam pár olyan hiedelmet, ami egészen addig megszabta és gátolta kreatív kibontakozásomat.

Ez a könyv kapható magyar nyelven, többek között a Libriben is Jobb agyféltekés rajzolás – A kreativitás és a művészi magabiztosság fejlesztésének új útja címmel.

A könyv tizenkét fejezeten át lépésről-lépésre elvezet ahhoz a készséghez, hogy megrajzold magad portréját úgy mint egy művész. És hogy legyen viszonyítási alapod arra kér, hogy rajzold le magad a könyv elolvasása előtt ahogy tudod, és aztán a könyv elolvasása után. Mondanom sem kell, drámai volt a különbség. És mindez csupán annak az eredménye, hogy valaki megoszt veled pár olyan trükköt, amit nekem speciel kimaradt az általános iskolai vagy később a középiskolai rajzoktatásomból.

A számítógépem archívumában megtaláltam két régi írásom ebből az időből (2008) amit ha szeretnél elolvashatsz itt: Művészet élvezete és Kreativ Írás.

Csodás napokat neked kreativitásod felfedezésének jegyében!

Namaste,
Viki

 

Sziddhárta

img_1881Az első könyv amit Hermann Hesse-től olvastam a Demian volt ami egy különös szerelmi regény. Az ajánló a kötet hátoldalán ezzel az idézettel kezdődik:

” Minden ember élete egy kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”

Az író ebben a könyvében azt fejtegeti hogy van-e egyáltalán bűn? És ha igen akkor mi az. Hogyan lehet definiálni a jót, és létezik-e az a maga tiszta valójában? Mi az igazi szeretet? Létezik-e szabad akarat?

img_1878Ez a könyv egy meghatározó könyv volt huszas éveim elején. Többször is elolvastam. Oly annyira tetszett, hogy lendületet kaptam, hogy megvegyem és elolvassam Hesse többi magyarul megjelent könyvét is. De nem jutottam túl messzire. A Gertrud és a Knulp című könyvek után zátonyra futott a Hesse által írott irodalom mámorával fűtött hajóm. Azonban még a Hesse könyveket gyűjtő lendület megvetette velem a Sziddhárta címűt könyvet. Ami sokáig ott porosodott a polcomon. Volt hogy levettem, beleolvastam, aztán visszatettem.

img_1882Nem először fordult ez elő velem. Hogy valami a birtokomba került azelőtt, hogy azt valóban értékelni tudtam volna. Így volt ez a Sziddhártával is, amit végül először könyvtárból kikölcsönözve angol nyelven olvastam el Új-Zélandon, sok évvel azután, hogy magyarul megvettem.  Akkor az első sor elolvasása után, megtelt a szívem lelkesedéssel. Ez az! – Visongott a lelkesedés bennem! Ezt kerestem! Egy olyan könyvet, ami ilyen irodalmi szépséggel és egyszerűséggel tud nyilatkozni a spirituális útkeresésről, és teszi ezt úgy hogy közben nem elriaszt, hanem arra inspirál, hogy te is elindulj!

Hermann Hesse Sziddhártája a legcsodálatosabban megfogalmazott irodalom a szellemi- és lelki megújjulásról. Stílusa élvezetes, mert könnyen érthető mégis elmélyült gondolatébresztő fevetéseket fogalmaz meg benne az író. Sziddhárta a történelmi Buddha eredeti neve, ami azt jelenti “az aki elérte a célját” a “megvilágosodott”. Ebben a fejlődéstörténetben benne van minden ami egy klasszikus mesében, az útra kelés, az út maga és a beérkezés, de ellentétben sok mesével ebben arról is szó esik, hogy mi van azután, ha az ember megérkezett.

Mióta újra megtalált ez a könyv, azóta sikerült többször is elolvasnom mind angol- mind magyar nyelven. Így vált először az angolul olvasott könyveim kedvencévé és csak később a magyarul olvasott könyvek közötti gyöngyszemmé! Ha szereted a szépen megírott remekműveket, ez is tetszeni fog! Nagyon!

Szép őszi napsütéses napokat!
Namaste,
Viki

Első számú Női Nyomozó Iroda

Gerald Durrell lelkületéhez, humorához és élvezetes írásmódjához hasonlót több évtizeddel később találtam, amikor Új-Zélandon éltem. Ez persze csak épp annyit jelent, hogy itt ajánlotta nekem Alexander McCall Smith könyveit a figyelmembe az akkori főnököm. Ez az író amúgy skót származású. A leghíresebb könyvsorozata, amivel én is kezdtem a No.1 Ladies’ Detective Agency, vagyis az Első számú Női Nyomozó iroda.

A könyv címeket ezúttal először angolul írom, le, mert ezeket a könyveket angol nyelven olvastam. Megjegyzem itt, hogy ha nyelvet tanulsz ezek kíválló könyvek. A szövegértéshez legalább középfokú nyelvtudás kell, de annyira lendületesek és fordulatosak, hogy ha csak a felét érted, akkor is jól fogsz szórakozni! Szeretném még azt is elmesélni neked, hogy milyen sokat segített nekem a nyelvtanulásban és a szókincsem bővítésében az, hogy sok Alexander McCall Smith könyvet volt szerencsém  hangos könyvben kikölcsönözni az Auckland City Könyvtárból és a könyvvel együtt olvasva hallgatni őket. Ha nyelvet tanulsz, találj te is egy kedves könyvet és hozzá az audiót: játszva fogsz fejlődni!

44 Scotland Street sorozat

A 44 Scotland Street (Skócia utca 44 szám) sorozata számomra a legtüneményesebb. Ez ahogy a címe is mutatja Skóciában mégpedig Edinborogh-ban játszódik. A fenti utca 44-számú házának, – ami egy többszintes társasház – lakóinak az életéről szól. A történetben szerepel egy Pat nevezetű lány, aki egyetemi diák, de épp évet halaszt, persze erről a szülei nem tudnak. Bruce a nárcisszisztikus szomszéd aki persze amellett igen jóképű is, annyira, hogy Pat sem tud ellenállni. Aztán itt van Domenica MacDolnald és a barátja Angus aki egy festőművész kutyával aki az egyik kedvenc figurám. Matthew egy gazdag fiú aki képgalériát nyit és ahol Pat később elhelyezkedik. És természetesen kihagyhatatlanul az 5 éves Bertie akinek az Édesannya megrögzött szuperanya kíván lenni és ebből kifolyólag mindenféle dologra “kényszeríti” gyermekét, például arra, hogy megtanuljon a szaxszofonon játszani és olaszul beszélni, mert hogy az milyen jól fog majd neki jönni ha felnő. Szívet melengetően kedves és ugyanakkor szatírikus olvasmány.
McCall Smith több sorozatot írt. Van tehát a nyomozó irodás, a 44 Skócia utca aztán a The Sunday Philosopy Club sorozat (ebből én nem olvastam, csak az első két könyvet és nekem ez tetszett a legkevésbé.) Azonban nagyon tetszett a Corduroy Mansions sorozat ami hasolít a 44 Scotland Streethez, de ez Londonban játszódik. Ezen kívül még írt egyéb más könyveket és sorozatokat, illetve gyerekkönyveket.

img_1873Könyveinek már a címei is szívderítőek: például a No. 1 Ladies Detectice Agency sorozatból a Tears of the Giraffe vagy a Morality for the Beautiful Girls vagy a The Kalahari Typing School for Men. Ezekből a címekből már sejtheted is hogy itt nem véres tettek kinyomozásáról van szó, hanem kedves mindennapos misztikus történetek megfejtéséről.

Fizikai formátumban csak ez az egy könyve van meg nekem, a többit könyvtárból kölcsönözve illetve digitális formátumban olvastam. Ez is a címe miatt fogott meg: “Right attitude to rain” 

Kedvenc sorozatomból a 44 Scotland Street sorozatból néhány cím kedvcsinálóként: Espresso Tales, Love over Scotland, The World According to Bertie, The Unbearable Lightness of Scones, The Importance of being Seven, Bertie Plays the Blues. Én ebben a sorozatban a Bertie’s Guide to Life and Mothers-nál tartok. (ezt a könyvet vittem idén nyaralni magammal, illetve ezt is!) vagyis két könnyvvel le vagyok maradva, ami igen jó hír, mert imádom őket 🙂

Visszatérve McCall Smith-re a személyes életútja is végtelenül inspiráló volt számomra. 1948-ban született a jelenlegi Zimbabwe-ban. Később Skóciába költözött ahol jogot tanult majd meg is szerezte a PhD.-t Belfast Queen’s Egyetemén tanított, majd 1981-ben dél-Afikába költözött, hogy segítsen megalapítani a Botswana-i Jogi Egyetemet.  (Itt Botwsana-ban játszódik A No1. Ladies’ Detective Agency.) E mellett rengeteg más érdem és kitüntetés érte, de ami számomra a leginspirálóbb, hogy játszik a fagotton és megalapítója a “The Really Terrible Orchestra” (Nagyon szűrnyű zenekarnak). Igazán híressé és népszerűvé nyugdíjas korában vált amikor elkezdte megírni a sorozatait először csupán mint rövid történeteket. Jelenleg is ír, alkot, évente több könyve kerül kiadásra.

Kis nyomozással megtudtam, hogy a No1. Női Nyomozó iroda könyvek már magyarul is kaphatóak!

Szeretettel ajánlom őket!
Namaste,
Viki

Utoljára Látható

IMG_3876Ahogy így leltárba veszem a könyveket amiket olvastam, sokszor kedvem támad egy-egy könyvet újra elolvasni. A minap az jutott eszembe, hogy talán a sok gyűjtögetés mellett amit az ember folytat az élete során, nem árt néha visszanézni és időről-időre számba venni azt amije van. Ha minden könyvnek a tulajdonában lennék amit olvastam, nem férnék be a szobámba. Illetve ha meg akarnék venni minden könyvet amit elolvasnék, nem tudnék elég gyorsan olvasni hozzá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy imádok olvasni, de amikor nem szabok határt magamnak, hogy mennyi az elég, akkor az olvasás, egy-egy újabb könyv felfedezése is egyfajta szolgai monoton menetté válik és nem izgalmas kalanddá.

IMG_3873Szeretem követni az információ áramlást azokon a területeken ami érdekel, vagyis elsősorban az ember önnön határaink tágításáról és azok meghaladásáról szóló irodalmat. Vagyis olvasok kalandregényeket, szépirodalmat, önéletrajzi történeteket, felfedezőkről, művészekről, matematikusokról, fizikusokról szóló írásokat. Érdekel a csillagászat, az űrkutatás és a pszichológia. Élvezettel olvasom a meséket, a science fictiont és a meditatív elmélkedéseket. Szeretem a letünt kultúrákról szóló könyveket…és még sorolhatnám, hogy mit még. De azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy értsd, mennyire szerteágazó az érdeklődési köröm és mégis mennyire egyhegyű.

Azonban időről-időre abba a hibába esek, hogy csak megyek-megyek előre, újabb és újabb információ után és nem is veszem észre, hogy mindaz ami már a birtokomban van éppen elég. Hiszen mondják is “nincsen új a nap alatt”, amely mondás igazsága számomra abban mutatkozott meg, hogy felfedeztem, az ami igaz, legyen bárki által megfogalmazva, bármely nyelven, az az igazság mind egy felé mutat. Nehéz erre helyes szavakat találni, de ha mégis kéne azt mondanám harmónia, egyensúly, alázat.

IMG_3877Hát így jutottam el újra ehhez a könyvhöz is és íróhoz, akinek a könyveit középiskolás koromban forgattam sokat. Időutazás ez most, és a fantasztikus mégis az, hogy a mai tapasztalataimmal olvasva, a legcsodálatosabb jógafilózófiai tanítást találom meg benne a szemlélődésről.
Ez az író Gerald Durrell és én tegnap a Vadak a Vadonban című könyvét keztem el újra-olvasni. Természetesen anno én is a legismertebbel kezdtem: A családom és egyéb álatfajtákkal. Ami Durell Korfun eltöltött gyerekkori éveiről szól. Ennek a második része a Madarak, vadak, rokonok a harmadik pedig az Istenek Kertje. Aztán amit ki kell, hogy emeljek még, mert nagyon tetszett a Hahagáj című könyve volt. Ez a könyve is, mint a legtöbb arról szól, hogy védjük és szeressük ne pedig írtsuk és féljük az élővilágot ami körülvesz minket.
IMG_3872Különösen élvezem a könyveiben azt a kedves, humoros stílust amivel az állatokat és a környezetet leírja. Olyan mintha az ember ott kuporogna mellette egy-egy leshelyén és együtt figyelné vele az állatokat. Csodálom a türelmét, és az odaadását és a végtelen megértő szeretetet ahogy az állatok felé fordul és bánik velük. Azt hogy a legkülönlegesebb teremtmények felé sem félelemmel, hanem egyfajta kíváncsi felfedezőkedvvel fordul, ahogy csak egy gyerek képes. Ezt a apró részletekbe menő, kíváló megfigyelőképességet értettem az alatt, hogy a legcsodálatosabb példája annak, hogyan érdemes az életet jól: szemlélődve élni.

Szeretettel ajánlom a könyveit, ha olvastad ezért: olvasd újra! Ha pedig nem, pótold! Nem fogsz csalódni ígérem!

További szép napot!

Namaste,

Viki

 

Kitekintő

Sziasztok!

A múlt hét csütörtöki cikk elmaradt, mert nálunk vihar tombolt, aminek következményében a wi-fi dobozunk megadta magát. Ebből kifolyólag 4 napig nem volt Internetünk. Nem először fordul azonban velem elő, hogy egy elsőre bosszantó esemény egy láncolatot indít el, aminek a vége valódi áldás lesz. Így volt most is.

Miközben kint tombolt az eső, vad dörgéssek és villámok kíséretében, úgy döntöttem nem erőltetem a számítógépen való munkám, inkább kikapcsolom azt. (Amit persze időben tettem meg, mert nem sokkal utána csapott be hozzánk a villám, a fent már említett “drámai” következményekkel.)

Amikor becsapott a villám, megszólalt a csengőnk. Kezem-lábam remegett úgy megilyedtem. Nem sokkal utána azonban mintha valami különös erő kerített volna hatalmába és a könyvespolcomhoz vezetett. Mintha előre elterveztem volna, úgy vettem le róla egy könyvet amit az Édesanyámtól kaptam tinédzser koromban. – Még mindig emlékszem a csillogó szemére, ahogy elragadtatva beszél a könyvről, arról hogy neki milyen nagyon tetszett. Sok könyvet kaptam így tőle, sokat el is olvastam, de ez valahogy elmaradt. Talán nekifutottam egyszer, de pár oldalon túl nem jutottam vele sokra. – Épp ezért, tudatos elmémmel nem is értettem mint keresek én most itt és miért épp pont ez a könyv, amikor annyi más van amit szeretnék olvasni. De ezen a futó gondolaton kívül nem volt más, csak a pillanat elragadtatása. A háztetőn ütemesen doboló eső zaja és mégis végtelen csend.

IMG_1790Ezzel a belső kiüresedéssel indultam neki az első soroknak. Amik aztán úgy magukkal ragadtak, hogy az elkövetkező három napban le sem tudtam tenni a könyvet. Ez egy két kötetes könyv és mikor már vagy a feléhez értem kezdtem el gyanakodni, hogy talán én most a második kötetet olvasom. De nem bántam, úgy gondoltam, oka van ennek és olvastam tovább. Mikor befejeztem már éreztem, hogy valami különleges ajándékot kaptam én akkor vagy két évtizede a kezembe Édesanyámtól, amin mégis volt egy időzár.

Általában úgy olvasok, hogy a kedvenc részeket kijegyzetelem a könyvből és ennél a könyvnél sem volt ez másként. Azzal a különbséggel, hogy rendszeresen éreztem azt, hogy a jelenleg bennem élő kérdéseim, amelyek még csak épp fogalmazódnak – kerülnek sok esetben megfogalmazásra és megválaszolásra ebben a könyvben. Azt a csodálatos párbeszédet tapasztaltam meg, amit az író érezhet, mikor a könyvén dolgozik. Mintha az én szemem előtt került volna a történet sorról-sorra a papírra.

Így bomlott ki és még bomlik is ez a különös időzár, ami a könyv üzenetét őrizte nekem mostanáig. Jelenleg az első kötet felénél tartok. És akkor most el is árulom mi is ennek a könyvnek a címe: A Nap Szerelmese: Dallos Sándortól. (Második kötet, amit én elsőre olvastam: Az Aranyecset).

A könyv Munkácsy Mihály életéről szól, mégpedig olyan stílusban megírva, hogy az ember azt gondolja, hogy az író személyesen ismerte és végigkövette nagy festőnk életét.

A könyvet olvasva rengeteg felismerés ért annak kapcsán, hogy mi is ez a kreatív alkotó folyamat, hogy a géniusz ott él mindannyiónkban de csak kevésben van annyi kitartás és bátorság, hogy ki is fejezze azt. Hogy az elsőre lehetetlennek látszó, sőt mondhatni kivitelezhetetlen munkába belefogjon és nem hogy csak végigcsinálja azt, hanem olyat alkosson ami egyedülálló és zsenialitása minden időn átragyog.

Arra a sürgető hívásra is kaptam válaszokat, ami egészen kisgyerekkorom óta bennem lobog. A miértekre és a hogyanokra, amiket oly rendszeresen felteszünk magunknak és a környezetünknek és amelyekből olyan sikeresen kinevelnek minket.

Azt is megértettem, hogy mi a különbség a gyermeki lelkesedés és a gyerekesség közt. Míg az első elvezet és megtart a kreativitás lágjában, addig a második elherdálja azt. Míg az első tudja, hogy önnön fényének megtalálása és annak kifejezésre juttatása mindenek fölött álló elsődlegességet kell hogy élvezzen, a második követel, hisztizik és reklamál, ha valami balul sül el. Míg az első hajlandó kísérletezni és képes elhagyni az elhasznált idő vagy energia inkább önös érdekekre való felhasználását, a másik azon bánkódik, hogy nincs elég ideje, ereje, vagy tehetsége az álmaiért tenni.

És azt is megértettem ezzel, miért mondta olyan sokszor rám Édesanyám, hogy idealista vagyok. Ez így van. Keresem a jót, az örökölt jót mindenkiben, mert tudom, hogy ott van.

Jó keresgélést nektek is, és ha újabb eső vagy esetleges áramszünet lepne meg titeket, gondoljatok erre a könyvre! Érdemes.

Namaste,
Viki