Tag: Moondala

Sokáig azt hittem, hogy a gyógyulás majd egyfajta megérkezés lesz.
Hogy egy napon felébredek, és észreveszem a fájdalom hiányát,
a csendet ott, ahol egykor a félelem lakott,
és a simaságot ott, ahol addig karcok borítottak.

De a gyógyulás nem így érkezett meg.
Ciklusokban jött.
Szemlélődés közben.
Olyan pillanatokban, amikor látszólag semmi különös nem történt —
és mégis, belül valami megpuhult, átalakult.

A gyógyulás, nem ott kezdődik, ahol a seb van.
Ott kezdődik, ahol a test elég biztonságban érzi magát ahhoz,
hogy maradjon.

---

Eleinte csak a túlélés van.
Nem drámai értelemben —
hanem abban a csendes módban, ahogy az idegrendszer megtanul megfeszülni.
Az izmok kérdezés nélkül összehúzódnak.
A légzés megrövidül.
Az érzések már eleve veszélyesként érkeznek meg.

Ebben az állapotban minden erőfeszítés.
Megérteni.
Megjavítani.
Túljutni rajta.

És mégis — a test emlékszik.

Ez nem kudarc.
Ez intelligencia, amely a lehető legjobbat hozza ki abból, ami akkor és ott a rendelkezésre áll.

---

Aztán lassan valami elmozdul.

Nem a fájdalom —
hanem a hozzá fűződő viszony.

Eljön egy pillanat, amikor az idegrendszer már képes érezni
és nem az azonnali menekülési útvonalakat keresi.
Egy érzet felbukkan, és a pánik helyett
kíváncsiság jelenik meg.
Vagy üresség.
Annyi tér, hogy észre veszed: ez történik, és én még mindig jelen vagyok vele.

Ez az a szakasz, amikor gyakran rosszabbnak tűnik minden —
mert a zsibbadás feloldódik, mielőtt a béke megérkezne.
A hullámok erősebbnek érződnek.
Régi emlékek kérdés nélkül bukkannak fel.
Az elme azon töpreng, vajon ez azt jelenti-e, hogy a gyógyulás nem működik.

Pedig ez a közép.
Ez az olvadás. Ez Imbolc*.

---

A gyógyulás ciklusokban mozog,
mert a test rétegekben tanul.

Amit ötévesen nem lehetett érezni,
huszonöt évesen talán már igen.
Ami tavaly még elárasztott és felkavart,
most csendesebben halad át az idegrendszeren.

Minden ciklus ugyanazokra a helyekre tér vissza —
félelemhez, gyászhoz, haraghoz, vágyakozáshoz —
de soha nem ugyanazzal a mélységgel,
soha nem ugyanazzal a töltéssel.

Így lehet tudni, hogy valami integrálódik:
az érzés még visszatér,
de már nem rendezi át az egész identitásodat.

---

Van egy szakasz, amikor az „ezt meg kell oldanom” késztetése elkezd oldódni.

Amikor az érzelmek már nem rejtvények és berögzülések
hanem mozgások, amelyek be szeretnének fejeződni.

Ebben a fázisban a gyógyulás hétköznapi.
Szomorúságot érzel, és közben vacsorát főzöl.
A félelem megjelenik — és el is múlik.
Az öröm felbukkan anélkül, hogy meg kellene tartani.

Az idegrendszer itt tanulja meg a legfontosabbat:
hogy az érzet túlélhető.

És ez a tudás mindent megváltoztat.

---

Végül — nem hirtelen és nem is véglegesen —
de megjelennek a béke pillanatai.

Nem azok, amelyek eltörlik a múltat,
hanem azok, amelyek mellé ülnek és társként szegődnek.

A béke így néz ki:

• nem érzed a késztetést arra, hogy magyarázkodj,
• nem siettetned a tisztánlátást,
• nem téveszted össze az érzelmet az identitással.

A béke érzése,
biztonsággal lehorgonyoz a testedbe.

A seb nem tűnik el.
Csak csöndesebb lesz.
Bölcsebb.
Kevésbé követelőző.

A nyílt fájdalomból mélység lesz —
egy hely, ahol együttérzés lakik,
ahol megkülönböztetés születik,
ahol felismered mások fájdalmát anélkül,
hogy elsüllyednél benne.

A seb nem azért válik ékkővé, mert szép volt —
hanem mert elismerted hogy megtörtént és ítélkezésmentesen a tanújává váltál.

---

A gyógyulás, nem egy egyenes vonal előre.
Hanem egy spirál befelé.

Minden visszatérés több kapacitást hoz.
Több jelenlétet.
Több választási lehetőséget.

És egy nap azon kapod magad,
hogy már nem azt kérdezed, mikor lesz vége a gyógyulásnak.

Hanem benne élsz.

Váljon ez az írás számodra igazi elixírré.
Olvasd el többször, és érezd meg a benne rejlő átalakító erőt.
Vedd észre a térképet, amely megtámogathatja a benned élő bölcsességet abban, hogy visszavezesse túlfeszült idegrendszered a harmonikus állapotába.

Ha készen állsz, hogy velem tarts a spirálban, önmagad mélységei felé,
és győztesként térj vissza onnan, ahová korábban bemerészkedni sem mertél,
tarts velem a február közepén induló Moondala 6 alkalmas női jóga tanfolyamon.

A fizetés előtt üzenj, hogy odaadjam a 2026. február 2.-a éjfélig érvényes 24 órás gyors csatlakozói kedvezményre jogosító 50%-os árengedményre jogosító kupont!

Légy bátor!

Szeretettel várlak: Viki

Imbolc*: A Katolikus Egyház számára ez az ünnep a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe ami egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek. A Föld erőivel összhangban élő népeknél, köztük a keltáknál is megtalálható volt ez az ünnep. Ők ezt a napot Imbolc-nak hívták. Imbolc jelöli a tél végét és a tavasz jövetelét, az első ásítást a mélyalvásban töltött időszak után és az első jóleső nyújtózkodást mikor az ember felül az ágyban egy ilyen pihentető alvás után.

Ez a nap a növekvő fény, a rituális megtisztulás és a szűz istennő ünnepe.