34. Valódi spiritualitás:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Megváltozott a nézetem azzal kapcsolatban hogy mi számít valódi spiritualitásnak, hogy mi a valódi érték.
Valódi spiritualitás számomra anyaként az, amikor képes vagyok jelen lenni és mikor szükséges úgy reagálni, hogy azzal lecsendesülnek a kedélyek és nem pedig felkorbácsolódnak.
Továbbra is élvezem, ha lehetőségem nyílik arra, hogy úgy gyakoroljak a szőnyegen, hogy nem szakít meg senki percenként és nem áll elő egy-egy elhalaszthatatlan, rögtön megoldandó tennivalóval, amit csak én oldhatok meg. De megtanultam úgy ki-és bejárni a napi gyakorlásomra szánt térből és időből, hogy azt már nem szabályozza semmilyen kívülről származó előírás vagy szabályzat csak én magam.
Továbbra is nagy örömöm lelem abban, ha meggyújthatok egy gyertyát és elmondhatok egy szívből jövő fohászt, a magam nyugalmában és elmélyült csendességében. De képes vagyok megújulni a szándék erejéből is.
Amikor a kislányommal együtt rendezzük el a virágokat a vázában és együtt terítünk meg egy egyszerű hétköznapi vacsorára készülve, belopva így az ünnepi érzést, megteremtjük egy valódi szentély érzetét. Amiben gyógyul a szív és töltődik a lélek.
Magamba szívom annak a pillanatnak minden áldott érzését amikor a lányunk asztali áldást mond az elfogyasztandó étel fölött.
És már azt sem bánom, ha esténként kedves népdalokkal kell őt álomba ringatni, és így a szeretett szanszkrit mantráim érintetlenül maradnak. Nem belőlük, hanem magamból merítem a békét amit átadhatok.
Minden együtt töltött, jól megélt pillanat ajándék, ahogy az önismerettel és pozitív változásokat hozó gyakorlatokkal eltöltött idő is az volt, amit a születése előtt magaménak tudhattam.
