Kedvesem!
Ennek a teliholdnak a kapcsán, szeretnék neked elmesélni egy gyerekkoromban történt csodálatos gyógyulás történetét.
Abban a reményben, hogy inspirál téged is arra, hogy megkérdőjelezd az Ismétlődéseket amelyeket az életed szilárdnak látszó tényei és a látható és tapintható világ mögötti tiszta szándék által szőtt valóság közti egyensúly keresésében rejteznek.
Kilenc éves körül lehettem, amikor egy kora nyári napon megcsípett egy darázs. Kellemetlen helyen a bal kezem mutató ujján, egészen közel az ujjam tövéhez. Hamar feldagadt, pedig a csípés után anyukám kiszívta és aztán igyekeztünk is csillapítani a házi gyógymódokkal, mint az ecetes borogatás. De nem javult, még aznap estére se. Csak nem akart enyhülni a duzzanat.
Aznap este az ágyban, ahogy álmatlanul hánykolódtam, hirtelen az az ötletem támadt: – “Mi lenne, ha megpróbálnék egy alkut? Mi lenne, ha feladnék valamit, ami számomra nagyon értékes azért cserébe, hogy meggyógyulok?“
Most jön a titok, az anekdota, amit talán még nem tudsz rólam, hogy én akkor még az elalváshoz használtam egy kendőt, amit “Gajgaj”-nak hívtam és mikor használtam bekaptam a hüvelyk ujjam. Ez volt az én kis önnyugtatási szertartásom elalvás előtt.
De az ötlet, ami akkor megtalált azt kérte tőlem, hogy adjam fel ezt a szokásom, cserébe a gyógyulásomért.
Emlékszem olyan nagyon zavart és fájt a csípés, hogy gyorsan rajta kaptam a lehetőségen, mert bíztam benne, hogy a sok hasztalan gyógymód után ez működni fog. Megfogadtam tehát, hogy ha reggelre meggyógyulok, akkor másnaptól elhagyom a Gajgajt.
Másnap reggel aztán meglepődve tapasztaltam és egyben átitatva a csoda erejével, hogy nyoma sem volt a darázs csípésnek. Nem volt tehát számomra kérdés, hogy akkor és ott félreteszem és hátrahagyom gyerekkorom egy fontos darabját.
Egy percet sem gondolkoztam vagy hezitáltam tovább! Örömömben kiugrottam az ágyból és az ágy alá hajítottam a Gajgajt és kiszaladtam a kertbe játszani.
Nagy meglepetés volt azonban az, amikor aznap este lefekvéskor némileg elgyengültem az ígéretem illetően és elkezdtem keresni a Gajgajt, de sehol sem leltem. Mintha a föld nyelte volna el. (Ebben talán Édesanyám keze is benne volt.)
Mégis én akkor nem kérdőjeleztem meg ezt a személyes kis csodát! Valami történt bennem! Valami átalakulás, amelynek eredményeképpen megfogalmazódott bennem a megingathatatlan hit, hogy képes vagyok meggyógyítani magam!

Pusztán a tiszta szándékkal. Pusztán a kimondott szó hatalmával. Az áldozat erejével – ami ahogy aztán a későbbi kutatásaimban megtudtam egy “ősi szent gyógymód”.
Természetesen ahogy mindennek ennek is van elferdült és kevésbé pozitív csengésű jelentése és tartalma. Talán számodra is furán cseng elsőre a szó “áldozat”; talán a fájdalom, a lemondás, a szenvedés tartalmakkal van felruházva.
Éppen ezért arra hívlak most, hogy ennek a teliholdnak a kapcsán ízlelgesd ezt a szót, úgy hogy engeded, hogy új tartalommal töltődjön fel. Mindenféle önáltatástól vagy árnyékminőségtől megszabadultan.
Gondolkozz el: Vajon volt-e a te életedben hasonló megélés? Vajon volt-e olyan, hogy megfogalmaztál valamit, amit nagyon szerettél volna és miután teljesült – valami más fontos eltűnt vagy kikopott az életedből?!
Én úgy tapasztalom ugyanis, hogy ha nem tudatosan megyünk bele ezekbe az átalakulási folyamatokba az életünkben, akkor is megtörténik a változás. Ez az egyetemes egyensúly törvénye. Életünk küszöb pillanatain áthaladva, ha akarjuk, ha nem mindig elhagyunk valamit magunkból illetve a “kis csomagból” amit magunkénak tudva cipelünk és mindig nyerünk vagy kapunk valami újat.
Gondolj a természetben végbemenő átalakulásokra! Ezek olyan szembetűnőek ilyenkor kora tavasszal! De lehet hogy a személyes példákon keresztül érzel bele igazán! Gondolj tehát azokra a küszöb pillanatokra amikor a gyermekből a lánnyá, a lányból az asszonnyá, vagy az asszonyból az anyává ér egy nő.
Persze nem mindig ilyen szembetűnő a változás. Van hogy lassú és csak utólag látható tisztán. Akárcsak minden hátunk mögött tudható betegség, seb vagy sérülés amelyekből meggyógyultunk. Vagy az ahogy a tegnapi önmagunknak minden éjjel “meghalunk”. És ahogy a “mai”-ba minden reggel beleszületünk.
Ennek a teliholdnak a kapcsán arra hívlak, hogy vedd észre mennyire más a “tegnap” a “ma” és a “holnap” fogalma és megélése mikor pl. nyaralsz és mikor minden megélt eseménybe úgy mész bele, hogy “Igen! Itt akarok lenni” “Igen, ez a pillanat értékes! Emlékezni akarok rá!.
Vajon miért érezzük természetesnek, hogy életünk minden napját nem élhetjük ezzel a szenvedéllyel?
Engem jelenleg erre az életbe vetett rajongó szenvedélyre a 6 éves kislányom emlékeztet! Minden reggel, minden nap amikor látszólag ok nélkül boldog. És mikor azon kapom magam, hogy én magam is látszólag ok nélkül vagyok feszült.
Arra hívlak, hogy fogalmazd meg a magad kérdéseit azzal kapcsolatban, hogy mi az amit feladhatsz itt és most azért cserébe amire vágysz!
Ahogy új minőségben kezded megfogalmazni a téged foglalkoztató kérdéseket, új megéléseket hívsz életre.
Ezen vagyok jelenleg én is! Az engem foglalkoztató legsürgetőbb kérdés a következő:
Vajon hogyan tudom a számomra kényelmetlen érzések megélése közepette is megtalálni a bennem mozgó érzelmek könnyed és szabad áramlását?
Jelenleg ami motivál az annak az elixírnek a kidolgozása, ami választ hozhat a fenti kérdésemre és amit úgy neveztem el “Anya kód”.

Az ANYA KÓD annak a kedvességnek a személyes eszenciája, amivel önmagunkat és a körülöttünk élőket tápláljuk.
Egy új tanfolyam ötleten dolgozom jelenleg, rengeteg inspirációval, lendülettel valamint külső és belső aktív válaszkereséssel.
Az ANYA KÓD személyre szabása volt az Érzelmi Alkímia Nagytanfolyam egyik záró gyakorlata, és úgy tervezem, hogy a soron következő tanfolyamon innen indulunk! Ha érdekelnek a részletek üzenj nekem, és felírlak a várakozói listára, hogy elsőként tudhasd meg a tanfolyam kiírásának időpontját és a kedvezményes korai csatlakozói kedvezményt.
Légy jól!
Élj forrásokban gazdagon!
Szeretettel, örömmel és nagyrabecsüléssel:
Viki
Tarts velem!
Iratkozz fel e-mailben!
