Tag: Az eltünt fák szigete

Szerettem volna nektek kicsit mesélni a fákról. Mindig is szerettem a fákat; gyerekkorom óta örömmel kapcsolódom hozzájuk. A kedvenc fám az a diófa volt, amely a kertünk végében állt. Sokat csimpaszkodtam az ágain.

Aztán volt egy másik diófa is, amit nagyon szerettem: az apai nagyszüleim kertjében állt, egészen közel a házhoz. Még most is emlékszem azokra a nyári napokra, amikor az árnyékában üldögéltek a szüleim és a nagyszüleim, mi pedig az unokanővéremmel körülöttük rohangáltunk. Áldott emlékek ezek a gyerekkoromból.

Abból az időből, amikor az időnek egészen más befolyása volt a mindennapjaim megélésére. Hiszen mindig volt belőle elég. Gyerekként az évek múlása egészen más mérföldkövek mentén zajlik: például amikor elkezdenek kiesni a fogaink, és elindulunk az iskolába. Színes mindennapok ezek, amelyek mindig hoznak valami újdonságot. És persze ott vannak a szürke hétköznapok és a betegeskedéssel töltött idők is.

Talán az a képességünk hozza az idő megélésében a változást, hogy amikor idősebbek leszünk, a teendőink sokasága közepette elkezdjük elhagyni azokat az időigényes mozzanatokat, mint például azt, hogy megállunk, és percekig csodálunk valami egészen lényegtelen, mások számára talán teljesen elhanyagolható részletet.

Észrevettem, hogy amióta figyelek azokra a ciklusokra, amelyek a lineáris időn kívül működnek, elkezdtem megtapasztalni egy egészen más jellegű időt. A görögöknek erre még szavuk is van: úgy hívják, kairosz. Az idő, amelyben az élet minőségi megélése van a fókuszban. Az idő, amelyben a véletlen egybeesések vezetnek. Amelyben van helye a mítoszoknak, meséknek, álmoknak és annak az igénynek, hogy meghallgassuk őket.

Sokat olvasok. Még most is. Mert bár nekem sincs több időm, de már több mint húsz éve tudatosan odafigyelek arra, hogy mire használom azt, ami van. Nem nézek tévét, nem hallgatom a reklámokat, napi öt percnél többet nem töltök a közösségi médián, és mindig gondosan megválasztom, mire fordítom az energiámat.

Egy számomra eddig ismeretlen írónő, Elif Shafak az, akinek a könyveit most olvasom, és amikor nem tudok olvasni, akkor hangoskönyvben hallgatom őket. Amikor a kislányomért sétálok az iskolába, vagy amikor este már fáradt a szemem, és nem esik jól erős fénynél olvasni.

A könyv, amelyből most részleteket szeretnék megosztani veletek, a fákról szól. De Elif Shafak-hoz hűen annál sokkal többről is. Mély témákat érint, amelyekhez az ember gyakran félve nyúl, és amelyekről nem szívesen hall: mint az erőszak, a generációs trauma vagy az elhallgatott családi titkok, amelyek megkeserítik a gyermekek életét.

Az Az eltűnt fák szigete történetének mesélője egy fügefa. Egy élőlény, aki mindenkinél többet látott és élt meg. Valaki, aki mindenkinél idősebb, mégsem fölényes. Valaki, aki szemlélődik, jelen van és megfigyel. Valaki, aki körül zajlanak az események. Valaki, aki szintén része mindennek, aki szintén sérül, aki szintén meghal, mégis emlékszik az előző életére. Valaki, aki szenved az emberi önzéstől, mégsem szűnik meg mélyen érezni vagy kapcsolódni.

Amivel én magam is játszom a szülői gondoskodás és önmagam megértése terén, az a perspektívaváltás. Igyekszem gyakorolni annak a szabadságát és frissességét, hogy feszült helyzetekben képes legyek nem olyan személyesen venni azt, ami történik. Azt, ami elhangzik.

A válaszok helyett sokkal kíváncsibb lettem a jól megfogalmazott kérdések által hozott lehetőségekre. Arra, hogyan lehet kiteljesíteni azt a figyelmet, amellyel meghallhatom a szavakkal ki nem mondott, lényeges tartalmat. Meghallani a segélykérést egy hiszti mögött. Észrevenni azt, ami működik a káosz közepén. Lehorgonyozni magam a biztonság érzetében.

Azzal kísérletezem, hogy vajon a szavakon túl hogyan kommunikálhat az ember sokkal hatékonyabban.

Ezt a rejtett nyelvezetet figyeltem meg az Ashtanga Jóga Sorozatokban és tanítom a Jóga Energetika Online Tanfolyamon, vagy az inuitív kifejeződésekben rejlő nagyszerű bölcsességet, amit hajlamosak vagyunk sokszor önmagunkon kívül keresni.

A Folyékony Test Jógája Online Tanfolyamban fákat is rajzolunk, mint kiegészítő művészetterápiás eszköz a saját idegredndszerünk egyedi működésének megértse végett. Ennek a belső munkának is nagyszerű kiegészítője lehet az amit most megosztok itt. Illetve amiről a fügefa mesél a könyveben. Hogy az ember karaktere világosan meghatározható abból, hogy mit vesz észre először egy fán: a lombját, a törzsét vagy a gyökerét? Ha kíváncsi vagy, hallgasd meg a csatolt hanganyagot:

A márciusi szűz telihold és holdfogyatkozás kapcsán arra hívlak, hogy figyelj! Vedd észre a kronosz, vagyis a lineáris idő és a kairosz, vagyis a ciklikus idő tanításait az életedben!

Vajon mi az a minőség amit szeretnél lehorgonyozni ezen a teliholdas éjszakén?

Hallgasd meg a Világfa történetét a könyvből! Inspirálódj! Kezdeményezz fákról szóló beszélgetéseket! Naplózz!

Ha szeretnél kilakaítani otthoni jóga gyakorlást vagy megszilárdítani azt ami jelenleg van, szeretettel ajánlom az Online Tanfolyamaim. Ha még nem ismered, kezd a Jóga Energetika és a Folyékony Test Jógája Online Tanfolyamaimmal, amelyekhez jelenleg ingyenes hozzáférést biztosítok. Megtalálod őket az Online Boltban!

Sat Nam,

Viki

Ha ezt a cikket inspirálónak találod és ismersz valakit akinek szintén tetszene, kérlek küldd tovább!