Egyetlen lélegzet mindent megváltoztathat

“A napokban az első osztályos kislányunk, iskolába indulás előtt kiborult azon, hogy a ruha amit ráadtam olyan kényelmetlen, hogy szinte fojtogatja. Mindezt akkor bejelentve, mikor már épp kiléptünk volna az ajtón. Már késésben voltunk és éreztem, hogy már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy kiboruljak. Valami csoda folytán azonban ahelyett, hogy elkezdtem volna kiselőadást tartani arról, hogy a reggeli készülődésre szánt idő hogyan folyt ki a kezünk közül, a csendet választottam.

Azzal, hogy hallgattam, megváltoztattam a pillanat lendületét. Tér született, amiben a lehetőség megjelent, amit az Édesapja meg is ragadott. Nyugodt hangon szólt hozzá, kedvesen biztosítva őt afelől, hogy találunk akkor egy másik ruhadarabot. Stabil volt és földelt. Erőt sugárzott, szeretetet és elfogadást. Abban a pillanatban, nemcsak a lányunkba tért vissza a nyugalom, de a bennem élő sérült gyermek is gyógyult.

A csend gyógyító teret teremtett és a benne megszülető érző jelenlét megújította a nézőpontomat.

Abban a pillanatban semmi nagy nem változott.
De valami apró és erőteljes nyílt meg.
Újra érezni tudtam önmagam.
Egy lélegzeten múlt az egész. Egy pillanaton, ami a túlélésből a választás felé mozdított. A berögzült minták szolgai ismétléséből, a saját életem alakításának a szabadságába.”