A kéz amely a bölcsőt ringatja…-10.Hátradőlve

…a világot is igazgatja.

10: Hátradőlve: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.

Az egyik kedvenc távol keleti történetem egy mesterről szól akinek az érkezését már alig várják egy faluban. Mikor megérkezik a gyerekek körbe táncolják, az emberek mosolyognak és étellel és hellyel kínálják. Majd elé járulnak és mindenki elmondja miben kérik a gyógyító mester segítségét. Híre a falu végében élő asszonyhoz is elér, aki egyedül él és nyomorúságban. Mikor a mester útjára indul az ő háza előtt is elsétál. Az asszony kint ül a háza előtti padon és már alig várja hogy megszólítsa a mestert: “Hallottam a sok csodálatos gyógyulásról ami a te érdemed! Kérlek gyógyíts meg engem is!”

A mester kedvesen felé fordul és így szól: “Mit tanultál a betegségedtől?”

Erre az asszony felháborodik: “Mégis mit tanulhattam volna? Hiszen szegény vagyok, nyomorék vagyok, itt élek a falu szélén, mert olyan csúnya vagyok a betegségemtől hogy az emberek elkerülnek és a gyerekek félnek tőlem! Mégis mit tanulhattam volna?”

A mester mindezt hallván lehajtja a fejét és csak hallgat. Majd az asszonyra néz és így szól: “Nem tudlak meggyógyítani.”

Az asszony nem hisz a fülének és magából kikelve így kiabál: “Mégis miért nem?”

“Mert-“…-feleli a mester “…nem tanultál semmit a betegségedből. Mindennek oka és célja van, nem vehetem el tőled azt amitől a legtöbbet kaphatod.”

Ez a történet mindig elgondolkoztat mikor beteg vagyok és a gyógyulás csak nem jön. Mi az amit még tanulnom kell? Hol van elrejtve az áldás ebben a helyzetben?

Hátradőlök ahelyett hogy előrefeszülnék.

A megértés a csendes befogadó térben születik.