Csak tíz perc töretlen figyelem naponta, ami képes mindent megváltoztatni. Az ahogy elköszönünk egymástól és az ahogy fogadjuk egymást a külön töltött idő után meghatározó. De vajon képesek vagyunk-e tíz percet adni egymásnak úgy, hogy közben semmi mással nem foglalkozunk közben?
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem egyre nehezebben megy. Főleg az óvodai szünetek alatt és mikor hosszú hetekre össze vagyunk zárva betegség miatt. Pedig ezek azok az alkalmak, amikor leginkább szükség lenne arra, hogy kapcsolódjunk.
Kitaláltam hát pár olyan “protokollt” amihez igyekszem tartani magam. Például azt, hogy reggel 8 előtt és este 8 után már nem használom a telefonom és semmi más egyéb digitális eszközt. Szeretnék egy olyan napot is beiktatni a hétbe, amikor egyáltalán nem használom a digitális dolgaim.
Nehéz, mert így tanulok, ezeken az eszközökön olvasok és így tartom a kapcsolatot a világgal.
Azon tűnődőm, hogy vajon mi az ami a személyes jólétünket leginkább befolyásolja? Mi az ami leginkább segítségünkre van a szociális hálónkon esett lyukak befoltozásában? Az a világ, amihez kapcsolódni igyekszünk a digitális vívmányaink által, vagy a világ -kéznyújtásnyira- ami mindig a rendelkezésünkre áll?
viktoria maczo 