Kedvesem!
Kíváncsi vagyok a tapasztalataidra a tegnapi gyakorlattal kapcsolatban! Vajon mennyire érezted magadénak a feladatot, hogy megfogalmazd a saját imád? Az ima szóval összekapcsolódó asszociációink sokunkat a valláshoz vezetnek, a nyugati emberek spirituális gyakorlatához, aminek sajnos nagyon sok visszás zengése is van.
Én vallásosan lettem nevelve, de a húszas éveimben elfordultam a katolikus egyháztól, és a rendszeres miselátogatástól, mert nem találtam olyan válaszokat amelyek kielégítőek lettek volna számomra. (Aztán Édesanyám halála után újra visszatértem, de már egy egészen más szemléletmóddal, de ez egy másik történet, majd egyszer ezt is elmesélem!)
Keresgéltem. Így találtam rá egy szép napon a buddhizmusra és nagy lelkesedéssel elkezdtem elmerülni ezekben a tanításokban. Örömmel tapasztaltam, hogy számtalan olyan működőképes megoldást kaptam, amelyek megtámogattak a belső békém helyreállításában. Tetszett az, hogy nem éreztem azt hogy bármi “kötelező” lenne. A szigorú szabályok és betartandó parancsolatok helyett életvezetési tanácsokat kaptam.
Több mint tíz éve gyakorlom azt a meditációt (Vippassana) amit Új-Zélandon, Waiheke szigetén, Onetangi kis közösségi házába járva sajátítottam el. Aztán később az utazásaim során, amikor csak tehettem részt vettem beavatásokon és közös üléseken!
Ezzel a csodálatos meditációs gyakorlattal szeretnélek a mai napon megismertetni téged is!
Ha szeretnél velem tartani, akkor a mai alkalomhoz tartozó hanganyagot a Tagsági Felületen a szeptember hónapnál találod!
Légy jól, élj forrásokban gazdagon!
Szeretettel: Viki
viktoria maczo 