Sok kultúrában a Napot tisztelték. Az Ashtanga jógában a Napüdvözlettel kezdjük a gyakorlásunk. Az ősi Inkák úgy gondolták, hogy a fény az égen abból a mindent magába foglaló eredendő fényből árad ami minden létezőt áthat és körülvesz. Az égbolt azonban eltakarja ezt és csak a rajta keletkező résen át kaphatunk ebből az éltető forrásból.

Számomra a Naperő jelképezi mindazokat akik pozitívan befolyásolják az életem. Mindazok akiktől tanulhatok, mindazok akik a saját példájukon keresztül mutatják az utat. Mindazok akik szeretettel, bölcsességgel és biztos kezekkel vezetnek.

Azok akik olyan eszközökkel segítik és gazdagítják életem amelyek támogatnak életutam és személyiségem teljesebb kibontakoztatásában.

Leültem, hogy írjak egy cikket a Kriston Adrival való beszélgetésünkhöz. Aztán eszembe jutott, hogy réges-régen, még abban az időben mikor együtt tanítottunk a Purnamban és a YogaTree-ben készítettem már egy cikket Adrival!

Gondoltam jó ötlet ránézni erre a cikkre. Így történt, hogy elkalandoztam Adri FB oldalára, ahol magával ragadtak a postok – az írások, videók és megosztások – az elmúlt évekből amelyekben én magam visszavonultan, a szociális hálótól és egyéb külső számomra zavarónak ítélt hírforrástól éltem.

Miért? Szerettem volna megélni az anyaságot…

Talán annak a kérdésnek a megválaszolási vágyával, amit Adri tett fel nekem mikor meglátogatott minket kislányom születése után: “Milyen érzés Anyának lenni?” Akkor emlékszem nem tudtam igazán mélyen szántó választ adni erre a kérdésre mint annyit, hogy “Nagyon jó!” Fél éves volt akkor a kislányom. A találkozásunk és az a kellemes tavaszi napsütésben tett frissítő és inspiráló séta még a pandémia ideje előtt történt. Amikor az Anyaság megélésnek a boldogsággal teli arcát ismertem csak.

Adri emlékszem felajánlott nekem egy lehetséges választ a kérdésre amit feltett: “Az anyaság olyan, mint egy hullámvasút…legalább is a nővérem szerint!” – mondta és ebben is maradtunk, gyorsan más témákra terelődött a szó közöttünk.

Adival való személyes megismerkedésem előtt emlékszem elolvastam az akkori Purnam oldalán közzétett önéletrajzát. Elcsodálkoztam azon, hogy csupán pár sor, amiben egy gyerekkori megéléséről vall. Míg én emlékszem hosszú mondatokban ecseteltem az utam a jóga gyakorlásomról és az Új-Zélandon szerzett tapasztalataimról…

Mindig is tiszteletet és vonzódást váltott ki belőlem a tiszta egyszerűség, a minden kétséget kizáró természetes igazság. Magával ragadó inspiráció volt számomra az a pár sor, mert megéreztem benne a személyiségének az eszenciáját. Azt a rácsodálkozó, gyermeki kíváncsiságot, azt a különleges szemléletmódot, amit a Zen mesterek úgy hívnak “beginner’s mind”, vagyis a kezdő szellem ami sokkal többre képes mint a kiművelt elme, ami hajlamos mohó sóvárgással a végső tudás megszerzésére törekedni.

Több összejövetelen és képzésen is találkoztunk aztán a 2015-18-ig tartó években, sőt Adri megtisztelt a jelenlétével egy általam tartott tanfolyamon is. Olyan nagyon szerettem, ha ott ül a körben ő is! Mert az a lélekerő ami belőle sugárzott, olyan sokat adott. Szerettem a kérdéseit, mert nem mindennapi tartalmak érzékelésének a lehetőségét kutatták. Szerettem a hozzászólásait, mert nem elsősorban a tapasztalatára, hanem a szomatizált belső bölcsességére támaszkodra fogalmazta meg őket.

Adri jelenlétében számomra is érzékelhetőbb volt az a látható mögötti világ, amit jól csak a szívével lát az ember.

Mára, így 5 év távlatából, anyaként sok mélységet és magasságot megélve azon a bizonyos hullámvasúton – az én szenzoraim is változtak. Az embereket nem elsősorban a külsőjük alapján érzékelem, hanem a környezetükkel együtt amiben otthonosan mozognak. Az egészség mércéje jelenleg számomra nem a diéta, amit az ember fogyaszt, hanem a társaság aki körbeveszi és a mindennapos események amelyeknek a részét képezi. Számomra az életben való sikert nem a bankszámlára beáramló – illetve onnan kiáramló számok nagysága mutatja, hanem a képesség aminek a birtokában valaki képes az álmait a valóságba ültetni.

Kriston Adri egy olyan valaki, akinek nemcsak a személyiségét tartom elbűvölőnek, hanem az álmait is amelyeket fáradhatatlan lélekerővel és életigenlő belső ösztönösséggel valósít meg. Szeretem megérezni az a belső tartalmat ami az írásaiból, a közzétett képeiből és elért eredményeiről mesél.

Fogadjátok ti is őt szeretettel és a vele készülő interjú megjelenéséig látogassatok el Kriston Adrienn Vinyasa FLOWer oldalára Adri blogját Audrybody címen találjátok. 

Csak hogy, közelebb legyetek a Naphoz, így a téli hónapokban is!