Gyermekem tanít az egyszerű jelenlét örömére.
Az alapvető igényeim, ösztöneim kielégítéséből származó megelégedettség örömének felismerésére.
Csodálom benne azt, hogy nincs tudatában még az idő szorításának.
Nem hagyja magát siettetni; – nyújtózkodik, ébred, mosolyog, gügyög, kacag, sír, rúg, harap, mar, torzul az arca, majd angyali békesség ül rá, elalszik – mindent a maga tökéletes időzítése szerint.
Tanulom a gyermekem és ő tanul engem.
Tanulok az elemi ösztöneim szerint élni; ösztönös anyává válni.
Édesanyaként tanulom hogyan értelmezhető még és fogalmazható újra a harmónia definiciója.
Tanulom a belém kódolt megfelelési kényszert elengedni.
Tanulom azt, hogyan bonthatóak le a rég berögzült szokásaim.
Tanulom megfogalmazni és újra építeni azt az új embert akivé ezek nélkül a szokások nélkül válhatok.
Tanulom elfogadni és megélni a nőt akivé az anyaság tesz.
Tanulok bátrabb lenni.
Tanulom elviselni az érzést, amikor nem felelek meg az elvárásoknak.
Tanulom, hogyan tudom derüs szívvel elviselni a méltatlankodást és a negatív kritikát.
Édesanyaként tanulok félelem és kétség nélkülivé válni.
Áramolni.
Benne lenni a pillanatban.
Odafigyelni, kapcsolódni, érzékenyen reagálni arra ami van.
Tanulom az ítélkezés mentességet.
Önzetlen szeretet tanulok
Tanulok szavak nélkül vezteni.
Tanulok minden helyzetben relaxálni tudni.
Tanulok valóban látni, valóban érezni, valóban tudni mi a lényeges és mi nem.
Édesanyaként tanulom a büszke és magabiztos létet.
Rugalmasságot, kapcsolódást és gondoskodást tanulok.
Édesanyaként tanulom lezárni magamat. Kiszűrni a zavaró behatásokat, védelmezni a családomat.
Édesanyaként tanulok összebújva aludni.
Édesanyaként bízni tanulok: az ösztöneimben, magamban, a gyermekemben, bennünk mint egység.
Édesanyaként tanulok olyan határozott lenni, amely képessé tesz arra, hogy véghez vigyem azt amit eldöntöttem, mégis rugalmas lenni annyira, hogy ha szükség van rá, bármikor változtatni tudjak azon amit elterveztem.
Mindezt tanulom és ennél többet.