A női lét folyamatos növekedéssel, fejlődéssel jár, ez elkerülhetetlen. A női lélekben lévő kapuk maguktól nyílnak ahogy idősödünk illetve ahogy áthaladunk a női lét beavató folyamatain, ahogy az az első menzesz, vagy első együttlét kapcsán megtörtént, az azonban, hogy ezekkel a megélésekkel mit kezdünk, rajtunk múlik.
A személyes tapasztalatom a női léttel kapcsolatban folyamatosan változik, bővül, mélyül. És ezzel együtt a vele kapcsolatos megéléseim, tapsztalataim eszenciája a láthatóból, a láthattlan felé, az intellektusból a kineztetikus megértés felé halad. Szavakkal nehéz megfogni mit is jelent nőnek lenni. Vagy, hogy milyen egy igazi nő. Mivelhogy véleményem szerint a női lét kiteljesedése nem a számítógép mellett, egy-egy jól megfogalmazott, papirra vetett fogalmazásban keresendő, hanem a személyes együttlétben, a közös tapasztalásban. Értem ez alatt például egy konyhában, főzés közben folytatott beszélgetést, vagy közös kézimunkázást, kötést, szövést, varrást – vagyis képességeink direkt átadását és az e közbeni női bölcsesség szabad áramoltatását. Az olyan együttléteket amikben nem érezzük a szükségét annak, hogy füzetbe jegyzeteket készítsünk mert tudjuk, hogy azt átélve lényünk részévé válik és mindig a rendelkezésünkre áll majd, ha szükségünk lesz rá.
Ennek a gondolatmenetnek a végére érve sejlett fel bennem, hogy milyen sokat is kaptam én a női felmenőimtől az életemben. Azoktól akik közelségükkel, cselekedeteikkel, döntéseikkel példát mutatva terelgettek, tanítottak, alakítottak.
Lendületem, hajlékonyságom, szenvedélyem, alakom formáit és hajam színét az Édesanyámtól örököltem. A türelmem, a figyelmességem, a rendszeretetetem, a toleranciám, a kezem erességét és ügyességét, testem görbületetit és puhaságát az Anyai Nagymamámtól kaptam. A nyersségem, a kritikusságom, azt, hogy néha hagyom eluralkodni a káoszt magamban és magam körül is és annak mégis ura tudok lenni, a nyugtalanságom, a szemeim tüzét és hajam fényét az Apai Nagyanyámtól hoztam.
Aztán ahogy mindezt megfogalmaztam az jutott eszembe, hogy nem lehet teljes a kép a férfiak nélkül, akik ezeknek a nőknek az életét kiegészítették. Édesapám és nagyapáim akik épp olyan hangsúlyosan tettek azzá a nővé aki ma vagyok, mint anyám vagy nagyanyáim. Édesapám akitől a csend és a természet szeretetét örököltem vagy a vonzalmam a jógához. Anyai Nagyapám akitől a meditatív, egyhegyű szemlélődő elmém, a jó stratégiai képességem vagy a kalandra és az új megsimerésére való hajlamom. Vagy a gyermeki kíváncsiságom, az örömre való belső késztetést és az otthonak és a csaladnák a szeretetét amit Apai Nagyapámnak köszönhetek.
És aztán itt vannak a múlt ködébe vesző, azonban annál mélyebb gyökerekből táplálkozó dédanyai örökségek. A gyógyfüvekbe vetett bizalmam, a nőiség gyógyításának igénye, az alaposságom és a maximalizusra való hajlamom Anyai Dédanyámtól. A természet elemeinek tiszteletét, saját testünk gyógyító erőiben való töretlen hitet, a jó fogaim, a rugalmas csontjaim és a zöld szemeim pedig Apai dédanyám hagyott örökül számomra.
Egy nő szerintem akkor teljes, ha a benne lévő mélységeket felfedi és megéli azokat. Aki őszintén engedi magát az élete eseményei által formálni és hajlandó is azokba belehelyezkedni, jelen lenni bennük. Aki tud adni, de mer elfogadni is. Aki már átélt és magába integrált női beavatásokat és azokban képes volt kinyílni. Aki hajlandó volt és mindig is hajlandó lesz arra, hogy újabb és
újabb rétegeket fejtsen le személyisége napos és árnyoldalairól és azokat magába integrálva egyre valódibbá váljon.
Én magam leginkább akkor érzem magam női erőimnek a legteljében amikor engedek magamnak elég időt és teret arra, hogy ne a napi rutin katonás vagy épp a jógikus aszkétikus menetrendnek megfelelően éljem meg a napom, hanem engedem magam áramolni a nap hozta lehetőségekkel, inspirációkkal, öteltekkel. Amikor kétség és szorongás nélkül bízom és engedem, hogy az aznapi megélések minőségei tanítsanak, vezessenek, vigyenek. Amikor el tudom engedni görcsös igyekezetem, hogy kontroláljam az életem eseményeinek a kimenetelét. Amikor képes vagyok elengedni a terveim és hagyom spontán alakulni azt, hogy megvalósuljanak az álmaim. Amikor nem teszek azért, hogy az öröm megjelenjen az épp kihívást vagy épp ellenkezőleg gyönyört okozó életfeladatok, napi teendők elvégzésében, hanem egyszerűen csak hagyom.
Na és te hogyan éled meg magad mint nő? Kik voltak azok a női felmenőid akik aktívan befolyásolták azt, hogy azzá legyél aki ma vagy? És ti férfiak? Milyen egy igazi férfi? Ti hogyan definiáljátok magatok?
Szívesen veszek minden hozzászólást és megosztást!
Szép Decembert!
Viki
Jóga Vikivel 