Tag: gyász

Számomra ez az időszak itt most július végén és augusztus kezdetén egy elengedési folyamat. Nemcsak az újhold közeledte miatt. 11 éve már, hogy ezek a nyárközepi napok hozzák számomra a megemlékezést Édesanyámról akit 2013 július 30-án költözött át a szellemvilágba pontosan 3 nappal a születésnapja előtt.

Ha nem lenne nálam naptár akkor is tudnám bizonyosan hogy közelítek ehhez a kapupillanathoz, amiben egy csapásra minden megváltozott az életemben.

A napokban a kezembe került egy régi fénykép amiben engem tart a kezében. Pár napos lehettem. Nézem a képet és érzem a kapcsolatot vele, a bőre illatát a teste melegét és a szeretetének a ragyogását. Folynak a könnyeim.

Bizonyosan érzem ez életem legnagyobb kihívása: feldolgozni azt, hogy ő nincs már velem.

Mikor Új-Zélandon éltünk azt mesélte nekem, hogy az érintés érzése hiányzott neki a legjobban. Minden más könnyedén felidézhető volt számára. A mosolyom, a lelkesedésem, a történeteim amik mind-mind éltek a képekben és az üzenetekben amiket írtam. De úgy vallotta, hogy a fizikai jelenlét csodáját és azt a kapcsolódást, ami így létrejöhet nem pótolhatja semmi sem.

Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak amit mondott, de mégis velem maradtak a szavai, mert éreztem egyszer fontossak lehetnek majd számomra. Ahogy visszaemlékezem a szavaira, eszembe jut az is mikor azt emlegette, hogy mikor közelít az évfodulója a Nagymamám halálának, mindig nagyon nehéz azokat a napokat átélnie.

Értem már miről beszélt, mert a testemben érzem. És most, hogy én is szembesülök hasonló érzésekkel és jelenségekkel sokat jelent az az őszinteség, amivel megajándékozott akkor, mikor megnyílt kicsit és megosztotta velem a gyászának a súlyát és azt, hogy tudja elviselni azt.

Amióta elkezdtem az életem tudatosan a hold erőihez hangolni, elkezdtem megtapasztalni azt a támogató erőt, aminek a segítségével sikerült megértenem és meggyógyítanom a lelkem egy fontos szegletét, hogy anyává válhassak én magam is.

Amióta a hold erőivel összhangban élek és tervezem a teendőim és teret hagyok azoknak a természetes folyamatoknak amelyeknek az elviselése kihívást jelent számomra, sokkal több belső békét és nyugalmat tapasztalok.

Az elhatárolódás magánya természetesen rendszeresen benéz hozzám az álmatlan éjszakáimon, de amióta képes vagyok megérinteni magamban a dühös és fájdalommal teli részeim egyszeriben több megértés és kevesebb félelem van bennem és körülöttem és még az újhold is ragyogni látszik.

Az Érzelmi Alkímia gyakorlatai amiket megosztottam a tavaszi csoportban és a Forrástár amit folyamatosan frissítek és megújítok, hónapról-hónapra mindazzal az élő tapasztalással amit a saját belső folyamataim feldolgozásának eredménye a legcsodálatosabb gyógyító folyamatokat indította be nálam is.

Köszönöm mindazoknak akik élő kapcsolatban vannak velem, nektek, akik rendszeresen megosztjátok a saját tapasztalataitokat és megéléseiteket velem. Nem csak a csillogó végeket, hanem a nehézségeket és az utat onnan vissza.

Nem állítom azt, hogy feltaláltam a gyász ellenszerét, de abban bizonyos vagyok, hogy az én gyógyulásom, a kitartásom és a céltudatosságom amit abba teszek, hogy megértsem a fájdalmam, mindazoknak az életébe könnyebbséget hoz, akik a közelemben megfordulnak.

Mert nem az áldozata vagyok a történetemnek, hanem a teremtője.

Hiszek abban, hogy az életünk ajándéka lehet az a kegyelem, hogy felszabadítjuk magunkat a generációkon átívelő sérelmekből és abból elixírt készítünk. Mindannyian a magunk összetevőiből, mindannyian a magunk módszereivel.

Én egy lehetséges út térképét osztom meg veletek és a töretlen hitemet, miszerint: “LEHETSÉGES”!

Ezekben a napokban annak a folyamatát élem, hogy tudatosan kérem a belső útmutatásomat, abban hogy terelje vissza hozzám a lelkemnek azokat a parányi részeit amelyek készek újra visszatérni hozzám. Rendszeresen gyújtok gyertyát és töltődöm a fényéből. Mikor elfújom azzal a szándékkal teszem, hogy a fénnyel együtt amit kioltok a bennem lévő fájdalom is csituljon. Szeretek sétálni a természetben, felkeresni szép helyeket és megpihenni egy árnyékos fa, nyugalmat árasztó törzsének dőlve…

A lélek elixírje a rituálé az általuk teremtett szent tér, amiben bármi lehetséges!

Szeretettel veszem a hozzászólásaitok a témához! Nektek mi segíti az elengedés folyamatát? Ha ismerősek vagyok az Érzelmi Alkímia szomatikus gyakorlataival, mi az a mini-és mikro gyakorlat ami átsegít titeket a nehézségeken és kihívásokon amikkel szembesültök?

Nekem nagy segítségemre van az írás is, ha kíváncsi vagy az invokációra amit írtam a fájdalmamhoz, el tudod olvasni azt a Holddal Haladva Tagsági oldalon az Augusztus hónapnál készült bejegyzések egyikében!

Légy jól, légy forrásokban gazdag!

Munay*,

Viki

/*ha nem ismered ezt a szót “Munay=Szeretet” látogass vissza az oldalamra ismét, hamarosan egy újabb post-ban írok majd róla!/