Ciklusharmonizáció a Holddal Haladva – A tavasz első hírnőke

Kedvesem!

Képzeld csak milyen csodára leltem, itt a közelünkben, egy elhagyatott kis ház, elvarázsolt kertjében!

Az egyik kedvenc virágom a hóvirág. A tavasz első hírnöke. A jóisten tenyeréből kiszórt magokból ébredő remény. Képzeljétek csak ez a kislányom jele az óvodában. Ő választotta magának. Nem is választhatott volna jobban. Szívet melengető érzés számomra felfedezni a párhuzamokat azok között a tartalmak között amiket ez kis virág képvisel és ez a számomra világot jelentő kisember napról-napra növekedve kibontakoztat.

Ahogy a Földnek a virágok az ékességei, egy Anya számára a gyermekei. A szépség a támogató erejétől szebb a világ. Minden nap teszek hát azért én magam is, hogy nagyobb harmóniát teremtsek magamban és magam körül. Odafigyelek arra a természetes ciklusra amit a természet diktál. Mert rádöbbentem, minden beszűkülés amit az életemben tapasztalok abból ered, hogy nem engedem felülírni azokat a belső meggyőződéseim amiknél megállapodtam az anyaságom előtt.

Elszakadtam, mert éjszaka sokszor nem aludtam, hanem a gyerekemről gondoskodtam. Elszakadtam, mert mikor pihennem kellett volna mentem és csináltam, megoldottam és elláttam. És mikor mennem kellett volna, fáradt voltam elindulni.

Tudom ezzel nem vagyok egyedül, mert sokkal könnyebb elszakadni ettől a ciklikusságtól, mint vissza találni hozzá. Hiszen ha este van, felkapcsoljuk a villanyt. Ha hideg van befűtünk az otthonunkban és igyekszünk minél kevesebbet kint lenni. Azán váratlanul, egy nap elkezdünk vágyakozni azok után a helyek után, ahol nagyobb a kényelem és több a napsütés.

De vajon mennyivel több örömöt lennénk képesek érezni akkor, ha jelen tudnánk maradni és kíváncsi csodálattal érzékelni a minket körülvevő körülményeket?

Vajon hogyan tudom magamban újra éleszteni a vágyakozást, amit a természet érez az újjászületése hajnalán?

Február. Egy rövid hónap, mégis valahogy ez a hónap tűnik sokszor számomra a leghosszabbnak.

Tudatosan teszek hát azért, hogy ebben a hónapban is megtaláljam azokat a csodákat amiket a természet kínál. Manapság amikor csak tehetem a jógaszőnyeg helyett a természetet választom, mert felfedeztem, hogy számos jógagyakorlatot el tudok végezni séta közben is, kint a friss levegőn.

És bár tényleg rajta vagyok a friss virággal az asztalon, a renddel és a meleg étellel amit készítek a családomnak, mégis nincs az az itthon teremtett harmónia ami felülírná azt amit a természet közelében érezni tudok.

A négy fal között nem érzem lüktetni a talajt a talpam alatt, nem érzem a szél érintését az arcomon. Nem hallom a madarak hangját. Nem tudom megcsodálni a felhők alakzatát az égen.

Ez az átalakulás a napi jógarutinomban már évek óta folyik. Először harcoltam az ellen az érzés ellen, hogy mi lesz ha széthullik az a gondosan megteremtett napi rutin, ami olyan sok stabilitást hozott számomra!? Hogyan fogom megteremteni és fenntartani azt a lelki és fizikai erőnlétet amit a mindennapos jógagyakorlatok hoztak számomra a legnagyobb ajándékkal egyetemben: a szívbéli vágyakozással, hogy egy nap én magam is anya leszek. A jógára teremtett idő tartalékokkal ajándékozott meg aminek a segítségével képes voltam egy gyermeket minden komplikáció nélkül a világra hozni.

A hátam mögött van számos olyan nap, amiben a tanúja lehettem annak, hogy ez a gyermek hogyan alakítja át, nemcsak a napi teendőim listáját hanem azt is, ahogy a tudatosságom terébe hívja azokat a személyiségrészeim is, amelyeknek nem voltam egyáltalán a tisztában.

Találtam számos új gyakorlatot, ami épp olyan hatásos számomra mint a formális, szőnyegen végzett jóga, mégis sokkal egyszerűbben elvégezhető és beilleszthető.

Ezek közé a gyakorlatok közé tartozik a hideg zuhany, amit a nyáron szerettem meg és tettem a mindennapjaim részévé. Ahogy közeledett a hideg idő, azonban visszatértem a langyos, majd a meleg zuhanyhoz, de megtartottam a télen azt, hogy a reggeljeim egy jégkocka elolvasztásával az arcomon kezdjem. Nem zavarnak már össze ezek a megtorpanások egy-egy életadó rutinban mert tudom azt, hogy ezek szükséges szünetjelek akár a zenében, hogy az összkép ne káosz, hanem rend lehessen.

Így engedtem a vágyakozásnak pár napja, hogy újra hideg zuhanyt vegyek! Számomra jelenleg nincs az a légzőgyakorlat vagy jóga gyakorlatsor, ami úgy a helyére tenne mint egy hideg zuhany!

Egy másik gyakorlat ami visszakívánkozott az életembe a tudatos térrendezés, vagy például a napi gyertyagyújtás. Egy szívből megfogalmazott fohász. Egy hálaüzenet. A kézműveskedés bármily formája. A tánc és a zene élvezete.

Már tisztán látom, hogy a hosszú évekig kitartóan gyakorolt meditáció és jóga hozta meg azt a képességet, hogy napközben is képes vagyok elvégezni olyan figyelem összpontosító gyakorlatokat amivel újra tudom hangolni az érzékeim csatornáján keresztül tapasztalt világ intenzitását.

Források birtokában vagyok, amelyekkel gazdagabban élek, mert nem csak a szőnyegen használom azokat, hanem azon túl is!

Szeretettel Ölellek:

Viki