ez a cikk elérhető audio formátumban az Inspiráció Rádióban: itt
A nő attól nő, hogy engedi magát nő-vé válni, folyamatosan átalakulni, változni. Ennek a folyamatnak minden árnyalatával, ellentmondásával és sokszínűségével. A tipikus női tulajdonságok felvállalásával, azoknak az elvetésével és a női lét tipikumainak meghaladásával.
Hiszen mitől is nő a nő? Attól, hogy anyává válik? Attól, hogy tűsarkút hord és festi magát? Attól, hogy csinos ruhákba öltözik? Hiszen mindezek csak szerepek, választások amiket talán nem is maga a nő – az egyén, hanem a környezete alakítja, teszi azzá, ami. Azok a nők akik megengedik maguknak azt a luxust, hogy a reggeleik azzal töltsék, hogy minden szempontból – ruha, smik, stb. – stílusossá tegyék magukat, vajon jól töltik-e az idejüket, összehasonlítva mondjuk azokkal akik kiugranak az ágyból és máris a kezükbe veszik a fakanalat – vagyis a családjuk tagjai fölötti gondoskodást helyezik mindek elé.
A nő akinek családja van, annak számára megszűnik az “én idő”. Az egyedülálló nő viszont folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy önmagát definiálja.
Lehet a nő családos, feleség, elvált asszony, vagy épp nagycsaládos anya, de számára az, hogy ki is ő valójában egy szóval kifejezhető: szolgálat.
Kérdés, hogy melyik a nemesebb út? Szolgálni, vagy harcos amazonokként kiállni magunkért. Szingliként élni és a férfi intelligenciával versenybe szálló magabiztossággal és talpraesettséggel törni előre a mindennapokban, vagy épp anyaként, csendben beérni azzal, hogy a mellettünk élő férfi ragyogásából, a mi hold fényeink is töltekezik kicsit.
A női minőségek torzulásával a férfi minőségek is torzulnak.
De vajon nem mi szerettünk volna kísérletezni, nagyobb szabadságban élni, több lehetőséggel? Mit jelentenek a felcserélődütt szerepek? Kibillenés-e ez a régi idők harmóniájából, ahol a férfi kerriere a hivatása a nőé pedig a családja volt? És ha igen, vajon nem annak érdekében az, hogy valami ennél is jobbat és tökéletesebb harmóniát tapsztalhassunk meg, ahol a férfi úgy látja el a családfő szerepét, hogy közben gyakorlati tapsztalatai vannak arról is, hogy milyen főzni, mosni, takarítani vagy épp a gyerekkel tanulni?!
Emberi minőségünkben rengeteg olyan szerep van amiben megtapasztalhatjuk magunkat. A női létben: leánygyermekként, tiniként, szüleink lányaként, gyermekeink anyjaként, és az ő gyermekeik nagyanyjaként. Lehet hogy mindezek melett testvérei is vagyunk szüleink többi gyermekének, unokatestvére szélesebb családunk tagjainak, majd nagynénikké válunk, s tán még a mostoha anya szerepben is alakíthatunk. Lehetünk munkások, tanulók, főnökök vagy épp besztottak és sorolhatnánk még a rengeteg szerepet amiben akár egy nap felléphetünk és megtapsztalhatjuk önmagunk szélesebb spektrumait.
A bölcs asszony szerepe számomra mindig is az egyik legvonzóbb volt. A nőé aki támogatója, gondozója, segítője és társa az őt keresőknek. A nő akinek az oltalmát mind a gyermek, mind a férfi szívesen keresi, mert ad, de nem követel. Ölelése nem folytogató, szeretete nem beszívó hanem életet adó. Akit mindig körbeleng valamiféle csoda, mert megőrizte magában azt a gyermeki kíváncsiságot, amellyel mindig képes ráCSODÁlkozni az őt körülvevő világra.
Új látásmód szükséges, amelyben nem a hibáink ellen küzdünk és nem a hiányosságainkat próbáljuk görcsösen pótolni, hanem végre büszkén kihúzzuk magunkat és felvállaljuk az erényeinket. Bízva abban, hogy mindannyiunkban ott van a lehetséges potenciál felemelni a másikat.
Kívánom azt mindannyiunknak, tehát, hogy nagyobb megértéssel, kíváncsisággal és megbecsüléssel legyünk képesek egymás felé fordulni. Nőként a női létben, férfiként a férfi létben. Hogy képesek legyünk egymást támogatni olyan új belső minőségek megélése felé ahol a “közös életből” valóban eltűnik az “enyém” és a “tied”. Olyan új belső és külső harmónia felé, amelyben mind a férfi, mind a női élet fontos építőkövei egymást megtámogatva kerülnek egymásra.
Várjuk hát így a tavaszt, élvezzük a napsütést és egymás társaságát!
Namaste,
Viki
Női témában írt cikkeim: A női lét megéléseim és Női titok
Jóga Vikivel 