A Sorsistennők napja: Vízkereszt – Január 6.

Kedveseim!

Ebben az Évben a Ciklusharmonizációs Munkálkodásunkban a kozmikus ciklusokhoz (is) segítek nektek hangolódni azzal, hogy megosztom veletek azokat az “Istennő” ünnepeket és egyéb évkör ciklikusságát tisztelő Föld ünnepeket, amelyek segítenek a női minőséget hangolni illetve összhangba segíteni. Ezt azért teszem, mert úgy érzem Nőként nagy szükségünk van arra a tudatosságra ami megtámogat minket abban, hogy felismerjük magunk egy nagyobb egész részeként, amelyben biztonságot, gyógyulást és támogatást lelhetünk!

Amikor sok évvel ezelőtt belekezdtem én magam is a ciklus harmonizációs munkámba, a kereszténység szimbolikájával sokkal inkább tisztában voltam, mert Anyai Nagymamám ezt ismertette meg velem.

Anci Mama úgy tartotta, hogy bármilyen nagy válságban is van az ember, a Bibliában talál útmutatást arra. Ezért is ajándékozott meg 10 évesen a képes Bibliával – amit mindig nagy örömmel forgattam – és a 21-dik születésnapomra egy vaskos kötettel ami tartalmazta a Szent Írásokat. Csodálatos cirkalmas írásával ezt írta bele nekem:

“Kedves Vikikém! Olvasd ezeket a sorokat alázattal és odafigyeléssel, ha jól megy a sorod találj benne bíztatást, ha rosszul akkor pedig útmutatást arra, hogyan változtass azon.”

Így visszatekintve érzem igazán, milyen sokat kaptam tőle! A képességet a csoda várásra és arra a megingathatatlan hitre, hogy a csodát nem csak várni lehet, hanem megtapasztalni is. Anci mama ajándékozott meg azzal a tudattal, hogy a szent teret nemcsak a templomban találhatjuk meg, hanem azt mi magunk is le tudjuk horgonyozni az otthonunkban épp úgy ahogy a három napkeleti bölcs tette azt az arany, a mirha és a tömjén szakrális kódjaival.

Kutatásaim szerint az “arany” a királyság vagyis a gondolkodás szimbóluma, ha úgy tetszik a megkülönböztető tudás szimbóluma amiről Patanjali a Jóga Szutrák 2.28 versében ír és “viveka khyati” -ként említ. A “mirha” az emberi jótetteket és áldozatkészséget, a “tömjén” pedig a szentséget, az Istenhez szóló imádságot és szeretni akarást jelképezi.

Kíváncsi vagyok te hogy vagy vele, én szeretek játszani a szimbólumokkal! Így nézhetjük úgy is, hogy a “mirha” a Föld, az isteni női minőség, a “tömjén” az Ég, az isteni férfi minőség, az “arany” pedig a Földet az Éggel összekötő, az égi Paradicsomot a Földre lehozó “arannyá vált ólom-ember” szimbóluma!

A patriarchális szemléletnek megfelelő három napkeleti bölcs /Gáspár, Menyhért és Boldizsár/ személyében könnyen felfedezhető az a bölcsesség kód, amely az évezredek során változott ugyan, de épp csak annyira, hogy megtartsa a benne rejlő lebilincselő összefüggéseket!

Úgy tartották, hogy ezen a napon a bennünk és körülöttünk megszülető fény már elég erős és stabil, ezért a Sorsistennőket kérték, hogy az új életet vagyis az új évet megáldják. Sorsistennőkkel több régi tradícióban is találkozhatunk, pl. a görögöknél vagy a keltáknál ahol még a női minőség, női energia sokkal inkább előtérben volt. A három minőségként képviselték: – a fiatal lányt, az anyát és az öreg, bölcs öregasszonyt – a jövőt, a jelent és a múltat vagyis az életörömet, a bőséget és az egészséget.

Anci mama Vízkereszt ünnepén mindig hozott haza friss szentelt vizet, hitt benne, hogy gyógyító, fertötlenítő ereje van és rendszeresen használta az otthonának a megáldására és a tér tisztítására is. Tudomásom szerint a régiek hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő év januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy sokan ekkor szedjük le a karácsonyfát!

Számunkra a mai napban rejlő csoda az éjszaka megindult havazás volt. A korai reggeli sétánk a friss, puha hóban és a szűzhóba készített hóangyalok, amelyek megörökítéséhez fényképezőgép híjján csupán a szívem emlékezetébe vésett boldog pillanatok, a kislányom ragyogó szeme és az örömtől sugárzó arca marad mikor felkiáltott “Nahát!!!, … hogy te is készítettél hóanygalt!!!, …ezt majd én mesélem el Apának! jó?”

Bárhonnan is nézzük, ez a nap az életigenlés, megszentelés és áldás napja, melyhez igazából nincs szükségünk másra, mint tiszta és nyílt szívű önmagunkra!

Te hogy érzed? Nagy örömmel veszem a visszajelzésed! Illetve azt, ha megosztod az írásom valakivel akinek inspirációul szolgálhatnak az itt leírtak!

Szeretettel ölellek:

Viki

(A cikk megírásához inspirációként szolgált: Kovács Gyöngyi Nalini írása)

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.