- Elengedés gyakorlat: https://on.soundcloud.com/AMbVZ
A kéz amely a bölcsőt ringatja a világot is igazgatja.
Édesanyák… és mindazok akik szeretetükkel és odafigyelésükkel egyengetik útunk első lélegzetvételünk óta.
A legnagyobb lecke amit anyaként tanulok az az, hogy képes legyek épp olyan nyugodtan és ritmikusan lélegezni a feszült helyzetekben mint ahogy megtanultam lélegezni a szőnyegen azokban az ászanákban amik kihívást jelentenek, vagy jelentettek.
A légzés maga az élet. Az életben egyetlen biztos van: a folyamatos változás.
A legnagyobb kihívás számomra: – elengedi és megengedni azt ami van. Nem közbelépni, nem kontrolállni, hanem elfogadni. Elfogadni és nem magamra venni azt amit magam körül tapasztalok. Képes lenni arra, hogy megtartsam a belső integritásom a nehéz helyzetekben is.
A napi jóga képessé tesz arra, hogy képes legyek megtalálni a magukkal sodró feszült időken a légzésben való tudatosságom. Mikor feszültek vagyunk sokszor visszafolytjuk a légzésünk. Mintha az élet lüktetése, a napi események és tennivalók könnyed kibontakozása is valamiféle visszafogottságba ütközne. Ilyenkor elkezdjük nehézségként látni a mindennapos kihívásokat. A feszültség félelmet vagy épp dühöt szül bennünk és azt a tévképzetet kezdjük el táplálni hogy valamin változtatnunk kell. A helyzeten, a gyerekünk magaviseletén, esetleg velünk nincs valami rendben ami változtatásért kiált.
De az egyetlen dolog amin változtatunk kell az csupán az, hogy képesek legyünk jelen maradni (és nem menekülni) a nehéz helyzetekből.
Miért? Mert abban a pillanatban, hogy elitéljük azt ami van nem a valóságot látjuk többé, hanem saját tévedésben élő részünk vetítjük a megélt eseménybe. Belelátjunk vagy belemagyarázzuk saját el nem fogadott hibáink, szégyenünk, elfeledett vagy mélyen eltemetett emlékeket amelyekben mélyen sérültünk.
Hogyan gyakoroljuk hát az elengedést/megengedésst?
Tudatosságunkkal kapcsolodva a légzésünkhöz. Az hogy megengedjük azt ami van, nem azt jelenti hogy eggyet is értünk vele. Nem azt jelenti, hogy nem változtatunk rajta, ha szükséges, hanem azt, hogy nem menekülünk a helyzetből. Megengedjük magunknak hogy lélegezzünk és ezzel együtt hogy érezzünk. Átérezzük gyermekünk flusztrációját, a kényelmetlen helyzet által bennünk keltett minden nehéz érzést.
Az elfogadással az erőszakot gyengédség váltja fel. Az elménkből a szívünkbe vándorol a tudatosságunk. Ez az a hely ahol lehetőségünk van átírni azokat a történeteket amik csak fájdalmat szülnek.
Elengedés.
Megengedés.
Kilégzés.
Belégzés.
Gyógyulás.
Jóga Vikivel 