- Elengedés gyakorlat: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A kéz amely a bölcsőt ringatja a világot is igazgatja.
Édesanyák… és mindazok akik szeretetükkel és odafigyelésükkel egyengetik útunk első lélegzetvételünk óta.
A legnagyobb lecke amit anyaként tanulok az az, hogy képes legyek épp olyan nyugodtan és ritmikusan lélegezni a feszült helyzetekben mint ahogy megtanultam lélegezni a szőnyegen azokban az ászanákban amik kihívást jelentenek, vagy jelentettek.
A légzés maga az élet. Az életben egyetlen biztos van: a folyamatos változás.
A legnagyobb kihívás számomra: – elengedi és megengedni azt ami van. Nem közbelépni, nem kontrolállni, hanem elfogadni. Elfogadni és nem magamra venni azt amit magam körül tapasztalok. Képes lenni arra, hogy megtartsam a belső integritásom a nehéz helyzetekben is.
A napi jóga képessé tesz arra, hogy képes legyek megtalálni a magukkal sodró feszült időken a légzésben való tudatosságom. Mikor feszültek vagyunk sokszor visszafolytjuk a légzésünk. Mintha az élet lüktetése, a napi események és tennivalók könnyed kibontakozása is valamiféle visszafogottságba ütközne. Ilyenkor elkezdjük nehézségként látni a mindennapos kihívásokat. A feszültség félelmet vagy épp dühöt szül bennünk és azt a tévképzetet kezdjük el táplálni hogy valamin változtatnunk kell. A helyzeten, a gyerekünk magaviseletén, esetleg velünk nincs valami rendben ami változtatásért kiált.
De az egyetlen dolog amin változtatunk kell az csupán az, hogy képesek legyünk jelen maradni (és nem menekülni) a nehéz helyzetekből.
Miért? Mert abban a pillanatban, hogy elitéljük azt ami van nem a valóságot látjuk többé, hanem saját tévedésben élő részünk vetítjük a megélt eseménybe. Belelátjunk vagy belemagyarázzuk saját el nem fogadott hibáink, szégyenünk, elfeledett vagy mélyen eltemetett emlékeket amelyekben mélyen sérültünk.
Hogyan gyakoroljuk hát az elengedést/megengedésst?
Tudatosságunkkal kapcsolodva a légzésünkhöz. Az hogy megengedjük azt ami van, nem azt jelenti hogy eggyet is értünk vele. Nem azt jelenti, hogy nem változtatunk rajta, ha szükséges, hanem azt, hogy nem menekülünk a helyzetből. Megengedjük magunknak hogy lélegezzünk és ezzel együtt hogy érezzünk. Átérezzük gyermekünk flusztrációját, a kényelmetlen helyzet által bennünk keltett minden nehéz érzést.
Az elfogadással az erőszakot gyengédség váltja fel. Az elménkből a szívünkbe vándorol a tudatosságunk. Ez az a hely ahol lehetőségünk van átírni azokat a történeteket amik csak fájdalmat szülnek.
Elengedés.
Megengedés.
Kilégzés.
Belégzés.
Gyógyulás.
2. A változásra való nyitottság gyakorlata: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Egyénként, vagyis anyává válásom előtt azt gondoltam magamról, meglehetősen rugalmas vagyok. Képes voltam ugyanis egyik napról a másikra átformálni a világnézetem, az étrendem, a környeztem. Új célokat kitűzni magam elé és valóra váltani azokat az álmokat amik elérhetetlennek tűntek elsőre.
Anyaként szembesültem vele, hogy a rugalmasság amit magaménak hittem, látszat csupán.
A gyerekeknek megvan az az adottságuk hogy képesek kihozni belőlünk, és szembesíteni minket mindazzal a belső tartalommal amit tagadni vágyunk. Egyszercsak ott állunk az árnyékainkkal szembesítve. Az árnyékokkal amelyek személyiségünkben rejlő végtelen potenciál. Lehetőség amely legmerészebb álmainkban dereng fel csupán.
Ez a belső tűz el is égethet, füstté válva elveszhet vagy fényes lánggá válva vezethet minket. Rajtunk múlik.
Igyekszem nyitott maradni a változás lehetőségére. Igyekszem együtt áramolni és megragadni a lehetőségeket amelyeket igazán magaménak érzek. Igyekszem mozgásban maradni mégis teljes nyugalomban. Engedem hogy a mozdulatok amelyek folyamatos áramlásban követik egymást megváltoztassanak és ezzel közelebb vigyenek az összhanghoz ami a bennem ébredő harmóniából születik.
3. Biztonság: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Sosem gondoltam volna, hogy a biztonságérzetem az egészséges határok megszabásában találom meg. Anyaként való létezésem egyik legnagyobb felismerése az volt, hogy konfliktuskerülő vagyok. A nézeteltérések azonban a mindennapjaink részei. Így nem maradt más választásom mint hogy szembenézzek ezzel a félelmemmel és feloldjam magamban ezt.
Felismertem, hogy minden nézeteltérés egy remek lehetőség arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Hiszen gyermekeink nem azért érkeztek az életünkbe, hogy magunk képére formáljuk őket.
Tanulom tehát azt a szülői magatartást amely támogató de nem hatalmaskodó. Igyekszem segíteni a lányomnak megfogalmazni a saját igényeit és nem ráerőltetni a magamét. Igyekszem kihasználni a feszült helyzeteket arra, hogy gyakoroljam a tudatos légzést. Igyekszem félelem helyett szeretettel megtölteni a teret magamban és magam körül.
4. A megismerés ereje: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Anyaként ismertem fel, hogy a tökéletes megvalósítása nem a hibák kiküszöbölésével érhető el. Épp ellenkezőleg. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy hibák elkövetése nélkül nem lenne lehetőségünk sem az általunk ismert világ szélesítésére sem önmagunk jobb megismerésére. Mindennek belátása igen sok szenvedéssel járó folyamat számomra aki mindig a legjobbra törekszik.
Anyaként ismertem fel, hogy lágyulnom szükséges. Meg kell tanulnom több együttérzéssel fordulni önmagam felé. A pillanatokat mikor nem vagyok olyan tudatos, figyelmes vagy szeretettel teli – megtanulni nem kiszélesíteni azzal, hogy botlásaim miatt szégyent vagy bűntudatot érezzek.
Honnan jön vajon az a téves elképzelés hogy emberfeletti képességekkel kellene rendelkeznem?
Szülőnek lenni a világ legnehezebb beosztása. A magatartás amit tanúsítunk és nem a szavaink nevelik gyermekeink. Egy együttérző ölelés, egy szeretettel teli tekintet amiben minden fájdalom feloldódik többet ér minden szónál.
A megismerés hozza a maga felismeréseit. A felismerés tudatosságot teremt és ahol a tudatosság ott végtelen lehetőségek nyílnak.
5. Frissesség: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A frissességet én általában a tanulásban találom meg. Véleményem szerint az egyszer megfogalmazott és meg nem valósított álmok sosem járnak le.
Elővettem tehát a 20 éve megkezdett olasz nyelvtudásom és felelevenítettem azt a továbbra is élő szenvedélyt és vonzalmat ami ehhez a nyelvhez húz.
Tapasztalatból tudom, hogy egy új nyelv elsajátítása milyen fantasztikus módon képes kinyitni az emberben kapukat amiknek a létezéséről sem tudott. Új képességek kibontakozása, új barátságok kötése, új helyek megismerése, egy új utazás kezdete ez.
Ma a nyelvórám alatt újra megtapasztalhattam azt a kényelmetlen érzést milyen is az mikor benned van egy történet, egy benyomás, egy élmény, egy gondolat mégsem tudod kifejezni azt szavakkal. Pont mint gyerekként ismerkedve a világgal.
Igyekszem ennek az élménynek a hatását magamban tartani elég sokáig ahhoz, hogy akkor is emlékezzek rá amikor szülőként ott állok feszült helyzetekben a zsigeri reakcióimmal.
Amikor képes vagyok kíváncsi szemlélődéssel fogadni a lehetetlennek tűnő kéréseket, amikor képes vagyok lassítani bár szeretnék gyorsan végezni, amikor képes vagyok hallgatni ahelyett hogy rögtön reagálnék bizonyosságot kapok arra, hogy a napi jógagyakorlásom nem hiábavaló.
Hiszen a hirtelen reakciók megszelídíthetőek. A válasz melyet az erős késztetéseink hatása váltott ki és csak rontott a helyzeten formálható. Számtalan újabb lehetőséget kap az ember.
6. Tökéletlen tökéletességben: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Vannak azok a pillanatok amikor minden olyan könnyen és észrevétlenül a helyére kerül. Amikor nem kell küzdeni csak engedni az eseményeket kibontakozni. Amikor az ember szelíd szemlélője az eseményeknek valahogy minden magától érthetődő.
Egyik nap a héten mikor hazaértünk kislányom mutatott az ujján egy teljesen észrevehetetlen aprócska kis sebet. Majd kijelentette, hogy ő már pedig most nem mos kezet, mert az fájni fog. Elsőre próbáltam meggyőzni észérvekkel, hogy hiszen olyan aprócska az a “seb” nem fog az annyira fájni!
De ezt igen rossz néven vette és a vége sírás lett. Ellenállt, befeszült a kis teste és megmakacsolta magát. Abban a pillanatban valami végtelen nyugalom öntött el. Leguggoltam mellé, átöleltem és azt súgtam a fülébe:”Szeretlek!” és csak öleltem. Lassan lassan a sírás alábbhagyott. A karjait a nyakam köré fonta és az ölembe kéreckedett. Így ültünk némán a kád szélén ebben a tökéletlen tökéletességben. Egyszerűen csak jelen abban ami van.
Ez első alkalmak egyike hogy nem próbáltam megváltoztatni, megjavítani, vagy semmissé tenni azt amit érzek, azt amit vélhetőleg a másik érez. És ezzel a láthatatlan belső mozzanattal minden megváltozott.
Eltűnt minden rossz érzés. Tér és lehetőség nyílt bennem és benne is.
7. Minden visszatér: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Ismertem egy anyát aki ígéretes zenei karriert hagyott ott mikor az első gyermeke megszületett. Mikor kérdeztem azt mondta a zeneszeretetét az éneklésben tudta megélni. A hegedűjét a hangjára cserélte. Mert babát ringatni és ölelni csak két kézzel lehet. És az a kis idő ami itt ott anyaként akad azt könnyebb volt énekhanggal megtölteni mint a hangszerből szóló melódiákkal.
Története velem maradt.
Kislányom az elmúlt reggelek egyikén; feszült, rohanós hangulatom közepette felhívta a figyelmem, hogy “aki szeret az nem siet”. Mintha a Dalai Lámát hallottam volna, amikor arról beszélt, hogy: “nyugodt szívvel is lehet rohanni!”
Elgondolkodtatott.
De jó lenne mindig képesnek lenni a legjobbat adni a legrosszabb pillanatainkban is! Hinni abban, hogy anyaként végső soron a világ sorsát igazgatjuk. És bízni abban, hogy ebben a felelőségteljes helyzetben a legjobb esélyekkel rendelkezünk, hogy egy olyan holnapot álmodjunk gyermekeinknek amiben boldogan ébredhetnek fel.
8. Térkép az érzelmekhez: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
És…Kilégzés.
Ebben a pillanatban nem állok ellen annak ami van. Csak jelen vagyok és engedem a dolgokat kibontakozni a maguk ütemében.
Sokszor “csak” annyi lenne a dolgunk, hogy emlékezzünk erre a nagyszerű igazságra: “A legtöbb szenvedésünk abból adódik, hogy úgy gondoljuk, hogy mindazt ami zavar már rég meg kellett volna oldanunk.”
A föld mélyén szunnyadó magocska nem fél sem a fénytől sem a sötéttől, mert mindkettőt felhasználja a növekedéséhez.
Van, hogy lehetetlennek tűnik számomra az, hogy lassítsak és emlékezzek. Loholok.
De van, hogy képes vagyok meglovagolni az érzelmeim és a gondolataim által vetett hullámokat. Szemlélődöm.
Elhatároztam, hogy azokban a pillanatokban amikor magukkal ragadnak az események; ahelyett, hogy bosszankodnék észreveszem a lehetőségeket benne. Tanulom elengedni magam. Tanulom felépíteni az eszköztáram. Hogy mindig legyen vagy egy felemelő, lelkesítő zene vagy egy szívhez szóló, nagyszerű írás a kezem ügyében.
…ami gyengéden felemel és visz, visz könnyed puhasággal a biztonságos partra. Ahol könnyedén tudok lélegezni.
9. A szándék ereje: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Női gyakorlóként megtanultam, hogyan igazítsam a gyakorlásom a ciklusomhoz. Később az anyaságot megélve megtanultam, hogy kifejezve az őszinte szándékom a mindennapi gyakorlásra olyan tanításokat kaphatok amelyek enélkül elérhetetlenek lennének.
Pattabhi Jois mindig arra ösztönözte a tanítványait, hogy alapítsanak családot, mert a valódi jóga akkor kezdődik. Csak mosolygott mindig az elme szülte problémákon. A kétségeken amelyeket a gyakorlásban még megfelelően el nem mélyült elme szül.
Gyerek mellett minden megváltozik. A külsőségek háttérbe szorulnak és a belső megélések kerülnek előtérbe. A látható, kézzel fogható, mérhető; sokszor csekély mértékű azonban a láthatatlanban rejlő, egyéb érzékelést és képességeket ébresztő megélések bőségesek.
Felfedeztem hogy a gyakorlásom fejben is el tudom végezni. Az egyes mozgássorozatokhoz tartozó mozdulatokat így is lehet csiszolgatni, a légzést így is lehet hangolni. Felfedeztem, hogy a gyakorlásom el tudom végezni akkor és ott amikor lehetőségem van rá, akkor is ha számtalanszor megszakítanak közben. Akkor is ha számtalanszor újra kell kezdenem. Akkor is ha a körülmények nem ideálisak.
Áldás a pillanat mikor a szőnyegen állhatok. Áldás a légzésbe helyezett tudatosság. A mennyiség nem számít csupán a minőség. A külsőségek nem számítanak csupán a szándék ereje.
Ez az ami képes a választott úton tartani.
10: Hátradőlve: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Az egyik kedvenc távol keleti történetem egy mesterről szól akinek az
érkezését már alig várják egy faluban. Mikor megérkezik a gyerekek
körbetáncolják, az emberek mosolyognak és étellel és hellyel kínálják. Majd elé
járulnak és mindenki elmondja miben kérik a gyógyító mester segítségét. Híre a
falu végében élő asszonyhoz is elér, aki egyedül él és nyomorúságban. Mikor a
mester útjára indul az ő háza előtt is elsétál. Az asszony kint ül a háza
előtti padon és már alig várja hogy megszólítsa a mestert: “Hallottam a
sok csodálatos gyógyulásról ami a te érdemed! Kérlek gyógyíts meg engem
is!”
A mester kedvesen felé fordul és így szól: “Mit tanultál a
betegségedtől?”
Erre az asszony felháborodik: “Mégis mit tanulhattam volna? Hiszen
szegény vagyok, nyomorék vagyok, itt élek a falu szélén, mert olyan csúnya
vagyok a betegségemtől hogy az emberek elkerülnek és a gyerekek félnek tőlem!
Mégis mit tanulhattam volna?”
A mester mindezt hallván lehajtja a fejét és csak hallgat. Majd az asszonyra
néz és így szól: “Nem tudlak meggyógyítani.”
Az asszony nem hisz a fülének és magából kikelve így kiabál: “Mégis
miért nem?”
“Mert-“…-feleli a mester “…nem tanultál semmit a
betegségedből. Mindennek oka és célja van, nem vehetem el tőled azt amitől a
legtöbbet kaphatod.”
Ez a történet mindig elgondolkoztat mikor beteg vagyok és a gyógyulás csak nem jön. Mi az amit még tanulnom kell? Hol van elrejtve az áldás ebben a helyzetben?
Hátradőlök ahelyett hogy előrefeszülnék. A megértés a csendes befogadó térben születik.
11. Inspiráció:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Inspirációt merítek a szépségből. Észreveszem és értékelem mindazt amim van. Itt. Most. Ebben a pillanatban.
Manapság az emberek szeretnek mindent számokkal és adatokkal kifejezni, véleményük igazságát ezzel alátámasztani.
A napokban elkezdtem felfedezni magamban egy egészen más jellegű motivációt. Amit minden bizonnyal az anyaság hozott. Örömmel veszem észre magamban az ébredő képességet arra, hogy a tökéletesség elébe a kapcsolódást helyezem.
Kapcsolódást a természettel, a véget nem érő házimunka felett. Egy séta az ébredő tavasz rügyező fái között jelenleg jobban feltölt mint a rend amit az otthonomban teremtek.
Kapcsolódást a belső indíttatásaimmal, azok helyett a kötelezően elvégzendő feladatok helyett amelyek kikötése az elmém szüleménye. Írok. Végre és újra megint. Hallgatózom befelé és reagálok a megérzéseimre.
És mindenek felett előtérbe helyezem a kapcsolódást a gyermekemmel mikor számomra érhetetlen módon hisztizik. Nem akarok már menekülni a kínos és kényelmetlen helyzetekből, mert felismertem: “amikor a gyermekem rosszalkodik, nyafog vagy kitörő érzelmek árasztják el akkor van a leginkább szüksége arra, hogy ott legyen mellette valaki aki nem ítélkezik, nem kritizál, nem próbálja elvenni tőle vagy semmissé tenni a személyes megéléseit. Egyszerűen csak, minden feltétel nélkül elfogadja őt és a helyzetet.”
Vajon mennyiben változna meg a minket körülvevő világ, ha mindannyiunk megkaphatná ezt a támogatást kríziseink közepette?
12. Időzített figyelmesség:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Egy új szokás kialakításán vagyok. Napi négy alkalommal jelez a telefonomon egy időzítő. Arra figyelmeztet, hogy egy pillanatra hagyjam abba azt amit épp csinálok és figyeljek befelé.
Oly kedvesen érdeklődve a saját hogylétem felől, ahogy egy kedves barátommal tenném.
Hogy érzem magam ebben a pillanatban? Milyen a légzésem? Milyen belső képek vannak bennem? Milyen érzetek/érzelmek? Milyen gondolatok?
Anyaként az ember hamar rááll arra, hogy adjon bármiféle köszönet elvárása nélkül. Hiszen nincs is szebben megfogalmazott üzenet, mint mikor az ember mosolyogni látja a gyermekét. Mikor tudja, hogy mindaz amit tesz, az egészségét szolgálja szeretteinek.
Egyszer azonban eljön a nap mikor az ember felismeri, a szolgálatkészsége közepette; teljesen megfeledkezett magáról. És ennek meg is volt a maga helye. Ahogy annak is jó helyet és teret teremteni,- ahogy gyermekünk lassan növekszik – hogy lassanként újra vitalitással töltsük fel életünk elhanyagolt részleteit.
Én most naponta többször is kíváncsian odafordulok belső megéléseim tárháza felé és hálával telve ismerkedem az emberrel, aki lányból asszonnyá, nőből anyává lett.
13. Belső alkímia: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Azt az érző tudatosságot használom amit a szőnyegen ismertem meg. A jógaszőnyeg az én laboratóriumom. Ezen kísérletezem ki a belső alkímiám gyakorlatait amelyeket aztán a mindennapjaiba is igyekszem integrálni.
Jelenleg azzal kísérletezek, hogyan tudok olyan figyelmességet kifejleszteni magamban, ami megtámogat engem a nehéz helyzetekben.
Felismertem, hogy nagyon szigorú vagyok magammal. Felismertem, hogy a belső párbeszéd ami bennem zajlik feszült helyzetekben nem a hasznomat szolgálja. De felismertem az erőt és a bölcsességet is ami segít abban, hogy életem pillanatainak tudatos teremtőjeként átírjam ezeket a hibás programokat magamban.
Nem könnyű! Sokszor hibázok ahogy mindazok akik a járatlan utat választják. Azonban néhányszor már képes voltam arra, hogy a kíméletlen kritikám kedves érdeklődésre cseréljem. És ez felemelő érzés volt!
Ebből építkezem hát, ebből az élményből merítek. Tudom, hogy képes vagyok rá! Teljes bizonyossággal és hittel önmagamban igyekszem békességet teremteni a mindennapjaimban.
14. Stop gyakorlat: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Megpróbáltál-e valaha egyszerre több dolgot is elvégezni? Mondjuk autóvezetés közben megírni egy üzenetet? Vagy főzés közben ellátni a gyermeked? Vagy dolgozni a számítógépeden miközben valaki beszél hozzád?
Milyen sikerrel? Hol nagyobb, hol kisebb?
Valójában senki sem képes egyszerre több dolgot csinálni. Aki mesteri fokra emeli azonban ezt a képességét, az csupán nagyon gyorsan tud váltani és egymással párhuzamosan megannyi dolgot elvégezni gyors egymás utánjában.
De vajon valóban szükséges versenyt futni az idővel, vagy a több dolog elvégzése egy időben egy olyan szükségtelen és minden emberi képességet felülmúló elvárás amivel valójában mi nehezítjük csak meg önmagunk dolgát?
Részemről engem végtelenül kifáraszt ha hiszek abban, hogy a napjaim értékessége az elvégzett dolgok számától függ.
Jelenleg azt részesítem előnyben ha képes vagyok egyszerre egy dolgot a maga teljességében elvégezni. Teljes figyelemmel és teljes test-tudatosságommal. Így valahogy minden feladatom sokkal könnyebben elvégzem.
15. Ami igazán számít: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Nézem a lányom és elbűvöl ahogy az élet apró dolgaiban örömét leli.
Ahogy önfeledt kacagás tör ki belőle öltözködés közben amikor belegabalyodik a pulóverébe. Vagy amikor a harisnyanadrág rossz irányba tekeredik a lábán.
Csodálom őt ezért, mert ezek azok a pillanatok amikor én inkább bosszankodom és idővesztegetésnek tartom az öltözködéssel eltöltött, szükségesnél hosszabb időt.
De a napokban döbbentem rá, hogy a boldogság titka nem más, mint minden pillanatban emlékezni arra, hogy mi az ami igazán számít!
Az élet egyszerű igazságainak egy mesterével élek. Minden nap tanulok valami újat tőle.
Szerencsés vagyok. Tudom. Erre is érdemes emlékeznem.
16. Radikálisan máshogy: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Azt mondják a bölcsek, hogy a leghatásosabb jógagyakorlat az amikor a saját ösztöneinkkel szállunk szembe.
Erre rengeteg remek lehetőség kínálkozik szülőként. Igyekszem erre emlékeztetni magam, amikor egy elhúzódó betegség kapcsán nincs lehetőségem a napi, szőnyegen eltöltött ászana gyakorlásra.
Ezekben a napokban marad, ez a pillanat, ez az itt és most, ez amiben benne vagyok, ami tapasztalok és nem az amelyikbe elvágyódok. Ezekben a napokban a gyakorlásom abból áll, hogy képessé tegyem magam arra, hogy jelen maradjak azokkal az érzésekkel és gondolatokkal amelyeket egy nehéz helyzet szül. Hogy képessé tegyem magam arra, hogy átlélegezzem magam a kríziseken és nem visszafojtott lélegzettel várjam mikor érnek végre véget?!
Anyaként, a mindennapok teendőit megélve csiszolgatom a képességem arra, hogy befogadóbb legyek. Megértőbb legyek. Kedvesebb. Nemcsak a szeretteimmel, hanem önmagammal is.
17. Utánozhatatlanul egyedi:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Eljön a nap amikor mindaz ami egykor nehézség volt könnyen megy már. Legalábbis a gyerekek életében a fejlődés magától érthetődő.
Lányom első éveiben,- amikor a változás, képességei sokszínűségének hihetetlen gyorsasággal való kibontakozása mindennapjaim része volt:- akkor valahogy jobban ment a kis dolgokban lelt örömöm megélése.
Ezért újra és újra emlékeztetem magam, hogy megéljem az apró dolgok csodáit:
Hálás szívvel figyelem a lányom a játszótéren, ahogy könnyed eleganciával mássza meg az egykor kihívást jelentő mászókát. Vagy ahogy hajtja a biciklit, löki magát a hintán.
Amikor képes vagyok meglátni a mindennapok rejtett szépségeit; magamban is felfedezem az élet éltető lenyomatait.
Bölcsességet, ami tegnap még nem fedte fel magát. Egy új nevető ráncot a szemem körül. Az életbe vetett bizalmam, amely minden egyes nehézség leküzdése után erősödik bennem. Bátorságot, önbizalmat, belső békét.
18. Nyilvánvaló Értékrendszer: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Figyelem az anyákat magam körül. Észre veszem a mozdulataikban a fáradságot amely engem is sokszor átjár. Az értékrendszert ami nyilvánvalóvá válik az öltözködésben és az apró részletekben.
Ami a leginkább szembetűnő, minden külsőség mögött a szándék ereje amivel a megélt valóságunk alakíthatjuk.
Nekem jelenleg szándékomban áll az eszköztáram szélesíteni amely a segítségemre szolgál a feszült helyzetekben.
Igyekszem a napjaimba beépíteni a légzés-és testtudatosságot. Jelenleg nincs lehetőségem a napjaimból órákat kiragadni a jógámra és a meditációs gyakorlataimra.
Amire viszont lehetőségem van az az, hogy mindaz amit fontosnak tartok beleszőjem a hétköznapi teendőimbe, a mozdulataimba, a tudatosságba amivel a világot szemlélem magamban és magam körül.
19. Az éneklés ereje:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Amikor a lányomat pár hónaposan, először vittem a kötelező oltást beadatni, nagyon féltem. Minden anya átérzi a pillanatot, amikor gyermekünknek át kell élnie egy-egy sorsfeladatát és a vele járó intenzív válaszreakciókat és érzelmeket.
Akkor a gyerekorvos azt mondta nekem: ” Anyuka maradjon nyugodt, mert akkor a baba is az marad!” – aztán még azt is hozzátette, hogy mikor adja be az injekciót én finoman, csendesen a kisbabám füléhez hajolva énekeljem neki azt a dalt ami mindig megnyugtatja!
Teljesen felkavart és felzaklatott ez az akkor számomra teljesen elképzelhetetlen készség gyakorlatban való megvalósítása. A szívem mélyén éreztem az igazságát, tudtam és magam is tapasztaltam egy-egy kedves dal megnyugtató erejét, de az, hogy én megőrizzem a nyugalmam miközben a gyermekem sikít teljesen valószerűtlen volt számomra.
Jelenleg most, hogy lányom négy és fél éves kezdek eljutni oda, hogy képes legyek arra hogy szétválasszam az engem ért múltbeli sérelmeket és rossz emlékeket a jelen pillanatban megélt valóságtól. Már tudok énekelni mikor tudom azért sír mert fáradt, vagy mert kinézett magának egy ezredik játékot (általában babát) a boltban amit nem vettünk meg.
Ma már tapasztalatból tudom, hogy az én nyugalmam Anyaként az egész családom jólétét befolyásolja.
20. A közösség ereje: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A legtöbb érzelmi eredetű fájdalmunk a közösség által kapjuk. A családunktól, barátainktól, azoktól akik számítanak.
Azonban a valódi gyógyulást is csak a közösségben tapasztalhatjuk meg. Abban a közösségben amely tiszta tükörként szolgál. Tükörként, amelyben megláthatjuk sérelmeink de nem csak azokat, hanem kiválóságaink is melyeknek nem mertünk azelőtt hangot, formát adni.
Amikor már nem igyekszünk azon, hogy elrejtsük a hibáink, mikor őszinte kíváncsiság ébred bennünk azzal a reakcióval kapcsolatban amit egy nehéz helyzet kihoz belőlük, jó úton az önelfogadás felé, önismeretünk útján, mérföldkőhöz érünk.
Fontos fordulóponthoz ahova csak így juthattunk el…a közösség ereje által.
21. Új módszer: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A lányom kijelentette, hogy vele csak szépen lehet beszélni! Csak azt érti meg, csak abból hajlandó tanulni. Változtatni dolgokon, ami nekem nem tetszik, csak akkor képes, ha szépen bánok vele.
Négy és fél éves.
Megértettem. Büszke vagyok rá és kicsit azért magamra is, hogy lám azért a hibáim ellenére mégis sikerült a benne lévő érzékenységet és érzelmi intelligenciát támogatva nevelni.
Én ezt nem mondhatom el, hogy megkaptam volna. Az érzékenységem; önbizalomhiánynak volt nevezve és az élénk fantáziám; szükségtelen álmodozó hajlamnak. Ezeknek a gyerekkori félreértéseimnek köszönhetem azt a hajtóerőt ami felébresztette bennem a kutató szellemet.
Amióta az eszemet tudom keresek. Kisiskolás koromban egy naplóban gyűjtöttem a lelkesítő idézeteket a könyvekből amiket olvastam. Később intenzíven tanulmányoztam a görög, egyiptomi, kínai és indiai kultúrákat.
Jelenleg az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások lebilincselő eredményeiben merülök el. Tanulmányozom a szomatikus intelligencia mibenlétét. Dolgozom a saját módszeremen amelyben szeretném összehangolni a mozgásterápiát a lélekgyógyászattal. Egy könnyen érthető és használható módszertan kialakítása a célom.
22. A félelem arcai: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Felfedeztem, hogy a félelemnek több arca van. Az összehúzó és visszatartó erőn kívül támogató erő is rejlik benne.
A félelem közismert arca az amikor megijedünk valamitől és menekülni vágyunk a helyzetből.
Azonban amikor kínosan érezzük magunkat vagy egy közelgő esemény vált ki belőlünk hasonló reakciót érdemes elgondolkozunk azon, hogy ez alakalommal vajon nem-e a félelem napos arcával van dolgunk.
Azok a kihívások az életünkben aminek eredményeképpen kiléphetünk komfortzónánk szűk határai közül, vagy ennek eredményeként személyiségünk olyan jegyei öltenek formát bennünk amelyeknek addig nem voltunk tudatában figyelemre méltóak. Ilyen esetben mozgósítjuk azokat a rejtett tartalékokat amelyek segítségével akár életet is menthetünk.
Eszembe jut erről egy családi anekdota ami szerint az Édesapám megállított egy szekeret amit egy megbokrosodott ló húzott pusztán a határozott fellépésével és a tiszta szándékból eredő erejével.
Vajon mennyiben változna az életünk, ha az ilyen és ehhez hasonló élmények után képesek lennénk magunkba olvasztani ezeket az emberfelettinek tűnő képességeket és a mindennapos életben nap-mint nap használni őket?
23. Idő tágító gyakorlat: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Meditálok. Olyan régen tervezem, hogy beillesszem a napomba a reggeli meditációk mellett a délutániakat is. Most végre eljutottam oda, hogy napi kétszer leülök 15 percre. Már két hete. Folytatom, mert örömmel tapasztalom, hogy milyen jó hatással van a stressz tűrő képességemre.
A meditáció gyakorlata valójában elképesztően hasonlatos a gyerekneveléshez. Mikor egy-egy zavaró gondolat felbukkan, csak finoman megérintem a tudatosságommal és aztán a figyelmem visszaterelem a választott horgonyomhoz. Jelenleg a horgonyom vagyis a figyelmem egy mantrához kötöm. Egy szanszkrit szóhoz, melyet hangtalanul ismételek tudatosságom terében.
Az elmúlt évek során számos meditációs technikával kísérleteztem. Minden között a napi jóga és a légzésfigyelés az egyik bevált eszközöm. Remekül működik számomra a számolás, vagy az érzékszervek finomhangolása is.
Most azonban maradok a mantrámnál és nyár végén újra beszámolok a tapasztalataimról! Ez az én időtágító gyakorlatom, mert mikor elvégzem valahogy minden sokkal könnyebben a helyére kerül a nap folyamán.
24. Árnyékommal karöltve: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Az elmúlt napokban reggelenként bal lábbal ébredek. Valahogy nincs kedvem a naphoz. Minden zavar. Legfőképp az, ahogy a helyzetet kezelem.
A mai nap azonban az a felszabadító kérdés jutott az eszembe hogy:”mi lenne akkor ha azt amit érzek nem problémaként élném meg?”
Elgondolkoztam azon, hogy mennyivel boldogabb lennék, ha képes lennék a diszharmóniám épp olyan szívélyességgel fogadni, mint ahogy az örömteli állapotaim.
Ez a felismerés segített abban, hogy elfogadjam azt, hogy az árnyékommal karöltve ébredek! Kihasználom azt a hatalmas lehetőséget, hogy az ítélkezés mentes őszinte figyelem hogyan hoz enyhülést a feszültségre amit magamban tapasztalok.
Mennyivel teljesebb így az élet!
25. Élet igenlő szemlélet: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Ki az aki már kezdte így a gyermekéhez intézett mondanivalóját: “ne legyél már ilyen…”
Ne legyél már ilyen rossz/makacs/ideges/érzékeny…! Ismerős?
Hát igen, ezek azok a belénk rögzült nevelési minták amik a mi életünk is megkeserítették. Miért adjuk hát át ezt a gyermekeinknek? Vajon lehet-e másképp? És ha igen hogyan? Hogy néz ki valójában a feltétlen szeretet és elfogadás?
Anyaként mindannyian igyekszünk a legtöbbet a legjobbat adni a gyermekünknek. Mikor jó passzban vagyunk feltétlenül. De vajon mi van azokkal a pillanatokkal, amikor fáradtak, türelmetlenek és mi magunk is talajt vesztettek vagyunk?
Olyan csodálatosak azok a pillanatok és azok az emlékek amikor személyiségünk legkiteljesedettebb fényében vagyunk képesek ellátni mindennapjaink teendőit!
A gyerekek nem a szavakból értenek hanem a tettekből merítenek. Az ahogy velük viselkedünk az teszi őket azzá az emberré akivé válnak napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre.
Vajon adunk-e gyermekeinknek elég szívből jövő, kétségegektől és félelmektől mentes támogatást? Hiszünk-e benne, hogy azok a készségek és képességek amikkel rendelkeznek az ő különleges, egyszeri és megismételhetetlen személyiségünk szolgálja? Látjuk-e őket a magunk egyedi fényében vagy azzal vagyunk nagyrészt elfoglalva, hogy átformáljuk őket magunk kedvére?
Fejlesztem az eszköztáram azokra a pillanatokra mikor kevésbé vagyok tudatos, szeretettel teli és figyelmes. A legnagyobb siker és boldogság érzése számomra az, amikor képes vagyok megállítani a múltból származó belém égetett negatív minták jelen pillanatra gyakorolt hatását és egy új, friss élet igenlő szemléletre váltani.
26. Mikor a ritmus visszatér: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Amikor meghalt az Édesanyám, egyszerűen megdermedtem a rémületemben, hogy már nincs többé az életemben. Hirtelen csend lett, bennem és körülöttem. Észre sem vettem, mikor pontosan, de egy nap rádöbbentem, hogy kikopott a zenehallgatás az életemből. Ezzel együtt kopott ki a tánc is és az élet apró örömeinek az élvezete.
Az édesanyámmal való kapcsolatom volt életem legnagyobb küzdelme. A legnagyobb kihívás, hogy megtanuljak szeretetteli, szilárd határokat szabni a kapcsolatunkban. De ő volt a legjobb barátom, az inspirációm forrása és a húzóerő is az életemben, akinek mindig meg akartam mutatni a sikereim és akivel meg tudtam osztani a lelkem legmélyebb fájdalmait. Ez az év a gyászom 10. éve. Július végén ment el, a születésnapja előtt 3 nappal.
2018-ban amikor megszületett gyönyörű kislányunk, egy új minőségekkel teli gyógyító útra léptem. Elkezdtem felismerni és elengedni magamban régi mérgező mintákat. És ezzel a mozdulataim egyre szabadabbá váltak. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy táncolok. Zene nélkül de épp oly kecsesen ahogy a fák hajladoznak a könnyű szélben.
Mára már a zene is visszatért az életembe.
27. Kövek: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Egy kis szentélyt készítettem az asztalomra. Egy kedves kis kör alakú csipketerítőre tettem egy vázát, amiben mindig van friss virág. Előtte áll egy kis csengő, aminek a fogója egy táncoló istennőt formáz és amit egy kedves tanítványomtól kaptam. A csengő mögött egy kis szivárvány, amit a kislányom rajzolt nekem. Van egy szép mécsestartóm is itt, amit évekkel ezelőtt egy tehetséges művésznőtől vettem egy karácsonyi vásáron, amin én magam is kiállítottam. És nem utolsó sorban, itt vannak a köveim is!
A féldrágakövek régóta lenyűgöznek és az elmúlt évek során egy kisebb gyűjteményem lett belőlük. Vannak köveim Új-Zélandról és Ausztráliából is. Kedves emlékek és szépséges kő-követek ezek.
Ezek mellett szeretek egyszerű köveket és kavicsokat is gyűjteni. Nyaralások során, vagy mikor úgy érzem le kell hajolnom és fel kell vennem egy kiválasztott kis követ. Így vannak köveim Horvátországból és Olaszországból is, az elmúlt évi utazásból és 20 évvel ezelőttiből is.
Kislányom is előszeretettel gyűjti a köveket. A múlt héten apukájával sétálva a szőlőben gyönyörű köveket találtak! Mivel megtetszett neki a kis szentélyem, úgy döntött ő is készít egyet a szobájában.
Visszatérve a szőlőben való sétához! Ezek egyikéről származik a jelenlegi egyik legkedvesebb kövem: egy obszidián. Gyönyörű!
Arra használom, hogy mikor stabilitásra vágyom a kezembe veszem és magamba fogadom a benne található Föld erőket. És képzeljétek mióta naponta használom sokkal fényesebb lett!
28. A térrendezés ősi művészete: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A térrendezés ősi művészetével először a húszas éveim elején találkoztam. Mindig is nagy örömöm leltem a környezem rendezésében. A rendben és a rendszerben amit magam köré kialakítottam és amit a tanulmányaim során is nagy örömmel alkalmaztam.
Mindig is érzékenyen reagáltam a környezetemben lévő energiákra és lelkesedéssel töltött el amikor először megtapasztaltam, hogy ezeket az energiákat én magam is tudom befolyásolni. Oly módon alakítani, hogy a kedvezőtlen és a nyomasztó, kényelmessé és felemelővé váljon.
Jelenleg az egyik nagy újítás a lakásban, hogy a kislányom sátra ami a nappaliban volt és mindig is a rendetlenség forrása volt, visszakerült a szobájába.
Helyette pedig kialakítottam magamnak (és minden családtagnak aki szeretné használni) egy meditáló sarkot. Egy kis nyugalom szigetét. Teljesen egyszerű. Egy szőnyeg, egy párna, friss virág, gyertya és a dinamikus oltárom. Csodálatos!
Egy előző írásomban említettem, hogy a napi kétszeri meditáció megvalósítása, annak a napi rutinomba való beillesztése az idei nyaram egyik prioritása. Ezzel bővítem a stressz megelőző és az ellene felvértező eszköztáram.
Remekül működik! Mert mikor ide leülök, mindenki tudja, hogy ez számomra fontos és hogy most 15-20 percig én nem vagyok elérhető. Néha odajön hozzám a lányom, az ölembe ül, van hogy odafekszik és elalszik. És olyan is van, hogy az összes plüssjáték beköltözik a meditációs sarokba.
A legjobb az egészben az, hogy akár használatban van ez a sarok akár nem, akár rend van benne akár a régi mivoltát idéző káosz; örömmel, békével és hálával tölti el a szívem amikor csak ránézek.
29. A víz ereje:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Nagyon kacagtam azon amit Édesanyám mondott egyszer nekem! Úgy adta a kezembe az egyik kedvenc könyvem, -amit olyan sokat lapozgattam, olvastam és vittem magammal mindenhova, hogy borítója egészen koszos volt – hogy a borítója ragyogott!
“Hogy csináltad?” – kérdeztem tőle elképedve.
“Egy kis víz csodákra képes!”-mondta.
Hát igen…
Sokszor eszembe jut ez a kis trükk, amit azóta rendszeresen alkalmazok én is a könyvtári és egyéb könyvekkel.
A napokban újra inspirációt merítettem ebből az emlékből! “Nem kell több csak egy kis víz.”
Egy kis víz a szobanövényeknek, egy kis víz a kertben a virágoknak…egy kis víz mikor az ember fáradtnak és elnyűttnek érzi magát… és ez a kis víz új erővel tölti el. Kívül-belül megújítja a testet, felfrissíti az elmét és új lendületet ad.
Sok-sok évvel ezelőtt hallottam, hogy a vizet programozni is lehet. Ki is próbáltam rögtön és azóta is rendszeresen használom. Pozitív gondolatokkal vagy a gyógyító kristályaim erejével töltöm fel a vizem. A szándék erejével kódolom. A szerető szavakkal feltöltött vízből főzött leves sokkal finomabb! Teliholdkor a hold fényére kitett víz mágikus erővel töltődik fel amit a női erők és a belső folyamatok megtámogatására lehet használni.
Nyáron nagy szeretettel készítem el a magam rózsavizét. (Itt elolvashatod egy régebbi írásom a rózsavirág eszencia elkészítéséről.)
Amikor csak tehetem használom a vízpermetjeim amit különböző illó olajokkal készítek el. A tenger mellett pedig örömmel tapasztalatom a sós víz számtalan gyógyító hatását!
30. Hideg zuhany: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Amikor ilyen nagy a forróság a napi meditációs gyakorlataim és teendőim elvégzése mellett nehezen találok energiát a fizikai gyakorlásra is. Helyette szívesebben sétálok inkább egy nagyot vagy biciklizek a kislányommal a hátam mögötti gyerekülésben.
Anyaként megtanultam a fizikai mozgásom úgy alakítani, hogy az tartalmazza a szőnyegen végzett gyakorlásom legfontosabb összetevőit: a tudatos jelenlétét, a légzés és a mozgás koordinációját és a kíváncsi, kísérletező kedvű hozzáállást.
Mindig is kerestem a legegyszerűbb és leghasználhatóbb módszereket az egészség megőrzésére és a belső béke megteremtésére. Ennek kapcsán hosszú évek óta, elsősorban a nyári hónapokban szívesen kísérletezek a hideg vízzel zuhanyozás számos kedvező hatásával.
Most újra lelkesen gyakorlom ezt és tettem a reggeli rutinom részévé. Így könnyebben megy az ébredés mert sokkal éberebbnek és tettre készebbnek tapasztalom magam. A hideg zuhanyok felráznak, élettel és energiával töltenek fel.
Szeretném ezt a rutint az őszi és téli hónapokban is megvalósítani mert mikor így indul a nap, könnyebben visszatalálok az összhanghoz magamban és teremtem meg azt magam körül.
31. A jó nyaralás ismérve: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Számomra a jó nyaralás ismérve, hogy elveszítem a időérzékem. Ezzel együtt -egy hosszabb nyaralás során- kivesznek a mindennapjaimból a “kell”-ek és a “muszáj”-ok is.
Figyelem a lányom, ahogy jelen van élete kalandos mozzanataiban. Minden érzékszervével és kis testének minden porcikájával teljes összhangban, benne az itt és mostban.
Ilyenkor visszatalálok az élet legegyszerűbb örömeinek és szükségleteinek élvezetéhez én magam is. Az elhagyott időérzet csodás, végtelenített terében azt élvezem ami van. Nem sietek, nincsenek elvárásaim és ebből kifolyólag csalódni sem csalódom. Ami van az úgy jó ahogy van. Ezt nyugtázza az is amikor a nap végén, a csillagos éjszaka hold világította magányában visszatekintek az elmúlt napok gyors egymásutánjában szerzett emlékeire.
Áldott, boldog, nyári napok ezek…
32. Egymást támogatva: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
A harmónia gyors helyreállításának a képessége nem azt jelenti, hogy elkerüljük a konfliktusokat, hanem az, hogy rendelkezünk olyan eszközökkel amelyekkel képesek vagyunk a bennünk feltámadó érzéseket kifejezni és megélni azokat teljes valójában.
Úgy nőttem fel, hogy bizonyos érzések kifejezésére egyáltalán nem kaptam bátorítást mint inkább elutasítást és ellenérzést a környezetemből.
Mint minden gyerek én is csak arra vágytam, hogy elfogadjanak és szeressenek lényem teljes valójában.
Azonban sok esetben ezt az elfogadást csak úgy tapasztalhattam meg, hogy megtanultam elfedni azokat a válaszreakcióimat amiket a környezetem nem helyeselt.
Így tűnt el lassan a tudatos felismerésem teréből az a képességem aminek a saját életemben a felfedezése, a lányom életében pedig a megőrzése, számomra jelenleg mindenek előtt álló!
Együtt tanulunk eszközöket a feltámadó frusztráció és düh kezelésére. Nemtetszésünk kifejezésére az erőszakmentes kommunikáció felszabadító megoldásaival ismerkedünk. Elkezdtük a személyes belső jelképrendszerünk vagyis a testünkben rejlő bölcsesség feltérképezését.
Egymást támogatva, együtt fejlődünk.
33. A szeretet iskolája:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Végső soron mind azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk szeretni. Ami olyan könnyen és egyszerűen megy, amikor a gyerekáldás csodájában részesülünk.
Mintha a csecsemőknek a hatalmukban állna megállítani az időt. Olyan aprócskák mégis valami kortalan bölcsesség árad belőlük. A világra való rácsodálkozás és a minden mozdulatban és belső folyamatban megélt öröm az egész testüket és lényüket átjárja.
Minden sietség és belső sürgetés hiányában vannak jelen.
Kezdetben létezésünk majd minden mozzanata függ attól, hogy gondoskodnak-e rólunk vagy sem. Ennek ellenére hiányzik belőlünk a jövőnkbe vetett aggodalom és félelem.
Vajon hol és mikor veszítjük el az életbe vetett megingathatatlan bizalmunk? Vajon miért korlátozzunk a jó dolgok megélésének képességét önmagunkban? És vajon van-e lehetőségünk felülmúlni önmagunk és új távlatokat nyitni magunknak a szeretet befogadásának terén?
34. Valódi spiritualitás:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Megváltozott a nézetem azzal kapcsolatban hogy mi számít valódi spiritualitásnak, hogy mi a valódi érték.
Valódi spiritualitás számomra anyaként az, amikor képes vagyok jelen lenni és mikor szükséges úgy reagálni, hogy azzal lecsendesülnek a kedélyek és nem pedig felkorbácsolódnak.
Továbbra is élvezem, ha lehetőségem nyílik arra, hogy úgy gyakoroljak a szőnyegen, hogy nem szakít meg senki percenként és nem áll elő egy-egy elhalaszthatatlan, rögtön megoldandó tennivalóval, amit csak én oldhatok meg. De megtanultam úgy ki-és bejárni a napi gyakorlásomra szánt térből és időből, hogy azt már nem szabályozza semmilyen kívülről származó előírás vagy szabályzat csak én magam.
Továbbra is nagy örömöm lelem abban, ha meggyújthatok egy gyertyát és elmondhatok egy szívből jövő fohászt, a magam nyugalmában és elmélyült csendességében. De képes vagyok megújulni a szándék erejéből is.
Amikor a kislányommal együtt rendezzük el a virágokat a vázában és együtt terítünk meg egy egyszerű hétköznapi vacsorára készülve, belopva így az ünnepi érzést, megteremtjük egy valódi szentély érzetét. Amiben gyógyul a szív és töltődik a lélek.
Magamba szívom annak a pillanatnak minden áldott érzését amikor a lányunk asztali áldást mond az elfogyasztandó étel fölött.
És már azt sem bánom, ha esténként kedves népdalokkal kell őt álomba ringatni, és így a szeretett szanszkrit mantráim érintetlenül maradnak. Nem belőlük, hanem magamból merítem a békét amit átadhatok.
Minden együtt töltött, jól megélt pillanat ajándék, ahogy az önismerettel és pozitív változásokat hozó gyakorlatokkal eltöltött idő is az volt, amit a születése előtt magaménak tudhattam.
35.Amikor a tér…:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Azokban a napokban amikor a ciklusom végéhez közelítek, napról-napra elkezd megváltozni a körülöttem lévő valóság megtapasztalásának képessége. A ciklusom utolsó negyedében számomra az idő lelassul. Ezt úgy tapasztalom meg, hogy még akkor sem tudok gyors és hatékony lenni a mindennapos feladataim elvégzésével, ha nagyon koncentrálok.
Ugyanis az összpontosításra való képességem is más ezekben a napokban. A tudatosságom nem a testem elülső felében van, hanem a hátsó részén. Vagyis az idegrendszerem átvált a készenléti helyzetből az elengedő és megengedő állapotba. Ilyenkor a napi meditációm elvégzése sokkal könnyebb. Sokkal könnyebb leülnöm és megérkeznem a nyitott, szemlélődő tudatállapotba.
A napokban érezhető már, hogy itt van az évszakváltás, és én magam is érzem az igényét annak, hogy újra átértékeljem és újra formáljam a napi rutinom. Elkezdtem egyszerűsíteni. Leiratkoztam számos levelező listáról esélyt teremtve arra, hogy csökkenjen a napi beáramló e-mailek száma.
Szeretnék több magabiztossággal határokat szabni magam körül. Szeretném az időm jól használni. A családomtól külön töltött időben valóban a dolgomra koncentrálni és annak végeztével teljes figyelmemmel jelen lenni. Odafigyelni azokra, akik valóban számítanak, ahelyett hogy a telefonom babrálnám.
36. Anyaként Őszintén:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Újra tanítok rendszeresen! Egy szakasz megint lezárult az életemben.
Az én személyes utamon való fejlődést és változást egy másik mérföldkő is szegélyezi. Az hogy a lányom a napokban tanult meg biciklizni!
Reggel még sok hajolgatás közepette toltam el a bringán és segítettem neki, hogy el ne essen. Délután pedig hazafelé jövet egyszer csak elkapta a pillanatot, a lendületet és már tekerte is!
Csak tekert és tekert, én meg szaladtam és szaladtam és repesve hallgattam az önfeledt kacagását és voltam tanúja a feltörő életörömének.
Rég volt már, hogy ilyen gyorsan kellett szaladnom. A jógaszőnyegen a lassabb mozgáshoz szoktam hozzá. Meglepetéssel tapasztaltam hát, amint megálltunk, hogy milyen jól is esett ez a futás. Mintha ez lett volna csak az utolsó láncszem ahhoz, hogy képes legyek magam mögött hagyni a rég elavult tendenciáim és hogy utolérjem a magam számára megálmodott életet.
Kifejlesztettem egy saját módszert és létrehoztam egy Női Kört. Célom, hogy megosszam mindazt amit az elmúlt évek során tanultam. Anyaként őszintén.
37. Új kezdet: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Egy új kezdet legelején vagyok. Minden újabb nap egy élmény, mert minden nap tapasztalok valami újat. Tanulok és fejlődök. Elrontom és újrakezdem.
Szembesülök gyerekkori karakteremmel, aki elsőre jól akarta csinálni. Biztonságot és kiegyensúlyozottságot ad azonban ebben a folyamatban az, az önismeret amire szert tettem eddigi életem során.
Az alázat, amit a jógaszőnyegen eltöltött számtalan óra valamint az Anyaságba való beavatással telt évek hoztak.
Ma már nemcsak az eszemmel, de teljes testemmel és lényemmel felismerem annak az igazságát, hogy milyen sok gyakorlatot igényel a valódi tudás.
Ezt nem lehet tetetni. Amikor a tudás a tiéd az jelen van a mozdulataidban, a szemedben, a tetteidben. Szavakra nincs is szükség, mert a valódi tudás átformál. Tested bölcsességévé válik. Kisugárzik a lényedből. Veled van. Önbizalommal tölt el.
Hitelessé válsz anélkül, hogy kérnéd.
38. Itt és most:
Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Ma reggel nagy sietségemben megértettem a lényeget: “ha itt és most nem tudok boldog lenni, akkor azután sem fog menni, ha elvégeztem mindazt ami a rohanásra késztet”.
Itt és most. Jaj de nehéz is ez néha nekem! Jelen lenni és valóban részt venni abban a tevékenységben amiben benne vagyok. Általában az elmém fénysebességgel száguld előre. Általában azon gondolkozom, hogyan tudnék hatékonyabban és többet elvégezni kevesebb idő alatt.
A multitasking Anyaként nálam így valósul meg: hajat fésülök és mesét mondok; reggelit készítek és közben beteszem a mosást, beágyazok, tálalok és orvosolok minden közben felmerülő problémát, mit az elveszett babák és egyéb játékok megtalálása.
Még csak negyed órája vagyunk fent, de már fejben minden napi teendőmmel kész vagyok.
De ma reggel sikerült megtörni ezt a rutint! Egy megvilágosodott pillanatom sugallataként leültem a kislányom mellé reggelizni. Rá néztem és hálát adtam azért, hogy ő itt van velem. Hogy jelenleg egészségesek vagyunk. Hogy kora reggel jó kedvűen ébredt és csak csacsog és mondja és csak mondja.
Itt és most.
Olyan tünékeny és törékeny a pillanat varázsa. Gyakrabban meg fogom ajándékozni magam vele!
39.Mielőtt és Aztán: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Mielőtt anya lettem, tele voltam kész válaszokkal a gyereknevelés nehézségeit illetően. Ha valamitől, a szülővé válás ebbéli kihívásaitól sosem tartottam.
Aztán én is anya lettem, immár közel 5 éve és megtapasztalhattam magam is azt amit azelőtt csak feltételeztem. Az ismeret és a tudás teljesen külön álló tapasztalás! Ma már tudom azt, hogy ha egy szülő megosztja velem a nehézségeit, sok esetben az nem azt jelenti, hogy a véleményemre kíváncsi, vagy hogy tanácsot kér tőlem.
Tanulom magam is, hogyan biztosítsak teret a kíváncsi, ítélkezésmentes figyelemnek, a rossz berögződések és elavult, örökölt minták helyett.
Anyának lenni, szülővé érni, intenzív folyamat. Tele fordulatokkal és meglepetésekkel amelyek minden esetben kimozdítanak a megszokottból. Lassan, de biztosan változol és egy nap rádöbbensz, teljesen más emberré lettél.
A változás folyamatában vagyok. Már felismerhetetlen számomra a múltbéli önmagam, de még nem született meg teljesen a jövőbeli valóm.
Végtelen lehetőség vagy eleve elrendeltség? Valami új vagy a megszokott régi? Minden nap, minden pillanatban választhatok és teszem is. Egyre határozottabban!
40. Nap és Hold: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
Együtt tanulok Marcela Lobossal aki az egyik alkalommal arról mesélt nekünk, hogy az ősi egyiptomiak vagy például az eszkimók úgy gondolták, hogy a Nap nőies, míg a Hold férfias erőket képvisel.
Kíváncsi voltam az ötéves kislányom mit gondol erről, megkérdeztem hát. Azt mondta, hogy a Nap kislány, mert mindig mosolyog. És a Hold? – kérdeztem. A válasza az volt hogy a Hold biztosan fiú, mert ezüstös fényével mindent betakar. Így védelmez és gondoskodik rólunk? – kérdeztem. “Igen, pontosan!” – felelte.
Mindig megmosolyogtat és szüntelenül elámulok az egyre összeszedettebb és egyre választékosabban megfogalmazott válaszain. Mindig is csodáltam a gyerekek találékonyságát és eredetiségét. Azt az erőt ami abból a fajta bizonyosságérzésből fakad, amit még nem színezett be olyan nagyon az ismeret és a tanulás által hozott lehatárolódás.
Engem senki sem ösztönzött gyerekként arra, hogy megkérdőjelezzem a dolgokat vagy hogy merész kérdéseket tegyek fel. Én magam mindig úgy gondoltam, hogy a Nap férfias erőket hordoz magában és a Hold nőieseket. De talán csak azért, mert így hallottam másoktól. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi minden van még ezen kívül amit “csak úgy” elfogadtam igazságként.
Tanulnom kell, hát megízlelni a nyitott kérdés feltevésének varázsát. A sejtést amit a kíváncsiság és a képzelőerő hív életre. A bátorságot, hogy ki merjem mondani és életbe merjem hívni önmagam igazát.
41.Jól csak…: Meghallgathatod itt: Inspiráció Rádió 2.
“Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” Írja Exupery a Kis Hercegben, gyerekkorom egyik legkedvesebb könyvében.
Gyerekként az ember érzi az élet nagy igazságait. Gyerekként az ember elfogad, feltétel nélkül szeret, bízik a jövőben és hisz a csodákban.
Aztán mikor elkezd az értelme ébredni, egyszeriben megkérdőjeleződik számára minden addigi valóságként és igazságként elfogadott. Komoly krízis ez. És mint olyan egy csodás lehetőség is egyben.
Felismerni azt, hogy a körülöttünk és a bennünk lévő világ alakítható, erőforrásaink mozgósításával változásokat kezdeményezhetünk, felszabadító érzés.
A változás motivációját, a megújulásra és a tisztánlátásra való képességét, szívünk ereje adja. Amit az egymással való törődésben ismerhetünk fel.
42. A Hősnők útján
A Hősök útjáról Joseph Cambell: Az Ezerarcú Hős című könyvében olvastam. Cambellnek a munkássága ihlette meg George Lucast aki úgy alkotta meg a nagy sikerű, gyerekkorom fantasztikus filmjeinek elsőszámú kedvencét a Csillagok Háborúját, hogy többször konzultált Cambellel a történet megálmodása során.
Egészen elbűvölőnek találtam ennek a korokon és tereken átívelő fonálnak a felgombolyítását, aminek az egyik végét 8 éves gyerekként ragadtam meg.
Igazán lelkesítő gondolat számomra annak a felfedezése, hogy milyen számtalan módon vagyunk egymáshoz kapcsolva.
Tegnap este miután elaludt a kislányom, és hallgattam egyenletes szuszogását, egyszeriben végtelen hála öntött el. Eszembe jutott az az első pillanat, mikor megfogalmazódott szívemben a tiszta vágyakozás egy gyermek után. A sötét szobában, egy egészen mindennapi pillanatban döbbentem rá egy nem mindennapi igazságra. Arra, hogy valójában mindannyian egymás fohászaira adott válaszok vagyunk.
Az önmagunk körül tapasztalt valóságot a bennünk mozgó minőségek teremtik. A vágyaink, az álmaink, a keresés által, ami végső soron elvezet minket egymáshoz.
43. Védelmező Erő
A hős eredeti jelentése az ókori Görögországban nem az volt, hogy harcos, vagy kemény legény aki megjárja a poklok poklát, hanem az, hogy védelmező.
A hős az, akinek annyi ereje van, mérjük azt bátorságban, eltökéltségben vagy éppen fizikailag, ami kettőnek is elég.
Ki a hős tehát?
Én minden Édesanyát ebbe a kategóriába sorolok.
Ahogy a mesékben is, a kaland, a történet megélése révén válik a főszereplő hőssé. A személyes megéléseink középpontja mi magunk vagyunk, még akkor is ha a legelszigeteltebb módon élünk is, látszólag anélkül, hogy bármit vagy bárkit is befolyásolnánk. A saját életünk történetének kulcsfigurái mi magunk vagyunk. Ez akkor válik leginkább kézzel foghatóvá, amikor Anyává válunk.
Képességek amik szunnyadtak bennünk életre kelnek, és napról-napra más emberré formálnak minket. Hősnővé. A saját történetünk megélése által életre keltve azokat a szükséges erőket amire kétszeresen van szükség.
44. A szépségben rejlő erő
A szépség egy erő, mondják a navajo-k, ami éppúgy körülvesz és áthat bennünket mint a gravitáció. Van egy különleges invokációjuk ami életre hívja ezt az erőt és segít vele kapcsolódni.
Úgy tartják, hogy a szépség, amivel együtt élsz, a szépség, amiben élsz és a szépség, amelyre életedet alapozod meghatározó erővel bír a mindennapjaid megélésében.
Amerre a figyelmünk fordítjuk arra áramlik az energiánk, szoktam mondani a jógaóráimon, a tekintetirányok kapcsán. Szeretem a jógaszőnyegen alkalmazott törvényszerűségeket a való életben is kipróbálni.
Az elmúlt napokban ezzel kísérleteztem hát. Annak a szépségnek a megteremtésével és észre vételével ami csak rajtam múlik. Friss virág van minden nap az asztalon, gyertyát gyújtunk a borongós napokon és az esti órákban.
Aztán a nap folyamán időről-időre megállok és körülnézek, találok valamit amit szépnek találok és engedem megszületni magamban az érzést amit a szépség elfogadása kelt bennem.
45. A pozitív változás szele
A legfontosabb dolog amit a gyerekeknek meg kellene tanulniuk az iskolában az az, hogyan tudják a bennük mozgó érzelmeket megérteni, kifejezni és irányítani.
Igazából ez az amit nekünk szülőknek is magasabb fokra kellene emelni, hogy tanítani tudjuk a saját példánkon keresztül. Ugyanis nem a szavakon át, hanem a megéléseinken keresztül nevelhetünk a leghatásosabban.
Rájöttem, hogy ha szeretnék változtatni valamin a lányom viselkedésében, azt előbb magamban kell élővé tennem. Igyekszem nem használni annyit a telefonom, ha szeretném, hogy ő se vegye olyan sokszor azt a kezébe. Igyekszem megtanulni kedvesebben kifejezni magam, mikor valamit kérek, legyen az akár századszorra!
Arra döbbentem rá, az ahogy a kívánságaim tálalom meghatározza azt, hogy a gyerekem hogyan reagál a kérésemre.
Gyakorlom tehát, hogyan tudom a mondataim úgy átfogalmazni, hogy valami módon beleszőjem a köszönöm szót. Azokat a beszédeket pedig, amelyekben folytonosan elnézést kérek azért, hogy valami nem úgy, nem akkor és a másik számára nem megfelelően tálalva készült el, igyekszem elhagyni. Vagyis tanulok felelőséget vállalni a döntéseimért és vállalni az értékrendszert amihez igazodva meghozom azokat.
Érzem, a pozitív változás szelét!
46. Oroszlánkölyköt nevelek
Pár nap múlva öt éves az én kis oroszlánkölyköm! Ez a drága kis emberkölyök aki a legnagyobb kihívások elé tud állítani! Azon az éjszakán amikor megszületett és a születés utáni felhajtás után végre mi ketten együtt maradtunk, kicsit beszélgettünk.
Megígértem akkor, hogy mindent megmutatok neki a világon amit csak tudok és biztosítottam őt arról, hogy jól fogunk szórakozni. Még mindig emlékszem a tekintetére, arra, hogy egy egész univerzumot felfedezni véltem benne. Emlékszem rá, hogy elcsodálkoztam rajta, hogyan tud olyan figyelmesen és mindent tudón hallgatni, mintha nem is újszülött, hanem egy öreg kis anyóka lenne.
Aztán eljött a második közös napunk és elkezdődött a beavatások láncolata. Egyben biztos vagyok: “hogy minden szülő azt a gyermeket kapja akinek a segítségével önmagából a legtöbbet kihozhatja.”
Számomra a legnehezebb az egészséges határok megszabása. “Nem”-et mondani. Mert mikor szigorú vagyok a szívem is bezárul és mikor nyitott szívvel szeretek, akkor képtelen vagyok kifejezésre juttatni, hogy hol van a befogadóképességem határa. Beszélek, de a szavaim hatástalanok.
Így jutottam el oda a napokban, hogy elkezdtem kísérletezni azzal, hogyan tudok szavak nélkül hatni. Tanulom a hatástalan szavaim a testem bölcsességével való kommunikációra cserélni. Tanulok a földön hemperegni és a pocsojákba ugrani és tiszta szívből kacagni a tévedéseimen. Tanulom hogyan lehet a másik egyedülállóságát tiszteletben tartva a saját igényeim is előnyben részesíteni.
Csodálatos átalakulást tapasztalok, ahogy az elmúlt öt évben számos alkalommal tettem. Már nem félek a kis oroszlánkölyöktől akit rám bízott a sors, mert felfedeztem, hogy egyszer régen én is egy orosztán kölyke voltam de legfőképp, hogy én magam is az vagyok.
47. Mi lenne ha…
Amióta az eszemet tudom, szeretem a saját határaim feszegetni. Igen ez a jó kifejezés “feszegetni” ugyanis az feltétlenül igaz az elmúlt számos év igazság kereséssel, tanulással és felfedezéssel teli idejére, hogy hajlamos voltam kicsit ráfeszülni a dolgokra.
Akár a jógaszőnyegen való gyakorlásra gondolok, akár a mindennapos életben lévő kihívások kezelésére. A gyereknevelés is egy ilyen. Egészen addig, míg nem a saját gyermekem neveltem, tele voltam ötletekkel és megoldásokkal minden helyzetre.
Ám mikor magam is szülő lettem, rádöbbentem, sok minden amit tudtam vagy igazságnak ismertem fel sok estben nem alkalmazható! Mert tapasztalni egészen más, mint beleérezni tudni.
Ahogy 5 év kihagyás után visszatértem a tanításhoz, csodás integráció indult el bennem. Felfedeztem, hogy a szigor nem egyenlő a szeretetlenséggel. Erőt fedeztem fel a lágyságban és így az egyik legfontosabb erőforrásomra leltem rá, mert egészen máshonnan merek és tudok “nem”-et mondani.
Van egy kérdésem is, ami mindig segít amikor a válaszreakcióim beszűkülni látszanak.
“Mi lenne, ha ez nem lenne probléma?”
Igyekszem, a táguló lehetőségeknek határvonalán létezni!
viktoria maczo 