10: Hátradőlve:
https://on.soundcloud.com/ayxwQ
Az egyik kedvenc távol keleti történetem egy mesterről szól akinek az érkezését már alig várják egy faluban. Mikor megérkezik a gyerekek körbetáncolják, az emberek mosolyognak és étellel és hellyel kínálják. Majd elé járulnak és mindenki elmondja miben kérik a gyógyító mester segítségét. Híre a falu végében élő asszonyhoz is elér, aki egyedül él és nyomorúságban. Mikor a mester úrjára indul az ő háza előtt is elsétál. Az asszony kint ül a háza előtti padon és már alig várja hogy megszólítsa a mestert: “Hallottam a sok csodálatos gyógyulásról ami a te érdemed! Kérlek gyógyíts meg engem is!”
A mester kedvesen felé fordul és így szól: “Mit tanultál a betegségedtől?”
Erre az asszony felháborodik: “Mégis mit tanulhattam volna? Hiszen szegény vagyok, nyomorék vagyok, itt élek a falu szélén, mert olyan csúnya vagyok a betegségemtől hogy az emberek elkerülnek és a gyerekek félnek tőlem! Mégis mit tanulhattam volna?”
A mester mindezt hallván lehajtja a fejét és csak hallgat. Majd az asszonyra néz és így szól: “Nem tudlak meggyógyítani.”
Az asszony nem hisz a fülének és magából kikelve így kiabál: “Mégis miért nem?”
“Mert-“…-feleli a mester “…nem tanultál semmit a betegségedből. Mindennek oka és célja van, nem vehetem el tőled azt amitől a legtöbbet kaphatod.”
Ez a történet mindig elgondolkoztat mikor beteg vagyok és a gyógyulás csak nem jön. Mi az amit még tanulnom kell? Hol van elrejtve az áldás ebben a helyzetben?
Hátradőlök ahelyett hogy előrefeszülnék. A megértés a csendes befogadó térben születik.
Jóga Vikivel 